Fülszöveg:
Legújabb küldetése rémálommá változik – rettenetes démonhordával kell megküzdenie, s megvédenie Cassandrát, az elátkozott faj hercegnőjét. Cassandra leendő gyermeke menti majd meg a világot a nagy Pusztító rémuralmától, ám egy ősi átok miatt a lány ideje véges: huszonhét évesen kínhalált kell halnia – addig pedig alig néhány hónap van csak hátra…
Kettejüknek kell szembeszállniuk a mindenre elszánt szörnyekkel, s a bátor nő végül rabul ejti Wulf fagyos, érzéketlen szívét, s talán elnyerhetik a boldogságot…
Újraolvasás.
Másodjára olvasom ezt a könyvet,de még most sem érzem olyan jónak mint a többit. Wulf és Cassandra története számomra nem ütötte meg a Sötét Vadász mércét.
Talán ez azért van mert Wulf-ról csak a Végzetes Ölelésben olvashattunk pár sort?Nem tudom. Minden esetre Wulf nem bűvölt el annyira mint a többiek.
Ebben a kötetben egy vikingről olvashatunk és egy apollita örökösnőről akitől a világ fennmaradása függ.
Wulf-ot egy átokkal sújtották,és szerencsétlent mindenki elfelejti öt perc után,kivéve a vérvonalából valókat,a Sötét Vadászokat na meg a vér vadászokat.
Megismerkedtünk egy kicsit a viking kultúrával is.
Cassandra nem lesz a kedvenc női szereplőm,de végül is szimpatikusnak találtam.Elég nehéz úgy élni,hogy tudod,hogy mikor fogsz meghalni,de ő bátran viselkedett,bár volt amikor kiborult.De úgy hiszem,hogy ha a helyében lettem volna,és is így reagálnám le a dolgokat.
Az eddigi kötetektől eltérően ez a kötet elég nagy időt ölel fel.Több hónapot.
És itt nem is nagyon az érzelmekről van szó,inkább a mitológiáról.
Betekintést nyerhetünk az apolliták és a démonok életébe,és őszintén szólva engem ez jobban lekötött,mint Wulf és Cassandra.
Kenyon-ban ez a jó,hogy több kultúrát ötvöz és ismertet meg velünk.Görög,római,kelta,viking és még sorolhatnám. Az ember kedvet kap,hogy utána járjon,és olvasson a régi időkről.
Chris-t igazán megkedveltem.Az ő is Wulf kapcsolata hasonló mint Kyrianosz és Nick kapcsolata.Sokat nevettem a szócsatáikon.
„Chris elmélyítette a hangját, és Wulf dallamos skandináv akcentusát utánozva így szólt:
– Meg ne moccanj, még meghorzsolod magad! Hoppá, ez csak nem egy tüsszentés volt? Azonnal hívni kell egy specialistát Belgiumból. A fejed fáj? Odin, irgalmazz, remélem, nem valami tumor! Gyorsan, gyorsan, legjobb lesz, ha most rögtön CT-vizsgálatra visszük.”
Ash ismét képviseltette magát Simivel együtt.Egyszerűen imádom őket.Csak azt nem értem,hogy a Sötét Vadászok hogy nem jöttek még rá arra hogy Ash nem egy mezei Sötét Vadász.Amiket a könyvek végén művel,igazán lehetne fogalmuk arról,ki is Ő valójában…
Katra érdekes szereplő.Miután Ash könyvét elolvastam sokkal jobban figyeltem itt is.És be kell vallanom,így utólag felfigyeltem a hasonlóságokra….
És Zarek.Óóó.Ujjongtam,amikor feltűnt,és örültem hogy kezd barátkozni.Na és a közös csatába indulás.Jajj jaajjj.Imádtam.
Urian…Igazán sajnáltam szegényt.De remélem jóra fordul a sorsa.
„– És mi lesz, ha baja esik?
A baba tüsszentett.
Wulfnak félre kellett ugrania, mert a kicsi orrlyukaiból lángok csaptak fel, és majdnem megperzselték a lábát.
– Bocsánat – szólalt meg a baba éneklő hangsúllyal. – Majdnem Sötét Vadász sültet gyártottam belőled, ami nagy kár lenne, mert nincs nálam szósz. – A bébi hátrahajtotta a fejét, hogy fölnézzen Ashre. – Tudod, a sült Sötét Vadász nem jó magában. Mindig kell mellé…
– Sim – dorgálta halkan Ash, és lecsatolta a hordozót a melléről.
A baba újra ránézett.
– Ó, elfelejtettem akri. Bocsánat! Gooáááá, gooáááá.”
Értékelés:4
Borító: 2,5
Sorozat: Sötét Vágyak Vadásza ( Dark Hunters) # 5
Kedvenc karakter: Zarek, Simi, Acheron, Urian, Kyrianosz, Talon
Oldalszám: 480
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2010
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése