A Fekete Tőr Testvériség hat vámpír harcosból álló csoport, akik a fajt védelmezik. A testvériség szövetségese most élete legnagyobb kihívásával, valamint a kor legsötétebb gonoszával kényszerül szembenézni.
Butch O’Neal természeténél fogva harcos. A nehéz életutat bejárt, egykori gyilkossági nyomozó az egyetlen ember, aki valaha is bebocsátást nyert a Fekete Tőr Testvériség belső köreibe. Ő azonban egyre nagyobb szerepet akar vállalni a vámpírok világában, és az alantasok ellen folytatott harcukban. Ha nem kaphatja meg a vámpír lányt, akit szeret, akkor legalább a testvérek oldalán akar harcolni…
A sors azonban megátkozza azzal az egy dologgal, amire vágyik. Amikor feláldozza magát, hogy megmentsen egy vámpírt a gyilkosoktól, a háború legsötétebb hatalmának esik áldozatául. Haldoklik, ezért a testvériség Marissát hívja segítségül, hogy visszahozza az életbe, de talán még az ő szerelme sem elég ahhoz, hogy megmentse…
Ajánlás:
Ajánlom ez a könyvet: Neked.
Istenem, az elején nagyon kemény voltál, igazán az.
Aztán minden átcsapott az ellenkezőjébe.
őrülten szeretlek.
Istenem, az elején nagyon kemény voltál, igazán az.
Aztán minden átcsapott az ellenkezőjébe.
őrülten szeretlek.
Újraolvasás.
Már jó párszor olvastam a könyvet, de mindig le tud kötni, bár nem annyira, mint a többi kötet.
Butch-al bajban vagyok. Valahogy nem jutunk közös nevezőre. Az eddigi kötetekben nagyon megkedveltem, sőt, mondhatni megszerettem, de hogy egy egész könyvet végig róla olvassak... Szó sincs róla, tényleg nagyon odavagyok érte, ezért nem is értem, miért ódzkodom a könyvétől. Szeretem Butch humorát, ahányszor megszólal, mindig dőlök a nevetéstől. Ebben a könyvben vettem észre, hogy most már komoly dolgok zajlanak, dráma - dráma hátán. Igazság szerint jobban lekötött, hogy mi folyik a könyvben, mint az, hogy Butch-al mi történik.
Örülök, hogy Butch, azaz Dhestroyer, végre megtalálta a helyét a világban, és bepillantást nyerhettünk, hogyan is zajlik a felvétel a Testvériség soraiba. Nagyon szeretek a kulisszatitkokról olvasni.
„ – Hé, V… figyelj csak, valami nagyon furcsa dolog történik velem.
– Micsoda?
– Olyan illat van rajtam, mint egy férfi parfüm.
– Örülj neki. A nők szeretik az ilyesmit.
– V, úgy illatozok, mint egy nyavalyás virágoskert, pedig nem is fújtam magamra semmit! Érted már?
A vonal másik végén csend lett. Aztán a testvér azt mondta.
– Az emberek nem szoktak összekötődni.
– Ó, tényleg? Lennél szíves ezt megmondani a központi idegrendszeremnek és a verejtékmirigyeimnek is? Biztosan örülnének a hírnek.”
Végig zajlanak az események. Sok minden történik, mégsem érzem azt, hogy zsúfolt lenne a könyv. Dráma, feszültség, szomorúság, szorongás, félelem… Mindegyik érzelem teljesen átjött, és én is együtt izgultam a szereplőkkel.
Marissa teljesen meglepett. Örülök a változásának, és annak, hogy végre a sarkára áll, és megmondja, ha valami nem tetszik neki. Eleinte nekem túl ártatlan, és naiv volt, de ahogy haladt a történet, ő úgy változott. Teljesen megértem az érzéseit, és a tetteit.
Tetszett, hogy ismét több szemszögből olvashattam a történetet. És annak is nagyon örülök, hogy a többi Testvér is képviseltette magát. Rhage hozta a szokásos humoros oldalát, Z is szépen szocializálódott, V-nek elég nagy problémái adódtak. Wrath pedig egy új rokonra tett szert.
A testvérek felei is felbukkantak, és én ennek külön örülök, mivel ők is megvívják a saját harcukat.
Az Őrző is elég sokszor feltűnt, és sok új dologra fény derül a vámpír társadalommal és szertartásokkal kapcsolatban.
John nem kötött le. Nem tetszik ez a dacos oldala, és nem is nagyon érdekel a személye.
Az alantas részeket pedig szépen átlapoztam, mert ők még annyira sem érdekeltek, mint John.
Marissa teljesen meglepett. Örülök a változásának, és annak, hogy végre a sarkára áll, és megmondja, ha valami nem tetszik neki. Eleinte nekem túl ártatlan, és naiv volt, de ahogy haladt a történet, ő úgy változott. Teljesen megértem az érzéseit, és a tetteit.
Tetszett, hogy ismét több szemszögből olvashattam a történetet. És annak is nagyon örülök, hogy a többi Testvér is képviseltette magát. Rhage hozta a szokásos humoros oldalát, Z is szépen szocializálódott, V-nek elég nagy problémái adódtak. Wrath pedig egy új rokonra tett szert.
A testvérek felei is felbukkantak, és én ennek külön örülök, mivel ők is megvívják a saját harcukat.
Az Őrző is elég sokszor feltűnt, és sok új dologra fény derül a vámpír társadalommal és szertartásokkal kapcsolatban.
John nem kötött le. Nem tetszik ez a dacos oldala, és nem is nagyon érdekel a személye.
Az alantas részeket pedig szépen átlapoztam, mert ők még annyira sem érdekeltek, mint John.
„ – Az ott te vagy – mondta Wrath. – A Fekete Tőr Testvériségben a neved Dhestroyer, vagyis a Pusztító, Wrath leszármazottja, Wrath fia.
– De nekünk mindig is Butch maradsz – vágott közbe Rhage. – Kemény fickó. Ügyes fickó. Iszonyúan idegesítő fickó. Tudod, amit a helyzet éppen megkíván. Azt hiszem, amíg benne van az, hogy fickó, illeni fog rád.
– Mit szólsz ahhoz, hogy gazfickó? – javasolta Z.
– Jó. Ez tetszik.”
Értékelés: 4,5
Borító: 5
Sorozat: Fekete Tőr Testvériség # 4
Kedvenc karakter: A Testvériség tagjai, és feleik, Fritz
Oldalszám: 670
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2009
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése