Fülszöveg:
Mit tennél, ha egy nap kiderülne, hogy minden, amit az eddigi
életedről tudtál, hazugság? Hogy élnéd túl ép lélekkel, ha szörnyű
gyilkosságok emléke és egy javítóintézet komor valósága jutna
osztályrészedül a boldog és gondtalan gyermekévek helyett?
Dylan élete 11 éves korában borzalmas rémálommá változik. Egy
tragédia és a múlt árnyai felnőtt koráig kísértenek, mígnem találkozik a
szintén hányatott sorsú Pollyval és csodálatos kislányaival, és az
élete új értelmet nyer. Pollyt azonban saját múltjának démonai és a
titkolózások egyre bizalmatlanabbá teszik. Vajon képes ennyi
szörnyűséget, titkot és félelmet túlélni egy kapcsolat? És vajon képes
túlélni az igazságot?
Nemrég olvastam, szóval csak bemásolom moly-ról az értékelésem.
Nem is tudom, hogy mit írjak, és hogy hány csillagra értékeljem a
könyvet. A lényeg, hogy nagyon tetszett! A prológus enyhén szólva is
megdöbbentett, és megrázott, de azért nagyon kíváncsi voltam, hogy mi is
lesz ebből az egészből. Tetszik a könyv stílusa, és hogy sokkal több
volt a belső monológ, mint a párbeszéd. Pedig én utálom az ilyesmit, de
itt ez kellett. Tetszettek a leírások, teljesen elhittem, hogy egy
elmebajos, skizofrén vagy egy őrült fejében vagyok, és az ő gondolatait
olvashatom.
Polly-ról olvastam volna többet, kíváncsi vagyok, hogy ő milyen utat
járt meg. Számomra ő semleges, inkább valami kellék a két testvér
történetéhez, mint szereplő. Azok után, hogy honnan jött, és milyen
volt, teljesen más volt felnőtt, idősebb korában, és ezért érdekelt
volna, hogy mi történt vele. A fülszöveg becsapós, mert itt inkább Dylan
és a gyilkosságok vannak a középpontban.
Tetszett, hogy ugráltunk az időben, bár nekem az Minnesota-i
időszakok voltak a kedvenceim.
„ – Jól szétkúrta a fejem – mondta Dylan, és szégyellte, hogy hangja megremegett a torkában lévő gombóctól.
– Hé, haver, jobb vagy te ennél!
Phil soha nem engedte a srácoknak, hogy így beszéljenek a jelenlétében. Azt mondta, a trágár szavak csak arra jók, hogy megmutassák, ki túl buta ahhoz, hogy emberi beszédhez méltó kifejezéseket használjon.”
Marshall Marchand amint feltűnt, egyből tudtam, hogy kicsoda. Lerí róla, hogy álnév. Túl idétlen, hogy valódi legyen. Igazából nekem Dylan már a legelején szimpatikus volt. Úgyhogy örültem, amikor kiderültek a dolgok, bár a könyv negyedénél rájöttem, hogy ki a hunyó. Richard-nak volt egy olyan megnyilvánulása, amiből egyből rájöttem, hogy nem az, akinek látszik.
Volt pár elgépelési hiba, ami néha összezavart. Amikor új helyszín következett, és egy másik évszám, pl: California, 2004, és valójában Louisiana,2007-ben jártunk, pár mondat után még mindig zavart voltam, hogy akkor most mi van.
Engem személy szerint megrázott, megdöbbentett, sokkolt a könyv és a témája. De ezen felül, nagyon tetszett és meggyőzött, hogy amint lehetséges, szerezzem be az írónő másik könyvét is.
„Ti töketlen csorda, birkák vagytok, mert hagyjátok, hogy kiverjék belőletek az ölés ösztönét. Pedig tudom, hogy hiányzik. Istenem, hogy hiányzik nektek! Halálra faljátok a filmeket a gyilkosokról, a könyveket a gyilkosokról. Mind imádjátok a gyilkosokat, mert ti is ölni szeretnétek. Szükségetek van rá. De ti birkák vagytok, ti csak nézitek. Én aszerint éltem az életemet, amilyennek születtem, nem az akolban, mint a gyapjas, bégető testvéreim.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése