J. R. Ward - Feloldozott szerető

Fülszöveg:
A New York állambeli Caldwellben halálos harc folyik a vámpírok és gyilkosaik között…
A könyörtelen Vishous pusztító átokkal kénytelen együtt élni, és azzal a rémisztő képességgel, hogy a jövőbe lát. Az apja által vezetett harcosok táborában nőtt fel, ahol sokszor bántalmazták. A testvériség tagjaként nem érdeklik az érzelmek, csupán az Alantasok Társaságával folytatott háború.
Mégis egy emberi lény, Jane Whitcomb doktornő menti meg a biztos haláltól, akinek feltárja lelkét és szenvedéseit, és életében először megtapasztalja az igaz szerelmet. Sorsát azonban így sem kerülheti el, hiszen előre látta; a nőnek nincs helye az életében.

                                                        Ajánlás:

 Ajánlom ez a könyvet: Neked.
Eleinte félreismertelek,
ezért fogadd bocsánatkérésemet.
Annyira rád vall, hogy mégis kitartottál,
és ezzel nem csak őt,
de engem is megmentettél.

Újraolvasás. Molyról másolom most be az értékelésemet, mert nemrég írtam.:

Már egy ideje nem olvastam a Testvérekről, és kezdtek hiányozni, és örömmel vetettem bele magam – ismét – Vishous könyvének.
Sok mindenre nem emlékeztem, de a lényeg megmaradt, de így is nagyon élveztem olvasni. Sokszor vigyorogtam el olvasás közben. Lehet, hogy hülyének is néztek a metrón.
Attól függetlenül, hogy Vishous az egyik nagy kedvencem, nem ez a kötet lesz a kedvencem a BDB-ból. Imádom minden mondatát, de akkor sem lesz kedvenc.
V mindig is érdekelt, volt benne valami, ami nem hagyott nyugodni, és amint feltűnt az előző részekben, csak rá koncentráltam.
Itt éreztem először valóságosnak a feszültséget, és a szorongást. Tetszett, hogy több szemszögből olvashattam a könyvet.
Jane szimpatikus. Sőt, nagyon is. Tetszett az elrablósdi, és az, ahogyan megismerték egymást. V viselkedése nagyon sokszor mosolyt csalt az arcomra.
Örülök, hogy a Kiválasztottak is szerephez jutottak, mert engem személy szerint nagyon érdekelnek. Az Őrzőt még most sem kedvelem.
Mivel Vishous szexuális érdeklődése teljesen más, mint a többieké, kíváncsi voltam, hogy Ward hogyan írja meg ezt a vonalat. Nekem abszolút tetszett. Nem éreztem hirtelennek V és Jane szerelembe esését. Meg is lepődtem, hogy Vishous milyen racionális, attól függetlenül, hogy szerelmes. 

„Abban a másodpercben, hogy kiléphet a házból, Jane lakásába megy, és csinál valami romantikusat. Még nem tudta biztosan, hogy mit, talán virágot visz neki vagy ilyesmi. Nos, virágot, és persze beszereli a riasztórendszert. Mi más mutathatná ki jobban, hogy mennyire szereti, mint egy nagy rakás mozgásérzékelő?”

Phury kötetét eddig mindig csak halogattam, mert amikor először olvastam, nem tett rám túl nagy hatást. De most megint érzem, hogy nekem az ő kötetét is minél előbb újra kell olvasnom. Tetszik a vonal, amerre halad a történet. Phury tipikusan egy olyan ember, aki önzetlen, kedves, és tökéletes legjobb barát lenne belőle. De mint férfi… Nem győzött meg. A függősége már nyilvánvaló. Nem is értem, hogy hogyan jutott idáig.
Imádtam, amikor a többi Testvér is felbukkant. Rhage, mint mindig alkot. Imádom. Butch is nagyon kitett magáért, és Zsadist is egyre jobban szocializálódik.
A fiatalabbakat – Quinn, Blay és John – is kedvelem, bár a későbbiekben már unom a vívódásaikat. Nem emlékeztem rá, hogy John itt változott át, így ez teljesen meglepetésként ért.
Tetszett hogy Vishous múltjába is bepillanthattunk. És a végére. Sokak furcsának találják a végét, és nem tetszik nekik. Nekem viszont nagyon tetszik. Ward újra alkotott, és most megint egy másik variációt mutatott be arra nézve, hogy az adott pár hogyan is maradjon „örökké” együtt.

„ – Érezzétek jól magatokat, gyerekek! De valahol máshol.
Rögtön azután, hogy kimentek, Zsadist rontott be nagy sebbel-lobbal a konyhába.
– A francba! A francba… a francba…
– Mi a gond, testvér?
– Órám lesz, és késésben vagyok. – Felkapott egy teli zacskó zsemlét, majd kivett a hűtőből egy pulykacombot és egy nagy doboz fagyit – A francba!
– Ez a reggelid?
– Pofa be! Így már majdnem pulykás szendvics.
– A fagyi aligha menne el majonéznek, haver.
– Tökmindegy. – Az ajtó felé indult. – Ja, jut eszembe, Phury visszajött, és áthozta a kiválasztottat is magával. Csak szólok, hogy ne lepődj meg, ha egy idegen nőt látsz kóborolni a házban.
Hűha. Ez aztán a meglepetés.
– Na és hogy van?
Zsadist megállt.
– Nem tudom. Annyit látok rajta, hogy nagyon feszült. És nem túl közlékeny. A gazember.
– Ja persze, mert te aztán kiváló riportalany lennél egy beszélgetős műsorban, mi?
– Pont annyira, mint te, Oprah.
– Oké. Egy-egy. – V megrázta a fejét. – Istenem, le vagyok kötelezve neki!
– Hát igen. Nemcsak te. Mi mindannyian tartozunk neki.
– Várj csak, Z? – V odadobta neki a kiskanalat, amivel a kávéját kavargatta. – Erre szükséged lesz.
Zsadist elkapta a felé repülő evőeszközt.
– Hű, ez teljesen kiment a fejemből. Kösz, haver! Istenem, folyton Bellán jár az eszem.”

Értékelés: 5

Borító: 4,5

Sorozat:  Fekete Tőr Testvériség #5

Kedvenc karakter:  A Testvériség tagjai, és feleik, Fritz

Oldalszám: 782

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2009