Anne Rice - Interjú a vámpírral

Fülszöveg:
Louis, a vámpír kétszáz éve él a földön, kétszáz éve kutatja a vámpírlét titkát – nyughatatlan szelleme a bűntudatlan és az öröklét értelmével viaskodva hajszolja őt mind újabb utakra. Az általa teremtett, varázslatosan gyönyörű vámpírkislánnyal járja be Európát, hogy megtalálja a hozzá hasonlókat, azokat a vámpírokat, akik kapcsolatban állnak a Sátánnal vagy az Istennel; bármivel, ami létük alapja és magyarázata. Tudja-e valaki ezt a titkot? S létezik-e egyáltalán? Vagy pedig együtt kell élni a borzalommal, hogy az öröklét, amelynek ára a szakadatlan gyilkolás, az emberi életek elpusztítása, céltalan és haszontalan?


Évek óta tervezem hogy elolvasom, és végre eljutottam idáig. Mivel láttam a filmet is, ahányszor olvastam Louis-ról egyből Bratt Pitt képe bukkant fel a fejemben, de sikerült elvonatkoztatnom a könyvet a filmtől.
Imádtam a könyv stílusát, főleg azt, ahogyan a szereplők kifejezték magukat.
Szépen komótosan olvastam el a könyvet, nem akartam sietni, mert ez egy olyan könyv, ami megéri hogy minden mondatát átgondoljam, és megemésszem. Alig vártam,hogy végre a szereplők megjelenjenek, ne csak Louis legyen középpontba.
Armandot kedveltem. Claudia pedig… Nehéz megfogalmazni. Egy gyerek testébe zárt nő, aki néhol olyan mint egy gyerek, de egyben hideg és kegyetlen. Lestat. Nem értettem,hogy miért nem segít Louis-nak hogy könnyebben beilleszkedjen az éjszaka világába, de azt hiszem jól van ez így mert akkor Louis nem lenne az aki.
Örültem, hogy végre olyan vámpíros könyvet olvasok, ahol nem a szirupos szerelem van a középpontba, hanem ténylegesen olyan vámpírok,akik nap mint nap ölnek hogy élhessenek.


Értékelés: 4
Borító: 5
Sorozat: Vámpírkrónikák # 1
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 286
Kiadó: Szukits
Kiadás éve: 2008