Fülszöveg:
Lehet-e túlságosan szeretni? Travis Maddox két dolgot őrzött meg az anyja halálos ágyán mondott szavaiból: Nagyon szeress! És még keményebben küzdj! A Veszedelmes sorscsapásban Travis életét könnyűvérű lányok, illegális fogadások és az erőszak teszik ki. De éppen akkor, amikor legyőzhetetlennek érzi magát, Abby Abernathy térdre kényszeríti. Minden éremnek két oldala van: a Gyönyörű sorscsapásban Abby mondta el, hogy látja a szerelmüket. Most elérkezett az idő, hogy Travis szemén át lássuk kettejük kapcsolatát, és újabb részletekre is fény derüljön.
Borító: 5
Sorozat: Gyönyörű # 2
Eredeti cím: Walking Disaster
Kedvenc karakter: Travis és a Maddox család
Oldalszám: 488
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2013
Nem
is tudom, hogy hol kezdjem. Talán azzal, hogy Ms. McGuire az év egyik
nagy meglepetése volt számomra. Ismeretlen író könyvét nem szokásom csak
úgy megvenni, de itt kivételt tettem. Az idei év első könyve számomra a
Gyönyörű sorscsapás volt, és hiába, akkor olvasói válságban szenvedtem,
Travis elvarázsolt, és nagy kedvenc lett a könyv.
Amikor
kiderült, hogy idehaza is olvashatjuk Travis kötetét, örömtáncot jártam.
Érdekelt, hogy Travis hogyan látta a kapcsolatukat, és úgy általában.
Szerettem volna a bőrébe bújni. De a kisördög is kibújt belőlem, mert
hát mit újat tudna mutatni a könyv?Kérdeztem én. Hiszen ugyan arról
szól, ugyan az lesz benne, mint a Gyönyörű sorscsapásban. De
ellenérvként szolgált az, hogy kit érdekel, kell a könyv, azonnal.
És meg kell mondanom...Imádtam a könyvet! Sokkal jobban, mint a Gyönyörű sorscsapást.
Ms.
McGuire a prológusban már érzelmesen indít. Végre megismerhetjük Travis
édesanyját, és láthatjuk hogyan alakulnak ki Travis egyes elvei.
Magam
is meglepődtem, de a könyvet olvasva úgy éreztem, mintha nem is
ugyanazt a történetet olvasnám, mint Abby szemszögéből. Travis
narrálásával sokkal jobban élveztem a történetet, és ami az előző
részben dühkitörésnek tűnt, és logikátlannak, az itt minden értelmet
nyert. Megértettem Travis furcsa gondolatmenetét, értettem, hogy mit, és
miért tesz. Az előző részben nem lehetett megérteni annyira Travis
különböző lépéseit, de itt logikusnak, sőt, helyesnek tűnt. Travis
esetében az volt a baj, hogy nem fejtette ki, hogy mit miért tesz. Mi
persze tudtuk, na de Abby? Persze ebből alakultak ki a viták is. Majd a
kibékülések is.
Pár részt átugrottunk, már ami az előző könyvet illeti. Néhány rész csak pár mondatba volt összefoglalva, ami igazán tetszett.
Láthattuk, hogy mi történik Travis-szel, ha nincs mellette Abby, és azt is, mit gondol a lányról.
És
elérkeztem oda, hogy megkérdezzem magamtól, na meg persze Abby-től,
hogy miért volt ilyen buta. Mert sokszor az volt. Az előző részben sem
értettem egyet jó pár döntésével, de itt...Néha jól meglegyintettem
volna, és ráordítottam volna, hogy:
kislány, vak vagy?
Ha ezt a
részt olvastam volna először, tuti, hogy Abby-t nagyon nem kedvelném.
Állandóan elszaladt a konfliktus elől. Nála az volt a megoldás, ha
lelépett Travis-től. Annyira elmosódtak közte, és Travis között a
határok, de mégsem lépett sehová. Nyilvánvalóak voltak Travis érzései,
Abby viszont... Falat emelt maguk közé.
Kicsit erőltetettnek tűnt nekem
ez a Vegas szál, valahogy Abby nem tűnt annak, akinek Ms. McGuire be
szerette volna állítani. Ez az előző részben is zavart, de itt még
jobban.
Nagyon vicces volt egy fiú szemszögén keresztül
látni a dolgokat, és voltak egyes dolgok, amikkel nagyon is egyet
értettem Travis-szel. A Galamb becenév végre értelmet nyert. És így már
nem is érzem annyira idétlennek ezt a megnevezést.
Az egy
éjszakás kalandok, és a piálás...Ms. McGuire bámulatosan jól hozta ezt a
vonalat. Jó persze, Travis sem tökéletes, sokszor nem is értettem,
miért hiszi, hogy annyira el lenne cseszve, de ezen kívül...Annyira
átjönnek az érzései, hogy az valami iszonyat. Így, hogy mind a két
könyvet olvastam, most is azt mondom, hogy Travis sokkal jobban odavan
Abby-ért, mint fordítva.
A Maddox családot imádom, remélem, kapnak ők is saját kötetet.
Ami viszont meglepetést okozott, hogy itt most America nekem kicsit sok volt. Nagyon sok. Párszor leütöttem volna.
A történet nagyjából ugyan az, mint Abby könyvében, de vannak új dolgok is. Na és az epilógus!
Imádtam. Travis felnőtt, kiegyensúlyozott és felelősségteljes!
Az
egész könyv... Izzott. Hol a dühkitörések miatt, hol a féltékenység
miatt, hol a szerelem miatt. Mindegy, milyen érzelemről van szó, Travis
odateszi magát, az érzelmei egyből átjönnek. Megértettem őt, és vele
együtt szenvedtem, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna.
Csak ajánlani tudom a könyvet!
Azoknak, akik imádták Travis-t, annyit mondanék: Itt még jobban imádni fogjátok!
Akik nem kedvelték meg a párost az előző könyvben: Higgyétek el, ez a könyv tetszeni fog!
Akik még nem is hallottak a sorozatról, vagy csak gondolkodnak az olvasásán: Mire vártok még?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése