2013. 10. 13.

Laurell K. Hamilton - A nevető holttest

Fülszöveg:
Anita Blake visszatér!
A város legdögösebb vámpírvadászának és halottkeltőjének még mindig nincs pasija, de problémája annál több. Először visszautasítja egy gazdag és befolyásos üzletember felkérését, hogy támasszon fel egy háromszáz éves holttestet. Nagy hiba. Aztán magára haragítja a valaha élt egyik leghatalmasabb vudu papnőt. Ez még nagyobb hibának bizonyul. Ha mindez nem lenne elég, Anita belekeveredik egy véres gyilkosságsorozatba is, melynek titokzatos elkövetője a békés kertvárosokban lakó családokat veszi célba. Lehet, hogy minden mindennel összefügg? Anitának minél előbb meg kell oldania a rejtélyt, ha nem akar újabb ártatlan áldozatokat. És kénytelen ellenállni a város új vámpírura, Jean-Claude csábításának is, különben mindörökre búcsút mondhat a lelkének.



Borító: 5
Sorozat: Anita Blake # 2
Eredeti cím: The Laughing Corpse
Kedvenc karakter: Anita
Oldalszám: 312
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2003


Újraolvasás.
Ismét fellángolt az Anita Blake mániám. Terveim szerint a következő magyar megjelenésig az összes Anita kötetet birtokolni fogom.

Anita ismét bajba keveredett. Egy normális embernek elég lenne egy probléma is, de Anita az Anita, szóval hozzá csomagban érkeznek a bajok.
A könyv elején úgy tűnik, három szálon fog futni a történet. Ott van Harold Gaynor, és az ajánlata. Aztán ott van Dominga Salvador, az egyik leghatalmasabb vudu papnő, akit Anita sikeresen maga ellen fordított. És ott a titokzatos, és brutális gyilkosság, amiben Anita segítségét kéri a RETEK osztaga. Szóval Anita nem unatkozik.
De ami különálló cselekményszálnak ígérkezik, a könyv végére összeáll, és kiderül, hogy egy nagy egészet alkot.
Ez a kötet jobb volt, mint az előző. Anita hozta a megszokott formáját. Mindig bajba keveredik, és ha életveszélybe kerül, akkor is hozza a megszokott formáját. Szeretem Anita humorát. Szeretem, hogy ilyen tökös, és egyedül is megtudja magát védeni.

A könyv cselekményei... Kezdem Harold Gaynor-ral. Először egy egyszerű, hatalommániás embernek gondoltam, akinek hiába ott vannak a verőlegényei, a többiekhez képest ( zombik,vámpírok...) nem egy nagy szám. Hamilton hitelesen alkotta meg Gaynor karakterét. Már az első találkozás alkalmával érződik, hogy egy kapzsi, és gonosz alak. De bebizonyította, hogy a pénz beszél, és olyan dolgokba is belepiszkált, amihez nem kellett volna.
A leghatalmasabb vudu papnő, Dominga volt számomra a könyv totális gonosz karaktere. A többiek se voltak kutyák, de ez a nő... A könyv rá, és Anitára koncentrál. Az ő harcukra, ha lehet így mondani. Dominga nem játszik. Ha valaki magára haragítja, az nem menekülhet előle. Annyira hiteles volt a karaktere, hogy én is beleborzongtam, ahogy Anita szemén keresztül láthattam.

A gyilkosság szál elég brutálisra sikeredett. Hihetőnek, és hitelesnek éreztem a helyszínelést. Nem egy sima Miami Helyszínelők, ahol cenzúrázva vannak a mocskos részletek. Nem. Itt kaptuk mindent. Talán túl sok mindent is. Vér, mocsok, belsőség, csontok... És a leírások. Jó ég! Hamilton nagyon ért ehhez.
Eközben Anita egy percre sem pihen. Már-már csodálkozom, hogy mikor is alszik, mert mindig úton van, mindig belekeveredik valamibe.
És ha még ez nem lenne elég, Jean-Claude is "üldözőbe" vette. Örültem annak a pár közös jelenetnek, de engem Jean-Claude még most sem győzött meg. Nem érzem azt a kezdeti rajongást, amit kellene. Hamilton pedig próbálkozik megkedvelteti az ő karakterét is. Talán túlságosan is.
Mint írtam, a könyv pörög. De még pont abba a kategóriába sorolható, hogy nincs túlírva. Nem lépte át azt a képzeletbeli vonalat, aminél már azt mondom, hogy túl vannak pörgetve az események.

A végkifejlet nagyon tetszett. Anita jött, jól szétverték, és ő kamatostul adta vissza ezt a tartozást. Nagyon tetszett, ahogy végül elintézte a "gonosz brigádot". A könyv megemlíti az emberáldozatot is.
A háttérben mindig ott van ez a cselekmény. És ez a mozgatórugója is a könyvnek. Anita elítéli ezt, de végül mégis erre kényszerül. Nehéz ilyenkor megítélni, hogy helyesen, vagy helytelenül cselekedett, mert semmi sem fekete vagy fehér.
Amit hiányoltam, az a normális halottidézés. Anita megemlíti, hogy elmegy, de a következő oldalon
már éppen ébredezik.
Hamilton arra sem adott magyarázatot, hogy mi a különbség a Halottkeltők és a Nekromanták között. Ez bevallom, nagyon zavart.
De ami nagyon tetszett, az a sorozat borítói, és a beszédes címek. A kiadó nagyon eltalálta ezeket, emelem a képzeletbeli kalapomat előttük.


 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...