Jeaniene Frost - Az első vércsepp

Fülszöveg:
Éjszaka a halandók nem érezhetik magukat biztonságban. Denise MacGregor jól tudja ezt, hiszen a legjobb barátnője a félvámpír Cat Crawfield, és a nő már többet vesztett, mint amit egy átlagember elviselni képes. A családja múltját titkok övezik, és egy démon már prédának jelölte ki Denise-t. Ám a túlélése most egy halhatatlantól függ, aki viszont csak arra vágyik, hogy megízlelje a nőt. Ez a halhatatlan pedig nem más, mint Bones barátja, Spádé, az erős, titokzatos vámpír, aki évszázadok óta bolyong a földön, és most védelmeznie kell a veszélyben lévő csábos halandót még azon az áron is, ha ezzel meg kell tagadnia önnön mivoltát. Bármennyire vágyik is Denise-re, Spádé tudja, le kell győznie sóvárgását, hogy együtt szállhassanak szembe a lidércnyomással. Máskülönben, amint lehull az első vércsepp, mindketten elvesztek.


Borító: 3,5
Sorozat: Night Huntress World #1; Cat és Bones - Complete World # 5
Eredeti cím: First Drop of Crimson
Kedvenc karakter: Ian, Bones, Cat
Oldalszám: 396
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2012

Nem is tudom, hol kezdjem. Csalódást okozott ez a könyv. Pozitívat és negatívat egyaránt.
Páran nehezményezték, hogy a megszokott Cat & Bones kötet helyett most Denise és Spade kötete jelent meg anno, de ha jobban megnézzük, akkor kiderül, hogy ha sorrendben olvassuk a könyveket, akkor ez következik. Utána Mencheres kötete, és végül a megszokott párosé.

Sokáig gondolkodtam, hogy kell-e nekem ez a könyv, szeretném-e elolvasni. Hiszen tény, hogy egyik szereplő sem áll hozzám közel. Denise konkrétan hidegen hagyott, Spade pedig... A viszonyunkat legjobban Phury-éhoz (J. R. Ward) tudnám hasonlítani. Úgy ahogy kedvelem, de nem érdekel, mi játszódik le a fejében.
Ezzel eljutottunk oda, hogy olvasva mások értékelését is, rájöttem, hogy Denise-el még bajok lesznek. Szinte mindenki csak szapulta, én pedig elbizonytalanodtam.
De nem számított, nem szeretek előítéletes lenni. De sajnos a könyv 30. oldalánál járva rádöbbentem, hogy a legjobb indulattal is maximum 4 csillagot kaphat tőlem.

Denise konkrétan idegesített. Ő kereste fel Spade-t, erre mindenért nyavajgott, hisztizett, durcáskodott és egyebek. Logikátlan volt, a belső monológja is abból állt, hogy ő mennyire nem szereti, hogy mindig hátrahagyják a harcokban, miért kell neki elmenekülni, tud ő segíteni. Édesem, inkább csak hátráltatnád őket, de ha halálvágyad van, én nem ellenkezem...

Spade-ra pedig rá sem ismertem. Mivel váltott szemszögű a könyv, Spade fejébe is bekukkanthattam, de amit ott találtam... Az első oldalakon már magában káromkodott, önző volt és...Egyáltalán nem annak a finom és segítőkész úriembernek nézett ki, mint amit eddig mutatott. De ahogy haladt a történet, visszatért a megszokott önmagához.

Szóval, ha a szereplőket nem igazán sikerült megkedvelnem, jön a logikus következtetés, hogy a történetet sem szívleltem. Pedig pont az ellenkezője történt. Mert maga az alapsztori az nagyon tetszett. Érdekes volt ez a démonos szál, és a nyomozás, kutatás még jobban.

A könyvet egyértelműen Ian, Cat és Bones vitte el a hátán. Amint Ian felbukkant, valahogy felpörgött a történet, és faltam a lapokat. Mindig is oda meg vissza voltam a pasasért, úgyhogy egy nagy piros pontot kap Ms. Frost. Az is tetszett, hogy hiába, Cat-ék itt csak mellékszereplők voltam, de nem vették el a fő párostól a sztorit. Megmaradtak a háttérben.

Fordulatos, humoros és akciódús a kötet, az tény. A fő páros nem igazán nyerte el a tetszésemet, de a történet annál inkább. (Ezért is vagyok bajba, a csillagozást illetően...Mert hiába, Ian felbukkanása után remek a könyv, de ott könyv eleje, és Denise...)

Amit nehezményezek, hogy Denise milyen hamar túl tette magát a férje halálán, és milyen hamar kezdett új kapcsolatba. Számomra ez egyáltalán nem hihető. Spade is megjegyezte, hogy neki 10 évbe telt túltenni magát a volt szerelmén.

Amit még kiemelnék, hogy Spade múltjába is betekintést nyerhettünk, kiderült, miért és hogyan került össze Bones-al és Ian-el. Ez tetszett, mert Bones konkrétan soha nem mondott semmit.

A fordítással most nem volt különösebb bajom, azon kívül, hogy a ghoul-ok most a halottevőkké avanzsáltak. Először elsiklottam efelett, azt hittem, valami új faj, vagy hasonló. De amikor Rodney és a halottevő egy mondatba került, akkor esett le, hogy tulajdonképpen miről van szó. De viszont az tetszett, és remélem ez a következő kötetekben is így marad, hogy ha egy új vámpír felbukkant, akkor az eredeti angol neve mellett ott lesz a magyarra lefordított is.

A végkifejlet is tetszett, végre Denise a talpára állt. Viszont az epilógus teljesen felesleges volt.

A borító...Már múltkor említtettem, hogy örülök az eredetinek, annak már nem, hogy Ms.Frost hogyan tudta az írni a könyv köszönet nyilvánításába, hogy :

"Óriási hálával tartozom Thomas Egnernek a lélegzetelállító borítóért."

Szó se róla, tényleg lélegzetelállító, csak nem olyan módon, mint ahogy Jeaniene képzeli. A pasi arcát simán kitakartam volna, mert ocsmány. Ha ezt nem nézem, akkor tényleg szép a borító.