Fülszöveg:Olyan világban élünk, ahol a legfelsőbb bíróság döntése alapján a vámpírizmus megengedett. Ahol a halottkeltőnek lenni hétköznapi foglalkozás. Ahol a természetfeletti ügyeket a rendőrség különleges osztaga kezeli. Ahol mindennapos dolog, ha az ember zombikba, vagy patkányemberekbe botlik St. Louis-ban valaki vagy valami gyilkolni kezdi a város legerősebb, leghatalmasabb vámpírjait. A rejtély felderítéséhez a vérszívók kénytelenek külső segítséghez fordulni. Ő Anita Blake. A legdögösebb halottkeltő és vámpírvadász a városban: Azt hitte, már mindent látott, de ez az ügy még neki is okoz meglepetéseket.
Borító: 4
Sorozat: Anita Blake # 1
Eredeti cím: Guilty Pleasures
Kedvenc karakter: Anita, Edward
Oldalszám: 246
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2003
Újraolvasás.
Anitával a kapcsolatom még 2009/2010 környékére ugrik vissza. A könyvmolyságom kezdetén ismerkedtünk meg, de két éve egy kötetet se olvastam újra, és nem is folytattam. Amennyire imádtam, annyira... Nem utáltam meg, mert csak Anita Blake, de... Kiábrándultam.
Ez a sorozat igazi vízválasztó volt az életemben. Anita megmutatta, hogy léteznek olyan hősnők, akik nem szorulnak a szőke hercegük védelmére. Tudnak lőni, sőt elég érdekes és durva munkájuk is lehet.
A sorozat szereplői is újak voltak, hiszen vérállatokról sem olvastam még akkor, amikor a kezembe vettem a sorozat köteteit. A 8. illetve 9. könyvig imádom ezt a sorozatot, de ami utána jön...
De akkor most már rátérek a könyvre. Többször olvastam már a sorozatot, főleg az Obszidián Pillangóig. Szóval az alapozás megvolt. Tudtam nagyjából, hogy melyik könyvben mi történik, de olyan hézagos volt a memóriám, hogy sok dologra nem igazán emlékeztem.
Így, két év után újraolvasva a könyvet feltűnik, hogy mennyire érződik a könyvön, hogy ez egy sorozat nyitódarabja. Felszínesen vannak érintve a vámpírtémák, és a vámpírkultusz. Több hasonlóságot is észrevettem eközött és más sorozatok között. Pl: A vámpírok előjövetele. True Blood feeling. De mivel ez a könyv hamarabb íródott, mint Harris könyve, nem tudom hibáztatni Hamilton-t. Viszont, jó pár dologban hajaz Anne Rice köteteire, ami kicsit meglepett. Lehet azért, mert tavaly kezdtem a könyveit olvasni.
Nikolaos karaktere nagyon hasonlít Claudia-ra. (Anne Rice - Interjú a vámpírral) Ez eddig fel sem tűnt, pedig a filmet jó párszor láttam már.
Anita-t nagyon hamar megkedveltem, főleg a fura humora miatt. Nem jópofizik, többnyire az igazságot közli az emberrel, és eléggé szarkasztikus is. A munkáját egyenesen imádom, szóval igen, tényleg kedvelem a csajt.
Érdekelt volna, hogy hogyan is zajlik egy halottidézés, de úgy emlékszem, hogy a következő részekben lesz róla szó.
Ami nagyon tetszett, az a vámpírok, és azok szokásai. Szerintem ilyennek kéne lenniük. Hamilton ezt nagyon jól eltalálta.
Ami nagy pozitívum, az a kötetben zajló nyomozás, és bűncselekmény. Pörögnek az események, de még sincs túlírva. Hamilton megtartotta az arányokat, egyik sem ment a másik kárára.
Anita is - még - emberi, ha megsérül fáj neki, és nem sebezhetetlen, mint amilyen lesz.
Edward-ot sem felejtem ki, mert ő az egyik kedvenc karakterem. Elég beteges a viszonyuk Anita-val, de éppen ettől jó. Soha nem tudod, mire számíts Edward-tól. Soha nem tudod, hogy melyik a valódi arca.
Hamilton nagyon jól eltalálta ezt a sorozatot, kár, hogy a későbbiekben mennyire lesüllyedt a színvonala.
Viszont, ami nem tetszett, és ezt mindig megjegyzem, ahányszor elolvasom ezt a részt. Jean-Claude. Nincs vele bajom, még talán szimpatikus is - nem igazán emlékszem - de az, hogy szinte alig van jelen az egész történetben, és Anita végzi el helyette a piszkos munkát...Ő ott nyugodtan pihen a koporsójában, és úgy kel ki, hogy ő a Város Ura. Igazságtalannak tartom, nem érdemelte ezt meg.
Ha nem is kedvenc könyv, de majdnem abban a kategóriába sorolható. És a sorozat borítói is mind csodásak.
Összességében, hiába nyitó darab, mégis nagyon ígéretes, és izgalmas. Akció, bűntény, humor és hihető karakterek. Na és persze Anita Blake.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése