Fülszöveg:Engelsfors. Egy apró, csodás kis város Svédországban, ahol hat lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve, hogy mindegyikőjükben ősi, ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik WC-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják, hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják, boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…
Borító: 4,5
Sorozat: Engelsform-trilógia # 1
Eredeti cím: Cirkeln
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 550
Kiadó: Geopen
Kiadás: 2012
Ez a könyv is nagyon régóta szerepelt a várólistámon. Karácsonyi ajándékként végre megszereztem a könyvet, de nem igazán éreztem indíttatást az olvasására.
Meggyőződésem volt, hogy kell egy bizonyos hangulat a könyvhöz, ami nekem eddig nem volt meg. Nem is tévedtem.
De sajnos még így is csalódást okozott a könyv.
Adott Engelsform városa. Egy lepukkant, isten háta mögötti hely, ahol semmi sem történik. De a tanév kezdetén az egyik mosdóban holtan találják az egyik diákot.
Ám vannak, akik úgy gondolják, hogy a fiú nem öngyilkos lett. Megölték.
Az egyik éjszakán különös erők vezetik ezeket a lányokat egy elhagyatott helyre, ahol kiderül hogy mindannyian boszorkányok. Mind a hatan Kiválasztottak, és nekik kell megküzdeni a gonosszal. Eredetileg heten voltak, de Elias - a meggyilkolt fiú - sajnos már nincs velük.
Mindegyik lánynak van valamilyen különleges képessége, kivéve Minnoo-nak. De erről később.
A könyv nagyon hosszú. Soha nem okoz gondot egy könyv hosszúsága, de itt egy kicsit megszenvedtem vele. Kezdjük azzal, hogy én másra számítottam. Mágiára, tanulásra és harcokra. Ehelyett a lányok magánéletébe nyertem bepillantást, és velük együtt sikerült néha egy-egy információmorzsát elcsípnem.
Bevallom a szerzőpáros szerintem eltájolta egy kicsit magát ezzel a hat főszereplővel. Túl sokan vannak. Sokáig meg sem tudtam különböztetni őket egymástól. Vannak akik több teret kaptak, és vannak akik semmit. Aránytalan az egész.
A könyv amolyan lassú víz partot most típus. Nincs pörgő cselekmény. Ehelyett kapunk rengeteg tini problémát, és rengeteg önbizalomhiányt.
Mind a hat lánynak nehéz élete van. Mindannyian önbecsülési gondokkal küzdenek. Minnoo túl komolynak és pattanásosnak látja magát. Rebecka hiába él boldog párkapcsolatban, evési zavarokkal küzd. Vanessa párkapcsolata nem felhőtlen, és az édesanyja valamint a nevelőapja mintha összeesküdtek volna ellene. Linnéa egyedül él egy rossz környéken, és nemrég veszítette el a legjobb barátját. Anna-Karin édesanyja alkoholista és rosszindulatú. A lány izzadós, pattanásos és tanyán él. Valamint mindenki őt spécizi ki magának. És ott van Ida. Őróla szinte semmit sem tudni. Csak annyit, hogy úgy tűnik hogy rosszindulatú és ő az iskola méhkirálynője.
Szóval a lányoknak megvannak a maguk bajai. Erre itt a "boszorkányság" amivel nem tudnak mit kezdeni. Na meg egymással sem.
A könyv folyamán a lányok nagyon lassan megismerkednek, és vannak akik összebarátkoznak. Ida-t kirekesztik, pedig számomra ő az egyetlen aki megmondja a valódi véleményét.
A könyv váltott szemszögű. Majdnem az összes lány életébe bepillantunk. Kivéve persze Ida-ébe.
Bevallom őszintén egyik lány sem lett a kedvencem. Van akit ki nem állhattam, vannak akik semlegesek, és van akit megkedveltem.
Mint mondtam túl sokan vannak a lányok, és a szerzőpáros nem riad vissza attól, hogy orvosolja ezt a problémát. Rebecka halála megrázza a lányokat, eldöntik hogy összefognak, de ebből végül nem lesz semmi. Mindenki meg a maga feje után, nem foglalkoznak a többiekkel, és ezzel csak a tettest segítik, aki egymás után megpróbálja levadászni a lányokat.
A legtöbb időt Minnoo fejében töltjük. Szegény lánynak úgy tűnik semmilyen képessége sincs, és ezért kirekesztettnek érzi magát. Ő a józan ész a csapatban, ő próbálja a lányokat összeterelni kisebb nagyobb sikerrel.
A boszorkányság nem kap túl sok szerepet a történetben. Persze a lányok az egyedi képességeiket rendre használják, de a képességük hátteréről és a Tanácsról semmit sem tudunk meg.
Anna-Karin, akit mindenki lenézett és bántott, a képességének hála ő lesz az iskola legkedveltebb lánya. A többiek ezt nem nézik jó szemmel, de a lányra semmi sem hat. Élvezi a rivaldafényt. Megmondom őszintén Anna-Karin-t ki nem állhattam. Persze értem hogy miért viselkedett így, de akkor is... Nekem túl sok volt ez a lány.
Nem megyek bele a többiek életének bemutatásába, mert az túl hosszadalmas lenne. Elég annyi, hogy a könyv végére a lányok megtalálják önmagukat, és végre egy csapattá válnak.
A gyilkos kiléte meglepett. Annyira normálisnak találtam őt, erre kiderül, hogy pont ő az. Pedig milyen szép pár lettek volna....
Ami nem tetszett, hogy a lányok nem őszinték egymással. Titkolóznak, mellébeszélnek. Nem bíznak egymásban. Valaki rájuk vadászik, de még így sem őszinték egymással. Sokáig nem is nyomoznak, ami kifejezetten zavart.
A mellékszereplőknek túl sok haszna nem volt. Nicolaus nagyon szimpatikus volt, de az égvilágon semmit sem tudtunk meg róla.
A végkifejlet viszont nagyon tetszett. A lányok végre összefognak, bíznak egymásban. És végre Minnoo képességére is fény derül. Nos igen, neki van a legdurvább képessége.
A könyv utolsó jelenetei, amikor az összes lány összegyűl a temetőbe a két halott társuk sírja előtt... Az nagyon tetszett. Amit nem igazán értek, hogy hogyan lehet, hogy Elias - aki fiú - hogy lehet kiválasztott a hat lány mellett...
Összességében csalódás volt a könyv. Jobban vártam. Olvastatta magát, megvolt a maga szépsége, de én nem az ilyen lassú cselekményekhez vagyok szokva.
Valamint két részre tudnám osztani a könyvet. Van a fantasy szál, ami nekem elég gyenge, viszont az ifjúsági vonal kimagaslóan jó. Valósághű, nem túlírt. Majdnemhogy tökéletes.
Nem fogok rohanni megvenni a folytatást, de mindenképpen folytatni fogom a sorozatot.
