Fülszöveg:A kamaszlányát egyedül nevelő Jaszukóhoz váratlanul betoppan erőszakos exférje. Heves vitába bonyolódnak, és a férfi végül holtan végzi. Szomszédjuk, a különc matematikus már régóta gyengéd érzelmeket táplál az asszony iránt. Felajánlja, hogy biztosítja számukra a tökéletes alibit. Az egyetlen kikötése, hogy Jaszukóék mostantól szóról-szóra kövessék az utasításait.
Mikor a tokiói rendőrség felügyelője a helyszínre érkezik, egy brutális gyilkossággal szembesül. Ám a bizonyítékok sehogyan sem állnak össze, ezért briliáns eszű fizikus barátjához fordul segítségért. Kezdetét veszi a lángelmék csatája: az egyik zseni hideg logikával igyekszik feltárni az igazságot, míg a másik heves szenvedéllyel küzd, hogy megmentse a szeretett nőt.
Borító: 4,5
Sorozat: Detective Galileo # 3
Eredeti cím: Yögisha X no kenshin
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 380
Kiadó:Libri
Kiadás: 2012.10.30
A japán írók könyveinek megvan a maga hangulata. Ezért is szoktam
akkor olvasni őket, amikor úgy érzem, hogy itt az ideje.
Sajnos itt ez a hangulat elmaradt. Vártam, de sajnos semmit nem kaptam
abból a tipikus hangulatból, ami ezeket a könyveket jellemzik. Sokszor inkább
olyan volt a könyv hangulata, mint egy átlagos amerikai krimié. Semmi jellegzetesség nem volt a könyvben.
A történet szerint Yasuko (Jaszuko) egyedül neveli kamasz lányát,
Misato-t. Pár éve elvált a férjétől, és azóta egy bento-t árusító boltban
dolgozik eladóként. A volt férje időről időre felbukkan, és pénzt kér tőle.
Vagy azt, hogy újra éljenek együtt. Egyik alkalommal, amikor a volt férje
felbukkan és ismét az a szándéka hogy meggyőzze a nőt, hogy éljenek együtt,
Misato-ban valami elszakad, és egy vázával jól fejbe veri a férfit. A férfi nem
hal bele, ám iszonyat dühös. Rátámad a a lányra, ám Yasuko ezt nem hagyja. A
kotacu zsinórjával próbálja megfojtani a férfit, ám a férfi nem hagyja magát.
Misato hogy segítsen az anyjának próbálja a férfi kezét lefogni, hogy az anyja
sikerrel járjon. Végül a férfit megölik. Yasuko nem tudja hogy mit tegyen.
Végső elkeseredésében úgy dönt, hogy feladja magát a rendőrségen. Ekkor kopok
be hozzájuk a szomszéd matematika tanár, Ishigami. A férfi úgy tűnik mindent
tud, és úgy dönt, segít Yasuko-nak. Cserébe nem kér semmit, csak annyit, hogy a
két nő kövesse az utasításait, és mindent tegyenek úgy, ahogy ő mondd. Akkor
megússzák a gyilkosságot.
Ishigami egyből a kezébe veszi az irányítást. Kitalálja az alibit a
két nőnek, eltünteti a holttestet, és felkészíti a két nőt a rendőrségre.
Ishigami az egyik legjobb elme, és a logika valamint a matematika az élete.
Igen ám, de arra nem számított, hogy egy másik zseni is felbukkan, hogy
segítsen a rendőrségnek....
Mint említettem a könyv hangulatának köze sincs Japánhoz. Egyedül a
szereplők viselkedése utalt arra, hogy hol is játszódik a történet.
A fülszöveget olvasva nekem teljesen olyan érzésem volt, mintha valami
újragyártott a Death Note-ot olvasnék. Vagyis ezt hittem. De hamar rá kellett
jönnöm, hogy semmi köze egymáshoz a kettőnek.
A könyv stílusát egy kicsit szoknom kellett. Sokszor olyan érzésem
volt, hogy szinte gyerekesek a párbeszédek. A rendőrség tagjai majdnemhogy
inkompetensek. Szinte bukdácsol az ügy, alig halad előre. Viszont a szereplők
jelleme változik, ahogy a helyzet is. Nehéz eldönteni hogy ki a "hős"
és ki az "áldozat".
Kezdetben ez egyszerű volt. Misato és Yasuko megölték a nő volt
férjét. Ishigami segít nekik eltüntetni a bizonyítékot. Jött a rendőrség, és nyomozni
kezdett a férfi ügyében.
Viszont ahogy haladt a történet a karakterek a változás útjára léptek,
és már az olvasó sem tudta eldönteni, hogy kinek mi volt a szerepe.
A fülszövegben említett "két zseni csatározása" sem olyan
lett, amilyennek elképzeltem. Köszönhető ez annak, hogy valóban azt hittem hogy
Yagami Light vs L párharcról olvashatok.
A zsenik sem olyan zseniálisak. Egy átlagos ember logikájával vannak
megáldva. Az olvasó hamar rájön, hogy mi fog történni, bár egy két meglepetés
érheti.
A könyv inkább Ishigami-ra koncentrál. Mit, és miért tesz. Mi a valódi
indoka? Mi a következő lépése? Hogyan bírkózik meg a változással, ami a tervébe
csúszott? Valójában miért is segít Yasuko-nak?
Erre mind sor kerül, bár inkább a könyv utolsó oldalain. A könyv
elején már nyilvánvaló az indok. Ishigami szerelmes a nőbe. De ennyi elég
ahhoz, hogy ennyi áldozatot hozzon miatta? Főleg úgy, hogy a nő nem is
viszonozza az érzéseit.
Ishigami mindent eltervezett. Eltüntette a holtestet, és felkészült
mindenre. Viszont arra nem, hogy egy régi iskolatársa is felbukkan, és elkezd
nyomozni az ügyben.
Itt kezd szétesni a sztori. Vagyis csak ezt hisszük. Ishigami olyan
jól eltervezett mindent, hogy amikor azt hisszük hogy lebuknak, kiderül hogy a
férfi ezt is beleszámolta a képletbe. Azt viszont nem, amit Yasuko tesz az
utolsó oldalakon.
Hihetetlen, de egyik szereplő sem került hozzám közel. Egyiket sem
kedveltem meg, egyiket sem utáltam meg. Vártam hogy hátha megkedvelek valakit,
de ez nem sikerült. Talán Yukawa az egyetlen aki egy kis szimpátiát kicsikart
belőlem, de nekem ez édes kevés.
Yasuko-val túl sok mindent nem tudtam kezdeni. Egy jellemtelen nő, aki
dolgozik, és a lányát neveli. És rábízta az életét a szomszédjára, hogy az
végezze el a piszkos munkát helyette. A későbbiekben persze fellázad egy
kicsit. Megelégeli a helyzetét. Főként azért, mert veszélyben érzi a
"szabadságát". Találkozgat egy volt férfiismerősével, de fél, nehogy
Ishigami rájöjjön mert akkor ki tudja mi történne.
Misato aki véleményem szerint a valódi tettes, a lavina elindítója,
szinte nem is szerepel a könyvben. Megtörténik a bűntény, és az író
olyan szinten kivonja a cselekményből, hogy fel sem bukkan.
Ishigami egy másik történet. A logika az élete, és a matematikán kívül
nem érdekli más. Persze Yasuko-t kivéve. Magára vállalja ezt a terhet, bár nem kéne. Ő csatázik a két nő helyett.
Ezt sem kéne tennie.
Ahogy halad a történet bepillanthatunk a gondolataiba, de így sem
igazán ismerjük meg.
Sokszor az író is félrevezet. Másnak állítja be Ishigamit-t, mint ami,
de a végén kiderül hogy a férfi igazán tiszta szívű, és inkább hálából segített
a két nőnek. Bár a hideg logikájának köszönhetően néha olyan érzésem volt,
mintha egy kialakuló pszichopata lenne.
Yukawa a maga tudós stílusával néha mosolyt csalt az arcomra. A
logikája neki is inkább az átlagembereké volt mint egy zsenié, de néha igencsak
meglepett. Nem értettem ezt a nagy barátságot amit Ishigami felé érez, hiszen
20 éve nem igazán látták egymást.
A könyv egyik legfontosabb "mondanivalója" hogy mire
vagyunk képesek azért, aki számunkra fontos. Ishigami mit tett, hogy segítsen
Yasuko-n. És Yasuko mit tett amikor megtudta, hogy a férfi igazából mit
tett, hogy segítsen rajtuk.
Yasuko reakciója arra, hogy mit tett valójában Ishigami értük nem
lepett meg. Bár így Ishigami áldozata felesleges volt. Igazán megértettem őt,
amikor a könyv végén a haját tépve üvöltött. Ki ne tette volna ezt? Bár az
alapkérdés még mindig ugyan az. Yasuko hogyan mehetett bele, hogy egy idegen - a
szomszédja - segítsen neki a gyilkosság eltusolásában?
A könyv végét az író gyorsan lezárta. Túl gyorsan. Nem tudjuk meg,
hogy Yasuko hogyan jutott arra a döntésre. Nem tudjuk meg, mi történt
Misato-val, aki öngyilkossági kísérletet követett el. Mi vitte rá?
És végül. Mi lesz Yasuko-val, valamit Ishigami-val?
A könyv tartogat egy két meglepetést, de semmi több. Szinte csak laposakat pislogva olvastam a könyvet, mert nem igazán fogott meg sem a
történet, sem a karakterek. Persze a végkifejlet tartogat pár olyan dolgot
amitől az olvasó sem tudja hogy mit érezzen, de általánosságban nem kell egy
eseménydús krimire számítani.
