Fülszöveg:Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.
Borító: 5
Sorozat: -
Eredeti cím: Uprooted
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 488
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2016
Hosszú történetünk van ezzel a könyvvel. Megjelenés óta érdekelt, de csak a Könyvhéten tudtam beszerezni. Szeptemberben elővettem, mert azért illik elolvasni azt ami pár hónap óta a polcomon áll. Valamint, igen csak jó értékeléseket kapott.
És mi történik? Untam a könyvet. Az elejétől a végéig. Kérdés, hogy akkor miért olvastam el? Mert gyönyörű a borítója, és bosszantott hogy untat. Azt gondoltam, ahogy haladok, úgy fog változni a helyzet. De egyre rosszabb lett.
Ezért is tartott majdnem 3 hónapig, míg a végére értem.
Ígéretes volt a történet, és szívesen kezdtem el olvasni. De nem kapott el. Semennyire. Untam, száraznak éreztem. A szereplőket élettelennek éreztem. Kivéve Kasja-t. Ő volt a regény hőse.
Nagyon izgatta a fantáziám Sárkány de benne is csalódnom kellett. Az gondoltam, hogy kapok egy erős alfahímet, valami olyasmit mint Moning Barrons-je, de Barrons kisujjában több élet volt, mint Sárkányban.
Agnyeska eleinte szimpatikus volt. Egy olyan lány, akiben nincs mágia, és inkább a háttérben szeret meghúzódni.
De tőle sem azt kaptam, amit vártam.
És ez az egész regényre igaz.
Ami még jobban elvette az életkedvem, hogy a könyv közepe tájékán fedeztem fel, hogy az egyik oldal ketté van tépve.
Ekkor éreztem azt, hogy összeesküdött ellenem a világ. Nem elég, hogy kínlódom vele, erre még ketté is van tépve?
A makacsságomnak köszönhetően csak azért is végig akartam olvasni. És nem voltam lenyűgözve.
Azt vettem észre, hogy alig várom már hogy vége legyen. Több mondatot átugrottam. Sőt több bekezdést.
A könyv végére mondom azt, hogy értékelhető. A könyvhöz képest elégedett voltam. Valami hasonlót vártam.
Agnyeska képességei hirtelen ugrottak meg. Természetesen a "tanulási" időszakban semmi sem sikerült neki, de amint átugrottuk a kötelező köröket, Agnyeska hirtelen a nagyok között találja magát, és olyanokat tesz, mint akinek több évtizedes tapasztalata van.
Maga a Rengeteg és az ötlete nem rossz. De nekem nagyon száraz és sótlan volt. És ez a szereplőkről is elmondható.
Kimondottan csalódott vagyok! Annyival többet vártam ettől a regénytől, és semmit sem kaptam. Próbálkoztam, hátha rosszkor olvasom. De három hónap alatt egyszer sem éreztem hogy jó amit olvasok, csak amikor már csak 20 oldal volt hátra.
Kár érte!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése