Naomi Novik - Rengeteg

Fülszöveg:
Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Borító: 5
Sorozat: -
Eredeti cím: Uprooted
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 488
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2016

Hosszú történetünk van ezzel a könyvvel. Megjelenés óta érdekelt, de csak a Könyvhéten tudtam beszerezni. Szeptemberben elővettem, mert azért illik elolvasni azt ami pár hónap óta a polcomon áll. Valamint, igen csak jó értékeléseket kapott.

És mi történik? Untam a könyvet. Az elejétől a végéig. Kérdés, hogy akkor miért olvastam el? Mert gyönyörű a borítója, és bosszantott hogy untat. Azt gondoltam, ahogy haladok, úgy fog változni a helyzet. De egyre rosszabb lett.

Ezért is tartott majdnem 3 hónapig, míg a végére értem.

Ígéretes volt a történet, és szívesen kezdtem el olvasni. De nem kapott el. Semennyire. Untam, száraznak éreztem. A szereplőket élettelennek éreztem. Kivéve Kasja-t. Ő volt a regény hőse.

Nagyon izgatta a fantáziám Sárkány de benne is csalódnom kellett. Az gondoltam, hogy kapok egy erős alfahímet, valami olyasmit mint Moning Barrons-je, de Barrons kisujjában több élet volt, mint Sárkányban.

Agnyeska eleinte szimpatikus volt. Egy olyan lány, akiben nincs mágia, és inkább a háttérben szeret meghúzódni.

De tőle sem azt kaptam, amit vártam.

És ez az egész regényre igaz.

Ami még jobban elvette az életkedvem, hogy a könyv közepe tájékán fedeztem fel, hogy az egyik oldal ketté van tépve.

Ekkor éreztem azt, hogy összeesküdött ellenem a világ. Nem elég, hogy kínlódom vele, erre még ketté is van tépve?

A makacsságomnak köszönhetően csak azért is végig akartam olvasni. És nem voltam lenyűgözve.

Azt vettem észre, hogy alig várom már hogy vége legyen. Több mondatot átugrottam. Sőt több bekezdést.

A könyv végére mondom azt, hogy értékelhető. A könyvhöz képest elégedett voltam. Valami  hasonlót vártam.

Agnyeska képességei hirtelen ugrottak meg. Természetesen a "tanulási" időszakban semmi sem sikerült neki, de amint átugrottuk a kötelező köröket, Agnyeska hirtelen a nagyok között találja magát, és olyanokat tesz, mint akinek több évtizedes tapasztalata van.

Maga a Rengeteg és az ötlete nem rossz. De nekem nagyon száraz és sótlan volt. És ez a szereplőkről is elmondható.

Kimondottan csalódott vagyok! Annyival többet vártam ettől a regénytől, és semmit sem kaptam. Próbálkoztam, hátha rosszkor olvasom. De három hónap alatt egyszer sem éreztem hogy jó amit olvasok, csak amikor már csak 20 oldal volt hátra.

Kár érte!

Read More

Brian Staveley - A császár pengéi

Fülszöveg:
A császárt meggyilkolták, és az Annur Birodalom rendje felborult. A halott uralkodó három gyermekének azonban a gyász mellett egy mélyre hatoló összeesküvéssel is meg kell birkóznia.

A császár lánya, Adare a fővárosban hajszolja apja gyilkosát, akit azonban a császári család istennője látszik pártolni, és Adare hamarosan magára marad az udvar intrikái közt. Öccsét, Valynt, aki a birodalom legveszélyesebb alakulatánál hadapród, egy óceán választja el a palotától, azonban több gyanús baleset után ráeszmél, hogy az ő élete is veszélyben van – akárcsak Kadené, a trónörökösé, aki egy messzi kolostorban tanulmányozza az Üres Isten szerzeteseinek ősi tudását. Ám mielőtt Valyn Kaden segítségére siethetne, még ki kell állnia az elit hadsereg titokzatos és halálos próbáját.

Borító: 3,5
Sorozat: A Csiszolatlan Trón krónikája # 1
Eredeti cím: The Emperor's Blades
Kedvenc karakter: Valyn, Tan, Kaden
Oldalszám: 504
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2015.05.26

Lassan egy éve - ha nem több - nagyon rákaptam a high fantasy-ra, illetve, ahogy mondani szoktam, a hagyományos fantasy-ra. Ez a kötet is azóta várólistás volt nálam, mióta kiderült hogy megjelenik a hazai piacon.
Volt egy elvárásom. Azt akartam hogy a könyv kedvenc legyen, és legyen még egy író, akiért ujjongani tudok.
Ez sajnos nem igazán jött össze.

Több véleményt is olvastam, és sokan áradoztak a könyvről. Én is azt akartam. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, és csak vártam, és vártam...

A császárt, Samlitun-t meggyilkolják, és úgy tűnik, hogy a birodalom, valamint a trón is veszélyben van. A császár három gyermeke különböző utakon jár. Adare - hiába örökölte apja szemeit, női mivolta miatt nem léphet trónra. Helyette - ahogy apja végrendeletében is írja - pénzügyminiszterré válik, hogy így segítse majd a testvérét. Valyn beállt a rettegett Kettral alakulatba, és képzett harcos válik belőle. Valamint ott van Kaden, a legfiatalabb, aki apja szemét örökölte, és a sorsa hogy császárrá váljon. De előtte tíz évet kell eltöltenie az Üres Isten papjai között.

A testvérek már fiatalon elkezdik saját életüket, hogy felnőtté válva segítsék egymást.

Nagyon érdekesnek ígérkezett a történet, de nem szippantott magába. Eleinte optimistán olvastam a fiatalok sorsáról. De ahogy haladt a történet, úgy kezdtem kétségbe esni. Jóval a könyv közepe után kapott el a hangulat és a történet. Onnantól faltam a lapokat.

Bosszantó, mert Kaden kolostori élete, és Valyn Kettral megpróbáltatásai nagyon ígéretesek voltak. Viszont úgy éreztem, hogy semerre sem halad a történet.
Adare szála pedig említésre sem méltó. 49 fejezet, ebből 3 az övé. Nem értettem miért kapott ő is külön szálat. A végére megértettem. Nagy arculcsapás ez neki. De ennek ellenére egyáltalán nem éreztem azt, hogy nem kedvelem. Van benne potenciál, csak az író szépen elfeledkezett róla.

Kaden és a papok nagyon szimpatikusak lettek. Főleg Tan. Imádtam ahogy műveli szegény kölyköt. Utólag érdekesnek találom, hogy Kaden 8 év alatt alig szedett magára valami tudást, majd jön Tan, és 2 hónap alatt többet tanít neki, mint mások 8 év alatt. Először azt gondoltam hogy a császár azért küldte őt oda, hogy elrejtse. De ahogy haladt a történet, kibontakoztak a dolgok. A császár a Kapuk Őre, és elég sajátos feladata van. Nagyon élvezetes volt Kaden tanulónapjairól olvasni.

Valyn valamiért egyből szimpatikus lett. Tetszett hogy harcosnak készül. És az is, hogy nem minden megy neki egyből. Nem egyszer hibázott, de tanult belőle. Nagy szíve van, és remélem ezt az író nem veszi el tőle.
Ami miatt végleg a kedvencem lett, az, hogy míg a testvérei szinte egyáltalán nem gondoltak egymásra, addig Valyn folyamatosan azon gondolkodott, és az hajtotta előre, hogy az öccsének szüksége van rá. Amikor végül találkoztak, akkor is látszott, hogy örül a testvérének.
A próbák és a gyakorlatok kikezdték az idegeit, és meg is változtatták. Kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben mennyire fog ez a része dominálni.

Mint említettem, a könyv felétől zajlottak az események, és nem győztem kapkodni a fejem. Izgultam a testvérekért, és bántott, ami Lin-vel történt.
A mellékszereplők is parádésak. Elég Tan-ra, Pyrre-re, vagy Gwenna-ra gondolnom, és máris vigyoroghatnékom támad.

Tetszett a világ felépítése, és hogy az író a politeizmust is bevetette.

A végkifejletet imádtam, és nem győztem ámulni. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, és remélem, hogy az író is belehúzott, és nem kell a fél könyvet végigvárnom, hogy végre élvezzem azt, amit olvasok.

Egy utolsó gondolat: Annyira bánt, hogy a kiadó nem az eredeti borítót tartotta meg. Nekem az cover love kategória, míg ez...

Read More

Brian Staveley - A császár pengéi

Fülszöveg:
A császárt meggyilkolták, és az Annur Birodalom rendje felborult. A halott uralkodó három gyermekének azonban a gyász mellett egy mélyre hatoló összeesküvéssel is meg kell birkóznia.

A császár lánya, Adare a fővárosban hajszolja apja gyilkosát, akit azonban a császári család istennője látszik pártolni, és Adare hamarosan magára marad az udvar intrikái közt. Öccsét, Valynt, aki a birodalom legveszélyesebb alakulatánál hadapród, egy óceán választja el a palotától, azonban több gyanús baleset után ráeszmél, hogy az ő élete is veszélyben van – akárcsak Kadené, a trónörökösé, aki egy messzi kolostorban tanulmányozza az Üres Isten szerzeteseinek ősi tudását. Ám mielőtt Valyn Kaden segítségére siethetne, még ki kell állnia az elit hadsereg titokzatos és halálos próbáját.

Borító: 3,5
Sorozat: A Csiszolatlan Trón krónikája # 1
Eredeti cím: The Emperor's Blades
Kedvenc karakter: Valyn, Tan, Kaden
Oldalszám: 504
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2015.05.26

Lassan egy éve - ha nem több - nagyon rákaptam a high fantasy-ra, illetve, ahogy mondani szoktam, a hagyományos fantasy-ra. Ez a kötet is azóta várólistás volt nálam, mióta kiderült hogy megjelenik a hazai piacon.
Volt egy elvárásom. Azt akartam hogy a könyv kedvenc legyen, és legyen még egy író, akiért ujjongani tudok.
Ez sajnos nem igazán jött össze.

Több véleményt is olvastam, és sokan áradoztak a könyvről. Én is azt akartam. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, és csak vártam, és vártam...

A császárt, Samlitun-t meggyilkolják, és úgy tűnik, hogy a birodalom, valamint a trón is veszélyben van. A császár három gyermeke különböző utakon jár. Adare - hiába örökölte apja szemeit, női mivolta miatt nem léphet trónra. Helyette - ahogy apja végrendeletében is írja - pénzügyminiszterré válik, hogy így segítse majd a testvérét. Valyn beállt a rettegett Kettral alakulatba, és képzett harcos válik belőle. Valamint ott van Kaden, a legfiatalabb, aki apja szemét örökölte, és a sorsa hogy császárrá váljon. De előtte tíz évet kell eltöltenie az Üres Isten papjai között.

A testvérek már fiatalon elkezdik saját életüket, hogy felnőtté válva segítsék egymást.

Nagyon érdekesnek ígérkezett a történet, de nem szippantott magába. Eleinte optimistán olvastam a fiatalok sorsáról. De ahogy haladt a történet, úgy kezdtem kétségbe esni. Jóval a könyv közepe után kapott el a hangulat és a történet. Onnantól faltam a lapokat.

Bosszantó, mert Kaden kolostori élete, és Valyn Kettral megpróbáltatásai nagyon ígéretesek voltak. Viszont úgy éreztem, hogy semerre sem halad a történet.
Adare szála pedig említésre sem méltó. 49 fejezet, ebből 3 az övé. Nem értettem miért kapott ő is külön szálat. A végére megértettem. Nagy arculcsapás ez neki. De ennek ellenére egyáltalán nem éreztem azt, hogy nem kedvelem. Van benne potenciál, csak az író szépen elfeledkezett róla.

Kaden és a papok nagyon szimpatikusak lettek. Főleg Tan. Imádtam ahogy műveli szegény kölyköt. Utólag érdekesnek találom, hogy Kaden 8 év alatt alig szedett magára valami tudást, majd jön Tan, és 2 hónap alatt többet tanít neki, mint mások 8 év alatt. Először azt gondoltam hogy a császár azért küldte őt oda, hogy elrejtse. De ahogy haladt a történet, kibontakoztak a dolgok. A császár a Kapuk Őre, és elég sajátos feladata van. Nagyon élvezetes volt Kaden tanulónapjairól olvasni.

Valyn valamiért egyből szimpatikus lett. Tetszett hogy harcosnak készül. És az is, hogy nem minden megy neki egyből. Nem egyszer hibázott, de tanult belőle. Nagy szíve van, és remélem ezt az író nem veszi el tőle.
Ami miatt végleg a kedvencem lett, az, hogy míg a testvérei szinte egyáltalán nem gondoltak egymásra, addig Valyn folyamatosan azon gondolkodott, és az hajtotta előre, hogy az öccsének szüksége van rá. Amikor végül találkoztak, akkor is látszott, hogy örül a testvérének.
A próbák és a gyakorlatok kikezdték az idegeit, és meg is változtatták. Kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben mennyire fog ez a része dominálni.

Mint említettem, a könyv felétől zajlottak az események, és nem győztem kapkodni a fejem. Izgultam a testvérekért, és bántott, ami Lin-vel történt.
A mellékszereplők is parádésak. Elég Tan-ra, Pyrre-re, vagy Gwenna-ra gondolnom, és máris vigyoroghatnékom támad.

Tetszett a világ felépítése, és hogy az író a politeizmust is bevetette.

A végkifejletet imádtam, és nem győztem ámulni. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, és remélem, hogy az író is belehúzott, és nem kell a fél könyvet végigvárnom, hogy végre élvezzem azt, amit olvasok.

Egy utolsó gondolat: Annyira bánt, hogy a kiadó nem az eredeti borítót tartotta meg. Nekem az cover love kategória, míg ez...

Read More

Patrick Rothfuss - A szél neve

Fülszöveg:
Rothfuss – vagyis Kvothe, aki csakhamar átveszi az elbeszélés fonalát – nagyon tud mesélni. Látszólag minden sora, minden története egyszerű, de az azokat átszövő apróbb utalások százai, a rövid fejezetek csattanóra kihegyezett befejezései, a sejtetésekből kibomló világ egykettőre magához láncol. Nem is lenne igazi fantasy, ha nem egy kocsmából indulna a történet, távolabbról egy városkából, ahol egyre több megmagyarázhatatlan jelenség történik. 
Feketén izzó szemek, kék lángok, gyilkos, ízeltlábú lények… Azonban nem kelnek útra fiatal kalandorok a világ megmentésére, a történet továbbra is négy fal között, a kocsmában „játszódik”. Itt mondja tollba életét Kvothe. Kvothe, a főhős gyermekkora varázslatosan telik vándorszínész szüleivel, egészen addig, amíg apja és anyja, valamint a társulat többi tagja áldozatul nem esik a földöntúli gonosz erőnek, mert olyan titkokat kutatott, amelyet nem kellett volna. A fiú csak véletlenül marad életben, és erdőkben rejtező vademberként lassan talál vissza a civilizált világba, ahol aztán végül sikerül felvételt nyernie a mágusképző egyetemre. Kivételes tehetséggel bír ugyan, de épp ezért irigyeket és ellenségeket szerez magának, igen sok nehézséggel kell megbirkóznia, miközben egyre azt a valamit vagy valakit keresi, aki vagy ami kioltotta szülei életét. Közben barátok, lányok, mesebeli lények sietnek a segítségére.


Borító: 5*
Sorozat: A királygyilkos krónikája # 1
Eredeti cím: The Name of the Wind
Kedvenc karakter: Kvothe, Elodin
Oldalszám: 812
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2009, 2014.11.25

Vannak könyvek, amik megérik hogy várjunk rájuk, és várjunk, míg olyan hangulatba kerülünk hogy tudjuk élvezni minden mondatát.
Ilyen könyv a Szél neve is.
Évek óta várólistás volt nálam a könyv, főleg a borítójának hála. De nem voltam felkészülve rá, így nem is erőltettem.
Viszont most eljött az ideje hogy kézbe vegyem ezt a gyönyörűséget. És mennyire jól tettem hogy vártam, és nem siettem.
Ez egy olyan könyv - akárcsak Anthony Ryan vér éneke - ami lassú folyású, mesélős, és minden mondatnak megvan a maga értelme. Lehet hogy ott még nem értjük, de egy, tíz vagy akár száz oldal múlva már érteni fogjuk.

Falni akartam a lapokat. Minél hamarabb, minél többet akartam megtudni. De visszafogtam magam. Lassan, és komótosan olvastam, és próbáltam mindent megérteni. A történet, sőt, Kvothe megérdemli hogy átgondoljam a történteket.

Ahogy a fülszöveg is említi, Kvothe nagyon hamar átveszi a mesélő szerepét.
Így olyan érzésem volt, mintha egyedül nekem mesélne, senki másnak.
A Jelkő fogadó csendességében ültem Bast-vel, a Krónikással, és Kvothe-val együtt.
A könyv stílusa és hangulata lenyűgöző. Imádtam minden mondatát, és alig vártam, hogy még többet megtudjak.

A történet a jelenkori Jelkő fogadóban kezdődik. Már a fogadó hangulata és az ottani emberek is megfogtak. Ilyen egy igazi kocsma hangulat.
Kvothe nyilván kirí onnan, és ez nem csak a vörös hajának köszönhető. Van benne valami, ami kevesekben.

Tetszett, hogy néha megszakadt a történet, és visszatértünk a fogadóba. Ahogy haladta a történet, úgy nyert értelmet a fogadó neve, és az, hogy Kvothe miért is a kocsmáros munkát választotta (?).

Úgy éreztem, hogy a Krónikás maga Rothfuss, és Kvothe teljesen átveszi az uralmat. Igen, ez az ő története. Azt gondoltam, hogy az író a saját stílusát is belecsempészi. Ezt egyáltalán nem éreztem. Amint Kvothe átvette a mesélő szerepét, Rothfuss megszűnt létezni. Olyan érzést keltett bennem, mintha Kvothe egy élő személy lenne, és itt ülne velem szemben. Fantasztikus érzés volt!

A történetről nem írnék sokat, hiszen a fülszövegben minden benne van. Anno, amikor véleményeket kerestem a könyvről, egyet sem találtam, ami kielégítette volna a kíváncsiságomat. Most már értem, hogy miért. Egyszerűen nem lehet visszaadni a könyv hangulatát, az érzést, amit kelt bennem. Még a történet is annyira szerteágazó, hogy nem lehet pár mondatban összegezni.

Egy szó. A szavak az elfelejtett nevek fakó árnyai. Ahogy a neveknek van hatalmuk, úgy a szavaknak is van. A szavak tüzet gyújtanak az emberek elméjében. A szavak könnyet facsarnak a legkeményebb szívből. Van hét szó, amelyektől valaki beléd szeret. Van tíz szó, amelyek a legerősebb ember akaratát is megtörik. De a szó nem más, mint festett tűz. A név pedig maga a tűz.

Annyi biztos, hogy Kvothe teljesen levett a lábamról. A felnőtt kocsmáros és az ifjonc színész, későbbiekben diák.
Kvothe-t sok névvel illetik. Nekem viszont Edema Ruh marad. Sok megpróbáltatás várt rá, és vár még rá. Tanul, hazudik ha kell, de mindig visszatér a gyökereihez. Az Edema Ruh-hoz.

Nehéz már magáról Kvothe-ról is nyilatkozni. Annyi bizonyos, hogy egy zseni. Okos, figyelmes, és óvatos. De közben vakmerő is. Szomjazza a tudást, és úgy szívja magába, mint szivacs a vizet.
Az Edema Ruh tagjaival könnyű és boldog élete volt. Aztán minden megváltozott. Több év után újra kezdett a talpára állni, és rájött hogy mindennek megvan az ár. Úgy írnám le őt, hogy szerencsés, de közben mindenért meg kell küzdenie.
Rengeteg helyzet volt ahonnan csak a szerencsének köszönhetően menekült meg. Máskor keményem megdolgozott érte.
Barátokat, és ellenségeket is szerzett. És közben kutatott, igaz, ez a szál volt ami a leglassabban bontakozott ki.

Ami nagyon meglepett, hogy nem csak Kvothe, de a többi szereplő is "élt". Egy ilyen kaliberű történetnél valahogy ez nem tűnik olyan fontosnak, és az írók nem is nagyon erőltetik meg magukat.
De itt mindenkinek megvolt a saját története és személyisége. Elodin magiszter egyértelműen kedvenc lett. Egy tipikus bolondnak tűnik, aki mindenfélét összehord, de az olvasó tudja hogy minden a helyére fog kerülni, és minden mondatának megvan a maga értelme.
Denna viszont nem igazán győzött meg. Igen, értem hogy nehéz az élete, és értem hogy mit meg kell tennie a fennmaradásért. Okos és értelmes, de ahogy Kovthe is említette: Kegyetlen. Nem a tipikus formában, de mégis az.

Ambrose egyszerűen dühítő, nagyon remélem hogy kegyetlen sorsot szán neki Rothfuss.

Volt egy kis hullámvölgy a könyv felét követően, ahol éreztem hogy kicsit leül a történet, de ez nem tartott sokáig. A könyv utolsó negyede kárpótolt.
A draccus-t nagyon megkedveltem, kár érte.
Ez nem egy tipikus mágikus könyv. Itt inkább a tudományos oldaláról közelítik meg.

A végkifejlet igazán tetszett. Szívesen olvastam volna még tovább Kvothe történetét. Szerencsére előrelátó voltam, és már a polcomon a folytatás.
Ami nagyon nem tetszett, az az prológus, illetve az epilógus utolsó mondata. Nagyon nem akarom hogy ez legyen a vége. Remélem Rothuss nem akarja eljátszani azt, amit Lawrence, mert akkor nagyon mérges leszek.

Ez a könyv azon nagyon ritka darabok egyike, ami kívül és belül is csodálatos.
A borítót enyhén szólva is imádom. A történetre nincsenek normális és kifejező szavak. A fordítás és a kivitelezés előtt pedig emelem a kalapom.

Read More

Julia Quinn - A vikomt, aki engem szeretett

Fülszöveg:
1814 is eseménydús szezonnak ígérkezik, de e sorok írójának véleménye szerint ez nem igaz Anthony Bridgertonra, London legkívántabb agglegényére, aki ez idáig semmi jelét nem mutatta házasulási szándékának. És az igazat megvallva, miért is mutatná? Nála jobban senki nem játssza a tökéletes élvhajhászt.
Lady Whistledown társasági lapja, 1814. április

De a pletykalap szerzője ezúttal téved. Anthony Bridgerton nemcsak hogy elszánta magát a nősülésre, de már ki is választotta magának a feleségjelöltet. Az egyetlen akadály a hölgy nővére, Kate Sheffield, a legalkalmatlankodóbb nőszemély, aki valaha londoni bálterembe tette a lábát. A tüzes intrikus megőrjíti Anthonyt elszántságával, hogy megakadályozza a házasságot. De amikor Anthony Bridgerton éjszakánként lehunyja a szemét, Kate igen erotikus álmokban jelenik meg neki.
A közvélekedéssel ellentétben Kate biztosra veszi, hogy nem a megjavult szoknyavadászokból lesz a legjobb férj; Anthony Bridgerton pedig a legnagyobb élvhajhász. Kate elszántan védelmezi a férfitól húgát, de fél, hogy éppen az ő szíve sebezhető. Amikor Anthony ajka az ajkához ér, hirtelen attól tart, ő maga sem képes ellenállni ennek a megvetendő élvhajhásznak.


Borító: 3,5
Sorozat: A Brigerton család # 2
Kedvenc karakter: Colin
Oldalszám: 400
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2011

Szerencsétlen könyv már több mint két éve porosodik a polcomon. Nagyjából ez időtájt kezdtem leszokni a történelmi romantikus könyvekről, hiszen lássuk be. Egy idő után nagyon hasonlóra sikerednek ezek a könyvek, mivel nincs nagy mozgástere az íróknak.
Julia Quinn-től még nem olvastam semmit, így izgatottam kezdtem neki a könyvnek. Főleg azért, mert sok jót hallottam az írónőről. Nos, nem csalódtam, de nem is vágyok teljesen meggyőzve.

Azért is váratott ilyen sokat magára ez a könyv, mert nem akartam ismét egy sorozatot nem az elejéről kezdeni. De mint látszik, ez nem jött össze.

Az alapszituáció nagyon tetszett. Mindkét főszereplő már az elején szimpatikus volt. Anthony hozta a megszokott férfifőhős szerepét. Szinte tökéletes party. Azt kivéve, hogy ha házasodik, akkor nem szerelemből teszi, hanem mert muszáj. Mivel úgy hiszi, hogy fiatalon fog meghalni, nem akar szerelembe esni, viszont örökös muszáj hátrahagynia. Így jön a képbe Edwina, aki messze földön a legszebb hajadon, és Anhony számára tökéletes. Csak éppen Edwina nővére Kate egyáltalán nem örül ennek a hírnek.

Kate és Anthony évődése és veszekedése nem egyszer mosolyt csalt az arcomra. Kate egy jó humorú intelligens nő, akinek ami a szívén, az a száján típus.
Anthony eleinte csak egy egyszerű nőcsábásznak tűnik, de a könyv előrehaladtával kiderül, hogy egy kedves és törődő férfi. Akinek persze vannak hibái. Ettől lesz emberi.

Jól szórakoztam a könyvet olvasva. A Brigerton-on sikeresen bemutatkoztak, és már most kijelenthetem, hogy nekem Colin a kedvencem. És persze Lady Brigerton is elég szimpatikus.

Viszonylag gyorsan haladtam a könyvvel. De amikor letettem, nem éreztem a késztetést, hogy azonnal folytassam. És egy idő után kezdett egyhangú és monoton lenni. Úgy éreztem, hogy hiába, a karakterek szimpatikusak, a humor a helyén van, kezdem unni.

Azt gondoltam, hogy Kate és Anthony a könyv végén házasodnak össze, amikor Anthony rádöbben, hogy mit is érez valójában.
Ehelyett jött a szokásos "kompromittáló helyzet és kényszerházasság", ami egy cseppet elvette a kedvemet. Hiszen a páros már szinte összebarátkozott, és vártam valamit tőlük. Ehelyett a szokásos klisét kaptam, amit nagyon nem akartam.

Ennek ellenére így is tetszett a páros. Viszont a könyv vége ismét nem azt hozta, amit vártam.
Anthony a haláltól való félelmében és a megdöbbenéstől, hogy beleszeretett Kate-be elmenekül otthonról. Kate utána megy, viszont Anthony nélkül tér haza. Azt vártam - akartam - hogy amikor Anthony végre rájön hogy mit akar, szenvedjen meg Kate-ért, és Kate kínozza még egy kicsit. Ehelyett kaptam egy balesetet, aminek volt is értelme, és mégsem. És minden szép és jó.
Természetesen az epilógus sem hiányozhatott, ami Anthony 39. születésnapjáról tudósít Lady Whistledown, akinek személyét még homály fedi. Ennek ellenére őt is sikerült megkedvelnem.

Összességében tetszett a könyv, és az írónő stílusa is. Folytatni fogom a sorozatot, már csak Colin miatt is.

Read More

Nora Roberts - Megtalált álom

Fülszöveg:
Az Álom-trilógia harmadik része (I. Merész álom, II. Késleltetett álom) Laura Templetonról, a Templeton-szállodák másik örököséről szól, aki – miután házassága tönkrement – két kislányával új életet kezd, önálló, független életvitelt alakít ki: dolgozik a saját szállodájában és a boltban. Szembe kell néznie nap mint nap az új kihívásokkal, amikor találkozik gyermekkori barátjukkal, Michael Furyvel, aki a Templeton-istállóban tartja a lovait. Szenvedéllyel teli kapcsolatuk lassan szerelemmé alakul. Egy szörnyű földrengés után rábukkannak a boldogtalan Seraphina múlt században elásott kincsesládájára, benne az aranypénzekkel. Laura Michaelben megtalálja az igazi társát, élete nagy szerelmét.


Régi értékelés: 5
Borító: 3
Sorozat: Álom trilógia # 3
Eredeti cím: Finding the Dream
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 416
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2002

Újraolvasás.

Pár hónapja egy antikváriumban ráakadtam a sorozat kezdő kötetére, és újraolvasva ismét beleestem ebbe a sorozatba. Imádtam a történetet, és a szereplőket is.
Vártam, hátha megtalálom a folytatást is valamelyik antikváriumban, de úgy esett, hogy pont a befejező kötetet sikerült beszereznem. De még így is - hogy kimaradt Kate kötetének újraolvasása - érthető volt minden.

Ez a kötet nagyszerűen lezárja ezt a romantikus és varázslatos sorozatot. A Merész álomban Margó életét követhettük nyomon, A Késleltetett álomban Kate ért végre révbe, és végül itt, a Megtalált álomban Laura rálelt arra, amit mindig is keresett.

Mind a három lány megtalálta azt, amit keresett. Sőt, még többet is.
A fülszöveg nem hagy túl sok képzelőerőt az olvasónak.
Laura, a Templeton örökös két évvel ezelőtt elvált halvérű férjétől. Azóta próbálja az életét egyben tartani. Két állást vállalt, és a két lánya sem könnyíti meg az életét. Kicsit irigykedik barátnőire, és úgy érzi, hogy ő az ötödik kerék.
Viszont amint felbukkan a bátyja, Josh régi barátja Michael, és a bérlőjévé válik, elkezdődik Laura utazása.

Eközben az írónő továbbviszi Seraphina történetét is. Megismerjük az utolsó részletet is, és végre teljessé válik a történet.

Úgy tűnhet, hogy Laura egy sablonkarakter. Egy örökösnő, aki csak partikra és összejövetelekre jár. De már az első oldalakon kiderül, hogy Laura egy örökké álmodozó, kicsit naiv, de eltökélt nő, akinek a családja a mindene. Rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, ami a Templeton névvel jár. Mégis, érzelmileg nagyon kimerült.
Ekkor érkezik meg Michael az életébe...

Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Ezt a kötetet is szerettem. De most, hogy újraolvastam, látom a hibáit is. Elég lassan indul be a történet, és kevésnek érzem a párbeszédeket.
Viszont az írónő tudja, hogy mitől döglik a légy. Adott egy kedves örökösnő, aki nem az, akinek tűnik. Ehhez jön egy rossz fiú, aki nem az, akinek tűnik. És mellesleg imádja a lovakat. Adjunk hozzá még két édes kislány, egy csokor romantikát és kész is egy szerethető, romantikus regény.

Minden karaktert a szívembe zártam. Laura lánya, Kayla egyből levett a lábamról, csakúgy mint Michael-t.

Laura és Michael már tinédzser koruk óta ismerik egymást. Egy világ választotta el őket egymástól. Ezért Michael még mindig azt képzeli, hogy nem elég jó a nőnek.

A páros kapcsolata nagyon tetszett. Már az első találkozásuk után szinkronban voltak, és ahogy Michael a lányokkal viselkedett..Mint egy igazi apa.

Persze itt sem maradhatnak ki a többiek. A könyv annyira Laura kötete, mint Margo-é vagy Kate-é. Az ő életükbe is bepillantást nyerhetünk. Margo az újszülött gyerekével (is) tölti a idejét, míg Kate a terhességével. Szóval igen, a lányok révbe értek. És még Byron-ról szót sem ejtettem! Imádom azt a pasast!

Laura és Michael kapcsolata igazán tetszett. Michael megmutatta Laura-nak, hogy ő is nő. Michael pedig bepillantást nyerhetett egy igazi családba.
Laura lányai is központi szerepet kapnak a könyvben.  Míg Kayla könnyedén veszi azt, hogy a szülei elváltak, addig Ali megküzd vele. Ali nagy változáson esett át a könyv folyamán. Végre megtudta, milyen is az, ha valakinek van apja.

Természetesen Mr. és Mrs. T is felbukkannak és hozzák a formájukat.

A könyvet olvasva ismét azt éreztem, amit Roberts családregényeinél. Meghittség, romantika, összetartás.

Nem egy világmegváltó könyv, de tökéletes kikapcsolódást nyújt. Az egyik kedvenc sorozatom az írónőtől.

A könyvnek van hibája. Lassan indul, és egy epilógust is elbírt volna. De ennek ellenére szeretem, és többször újrafogom még olvasni.

Read More

Nora Roberts - Merész álom

Fülszöveg:
Gyakran írtam könyveket a családról, a testvérek közötti kapcsolatokról. Ám a családot nem csak a vér és a közös ősök határozzák meg. Az emlékek, a gyengédség, a hűség és a reményvesztettség is. A legtökéletesebb az, ha a család barátságot jelent. A Merész álomban három különböző háttérrel rendelkező nőt mutatok be, akik véletlen körülmények folytán egy házban nőttek fel. Közös volt a gyermekkoruk és az a hűség és barátság is, ami a családot jelenti. Van egy közös álmuk, melyet egy szomorú legenda ihletett. Ám mindegyiküknek megvan a maga külön saját álma is. Margo, a házvezetőnő lánya arra vágyik, hogy valaki lehessen. És amikor a világa darabjaira hullik, nem mehet máshova, csak haza. Mit tesz egy nő, mikor elveszít mindent, ami addig fontos volt számára? Hogyan küzd meg a nyilvános botrány megalázó élményével és az anyagi összeomlással? Margo újrakezdi az életét, egy új, egy merész álommal. Azokkal a nőkkel, akik szívbéli nővérei, azon fáradozik, hogy valóra váltsa ezt az álmot. Margo története nem más, mint az önfelfedezés, a kockázat és a jutalom története. És természetesen a szerelemé. Joshua Templeton és Margo között a vonzalom már gyermekkoruk óta érlelődik. Felnőttként – makacs, önfejű felnőttként – kezelni ezt a vonzalmat és megtanulni elfogadni a másikat olyannak, amilyen, egy újabb kockázat és egy újabb álom. Remélem, Önök is örömmel osztoznak majd ezen az álmon.


Borító: 3
Sorozat: Álom trilógia # 1
Eredeti cím: Daring to Dream
Kedvenc karakter: Josh, Mr. és Mrs T
Oldalszám: 422
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2002

Szeretem Nora Roberts könyveit. A maga stílusában verhetetlen. Szeretem az egyszerű, romantikus könyveket, és Roberts-től ezt meg is kapom. Pár órás kikapcsolódást nyújtanak a könyvei. A séma lehetne egy idő után unalmas, mert hogy lehet 100 romantikus könyvet megírni úgy, hogy ne ismétlődjenek egyes jelenetek? Nos Roberts-nek ez is sikerült.
Az egyik kedvenc sorozatom tőle az Álom trilógia. Ezt már csak a MacGregor  család, és a MacKade fivérek előzik meg. Imádom az ilyen családos sorozatait, nincs mese.
Évekkel ezelőtt olvastam már a sorozatot, akkor még csak ebook-ban. Most, végre sikerült megszereznem ezt a kötetet, és jelentem, egy nap alatt be is faltam.

Az alapötlet tetszik. Három lány, három sors. Hiába, mindannyian ugyanabban a házban nevelkedtek, de mégis teljesen mások. Ha kicsit gonosz akarok lenni, akkor sablon karakterek.
Ott van Margo, a házvezetőnő lánya, aki mindig többre vágyik, mint amije van. Fiatalon elhagyja a "családi fészket" és megkezdi karrierjét. Nagyszájú, humoros, merész és egoista. De végtelenül hűséges azokhoz, akiket szeret.
Kate a tipikus realista. Mindent tárgyilagosan néz, és eléggé fiús a kinézete. Kedves lány, de sokat nem lehet megtudni róla. Könyvelő, ezáltal  kötelező az aktakukacokhoz méltó viselkedés, de a humorával valamelyest enyhíti ezt a beskatulyázást.
És ott van Laura. Aki első látásra tökéletes. Kedves, aranyos, jól nevelt. Amolyan tyúkanyó típus.
Ez a három lány nem is különbözhetne egymástól, mégis, a legjobb barátnők. Sőt, testvérek.
Be kell vallanom, ahányszor Margo-ra gondolok, nem egy szőke, szexis szupermodell-t látok magam előtt. A neve tehet róla. Én inkább spanyolnak képzelem, barna hajjal.
A történetet megfűszerezi Seraphina története is, és annak kincsei. Az alapötlet egyszerű, de mégis rendkívül szórakoztató.
Margo, a nagy bukása után hazatér a Templeton házba. Azt tervezi, visszavonul egy kicsit, és eldönti, hogy hogyan tovább. De semmi sem úgy történik, ahogy azt várta. Anyagilag a csőd szélén áll, és szembesülnie kell a saját hibáival, és azzal, hogy pár dolog megváltozott, mióta a saját lábára állt. Laura házassága tönkrement, Kate túlhajszolja magát, és az anyjával sem javult a kapcsolata.
A történet nem csak arról szól, hogy Margo miként találja meg a nagy Őt, Josh személyében, aki mellesleg Laura bátyja. Ha már Josh-nál tartunk. Imádom a pasast. Mindig ott volt a háttérben, hogy segítsen Margo-nak. Persze a lány erről semmit sem tudott. Josh tinédzser kora óta szerelmes Margo-ba, de ezt a lány nem tudta. Minden elismerésem Josh-nak a kitartó munkájáért. A fél életét azzal töltötte, hogy a nőre várt. És amikor közelebb kerültek egymáshoz, akkor sem változott meg. Nem lett követelőző. Ő amolyan csendes víz, partot mos típus. Kivárta az idejét. Ami még nagyon tetszik Josh-ban, hogy nem babusgatta Margo-t. Megmondta neki nyíltan, ha valami gondja vagy baja volt vele. Míg a többiek elfogultak voltak Margo-val, addig Josh nyíltan, sőt sokszor nyersen elmondta a véleményét a nőnek.
A kapcsolatukra is a szenvedély a jellemző. Margo forrófejű, indulatos, míg Josh a türelmesebb fajta. De a nő pillanatok alatt kihozza a sodrából.
Viszont kicsit haragszom Josh-ra, mert a könyv végén túl hamar vonta le a következtetéseket. De ez is kellett ahhoz, hogy végre túljusson a féltékenységén.
Nagyon tetszett, hogy Margo a lábára állt. Csüggedt pár napig, és utána belevágott a saját kis üzletébe. Vagyis a lányok belevágtak, mert mindhármuké a Látszat. Tetszett, hogy lépésről lépésre követhettük a bolt megalakulását.
Még had említsem meg Mr. és Mrs. T-t. Imádom őket! Kicsit hiányoltam őket, mert keveset szerepeltek. De amikor felbukkantak...Imádom őket.
Az egész könyv megvett kilóra. És felfigyeltem arra is, hogy Kate párja, Byron is meg lett említve.
Nora Roberts most sem hazudtolta meg önmagát. A könyv vicces, romantikus és humoros. Imádom a szereplőket, és az egész történet úgy, ahogy van. Egy könnyed, pár órás kikapcsolódás, és garantált, hogy jól fogsz szórakozni olvasás közben.

Read More