Moning-mánia

Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve...

Sherrilyn Kenyon

Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven....

Széthullott Birodalom

És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura...

Fekete Tőr Testvériség

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől...

Nalini Singh

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül.Melyiket szeretem jobban?Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bukott Angyalok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bukott Angyalok. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. 09. 17.

J. R. Ward - Bűvölet

Fülszöveg:
Miután Mels Carmichael riporter a helyi temető közelében elüt egy zilált külsejű férfit, meglátogatja az idegent a kórházban. A férfi csupán arra emlékszik a múltjából, hogy egy sírkövön egy nevet látott: Jim Heron nevét – aki nem más, mint egy bukott angyal azzal a feladattal megbízva, hogy lelkeket mentsen meg a hét főbűntől. Mels segít a titokzatos idegennek, hogy újra megtalálja önmagát, Heron pedig felkészül a jó és rossz közötti háborúra.

J. R. Ward bestseller sorozata a hét főbűnről, szerelemről és szenvedélyről, sikerről és gazdagságról világszerte meghódította a Fekete Tőr Testvériség sorozat rajongóit.



Borító: 4
Sorozat: Bukott Angyalok # 4
Eredeti cím: Rapture
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 572
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2014.03.??


Szégyen gyalázat, de akkor olvastam utoljára Ward-ot, amikor megjelent Thor kötete, illetve a sorozat előző része, az Irigység. Azóta eltelt egy kis idő, és nem mondom, hiányzott Ward stílusa.

Az előző részben már nyilvánvaló volt, hogy Matthias lesz a következő megmentendő lélek. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én egy 40-es, cseppet elhízott pasasra számítottam. Nos, nagyon nem volt az. Igaz hogy testileg egy roncs, de ennyiben ki is merült a dolog.
A Sóvárgásban kiderült, hogy nem Isac volt a megmentésre váró lélek, hanem Matthias. A férfi rosszul döntött, és a pokolba kötött ki Devina legnagyobb gyönyörűségére. Viszont mivel Jim elnézte a dolgot, és Devina is munkálkodott, a Teremtő úgy döntött, hogy Matthias kap egy második lehetőséget.
Amint visszatér a pokolból kiderül, hogy semmire és senkire sem emlékszik. Ezt nevezem én tiszta lapnak!

Az előző kötet olyannyira magába szippantott, hogy az valami hihetetlen. Imádtam az a részt, és ettől is valami hasonlót vártam. Nos, nem mondom, megvolt nagyjából minden ami kellett, de mégis, megint hiányzott valami.
Kezdjük Matthias-al. Nagyon érdekes karakter volt, hamar sikerült megkedvelnem. Tetszett, hogy semmire sem emlékezett a régi életéből, viszont megmarad a lényege, ami volt. Magabiztos, hűvös, logikus és gyakorlatias. Ezek mellett persze voltak jó tulajdonságai is, amiből egy nagyon érdekes és hamar megkedvelhető karakter lett.
Mels is egy hamar megkedvelhető női karakter, és ez szinte az összes Ward női karakterre igaz. Tökös a maga módján, és riporter. Ami annyit tesz, hogy nem lehet lerázni.
Ő segíti Matthias a kezdetektől fogva, mivel elütötte, és bűntudata van. Viszont a bűntudat hamar átvált szenvedélybe, és ez kölcsönös.
Ward-tól hamar megszoktuk, hogy a szereplők között ott a kémia. Viszont az újdonság - ebben a sorozatban - hogy a férfi szereplő nem tud teljesíteni. (És így hirtelen Rehv ugrott be a másik sorozatából az írónőnek. Cseppet sok köztük a hasonlóság.)
Eközben persze Jim is rájön, hogy ki is a következő lélek. De ez viszont inkább Matthias-nak köszönhető, hiszen ő kutatta fel, és akinek fokozatosan térnek vissza az emlékei.
A páros régebben együtt dolgozott, így az összhang megvan közöttük. Viszont Jim munkája kimerül abban, hogy testőrködik, ami lássuk be, elég nagy csalódás. Vártam valami harcot a jó és a rossz között. Ehelyett csak lövöldöztek a szereplők.

Adrian úgy tűnt, hogy az előző rész végére ismét magára talál, és elvégzi a feladatát. Itt ez nem jött be, mert csak emésztette magát, és semmi haszna sem volt. Viszont a könyv közepén végre ő is ráébredt, hogy feladata van, hiába fertőzte már meg Devina. (Tuti, hogy Adrian is megmentendő lélek lesz!)Az áldozata, amit hozott nem volt szükségszerű, de annál inkább volt látványos.

Devina és Jim kapcsolata igazán bonyolult. Csakúgy, mint a Sissy-vel való viszonya.
Jim eléggé szimpatikus, kedvelem is a magam módján. Értem, hogy ő a semlegesség, már ami a két nagyhatalmat illeti. Hiszen benne megvan a jó és a rossz is. Csak erről sokszor elfeledkezik.
Nem értettem viszont, hogy miért feküdt le Devina-val. Biztos meglesz az oka, de most semmi értelme nem volt.
A végkifejlet és a nagy áldozat is elég gyengére sikeredett. Kicsit meglepődtem, hogy Matthias feláldozta magát, és végül hova jutott. Viszont amikor visszatért, és Jim kiakadt... Azt viszont teljesen megértettem, mert hiába, Ward tud, ennek semmi értelme nem volt. Mert ahogy Jim is mondta, akkor ennyi erővel mindenki visszatérhetne. Nagyon nem volt logika ebben a dologban, főleg úgy, hogy Matthias már a harmadik esélyét kapta meg.
És ami ezután következett? Az a teljes döbbenet. Jim alkut kötött Devina-val, Sissy-ért cserébe. Most az állás 2-2. És mivel már csak két rész van hátra a sorozatból, nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz még itt.

Mindenesetre Matthias eléggé szimpatikus lett, csakúgy mint Mels. A történet pörgött, és érdekes volt, hiába voltak benne hiányosságok. Kutyusról mindig is sejtettem, hogy valami fura figura, de hogy kicsoda valójában....!
Várom a következő kötetet, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Sissy-vel, Jim-mel, és a többiekkel.
(Annyit még megemlítenék, hogy ismét volt átfedés a FTT-vel. Mels Beth munkahelyén dolgozik, és a bögréjét használja, valamint felbukkan Xcor és a bandája is.)



2013. 09. 26.

J. R. Ward - Bukott Angyalok



(Fallen Angels)


#1. Kapzsiság (Covet)
Marie-Teresa & Vin DiPietro


#2. Sóvárgás (Crave)
Grier Childe & Isaac Rothe


#3. Irigység (Envy)
Sophia Reilly & Thomas "Veck" DelVecchio


#4. Bűvölet (Rapture)
Matthias & Mels (Melissa) Carmichael


#5. Possession
Cait Douglass & Duke Phillips
Bejegyzés


#6. Immortal
?

2012. 12. 10.

J. R. Ward - Irigység

Fülszöveg:
Egy sorozatgyilkos fiaként a gyilkossági nyomozó, ifjabb Thomas DelVecchio a gonosz árnyékában nőtt fel. Most állampolgári kötelesség és vak gyűlölet között egyensúlyozva vezekel apja bűneiért, miközben saját démonaival harcol. Veck megfigyelésével Sophia Reillyt, a belső ellenőrzés hadnagyát bízzák meg, aki nem csupán szakmailag, de magánemberként is érdeklődik a férfi iránt. Vecket és Sophiát valami más is összeköti… Jim Heron, a titokzatos idegen, aki túl sok választ tud… ám olyan kérdésekre, amelyek halálosak. Amikor Veck és Sophia nyakig merül a jó gonosz ellen vívott harcában, a bukott angyal az egyetlen, aki megmentheti őket az örök kárhozattól.



Kész hullámvasút nekem ez a sorozat.
A Kapzsiságot nagyon szerettem, a Sóvárgástól kiakadtam, ezt viszont Imádtam. Nagy „i”-vel.
Féltem tőle egy kicsit, mert a Sóvárgás annyira alulteljesített nálam, és azt gondoltam, mi lesz, ha ezzel is úgy járok? Veck a Felszabadított szeretőben már felbukkant, akkor morogtam is azért, hogy mi értelme, hogy ott legyen, és nem is kedveltette meg magát velem.
De… Nagyon pozitívan csalódtam ebben a könyvben. És eljött az a pillanat is, amire szerintem minden Ward rajongó várt, aki ezt a sorozatot is olvassa. És csak annyit mondhatok. Végre.
Itt ért össze minden, itt van, amire annyira vártam. Megvan a lendület, szórakoztató, tele van akcióval, nagyon szerethetőek a karakterek, és van benne tipikus Ward humor is. Végre egy olyan Ward, aminek annyira hasonló a dinamikája, mint a Fekete Tőr Testvériségnek. Nem a hasonlítgatás miatt, egyszerűen ebben a sorozatban eddig nem éreztem azt, amit annál a sorozatnál. De itt végre minden a helyére került.
Tegnap kezdtem el olvasni, és a kezdeti félelem, hogy nem fog tetszeni egyből el is tűnt. Sodort magával a történet, sokszor vigyorogtam el olvasás közben, és azt ismételgettem, hogy igen, ez az, amit vártam. Estefelé, amikor már túl voltam a könyv felénél, elkapott engem is az a könyvmolyláz, hogy csak még egy fejezet, és leteszem. Nos, három fejezeten keresztül ezt mantráztam, mire tényleg sikerült letennem, és akkor is csak ekörül jártak a gondolataim. Mi lesz a szereplőkkel? Mi fog még kiderülni? De muszáj volt letennem, mert akkor mára már semmi sem maradt volna belőle.
Nagyon sok minden történik a szereplőkkel, és úgy általában is. Kicsit jobban megismerhetjük Nigel-t, és a többieket, Jim is remekelt, és többet mutatott magából. És végre róla is elmondhatom azt, hogy megkedveltem, és most már érzem a valós személyiségét, értem, hogy mit és miért tesz.
Összefolynak a szálak, abban az értelemben, hogy Veck és Reilly is Sissy után nyomoz, csak úgy, mint Jim. Sokszor elvigyorogtam azon, hogy Jim az „övének” tekinti Sissy-t. Hiába nem szerepel a lány, így is központi szereplőnek érzem, és amit eddig megtudtam róla, és is csak úgy tekintek rá, mint Jim barátnőjére.
Sokkal drámaibbnak éreztem, mint az előző köteteket. És nem csak azért, ami Eddie-vel történt. Mivel véletlenül belebotlottam egy iszonyú nagy spoilerbe vele kapcsolatban, kíváncsi voltam, hogy hogyan is fog történni vele a dolog. Sajnáltam a dolgot, mert úgy éreztem, végre összeszokott a csapat, erre Ward…
És amikor az egyik arkangyal elmondja, Eddie teljes nevét… Tényleg köze van Luciferhez? Ha az ember azt olvassa, hogy Edward Lucifer Blackhawk, akkor egyből kalkulálni kezd. Még mindig rejtély, hogy Adrian, és Eddie kicsodák. Apró morzsákat persze kapunk, de ez nem elég. A Vasálarcban volt egy jelenet köztük, ami…Úgy tűnik Ward kedveli az édes hármast… 
Adrian változott azt hiszem a legtöbbet. Végre beismerte, hogy mi a baja, utána jött az Eddie eset, és teljesen megváltozott. Sajnáltam is egy kicsit, mert én imádtam azt a bolondos Adrian-t. De a könyv végén megcsillogtatta a humorát, szóval nem féltem.
Veck teljesen meglepett. Nem ilyennek képzeltem, de pozitívan csalódtam benne. Sőt, nagyon is a szívemhez nőtt. Amikor találkozik Jim-el, megvan benne a tagadás, de nem olyan drámai módon, mivel érzi, hogy van valami, ami egész életében kísértette. Közte, és Reilly között már az első oldalakon izzott a levegő. És amiket utána műveltek… Nagyon tüzes a kapcsolatuk.
Reilly nagyon szimpatikus volt, nagyon hamar megkedveltem. De utána eljött egy pont, amikor majdnem megutáltam. Nem hitt Veck-nek, és ezzel nagyon elásta magát előttem.
Pár nap alatt játszódik a történet, a szereplők mégis hamar egymásba szeretnek. Utálom az ilyesmit, de itt valahogy el is feledkeztem erről. Zajlanak az események, és úgy éreztem, hogy több héten keresztül folyik a lélekmentés, nem négy napig.
És ismét feltűntek a Testvérek, vagy csak egyikük. Igazából fogalmam sincs, hogy ki az. Idegesít is rendesen. Először, amikor Veck emlékezni akar az erdőben történtekre, tipikus hasogató fejfájása lesz. Először fel sem tűnt. Devina-ra fogtam a dolgot. De amikor Adrian megemlíti a vámpírokat, akkor csaptam a homlokomra, hogy tényleg. És a könyv végén a kórházban, amikor a bőr ruhás pasas – valamelyik Testvér-, odalép Veck-hez.. Ki lehet az?
Devina ismét hozta a formáját, és még jótékonykodik is.
Izgultam, hogy vajon sikerül-e megmenteni Veck-et, de van egy elméletem, hogy milyen sorrendben fognak végződni a harcok, és helyesnek bizonyult a tippem. A következő megmentendő lélek kilétére is fény derült, amit értek is, meg nem is. Gondolom azért ő, mert az előző résznek róla kellett volna szólnia, de mégsem így történt.
Igaz, ez a rész is csak most jelent meg, de alig várom, hogy olvassam a folytatást. És a kezdeti morgásom az újfajta betűtípusra is elmúlt, mert annyira magával ragadott a történet. 


Értékelés: 5
Borító: 5*
Sorozat:  Bukott Angyalok # 3
Kedvenc karakter: Veck, Adrian, Jim, Colin
Oldalszám: 562
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2012

2012. 12. 08.

J. R. Ward - Sóvárgás

Fülszöveg:
Hét főbűn. Hét lélek, akiket meg kell menteni. Egy újabb harc, amelyben mindent megtörténhet. Isaac Rothe egy titkos szervezet katonája. A múltja sötét, a jövője komor. Miközben egy bérgyilkos vadászik rá, rács mögött találja magát. A sorsa Grier Childe, a lélegzetelállítóan szép védőügyvédnő kezében van. Isaac ellenállhatatlan vonzódására az ügyvédnő iránt sem a hely, sem az idő nem alkalmas. És ekkor Jim Heron még el sem mondta neki, hogy a lelke veszélyben van. Isaac belekeveredik egy bűnös játékba azzal a démonnal, aki mindig Jim nyomában van, és el kell döntenie, vajon katona lelke hisz-e benne, hogy a gonosz ellen az egyetlen fegyver csakis az igaz szerelem lehet…


Újraolvasás.
Múlt héten újraolvastam a Kapzsiságot, és annyira tetszett, hogy alig vártam, hogy megszerezzem ezt a részt is. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz újraolvasni. Mivel az előző rész meglepően nagyon tetszett, azt vártam, hogy ez is annyira elvarázsol, mint a Kapzsiság.
De csalódnom kellett. Nem hasonlítgattam a Fekete Tőr Testvériséghez. Inkább azt vártam, hogy az előző részben megismert Jim és csapata közel kerül hozzám. De ez sem sikerült.  Jelenleg úgy érzem, hogy ez eddig a legrosszabb Ward könyv. Phury (Fekete Tőr Testvériség) kötete sem tett anno rám túl nagy hatást, de ez… Nagyon csalódott vagyok, mert tényleg szeretni akartam, és fáj a szívem, hogy egy Ward könyvről így kell beszélnem.
A történet egyáltalán nem ragadott magával. Nincs meg benne az a dinamika, ami annyira jellemző Ward-ra. Sőt, egyáltalán nem éreztem, hogy az egyik kedvenc írónőm könyvét olvasom. Csak akkor, amikor a szereplők káromkodtak. Akkor felbukkant egy halvány reménysugár, de amilyen gyorsan feltűnt, olyan gyorsan távozott is.
Egyik szereplőnek sem sikerült közel kerülnie hozzám. Pedig én annyira próbálkoztam. Isaac is csak azért volt szimpatikus, mert olyan udvarias volt. Semmi több. Greir eddig a leggyengébb női karaktere Ward-nak. Nem váltott ki belőlem semmilyen érzelmet. Semleges maradt. Nem éreztem a személyiségét sem. Egyszerűen… Tényleg semleges maradt számomra.
Túl sok szereplő bukkan fel a könyvben, túl sok a szemszög, és mindegyik karakter a maga útját járta. A könyv háromnegyedénél éreztem, hogy a szereplők útjai végre találkoznak. Addig viszont… Elvoltak egymás mellett, mindenki a saját gondjaira koncentrált, pedig Jim-nek meg volt a feladata. De ő sem törte magát, hogy a helyzet magaslatán álljon.
Jim sem került hozzám közelebb, mint amire számítottam. Sőt, el is távolodott. Nem mutatott magából túl sokat, és ez nekem így a 2. kötetnél kicsit kevés. Azt hittem, hogy most, hogy tudja, mi a feladata, arra fog törekedni, hogy meg is oldja. De alig szerepelt a könyv háromnegyedéig. Túl sok dolga igazából nem is volt, mert Isaac maga oldotta meg a dolgot.
Kicsit becsapva is érzem magam emiatt, olyan volt, mintha Ward elfelejtette volna ezt a „lélekmentős” vonalat, és a könyv végén jutott eszébe, hogy hoppá, nem jó irányba halad a történet, és valami démoni dolgot be kéne szúrni, mert ez így elég langyos. És tényleg az volt. Nagyon langyos. Kezdjük azzal, hogy nem is Isaac-et kellett volna „lélek menteni”. Ezt így majdnem a könyv végén beszúrni kicsit durva volt.
Igazából semmi extra nem volt Isaac és Grier kapcsolatában. Úgy értem, rám nem tettek semmiféle nagy hatást. Vártam, hogy mikor következik be a nagy durranás, de semmi ilyesmi nem történt. A könyv elején még bizakodtam, mert tetszett, ahogy kialakult közöttük valamiféle kapcsolat, de utána már kevésnek bizonyult a dolog.
Kicsit zavaros volt az is, hogy Matthias mit keres a hullaházban. A Kapzsiság úgy ért véget, hogy Matthias a temetőben kukkant be a koporsóba, és kész. Itt viszont sehol nem volt megemlítve Jim temetése, és ez a hullaházas látogatás végképp összezavart.
A könyv végét nem igazán érzem befejezettnek, jó lett volna, ha Ward beszúr egy epilógust.
Viszont az előző kötetben megemlített szőke hajú lány – Sissy-, akit Devina lakásán találtak Jim-ék, ismét felbukkant, és van egy olyan érzésem, hogy van valami jelentősége ennek is.
Adrian is kezd szétcsúszni, vele kapcsolatban is van egy elméletem, de majd meglátjuk, hogy mi lesz.
Nagyon nem tetszik, hogy ennyire leminősítem ezt a könyvet, mert tényleg annyira akartam szeretni. De úgy érzem, hogy Ward ezt csak összedobta. És tud ő ettől sokkal, de sokkal jobban is írni. 


Értékelés: Régi: 4,5; Új: 3,5
Borító: 4,5
Sorozat:  Bukott Angyalok # 2
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 622
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2010

2012. 12. 01.

J. R. Ward - Kapzsiság

Fülszöveg:
Jim Heron a bosszú angyala. Nem ismer sem kegyelmet, sem szánalmat. A bűn a lételeme. Amikor bukott angyalként a Földre érkezik, mégis sorsszerű megbízatást kap: hét ember lelkét kell megmentenie a főbűnöktől. Fegyvere: a szeretet ereje. Ellensége: a legsötétebb gonosz. Nem vallhat kudarcot.
Vin diPietro velejéig romlott üzletember, aki csak a pénz szavának engedelmeskedik. Váratlanul azonban feltűnik az őrangyal és egy gyönyörű nő, és Vin válaszút elé kerül: vajon a végzete, a józan esze és a szíve mind ugyanabba az irányba mutat? Egy gonosz erő készen áll rá, hogy bekebelezze a lelkét. Kénytelen együtt dolgozni a bukott angyallal, hogy megnyerje magának szíve választottját, és megváltsa lelkét az örök kárhozattól…


Újraolvasás.
Három éve olvastam a könyvet, amikor megjelent, azóta elő sem vettem. Nem mintha nem szeretném Ward-ot, de én is abba a hibába estem, mint az olvasók többsége. A másik sorozatához, a Fekete Tőr Testvériséghez hasonlítgattam. Pedig nem kellett volna.
Nem is emlékeztem, hogy mi zajlik a könyvben. A szereplők neveire emlékeztem, semmi többre. Szóval nekem is meglepetést tartogatott a könyv. És most elvonatkoztattam a Fekete Tőr Testvériségtől is.
Lehet, hogy a könyv azért sem tetszett sok olvasónak, mert más fordította, mint aki szokta a Ward könyveket. Vagy csupán tényleg abba a hibába estek, hogy összehasonlítgatták a FTT-vel. Ward sem könnyítette meg a helyzetünket, mert aki igazán szemfüles volt, észrevehette, hogy Phury, Butch és még Trez is felbukkan a könyvben. Meg persze az egyik főszereplő Marie-Terese volt, akit már előzőleg valamennyire ismerhettünk.
A könyv hamisítatlan Ward. Nem is lehetne letagadni. Az alaptörténet nekem nagyon tetszett, és a szereplőkkel sem voltak gondjaim.
Jim-mel még barátkoznunk kell, de szimpatikusnak találtam. Az elején, amikor még csak a főszereplők bemutatására került sor, nem igazán tudtam, hogy Ward mit is akar. De szépen lassan összeállt a kép, és azt vettem észre, hogy falom a könyvet. Sokszor felnevettem olvasás közben. Főleg, amikor rájöttem, hogy Marie-Terese éppen nekimegy Phury-nek, vagy amikor Butch éppen a templomban üldögélt.
Trez-t nem nagyon ismertem meg a FTT-ben, és jó volt itt más szemmel nézni rá. Persze azoknak az olvasóknak, akik tisztában voltak vele, hogy Trez kicsoda, fel sem tűnt, hogy hogyan tisztázza a dolgokat a rendőrséggel. Jó volt ezekről a trükkökről olvasni itt is.
Marie-Terese tipikus Ward féle női karakter. Határozott, erős jellem. Legjobban Mary-hez tudnám hasonlítani. Már csak a nevük miatt is.
Tetszett az egész történet, és az is, hogy nem csak Vin életébe tekinthettem be, hanem Marie-Terese világába is bekukkanthattam.
Vin nagyon szimpatikus volt. Azt hiszem, a könyv szereplői közül őt kedveltem meg a legjobban. Tetszett a változás, ami végbement benne. Bár a szerelemre lobbanása kicsit sok volt, tekintettel arra, hogy alig három nap alatt játszódik le a történet.
Adrian és Eddie is nagyon szimpatikus volt. Adrian a tipikus, tudom-hogy-jóképű-vagyok-és ki-is-használom karakter, Eddie viszont teljesen az ellentéte. Jóformán semmit sem tudunk meg róluk, de remélem, a következő könyvben azért megmutatnak magukból valamit.
Nigel és a többiek valamiért szimpatikusak voltak, bár róluk még annyit sem tudni, mint Eddie-ékről. Az utalásaikat imádtam! És azt is, ahogyan Jim reagált erre.
A könyv szereplőire teljesen igaz az, hogy senki sem az, akinek látszik. Érdekes volt olvasni, hogy ez a vegyes társaság mégis hogyan áll össze.
Devina igazán jó gonosz karakter, bár én valami nagy csatára számítottam a könyv végén. Ebből a szempontból kicsit csalódott vagyok.
Marie-Terese fiát teljesen felesleges karakternek érzem. Alig szerepelt, amit nem is bántam.
A következő megmentendő lélek kilétére is fény derült, és én azonnal olvasni akarom a folytatást!
Nagyon tetszett a könyv, meg is lepődtem, hogy mennyire. Azt hiszem, hogy egy új kedvenc sorozatot avathatok. És igazán sajnálom, hogy a magyar kiadás sokat várat magára ezzel a sorozattal kapcsolatban.


Értékelés: 4,5
Borító: 4
Sorozat:  Bukott Angyalok # 1
Kedvenc karakter: Vin
Oldalszám: 636
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2009

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...