Fülszöveg:
Amikor Brandi Michaels rájön, vőlegénye azért repült Las Vegasba, hogy
feleségül vegye a barátnőjét, zálogba csapja a jegygyűrűjét, vesz
magának egy csábos ruhát, és egy fülledt éjszakát egy Roberto Bartolini
nevű jóképű olasz idegen karjai közt tölt. Amikor Brandi egy gyilkos
célpontjává válik, nincs más lehetősége, mint Robertóhoz fordulni – a
férfihoz, aki vagy a megmentője, vagy a bukása lesz. Egy dolog azonban
biztos: harc nélkül nem adja meg magát…
Újraolvasás.
Majd’ három
éve olvastam először ezt a könyvet, de időről-időre előveszem, és újraolvasom.
Nem tudom megunni, mindig élvezem olvasni.
A könyv
fülszövege hagy némi kivetnivalót maga után. Kicsit zavar is, mert több jó
könyvnél ugyanezzel a problémával találkoztam, és ha a fülszöveg nem győzi meg
az olvasót, akkor el sem olvassa az adott könyvet. Pedig kár lenne ezt a
könyvet kihagyni.
A másik
dolog, hogy a kiadó nem vette a fáradtságot, hogy feltüntesse, hogy ez egy
sorozat indító darabja. Több olyan olvasóval is „találkoztam” már, akiknek
fogalmuk sem volt erről, és össze-vissza olvasta a sorozat részeit. Igaz,
külön-külön is élvezhető, de azért jobb tudni, hogy az olvasott könyv egy
sorozatba tartozik-e, vagy sem.
A történet
könnyed, szexi és humoros. Roberto karaktere engem meggyőzött, és engem is
ugyanúgy elvarázsolt, mint a könyv női szereplőit. Tipikus olasz temperamentummal
rendelkezik, céltudatos, elbűvölő és magabiztos. Ha nagyon őszinte akarok
lenni, akkor bevallom, hogy Roberto és Brandi is túl tökéletesek. Mindketten a
tökéletes ideálokat testesítik meg. Brandi gyönyörű, magas, okos, humoros, jó
az ágyban és még sorolhatnám. Roberto szintén. De azt is látom, hogy Brandi nem
csak egy idealizált karakter. Van személyisége, zsörtölődik ha éhes, és ugyan
úgy követ el hibákat, mint bárki.
A történet
is eléggé kidolgozott, bár túl hamar zajlanak le az események. Mindössze három
nap, és a két főszereplő már szerelmes egymásba. Nem igazán vagyok oda az ilyen hirtelen szerelmekért, és egy kicsit szkeptikus is vagyok ezzel kapcsolatban.
A könyv
egyik mozgatórugója a humor. Nagyon sokszor csak vigyorogva olvasgattam a
könyvet. Viszont most úgy éreztem, hogy párszor ellaposodik a történet, de pár
oldal után visszazökkenünk a megszokott kerékvágásba.
A
mellékszereplőkre sincs panaszom, mert az írónő vette a fáradtságot, és őket is
saját személyiséggel látta el. Egyik kedvenc mellékszereplőm Nonno volt,
Roberto nagyapja.
A könyv
végére nincs túl sok panaszom. Izgalmas volt, és amikor kiderült az igazság,
akkor én is ugyan úgy becsapva éreztem magamat, mint Brandi. Roberto hazudott neki, és nem is nagyon
értem, hogy miért. Elmondhatta volna, hogy mit és miért tesz, és akkor el
lehetett volna kerülni a dolgokat.
Kicsit
hiányoltam Roberto szüleit, főleg az édesanyját. Hiszen Roberto biológiai apjára
és annak cselekedeteire épül a sorozat, és jó lett volna, ha legalább pár
mondat erejéig, de felbukkan az édesanyja, és megmagyaráz pár dolgot.
A könyv
utolsó oldalai is mosolyt csaltak az arcomra. Brandi nem adta könnyen magát,
amiért egy hatalmas piros pont jár neki. Szeretem az ilyen női főszereplőket,
akik hagyják, hogy a férfi megszenvedjen értük.
Végezetül,
megemlíteném a borítót. Soha nem néztem meg alaposan, de most valahogy
elidőztem felette. Dodd könyvei amúgy sem kapnak beszédes borítót, szóval sokat
nem is szoktam tőlük várni. Két éve van meg a könyv, eddig mindig azt hittem,
hogy egy férfi és egy nő szerepel a borítón oldalról fotózva. Erre most, amikor
keresem a borítóképet, hogy csatoljam az értékelésemhez, rá kellett döbbennem, hogy
egy fekete ruhába öltözött nő szerepel a képet. Gratulálok magamnak, de
tényleg...
Értékelés: Régi: 5; Új: 4,5
Borító: 4
Sorozat: Fortune Hunters # 1
Kedvenc karakter: Roberto, Nonno
Oldalszám: 296
Kiadó: Alexandra
Kiadás dátuma: 2009
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése