Kresley Cole - Vámpírzóna

Fülszöveg:

Cadeon Woede-nak nincs nyugta, míg ki nem küszöböli a csorbát, mely szüntelen kísérti. Csakhogy amint megszerzi megváltása kulcsát, a fél lény Holly Ashwint, máris rájön, hogy a nő, akit saját céljaira akar használni, majd eldobni, éppúgy kísérti, mint a múltja.
Egy megkínzott harcos, akitől rettegnie kéne, de akit megtagadni nem tud…
Az emberként felnevelt Holly-nak sejtelme sincs, hogy a félelmetes legendák a valóságról szólnak, míg össze nem találkozik egy goromba démonnal, s az valami érthetetlen oknál fogva óvja, mint a szeme világát. A mítosz és a hatalom érzéki, új világába taszítva, Holly hamarosan eleped védelmező démona tüzes érintéséért. S megadja magát a sötét vágyaknak…
Épp csak kivívja Holly bizalmát, s mondjon le máris róla? Árulja el legvadabb álmai beteljesítőjét, szíve rabul ejtőjét?

Újraolvasás.

Anno ez a kötet sem vált a szívem csücskévé, sőt, egy kicsit csalódást is okozott.

Most viszont… Imádtam! Az öt kötet közül nálam ez a második helyen áll.

Örülök neki, hogy újra egy valkűr az egyik főszereplő, bár szegény Holly-nak eleinte fogalma sincs róla, hogy mibe keveredett. És megint egy szűz főszereplő. Nem tudom, Cole mániája-e, vagy csak úgy jön ez a dolog, de ha jobban megnézzük az eddigi öt kötetet, akkor mindegyik könyvben az egyik főszereplő vagy szűz, vagy majdnem szűz, vagy olyan régóta nem volt senkivel, hogy rásüthetjük, hogy visszatért a szűz állapotba.

Az első részben Emma tölti be ezt a szerepkört, bár Lachlain-ra is rálehetne sütni, mivel évszázadokon át raboskodott. Akkor ott van Sebastian, aki emberi élete folyamán alig jutott el a beteljesülésig, és bő háromszáz éve volt, hogy felkészüljön. Kedvenc vérfarkasomra (Bowen) is rálehet sütni, hogy visszatért a szűz állapotba, mivel bő egy évezrede nőt sem látott. Conrad a szüzek között is a legnagyobb szűz, és most itt van Holly is… Nincs semmi bajom ezzel, csak kicsit érdekesnek találtam. Most viszont vissza a könyvhöz.

Ebben a kötetben is úton vannak a szereplők, ami nekem kifejezetten tetszett. Nem unatkoztam olvasás közben, bár volt egy-két lapos pillanata a könyvnek, mégis azt mondom, hogy a kedvencek között a helye.

Holly-val tudtam azonosulni, megértettem a betegségét is. Nekem is sok hülye heppem van, pár hasonló dolog is, mint Holly-nál. Szóval megértettem, miért viselkedik úgy, ahogyan. Intelligens, humoros amit ki sem nézne belőle az ember. És nem egyszer bebizonyította, hogy nagyon bátor.

Cade mindig is szimpatikus volt, itt viszont imádtam. Nagyon mérges voltam rá az előző kötetben azért, amit Néomi-val tett. Viszont ebben a kötetben nyújtott teljesítménye alapján Cade nagyon közel áll ahhoz, hogy egyik nagy kedvencem legyen a sorozatból. Nyers és arrogáns, de a felszín mögött ott lapul a törődés és a kedvesség is. Nagyon tetszett, ahogyan Holly betegségét kezelte, és az állandó szexuális utalgatási sem zavartak. Sőt, el is vártam ezt tőle.

A könyv tele van akcióval, humorral, izgalommal és erotikával. Nagyon jó párosítás. Ehhez jönnek még a jobbnál jobb kalandok, és azt veszi észre az ember, hogy vigyorogva olvassa végig a könyvet.

Imádtam, hogy a valkűrök is szerephez jutottak. Nix abszolút nagy kedvenc. Imádom őt. Bár, ezt a könyvet olvasva felötlött bennem a gondolat, hogy mégsem olyan bohókás, mint amilyennek tetteti magát. Kíváncsi vagyok az ő könyvére is, remélem Cole nem marad adós vele.

Viszont Rydstrom nem lett szimpatikus. A Talizmán Kupán kezdtem megkedvelni, Mariketa könyvében még szimpatikusabb lett, de Conrad kötetében kezdett eltűnni a szimpátiám, főleg amiatt, ahogyan Cade-el viselkedett. Itt viszont már-már elindult „az egyáltalán nem kedvelem” kategória felé. Az ő kötetét is felvezette Cole, de egyáltalán nem fűlik hozzá a fogam. Sabine-re viszont egy kicsit kíváncsi vagyok.

A végkifejlet nagyon jóra sikeredett, főleg azért, mert végre akadt egy olyan női főszereplő, aki saját magát menti ki a szorult helyzetéből, és nincs semmiféle fehér lovon érkező Cadeon.

Tetszett, hogy Regin is felbukkant. Azt viszont sajnálom, hogy nem tudtam meg többet Val Hall-ról, és a többi valkűrről. Holly valkűr neve is nagyon tetszett, bár amit Regin adott neki, azon nagyot nevettem.

Pozitív csalódást okozott a könyv, nem is vártam, hogy ennyire tetszeni fog. Ami viszont nagyon nem tetszik, az a címe. Nem értem, mi köze a könyvhöz. Lett volna inkább Démonzóna. Annak legalább lett volna értelme, és megmarad figyelemfelkeltőnek is. 

Értékelés: Régi: 4; Új: 5

Borító: 4,5

Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 5

Kedvenc karakter: Nix, Cade

Oldalszám: 402

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2011