Fülszöveg:
Az animémet párszor már láttam, és szeretem is, meg nem is. Szeretem, mert a szereplők, a világ, a helyzetek és a különböző lereagálások annyira valóságosak. Nem szeretem, mert Hachi néha nagyon rossz döntéseket hozott. De ezt majd később. Akkor, és ott.
Ma találtam rá erre a kötetre az egyik antikváriumban, és egyből jött is velem haza. Útközben bele-bele olvasgattam, mert nem bírtam ki, hogy ne tegyem. Hazaérve egyből elkezdtem olvasni, és persze Anna Tsuchiya (Blast) és Olivia Lufkin (Trapnest) dalai szóltak a lejátszómból, mert úgy sokkal jobban beleéltem magam. Hát jelentem, fantasztikus élmény volt! Főleg, amikor Nana részét kezdtem el olvasni, és akkor indult el a „Rose” című dal.
Nana – Hachi gondolkodása, és viselkedése kísértetiesen hasonlít a nővéremére. Szóval megértem, de mégsem Hachi viselkedését, és a sok szerelembe esését. Voltak vicces beszólásai is, de én valahogy jobban kedvelem Nana-t. Az ő története jobban megfogott. Szeretem Nana-t.
Ren-t imádom, annak ellenére, hogy lelépett. Nobu olyan kis édes. Yasu… Vele még mindig csak ismerkedünk.
A manga rajzolása szerintem nagyon szép, főleg, hogy első kötet, és az sok mangánál hát… Nem nagyon szép. A történet nagyon jó. Nagyon szeretem, hogy a zene is szerepet játszik a történetben. Bevezető kötetnek szerintem nagyon jó. Jöhet majd a következő!
Értékelés: 4,5
Borító: 4
Sorozat: Nana # 1
Kedvenc karakter: Nana, Ren
Oldalszám: 180
Kiadó: Mangafan
Kiadás dátuma: 2008
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése