Fülszöveg:
Hogyan kerülhet Meadow Szarvas ekkora bajba egy apró hazugság miatt?
Devlin Fitzwilliam rajtakapta a házában, ahová egy felbecsülhetetlen
értékű festmény miatt tört be. Meadow kétségbeesésében azt hazudja a
férfinak, hogy amnéziában szenved. A férfi azonban erre kijelenti, hogy ő
a férje. Amikor Devlin alattomos tervére fény derül, Meadow egy párbaj
közepén találja magát, ahol igen magas a tét. Egy pillanatra sem meri
levenni a szemét a férfiról, és nem is akarja; ugyanakkor a veszély még
csak ezután jön. Egy harmadik játékos is felbukkan, és megpróbálja
megölni mindkettőjüket.
Újraolvasás.
Ez a könyv (sorozat) is abba a kategóriába sorolható, amit évente
párszor újraolvasok. Szeretem Dodd stílusát, szeretem olvasni a könyveit, és
szeretem ezt a sorozatot is, annak ellenére, hogy az utolsó részt nem
jelentette meg a kiadó, pedig azt vártam a legjobban.
Az írónő ebbe a sorozatba beletette két másik sorozatának szereplőit
is, ami kicsit meg is lepett. Jó, Gabriel-ről eddig is tudtam (Lost Texas Heart)
hogy szerepel, és igazából ehhez a sorozathoz tartozik. De most fedeztem fel
egy másik sorozat szereplőit is, bár ezt annak tudom be, hogy 2011-ben jelent
meg itthon az írónő másik sorozata. A könyv folyamán többször feltűnt Firebird
neve, de nem igazán foglalkoztam vele. Jó pár oldalnak kellett eltelnie, mire
rájöttem, hogy Tűzmadárról van szó, a Sötétség Örökösei sorozatból. Csak itt
éppenséggel a fordító meghagyta a hölgy eredeti nevét. Már olvastam azt a
sorozatot is, és emlékszem rá, hogy feltűnt ott Sharon, Meadow anyja. Ez egy
kis észrevétel volt, hogy az írónő mennyire összeszövi a szálakat a sorozatai
között.
De vissza a történethez. Az alapsztori szerintem fantasztikus, ilyenről
még nem is olvastam. Tetszett, hogy mind a két szereplő hazudik a másiknak, de
közben tudják, hogy a másik hazudik. Remélem értitek.
Meadow tipikus művész. Egyes írónők olyan jól formázzák az ilyen
karaktereket, hogy öröm róluk olvasni. Meadow bohókás, vicces, okos és
barátságos, emellett hazudik, mint a vízfolyás. Nagyon megkedveltem őt, de a
könyv végére kicsit veszített a varázsából. Egyrészt, kicsit meguntam már a
könyv felénél, hogy még mindig hazudozik, és nem vallja be az igazságot
Devlin-nek, pedig a férfi nem egyszer adott neki lehetőséget. Másrészt, a
biztonságos szex fogalmát félresöpri azzal, hogy most nincs abban az
időszakban, hogy teherbe essen, szóval nem kell védekeznie, mert milyen dolog
már, hogy egy „gumi” gátolja meg őket abban, hogy érezzék a másikat… Ezzel
eléggé megcsappant a szimpátiám, főleg, hogy a végén kiderül, hogy terhes.
Ennyit a „nem vagyok abban az időszakban” dologról. Harmadrészt, amikor
kiderül, hogy Devlin tudta, hogy kicsoda a lány, akkor még Meadow volt
felháborodva, hogy nem ajánlotta fel a férfi a segítségét. A férfi belement a
játékba még a könyv legelején, megengedte hogy ingyen ott éljen vele, etette,
ellátta, és még sorolhatnám. Nem szeretem a mártír főhősöket, és Meadow nagyon
abba az irányba haladt. Ennek ellenére nagyon megkedveltem.
Devlin karaktere nem ismeretlen. Láttunk már pár hasonló karakter, és
még látni is fogunk. Érzelemmentes üzletember, aki csak a sikert hajszolja, nem
törődve mással. A könyv folyamán rengeteget fejlődött, meg tanult együtt érezni
másokkal, nevetni, és élvezni az életet.
Egy enyhe krimiszálat is beleszőtt az írónő a történetbe, bár nem volt
meglepő, hogy ki a tettes. Azt viszont sajnálom, hogy a könyv végén nem derült
ki, mi lett Mr. Hopkins-al.
A mellékszereplők kidolgozottak, a kedvencem Negyedik lett. Igaz, tipikus gazdag ficsúr, de
mégis megkedveltette magát velem.
Roberto és Brandi is szerepelt pár mondat erejéig, és kicsit előrébb
haladt a fő szál is. Rengeteget nevettem
olvasás közben, biztos, hogy még párszor el fogom olvasni a könyvet. És a
borító sem olyan borzasztó, mert tényleg köze van a történetez. Csak a fekete
hajú hölgy hajával kellett volna valamit kezdeni.
Értékelés: Régi: 5; Új: 4,5
Borító: 4
Sorozat: Fortune Hunters # 2
Kedvenc karakter: Devlin
Oldalszám: 334
Kiadó: Alexandra
Kiadás dátuma: 2009
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése