A. O. Esther - Elveszett lelkek (R)

Fülszöveg:

Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.
Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

Nemrégiben bukkantam rá a könyvre, és elolvasva a fülszöveget valami megfogott benne. Utána rájöttem, hogy egy magyar írónő könyvével állok szemben, és a lelkesedésem kicsit megcsappant. Valami miatt negatívan állok a magyar kortárs írókhoz, és nem is nagyon szeretek magyar írók által írt könyvet olvasni. Sokkal kritikusabb is vagyok velük, mint pl. egy amerikai íróval. De mégis várólistára tettem a könyvet, mert megfogott a borító és a fülszöveg is. A könyv olvasása során viszont teljesen elfeledkeztem arról, hogy egy magyar írónő könyvét tartom a kezemben.

Amint kézhez kaptam a könyvet, percekig csak forgattam, és csodáltam a borítót. Nagyon igényes mind a külseje, mind a belseje. A beépített könyvjelzőről pedig még nem is beszéltem. Imádom!

A könyv olvasása során rengeteg minden futott át az agyamon, és el is gondolkodtatott. Mit jelent az, hogy Jó és Rossz? Ki dönti el, hogy ki élhet, és kit kell megölni? A gyilkosság még akkor is gyilkosság, ha az a Jó érdekében történik? Rengeteg kérdés merült fel bennem, amit lehetetlen megválaszolni.

A történet arról szól, hogy Sophiel az angyallány azt a küldetést kapta, hogy segítsen a Térítőknek, és szabadítsa ki az elfogott lelkeket a gonosz Mágus, Sahranfer fogságából.

A lány emberként érkezik a Földre, és minden teljesen új neki. Igazából nem is tudtam, hogy hogyan álljak Sophiel-hez. Nem éreztem, hogy tényleg, teljesen újak lennének neki az emberi érzelmek, hiszen a békességet, és a boldogságot ismerte. Itt, a Földön viszont megismerkedett a negatív érzelmekkel, mint például a hiúsággal és a féltékenykedéssel. Nem tudtam Sophiel-el megbarátkozni. Nem érzem kiforrt személyiségnek. Elvileg ő egy angyal, ráadásul harcos, de én inkább egy finom lelkű, barátságos, udvarias, befolyásolható és naiv lánynak látom. Nem éreztem valódinak, hogy ő tényleg egy harcos, és a küldetése sem világos számomra.

Amikor a könyv elején megszökött Elajah-tól, akkor elkezdtem vele szimpatizálni. Tudta, hogy esélytelen, de mégis megpróbálta, és sikerült neki. Utána viszont túl könnyen elfogadta a sorsát, és csak sodródott az árral. Bebörtönzés, majd megbélyegzés és kurtizán „lett” belőle. Túl sokszor gondolkodott úgy, mint egy naiv tinédzser kislány, bár próbáltam arra fogni, hogy neki mindez teljesen új. Viszont azt megemlíteném, hogy az írónő nagyon jól ábrázolta, hogy Sophiel semmit sem tud a világról.

Rengeteg szereplővel találkozik a lány, de mindegyikük csak felsorolás szinten van jelen. A könyv elején, amikor az erdőlakókkal töltött pár hetet, az olyan volt, mint egy mese, de zavart az, hogy mindenki egyből a barátja lett, mindenki barátságos és jóságos, és hogy milyen előzékeny mindenki a másikkal. Az viszont tetszett, hogy a japán neveket nem „magyarosította” az írónő.

Elajah is eltűnt ekkor, pedig nagyon szerettem volna róla olvasni. Felkeltette az érdeklődésemet, láttam benne potenciált.

Sophiel újabb kalandba keveredik, és ekkor ismerkedik meg Joshua-val. Sok író, és írónő esik abba a hibába, hogy egy gyerek karakter száját olyan mondatok hagyják el, ami inkább felnőttes, mint gyereket. Joshua-val sem történt ez másképp. Amikor beszélt, egyáltalán nem egy gyerek jutott róla eszembe, hanem egy felnőtt. 

Sok karakter, aki említés szinten volt jelen, elmesélte élete történetét, mintha csak az időjárásról beszélnének. Ez nem nagyon tetszett, mert utána viszont az a karakter alig lett megemlítve.

A történet elején világosak voltak a határok, a Jó és a Rossz között. Viszont ahogy haladt a történet, úgy mosódott el ez a határ, és már semmi sem biztos. A Jó tényleg jó? A Rossz pedig mégsem olyan rossz?

Sophiel és Elajah szerelmét nem éreztem valódinak. Meg volt közöttük a szikra, de én  inkább erős vonzalomnak nevezném azt, ami közöttük volt.

Nem volt világos számomra, hogy Sophiel hogyan, és mikor szeretett bele Elajah-ba. Először, amikor megemlítette, hogy szerelmes, akkor csak a szememet forgattam, hogy mégis mire alapozza ezt az érzést, mert sokan nem beszéltek, Elajah sem úgy bánt vele, ahogy kellett volna.

Elajah-ban megvan az a magabiztosság és férfiasság, ami kell a történethez, de még őt sem érzem egy teljesen kiforrt karakternek. Keveset szerepelt, inkább a könyv közepénél volt nagyobb szerepe.

És hiába nem éreztem valódinak Sophiel és Elajah szerelmét, szívszorító volt olvasni, amikor elváltak útjaik.

Sophiel most már tényleg a küldetésére koncentrált, és még Gabriel is szerepelt a történetben. Nálam ez egy nagy pozitívum, mert imádom az arkangyalt.

Tetszik az alaptörténet, élveztem olvasni, annak ellenére is, hogy van benne hiba. A könyv olvastatja magát, alig bírtam letenni. Ha mégis letettem, akkor vonzotta a tekintetemet a könyv, és alig vártam, hogy folytassam.

Az utolsó fejezetek nagyon izgalmasak voltak, alig bírtam ki, hogy nehogy a végére lapozzak, és megtudjam, hogyan végződött Sophiel és Joshua kalandja. Viszont amikor tényleg a könyv végére értem, akkor hitetlenkedve annyit kérdeztem magamtól, hogy komolyan ilyen függővéggel ér véget a könyv? Hol a folytatás?

És amikor elolvastam a következő rész fülszövegét és megláttam a borítót, az futott át az agyamon: Mikor jelenik meg?

A könyvet nagyon szépen köszönöm A. O. Esther írónőnek!

Értékelés: 3,5

Borító: 5

Sorozat: Összetört Glóriák # 1

Kedvenc karakter: -

Oldalszám: 444

Kiadó: Decens Magazin Média

Kiadás dátuma: 2012