2015. 08. 16.

Michael J. Sullivan: Avempartha - Az elfek tornya

Fülszöveg:

A TITKOT EGY TORONY REJTI.
A SZÖRNYETEG LEGYŐZHETETLEN AKADÁLY.
A MEGOLDÁS MOST IS A KÉT TOLVAJ.

Amikor egy nincstelen fiatal nő felbéreli Royce-ot és Hadriant, hogy segítsenek megmenteni távoli falucskáját egy ismeretlen éjszakai támadó portyázásaitól, hőseink újra a varázsló Ezrahaddon bűvkörébe kerülnek. Míg Royce az ősi elftorony rejtélyét próbálja megfejteni, Hadrian megkísérli felkészíteni a falu népét a láthatatlan gyilkos ellen. Ismét egyszerű kardlopással kezdődik minden, ám szokás szerint az események sűrűjébe csöppenő kalandoraink az Elan jövőjéért folyó harc kulcsfiguráivá válnak…



Borító: 4
Sorozat: Riyria-krónikák # 2
Eredeti cím: Avempartha
Kedvenc karakter: Royce
Oldalszám: 374
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2013



A sorozat első kötetét majd' egy hónappal ezelőtt olvastam, és nem titok, hogy teljesen levett a lábamról. Gyorsan be is szereztem a folytatást, és ettől a kötettől is hasonlókat vártam.
De sajnos csalódnom kellett.
Az első részben megismert páros Royce és Hadrian itt is egy olyan felkérést fogadnak el, ami nem éri meg nekik. De most kivételesen Royce volt az aki rábólintott a feladatra.

Hőseink elindulnak, hogy ismét ellopjanak egy kardot, méghozzá Avampartha-ból, ami köztudott hogy egy elf torony. Viszont itt is több van, mint ami látszik. 
Royce-nak ismét egy olyan zárat kell feltörnie, amit senki emberfia, mágus vagy törp nem tud feltörni.
Eközben Hadrian próbálja Dahlgren falu lakóit segíteni, miközben egy mágikus lény sorra gyilkolja őket. Valamint Ezrahaddon is tiszteletét teszi...

Ígéretesnek hangzik, nemde?

Nos valóban, viszont ennek a kötetnek mégsem sikerült annyira magával ragadnia, mint a Trónbitorlóknak. Sőt, semennyire sem ragadott magával.

Lassabban indult be a történet mint előzőleg. Vártam a humort, és a két kedvenc tolvajom aranyköpéseit. Ehelyett csak vártam, és vártam. Mégsem azt kaptam amit szerettem volna.

Az sem segített a helyzeten, hogy Arisa is külön szemszögből narrálta a történteket. Az előző részben nagyon megkedveltem egy a furcsa hercegnőt, és itt sem volt bajom vele. Viszont nagyon nem kellett volna, hogy ennyire hangsúlyos legyen az ő szemszöge is. Már a kötet elején kapunk egy nagy adag egyházi cselszövést. És itt kapott el a tömény unalom és érdektelenség. Egy egész fejezetet - 47 oldalt - szentelt annak az író, hogy az egyház ténykedéseiről voltam kénytelen olvasni.
Ez a fejezet annyira nem tetszett, hogy rányomta a bélyegét az egész könyvre. Értem hogy miért volt erre szükség, viszont sokkal rövidebben is meg lehetett volna oldani.

Úgy érzetem, hogy a szereplők sem olyanok, mint voltak. A későbbiekben hozták a szokásos formájukat, viszont a könyv közepéig úgy éreztem mintha teljesen mások lennének.

Hamar kiderült hogy mi is a páros küldetése, és mi célt szolgál az ellopni kívánt tárgy. Ámde mégsem olyan egyszerű a dolog, mint ahogy az kinéz.

Örültem neki hogy Ezrahaddon ismét felbukkant. Nagyon kedvelem a mágust, kíváncsi  vagyok hogy mit fundál még ki.

És azért is plusz pont jár az írónak, mert az elf vonal is elég hangsúlyos lett. Az előző kötetben elég megjegyzést ejtett el az író Royce származását illetően. Csak az nem találta ki, aki nem akarta. Viszont nem volt unalmas, hiába tudtam róla.
Érdekes volt Avemparta és a története, csakúgy mint az elfeké is. Gondolom nagy szerepük lesz még az elfeknek.

A falu lakó közül szinte senki nem kedveltette meg magát velem. Egyedül Thrace volt az, akivel szimpatizálni tudtam. És sajnos biztos vagyok benne, hogy nem ő az,a kit annyira keresnek...

Az egyház tagjai sem lettek szimpatikusak. Sőt! Viszont örülök, hogy a tervük meghiúsult, még ha csak rövid időre is.
Aki viszont meglepetést okozott az Magnus volt, a törp. Érdekes, hogy az "ellenség" hogyan pártol át, és segít a párosnak.

A végkifejlet viszont pörgött, és végre azt kaptam amit vártam. Akciódús és izgalmas cselekményt.
Jó lett volna többet megtudni arról, hogy Arisa miképp is hajtotta végre azt a kereső varázslatot.
A könyvben az író most Hadrian származásáról ejtett el pár megjegyzést, és az utolsó mondatok elég érdekesnek tűntek. Van egy sejtésem, de nem akarom elkiabálni. Maradjunk annyiba, hogy hiszek abban hogy Hadrian nem csak egy mezei kovács fia.

Az első rész után sokkal nagyobb elvárásaim voltak ezt a  részt illetően. Nem tagadom egy kicsit csalódott vagyok. Viszont mindenképpen folytatni fogom a sorozatot, főleg, hogy a Birodalom születik már a polcomon várakozik...


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...