Díjat kaptam!

Igen, végre én is! *csillog a szeme*
Időről időre végigjárja ez a játék a bloggervilágot, de én eddig kimaradtam belőle. Úgy gondoltam hogy most is ez lesz, de hála Annie-nak, aki Annie mindenes blogja tulajdonosa most én is kivehetem a részem ebből a kis játékból. Ezúttal is köszönöm neki a díjat! :-)
 

Szabályok:

1) Tedd ki, kitől van a díj!
2) Írj magadról 11 dolgot!
3) Válaszolj 11 kérdésre!
4) Küldd tovább 11 bloggernek!



Magamról:

1. Nem tudok, és nem is szeretek magamról beszélni
2. Anime / Manga függő vagyok
3. Imádok aludni
4. Régebben a tavasz volt a kedvenc évszakom, de most már átpártoltam a télimádók csoportjába
5. Utálom  a nyarat, mert túl meleg van
6. Szabolcs megyében születtem, és ott is éltem 16 évig
7. Realista és sokszor cinikus vagyok
8. Világ életemben imádtam a rock zenét (főleg az amerikait) 1-2 évig hardcore és metalcore fan voltam,  de 5-6 éve átpártoltam a J-Rock kedvelők és imádók táborába, és most már szinte csak  japán énekesek és együttesek dalai vannak zenelejátszómban 
9. Szeretem a nyári eső illatát
10. Elég szentimentális vagyok
11. A táskámban mindig van egy 1,5 literes ásványvíz. Anélkül ki sem teszem a lábam a lakásból. 



Kérdések és válaszok:


1. Téged is sokkhatásként ért az Egmont kivonulása a magyar könyvpiacról?
 Teljes mértékben. Még most sem hiszem el hogy kivonulnak a piacról, és a kedvenc íróim sorozatai mennek a süllyesztőbe. (Mondjuk én tudtam hogy ez lesz. Ha egy kiadó hónapokig semmi hírt nem ad magáról, akkor már sejthető, hogy ez lesz a vége.)



2. Van olyan könyvadaptáció amit jobbnak tartasz mint magát a regényt?
Ami hirtelen az eszembe jutott az a True Blood. De szigorúan a 2. évadig.
Igaz hogy a könyveket évek óta nem olvastam, de a sorozat első két évada szerintem jobban sikerült egy kicsit, mint a könyv. Főleg azért, mert Lafayette életben maradt a sorozatban, aki az egyik legjobb arc. És mert a sorozat teljesen visszaadja egy lepukkant déli kisváros hangulatát, lakóit és azok viselkedését.


3. Kik a kedvenc íróid és miért? (legalább három szerzőt kérnék szépen)

• Karen Marie Moning nálam az abszolút kedvenc. Egyszerűen imádom ezt a nőt.
• Sherrilyn Kenyon örök időkre a listám top 3 írói között lesz. Imádom ahogy a mitológiát beleszövi a történeteibe.
• J. R. Ward volt az első író akitől pararomance/felnőtt történetet olvastam. A Fekete Tőr Testvériség annyira magába szippantott, hogy hiába a sorozat már nem a régi, mégis én mindig imádni fogom a Testvéreket.
• Karen Rose a romantikus krimik koronázatlan királynője. Egyszerűen imádom ahogy vegyíti ezt a két stílust.
• Susan Elizabeth Phillips modern romantikus történetei semmi újat nem mutatnak, mégis az írónő stílusa és humora verhetetlen.
• Jeaniene Frost és Nalini Singh stílustát imádom, csakúgy, mint Kersley Cole humorát.

 

4. Legkedvesebb dalod/dalaid amit/amiket könyvek által ismertél meg?
Bevallom nőiesen nem szoktam meghallgatni azokat a dalokat, amik a könyvekbe felbukkannak. 


5. Legkedvesebb könyvsorozataid?

• A No.1 Karen Marie Moning: Tündérkrónikák sorozata. - Egyszerűen nem tudom megunni
• Sherrilyn Kenyon: Dark Hunters (Sötét Vadászok) sorozatára mindig vevő vagyok
• J. R. Ward: Fekete Tőr Testvériség sorozata volt az első pararomance sorozatom, és ezáltal mindig lesz helye a szívemben, hiába már nem a régi
• Susan Elizabeth Phillips: Chicago Stars. - Egyszerű, romantikus, amerikai focis. Imádom!
• Jeaniene Frost: Cat és Bones. - Bones-t ki ne szeretné?
• Kresley Cole: Halhatatlanok Alkonyat Után. - Nix rulz!
• Nalini Singh: Egy világ - két faj - állandó küzdelem; Angyali Vadász

 

6. Melyik a kedvenc évszakod?
A tél. Sokáig a tavasz volt, de pár éve átpártoltam.


7. Szereted az ünnepeket?
Nem. Régebben szerettem, de most már nem az, ami régen volt. Elveszítette a varázsát.


8. Voltál már cikis helyzetben amikor nyilvános helyen olvastál? (például egy vicces résznél hangosan felröhögtél, amikor pont a szénsavas üdítődet kortyolgattad, amiért minden szempár rád szegeződött)
Nem szoktam nyilvános helyen olvasni. Buszon nem töltök annyi időt hogy olvashassak. Szeretek nyugodtan leülni, nem pedig fél szemmel azt nézni, hogy hol járok. 


9. Moziba jársz vagy inkább letöltögeted a filmeket?
Nem járok moziba. Nem is vagyok nagy filmes. Amik érdekelnek azokat egyszer majd letöltöm és megnézem.


10. Könyv vagy e-book párti vagy?
Abszolút könyvpárti vagyok. Szeretem a kezembe venni a könyvet, a borítót nézegetni, szagolgatni. Az e-book nekem nagyon "mű". 


11. Melyik volt az eddigi legrosszabb könyv amit az idén olvastál?
 Jaci Burton - A tökéletes játék.
Bevallom a borító elcsábított, valamint az, hogy páran SEP - Chicago Starts sorozatához hasonlították. 
Nem tudom hogy a fordítás miatt lett ilyen rossz, vagy eredetiben is ennyire igénytelen és idétlen. 


 Küldd tovább 11 bloggernek!

Mivel már szinte mindenki megkapta ezt a díjat, így feleslegesnek tartom hogy továbbküldjem a díjat. Viszont akik nem kaptak és szeretnének kapni, azok jelezzék és kitalálok 11 kérdést, és akkor továbbküldöm.


 

Read More

Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A Kör

Fülszöveg:
Engelsfors. Egy apró, csodás kis város Svédországban, ahol hat lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve, hogy mindegyikőjükben ősi, ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik WC-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják, hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják, boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…


Borító: 4,5
Sorozat: Engelsform-trilógia # 1
Eredeti cím: Cirkeln
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 550
Kiadó: Geopen
Kiadás: 2012

Ez a könyv is nagyon régóta szerepelt a várólistámon. Karácsonyi ajándékként végre megszereztem a könyvet, de nem igazán éreztem indíttatást az olvasására.
Meggyőződésem volt, hogy kell egy bizonyos hangulat a könyvhöz, ami nekem eddig nem volt meg. Nem is tévedtem.
De sajnos még így is csalódást okozott a könyv.
Adott Engelsform városa. Egy lepukkant, isten háta mögötti hely, ahol semmi sem történik. De a tanév kezdetén az egyik mosdóban holtan találják az egyik diákot.
Ám vannak, akik úgy gondolják, hogy a fiú nem öngyilkos lett. Megölték.
Az egyik éjszakán különös erők vezetik ezeket a lányokat egy elhagyatott helyre, ahol kiderül hogy mindannyian boszorkányok. Mind a hatan Kiválasztottak, és nekik kell megküzdeni a gonosszal. Eredetileg heten voltak, de Elias - a meggyilkolt fiú - sajnos már nincs velük.
Mindegyik lánynak van valamilyen különleges képessége, kivéve Minnoo-nak. De erről később.
A könyv nagyon hosszú. Soha nem okoz gondot egy könyv hosszúsága, de itt egy kicsit megszenvedtem vele. Kezdjük azzal, hogy én másra számítottam. Mágiára, tanulásra és harcokra. Ehelyett a lányok magánéletébe nyertem bepillantást, és velük együtt sikerült néha egy-egy információmorzsát elcsípnem.

Bevallom a szerzőpáros szerintem eltájolta egy kicsit magát ezzel a hat főszereplővel. Túl sokan vannak. Sokáig meg sem tudtam különböztetni őket egymástól. Vannak akik több teret kaptak, és vannak akik semmit. Aránytalan az egész.
A könyv amolyan lassú víz partot most típus. Nincs pörgő cselekmény. Ehelyett kapunk rengeteg tini problémát, és rengeteg önbizalomhiányt.
Mind a hat lánynak nehéz élete van. Mindannyian önbecsülési gondokkal küzdenek. Minnoo túl komolynak és pattanásosnak látja magát. Rebecka hiába él boldog párkapcsolatban, evési zavarokkal küzd. Vanessa párkapcsolata nem felhőtlen, és az édesanyja valamint a nevelőapja mintha összeesküdtek volna ellene. Linnéa egyedül él egy rossz környéken, és nemrég veszítette el a legjobb barátját. Anna-Karin édesanyja alkoholista és rosszindulatú. A lány izzadós, pattanásos és tanyán él. Valamint mindenki őt spécizi ki magának. És ott van Ida. Őróla szinte semmit sem tudni. Csak annyit, hogy úgy tűnik hogy rosszindulatú és ő az iskola méhkirálynője.
Szóval a lányoknak megvannak a maguk bajai. Erre itt a "boszorkányság" amivel nem tudnak mit kezdeni. Na meg egymással sem.
A könyv folyamán a lányok nagyon lassan megismerkednek, és vannak akik összebarátkoznak. Ida-t kirekesztik, pedig számomra ő az egyetlen aki megmondja a valódi véleményét.

A könyv váltott szemszögű. Majdnem az összes lány életébe bepillantunk. Kivéve persze Ida-ébe.
Bevallom őszintén egyik lány sem lett a kedvencem. Van akit ki nem állhattam, vannak akik semlegesek, és van akit megkedveltem.

Mint mondtam túl sokan vannak a lányok, és a szerzőpáros nem riad vissza attól, hogy orvosolja ezt a problémát. Rebecka halála megrázza a lányokat, eldöntik hogy összefognak, de ebből végül nem lesz semmi. Mindenki meg a maga feje után, nem foglalkoznak a többiekkel, és ezzel csak a tettest segítik, aki egymás után megpróbálja levadászni a lányokat.

A legtöbb időt Minnoo fejében töltjük. Szegény lánynak úgy tűnik semmilyen képessége sincs, és ezért kirekesztettnek érzi magát. Ő a józan ész a csapatban, ő próbálja a lányokat összeterelni kisebb nagyobb sikerrel.
A boszorkányság nem kap túl sok szerepet a történetben. Persze a lányok az egyedi képességeiket rendre használják, de a képességük hátteréről és a Tanácsról semmit sem tudunk meg.
Anna-Karin, akit mindenki lenézett és bántott, a képességének hála ő lesz az iskola legkedveltebb lánya. A többiek ezt nem nézik jó szemmel, de a lányra semmi sem hat. Élvezi a rivaldafényt. Megmondom őszintén Anna-Karin-t ki nem állhattam. Persze értem hogy miért viselkedett így, de akkor is... Nekem túl sok volt ez a lány.

Nem megyek bele a többiek életének bemutatásába, mert az túl hosszadalmas lenne. Elég annyi, hogy a könyv végére a lányok megtalálják önmagukat, és végre egy csapattá válnak.

A gyilkos kiléte meglepett. Annyira normálisnak találtam őt, erre kiderül, hogy pont ő az. Pedig milyen szép pár lettek volna....

Ami nem tetszett, hogy a lányok nem őszinték egymással. Titkolóznak, mellébeszélnek. Nem bíznak egymásban. Valaki rájuk vadászik, de még így sem őszinték egymással. Sokáig nem is nyomoznak, ami kifejezetten zavart.
A mellékszereplőknek túl sok haszna nem volt. Nicolaus nagyon szimpatikus volt, de az égvilágon semmit sem tudtunk meg róla.

A végkifejlet viszont nagyon tetszett. A lányok végre összefognak, bíznak egymásban. És végre Minnoo képességére is fény derül. Nos igen, neki van a legdurvább képessége.
A könyv utolsó jelenetei, amikor az összes lány összegyűl a temetőbe a két halott társuk sírja előtt... Az nagyon tetszett. Amit nem igazán értek, hogy hogyan lehet, hogy Elias  - aki fiú - hogy lehet kiválasztott a hat lány mellett...

Összességében csalódás volt a könyv. Jobban vártam. Olvastatta magát, megvolt a maga szépsége, de én nem az ilyen lassú cselekményekhez vagyok szokva.
Valamint két részre tudnám osztani a könyvet. Van a fantasy szál, ami nekem elég gyenge, viszont az ifjúsági vonal kimagaslóan jó. Valósághű, nem túlírt. Majdnemhogy tökéletes.

Nem fogok rohanni megvenni a folytatást, de mindenképpen folytatni fogom a sorozatot.

Read More

Cynthia Hand - Angyalsors

Fülszöveg:
Clara Gardner élete alaposan megváltozik, amikor kiderül, hogy félig-meddig angyal. Nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb az embereknél, hanem rendeltetése is van. De hogy mi ez a feladat, arra nem könnyű rájönnie. Látomásában csupán egy idegent lát, aki csapdába esik egy erdőtűzben. Édesanyjával kutatnak a tűz helye után, nyomozásuk egy wyomingi városba vezeti őket. Úgy döntenek, Jacksonban a helyük, odaköltözik a család. A következtetéseik helyesnek bizonyulnak: Clara az iskolában már az első napon megpillantja a látomásaiban szereplő fiút, Christiant. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy feltűnik egy másik, szintén vonzó srác, Tucker, aki szemlátomást komolyan érdeklődik Clara iránt. Ahogy Clara próbál kiigazodni a feje tetejére állt világában, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát?


Borító: 5
Sorozat: Angyalsors # 1
Eredeti cím: Unearthly
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 452
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2011

Ez a kötet már a megjelenése óta a várólistámon szerepel. Azaz három hosszú éve. De mindig találtam indokot arra hogy elhalasszam a megvételét/elolvasását. De idén beneveztem a Várólista csökkentésre, és úgy döntöttem ideje elolvasnom azt a könyvet, ami a legrégebben szerepel a várólistámon.

Clara már fiatal korában megtudja, hogy negyedrészt angyal. És mint ilyen, rendeltetése is van amit majd teljesítenie kell. A rendeltetése látomásként fogja majd érni, és az a feladata hogy bármi áron sikerrel teljesítse azt.
Látomása elég homályos, kevés információt szerez belőle. De még így is, az édesanyja segítségével megtudja, hogy melyik városba kell mennie, hogy megmentsen egy idegen fiút, akinek az arcát soha nem látta.
Clara, az édesanyja valamint az öccse útra kelnek, hogy a napos Kaliforniából új helyre költözzenek. Wyoming-ba.
Clara már az első iskolanapján megismerkedik Christian-nel - a fiúval-, akit meg kell mentenie.
Clara-nak nem csak a rendeltetésének beteljesítésével kell megküzdenie, hanem az új emberekkel, és a képességének javításával is...

Bevallom, egy kicsit jobbra számítottam. Szó se róla, így is tetszett a könyv, de nekem valami hiányzott.
Az írónő már az első fejezetekben bedob minket a mély vízbe. Megtudjuk hogy nemcsak Clara, hanem az egész családja angyalvérű, és minden angyalvérűnek személyre szabott rendeltetése van. Ezzel nem is lenne baj, ha nem úgy beszélne Clara, mintha nekünk is mindent tudnunk kéne. Pedig ez nem így van. Azt vártam, hogy ha már az elején megtudjuk ezt az információt, akkor Clara édesanyja majd gondoskodik róla, hogy megértsük ezt a világot. Nos, nem tette. Se senki más. A könyv során nagyon kevés információt kapunk nem csak Clara képességeiről, hanem az egész angyaltársadalomról.
Másrészről, mivel a könyv az angyal besorolást kapta, azt vártam hogy majd tobzódni fognak az angyalok, és majd nem győzöm kapkodni a fejem.

Ez sem jött be. A könyv 85%-a egy átlagos középiskolás YA könyv. Semmi fantasy, csak Clara hétköznapjai az iskolában. Ez csalósást okozott. Minden oldalnál vártam hogy végre belecsapunk Clara rendeltetésének felderítésébe és az angyaltársadalom bemutatásába. Ehelyett az kaptam, hogy Clara megtanul síelni, mivel tölti a nyári szünetet, milyen új barátokra tesz szert, és hogyan rohangál Christian után. Szinte már megrögzötten követte. Ha nem tudnám hogy a rendeltetése miatt figyeli Christian-t, rásütném az "örült rajongó" feliratot.
Természetesen ha YA könyv, akkor kötelező a szerelmi háromszög. Én naiv azt hittem hogy Christian lesz a befutó, de szerencsére nem így lett. Az első találkozásukkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy annyi kémia nincs közöttük, mint két bogár között.
Ennek ellensúlyozásaként Clara egy barátnőjének ikertestvére Tucker is felbukkant. Megkedveltem Tucker-t. Kicsit cowboy beütése van, és eleinte Clara-val marták egymást, de nyilvánvaló hogy közöttük működött a kémia.
Tucker valahogy mindig ott volt hogy segítsen Clara-nak, és ez nálam plusz pont.
Christian viszont...Kedveltem a srácot, de nálam ott vágta el magát amikor...Tudjátok, a báljelenet. És onnantól hiába volt kedves, barátságos és miegymás, engem nem tudott meggyőzni.
Tucker viszont igen! Édes volt, és az egész nyarat Clara-val töltötte.

De vissza a rendeltetéshez. Egy idő után már nagyon zavart, hogy a látomás mindig ugyan arról szól. Ezzel nem lett volna bajom, ha az írónő hússzor le nem írta volna ugyan azt.
Mint említettem, hiányoltam Clara edzését, hogy felkészüljön a rendeltetésének beteljesítésére. Valamint az angyalokról az információkat. Hála az égnek ott volt Angela, aki előszeretettel szolgáltatta az információkat. Így legalább megtudtam jó pár alapvető dolgot, amit Clara édesanyja nem volt hajlandó elárulni a lányának.
Viszont Angela személye valamiért taszított. Van benne valami, ami nem tetszik, bár magam sem tudom mi.
Clara öccse egy nagyon érdekes karakter, van egy olyan érzésem, hogy lesz még baj vele, bár itt még csak apró utalások vannak.

Ami Clara-t és Tucker-t illeti. Aranyos páros, tetszettek együtt. Az már nem, hogy amikor Tucker megtudta hogy kicsoda Clara, akkor fejvesztve menekült. Könyörgöm Tucker, tőled többet vártam! De legalább megoldódtak közöttük a dolgok.

A végkifejlet viszont briliáns volt.Imádtam! Ms. Hand olyan jól csavarta a szálakat, hogy csak kapkodtam a fejemet, és egyik megdöbbenés követte a másikat. Ezt kellett volna csinálni az egész könyvben, nem csak a maradék pár fejezetben. Sam felbukkanása nagyon jót tett a cselekménynek. Ahogy felbukkant felpörgött a cselekmény, és le sem bírtam tenni a könyvet.
Clara rendeltetése úgy tűnt hogy sikertelen lesz, de az írónő olyan jó csavart dobott be, hogy csak ámultam. Ki gondolta volna ezt Christian-ről?

A könyv mellett szól hogy Clara nem az a buta YA hősnő, de van még mit fejlődnie. A könyv olvastatja magát, és le sem bírtam tenni, hiába találtam benne kivetnivalót.
Nagyon sok dolog van, ami még magyarázatra szorul, és biztos vagyok benne, hogy a folytatások nem fognak csalódást okozni.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki lesz a befutó. Christian vagy Tucker. Mondjuk én már sejtettem, de a neten találtam pár aggasztó hírt. Szóval amint elmentünk bevásárolni, fogtam magam és elbattyogtam a könyves részlegre, és felütöttem a sorozat befejező részének utolsó oldalait, csak hogy biztos legyek abban, hogy Clara ki mellett köt ki.  Csúnya dolog? Az! De nem bírtam ki, hogy ne tudjam...

Read More