Junot Díaz - Így veszíted el (R)

Fülszöveg:

Junot Diaz kötete egymáshoz kapcsolódó történetek füzére, melyek középpontjában a szerelem áll, csak épp más-más jelzővel: szenvedélyes, tiltott, haldokló, anyai. A szerelem pedig maga is „idegen” egy idegen földön, hiszen New Jerseybe szakadt dominikaiak közösségében járunk, akik gyötrelmesen próbálják összekapcsolni a két világot, hogy életteret találjanak maguknak. Az energikus és ötletes, gyengéd és humoros szöveg elénk tárja az emberi szív határtalan sóvárságát és elkerülhetetlen gyengéit.
Junot Diaz a Dominikai Köztársaságban született és New Jerseyben nevelkedett. Már Drown című első novelláskötete nagy visszhangot váltott ki, majd regénye, a The Brief Wondrous Life of Oscar Wao 2008-ban elnyerte a Pulitzer-díjat. Az Így veszíted el 2012-ben jelent meg tovább öregbítve fiatal szerzője hírnevét.

Junot Díaz még ismeretlen a magyar olvasó közönség előtt, de úgy gondolom, hogy ezt hamar orvosolni fogja ez a novelláskötet.

Le kell szögeznem, hogy ritkán, szinte soha nem olvasok szépirodalmat, de engem teljesen elvarázsolt ez a könyv.

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is kellene megírnom a véleményemet, hiszen a kötet kilenc novellát tartalmaz, és nem egy teljes történetet. Habár, ha belegondolok, mégis egy egész történetről beszélünk.

Kilenc novella, kilenc különböző élethelyzet. Vannak állandó szereplők, vannak, akik csak egy novella erejéig vannak jelen. De mindegyikükben a közös, hogy mind dominikaiak, akik Amerikában próbáltak szerencsét.

A novelláskötet Yunior köré összpontosul. Vele kezdődik, és vele ér véget a könyv. Megismerhetjük az életének különböző szakaszait, párkapcsolatait, veszteségeit.

Mindegyik novellát nagyon megkedveltem, főleg a hangulata miatt.

Az egyetlen negatívum, amit fel tudnék hozni, hogy sokszor nem tudtam meg az elbeszélő nevét, csak a novella utolsó oldalán.

Az egyik történetet egy nő szemszögén keresztül olvashatjuk, de érződik rajta, hogy férfi írta.

Nem mondanám hosszúnak a kötetet, de mégis kell pár nap, hogy az olvasó végigolvassa. Nem azért, mert olyan unalmas, vagy száraz lenne. Ellenkezőleg. Mindegyik novella olyan életszerű és realisztikus, hogy az ember akaratlanul is összehasonlítja a saját életével, és elgondolkodik mindegyik történeten.

Mindegyik novellából tanulhatunk valamit. Engem ez fogott meg igazán. Legyen a novella három vagy tíz oldalas, amint elolvastam az egyiket, becsuktam a könyvet, és átgondoltam az aktuális szereplők helyzetét, és választását.

Nagyon tetszett, hogy Diaz keveri a spanyol, és az angol kifejezéseket, mondatokat. Így még valóságosabb képet kaptam a dominikai bevándorlókról. Milyen az élet az ő szemszögükből, mit kell elviselniük, hogyan is bánnak velük.

Diaz stílusa megkapó, és hamar megkedvelhető. Néhol nyers, de a humora kárpótol a néha felbukkanó trágár kifejezésekért. Engem már az első mondattal elvarázsolt, és ez kitartott a kötet végéig.

Sokszor az volt az érzésem a könyvet olvasva, főleg, ahol Yunior volt a főszereplő idősebb korában, hogy ez nem fikció, hanem inkább önéletrajzi regény. Legfőképpen az utolsó novellánál éreztem ezt.

Diaz legfőbb erénye – ha fogalmazhatok így – az elgondolkodtatás. Mindegyik novella állásfoglalásra kényszeríti az olvasót. Együtt érzünk a szereplőkkel, vagy elítéljük őket? Megértjük a tetteiket, vagy legyintünk egyet, és tovább lépünk?

A Miss Lora című novella – ami nemrég nyert el egy rangos díjat – talán az egyik legjobb novella a kötetben. Arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk, vajon helyes vagy helytelen-e egy felnőtt nő és egy fiatal fiú kapcsolata. Ha igen, miért? És ha fordított lenne a felállás?

Diaz a társadalmat, és az emberi érzéseket helyezi előtérbe. Mi az elfogadott, és miért?

Személyes kedvencem az első novella. Talán azért, mert ez tükrözi legjobban a borítót. Valamint, bármelyikünkkel előfordult már, hogy elvesztettük az bizalmunkat valakiben, aki fontos volt számunkra. Hogyan lehet ezen túl jutni? Mit érez a sértett fél?

Az átalakulás, amin Magda végig ment, megdöbbentő, de mégis érthető. Egy udvarias, kedves nőből egy olyan asszony lett, aki megnyílik, és hangot ad a véleményének. Elkezd élni, figyel magára, és nem a partnere véleménye lesz az első a számára.

A borító – amit imádok – egyszerű, de mégis sokat mondó. Ritkán találják el a kiadók, hogy milyen borító lenne tökéletes egy könyvhöz. De most, nincs az, hogy „ a borító és a könyv.” Nem keresek hasonlóságot a kettő között, hogy miben hasonlít. Hiszen – szerintem – a borító tökéletesen visszaadja a könyv tartalmát. És így lesz igazán egész egy könyv.

Junot Diaz ezzel a kötettel bemutatkozott, elvarázsolt, és megvett magának. Csak remélni tudom, hogy mások is hasonló gondolatokkal zárják be a kötetet, mint én.

De egy biztos. Diaz nagyszerű író, és alig várom, hogy a következő kötetét a kezembe foghassam, és tanuljak tőle valami újat.

Itt tudjátok elolvasni a kötet első novelláját, Nap, hold csillagok címmel.

Értékelés: 4

Borító: 5*

Sorozat: -

Kedvenc karakter: -

Oldalszám: 160

Kiadó: Cor Leonis

Kiadás dátuma: 2013