Catherine Anderson - Csillogás

Fülszöveg:
Rainie Hall elhatározza, hogy maga mögött hagyja egész addigi életét, keserves házasságát, brutális férjét, és új személyazonossággal letelepedik Crystall Fallsban. Könyvelői állást talál Parker Harrigannél, akinek már az első pillanatban megtetszik az asszony. Kapcsolatuk óvatosan, fokozatosan teljesedik ki, hiszen Rainie szörnyű titkának emlékei újra és újra kettejük közé állnak. Parker megpróbálja rávenni, hogy forduljon a rendőrséghez, ám a nő hajthatatlan: biztos benne, ha felfedi személyazonosságát, a férje a nyomára bukkan, feldúlja alakuló boldogságát, és végez vele.
A gyengéden szerető Parker és az egész Harrigan család felajánlja segítségét, hogy Rainie végleg lezárhassa a múltat. De elég lehet mindez az alattomos férj ellen? Rainie átadhatja magát a valódi boldogságnak?


Borító: 3
Sorozat: Kendrick/Coulter/Harrigan # 9
Eredeti cím: Star Bright
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 376
Kiadó: General Press
Kiadás: 2010

Amint befejeztem a Hajnali fényt, egyből nekikezdtem ennek a könyvnek. Molyon érdekes módon ennek rosszabb átlaga van mint az előző résznek, de nekem ez valamivel jobban tetszett.

Raine fondorlatos módon elszökik egy hajóról erőszakos férje elől. Crystall Falls-ba érkezik új személyazonossággal. Abban a hiszemben telepedik le a városban, hogy új életet kezd Anna néven. Állást vállal Parker Harrigan-nél, de a férfi hamar rájön, hogy a nő hazudott neki a kilétét illetően. Parker rájön, hogy Raine miért menekül, és miért fél nemcsak tőle, hanem még a saját árnyékától is. Parker-nek megtetszik a nő, de türelmesnek kell lennie, ha megakarja magának szerezni az asszonyt.

Nagyon, de nagyon jól indult ez a könyv. Élveztem olvasni. Raine erőszakos férje elől menekül, és próbál új életet kezdeni. A nő állandóan feszült és ideges, és ez rányomja a bélyegét a mindennapjaira.

Anderson nagyon jól ábrázolta Raine helyzetét. Tökéletesen ábrázolta a bántalmazott nőt. A szorongását, a félelmét, a bizalmatlanságát. Hogy fél nyitni az emberek felé, és sehol sem érzi magát biztonságban.

Parker már az előző részben felbukkant, de őszintén szólva nem tett rám túl nagy benyomást. Itt viszont jobban megismerhettem. Ő a tökéletes férfi. Türelmes, kedves, vicces és be nem áll a szája. Nekem már túl tökéletes volt. De Raine-nek pont ilyen férfira volt szüksége.

A kötet során Raine megtanul bízni Parker-ben, de nem megy ez olyan könnyen. Nagyon sokáig csak barátság van közöttük. A szerelmet nem is hiányoltam.

Parker hamar rájön hogy szereti Raine-t, de nagyon türelmesnek kell lennie.

Időközben felbukkan a Harrigan család többi tagja is. Loni is tiszteletét teszi, és neki köszönhetően kiderül, hogy Peter, Raine férje tudja hogy a nő még él, és az a célja hogy megtalálja és megölje őt.

Ennek hallatán összegyűlik a család, és kezdetét veszi Raine kiképzése is.

És itt jött el az a pillanat, amikor ellaposodott a könyv. Raine edzése túl sok oldalon keresztül folyik. Nem értem, mi szükség volt rá. Itt már ellaposodott a történet, és ismételten jó pár oldal átlapoztam, pedig nem szokásom az ilyesmi.

A végkifejlet itt is sejthető. Tudja az olvasó, hogy mi fog történni. Ennek következtében kicsit csalódott voltam, hiszen tudtam hogy mi fog következni.

Az is negatívumként hozható fel, hogy a páros a könyv 3/4-ben magázódik. Barátok, de magázódnak. Ki érti ezt?!

A szerelmi szál fokozatosan, szinte észrevétlenül bontakozik ki. A történet szempontjából ez telitalálat volt. Parker a végletekig türelmes, és nem sietteti Raine-t.

Raine pedig az edzések során magára talál, és a félős, ijedős nőből végre ismét az lett, aki a házassága előtt. Egy talpraesett, humoros nő.

A Harrigan családot is sikerült egy kicsit jobban megkedvelnem. Végre megláttam bennük a potenciált. De itt is jóval több szerepet kap a vallásosság, bár nem annyira, mint az előző részben. Mivel Raine házas, így Parker számára bűn lenne közeledni felé. De Anderson ért hozzá, hogy  úgy keverje a dolgot, hogy mégis elfogadható legyen. Vagyis a tény tény marad, de mivel erőszakos a férj, és az egyház előtt ez nem valódi házasság.

Ez a könyv jobban lekötött mint az előző, de még most sem az igazi. Jó volt a könyv, de egy idő után itt is ellaposodott. Anderson sokáig húzta a szálakat.Ha nem tette volna, egy sokkal jobb történet bontakozott volna ki.

Read More

Catherine Anderson - Hajnali fény

Fülszöveg:
Loni MacEwent különleges jövőbelátó képességgel áldotta meg a sors. A csodaszép, fiatal nő Crystall Fallsba költözik, hogy új életet kezdjen. Itt találkozik álmai férfijával, de egy véletlen érintés a borzalmas jövőbe repíti. Sorsdöntő fordulatokat hoz mindkettejük életében, amikor egy vadrezervátumban rekedt, balesetet szenvedett kisfiút kell megmenteniük. Azért, hogy a gyerek nyomára bukkanjanak, Loninak minden látnoki erejét latba kell vetnie. Megkezdődik a veszélyekkel teli harc az idővel, a természettel, miközben a két merőben más háttérrel rendelkező ember elkezd egymásban bízni. A kimerítő nappalok és hosszú éjszakák során kettejük között láthatatlan kötelék fonódik: a kezdeti feszültségek megértéssé, bizalommá, majd igaz szerelemmé alakulnak.

Catherine Andreson nagyszerű regénye tovább szövi a Harrigan család történetét. Jól ismert szereplők bukkannak fel ismét, akiknek történetén keresztül az írónő hűségről, hitről, helytállásról és odaadásról vall.


Borító: 3
Sorozat: Kendrick/Coulter/Harrigan # 8
Eredeti cím: Morning Light
Kedvenc karakter Trevor, Nana
Oldalszám: 320
Kiadó: General Press
Kiadás: 2010

Nagyon régen olvastam már Anderson könyvet. Több éve. És amilyen ügyes vagyok, éppen a sorozat 8. részével indítok. Vagyis nem, mert évekkel ezelőtt olvastam az Ég kékjét, ami ennek a sorozatnak a 4. része, de semmire sem emlékszem belőle.

Ahogy a fülszöveg is írja, Loni-nak van egy - több - különleges képessége. Ha megérint egy tárgyat vagy egy embert, akkor belelát az emberek múltjába.

Loni ennek a képességének hála nem élhet normális életet. Crystall Falls-ba menekül, hiszen egy rosszul végződött "jövendölésbe" majd bele rokkan.

Egész életében egy férfiról álmodott. Egy cowboy-ról. Amint a bérelt házába érkezik, a látomása olyan intenzív, mintha a férfi valóban ott lenne mellette. Elhatározza, hogy elkerül minden Stenson kalapos férfit, de a sorsa elől nem menekülhet.

Egy kisboltban találkozik véletlenül álmai cowboy-ával. Amint megérinti a férfit, Loni rájön, hogy a férfi fia hatalmas veszélyben van. És ő is, hiszen ez az a férfi, akiről egész életében álmodott.

Clint Harrigan nem hisz semmiféle médiumban. A vallása is tiltja. Ezért is döbben meg, amikor egy ismeretlen nő beállít hozzá éjnek évadján, és azt állítja, hogy a fia veszélyben van. Hiszen neki nincs is gyereke! Vagy mégis?

Sajnálatos, de a könyv olvasása során rájöttem, hogy kiszerettem a cowboy-okból. Míg régebben imádtam őket, most már teljesen hidegen hagynak.

A könyv nagyon jól indult. Adott egy médium nő, aki vallásos, és átoknak tekinti a képességét. És adott egy férfi, aki szkeptikus, és nem hisz semmi ilyesmiben. De végül elindulnak a kisfiú után, és a kezdeti bizalmatlanságot és hitetlenséget átveszi a bizonyosság, hogy ez a nő mégis igazat mondd.

Nem állítom, hogy megkedveltem a szereplőket. De szimpatikusak voltak. Valóságosak, és realisták. De ahogy haladt a történet, úgy veszítettek az enyhe varázsukból, és a könyv végére teljesen hidegen hagytak.

A könyv nagyon el lett húzva. Adott egy jó sztori, és érdekes szereplők, de a végére teljesen ellaposodott.

Az írónő is túl vallásosra vette a témát, ami már nekem nagyon nem tetszett.

Adott egy cowboy, aki minden este imádkozik. Ezzel nincs is baj. Jó dolog. De amikor mindenhez Isten-t köti, és már a végén azzal érvel, hogy Isten ajándéka Loni képessége, az nekem sok volt. Főleg, hogy a könyv felében pont az ellenkezőjét bizonygatja.

Clint számomra egyáltalán nem férfias. Persze mindent megtesz, de nekem kevés volt.

A túlzott vallásossága elnyomta a személyiségét. A könyv közepénél közölte a nővel, hogy házasságon kívül senkivel sem fog szexuális viszont folytatni. Ezzel sincs baj. De jó pár oldal után ez a terve is dugába dől.

Loni-ban is megvolt a potenciál. Érdekes és szórakoztató karakter volt. De egy idő után már ő is átváltott vallási őrületbe, is minden második mondata ezzel volt kapcsolatos. Loni soha nem élt normális életet. És soha sem volt egy normális kapcsolata, hála a képességének.

Clint álmai férfija, de teljesen különböznek. Clint kinn él az Isten háta mögött, és lovakkal foglalkozik. Loni ezzel szemben imádja a várost, és a különböző kulturális tevékenységeket.

De végül csak egymásra talál a páros. Ami valljuk be, cseppet nyálasra sikeredett. És nagyon instant love szaga van.

Eközben folyik a kutatás az elveszett gyerek után, akit Clint még mindig nem fogadott el fiaként. Nem hiszi el, hogy van egy fia.

A történtekkel párhuzamosan Loni-nak hála nyomon követhetjük Trevor és Nana kalandjait. Hogyan éli túl az erdőben egy kisfiú egy kutyával? Imádni valóak voltak együtt.

Azt kaptam a könyvtől, amit vártam. Bár egy kicsit kevesebben. Már pár oldal után tudtam, hogy mi lesz a végkifejlet.

Természetesen sikerül Trevor-t megtalálni. Ekkor jön az újabb probléma. Hogyan mentsék meg a fiút? És hogyan érjék el, hogy Clint meglátogathassa a gyereket a kórházban?

A Harrigan család is tiszteletét tette. Megvan bennük is a potenciál, de mivel számomra ismeretlenek, kicsit csalódott voltam. Persze részben ez az én hibám is, mivel a sorozat majdnem végénél kezdtem el olvasni a könyveket. Valaki ismerős arcot akartam látni, de egyel sem találkoztam.

Mint említettem a végkifejlet  kiszámítható volt. Sokszor laposakat pislogva lapoztam át az oldalakat, mert annyira nem kötött le a történet.

Az eleje jól indult, de ellaposodott. A szereplők is kifulladtak a könyv végére. Egyszer olvasható kategória, de Anderson-tól egy kicsit többet vártam.

Read More

Kresley Cole - A sötétség démona

Fülszöveg:
Kresley Cole – akinek regényei állandó szereplői a New York Times bestsellerlistájának – perzselően forró meséje egy vámpírvérrel fertőzött, kitaszított démonról és egy sebezhető, fiatal boszorkányról, akit a férfi megvéd mindenkitől – ha kell, még önmagától is.

EGY VESZÉLYES DÉMON, AKINEK NEM KÉPES ELLENÁLLNI…

Malkom Slaine: kínozza sötét múltja, gyötri a vámpíréhség, a védelmét élvező zöld szemű lány pedig a pusztulás szélére sodorja.

EGY ŐRJÍTŐ BOSZORKÁNY, AKIT A MAGÁÉNAK AKAR…

Carrow Graie: elrejti a bánatát, csak a következő bulinak és csínytevésnek él. Egészen addig, amíg nem találkozik egy kínlódó harcossal, aki érdemes rá, hogy megmentsék.

ÖSSZEZÁRVA EGY RETTENETES BÖRTÖNBEN…

Ahhoz, hogy Malkom és Carrow túlélje a kalandot, a férfinak szabadjára kell engednie a benne rejlő démont és vámpírt. Vajon amikor Malkom azzá a rémálommá változik, amelytől a saját népe is retteg, elveszíti-e a nőt, akiért teste-lelke eleped?


Borító: 5
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 8
Eredeti cím: Demon from the Dark
Kedvenc karakter Carrow, Malcolm
Oldalszám: 458
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. december

Az előző rész csalódást okozott. Kíváncsi voltam hogy Cole most mit alkot, hiszen ilyen párossal még nem találkoztunk. Az előző rész epilógusa igazán figyelemfelkeltő volt, szóval izgatottan vágtam bele ebbe a könyvbe.

Carrow-ot és még sok más halhatatlan elraboltak, és egy ismeretlen helyen raboskodnak. Csak annyit tudunk, hogy egy szigetre szállították őket, az erejüket egy különleges nyakperec segítségével elzárták, és kísérleteket végeznek rajtuk. Carrow egyik cellatársa Lanthe, aki Sabine húga. Már a Démonkirály csókjában felkeltette az érdeklődésemet, de ebben a részben aztán... Alig várom, hogy olvashassam Lanthe és Thronos történetét!

Carrow és mindenki más is próbál rájönni, hogy hogyan tudnának megszökni a börtönükből. De senki sem jár sikerrel.

Mint kiderült a Rend azért rabolta el a Szövetség különböző fajainak képviselőjét, hogy rájöjjenek, hogyan tudják őket legyőzni. A Rend különösen érdeklődik egy vémon iránt, és Carrow-ot bízzák meg azzal, hogy elhozza nekik ezt a vémont. Természetesen Carrow nem önszántából teszi ezt. Megzsarolják Ruby-val, a Boszorkányok Házának egyik gyerek tagjával.

Carrow egyik képessége, hogy észlelni tudja, hogy kivel fonódik össze a sorsa. Ruby-nál ezt megérzi, és úgy dönt hogy mindenáron elcsábítja ezt a vémont.

Carrow-ra mindig is kíváncsi voltam. Ebben a sorozatban a boszorkányok nagy party arcok a valkűrökkel együtt, így tudtam, hogy jól fogok szórakozni olvasás közben. Carrow eleinte Mariketa-ra emlékeztetett. Felfogásban és stílusban egyaránt. Viszont ahogy haladt a könyv, úgy változott Carrow is. Állítom, hogy a sorozat folyamán ő esik át a legnagyobb változáson. Az eleinte semmivel sem törődő, bulizó fiatal lányból a könyv végére egy felelősségteljes, érett nő válik.

Carrow eltökélte, hogy elcsábítja az ismeretlen vémon-t. Ennek érdekében el kell utaznia egy másik dimenzióba, ahol ez a vémon él.

Malkon Slaine teljes ellentéte Carrow-nak. Míg a lány előkelő származású, ő egy démonprostituált gyermeke. Nem tud se írni és olvasni, viszont a harchoz nagyon ért.

A könyv elején bebörtönzik, és egy gonosz varázsló Scarba-t csinál belőle. Ezek mesterségesen létrehozott lények. Malkom-ból aki mellesleg démon, egy vémont, azaz démon-vámpír hibridet csinálnak. Több megnevezése is van: vémon, vámon, vagy Nix után szabadon, démpír.

A történet cseppet sem unalmas. Engem a Vámpírharc-ra emlékeztet. Carrow egy új dimenzióban találja magát. A küldetése, hogy megtalálja Malcolm-ot. Ám arra nem számít, hogy ő a férfinek rendelt asszony.

A férfi olyan, mint egy barbár. Carrow elmenekül a férfi elől, de Malcolm követi, és jó udvarlóhoz illően vigyáz a lányra, és ajándékot is ad neki. Amolyan barbár ajándékot.

Carrow angolul beszél a férfihez, az viszont elfelejtette ezt a nyelvet, és csak démonul vagy latinul tud beszélni. A nyelvi korlát megnehezíti mindkét fél dolgát, de végül csak megértetik magukat a másikkal.

Kicsit féltem, hogy Cole hogyan fogja megoldani ezt a helyzetet. De rá kellett jönnöm, hogy Cole profi, és tudja hogy mit csinál. Imádtam olvasni mindkét fél gondolatát és beszólásait. Főleg úgy, hogy a másik nem is érti, hogy miről beszél neki az adott fél.

Malcolm eltökélt célja, hogy ágyba vigye aráját. Carrow tiltakozik ez ellen, főleg azért mert a férfi egy igazi barbár.

Míg eleinte Malcolm fekete hajú, a fürdés után kiderül, hogy az csak piszok, és valójában szőke, kék szemmel.

A kémia lassan indul be a főszereplők között, de később annál intenzívebb lesz. Természetesen szexről szó sem lehet közöttük, de ez nem gátolja meg őket. Pár napot töltenek együtt Oblivion-ban, és már ekkor is megvan a napi rutinjuk. Nem tudnak beszélni egymással, de így is megértik egymást.
Carrow erejére és annak forrására is fény derül. Igazán jól szórakoztam rajta.

Malcolm megbízik a lányban. Ezért is döbben meg nagyon, amikor aráját követve kiderül, hogy hazudott neki Carrow, és csapdába csalta. Megesküszik, hogy ezért a lány meglakol.

A börtönbe visszatérve megváltozik a hangulat. Míg az Oblivion-ban történteket felszabadulva, mosollyal az arcomon olvastam, a börtöni jeleneteket viszont szorongva, és feszültséggel tele.

Nem ért meglepetésként, hogy Declan Ádáz Aidan, Regin berserkerje. Az viszont megviselt, hogy egyik kedvenc valkűrömet, aki mindig vicces és tettre kész, most ez az alak megkínozza, és most árnyéka önmagának. Hogyan lesz ebből romantikus történet Ms.Cole? Mert az tuti, hogy nagyon nem szeretem Declan Chase-t.

Carrow-on kívül még Lothaire és Uilleam MacRieve is itt raboskodik. Az előző részben Lothaire ellopott egy aranygyűrűt, és most ennek is meglett a következménye.

La Dorada eljött, hogy visszaszerezze az elveszett gyűrűjét. Ennek következtében a rabok el tudnak menekülni a börtönükből.

A könyv egyértelműen bővelkedik kalandban, és túlélőtúrában. Malcolm mindegy melyik világban van, mindig talál módot arra, hogy egyszerűen éljen. A börtönben ismét elsajátította az angol nyelvet, és végre a valódi személyisége is felszínre került. Birtokló, morgó, de segítőkész. Persze ezt úgy teszi, hogy még véletlenül se tűnjön fel az embernek. Nagyon megkedveltem ezt a vémont.

A szigeten elszabadul a pokol. Minden halhatatlan kiszabadul a börtönéből, de ismerjük ezt a brigádot. Soha sem unatkoznak. La Dorada és a wendigók megnehezítik az életet a szigeten, de Malcolm ebben a káoszban is feltalálja magát.

Malcolm nehezen bízik meg bárkiben is. Ha valaki elárulja, akkor az meghal. De Carrow-nak ad még egy lehetőséget, bár maga sem tudja, hogy miért.

Míg hőseink az ismeretlen szigeten tengetik napjaikat, addig New Orleans-ban is zajlik az élet. Mariketa próbálja felkutatni barátnőjét, és segítsége is akad Conrad Wroth személyében. Nagyon kedvelem Conrad-ot, főleg mert ilyen őrült.

A végkifejlet nagyon tetszett. Carrow bebizonyította hogy igenis érdemes Malcolm bizalmára.

A Boszorkányok Házában összegyűl egy kis csapat a régi párosokkal. És persze amint Malcolm beteszi a lábát, egyből megindul a csetepaté.

Amiért haragszom Cole-ra az a könyv vége. Könyörgöm, miért így lett vége? Ettől csak még jobban várom Regin történetét. Már tudom hogy az sem lesz egy sétagalopp, szóval előre izgulok egyik kedvenc valkűrömért.

A könyv az egyik legjobb a sorozatban. Egyedül a Vámpírharc-ot nem előzte meg. Akciódús, humoros, szellemes és romantikus. Mindkét szereplőnek nehéz múltja van, de végül felülkerekednek azon is.

A fordítással is megvoltam elégedve. Végre egy Cole könyv, aminek a borítója és a fordítása is nagyon jó. A borító egyértelműen a sorozat legjobbja. És a fordítás is. Végre Nix visszakapta a Furva Klúgos nevét. Mariketa is a Várt helyett Hőn Áhított Mariketa lett. Regin is végre Ragyogó Regin lett, és az ara,ara maradt.
Teljes mértékben megvagyok elégedve a fordítással, és remélem, hogy a folytatásoknál is eltudom ezt mondani.
Remélhetőleg idén Regin és Lothaire kötetére is sor kerül. Már alig várom!

Read More

Kresley Cole - A gyönyör sötét hercege

Fülszöveg:
Szépség és szörnyeteg…

Lucia, a gyönyörű, csábító valkűr, és Garreth MacRieve, Lykae hercege, a parázsló szemű, szenvedélyes vérfarkas elsöprő erejű románca titkokkal és veszélyekkel terhelt – pusztulást hozhat a lányra és szeretteire is. Ám a fékezhetetlen vágynak semmi sem állhatja útját, Lucia érintése felkorbácsolja Garreth érzékeit, míg a férfi csókjának ellenállni lehetetlen.

Garreth mindenáron birtokolni akarja ezt az őrjítő nőt, védelmezni szeretné, de hogyan tudná rávenni, hogy Lucia elfogadja őrzőjének?

Egyetlen megoldás kínálkozik: Garreth kihasználja a nő gyengeségét – azt, hogy olthatatlanul vágyik a szerelmére…


Borító: 3
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 7
Eredeti cím: Pleasure of a Dark Prince
Kedvenc karakter Nix
Oldalszám: 428
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. augusztus 27.

Az egyik nagy kedvencem ez a sorozat. Főként a világkidolgozása és a szereplők miatt. Nagy kedvenceim a valkűrök és a farkasok. Ha a sorozatban egy ilyen páros van,az csak jó lehet. Vagy néha nem...

A könyv elolvasása előtt gyorsan átlapoztam a Vámpíréhséget, mivel mindkét szereplő csak ott bukkant fel. Mint kiderült felesleges volt, mivel a könyv első negyedet a Vámpíréhségben említett cselekményt dolgozza fel egy kicsit másképp, más szemszögből.

A Vámpíréhségben imádtam Garreth-et. És Lucia-t is. Valkűr és farkas? Tökéletes párosítás. Ahogy haladt a könyv, úgy zártam a szívembe Garreth-et. Főleg azért mert: farkas, kitartó, humoros és szórakoztató. Oh, és említettem már, hogy kitartó?

Ahogy haladt a sorozat, mindig hiányoltam azokat a valkűröket, akik az első részben szerepeltek. Hol van Lucia, Annika, Daniela? Nos most Lucia-n a sor hogy párra leljen, és be kell vallanom,hogy nagyon megkedveltem. A könyv első felében. Tetszett a története, hogy miként lett belőle Íjász, és mit kell ezért nélkülöznie.

A páros kezdetben szórakoztató volt. Izzott közöttük a levegő, humorosak voltak a szócsatáik, és járták a világot. Hála Lucia-nak.

Kicsit zavaró volt az egy éves ugrás, de hamar túltettem magam rajta. Lucia és Garreth az Amazonas vizein tengetik napjaikat, hála annak, hogy Lucia-nak küldetése van. És itt jött el a mélypontja a sztorinak. Azt a 100 oldalt simán kivágtam volna, mert semmiről sem szólt. Sőt! Ha belegondolok, hiába ilyen hosszú a könyv, úgy éreztem, mintha alig olvastam volna valamit.

Valamint Lucia is változásnak indult. És nem pozitív irányba. Ő az első valkűr, akit kilőnék a Holdra. Eleinte kedveltem, de egy idő után sok volt. Az állandó titkolózása már untatott, és az is, hogy nem bízik Garreth-ben.

Nem értem, hogy Cole miért fordított ilyen sok figyelmet a hajóútra. Számomra teljesen felesleges volt. És unalmas.

Majd' ismét felpörgött a cselekmény. Garreth elveszíti a karperecét, amiért Lucia-nak menekülnie kell, ha nem akar a farkas karmai közé kerülni. És így találja meg azt, amit keresett. Igen ám, de felbukkan Lothaire is, és elszabadítja a gonoszt, aminek később lesz jelentősége.

A könyvben ismételten felbukkan Nix, akit csak imádni lehet. A fordító ismét Bolond Nix-nek keresztelte. Gratulálok kedves fordító!

Regin is szerephez jutott, ami nem meglepő, hiszen nemsokára az ő kötete következik.

Központi kérdés volt hogy Lucia ereje honnan ered, és mit nem szabad tennie, ha meg szeretné tartani a tudását. Erre Cole egy mondatban elintézi azzal, hogy 2000 év tudása elegendő, nem kell ide más. Nos, köszönjük.

Viszont az utolsó fejezetek nagyon jóra sikeredtek. Láthattuk, hogy mi történik egy farkassal, ha meghal a társa. Garreth állapota nem oldódott meg pillanatokon belül, amiért piros pont jár Cole-nak.

Viszont nekem már sok volt ez a páros. Garreth eleinte nagyon közel állt ahhoz hogy a kedvenceim között szerepeljen, de a könyv végére úgy éreztem, hogy egy igazi papucs lett. Nem számít hogy Lucia mit művel vele, ő megy utána.

Szeretem Cole-t, de nekem ez a könyv...Tetszett mert voltak benne izgalmas részek, de Lucia nagyon lehúzta a könyvet. Valamint a cselekménye is lassú volt.

Viszont az epilógus nagyon ígéretes. Még szerencse, hogy a folytatás a polcomon várakozott!

A fordítást már meg sem említem: Regin a Ragyogó, Bolond Nix és Felemelkedés? No comment...

Read More

Sherrilyn Kenyon - Éjféli gyönyörök

Fülszöveg:
A nagyrészt görög származású Sötét Vadászok körében nem örvend nagy népszerűségnek a nemesi származására módfelett büszke római – Valerius.

Amikor a férfi találkozik a pimasz és csábító Tabitha Devereaux-val, aki nem más, mint a volt Sötét Vadász, Kyrian sógora, Val halálos ellensége, kapcsolatuk azonnal igen hevessé válik. A nőnek egyáltalán nem áll szándékában komolyan venni őt.

Amit Tabitha azonban igen komolyan művel, az a vámpírvadászat és a gyilkolás. Mindkettejüknek hamarosan szembe kell nézniük a legveszedelmesebb démonnal. A végső győzelemért Valnak fel kell adnia büszkeségét és meg kell tanulnia bíznia, hogy megvédelmezhesse Kyriant, azt a férfit, akit gyűlöl és azt a nőt, aki az őrületbe kergeti..


Borító: 5
Sorozat: Sötét Vadászok # 7
Eredeti cím: Seize the Night
Kedvenc karakter Valerius, Simi
Oldalszám: 396
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. szeptember

Nincs egy hónapja, hogy elmerültem Kenyon világában. Akkor a sorozat 8. részét, a Sins of the Night-ot olvastam. Azt a kötetet, ami ezután következik. Igen, hajlamos vagyok Kenyon könyveit össze vissza olvasni. De ennek is megvan a varázsa.
Bevallom nőiesen, hogy már 2012-ben olvastam ezt a részét a sorozatnak. Igen, csúnya dolog, de rajongói fordításban olvastam. Nem bírtam kivárni, míg a kiadó megjelenteti. Szóval igen. Olvastam már, de tisztességes rajongóhoz híven a hivatalos fordítást is olvasnom kellett. Kenyon könyvei azok, amiket muszáj beszereznem.
Tavaly jelent meg a könyv, de én csak idén tudtam beszerezni. És egyáltalán nem csalódtam. Na jó, egy nagyon kicsit, de az elhanyagolható.

Valerius azon kevesek egyike, akiket a származása miatt nem kedvel a többi Sötét Vadász. Sőt, a Fegyvernökök sem.  Mivel nagyrészt görögök népesítik a Vadászok sorait, ez valahogy nyilvánvaló is. És ha még ez nem lenne elég, Valerius nagyapja volt az akit Kyrian-t, a korábbi Sötét Vadászt megkínozta és végül megölte.
Artemisz szeret szórakozni a néppel, éppen ezért New Orleans-ba küldte Valerius-t. Oda, ahol Kyrian él.
Tabitha-t sem kell senkinek se bemutatni. Ő Amanda ikertestvére. Amanda  az Éjféli Vad-ban párra lelt, és most Tabitha-n a sor.

Annyira nyilvánvaló volt ez a párosítás. De mégis meglepetést okozott. Tabitha és Valerius két külön világ. Elég ha csak a faji kérdést nézzük. De a természetük is éppen ennyire különbözik. Míg Tabitha élettel teli, humoros és lazán veszi az életet, Valerius egy karót nyelt, hűvös és elegáns ember.
De mégis, ezek ketten tökéletesen kiegészítik egymást. A párosnak nem csak a saját érzéseikkel kell megküzdeniük, hanem  a körülöttük lévő emberekkel is. Hiszen senki sem nézi jó szemmel, hogy Tabitha Valerius-al tölti az idejét. Azzal a Valrius-al, akinek a nagyapja megkínozta Kyrian-t.
Itt volt számomra az egyik bökkenő. Nem értettem, hogy mi ez az össznépi utálat Val ellen. Hiszen nem ő tette azokat a dolgokat Kyrian-nal, és mégis, mindenki őt bünteti. Még Artemisz is. Hiszen a rómaiak a görögök "ősi ellenségei" és így Valerius fele annyi erőt kapott az istennőtől, mint a többiek. És még ott van Zarek is, aki rendszeresen villámmal sújtja Val-t. Összegezve: Valarius-sal jól kibabrált a sors.
Val-t már az első pillanatokban megkedveltem. Tudtam, hogy több van benne, mint amennyit mutat. A kötet végére felkerült a kedvenc Kenyon karakterek listájára. Annyira szomorú a múltja, és annyian bántották. Ő is ugyan annyit, ha nem többet szenvedett mint Zarek.

A könyv egyik fele inkább a két főszereplőre, és azok érzéseire koncentrál. Későbbiekben jön az akció, és a bonyodalmak.
A régi-új ellenség nekem kicsit lapos volt. Komolyan. Kenyon kitalálhatott volna valami mást. Másfelől viszont ésszerű döntés volt.
Mivel már olvastam a könyvet régebben, tudtam hogy mi fog történni egyes jeleneteknél. Amikor Simi találkozik Nick-el, már fogtam a fejemet, és sajnáltam a srácot. Vagy amikor Tabitha egyik testvére... Szóval értitek.

Tabitha sokaknak már túl sok volt. Én mindig is kedveltem őt. Intelligens és humoros. Pont ilyen társ kell Val mellé.

A kötetben nagy szerepet kap Amanda és Kyrian is. Láthatjuk hogy mi történt velük az elmúlt évben, mióta Kyrian ember lett. Hogy hogyan birkózik - vagy nem birkózik - meg az emberré válással, és azzal, hogy felette is eljárt az idő.
Imádtam Kyrian-t. És Amanda-t is. Csak úgy, mint Julian-t. Eddig. Mert amit itt műveltek! Mintha nem is ők lettek volna. Nagyon nem tetszett a viselkedésük. De legalább Amanda-ba végül szorult egy kis ész.

Ash és Simi is képviseltette magát, aminek mindig csak örülni lehet. Viszont Ash-re ebben a kötetben rájárt a rúd. Nem elég hogy elveszítette a legjobb barátját - tegyük hozzá hogy ez részben az ő hibája -  többször is jól ellátták a baját. Ha nem tudnám hogy kicsoda, rásütném hogy milyen gyenge.

Stryker annak rendje és módja szerint ismét csak a zűrt kavarja. Meg sem lepődünk már ezen.
És a végkifejlet? Az nagyon, de nagyon ütős lett. Imádtam! Tudtam hogy úgyis minden megoldódik, szóval nem aggódtam. Annyira.
Amit negatívumként tudnék felhozni, az Tabitha hirtelen halhatatlansága. Ash jött, közli hogy "hé most már te is halhatatlan vagy" és lelép. Ez annyira muszáj megoldás volt. Csakúgy, mint Valerius "emberré tétele". Hónapokig próbálkoznak, de nem tudják megtenni. Ez már annyira nevetséges volt, hogy nagyon. De legalább Kyrian jól jött ki a dologból.
És ha mér Kyrian. Hihetetlen hogy mennyire megváltozott a karaktere, mióta ember lett. Nagyon nem szimpatikus. Mindenért pánikol és siránkozik. Majd amikor ismét halhatatlan lesz, visszatér a megszokott és kedvelt humoros Kyrian.

Amit még kiemelnék az Zarek felbukkanása az utolsó oldalakon. Látszik hogy mennyit változott  - hála Astridnak - és olyan nászajándékkal lepi meg a párost, amin mindenki meglepődik.

Urian is szerepelt pár mondat erejéig, és Alexion-t is megemlítik egy mondat erejéig. És mivel az ő könyve a következő... Hölgyek, Alexion-t imádni fogjátok!

Amit még megemlítenék, az a fordítás. Igen, megszoktuk már hogy Kenyon könyveinek fordításában mindig hiba van. És íme, ismételtem visszatértünk a Kyrianosz név használatára, csakúgy mint a Marissa Vadász és sorolhatnám. Julian ismét Iulianosz lett.
Annyi "haszna" van ennek a megnevezésnek, hogy legalább illeszkedik az Éjféli vad-hoz, hiszen ott is ugyan így használták a neveket.

Kenyon rajongóknak kötelező az olvasása! Van benne hiba, de a világkidolgozás és a karakterek annyira jók, hogy ezeket akaratlanul is elnézi az ember lánya.A kedvencek között a helye!

Read More

Szerzeményeim # 5

Ismét eltelt egy hónap, és ideje hogy színt valljak. Már ami a könyves vásárlásokat illeti.
Ebben a hónapban sikerült két jó akciót is kifognom, szóval nem panaszkodom.

• Monica Murphy - Drew+Fable - 1 - One Week Girlfriend: Heti csaj 
• J. A. Redmerski - A soha határa - 1 - A soha határa 
• Jaci Burton - Play by Play - 1 - A tökéletes játék 
• Jennifer L. Armentrout - Luxen - 2 - Ónix 
• Susan Ee - Penryn & the End of Days - 1 - Angelfall: Angyalok bukása 
• Heidi McLaughlin - Beaumont - 1 - Forever My Girl: Örökké a csajom

A hónapot a Könyvmolyképzővel indítottam. Ugyanis onnan rendeltem hamarabb, de később érkezett meg, mint az Ulpiusos rendelésem.
Karácsonykor megleptem magam az Obszidiánnal, és az annyira tetszett, hogy nem haboztam. Kihasználtam a Könyvmolyképző pótkarácsonyos kuponját, és megrendeltem az Ónixot, valamint az Angelfall-t. Mind a két könyvet olvastam már. Nagyon tetszettek, kár hogy a folytatások még sehol sincsenek.

Még aznap átvettem az Ulpiusos könyveimet is. Hónapok óta nem rendeltem semmi a Kiadótól. Semmilyen olyan akció nem volt, amiért fejvesztve rohantam volna  boltba. Még karácsonykor sem. Már elvből sem veszek náluk semmi 40% alatt.
Szóval igazán meglepett, hogy most tényleg jó könyveket akcióztak le. Jaci Burton könyvét szerettem volna elolvasni, de Isten bocsá' 3999 Ft vagy 3000 Ft nekem sok egy könyvért. Szóval vártam. És vártam. És íme, a KeddVeddi akcióban 999 Ft-ért megtudtam venni. Vagyis mégsem ennyiért, de arról később.
Szóval Burton tuti hogy kellett. Mellé még a Heti csaj-t is a kosaramba tettem. Olyan áron megérte. Már csak egy kötetet kellett választanom, és a Soha határára voksoltam.
Mivel 999 Ft-os egységáron voltak, úgy gondoltam hogy megéri ennyiért megvenni őket. Igen ám, de ehhez jött még a 2+1 akció is. Vagyis potom pénzért enyémek lettek a könyvek. Ha mégsem tetszenének, akkor sem megyek a falnak.

A következő héten ismét egy olyan könyv szerepelt a KeddVeddi akcióban, amit már régen kinéztem magamnak. A Forever My Girl borítóját imádom, a fülszöveg is tetszett, és jó ideje a kívánságlistámon volt.
Sokat gondolkodtam, hogy hozzácsapom még az Esztelen-t, de annyira mégsem kellett az a könyv. Főleg, hogy itt is érvényes volt a 2+1 akció, de ha megfeszültem volna, akkor sem tudtam volna három akciós könyvet összevadászni.

Összességében elégedett vagyok. Szeretem kifogni a jó akciókat, és ebben a hónapban ez sikerült is. Sajnos Anita Blake kötetet nem sikerült beszereznem, mert sehol sem találtam reális áron eladó Obszidián Pillangót.
És ha még ez nem lenne elég, a hónap utolsó KeddVeddi akciójában sikerült végre megszereznem az áhított könyveket is, amiket majd a következő ilyen bejegyzésemben teszek közzé. ;-)

Read More

Jaci Burton - A tökéletes játék

Fülszöveg:
Mick Riley, a profi futballista és nagyvilági életmódja a legutolsó dolog, amire Tara Lincoln partiszervezőnek szüksége van, annak ellenére, hogy a férfi forró és szenvedélyes egyéjszakás kalandjuk során már bebizonyította, nem csupán a pályán állja meg a helyét.

Tarát egy korábbi szerelmi csalódása olyan mélyen megsebezte, hogy többször nem akarja kitenni magát hasonló fájdalomnak.

Ám Mick a fejébe vette, hogy legyőzi a lány ellenállását és ebben semmi sem állíthatja meg. Tökéletes játékot eszel ki, hogy elnyerje Tara szerelmét.


Borító: 5
Sorozat: Play by Play # 1
Eredeti cím: Perfect Play
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 364
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. november 20.

Vigyázat, az értékelésemben durva kifejezések is találhatók! Csak saját felelősségre olvasd tovább!


Mióta újra terítékre kerültek az erotikus pornó regények, én sikeresen távol tartottam magam ezektől a könyvektől. Pár éve olvastam 2-3 ilyen könyvet, és  már akkor nyilvánvaló volt számomra, hogy ez nem az én stílusom, és minél távolabb kerülök az ilyen könyvektől, annál jobb.

Ez a könyv nagyon a határon egyensúlyozott. Pár vélemény szerint egy jó kis romantikus-erotikus könyv, mások szerint viszont...Páran SEP Chicago Stars sorozatához hasonlították a könyvet, és mivel imádom az a sorozatot...
Az értékeléseket olvasva tudtam, hogy nem fogok hanyatt esni a könyvtől. De azért még így is csalódást okozott.

A borító valami eszméletlen. Igazán HOT. A fülszöveg arra engedett következtetni, hogy egy egyszerű romantikus regényt fogok olvasni. Tudtam, hogy erotikus részek is lesznek a könyvben. De arra nem számítottam hogy ennyi.

Mint említettem,egy egyszerű történetre számítottam. Azt is kaptam. Csak éppen a kivitelezésével voltak gondjaim.

Mick és Tara egy partin találkoznak össze, amit a nő szervezett. Az első pillanattól fogva vonzódnak egymáshoz, és tökéletes összhangba kerülnek egymással.  Hamarosan az első aktusra is sor kerül, és onnan nincs megállás. Tara tiltakozik a kapcsolat ellen, Mick pedig elhatározza, hogy megszerzi magának a nőt.

Egyszerű a képlet. Egy férfi és egy nő. Vonzalom, kémia, szex, egy enyhe bonyodalom, és kész is a könyv.
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nagyon meglepődtem, mert tetszett a könyv. Sokan panaszkodtak a fordítás ellen, hogy mennyire nem stimmel. Magamban meg is jegyeztem, hogy mi a baja az olvasóknak. Az írónő stílusa egész jó volt, a történet is tetszett, Mick is elvarázsolt. A két szereplő közti első szex is igazán erotikus volt. Tényleg. Tehát nem értettem, mire ez az össznépi összeesküvés. Minden jól haladt...Addig, míg a szereplők meg nem szólaltak szex közben. Na akkor értettem meg, hogy miről is beszél mindenki.

Először is. Mi számít erotikusnak, és mi pornónak? Először ezt kellett magamban letisztázni. Nálam az erotikus-romantikus könyvek azt jelentik, hogy adott egy jó alapsztori, némi bonyodalom és maximum 4 db szexjelenet. Ennyi a határom.
Ebben a könyvben összesen 11-szer dugtak a szereplők.(Ha már Tara mindig ezt a kifejezést használja) 11-szer!  Volt, hogy 10 oldalon belül kétszer is aktusra került a sor. Nekem ez már sok volt, de nagyon.
És ha ez még nem lenne elég, olyan vulgáris volt a nyelvezete ezeknek a jeleneteknek, hogy mindegyiknél már csak nevetni tudjam kínomba.
Igazán zavaró volt, hogy adott egy jó történet, a szereplőkkel túl sok baj nincs azon kívül, hogy olyanok voltak a beszélgetéseik mintha előre megszerkesztettek lettek volna. Szóval. Beszélgetnek a maguk kimódolt módján, kezdek megenyhülni, és jön egy olyan kifejezés, ami hazavágja a hangulatot.

Íme pár gyöngyszem:

 "A mellbimbód mint az üvegvágó"
"kilövellt magából egy orbitális adag spermát"
"Farka, mint a rugós krampusz, előreugrott, megfogta Tara fenekét, és bimm-bumm, dobálta fel-le, fel-le"
"- Élvezz belém, Mick!
- Fél liter spriccel mindjárt!Most!
Csókolt, aztán vadállati üvöltéssel rúgkapált egyet-kettőt, míg elélvezett."

Komolyan, milyen szóhasználat ez? Az írónő ennyire kettős személyiség, vagy a fordító ennyire...
Az egyik legzavaróbb, hogy míg a szexmentes történéseknek viszonylag szép nyelvezete volt, az aktusé viszont...Maradjunk annyiban, hogy olyan volt, mintha egy útszéli kamionos beszélt volna.

Sajnálom a dolgot, mert a könyvből kilehetett volna hozni egy igazán jó történetet. De az írónő túlzásba esett. És nem csak az aktusok számát illetően.
Mint említettem, engem Mick már a könyv legelején elvarázsolt. Nagyon szimpatikus volt. Nagyon. Egy idő után rájöttem, hogy Mick túl tökéletes. Jóképű, jó testű, kő gazdag, jó az ágyban, szereti a gyerekeket, kedves etc... Szóval értitek. Mintha egy álomból lépett volna elő. Annyi mellette szól, hogy a múltja nem légből kapott. Már-már kézenfekvő, de mégis piszok jó.
Tara a másik véglet. Teljesen semleges maradt számomra. Sőt, volt olyan, hogy már legszívesebben elküldtem volna egy másik éghajlatra. Állandóan a "hibáival" hozakodott elő. Számomra ebből az derült ki, hogy a gyerekét hibának tartja, de közben meg szereti is. Kész ellentmondás.

A mellékszereplők olyanok, mint ami a nagykönyvben megvan írva. Szerető család, sportos család. A vérszomjas menedzser... és még sorolhatnám. Egyedül Jenna volt szimpatikus. Ő hozott valamennyi újdonságot a könyvbe.
Vicces, de sem Gavin, sem Liz nem tett rám túl jó benyomást. Gavin teljesen semleges maradt, Liz pedig...Az egész könyvben egy hárpia, a könyv végére viszont...És ő a következő könyv szereplője.

A főszereplő páros igen hamar letudhatta volna a gondjaikat, de akkor nem lenne egy 300 oldalas könyv a sztoriból.
Hiányoltam az NFL meccseket is. Annyira beharangozta a fülszöveg, és a történet is sejteti, de szinte semmilyen szinten nincs jelen.
És ha már itt tartok. Üzenném a fordítónak, hogy google a barátod. Ha fogalmad sincs az NFL-ről és a szakkifejezésekről, akkor illő lenne utánanézi.
Amikor olyan kifejezések kerültek elő, hogy gól és csatár, akkor cseppet ideges lettem. Mi köze az NFL-nek a csatárhoz, könyörgöm!
És még valami. A magyar nyelv az egyik legváltozatosabb. Javaslom, hogy szerezzen be a fordító egy szinonimaszótárat, mert nem igaz hogy a dugás szó helyett nem jutott más az eszébe.

A végére valami jót is. A borítót imádom. Ennyi biztos. A történettel sem lenne gond. Mert az alapsztori jó volna. Csak az arányokat kellett volna megtartani. És Nathan. A könyv 90%-ban kilőttem volna az űrbe, de az utolsó kis monológja vitte a pálmát.
A folytatást egyszer majd elolvasom, hogy lássam, bejön-e az írónő stílusa, de az nem mostanában lesz. Kár a könyvért, mert tényleg jó lett volna. Ha az a sok szex, és az a pocsék fordítás nem lenne...

Read More