Kresley Cole – Gena Showalter: A tél halálos csókja

Fülszöveg:
KRESLEY COLE lélegzetelállító története a kíméletlen vámpír harcosról, aki először tapasztalja meg a szerelmet, és a Valkűrről, akinek fájdalmas az érintés…

Az érinthetetlen

Murdoch Wrothnak semmi és senki nem állhat útjába, hogy megszerezze magának Danielát, az álomszép Valkűrt – az egyetlent, aki háromszáz év alatt először megdobogtatta a szívét. Ám ez a páratlan szépség jégamazon, érzékeny bőrét nem érintheti senki anélkül, hogy mérhetetlen fájdalmat okozna a lánynak.

Vajon melyik az erősebb: a különbözőségük okozta akadályok miatti frusztráció, vagy az egymás iránti őrjítő vágy?



GENA SHOWALTER érzéki meséje a vadászról és a zsákmányáról, és a köztük fellobbanó elsöprő szenvedélyről…

Örök csábítás

Aleaha Love alakváltó – testi érintkezés útján képes bárki személyiségét felvenni. Most épp egy ügynök bőrébe bújt, aki társaival idegen bolygóról érkező betolakodókra vadászik. Csakhogy csapdába esik, mert az ellenállhatatlanul vonzó Breean, az aranyszín bőrű, vasakaratú harcos, az idegenek parancsnoka, veszélyezteti új identitását, és életében először Aleaha csak önmaga akar lenni…


Borító: 4
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után 6,5 ; Alien Huntress # 4,5
Eredeti cím: Deep Kiss Of Winter
Kedvenc karakter: Nix,
Oldalszám: 542
Kiadó:Ulpius-ház
Kiadás: 2013.12.12

Amikor hónapokkal ezelőtt beszereztem a kötet gondoltam beleolvasok.Csak úgy a kíváncsiság végett. De már az első oldalnál a sikítófrász kerülgetett, és azzal a lendülettel be is csuktam a könyvet, és mostanáig hozzá se szagoltam.

Kérdem én, hogy lehet Myst-et Harmatra fordítani? Na és a Legendavilág?Szent ég! Szegény Cole könyveinek fordításával jól elbánt a sors.

Maga a történet jó lenne, ha nem lenne ennyire elhúzva. Murdoch és Daniela története az első négy könyvön keresztül zajlik. Cole belecsempészi a könyvek egyes részeit, hogy időben eltudjuk helyezni a cselekményt.

Végre az összes Wroth fivér meglelte a párját, és most már biztos vagyok benne, hogy Conrad az abszolút kedvencem. Morduch mindig is hidegen hagyott. Nem szerepelt annyit, hogy eldöntsem, kedvelem-e vagy sem.

Ez a novella sem segített sokat, mert hol kedveltem, hol pedig jól megcsapkodtam volna.

Daniela csupán az első részben szerepelt, és utána se híre, sem hamva nem volt. Első látásra tipikus jégkirálynő, de a külső mögött egy teljesen más személy áll.

Daniela félig valkűr, félig Jégamazon. Ezáltal csak az izlániak érinthetik meg fájdalom nélkül. Évezredek óta menekül, és nagyon magányos. Ám amikor a sors az útjába vezérli a párját, végre úgy érzi, neki is kijutott a szerencséből. Igen ám, de Murdoch sem tudja fájdalom nélkül megérinteni...

A legnagyobb baj a novellával, hogy nagyon el lett húzva. Túl sok minden nem történik, ha mégis, akkor a páros csak veszekszik. A másik probléma, hogy a pár elbeszél egymás mellett. Daniela egyből elfogadja, hogy Murdoch a párja, beköltözik az egyik vadászkunyhójába, és azon siránkozik, hogy nem tudják egymást megérinteni.

Murdoch pedig agglegénypánikban szenvedett jó sokáig. Eleinte kiakarta használni Danielát, majd egyre jobban közelebb kerültek egymáshoz, hiába nem érinthették meg egymást. De mégis. Egyikük sem keresett megoldás, hanem szépen beletörődtek.

Közben párhuzamosan zajlanak az események a Wroth fivérek háza táján. Conrad sokszor felbukkant aminek nagyon örültem. És persze a drága jó Nix is tiszteletét tette nem egyszer.

A végkifejlet sejthető, bár én nagyobb csattanóra számítottam.

A páros szempontjából sem mondanám igazán boldognak a végkifejletet.

Viszont az epilógus igazán megdobogtatta a szívemet.

A novella jól beilleszkedik a sorozatba, a karakterekkel sem volt túl sok bajom, de nekem ez most egy kicsit laposra sikeredett.

 Showalter-től egy ideje elpártoltam. Amennyire szerettem az Alvilág Urai sorozatát, annyira semleges lett a sorozat, és az írónő is. Kicsit féltem is ettől a novellától, mert lássuk be: Nem vagyok sci-fi rajongó. Egy sorozat kellős közepén találjuk magunkat bármiféle információ nélkül. És mint említettem, Gena sem a kedvencem. De be kellett látnom hogy Gena tud valamit.

Olvastam pár értékelést, és elég elrettentőek voltak. De ahogy elkezdtem olvasni a novellát, rá kellett jönnöm, hogy jobban tetszik, mint Cole-é. Ami nagy szó.

A novella egyből egy küldetés közepébe invitál minket, bármiféle információ nélkül. Kicsit féltem, hogy úgy járunk, mi olvasók, mint a Kenyon novellával. Mivel fogalmunk sincs semmiről, nagyon összecsapottnak fog tűnni. De nem így lett.

Aleha nagyon hamar megkedveltette magát velem. Szeretem az olyan hősnőket, akik nem adják könnyen magukat, és meg kell küldeni értük/velük. A humora is elég fura, és öniróniától sem mentes.

Aleha nem tudja, hogy ember vagy földönkívüli. Különleges képességének hála bárkinek feltudja venni az alakját, és élheti az életét. Ha szeretné. Ezt teszi most Macy esetében is. Mivel Aleha-nak menekülnie kell, és nem mutatkozhat eredeti alakjában, felveszi Macy alakját, és vele együtt az életét is. A sors iróniája, hogy a nő az Idegeneket Felkutató és Eltávolító Ügynökségnél dolgozik, akiknek a feladata igen egyértelmű. Ezért Aleha-nak nagyon vigyáznia kell.

Az első küldetésük pofon egyszerűnek tűnik. Elfogni egy igen veszélyes faj, a Schönök egy csapatát, mivel fertőző betegséget terjesztenek. Ám hiba csúszik a számításba,mert a várt ellenség helyett egy másik faj tagjai érkeznek a területre, akiket úgy ismernek, Rakaiak.

Aleha nagyon talpraesett volt, és egyáltalán nem adta magát könnyen. Sőt, ha jobban belegondolok, a végéig megmaradt annak, aki. Nehezen engedett fel, és csak az alap információkat osztotta meg Breean-nal.

Breean is hamar szimpatikus lett, de semmi egyéb. Természtesen egy görög isten, és minden egyéb, amit egy nő kívánhat. Viszont szinte semmit sem tudunk meg róla azon kívül, hogy nagyon makacs, régen halász volt a saját bolygóján, és eszeveszettül odavan Aleha-ért. Kicsit több háttér-információt vártam róla. A múltját csak felszínesen érinti az írónő, csakúgy, mint a jelenét. Egyik főszereplőről sem tudunk meg túl sok információt, csak annyit, hogy makacsak mint az öszvér, és igencsak kívánják a másikat.

A sci-fi szál érdekes módon nem zavart. Sőt, nagyon is tetszett. Az írónő nem adott meg konkrét dátumot, így mindenkinek a saját fantáziájára van bízva, hogy mikor játszódik a történet.

A karakterek hamar egymásra hangolódnak, ami a erotikus részt illeti. Szinte az első találkozáskor forr közöttük a levegő, de Aleha makacsságának hála elég sokáig kell várnia Breean-nek. Ez viszont nem akadályozza meg abban, hogy ne kényeztesse a nőt.  (Értem ezalatt a fürdőkádas jelenetet. Bizarrnak bizarr, de végre valami új, ami igencsak a kedvemre volt.)

A történet igazság szerint kimerül abban, hogy a két főszereplő hogyan kerül közel egymáshoz. Több esemény is meglett említve, de sajnos azok feledésbe merültek. Gondolom a Schöl probléma az egész sorozatra kihat. (Vagy ki tudja)

A végkifejlet elég kiszámítható, és gyorsan lezárt. A Ügynökségtől egyik karakter sem került hozzá közel, esetleg Devyn, mert látok benne potenciált.

Mivel ez egy sorozathoz tartozó novella, így túl sokat nem vártam tőle, de igencsak pozitív meglepetést okozott. Ha a főszereplők háttértörténetét megismertem volna, és egy nagyon konfliktus kialakult volna, igencsak megérdemelné a maximum pontszámot. De mivel Breean-ről szinte semmit sem tudtam meg, és a végkifejlettel sem vagyok kibékülve...

A szomorú az, hogy a kiadó elhúzta a mézesmadzagot az orrunk előtt ezzel a sorozattal. Mert biztos vagyok benne, hogy hivatalos fordításban soha nem fogjuk olvasni ezt a sorozatot. 

A sorozat kötetei:

1. Awaken Me Darkly
Mia & Kyrin

2. Enslave Me Sweetly
Eden & Lucius

3. Savor Me Slowly
Mishka & Jaxon

4. Seduce the Darkness
Bride & Devyn

4,5. Örök csábítás (A tél halálos csókja)

Macy & Breean

5. Ecstasy in Darkness
Ava & McKell

6. Dark Taste of Rapture
Noelle & Hector

A novellákat átlagban szoktam értékelni, most sem teszek másképp. Kicsit meglepő az eredmény, mivel a novellákkal hadilábon állok, de maximálisan kiérdemelte a pontszámát.