Moning-mánia

Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve...

Sherrilyn Kenyon

Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven....

Széthullott Birodalom

És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura...

Fekete Tőr Testvériség

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől...

Nalini Singh

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül.Melyiket szeretem jobban?Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz...

2015. 03. 17.

Ryan Winfield: A szerelem húrjai (R)

Fülszöveg:
Meddig mennél el az igaz szerelemért?
Ezt a kérdést teszi fel magának egy gyászoló anya, aki befogad az otthonába egy fiatal utcazenészt. Azt reméli, hogy ő majd választ ad a kérdéseire a lánya halálával kapcsolatban, végül azonban azon kapja magát, hogy beleszeretett. Ez a szexis, de megható szerelmi történet megkínoz és könnyet csal a szemedbe. Egy negyvenéves nő romantikus utazását ismerhetjük meg belőle, ahogy ismét felfedezi az életet, miután évekig egyedül küszködött. Néha a legnagyobb ajándék a legnagyobb fájdalom után érkezik hozzánk. Jane-nek el kell döntenie, hogy túl késő-e újrakezdenie mindent, vagy az igaz szerelem valóban nem ismer határokat.



Borító: 4
Sorozat: A szerelem húrjai # 1
Kedvenc karakter: Bill
Oldalszám:336
Kiadó: Content 2 Connect
Kiadás: 2014.11.06


Amikor megkaptam a könyvet, a borítékban szerepelt a Kiadótól egy kísérőlevél, és abban is: Külön érdekesség, és ennek a könyvnek a szerzője egy jóképű férfi.
Nos, egyből meg is lestem a könyv hátlapját és láss csodát. Igaza van a Kiadónak.

Érdekesnek találtam a fülszöveget, hiszen elmondhatjuk, hogy még a 21. században is tabunak számít ez a téma. Fordított felállásban ez elfogadott, de amikor a nő javára billen a évek mérlege...

Mint említettem a fülszöveget érdekesnek találtam. És azt is, hogy egy férfi tollából származik ez a romantikus regény.

Jane - a főszereplő - majdnem negyven éves, és megtörtént vele a szülők rémálma. El kell temetnie huszonéves lányát. Egy szülő sem élhet át nagyobb kínt, mint ezt. Jane teljesen magába fordul, és megszűnik létezni a világ számára. Hiába, a lányával nem voltak a legjobb viszonyban, és Melody el is szökött tőle, Jane-t mégis teljesen padlóra küldi a lánya halála, amit a drogok okoztak.

Jane hetekkel a temetés után is csak vegetál, és a lánya sírjánál az autóban ül. Ekkor bukkan fel egy férfi Melody sírjánál, és ez különleges ezüstérmét hagy ott.

Jane - aki szinte semmit nem tud a lánya életéről - az utcákat járja, és a férfit keresi abban bízva, hogy megtudhat pár dolgot Melody-ról.

Végül megtalálja a férfit, és egy érdekes ötlet pattan ki a fejéből...

Mivel Caleb - a titokzatos férfi - hajléktalan utcazenész, Jane felajánlja neki, hogy lakjon nála, és rakja rendbe a kertjét. Caleb el is fogadja az ajánlatát, csak annyit kér, hogy a nő ne kérdezze Melody-ról, de természetesen a nőnek más tervei vannak.

Három részre tudná osztani a könyvet. Van Jane és a gyásza. Hogyan birkózik meg vele, hogyan épül fel.
Ott van Jane és Caleb szerelmi szála. Hogyan talál magára a nő ennek a kapcsolatnak hála, és hogyan változik meg.
És ott van Jane és barátnője Grace kapcsolata és történetük.

Bevallom őszintén Jane gyásza és annak feldolgozása nagyon tetszett. Nagyon realisztikus lett ábrázolva. A kétségbeesése, hogy minél többet megtudjon a lányáról nagyon hihető. Ezért piros pont a  az írónak.

Viszont amint Caleb felbukkant szinte azonnal el is lett felejtve a gyásza. Szinte alig esett szó Melody-ról, és Jane is egyre ritkábban említette meg. A gyászánál még elhittem, hogy egy negyvenes nő, aki a lányát elveszítette. Caleb mellett viszont már egyáltalán nem éreztem depresszívnek és "öregnek". Kivirult, és egy szerelmes harmincas nő lett belőle. Hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el maga.

Amint Caleb felbukkan, Jane nagyon hamar ráeszmél hogy vonzódik a férfihez. Viszont bajban is van, hiszen úgy gondolja, hogy Caleb a lánya párja volt.

Caleb és Jane hamar összerázódnak, meglesz a napi rutinjuk. És elég hamar be is vallják egymásnak az érzelmeiket.

Nagyon szerettem volna, ha Caleb fejébe is belekukkanthatok. Elmondta a történetét Jane-nek, de nekem ez kevés volt. Így viszont nem tudtam vele mit kezdeni. Őt is kettősség jellemzi. Van a gondtalan zenész aki mindig optimista, és mindenhez ért. Emellett nagyon érzékeny.
És ott van a felnőtt és bölcs férfi, akinek a tekintetében több van, mint az gondolnánk. De ez az olvasó számára láthatatlan marad.

Engem nem zavart, hogy ilyen nagy a korkülönbség a két főszereplő között. Valahogy összeillőnek tűntek, csak ki tudja, ez hosszútávon hogyan működik.

Szinte az egész regény Jane és Caleb kapcsolatára van kihegyezve. Nekem már egy idő után viszont nagyon kimódoltnak tűnt ez az egész. Minden úgy volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Vártam valami pluszt, de sajnos azt nem kaptam meg.
Jane döntése a kapcsolatukkal kapcsolatban érthető és várható lépés volt. Viszont az nagyon hihetetlennek tűnt, amit az utolsó fejezetekben művelt. Mennyi az esélye ennek?

És végezetül ott van Jane és Grace kapcsolata. Valahol éreztem hogy ez fog történni. És igen, az író ismét remekelt. Amikor elutaztak Párizsba és együtt nyaraltak... Nagyon jól meg lett írva. Sajnáltam Grace-t, mert hamar megkedveltem.
És ekkor ütötte fel bennem a fejét a gondolat, hogy az író jobban ért a gyász és a trauma leírásához, mint a szerelmi kapcsolatokhoz. Mert míg az utóbbi egy idő után sótlanná vált, a trauma viszont izgalmas és hihető volt.

Ha jobban belegondolok ez az egész könyv Jane-ről és az újrakezdéséről szólt. Hogyan talál ismét magára, hogyan szereti meg önmagát és találja meg végre a helyét a világban.
A könyv lezárása nagyon tetszett és mondhatni tökéletes volt. Ez kellett. Viszont nem értem, hogy akkor miért van folytatás. Szerintem ez így van jól, ahogy van.


A könyvet nagyon szépen köszönöm a Content 2 Connect Kiadónak!



Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő

Fülszöveg:
A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes. A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort? Kiben bízhat Evie?.


Borító: 4,5
Sorozat: Az Arkánum Krónikák # 1
Kedvenc karakter: Jackson
Oldalszám: 476
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.12.02 / 2014.12.12



Már Karácsony óta ott porosodik a polcomon a könyv, de sajnos csak ma jutott időm arra, hogy el is olvassam.
Mint sokan mások én is izgatottam vártam Ms. Cole YA könyvét. Hiszen az írónő a TOP 10 íróim között szerepel, és az IAD sorozata is. Vártam de egyben féltem is a könyvtől hiszen már van egy szint, amit meg kell ugrania az írónőnek.

Az első oldalaknál kicsit zavart voltam, mert nem tudtam, hogy most mi is lesz. Milyen lesz az írónő stílusa, milyen lesz maga a történet és a szereplői. Hiszen YA, és ott szinte kötelező, hogy a hősnő... hogy is mondjam. Ne legyen egy észlény.
Viszont maga az alaptörténet nagyon ígéretesnek tűnt.
Evie szemein keresztül követjük nyomon az eseményeket. Az első fejezet a "jelenben" játszódik, és az egész könyv amolyan visszaemlékezés. Nem is igazán értettem, hogy  erre mi szükség. Csak az utolsó fejezeteknél.

Szó ami szó. Nem csalódtam Cole-ban. Persze másabb mint az IAD, de érzem, hogy nagyon fogom szeretni ezt a sorozatot.
Evie nem egy hétköznapi lány. Rémálmok és hallucinációk gyötrik, ezért egy ideig még elmegyógyintézetbe is kénytelen volt bevonulni. Az eddigi élete teljesen felborult. Az élete egy mindennapos küzdelem. Fenn kell tartania a látszatot hogy jól van, vagy visszakerül az intézetbe. Mindent megtesz ennek érdekében, de még így is látszik, hogy valami megváltozott.
A látomásai végül valóra válnak, és a Villanás szinte kiirtotta az egész emberiséget. Egy teljesen új világgal kell szembenéznie, teljesen új szabályokkal.

De nem akarok előreszaladni. A könyv első negyede elmehetne egy hétköznapi YA-nak. Hiszen túl sok minden nem történik. Evie iskolába jár, a pasija a legmenőbb a suliban, de felbukkan egy dögös cajun rosszfiú, és felborítja Evie eddig sem unalmas életét...
Be kell látnom, hogy ha egy "sima" YA könyv lett volna, akkor is tetszett volna. Evie és Jackson között már az első pillanattól fogva megvolt a szikra, és ahogy egyre több időt együtt töltöttek... Házakat lehetett volna felgyújtani ezekkel a szikrákkal...
De Cole nem érte be ennyivel. Egy poszt apokaliptikus-fantasyt rittyentett ebből a könyvből. Méghozzá elég jót.
A történet a Tarot kártyák körül forog. Bevallom nem vagyok otthon ebben a témában, mégis élvezet volt olvasni.
A könyv eleje viszont kicsit lassan indult be. Nem volt unalmas, viszont vártam, hogy mikor indul be igazán. És amikor ez elérkezett.. Csak annyit mondok hogy 7 óra alatt befaltam a könyvet, és utána mentem spoilerekre vadászni.
Evie mint hősnő nem tökéletes. Amikor még a könyv elején azt ecsetelte, hogy milyen márkájú ruha van rajta, akkor cseppet megijedtem. Viszont ahogy haladt a történet kezdtem őt megérteni. Nem tartom egy badass hősnőnek, rengeteget kell még fejlődnie, viszont van benne potenciál. Főleg az utolsó fejezetek miatt...
Az első szó ami eszembe jut róla az: gyámoltalan és naiv.

Jackson viszont levett a lábamról. Egy igazi rosszfiú, aki iszik, káromkodik, agresszív de mégis udvarias. Imádtam, amikor a mondataiba beillesztette a cajun francia szavakat. Tipikus Cole pasi. Tökös, agresszív és védelmező. Viszont vele volt pár gondom. Bár ez inkább női gond, mint történeti.

Ahogy Evie és Jackson együtt utaztak azt imádtam. Az egész kalandozás és túlélésért folytatott küzdelmük igazán jól lett megírva.
Persze ezzel párhuzamosan több szálon fut a cselekmény. Hiszen ott van a Tarot, Matthew aki maga is Arkánum és a többiek is.
Szóval unalomban nem volt hiány.
Több mellékszereplő is felbukkant. Volt akit kedveltem, és volt akit nem. Matthew igazi jövendőmondó. Mindig csak rébuszokban beszél, de nagyon hamar megkedveltem. Ellentétben Selena-val. Valahogy nagyon nem kedvelem.
Finn és a Halál is szimpatikus.

Mint említettem a történet pörög, és a romantikus szál hol előrekerül, hol el van felejtve.
Amikor előtérben van akkor majd' el olvadok, amikor nincs, akkor az olvasót már a történet és a fordulatos cselekmény köti le.

A végkifejlet nagyon tetszett, és Evie igazi ereje is nyilvánvaló volt. Valamiért az az érzésem, hogy Jackson sem egy mezei cajun. Neki is megvan a maga szerepe. Csak győzzem kivárni.

Cole ezzel a könyvvel megvett kilóra, bár nekem még valami hiányzik. Van itt minden ami kell, de mégis, egy paraszthajszálnyi valami hiányzik.
Kíváncsian és izgatottan várom a folytatást, és remélem hogy nem kell sokáig várnom.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...