Brigid Kemmerer: Spark – Szikra

Fülszöveg:

A KANÓC MEGGYULLADT...

Gabriel Merrick a tűzzel játszik. Szó szerint.

Néha még uralja is. Máskor viszont képtelen rá.

Gabrielnek mindig ott voltak a testvérei, különösen az ikerbátyja, Nick. Amikor viszont egy gyújtogató hoz káoszt a városukra, minden jel Gabrielre mutat. Csak épp nem ő gyújtogat.

Ráadásul mintha senki sem hinne neki. Kivéve Layne-t, a félénk, kitűnő tanuló tizedikest, aki magas nyakú garbóban és farmerben jár – és teljesen feldúlja Gabriel érzelmeit. Layne nagyon jól megérti, milyen az, ha családi problémákkal küzd az ember, és érti a titkokat is. Neki is van jó néhány.

Gabriel nem engedheti meg, hogy Layne rájöjjön, milyenek is a testvérei, a képességeik, és milyen veszélyek leselkednek rájuk. Van azonban néhány olyan kockázat, amit nem hajlandó vállalni.


Borító: 4
Sorozat: Elementál # 2
Eredeti cím: Spark
Kedvenc karakter: Gabriel, Hunter, Michael
Oldalszám: 472
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.12.05 / 2014.12.12

Idejét nem tudom, hogy mikor élveztem utoljára ennyire egy könyvet. Egyszerűen nem bírtam letenni, de ha még kénytelen voltam, mindig rá-rá pillantottam a könyvre, szuggerálva, hátha hamarabb olvashatom. És mennyire hiányzott ez az érzés!

Szó se róla. A könyv nem tökéletes. Van pár hibája. De mégis, annyira élveztem!

Amikor a sorozat első részét, a Storm:Vihart olvastam, már akkor kedvencé avattam Gabrielt. Nem csak a neve miatt. Az elemek közül az övé áll hozzám a legközelebb, és a temperamentuma is nagyon ismerős. Szóval a srác már alapból kedvenc lett. És Hunter is, aki az előző rész üde és különleges színfoltja volt. Ehhez jött még Michael, aki a Viharban szereplő novella után hamar a szívembe zártam.

Ez a három srác igazán kitett magáért ebben a könyvben.

A történetről annyit, hogy a városban egyre több gyújtogatás történik, és Gabriel -hűen az eleméhez- mindig felbukkan ezeknél a tűzeseteknél. Igaz, inkognitóban.

Gabriel-re rájár a rúd. Az iskolában rájöttek, hogy Nick ugrik be helyette matekra, a tűz elem folyamatosan hívogatja, és még a kosárcsapatból való kirúgástól is egy hajszál választja el.

Szóval Gabriel idegei pattanásig feszültek. Ehhez jön még a megváltozott családi körülmények is.

Egyszóval. Gabriel pácban van.

Nagyon élveztem olvasni a történetet. Ha jobban belegondolok, szinte olyan ez a könyv, mint egy tipikus bad boy-good girl sztori. Mert hogy fantasy elem szinte alig van benne. Ez kicsit csalódottá tett, de most valamiért túllépek ezen.

Layne és Gabriel között szinte pillanatok alatt szikrázott a levegő. Mondhatnám, hogy tényleg tipikus a sztori. A jóképű fiú felfigyel a neve nincs stréber és hallgatag lányra.

Mégis annyival több van bennük. Layne egy tűzesetben megsérül, és azóta rejtegeti a testét, és elég visszavonult. Gabriel pedig éppen a tűzzel játszik...

Layne-t sokkal hamarabb és jobban megkedveltem, mint az előző kötetben Bacca-t. Layne tette a dolgát, kiállt magáért, és nem félt szembeszállni Gabriel-vel, ha úgy ítélte meg. Márpedig sokszor volt ilyen. Viszont többször éreztem - nem csak nála, hanem Gabriel-nél is - hogy feleslegesen dühödik be, és húzza fel az orrát.

Gabriel már az első pillanattól kezdve kedvenc, nincs mit ezen tagadni. Megértettem az indokait, viszont néha jól kupán vágtam volna. Kicsit jobban kellett volna bíznia legalább Michael-ben.

A beszólásai fergetegesek, és a tettei is. Gabriel nagyon hamar meg tudja magát kedveltetni másokkal.

A Hunter-rel való barátsága nagyon tetszett. Mindketten magányosak voltak, de ez a kapcsolat jót tett nekik.

A kis akcióik logikusak voltak, bár elég őrültség is egyben.

A könyv végéig nem is jöttem rá, hogy ki volt a rejtélyes gyújtogató.

Mint említettem, tetszett hogy a többi testvér is felbukkant, bár Nick-ben nagyon csalódtam. Egyrészt azért, ahogy Gabriel-vel viselkedett, másrészt Quinn miatt is. Nagyon nem kedvelem azt a lányt!

Chris és Becca is visszatérő szereplők, de olyanok voltak, mint valami papírfigurák. Feleslegesnek éreztem őket, és a kapcsolatuk sem nyilvánvaló számomra. Semmi tűz nincs közöttük.

Érdekesnek találom, hogy az írónő már összehozta a maradék két testvért a párjaikkal. Nemcsak Nick, de Michael is becsajozott, nem kevés vicces pillanatot okozva ezzel.

A végkifejlet nagyon tetszett, főleg az, hogy a rendőrség is belekeveredett, és így nemcsak a saját kis világukban büntetik a családot, hanem azon túl is. 

Arra rá kellett jönnöm - így a második kötet után - hogy az írónő nem tudja normálisan lezárni a könyveket. Míg az előző részből konkrétan még egy fél könyvre valót hiányoltam, itt már csak 1-2 fejezetet.

Nem mondom, ez ügyben még van hová fejlődnie.

Nem tökéletes a könyv, mert nem az. Viszont minden van benne, ami kell. Romantika, humor, izgalom és egy kis akció. Lényegében:

Kedvenc lett és alig várom már, hogy Hunter könyvét olvashassam!