Fülszöveg:VÉGEZTEK A KIRÁLLYAL.
KERESTEK KÉT BŰNBAKOT.
ROSSZUL VÁLASZTOTTAK.
Ez a könyv nem a legyőzendő, ősi gonoszról vagy egy bosszúálló árváról szól, csupán két fickóról, akik rossz időben rossz helyen találták magukat… Royce Melborn a hétpróbás tolvaj, és kardforgató társa, Hadrian Blackwater Riyria fedőnéven cselszövő nemesek veszélyes és lehetetlennek tűnő megbízásait vállalja el, amivel messze földön hírhedté váltak. Mígnem egy legendás kard ellopása ürügyén csapdába csalják őket, hogy bűnbakként rájuk fogják a király meggyilkolását. A kivégzés elől csak úgy szabadulhatnak, ha végére járnak a királyokat és királyságokat porba sújtó ősi rejtélynek…
Borító: 3,5
Sorozat: Riyria-krónikák # 1
Eredeti cím: The Crown Conspiracy
Kedvenc karakter: Royce, Myron
Oldalszám: 342
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2012
Egy ideje felfigyeltem már erre a sorozatra is, de a borító és a fülszöveg rendre eltántorított. Viszont manapság úgy tűnik, hogy kezd kiszélesedni az ingerküszöböm, mert egyre több ehhez hasonló könyveket szerzek be. És tudjátok mit? Mind tetszett.
Ez a könyv viszont kicsit másabb, mint a megszokott fantasy-k. Itt a főhősök nem lovagok és hősök, vagy szegény parasztfiúk, akik felnőve a világ megváltói lesznek. Nem, a Riyria két tagja cseppet sem ilyenek. Royce egy nagyon ügyes tolvaj, és Hadrian egy kardforgató. És mi is az ő feladatuk?
A páros olyan megbízásokat vállalnak el, ami első hallásra lehetetlenek. De nem nekik. Fortélyosak és soha nem kapják el őket. És ahogy az egyik szereplő is mondja:
"...Köd előttük, köd utánuk, úgy tűnnek el és fel, ahogy nem szégyellnek."
A kötet elején tanúi is leszünk egy ilyen kalandjuknak, és nem győztem csodálkozni, mert tényleg olyan mutatványokat hajtanak végre, amit elsőre nem tudtam volna hová tenni.
Viszont minden jónak
vége szakad, és egy balul sikerült megbízás - ami Hadrian jó szívének
köszönhető - miatt királygyilkosoknak kiáltják ki őket.Mi várhat még rájuk? Kínkeserves halál...Csakhogy Arista
hercegnőnek más elképzelései vannak. Így esnek hőseink csöbörből vödörbe...
És így indulnak kénytelen kelletlen egy újabb kalandra.
Mivel ez egy sorozat első része, túl sok mindent nem vártam tőle. Mondhatjuk, hogy egy tipikus kezdőkötet. A főszereplőket nem igazán ismerjük meg, csak a főbb jellemvonásaikat. A történet is kiszámítható, viszont itt vannak nekünk az igen hamar megkedvelhető karakterek, és a pörgős és humoros párbeszédek.
Igen, valóban kiszámítható a történet, de mégis olvasmányos.
Royce és Hadrian útnak indulnak Alric herceggel - aki nem önszántából tart velük - hogy egy legendából ismert börtönbe elvigyék Alric-ot, hogy Ezrahaddon-nal találkozzon.
Útjuk során melléjük szegődik az egyik kedvenc karakterem, Myron a szerzetes. Így indul útnak ez a szedett-vedett társaság.
Nagyon élvezetes volt olvasni a könyvet. Amikor azt gondoltam hogy hőseink végre elértek A-ból B-be, akkor derül ki hogy nem, még C-be és D-be is el kell jutniuk.
A tolvajpáros önként és az arany kedvéért vállalják a kalandokat, de az olvasó számára hamar kiderül, hogy nem is olyan becsvágyó haramiák, mint az elsőre látszik. Ez főleg Royce igaz.
A főszereplők közül nekem Royce szimpatikusabb, bár róla sem tudunk meg szinte semmit. A származását illetően vannak sejtéseim, de kivárok még. Royce nemcsak nagyszerű tolvaj. Csendes és sokszor zsörtölődik, és mindig a hasznot nézi. Ennek ellenére több van benne mintamennyi látszik.
Hadrian vele ellentétben olyan, mint egy lovag. Jó lelkű és nem csak egy egyszerű harcos. Sok tettének csak később van értelme, és szeret jótékonykodni. Már ami a munkát illeti.
A kötet nem csak kalandozásokból áll. A háttérben mások is munkálkodnak és ahogy halad a történet, úgy válik nyilvánvalóbbá, hogy valami nagy volumenű van készülőben.
Be
kell vallanom, ami picit elvette a kedvemet, azok a politikai
csatározások. Soha nem kedveltem ezt a történetekben, és itt sem tettem
kivételt. Pedig úgy tűnik, hogy a sorozatban nagy szerepe lesz a
politikai cselszövéseknek. Valamint, úgy érzem hogy hiába, nagy
romantika fan vagyok, ezt itt most ki lehetett volna hagyni. Elenyésző,
de mégsem hiányzott volna, ha nincs.
A könyv úgy van feltüntetve, hogy a mágia is szerepet játszik benne. Nem titkolom, hogy engem az győzött meg amikor kiderült hogy a Riyria egy független tolvaj céh. És ha céh, akkor a Fairy Tail manga óta nekem ez egyet jelent a mágiával. Nos, ez a kötet közepéig nem nagyon jelent meg. Hiába voltak megemlítve az elfek és törpök, semmilyen mágiával nem találkoztam. Viszont amint Ezrahaddon felbukkant...Örömtáncot jártam. Azért is mert végre felütötte a fejét a mágia, másrészt Ezrahaddon igencsak szimpatikus karakternek bizonyult. Csakúgy, mint a fentebb említett Myron, aki mindenre rácsodálkozott, de közben az egyik legokosabb és éles látóbb karakter a sorozatban.
Alric-val kapcsolatban.Az ő karakterfejlődése a leglátványosabb, viszont még így sem érzem egy erős szereplőnek. Van még hová fejlődnie.
A végkifejlet nem lepett meg. Már ami a gyilkos kilétét illeti. Viszont ahogy Royce megoldotta Arista ügyét... Na az már valami!
Van hiba a könyvben, de ennek ellenére olvastatta magát. Sorozatindítónak ígéretes, és sokat elárul, hogy amint befejeztem a könyvet, egyből a webáruházakat böngésztem, hogy hol tudnám beszerezni a folytatást, Az elfek tornya- Avempartha-t...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése