Fülszöveg:
Egy, két, otthon légy…
Kilenc, tíz, sírba visz.
Egy gyújtogató
Két kisfiú, akiket magukra hagytak az állami gondozói rendszerben, valóságos poklot él át nap nap után. Amikor az egyikük meghal, a másik bosszút esküszik azok ellen, akik felelősek mindezért.
Egy tűzvizsgáló
Reed Solliday, a Chicagói Tűzoltóság elismert tagja, elborzadva lát neki új feladatának. A boncolás szerint a robbanásban szinte teljesen megsemmisülő házban holtan talált fiatal lányt megerőszakolták és meggyilkolták, mielőtt a tűz végigsöpört volna az épületen. Solliday kénytelen együttműködni a rendőrséggel, ha meg akarják találni a gyilkost…
Egy gyilkossági nyomozó
Mia Mitchell elhatározta, hogy a munkába temetkezik, miután a társát meglőtték, de rögtön az első napon megbízzák nyomozói pályafutása legnehezebb feladatával: el kell kapnia egy pszichopatát, aki gyújtogatással kezdte, de végül nemi erőszakig és gyilkosságig jutott.
Mi történik, ha az útjaik keresztezik egymást?
Egy, két, otthon légy…
Kilenc, tíz, sírba visz.
Egy gyújtogató
Két kisfiú, akiket magukra hagytak az állami gondozói rendszerben, valóságos poklot él át nap nap után. Amikor az egyikük meghal, a másik bosszút esküszik azok ellen, akik felelősek mindezért.
Egy tűzvizsgáló
Reed Solliday, a Chicagói Tűzoltóság elismert tagja, elborzadva lát neki új feladatának. A boncolás szerint a robbanásban szinte teljesen megsemmisülő házban holtan talált fiatal lányt megerőszakolták és meggyilkolták, mielőtt a tűz végigsöpört volna az épületen. Solliday kénytelen együttműködni a rendőrséggel, ha meg akarják találni a gyilkost…
Egy gyilkossági nyomozó
Mia Mitchell elhatározta, hogy a munkába temetkezik, miután a társát meglőtték, de rögtön az első napon megbízzák nyomozói pályafutása legnehezebb feladatával: el kell kapnia egy pszichopatát, aki gyújtogatással kezdte, de végül nemi erőszakig és gyilkosságig jutott.
Mi történik, ha az útjaik keresztezik egymást?
Nagyon régen
nem volt már bejegyzés a blogon. Egyrészt időhiány miatt, másrészt… Ez a könyv
nem igazán nyűgözött le. Imádom Rose-t, de ez a kötet eddig a leggyengébb az
eddig olvasott könyvei közül. Számomra. Két hete „szenvedtem vele”, mire végig
tudtam olvasni. Na jó, igazából semmit sem szenvedtem, de nem igazán volt
kedvem ehhez a kötethez.
Úgy érzem,
hogy gyengébbre sikeredett, és a szereplők sem nőttek a szívemhez. Az elkövető
kiléte sem volt olyan nagy rejtély, ami elég nagy csalódást okozott. Az eddigi
könyvekben, nagyjából az utolsó száz oldalig azt se lehetett tudni, hogy nő
vagy férfi az elkövető. Itt a fülszöveg már leleplezte, hogy egy férfi áll a
háttérben, így könnyű volt leszűkíteni a kört. És ha ez még nem lenne elég, én
nem éreztem azt, hogy az elkövető felért volna a többi Rose elkövetőhöz. Megvan
benne, ami kell, de mégsem. Lehet ez így érthetetlen, de én így látom. Ha a
gondolatait olvasgattam, nem fogott el a borzongás, hanem… Inkább úgy
gondoltam, milyen kis beszari. (Bocsánat a trágárságért.) Elmenekült a rendőrök
elöl, de nincs meg benne az a spiritusz, ami kiemelné őt. Betegnek beteg, de…
Nekem ő elég gyengusra sikeredett.
A két
főszereplő, Mia és Reed sem lettek a kedvenceim. Míg eddig mindig azt
hangoztattam, hogy mennyire imádom az összes főhőst és hősnőt, itt annyira hidegen
hagytak. A kétszázadik oldalnál jártam, amikor ráeszméltem, hogy közömbösek
számomra mind a ketten. Míg Mia az eddigi részekben teljesen szimpatikus volt,
itt… Nem tudtam azonosulni vele. Talán az utolsó 100 oldalon kezdtünk
megbarátkozni. Reed egy új karakter, akinek már egy tinédzser lánya is van,
szóval nem vártam akkora romantikát, mint a többi kötetben. De míg eleinte
nyitott voltam, hogy majd megkedvelem, a könyv haladtával kezdett idegesíteni.
Tetszett, hogy udvarias, és a tiszta cipő mániája is mosolyt csalt az arcomra,
de ott volt a volt felesége istenítése, hogy ő milyen tökéletes, és az állandó
hallgatózása, amitől már kezdtem ideges és mérges lenni rá. Hirtelen jött, hogy
ő Mia-t akarja, de utána, már úgy ahogy megbarátkoztunk egymással.
Aidan és a
többiek is elég sok szerepet kaptak, és rá kell jönnöm, hogy Spinelli-t nagyon
kedvelem.
De nem volt
meg az izgalom, a pörgés a nyomozásban, mint amit eddig megszoktam. Lassan
hömpölyögtek az események, és ez csalódást okozott. És az sem segített a
helyzeten, hogy a könyv feléig sem értem el, és már tudtam, ki az elkövető.
Jó pár olyan
szereplő volt, akiről szívesen olvasnék még. Példaként, remélem Olivia még
feltűnik a sorozatban. ( Most néztem utána, és kiderült, hogy Olivia-nak már megjelent a kötete, Silent Scream címmel, ami a sorozat 11. része. És ki lesz a párja? David Hunter. Aki... )
És, ne feledkezzünk meg Dana és Ethan párosáról sem. Nem
igazán foglalkoztam velük, de amikor a vezetéknevük is napvilágot látott,
rájöttem, hogy nemsokára az ő könyvük is megjelenik idehaza, Vigyázz rám címmel. Szóval jó pár
spoiler-be is belefutottam, de egye fene.
A kedvenc
szereplőm egyértelműen Jeremy lett. Olyan kis édes, és koravén, hogy engem
egyből elvarázsolt.
A
végkifejlet nem tudom miért, de nem lett olyan ütős, bár akció az volt bőven.
És Mia állása is kérdéses lett, ami eddig még nem volt, szóval ez egy üde
színfolt volt.
De. Hiába az
újítások, nekem ez a kötet a leggyengébb az eddigiek közül. Nem fogott meg, nem
ragadott magával. Nem volt bennem olyan feszültség, mint a többi kötetnél.
Általánosságban közömbös voltam, ami eléggé elszomorított, tekintve, hogy Rose
az egyik kedvenc írónőm.
Értékelés: 4
Borító: 3
Sorozat: Romantic Suspense # 6
Kedvenc karakter: Jeremy
Oldalszám: 686
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2011