Moning-mánia

Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve...

Sherrilyn Kenyon

Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven....

Széthullott Birodalom

És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura...

Fekete Tőr Testvériség

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől...

Nalini Singh

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül.Melyiket szeretem jobban?Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz...

2013. 04. 28.

Karen Rose - Számolj tízig

Fülszöveg:
Egy, két, otthon légy…
Kilenc, tíz, sírba visz.

Egy gyújtogató
Két kisfiú, akiket magukra hagytak az állami gondozói rendszerben, valóságos poklot él át nap nap után. Amikor az egyikük meghal, a másik bosszút esküszik azok ellen, akik felelősek mindezért.
Egy tűzvizsgáló
Reed Solliday, a Chicagói Tűzoltóság elismert tagja, elborzadva lát neki új feladatának. A boncolás szerint a robbanásban szinte teljesen megsemmisülő házban holtan talált fiatal lányt megerőszakolták és meggyilkolták, mielőtt a tűz végigsöpört volna az épületen. Solliday kénytelen együttműködni a rendőrséggel, ha meg akarják találni a gyilkost…
Egy gyilkossági nyomozó
Mia Mitchell elhatározta, hogy a munkába temetkezik, miután a társát meglőtték, de rögtön az első napon megbízzák nyomozói pályafutása legnehezebb feladatával: el kell kapnia egy pszichopatát, aki gyújtogatással kezdte, de végül nemi erőszakig és gyilkosságig jutott.
Mi történik, ha az útjaik keresztezik egymást?



Nagyon régen nem volt már bejegyzés a blogon. Egyrészt időhiány miatt, másrészt… Ez a könyv nem igazán nyűgözött le. Imádom Rose-t, de ez a kötet eddig a leggyengébb az eddig olvasott könyvei közül. Számomra. Két hete „szenvedtem vele”, mire végig tudtam olvasni. Na jó, igazából semmit sem szenvedtem, de nem igazán volt kedvem ehhez a kötethez.
Úgy érzem, hogy gyengébbre sikeredett, és a szereplők sem nőttek a szívemhez. Az elkövető kiléte sem volt olyan nagy rejtély, ami elég nagy csalódást okozott. Az eddigi könyvekben, nagyjából az utolsó száz oldalig azt se lehetett tudni, hogy nő vagy férfi az elkövető. Itt a fülszöveg már leleplezte, hogy egy férfi áll a háttérben, így könnyű volt leszűkíteni a kört. És ha ez még nem lenne elég, én nem éreztem azt, hogy az elkövető felért volna a többi Rose elkövetőhöz. Megvan benne, ami kell, de mégsem. Lehet ez így érthetetlen, de én így látom. Ha a gondolatait olvasgattam, nem fogott el a borzongás, hanem… Inkább úgy gondoltam, milyen kis beszari. (Bocsánat a trágárságért.) Elmenekült a rendőrök elöl, de nincs meg benne az a spiritusz, ami kiemelné őt. Betegnek beteg, de… Nekem ő elég gyengusra sikeredett.
A két főszereplő, Mia és Reed sem lettek a kedvenceim. Míg eddig mindig azt hangoztattam, hogy mennyire imádom az összes főhőst és hősnőt, itt annyira hidegen hagytak. A kétszázadik oldalnál jártam, amikor ráeszméltem, hogy közömbösek számomra mind a ketten. Míg Mia az eddigi részekben teljesen szimpatikus volt, itt… Nem tudtam azonosulni vele. Talán az utolsó 100 oldalon kezdtünk megbarátkozni. Reed egy új karakter, akinek már egy tinédzser lánya is van, szóval nem vártam akkora romantikát, mint a többi kötetben. De míg eleinte nyitott voltam, hogy majd megkedvelem, a könyv haladtával kezdett idegesíteni. Tetszett, hogy udvarias, és a tiszta cipő mániája is mosolyt csalt az arcomra, de ott volt a volt felesége istenítése, hogy ő milyen tökéletes, és az állandó hallgatózása, amitől már kezdtem ideges és mérges lenni rá. Hirtelen jött, hogy ő Mia-t akarja, de utána, már úgy ahogy megbarátkoztunk egymással.
Aidan és a többiek is elég sok szerepet kaptak, és rá kell jönnöm, hogy Spinelli-t nagyon kedvelem.
De nem volt meg az izgalom, a pörgés a nyomozásban, mint amit eddig megszoktam. Lassan hömpölyögtek az események, és ez csalódást okozott. És az sem segített a helyzeten, hogy a könyv feléig sem értem el, és már tudtam, ki az elkövető.
Jó pár olyan szereplő volt, akiről szívesen olvasnék még. Példaként, remélem Olivia még feltűnik a sorozatban. ( Most néztem utána, és kiderült, hogy Olivia-nak már megjelent a kötete, Silent Scream címmel, ami a sorozat 11. része. És ki lesz a párja? David Hunter. Aki... ) 
És, ne feledkezzünk meg Dana és Ethan párosáról sem. Nem igazán foglalkoztam velük, de amikor a vezetéknevük is napvilágot látott, rájöttem, hogy nemsokára az ő könyvük is megjelenik idehaza, Vigyázz rám címmel. Szóval jó pár spoiler-be is belefutottam, de egye fene.
A kedvenc szereplőm egyértelműen Jeremy lett. Olyan kis édes, és koravén, hogy engem egyből elvarázsolt.
A végkifejlet nem tudom miért, de nem lett olyan ütős, bár akció az volt bőven. És Mia állása is kérdéses lett, ami eddig még nem volt, szóval ez egy üde színfolt volt.
De. Hiába az újítások, nekem ez a kötet a leggyengébb az eddigiek közül. Nem fogott meg, nem ragadott magával. Nem volt bennem olyan feszültség, mint a többi kötetnél. Általánosságban közömbös voltam, ami eléggé elszomorított, tekintve, hogy Rose az egyik kedvenc írónőm.


Értékelés: 4
Borító: 3
Sorozat: Romantic Suspense # 6
Kedvenc karakter: Jeremy
Oldalszám: 686
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2011

2013. 04. 11.

Junot Díaz - Így veszíted el (R)

Fülszöveg:
Junot Diaz kötete egymáshoz kapcsolódó történetek füzére, melyek középpontjában a szerelem áll, csak épp más-más jelzővel: szenvedélyes, tiltott, haldokló, anyai. A szerelem pedig maga is „idegen” egy idegen földön, hiszen New Jerseybe szakadt dominikaiak közösségében járunk, akik gyötrelmesen próbálják összekapcsolni a két világot, hogy életteret találjanak maguknak. Az energikus és ötletes, gyengéd és humoros szöveg elénk tárja az emberi szív határtalan sóvárságát és elkerülhetetlen gyengéit.
Junot Diaz a Dominikai Köztársaságban született és New Jerseyben nevelkedett. Már Drown című első novelláskötete nagy visszhangot váltott ki, majd regénye, a The Brief Wondrous Life of Oscar Wao 2008-ban elnyerte a Pulitzer-díjat. Az Így veszíted el 2012-ben jelent meg tovább öregbítve fiatal szerzője hírnevét.




Junot Díaz még ismeretlen a magyar olvasó közönség előtt, de úgy gondolom, hogy ezt hamar orvosolni fogja ez a novelláskötet.
Le kell szögeznem, hogy ritkán, szinte soha nem olvasok szépirodalmat, de engem teljesen elvarázsolt ez a könyv.
Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is kellene megírnom a véleményemet, hiszen a kötet kilenc novellát tartalmaz, és nem egy teljes történetet. Habár, ha belegondolok, mégis egy egész történetről beszélünk.
Kilenc novella, kilenc különböző élethelyzet. Vannak állandó szereplők, vannak, akik csak egy novella erejéig vannak jelen. De mindegyikükben a közös, hogy mind dominikaiak, akik Amerikában próbáltak szerencsét.
A novelláskötet Yunior köré összpontosul. Vele kezdődik, és vele ér véget a könyv. Megismerhetjük az életének különböző szakaszait, párkapcsolatait, veszteségeit.
Mindegyik novellát nagyon megkedveltem, főleg a hangulata miatt.
Az egyetlen negatívum, amit fel tudnék hozni, hogy sokszor nem tudtam meg az elbeszélő nevét, csak a novella utolsó oldalán.
Az egyik történetet egy nő szemszögén keresztül olvashatjuk, de érződik rajta, hogy férfi írta.
Nem mondanám hosszúnak a kötetet, de mégis kell pár nap, hogy az olvasó végigolvassa. Nem azért, mert olyan unalmas, vagy száraz lenne. Ellenkezőleg. Mindegyik novella olyan életszerű és realisztikus, hogy az ember akaratlanul is összehasonlítja a saját életével, és elgondolkodik mindegyik történeten.
Mindegyik novellából tanulhatunk valamit. Engem ez fogott meg igazán. Legyen a novella három vagy tíz oldalas, amint elolvastam az egyiket, becsuktam a könyvet, és átgondoltam az aktuális szereplők helyzetét, és választását.
Nagyon tetszett, hogy Diaz keveri a spanyol, és az angol kifejezéseket, mondatokat. Így még valóságosabb képet kaptam a dominikai bevándorlókról. Milyen az élet az ő szemszögükből, mit kell elviselniük, hogyan is bánnak velük.
Diaz stílusa megkapó, és hamar megkedvelhető. Néhol nyers, de a humora kárpótol a néha felbukkanó trágár kifejezésekért. Engem már az első mondattal elvarázsolt, és ez kitartott a kötet végéig.
Sokszor az volt az érzésem a könyvet olvasva, főleg, ahol Yunior volt a főszereplő idősebb korában, hogy ez nem fikció, hanem inkább önéletrajzi regény. Legfőképpen az utolsó novellánál éreztem ezt.
Diaz legfőbb erénye – ha fogalmazhatok így – az elgondolkodtatás. Mindegyik novella állásfoglalásra kényszeríti az olvasót. Együtt érzünk a szereplőkkel, vagy elítéljük őket? Megértjük a tetteiket, vagy legyintünk egyet, és tovább lépünk?
A Miss Lora című novella – ami nemrég nyert el egy rangos díjat – talán az egyik legjobb novella a kötetben. Arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk, vajon helyes vagy helytelen-e egy felnőtt nő és egy fiatal fiú kapcsolata. Ha igen, miért? És ha fordított lenne a felállás?
Diaz a társadalmat, és az emberi érzéseket helyezi előtérbe. Mi az elfogadott, és miért?
Személyes kedvencem az első novella. Talán azért, mert ez tükrözi legjobban a borítót. Valamint, bármelyikünkkel előfordult már, hogy elvesztettük az bizalmunkat valakiben, aki fontos volt számunkra. Hogyan lehet ezen túl jutni? Mit érez a sértett fél?
Az átalakulás, amin Magda végig ment, megdöbbentő, de mégis érthető. Egy udvarias, kedves nőből egy olyan asszony lett, aki megnyílik, és hangot ad a véleményének. Elkezd élni, figyel magára, és nem a partnere véleménye lesz az első a számára.
A borító – amit imádok – egyszerű, de mégis sokat mondó. Ritkán találják el a kiadók, hogy milyen borító lenne tökéletes egy könyvhöz. De most, nincs az, hogy „ a borító és a könyv.” Nem keresek hasonlóságot a kettő között, hogy miben hasonlít. Hiszen – szerintem – a borító tökéletesen visszaadja a könyv tartalmát. És így lesz igazán egész egy könyv.
Junot Diaz ezzel a kötettel bemutatkozott, elvarázsolt, és megvett magának. Csak remélni tudom, hogy mások is hasonló gondolatokkal zárják be a kötetet, mint én.
De egy biztos. Diaz nagyszerű író, és alig várom, hogy a következő kötetét a kezembe foghassam, és tanuljak tőle valami újat.
Itt tudjátok elolvasni a kötet első novelláját, Nap, hold csillagok címmel.



Értékelés: 4
Borító: 5*
Sorozat: -
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 160
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás dátuma: 2013

2013. 04. 10.

Karen Rose - Érints meg

Fülszöveg:
Chicagóban, egy fagyos márciusi éjjelen egy fiatal nő leveti magát huszonkét emelet magasból. Aidan Reagan nyomozó a tragédia helyszínén találkozik először Tess Ciccotellivel, az áldozat pszichiáterével, aki egy rejtélyes hívásra sietett a betegéhez. Aidan keserű előítéletektől hajtva azt igyekszik bebizonyítani, hogy Tess üldözte halálba a nőt. Eközben újabb furcsa öngyilkosságok történnek, és a nyomok mind Tesshez vezetnek. Levelek. Ujjlenyomatok. Telefonüzenetek. Morbid fényképek. Ám különös módon, ahogy gyűlnek a bizonyítékok, Aidan lassan arra a meggyőződésre jut, hogy Tess mégis ártatlan. A pszichiáter pedig egyre jobban retteg arctalan, névtelen – és halálos – ellenségétől. És ahogy szorul a hurok Tess nyaka körül, úgy válik egyre világosabbá, hogy a megoldást a múltban kell keresniük, és sokkal több minden köti őket össze, mint gondolták volna. 



Újraolvasás.
Karen Rose az egyik kedvenc írónőm. Imádom a könyveit, imádom a szereplőit… Szóval tényleg megérdemli, hogy a Top 5 –ben legyen.
Ennek a kötetnek is olyan a dinamikája, mint a többinek. Az első oldaltól az utolsóig benned van a feszültség, az izgalom, pedig tudod, hogy a tettest elkapják, a főszereplők megmenekülnek, és mondhatni, happy end-el zárul a történet. De mégis, feszülten olvasol, és elképedsz, hogy hogyan lehet ennyire jól megírni egy könyvet.
Rose minden főszereplője a szívemhez nőtt, már az első pillanattól. A női főszereplőkkel pedig mindig van valami közös bennünk, és ettől még inkább valóságosnak érzem a történetet.
Tess nem ismeretlen már számomra, hiszen Vito húga, és a Halj meg értem c. kötetben is szerepelt. Igaz, akkor már annyi spoiler volt a kötetben, hogy akaratlanul is megtudtunk pár dolgot Tess-ről. De én már ott, akkor megkedveltem. Ebben a kötetben viszont Tess tarolt. Az eddig megjelent kötetekből megismert hősnők közül ő a legtökösebb és neki van a legnagyobb tűrőképessége. Mondhatni már egy kicsit túlzásnak is éreztem, hogy nem borult ki az eseményektől, de gondolom egy pszichológus ilyen.
Aidan-nel eleinte kicsit bajba voltam, mert elég ellenszenvesen viselkedett, de ahogy haladt a történet, úgy vált az egyik kedvenc szereplőmmé.
Aidan és Tess között már a kezdetektől izzott a levegő, és nagyon élveztem olvasni, hogyan kerülnek közel egymáshoz.
Az elkövető kilétére sokáig nem jöttem rá, de a könyv felénél volt egy megérzésem, és be is jött. Rose ért hozzá, hogy az elkövető gondolatai minél érthetőbb és reálisabb legyen. Hogy el hidd, hogy tényleg az elkövető gondolatait olvasod. Ettől lesz Rose piszok jó író.
Rengeteg haláleset történik, és be kell vallanom, volt, hogy elvesztettem a fonalat, hogy ki kicsoda. A nyomozócsapat szimpatikus, de én még mindig Vito „phillis” csapatát favorizálom a legjobban.
És ha már Vito-nál tartok. Imádom a pasast, és örülök, hogy nem csak ő, hanem a szülei is felbukkantak a könyvben.
Aidan családja is szimpatikus volt, és ahogy utánanéztem, kiderült, hogy Abe-nek és Kristin-nek is van saját kötete. Remélem, a kiadó megörvendeztet bennünket azzal is. És ha valaki szemfüles volt, akkor láthatta, hogy Mia, Abe társa is szerepel a könyvben, akinek már itthon is megjelent a saját kötete Számolj tízig címmel.
A végkifejlet, avagy a nagy hajrá nem lett elsietve, minden pörgött, de mégis logikus maradt.
A halj meg értem c. kötetben Tess édesapja is képviselteti magát, szóval azon már nem izgultam, hogy ő túl éli-e.
Végeredményben kaptam egy kiváló romantikus krimit, amit még sokszor el fogok olvasni. Az elkövető őrülten zseniális, a karakterek élettel teliek és logikusak, a romantika is éppen annyit van jelen, amennyit kell.
Egyszóval: Imádtam!


Értékelés: 5
Borító: 1
Sorozat: Romantic Suspense # 5
Kedvenc karakter: Tess, Aidan, Vito
Oldalszám: 628
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2010

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...