Moning-mánia

Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve...

Sherrilyn Kenyon

Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven....

Széthullott Birodalom

És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura...

Fekete Tőr Testvériség

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől...

Nalini Singh

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül.Melyiket szeretem jobban?Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz...

2014. 05. 19.

Rachel Vincent:Rogue - Latrok

Fülszöveg:
RENDBEN, SZÓVAL A MACSKÁK NEM ESNEK MINDIG TALPRA.
ÉN AZTÁN A LEGTÖBBJÜKNÉL JOBBAN TUDOM EZT.

Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.

Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem…



Borító: 5
Sorozat: Shifters # 2
Eredeti cím: Rogue
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 394
Kiadó:Könyvmolyképző
Kiadás: 2012.10.24


Majdnem egy évvel ezelőtt olvastam a sorozat első részét, és akkor úgy döntöttem, hogy folytatni fogom a sorozatot, mert van benne potenciál. Nem igazán siettem el a folytatások olvasását, mert lássuk be. Egy év hosszú idő. De most épp itt volt az ideje hogy a folytatásokat olvassam.
Kezdeném először a borítóval, és úgy a kinézettel. Már az előző résznél is említettem, hogy a könyv gerincéért meg tudnék veszni. Most sincs ez másképp. Egyszerűen imádom. A borító is fantasztikus, és a hátlap is. De a könyv gerince... Soha sem foglalkoztam annyira a könyvek gerincével, de ez annyira mutatós, hogy nem tudom nem imádni.

De vissza a könyvhöz. A Stray úgy fejeződött be, hogy Faythe úgy döntött ő lesz az első női végrehajtó, és két évig marad a falkával, utána pedig meglátja hogy mi történik.
Bevallom nőiesen nem igazán emlékeztem a részletekre. Ezért is jár nagy piros pont az írónőnek, amiért a könyv első felében meg-megemlítette az alapvető információkat. Mert enélkül bizony bajban lettem volna.

Kezdetben nehezen rázódtam bele a történetben, de ahogy haladtam úgy vettem fel a fonalat. A könyv dinamikája ugyan az, mint az előzőé. A könyv közepétől indulnak be igazán a dolgok, onnantól már tényleg nem lehet letenni.

A történet elején már láthatjuk is Faythe-et munka közben. Több hete már annak hogy végrehajtóként dolgozik, de még mindig csak kezdő. A könyv eleje már gyilkossággal indít, de még sincs meg a sztori dinamikája. Mint említettem, az majd a könyv közepe tájékán indul be.
Különös módon gyilkolják a kandúrokat. Eleinte semmi összefüggés nincs a gyilkosságok között, de ahogy halad a történet, úgy érnek össze ezek a bizonyos szálak.
A falka nyomozásba kezd, és kiderül, hogy az előző rész egyik rossz fiúja visszatért, hogy bosszút álljon. De van, aki rajta akar bosszút állni. Szóval bonyolult az ügy.
És ha még ez nem lenne elég, Faythe-et a volt barátja is zaklatja telefonon. És mint kiderült, ez a fiú is fontos szerepet kap a történet alakulásában.

Faythe-et az első részben nem nagyon sikerült megkedvelnem. Vagyis inkább a könyv második felétől, amikor mintha kicserélték volna. Humoros és tökös lett. És mellesleg az esze is a helyén volt. Itt viszont pont fordítva történt. A könyv első felében igazán megkedveltem a stílusa és a humora miatt. De a könyv felénél valami megváltozott, és visszatértünk oda, ahonnan az első résznél kezdtük. Hisztis lett, és nagyon önző. Valamint a folytonos titkolózása miatt igen nagy bajba keveredett, és ezzel a falkának sem segített. Nem tudom mi ez a hullámvölgy nála, de biztos vagyok benne, hogy ki fogja nőni. Hiszen a befejező rész címe egyértelmű. ;-)

Amit nagyon hiányolok a könyvből, és úgy az egész sorozatból az a vérmacskák bemutatása, valamint hierarchiájuknak megismertetése. Persze alap dolgokat kapunk, de ez számomra édeskevés.
A másik dolog, az maga a falka. Nem egy alakváltós könyvet olvastam már, és ott az olvasó érzi hogy ők egy család, mindenki nagyon közvetlen a másikkal, heccelik egymást stb... Itt ezt nem érzem. Az írónő hiába mutat jó pár aranyos és vicces jelenetet a szereplőkről, mégsem érzem a családias hangulatot. Pedig konkrétan egy igazi családról beszélünk. Remélem ezt orvosolni fogja az írónő. A szereplők nekem még mindig idegenek. Adott egy marék szereplő, és adott a nevük. De három vagy négy szereplőtől eltekintve - akik úgy ahogy be vannak mutatva - semmit nem tudunk a többiekről.

A nyomozás mellett a romantikus szál is képviseltette magát. Faythe és Marc tipikus se veled, se nélküled kapcsolatban élnek. Az olvasónak egyből feltűnik hogy ki viseli a nadrágot a kapcsolatban. Szeretem ha egy nő erős és független, és mellé kapunk egy domináns férfit. Az erős és független nő az megvan, de a legnagyobb bánatomra a domináns férfi karakter sehol nincs. Akárhonnan nézem, Marc ha Faythe-ről van szó, egy nagy papucs. Amiket a lány művel(t) vele, már régen szóba sem kéne vele állnia, ehelyett...És ne felejtsük el, hogy Marc és úgy az egész falka próbálja ráerőltetni Faythe-re a a dolgaikat. (Házasság, gyerek.) Nem csoda hát, hogy szegény lány sikítva próbál menekülni.

Új szereplő is felbukkant, remélem hogy végleg a falkával marad. A végkifejlet ismételten pörgős és ütős lett. Egyszerűen nem lehetett letenni.

A harmadik rész meglett alapozva, hiszen Faythe "bíróság" elé áll, mert megfertőzött egy embert. Igaz hogy baleset volt, de mégis megtette. Izgatottam vágok bele a harmadik rész olvasásába, kíváncsi vagyok hogyan alakul a falka élete.
Mindenesetre még várom a "nagy durranást" a sorozatban. Nagyon jó, izgalmas és olvasmányos, de még hiányzik valami.


2014. 05. 12.

Jamie McGuire - Gyönyörű esküvő

Fülszöveg:
TUDJÁTOK, HOGY ABBY ABERNATHY VÁRATLANUL MRS. MADDOX LETT. DE MI HÚZÓDIK MEG A NAGY ESEMÉNY HÁTTERÉBEN? Miért kérte meg Abby Travis kezét? Milyen titkokat osztott meg egymással Abby és Travis a szertartás előtt? Hol töltötték a nászéjszakájukat? Ki tudott még az eseményről… és miért nem árulta el senkinek? Abby és Travis szökése körül mindent a legnagyobb titok övezett… egészen mostanáig. A Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás rajongói minden kérdésükre választ kapnak az esküvő (és a nászéjszaka!) viharos történetében, és mint a nagyszerű történetek esetében, erre is érdemes volt várni!


Borító: 4
Sorozat: Gyönyörű # 2,5
Eredeti cím: A Beautiful Wedding
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 156
Kiadó:Maxim
Kiadás: 2014.04.25


Köztudott, hogy imádom Travis-t. Az is köztudott hogy a sorozatért is odavagyok. És az is köztudott, hogy nem igazán szeretem a novellákat.
De ezt muszáj volt elolvasnom.

Az alapszituációt ismerjük. Abby és Travis hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntenek, hogy elutaznak Las Vegas-ba, és összekötik az életüket. Igen ám, de biztos hogy ismerjük a részleteket?

A sorozatban mint tudjuk Abby megkérte Travis kezét a balul sikerült meccs után. A Gyönyörű sorscsapást olvasva az olvasó érezte, hogy tökéletes a pillanat ahhoz, hogy ezek ketten repülőre üljenek, és összekössék az életüket.
Most viszont, a novellát olvasva kiderült, hogy nagyobb okok húzódnak a döntés mögött. Ami nekem kifejezetten nem tetszett.

Imádom a párost, Abby-vel sem voltak soha gondjaim. Igaz ami igaz nem a kedvencem, de nem is utáltam soha. Most viszont legszívesebben képen töröltem volna. Az okai egyáltalán nem tetszettek. Úgy éreztem a könyvet olvasva, hogy muszájból akar összeházasodni Travis-el, hogy meglegyen az alibijük. Az egész novella arra épül, hogy Abby hogyan győzködi magát.
Míg a könyvekben nyilvánvaló volt a szerelmük, itt ebből semmit sem kaptam. Még Travis is kevés volt ahhoz, hogy a hátán elvigye a történetet.
A szereplők teljesen kifordultam magukból. Egyedül Travis volt néha olyan, mint amilyennek megismertük. Abby viszont teljesen más volt, ami a kárára ment.
Viszont ami nagyot dobott a történeten, az Travis édesanyjának a levele. Tökéletesen illett a novellához, és Travis édesanyjából is kaptunk egy keveset.

Úgy érzem, mintha az írónő csak rajongói nyomásra írta volna a novellát, de a szívét nem tette bele. Ha gonosz akarok lenni, akkor egy még rövidebb változat beleférhetett volna az első könyvbe is.

Amit még hozzátettem volna a novellához, az az első gyermekük születése. Hogy Travis hogyan is viseli. Szerintem parádésra sikeredett volna. Így viszont kifejezetten csalódás volt ez a novella. Semmit sem kaptam vissza abból a hangulatból, ami ezt a párost övezi.
(Ajánlom Francica bejegyzését a novelláról, aki tökéletesen megfogalmazta azt, ami nekem nem igazán sikerült.)


2014. 05. 04.

Tess Gerritsen - A sebész

Fülszöveg:
Egyszer még futni hagy… De másodszorra nem menekülsz.

A sorozatgyilkos az éjszaka leple alatt besurran női áldozatainak otthonába, és válogatott kínzásoknak veti alá őket. Olyan kegyetlenül ügyesen bánik a szikével, hogy kiérdemli a „sebész” nevet. Utolsó áldozata, Cordell doktornő épphogy megmenekül, de a szörnyű emlékek elől szülővárosából Bostonba költözik, ahol új életet kezd. Ám pár évvel később a halottnak hitt „Sebész” ismét lecsap, és nem hagy kétséget afelől, hogy hamarosan befejezi a félbehagyott munkát…



Borító: 2
Sorozat: Rizzoli & Isles # 1
Eredeti cím: The Surgeon
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 430
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2009


Az írónő könyve nagyon régóta szerepelt a várólistámon. Időről időre mindig visszatértem a könyvhöz, értékeléseket olvastam, de valami mindig visszatartott. És így utólag belegondolva nem is bánom, hogy ilyen sokáig vártam hogy elolvassam. Mert valljuk be. Kész időpocsékolás volt.
Jó pár véleményt olvastam a könyvről, de csalódnom kellett. Értetlenül állok, mert a fülszöveg egy lendületes és borzongatós krimit ígért. Amit kaptam az minden volt, csak nem borzongató.

Bostonban sorra gyilkolják a nőket. A tettes miután órákig kínozza az áldozatok szuvenírként magával viszi az áldozatok méhét is. Évekkel ezelőtt egy sorozatgyilkos ugyan így végzett az áldozataival. Csak egy bökkenő van. A gyilkos már halott. Akkor ki lehet ez a titokzatos Sebész, aki folytatja az öldöklést, és mindent ugyan úgy intéz, mint az elődje?

Bevallom nőiesen, hogy nagyon csalódtam a könyvben. Mint említettem a fülszöveg ígéretes, de a megvalósítás hagy kivetnivalót maga után.
Lehet velem van a baj mert túl sok Gyilkos elméket nézek, és hamarabb rájöttem a dolgokra mint a rendőrök.

Két évvel ezelőtt a gyilkos utolsó áldozata túlélte a támadást, és most Bostonban dolgozik orvosként. Cordell doktornőt az eset megnyomorította. Fél kimenni az utcára, a legjobb biztonsági rendszert szereltette fel a lakásában, és igen bizalmatlan. Nem olvas újságot, ezért villámcsapásként éri, amikor a rendőrség felbukkan nála és közlik vele hogy milyen gyilkosságsorozat indult el Boston-ban. A rendőrök sokáig  rá gyanakodnak, de mint kiderült alaptalanul.

Ha már a rendőrségnél tartunk. Azt hittem hogy egy Karen Rose féle csapatot kapok, akik minden nap összeülnek, és egyeztetnek egymással. Rosszul hittem. Ezek a rendőrök mindenek, csak csapat nem. Ügyefogyottak, sablonosak és nőgyűlölők. Ebben a kis csapatban dolgozik az egyetlen női nyomozó Rizzoli is.
Nehéz dolga van, de meg is nehezíti a saját dolgát. Csúnyácska, de nyomozói szempontból van benne potenciál. Viszont olyan, mint egy veszett bulldog.
Azt vártam hogy egy tökös, humoros nyomozónőt kapok. Ehelyett Rizzoli hiába nő, ő maga is nőgyűlölő és akkora bizonyítási vágy van benne, hogy hibát hibára halmoz. A csapattársai is rosszul bánnak vele. Kiközösítik.
Nincs meg a csapatban az, ami kéne. Az összes karakter sablonos és felszínes. És mint említettem nagyon buták. Az olvasó hamarabb kilogikázza a dolgokat mint ők. Erre jó példa, hogy a könyv közepe tájékán kezdenek el gondolkodni a rendőrök, hogy el kéne utazni abba a városba, ahol Cordell doktornő is lakott, hiszen ott kezdődött minden. Ezt már az olvasó a 20. oldalnál kilogikázza, de a nyomozók csak egymás ellen harcolnak és kakaskodnak, minthogy az ügyre koncentrálnának.
A sorozat névadója Rizzoli inkább mellékszereplő, mint főhősnő. Alig látunk belőle valamit, de ha mégis, akkor az olvasó minél hamarabb túl akar rajta lenni, annyira ellenszenves s nő.
A könyv fő mozgatórugója Moore felügyelő és Cordell doktornő.
Alapvetően romantikus könyv fan vagyok. Ez annyit tesz, hogy nem bánom ha mindig van egy könyvben romantikus szál. Lehet az gyenge vagy erős. A lényeg hogy legyen. De vannak olyan könyvek - mint ez - ahová nem illik bele a történetbe. De az írónő mégis leerőltette a torkunkon. Mert ez a szerelmi szál annyira instant, amennyire csak lehet.
Moore felügyelő 20 évig boldog házasságban élt a feleségével, és miután a nő elhunyt, árnyéka önmagának. A háza még mindig úgy néz ki ahogy a felesége hagyta, és a nőről is jelen időben beszél. Erre összetalálkozik Cordell dokival, és már szerelmesek is egymásba. És rá pár hétre pár házasok is. Ha még lenne is alapja ennek a románcnak akkor nehezen elnézném ezt a bakit, de semmi alapja sincs. Párszor beszélnek, és már dúl is a szerelem.

A tettes gondolatai nem olyan betegesek mint vártam. A könyv közepére már tudtam hogy kicsoda, de persze a nyomozók azt se tudták hogy hol járnak, nemhogy ki a tettes.
A végkifejlet sejthető, bár Rizzoli ismételten hülyén viselkedett. Bár azt nem értem, hogy a tettes miért van életben. Gondolom a folytatások miatt.
Összességében: Egy "Zs" kategóriás krimi ami ezer sebből vérzik. A karakterek sablonosak és élettelenek és az írónő stílusa sem a legjobb. Egy szó mint száz. Kár volt elolvasni.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...