Fülszöveg:Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok: természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával.
Borító: 3,5
Sorozat: Démon-ciklus # 1
Eredeti cím: The Painted Man / The Warded Man
Kedvenc karakter: Arlen, Bruna
Oldalszám: 602
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013
Mostanában egyre többször jött velem szembe ez a könyv. Egy idő után már napi szinten gondoltam rá, és muszáj volt elolvasnom.
Viszont kicsit csalódott vagyok. Kicsit többet vártam.
Nem is tudom, mikor olvastam utoljára ilyen vaskos könyvet. Vigyáznom is kellett, nehogy megtörjön a gerince.
Nehezen
rázódtam bele a sztoriba. Arlen pillanatok alatt szimpatikus lett, de a
történet nem szippantott magába. De ahogy olvastam, azt vettem észre
hogy fogynak a lapok, és nem akarok a végére érni.
A történet három szálon keresztül fut. Mindegyik más nézőpont, más élet bemutatása.
Őszintén
szólva egyértelműen Arlen és az ő útja volt a legérdekesebb,
legkiforrottabb. Leesha szála is érdekes volt, viszont Roger... Annyira
értelmetlen hogy az valami hihetetlen. Egyáltalán nem izgalmas és
érdekes. Roger számomra egy szimpla mellékszereplő. Jó lett volna, ha az
író eldönti, hogy főszereplő, vagy egyéb mert teljesen felesleges volt
az ő szála.
300 éve, minden este magúrok - démonok - lepik el a földet és gyilkolják az embereket. Senki sem tudja, hogy honnan jöttek, és mivel lehet megölni őket. Várják a Szabadítót - aki réges régen felvette velük a harcot, és összekovácsolta az embereket.
A történet összetett, és mindennek megvan a maga értelme. Az első, aki bemutatkozik az Arlen. Egy kis faluban él, és amikor a magúrok megölik az édesanyját - akit ő próbált megmenteni - betelik nála a pohár. Eldönti, hogy felveszi velük a harcot kerül, amibe kerül.
Arlen volt az,akit az író a legjobban kidolgozott. Észrevétlenül nőtt fel, és lett az, aki. Nagy kár, hogy az író rengeteget ugrik az időben, és pont azok a részek nem kerültek bemutatásra, ami a legjobban érdekelt. Arlen tanulóévei nagyon érdekeltek volna. És az is, hogy hogyan lett a Rovásember. Azt láttuk, hogy hogyan "kísérletezik", de hogy mi vezette végleg erre az útra.. Nagyon nehéz volt Arlen-t a Rovásemberként elképzelni. Arlen, a fiatal fiú, aki okos és kedves, valamint talpraesett, teljesen más, mint a Rovásember. Persze később kicsit megismerjük a Rovásembert is, és rajövünk, hogy valamicske még maradt belőle Arlen-ból.
A második szemszög Leesha-é, aki
a falujának egyik leggazdagabb családjának lánya. Naiv és nincs saját
véleménye. Ez megváltozik, amint megismeri Bruna-t, a falú ősöreg
gyógynövészét, és kitanulja a mesterséget.
Öröm volt látni, hogy Lesha hogyan válik nővé, és lesz egy független és okos asszony.
Az már más kérdés, amikor a 27 évig tartogatott szüzességét erőszakkal elveszik, és pár perc múlva már kutya baja...
Roger, akié a harmadik nézőpont egy teljesen felesleges karakter. Unalmas maga Roger is, és a története is.
Nagyon vártam, hogy mikor ér össze ez a három szál. Mikor, és milyen körülmények között fognak találkozni a szereplők.
A könyv nagyon hosszú. Csak egyszer éreztem azt, hogy unalmas amit olvasok, és ezt is maximum 50 oldal erejéig.
A
világ az nagyon jól ki van dolgozva, igazán összetett. Bár nem értem,
hogy miért csak Arlen-nak jutott eszébe, hogy a rovásokat másképp is
hasznosítsa...
A végkifejlet - csata - nagyon ütős volt. Alig bírtam letenni a könyvet. Alig vártam, hogy ismét Arlen-ről olvassak. Igazság szerint annak örültem volna a legjobban, ha az egész könyv Arlenről szól, és az ő szemszögén keresztül láthatjuk az eseményeket.
Kíváncsi leszek, hogy mi lesz még itt. Főleg hogy a lándzsa másnál van, viszont Arlen így is boldogul...
Kicsit csalódott vagyok, egy kicsit jobbra számítottam. De még így is nagyon tetszett a könyv. A szereplők a könyv elején még gyerekek, de a végére már felnőttet. Úgy érzem, mintha egész életükben velük lettem volna, és ez a kötődés a könyv végéig megmaradt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése