Fülszöveg:A félvámpír Catherine Crawfield és élőhalott szerelme, Bones az izgalmakban és véres csatákban bővelkedő évek után némi pihenésre vágyik. Párizsba utaznak, hogy végre gondtalanul élvezhessék egymás társaságát, ám közbeszól a múlt… Cat egy éjjel lidérces álomból ébred. Egy nagy hatalmú vámpír, Gregor furakszik be az álmaiba, olvas a gondolataiban, s ami a legijesztőbb: azt állítja, Cat az ő felesége, s Bones elrabolta tőle. A vámpírtörvények rendkívül szigorúak. Ha egy házasság megköttetett, az immár felbonthatatlan. De hogyhogy Cat nem emlékszik semmire? Mi ez a nyomasztó őrület? Gregor hajthatatlan, és semmi sem tántoríthatja el, hogy visszaszerezze, ami az övé… Őrületes hajsza veszi kezdetét, s persze Cat nem tagadja meg önmagát – jó szándékú, ám gyakran hebehurgya akcióival végveszélybe sodorja mindkettejüket…
Borító: 5
Sorozat: Cat és Bones # 4
Eredeti cím: Destined for an Early Grave
Kedvenc karakter: Bones, Cat, Vlad, Ian
Oldalszám: 382
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2011
Újraolvasás.
A borítón
lévő ajánlás teljesen helytálló: Cat és Bones a legeredetibb páros.
Olvasmányaim során még soha nem találkoztam ilyen párossal, és tudom, hogy nem
is fogok.
Többször
olvastam már a könyvet, és a sorozatot is. Legutóbb tavaly nyáron tartottam
újraolvasást. És hiába, tudom hogy mi lesz a könyv végén, Ms. Frost eléri, hogy
ahányszor a kezembe veszem az egyik Cat & Bones könyvet, falom az oldalakat
és eközben tövig tudnám rágni a körmöm.
Vannak
könyvek, amiket bármennyire is szerettem, egyszerűen képtelen vagyok egy
épkézláb értékelést írni róluk. Könnyű lenne azt írni, hogy szerettem, imádtam,
Bones az egyik legjobb, de… Szeretnék bővebben is írni a könyvről. De hiába
gondolkodom, pár mondatnál soha nem tudok többet írni. Ez a sorozat is az ilyen
könyvek közé tartozik.
A történet.
A fülszöveg szerintem tökéletes, hiszen pontosan összefoglalja a könyv
történéseit.
Kedvenc
párosom akaratlanul is egy újabb kalandba keverednek. Éppen élvezik a nyugodt
és megérdemelt szabadságukat, amikor Cat-et furcsa álmok kezdik gyötörni. Egy
idegen szőke vámpír ostromolja álmában, és azt kéri Cat-től, hogy menjen el
hozzá, hiszen a felesége.
A történet
haladtával fény derül a titokzatos idegen kilétére, és arra is, hogy vajon
igazat állít-e…
Új történet,
új akció, váratlan események, izgalom, dráma, erotika. Pár címszó, ami
összefoglalja a könyvet.
Ms. Frost
nagyon ért hozzá, hogyan táncoljon az ember lánya idegein. A történet pörög,
nincs megállás. Egyik percben még nevetsz Cat egyik poénján, a másik percben
viszont vele együtt félsz, és rettegsz, hogy talán elveszíti Bones-t.
Miután az
első könyvben összejöttek majd szétváltak a szereplők útjai, az olvasó azt
hinné, hogy semmi újat nem tud mutatni a kapcsolatuk. De Jeaniene annyi jó író,
hogy hiába, minden könyvben drámáznak valamin, annyira jól elő van adva, hogy
rettegsz a párosért, hogy maradjanak együtt. Újabb válság áll be a páros
kapcsolatába, és most úgy tűnik, egy sokkal nagyobb volumenű, mint az eddigiek.
Bones kitálal, elmondja az összes gondolatát, és számomra valahogy érezhető,
hogy ő jobban szereti Cat-et, mint fordítva. Szó se róla, Cat azért csinál sok
butaságot, hogy megvédje Bones, és azért, mert szereti. De Cat és én is
elfelejtettünk egy fontos dolgot. Bones mestervámpír. Erősebb, gyorsabb és
kitartóbb, mint az átlag.
Viszont Cat-et
párszor jól fejbe vertem volna. Az előző kötetben is megjegyeztem, hogy nagyon
kezd átváltani szuperhősbe, de Bones fogalmazta meg a legjobban, mit is érzek
ezzel kapcsolatban. Valahogy nem is lepődtem meg azon, hogy vámpírként is más,
mint a többiek. A tanulékonysága – már ami a vámpírlétet illeti – kicsit túl
gyors volt, de ezt még el tudom nézni.
A könyvet…Imádtam. Sok régi szereplő képviseltette magát, és akinek a legjobban örültem, az Vlad volt. Most egy másik oldalát is megmutatta, és ezzel még jobban megkedveltem őt.
A könyvet…Imádtam. Sok régi szereplő képviseltette magát, és akinek a legjobban örültem, az Vlad volt. Most egy másik oldalát is megmutatta, és ezzel még jobban megkedveltem őt.
Több új szereplő
is bemutatkozott, és az aktuális fő gonosz is. Gregor-ról olvasva nekem
valahogy mindig az jutott eszembe, hogy inkább északi származású, mint francia.
Az ő jellemét is megismerhettük, és a közös múltját Cat-el.
A
végkifejlet. Atya.Ég! Imádtam! Annyi feszültség, annyi izgalom… Imádom, ahogy
ez a nő ír. Igaz, nekem a lezárás kicsit túl hírtelen jött, hiszen egyik
percben még harcol egymással Bones és Gregor, a másikban már csak pislogok az
utolsó szóra a könyvben.
Akiért fáj a
szívem, az Rodney… Annyira jó páros voltak Justine-val.
Spade-ra és
Denis-re külön figyeltem fordítottam, hiszen az ő történetük a soron következő.
De, be kell látnom, nem vagyok oda értük, bármennyire is szeretném. Azt
reméltem, az újraolvasás majd segít, hogy megkedveljem őket, de ez nem igazán
jött be.
És most egy
kicsit a fordításról. Amiért nagyon mérge voltam, az Vlad nevének elírása. Vlad
Tepe?. Miért kellett ez? Minden egyes alkalommal, amikor Vlad teljes neve
felbukkant, az a kérdőjel szúrta a szememet. Pár elírás is volt a könyvben, de
azokon túltettem magam. Valamint a két testőrvámpír neve. Ragtapasz és
Ugróiskola. Ez most komoly?
De amiért
nagy dicséret jár a kiadónak: Megtartották az eredeti borítót, amit imádok!
