Fülszöveg:Elérkezett az idő. Anita Blake-nek választania kell… egy vámpír és egy vérfarkas között.
Ez az ügy már első hallásra is rázósnak tűnik. És aztán csak egyre bonyolultabb, véresebb és veszélyesebb lesz. Anita Blake, profi halottkeltő és vámpírvadász. De ez alkalommal rá vadásznak. Valaki 500.000 dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére, így bujkálnia kell, és az sem árt, ha közben kideríti, ki haragszik rá ennyire. Vajon ember vagy szörnyeteg akarja őt eltenni láb alól? Hogy ne legyen túl egyszerű a dolga, Anitának nemcsak a saját életét kell megmentenie. Richard élete is veszélybe kerül, akárcsak pozíciója a falkában, mivel nem hajlandó ölni saját vérfarkasaiért. Anita viszont öl helyette is. Jean-Claude pedig, a város vámpírmestere csak a megfelelő alkalomra vár, hogy belebújhasson Anita elméjébe, a szívébe… és talán az ágyába is.
Régi értékelés: 4
Borító: 3,5
Sorozat: Anita Blake # 6
Eredeti cím: The Killing Dance
Kedvenc karakter Stephen, Edward
Oldalszám: 416
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2005
Újraolvasás.
Kicsit csalódott vagyok. Amikor két hónapja rászántam magam, és elkezdtem újraolvasni a sorozatot, nem számítottam arra, hogy már a hatodik részt ennyire le kell pontoznom. Őszintén szólva bajba is voltam a pontozást illetően, mert amit adni akartam a könyvre, az túl pozitív lett volna az előzőekhez képest, viszont amit adok neki, azzal alulértékelem a következőkhöz képest. Értitek.
De minél többet gondolkodtam a könyvön, annál több negatívum bukkant fel. Így megkönnyítettem a saját dolgomat.
Na de most vissza könyvhöz.
A fülszöveg nagyon ígéretes, izgalommal vágtam neki a könyvnek. De csalódnom kellett. A könyv közepénél járva eszméltem rá, hogy nem vagyok elragadtatva, sőt, szinte unom a könyvet. A fáradtságra fogtam. De ez nem jött be, mert másnap is ugyan ezek az érzések dúltak bennem.
Nem meglepő módon, több szálon fut a könyv, de amilyen jónak tűnik, annyira lapos. Igen, lapos. Hiába, Anitára vérdíjat tűztek ki, mégis lapos a könyv.
A könyv első felében nagyjából annyi történik, hogy Anita híreket kap Edward-tól, hogy vadásznak rá, elrejtőzik Richard-nál, és elmegy Jean-Claude új klubjának, a Danse Macabre-nak a megnyitójára, ahol megpróbálják megölni. Nagyjából ennyi. Oh és ne felejtsem el, hogy elmegy Richard-al megmenteni Stephen-t.
Nem tűnik túl akciódúsnak. És nem is az. Egyedül a Stephen mentőakció tetszett. Ott Anita a védelmébe veszi Stephen-t, és az azután történtek is megmelengették a szívemet. Míg Richard túl beszari ahhoz, hogy megvédje a farkasait, Anita megteszi helyette is.
" – Miért bámul engem? – támadtam rá.
A férfi csöndesen válaszolt, mint aki soha nem szokott kiabálni.
– Mert maga a legfélelmetesebb mocsokláda ebben a szobában.
– Most már legalább tudom, hogy maga vak.
– Látom, amit látok – válaszolta.
– Mi a franc baja van?
– Semmi.
Megpróbáltam kitalálni valami jobb kérdést.
– Mit lát, amikor körbenéz az itt levőkön? – nyögtem ki végül.
– Amit maga is. Szörnyeket.
– Akkor miért gondolom, hogy nem ugyanazokat a szörnyeket látom itt, mint maga?
Harley a maga sajátos módján elmosolyodott: az ajka egy egészen picit felfelé görbült.
– Talán máshogy néznek ki, de akkor is ugyanolyan szörnyetegek. Mind szörnyetegek."
A könyv második fele viszont pörgött és izgalmas volt. Hiába, a rendőrségi nyomozás háttérbe szorult - vagyis inkább nem is volt - kárpótolt helyette a természetfeletti politika, és a szereplők helyzete ebben a világban. Jobban megismerhettem a farkasok hierarchiáját és szokásait is.
Több új szereplő is felbukkant, mint például Sylvie és Damian. De a visszatérő szereplők is képviseltették magukat. Rá kellett jönnöm, hogy az a kis gyenge Stephen az egyik kedvenc szereplőm. Olyan, mint a következő kötetekben felbukkanó Nathaniel, csak farkas. Olyan kis gyámoltalan ez a srác, hogy csak szeretni lehet. Nagyon tetszettek Stephen és Anita közös jelenetei. Számomra a könyv egyik legjobb jelenetei.
Míg az előző két kötet Jean-Caude-ot és Richard-ot mutatta be külön-külön, itt mind a ketten jelen voltak. Felütötte a fejét a féltékenység, és Anita belátta, hogy ideje választania.
Anitát még mindig kedvelem, de sokszor képmutató volt, ami nem tett jót neki.
Richard is többet mutatott a farkas énjéből, és a siránkozást is elkezdte. Vagyis inkább végig ugyan azt fújta, de a könyv végére a talpára állt. Komolyan, kedvelem Richard-ot. Tényleg egy kiscserkész ebben a világban.
Ezért is tartom ironikusnak, hogy Anita annyit hangoztatta, hogy a házasság előtt nem szexel. Főleg úgy, hogy egyik percben még sírógörcse van, pár perc múlva viszont már a fürdőszobában szexel.
Anita ebben a kötetben több új képességre is szert tett. Lupa lett (a farkasok alfa nősténye), a nekromanta képességei is tovább fejlődtek, Richard-al és JC-vel megalkották a triumvirátusukat, és végezetül három vámpírjelet is birtokol.
Cseppet soknak tartom ezt, főleg azért, mert a vámpírjelek ellen állandóan fellázadt.
Akikre még kitérnék, azok a könyv fő gonoszai. Nos belőlük akadt egy pár.
Sabin eleinte nem tűnt negatív figurának. Csakúgy, mint a halandó szolgája, Dominic. De ahogy haladt a könyv, úgy derült ki, hogy kik is ők valójában, és miért érkeztek.
Annyira ígéretes volt ez a szál. De Hamilton nem dolgozta ki eléggé. Sőt, sehogyan sem dolgozta ki. Elénk vetette Sabin-t, aki oké hogy vámpír, és hogy az állatvér miatt elrohad, de ennyi. Se az életkorát nem tudtam meg, se semmit. Az ő, Dominic és Cassandra triumvirátusa is mondvacsinált volt. Az erejükről semmit sem tudtam meg. Egyik szereplőről sem. Cassandra-t sajnálom, mert valahogy megkedveltem, de annyira kidolgozatlan volt az ő szerepük, hogy kár volt megírni.
Csakúgy, mint a Raina és Gabriel szálat. Raina annyira jól kidolgozott karakter volt. Imádtam, hogy ennyire szadista, és hogy ilyen jó karakter. De ahogy Hamilton elintézte...Ezért kellett négy részen át majdnemhogy központi figurának lennie, hogy két golyót kapjon és annyi?
Még Gabirel halála is jobban fel volt építve, mint Raina-é.
A végkifejlet el lett sietve, és Hamilton túl gyorsan zárta le. Dominic is kapott pár golyót, és annyi. Valami nagyobb volumenű dologra számítottam, főleg hogy ő is nekromanta és egy triumvirátus tagja. Szégyen, de ez a szál annyi kidolgozatlan. És közben dühös vagyok Hamiltonra, mert annyi potenciál volt bennük.
Amit még megemlítenék, és gondolom senki sem gondolt rá, az Bert, és a halottkeltés. Bert-ről tudjuk, hogy pénzmániás, és állandóan dolgoztatja Anitát. Most viszont se híre, sem hamva. Szerintem Hamilton elfelejtkezett róla, hogy Anitának munkája is van.
Összességében nálam ez volt a mélypont. Egyáltalán nem voltam elájulva a könyvtől. Annyi potenciál volt a könyvben, de Hamilton valahogy ezt nem használta ki. Lapos és kidolgozatlan volt az egész történet, mintha csak az Anita- JC - Richard hármasra koncentrálna, és a többi le van szarva.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése