2013. 12. 23.

Laurell K. Hamilton - Sápadt hold

Fülszöveg:
Amikor Anita megtudja, hogy volt szeretője, Richardot nemi erőszak vádjával letartóztatták Tennessee-ben, összehívja a csapatot. Egy ügyvéd, és számos vámpír, no meg vérfarkas kíséretében érkezik meg, hogy kiszabadítsa Richardot. Anita tudja, hogy a vérfarkas egy szörnyeteg, de abban is biztos, hogy nem követhetett el nemi erőszakot. A zsaruk Myertonban korruptak, a trollok pedig, akiket Richard tanulmányozott, rettegnek. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ha sokáig szimatol, akkor a városka vámpírmestere megtámadja őt és barátait. A helyi vérfarkasok sem látják szívesen az Anita vezette társaságot. Az idő szorít: a holdtölte előtt kell kiszabadítania Richardot, mert ha nem, akkor a bajok megállíthatatlanul sokasodni kezdenek.


Régi értékelés: 4
Borító: 3,5
Sorozat: Anita Blake # 8
Eredeti cím: Blue Moon
Kedvenc karakter Anita, Asher, Damian, Jason, Richard
Oldalszám: 384
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2005


Újraolvasás.
Elérkeztem a 8. kötethez is. Bevallom, anno nekem eddig tartott az Anita Blake mániám. Eddig imádtam, utána kezdett lecsúszni a leejtőn.
De mivel újraolvasom a sorozatot, majd kiderül hogy meddig bírom.
Eddig ezt a kötetet olvastam a leghosszabb ideig. Az előző könyveket 1 nap alatt befaltam, ezt viszont... Kicsit unalmas volt, így ingert se nagyon éreztem, hogy olvassam.
Ismét elhagyjuk St. Louis-t, és más felé vesszük az irányt. Nekem nagyon tetszenek azok a könyvek, ahol kicsit mellőzzük a nagyvárost, és más helyszíneket látogatunk meg. Most éppenséggel Myerton-ba, Tennesse államba.
A fülszöveg lelövi az összes "poént", így túl sok meglepetés nem éri az olvasót. Az alapszál ugyebár az lenne, hogy Richard-ot kihozzák a börtönből. Ez igen hamar megoldódik, és feledésbe is merül ez a szál.
Hamilton mint mindig, ezúttal is több szálon futó történettel állt elő, azonban majdnem mindegyik háttérbe szorul, és ismételten Anita és az ő helyzete ebben a természetfeletti világban kerül előtérbe. A többi szál amolyan adalék.

Anita és a kis kompániája útnak indult, hogy Richard-ot kihozzák a börtönből. Anita és Richard között forr a levegő, ez kár is lenne vitatni. Megismerhetjük Richard édesanyját, és az öccsét is, Danielt. Nagyon szimpatikusak voltak mind a ketten.
Richard falkájából is felbukkan Jamil és Shang-Da. Mind a kettő szimpatikus.
Anita helyzete a falkában visszatérő elem, és ismét bebizonyítja, hogy hiába, nem vérfarkas, akkor is joga van magát lupának nevezni.
Raina és a munin is bezavart jó párszor a képbe, és nekem ez kifejezetten tetszett, hiába az erotikus felhang. Tetszik, hogy Raina a síron túl is gyötri a kis csapatot, és végre Anita is rájön, hogy vagy megtanulja kezelni a képességeit, vagy neki lőttek. Rájön, hogy el kell fogadnia azt az életet amibe belecsöppent, és felelősséget kell vállalnia a leopárdjaiért.
Nagyon tetszett, hogy Anita kezd nyitni a leopárdok felé. Tetszett, ahogy próbálkozott közelebb engedni magához a kis csapatát. Főleg Nathaniel-t.

A helyi vérfarkasfalka nem tett túl nagy benyomást rám. De Marianne-t nagyon megkedveltem. Örülök, hogy Anitát a pártfogásába vette.
Nagy piros pont Hamilton-nak, hogy Asher kifejezetten sokan szerepelt a könyvben. Isten tartsa meg jó
szokását. Imádom Asher-t, ezen nincs mit beszélni. Damian-nak is kinyílt a csipája, és egy kicsit többet mutatott magából, és olyan dolgokat árult el Anitának, akit senki más. Említést tett az ardeur-ról is.
A helyi vámpír banda nem volt egy nagy szám. Nekem úgy jött le, Hamilton  nem fektetett túl nagy hangsúlyt erre a szálra. Olyan összedobottnak tűnt. Ahhoz képest, hogy Hamilton többször említette, hogy milyen ritkák a nekromanták, itt ismét felbukkant egy, aki Colin - a helyi vámpírúr - szolgája. Méltatlanul nem lett kihasználva ez a szál, és Colin halála is nagyon összedobott lett.

Viszont az Anita-Richard szál nagyon jól lett megírva. Végre Richard is révbe ért, bár a körülmények elég furcsák voltak. Nagyon tetszett, hogy ismét bepillantást nyerhettem a falka ügyeibe. Plusz pont jár Hamilton-nak az üldözős jelenetekért. A könyv egyik legjobb része. Visszatérve Richard-ra. Olyan édes pofa volt Anita-val. Ezt a Richard-ot szeretem. A kiscserkészt, akibe egy kis ész is szorult. Megváltozott egy kicsit, végre a lábára áll, ha kell. Szereti Anitát, de míg Jean-Claude csak Anita-val van, addig Richard kiköti, hogy ha Anita-nak lehet valakije rajta kívül, akkor neki is.

A végkifejlet nagyon ütős lett, bár nem éreztem, hogy annyira fel lett volna építve ez a szál. Hamilton a könyv közepe, ha nem a vége felé elénk vet egy feltevést a démonokról, és pikk-pakk meg is oldódik a helyzet. Tetszett, hogy most egy démon az egyik fő gonosz. Érdekes és izgalmas volt, ahogy elbántak vele.

Nagyon tetszett a könyv, de úgy érzem, hogy több mindent is ki lehetett volna hozni belőle. Hamilton az Anita-Richard szálra építette a könyvet, és sajnos ebből adódóan a többi szál alig lett kidolgozva, és valahogy nekem a könyv eleje unalmasra sikeredett.
Emellett zavar az is, hogy úgy érzem, Hamilton hülyének nézi az olvasóit. Minden kötetben elmagyarázza hogy ki kicsoda, mintha nem olvasnánk a sorozatot, és nem tartanánk a 8. kötetnél.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...