Laurell K. Hamilton - A kárhozottak cirkusza

Fülszöveg:
Mindenki Anitát akarja. Ő ezt még hízelgőnek is találná. Ha nem az élete forogna kockán. Elég csak rápillantania az első áldozatra, és Anita Blake számára rögtön nyilvánvalóvá válik: vérszomjas vámpírok falkája szabadult rá St. Louisra, akik egy gyilkosságnál nem fognak megállni. De azt ő sem sejti, hogy hamarosan egy hatalmi harc kellős közepén találja magát, melyben a tét a város feletti uralom megszerzése. Az események egyre bonyolódnak, az áldozatok száma pedig rohamosan nő. Vajon elég erős lesz-e Jean-Claude – a város jelenlegi ura – ahhoz, hogy megvédje hatalmát? És kicsoda valójában Richard, Anita titokzatos, új hódolója? Anitának minél gyorsabban cselekednie kell, és nagyon úgy tűnik, csak rossz választásai vannak, ha életben akar maradni. A Kárhozottak Cirkuszában pedig már minden készen áll a végső, nagy összecsapásra.



Régi értékelés: 4
Borító: 4,5
Sorozat: Anita Blake # 3
Eredeti cím: Circus of the Damned
Kedvenc karakter Anita, Edward, Richard
Oldalszám: 326
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2004

Újraolvasás.
Már az előző két értékelésemben is írtam, hogy ismét Anita Blake mániában szenvedek. Elölről kezdem a sorozatot, és be kell vallanom, hogy imádom!

Szinte falom a könyveket, és az oldalakat. Mindegyik könyvet maximum egy nap alatt olvastam el. Egyszerűen nem tudom letenni.
Na de vissza a történethez. Anita ismét bajba keveredik, bár ez nem lepődök meg.
Ismételten három szálon fut a történet. Eleinte úgy tűnik, semmi közük egymáshoz a cselekményeknek, de a könyv végére összeállt, és kiderült, hogy mindvégig egyetlen személy állt a dolgok mögött.
Ezt a kötetet két-három éve olvastam utoljára. Majdnem mindegyik Anita Blake kötet fő cselekményeire emlékszem, szóval az alapozás megvolt. Tudtam, hogy ki a főellenség, tudtam, hogy a Kárhozottak Cirkuszában lesz a végső leszámolás. Ezen kívül viszont...Nem sok mindenre emlékeztem.
Mint említettem, három szálon fut a cselekmény. Pontokba szedem, mert ez nekem is emlékeztető lesz a későbbiekre nézve.

1. Gyilkosságok, amik egy csapat vámpírhoz köthetőek
2. Egy vámpírellenes csoport, az Emberi Elsőbbség felbukkanása
3. Mr. Oliver felbukkanása, aki a Város Ura akar lenni

Első olvasásra úgy tűnik, hogy egyiknek sincs semmi köze a másikhoz. De végül kiderül, hogy Mr. Oliver áll minden mögött. Oliver nekem nagyon szimpatikus volt. De kicsit csalódást okozott. 1 millió éves. Így nem igazán sorolható be homo sapiensnek. Annak az elődje. Ő egy homo erectus. Megdöbbentett, hogy Hamilton előállt egy ilyen idős vámpírral. Azt vártam Olivertől, hogy ilyen idősen nagyon durva lesz. Értitek. Ehelyett kaptam egy udvarias "embert", akiről senki nem mondaná meg, hogy vámpír. A hívóállata a kígyó. Most komolyan. 1 millió éves. Valami régi, elfeledett állatot kitalálhatott volna neki Hamilton. Sárkány, Dinoszaurusz...Mit tudom én. Annyi a csavar a hívóállatában, hogy egy majdnem kihalt fajt, a lamia-t is magához tudja szólítani. Ez tetszett. Sőt, a lamia, Melanie is nagyon szimpatikus volt. Örülök, hogy ő megúszta.

Anita itt is tökös, és humoros volt, szerzett jó pár sérülést, sőt, a halál szélén is állt. Megismerkedett Richard-dal, és úgy tűnik, talált egy normális pasit maga mellé.
Annyira örültem, hogy Richard felbukkant. Bevallom, itt még imádom őt. Kedves, aranyos, j
óképű. És vérfarkas. De még ez sem zavart. De mivel tudom, hogy Mr. Ordas milyen hisztérika lesz, áldom az eget, hogy itt még normális.
Az egész könyv pörög, és Hamilton ismételten megtartotta az arányokat. Nincs semmi túlírva. Van egy-két lassabb fejezet, de még ezt elnézem.
Edward ismét felbukkant, és pedig csak vigyorogni tudtam rajta. Komolyan, imádom a pasast! Nem is emlékeztem rá, hogy ilyen gyakran felbukkan.
A könyvben több új szereplő is felbukkant. Richard, Stephen, Larry... Ó igen, Larry! Néha annyira megütöttem volna! Aranyos, de... Nem is tudom. Azt hiszi, ő mindent tud, de amikor akció van, akkor döbben rá, hogy nem minden úgy van, ahogy a könyvekben. De szerintem jó tanonc lesz belőle.
Az is nagyon tetszett, hogy nem egy halottkeltés szemtanúja lehettem. Az előző részben ezt hiányoltam, szóval piros pont jár Hamilton-nak.
Akit még kifelejtettem.Jean-Claude. Kettős érzelmeim vannak vele kapcsolatban. Egyik részem nagyon kedveli, másik részem viszont arra vár, hogy végre valamit letegyen az asztalra. Mert szó mi szó, eddig mindig Anita végezte el a piszkos munkát helyette. Emlékezzünk Nicolaos esetére. Jean-Claude csak pihent a koporsójában, és Anita végzett az előző Város Urával. Itt is. Anita volt, aki pontot tett az ügy végére.
Tetszett, hogy Anita nem riad vissza attól, hogy elárulja Jean-Claude-ot. De  közben rádöbben, hogy érez valamit a vámpír iránt.
A végkifejlet nagyon ütős lett! Egy jól megkomponált harc. Ez a könyv legjobb része, és egyben az egyik gyengesége is. Nagyon tetszett, hogy Edward is csatlakozott, és az egész csata is tetszett. Viszont! Egy ilyen idős vámpírtól, mint Oliver többet vártam. Most komolyan. Egy karó, és vége. Azt vártam, hogy mivel ilyen idős, valami nagyon komoly kell ahhoz, hogy végezzenek vele. De ez...Csalódás volt.
Viszont, a hibái ellenére is - mivel van az is - faltam a könyvet. Nem tudtam letenni, és ahogy befejeztem, egyből olvasni akartam a következő részt.