Laurell K. Hamilton - Véres csontok

Fülszöveg:
Egyetlen halott feltámasztása Anita Blake számára szinte rutinfeladat. De mihez kezdjen egy egész temetővel?
Ez az ügy már első hallásra is rázósnak tűnik. És aztán csak egyre bonyolultabb, véresebb és veszélyesebb lesz.

Anitának egy ősrégi temető halottait kellene feltámasztania, hogy a segítségükkel elsimíthassanak egy egyre élesebb vitát a szóban forgó terület jogos tulajdonosait illetően. A megbízók ugyanis luxusszállodát készülnek építeni a hegyek közé, de az ötlettől nincs mindenki elragadtatva. Főként a Bouvier család, akik azt állítják, az őseik abban a földben nyugszanak, tehát a terület őket illeti. De Anita úgy érzi, nincs a birtokában minden információ. Mintha elhallgatnának előle bizonyos dolgokat.
Aztán itt vannak a brutális gyilkosságok, melyeknek meg kellene találnia az elkövetőjét. Úgy tűnik, egy vérszomjas vámpír garázdálkodik a környéken, ezért Jean-Claude is a helyszínre siet, és az ő rivalizálása egy másik nagyhatalmú vámpírmesterrel csak tovább bonyolítja a helyzetet. Titokzatos halálesetek, egy temetőnyi zombi, egy fogságából kitörni készülő szörnyeteg – de a vámpírvadász lelkére mégsem ezek a dolgok jelentik a legnagyobb veszélyt. Talán Anita ezúttal túl közel engedi magához Jean-Claude-ot. Talán…


Régi értékelés: 4
Borító: 5
Sorozat: Anita Blake # 5
Eredeti cím: Bloody Bones
Kedvenc karakter Anita, Jean-Claude, Larry
Oldalszám: 398
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2004

Újraolvasás.
Nem akarom minden Anita Blake könyv értékelését azzal kezdeni, hogy "Anita ismét bajba keveredett". Egy idő után már unalmas. Kivételesen a könyv nem azzal indít, hogy Anita ismét zűrben van.
Kedvenc halottkeltőmet azzal bízza megy egy ügyvédi iroda, hogy keltsen életre egy egész temetőt. Úgy gondolom, Anitának ez meg se kottyanna már. Ha átlagos korú halottak lennének. De nem azok. Majdnem mindegyik minimum kétszáz éves. Nos, ez már Anitának is nagy falat. Főleg emberáldozat nélkül.
Izgalmasan indult a könyv, és ez a könyv végéig kitartott. Kivételesen nem St. Louis-ban zajlanak az események, hanem Branson-ban, pár óraára St. Louis-tól. Anita a tapasztalat kedvéért magával rángatja gyakornokát, Larry-t is. Imádok róluk olvasni. Mármint Anitáról és Larry-ról együtt, ahogy dolgoznak. Larry tökéletes tanonc Anitának, Anita pedig totális tyúkanyó. Imádom, amikor annyira félti Larry-t, hogy legszívesebben hazaküldené.

Az aktuális megbízók nem nyerték el a tetszésemet, és már a kezdetekkor nyilvánvaló volt, hogy valamit titkolnak.
Ahogy haladt a történet, úgy kanyarodtunk el ettől a száltól, és csöppentünk egy teljesen másba, amihez első hallásra tényleg semmi köze nincs Anita megbízásához.
Főszerepet kap a gyilkossági nyomozás, és az elszabadult vámpír. Nagyon tetszett ez a szál, végig izgalmas és pörgős volt. Érdekes volt olvasni, hogy egy hithű, konzervatív család mit gondol a vámpírrá válásról. Azt is meglépnék, hogy a halott lányukat szétdarabolják, csak hogy megmentsék a lelkét.
A nagy nyomozás közepette Anita segítséget kér Jean-Claude-tól. Szent meggyőződésem, hogy míg a előző kötet Richard-ot volt hivatott bemutatni, ez a kötet már Jean-Claude-ra összpontosít. Oké, semmi újat nem tudtunk meg, de én örültem neki, hogy végig jelen volt.
Olyan helyzetekben láttuk, amikben nem hinném, hogy ismét szerencsénk lesz.

„ – Nem tudom, hogy a társaim képesek-e járni. Kissé ki vannak facsarva. – [Jean-Claude] Kuncogni kezdett a saját viccén, egyik kezével eltakarva a szemét, mintha ez már neki is túl mulatságos lenne.

– Te részeg vagy – mondtam.

 Bólogatott.
– Én is úgy hiszem.
– Vértől nem lehet berúgni.
– Fenékig ürítettem két halandót, de egyik sem ember.
Ezt hallani se akartam.
– Mi a fenéről beszélsz?
– Nekromanta, utána kísérőnek farkasember; ez az ital minden vámpírnak a fejébe száll – mondta vihogva. Jean-Claude sohasem szokott vihogni.”

Megtudtuk, hogy mit gondol, és mit érez Anita iránt. Valamint az is napvilágot látott, hogy a vámpírok nappal ténylegesen meghalnak. Az már viszont nem újdonság, hogy Jean-Claude erő terén ismételten nem tett le semmit az asztalra, a többi vámpírhoz képest igen gyenge volt. Annyira várom már, hogy mutasson valamit, mert számomra ez az egyik legkiábrándítóbb Jean-Claude-ban. Viszont sokszor nagyon édes volt - nincs rá jobb szó - és imádom a "beszédstílusát". Lényegében nagyon kedvelem, de mint vámpír... Még most, az ötödik rész elteltével sem mutatott semmi.

Na de ha Jean-Claude, akkor valamelyik farkasa is a képbe kerül. Ez esetben Jason utazott el vele, és volt a "háziállata". Jason-t is nagyon kedvelem, örülök hogy ismét hallatott magáról.

Anita kénytelen eleget tenni Seraphina, a térség Úrnőjének meghívásának. Több vámpír is felbukkan a kötet során, és be kell látni, sokkal erősebbek, gonoszabbak és brutálisabbak, mint azt  Anita gondolta. Még Jean-Claude-nál is erősebbek. És ez ismételten ahhoz vezet, hogy Anita irtó nagy bajba keveredjen.

A könyvben a tündérek is bemutatkoznak, megtudhatunk pár praktikát, hogyan kell védekezni a tündérek bűbája ellen. Magnus nagyon szimpatikus volt, a testvérével Dorrie-val sem volt problémám. Az már egyébként Hamilton számlájára írandó, hogy bakizott Dorrie-val kapcsolatban. (Többször említi a nő gyerekeit, de sehol nem volt róla szó)

A végkifejlet nagyon ütős lett. Talán az egyik legütősebb. Végig pörgött a cselekmény, sose tudtam, hogy a következő oldalon mi vár rám. Anita egyik gyengeségére is fény derült, ami nekem különösen tetszett, mivel Hamilton szinte sebezhetetlennek tünteti fel Anitát.

Azon már nem lepődtem meg, hogy ismételten Anita volt az, aki az ügy végére pontot tett, és Jean-Claude ismételten az igazak álmát aludta.

Viszont Anita, és Jean-Claude között zajlottak az események. Nem kell semmi rosszra gondolni. Akárki akármit mondd, izzott köztük a levegő, Anita hiába is tagadja. Meggyőződésem, hogy JC sokkal jobban illik Anitához, mint Richard. Valahogy kiegészítik egymást.

A könyv végére összeáll a kép, és kiderül, hogy az első szálnak - halottkeltés - is megvolt az értelme.
A cím nagyon találó, nekem nagyon tetszett a története. Amit még megemlítenék - már az előző résznél is eszembe jutott - hogy Anita egyre kevesebbet alszik, eszik, iszik. Mármint értitek. Eleinte megvolt a 6-8 óra alvás, napi 2 étkezés. És a kávé. Most Anita szinte nem is alszik, mégis olyan fitt, mint egy szuperhős, ételt-italt már csak hírből ismeri. Hamilton elküldhetné Anitát egy kiadós alvásra, amondó vagyok.