Fülszöveg:A romantikus sorozat második kötetében a középső lány, Pepper története bontakozik ki, aki közben fiatal nővé cseperedett és csak lázadó természetének köszönheti, hogy átvészelte a nehéz időket. Amikor egy lövöldözés tanúja és egy sötét titok tudója lesz, menekülnie kell. Az egyetlen olyan helyen rejtőzik el, amit otthonának nevezhetett. Meglepve tapasztalja, hogy régi szerelme, Dan Graham az eldugott hegyi farmon él. Pepper úgy gondolja, hogy Dan, a csatában edzett egykori terroristaelhárító már nincs rá akkora hatással, mint annak idején. Azonban rá kell ébrednie, hogy csak úgy kaphatja vissza az életét, ha összeköti a titokzatos harcoséval, aki minden rezdülésével segíteni szeretne neki.
Borító: 2
Sorozat: Lost Texas Heart # 2
Eredeti cím: Almost Like Being in Love
Kedvenc karakter: Dan, Gabriel, Zack
Oldalszám: 344
Kiadó:Alexandra
Kiadás: 2007
Újraolvasás.
Az írónő könyveivel még a könyvmolyságom kezdeti időszakában ismerkedtem meg. Vannak jó könyvei, és vannak kevésbé jók. A kötet a Lost Texas Heart / Prescott nővérek trilógiába tartozik, és az egyik kedvenc sorozatom az írónőtől. Időről időre előveszem az első részt (A lelkész lánya) és újraolvasom. Szeretem Hope történetét, és a lányok múltja is érdekes. Viszont Pepper soha nem tartozott a kedvenceim közé.
A kötet, csak úgy mint azt előző a múltba viszi vissza az olvasót. Mi történt amikor a gyerekek élete megváltozott, hogyan dolgozza fel Pepper, hogy a szüleik elhunytak.
Majd jön egy 17 éves ugrás, és a jelenben találjuk magunkat. Pepper felnőtt, 25 éves nő lett, aki kénytelen álneveket használni. Éppen egy dedikáláson vesz részt, ahol a példaképe, Napier tábornok(nő) legújabb könyvét dedikálja. Pepper-re nagy hatást gyakorol a nő, és úgy dönt, hogy később újra felkeresi a tábornokot. Viszont teljes sokként éli meg, amikor szem és fültanúja lesz annak, ahogy a tábornok meggyilkolja az egyik alárendeltjét. Ennek tetejében le is bukik, és a dedikált könyvét is a helyszínen hagyja. Pepper-nek menekülnie kell, és hova máshova mehetne, mint ahol eddig a legjobban érezte magát.Diamonds-ba. Itt viszont találkozik régi szerelmével Dan-el, aki már korán sem az, aki volt...
Ennyit a történetről röviden. Az írónő könyveiben nem kell többet látni, ami. Egy egyszerű romantikus történet, megtoldva mindennel, amit a műfaj megkíván. Viszont vannak olyan időszakok, amikor az embernek pont erre van szüksége.
Kedveltem Pepper-t. Talpraesett, csípős nyelvű és okos. Viszont nagyon zárkózott és nem bízik senkibe. Mindig csak menekült, és soha nem telepedett le sehol.
Most viszont úgy hozta a sors, hogy örökölt egy farmot. És pár hétig egy lakótársat, a volt szerelme képében.
Tetszett a történet, viszont voltak benne hibák. (Mint általában Dodd könyveiben)
Pepper nagyon bizalmatlan, és soha nem beszél magáról. Viszont itt van Dan. Aki nagyon dühös a lányra amiért szó nélkül elhagyta. Az a Dan, aki tudja, hogy hogyan kell Pepper-el bánni. Az a Dan, aki nem az az édes srác, aki tinédzserként volt.
Dan beállt a hadseregbe, és több életveszélyes küldetésen vett részt. Az így szerzett ellenségei úgy tudják, hogy halott. A szülei azt hiszik, hogy az utolsó életveszélyes küldetéséből lábadozik. Az igazság az, hogy éppen küldetésen van, és éppen Pepper újonnan örökölt farmját használja főhadiszállásként.
Dan-t igazán megkedveltem. Nyugodt és összeszedett, de körüllengi egyfajta veszélyes aura.
Tetszett ahogy a maga módján visszahódította Pepper-t, és rávette, hogy bízzon benne.
A kapcsolatuk igazán tüzes. Hol "kóstolgatják egymás" - hiszen egyikük sem beszél igazán magáról -, hol veszekednek, hol pedig egymásnak esnek. (Igaz, az utóbbi a könyv közepétől érvényes)
Ahogy halad a történet, a páros úgy nyit egymás felé. És ott a másik szál, a másik szemszög. Hope és Gabriel próbál Pepper nyomára bukkanni több kevesebb sikerrel. És eljött az a pont, ami igazán gyenge ebben a részben. Hope már az előző részben is kutatott a családja után. Hét év telt el azóta, hogy hozzáment Zack-hez. És hét év alatt nem sikerült előrébb jutniuk. Úgy hogy mindent bevetettek. Zack befolyását, Gabriel tudását. És semmi. Majd hirtelenjében már szinte karnyújtásnyira vannak Pepper-től. Sajnálom is nagyon, mert ez a trilógia főszála, és Dodd ilyen gyengén oldotta meg. Valamint azt sem értem, hogy miért volt szükség arra, hogy Pepper kismillió álnévvel rohangáljon az országban.
Viszont kárpótol a könyv vége. Igazán akciódúsra sikeredett. Nagyon tetszett, ahogy a páros megoldotta a helyzetet. Az már kevésbé, hogy Pepper még mindig csak menekült. Dan-t is jól kupán vágtam volna, de hamar megbocsátottam neki.
Amit még kiemelnék, azok a múltba
való visszatekintések. Hogyan ismerkedtek meg egymással Pepper és Dan,
valamint mit éreztek akkor. Piros pont ezért az írónőnek.
Összességében nem egy eget rengető alkotás. Dodd hozta az elvárt színvonalat, és a hibáit. De ennek ellenére nagyon szeretem ezt a sorozatot, és várom már, hogy az utolsó testvér történetét is újraolvassam.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése