Fülszöveg:Hogy változik a világ. Anita Blake egykoron minden vámpír esküdt ellensége volt, most azonban társa Jean-Claude-nak, a vámpírúrnak és Micah-nak, az alakváltó leopárdnak. A szerelmi élete azonban nem áll meg itt. Nem is állhat. Anitát ugyanis – aki már korántsem annyira emberi, mint régen – egyszerre emészti a vámpírok vágya és a vérleopárdok éhsége. A vágyakat pedig ki kell elégíteni. Újra és újra.
Most viszont Jean-Claude-nak van szüksége rá. Legősibb leszármazottja elküldte gonosz és hatalmas követét St. Louis-ba, így Jean-Claude-nak és a klánjának védekeznie kell. Anita nem tudja, hogyan viszonyuljon a betolakodóhoz, ám hamarosan olyan próbákat kell kiállnia, amilyenekről nem is álmodott. Szenvedélye minden sötét erejére szüksége van ahhoz, hogy megmentse azokat, akiket szeret.
Régi értékelés: 4
Borító: 4,5
Sorozat: Anita Blake # 11
Eredeti cím:Cerulean Sins
Kedvenc karakter: Asher, Damian, Anita
Oldalszám: 486
Kiadó:Agave
Kiadás: 2007
Mivel ismételten fellángolt az Anita Blake mániám, elég gyakran fogtok találkozni ezekkel az értékelésekkel.
Ahogy befejeztem az előző részt, szinte azonnal kezdtem el olvasni a folytatást. Az újdonsült mániámnak hála szinte falom az AB köteteket, és újra belemerülök ebbe a fantasztikus világba.
Az előző rész amolyan vízválasztó volt. Minden tekintetben. Kíváncsi voltam hogy mennyire tud nekem tetszeni a könyv. Oké már olvastam kétszer is, de az évekkel ezelőtt volt. Azóta változtam én is, szóval érdekelt, hogyan fogadom Anitát és az új dolgait.
A fülszöveget olvasva nagy reményeim voltak a könyvvel kapcsolatban. Hiszen úgy gondoltam, hogy végre Jean-Claude megmutat valamit az erejéből, ha már eddig nem igen tette. A vámpírpolitika gondolata is tetszett. Szóval nagyon pozitívan álltam a könyvhöz. És még pozitívabb lettem, amikor az első oldalon kiderül, hogy Anita éppen a munkahelyén van, és még zombit is idézett. Ujjongni akartam, hiszen ezt szeretem Anitában.
De ahogy haladt a könyv, úgy kezdett megkopni a varázsa is. Azt vettem észre, hogy kezdem unni amit olvasok. Vagy éppenséggel azt, amit az előző részben is. Hogy hiába telik el több oldal, nem haladunk semerre.
A könyv vastagabb a szokásosnál, több szálon is fut a cselekmény, de nem kötött le. Sőt, nemrég olvastam, de már az elejére sem emlékszem tisztán.
Szóval adott nekünk egy nagyon jó alapanyag, de Hamilton nem igazán tudott mit kezdeni vele. Pedig ha az arányokat megtartotta volna...!
Mint említettem, több szálon fut a cselekmény. Adott nekünk ez a bizonyos Belle Morte és követe szál. Itt van nekünk a zombikeltés, Anita magánélete és a képességeinek újabb okosságai, valamint egy igen érdekes gyilkossági nyomozás. Csak sajnos Hamilton eléggé összecsapta. Szó se róla, tetszett a könyv, de valami nem klappol.
Azt gondoltam, hogy Maudette és a csapata érkezésével kapunk egy nagy jó történetet, ahol Jean-Claude és követői minden erejükkel küzdenek. Ehelyett szinte semmi ilyesmit nem kaptam, csak vámpírpolitikát, de azt is a gyenge fajtából. Nem éreztem azt a tehetetlenséget mint anno az Égő Áldozatoknál, amikor a Vámpírtanács szinte földbe döngölte Anitáékat.
Maudette és a többi küldött hozta a szokásos rideg és gonosz vámpírt, de nekem mégsem voltak olyan ütősek.Még úgy sem, hogy Belle Morte felbukkant, igaz nem teljes valójában. Oké ő hozta azt, amit vártam tőle, de mégis.
A zombikeltés a könyv elejével el is lett felejtve, inkább a könyv végén volt jelentősége.
Viszont a nyomozás nagyon jó lehetett volna. Így is tetszett, ütős és véres volt, a végkifejlete még annál is jobb. Viszont úgy éreztem, hogy Hamilton elsiette. A könyv közepe-vége tájékén hozakodott elő vele, így nem igazán tudott kiteljesedni. Igen, megszoktuk Hamiltontól hogy több szálon fut a cselekmény, és eleinte semminek nincs értelme, csak a végén érnek össze a szálak. Ez itt is érvényes, viszont elég erőltetettnek hatott az egész.
Na és Anita? Kötetről kötetre változik, szokja a helyzetét. Na és persze a képességeit, és szeretőit. Ez a kötet abban volt "vízválasztó", hogy Anitának lassan döntenie kell. Szörnyek vagy emberek. Hiszen egyre jobban beilleszkedik a természetfeletti világába, de ezt a rendőr munkatársai nem nézik jó szemmel. Dolph teljesen megváltozott, és kikelt magából. Viszont Zebrowski hozta a szokásos formáját.
Anitát viszont... Nem tudom. Megértem de mégsem. Ismét előtérbe került a szerelmi élete, és hogy mit kezd ezzel. A régi, esetleg új szeretői is szinte hisztiznek, ő meg már nem tud ezzel mit kezdeni.
Richard-al se veled, se nélküled kapcsolata már egy ideje tart. Ebben a kötetben inkább "se veled".
Eddig kedveltem Richard-ot. A csapat naiv kiscserkésze, aki utálja önmagát, és nem tud a helyzetével mit kezdeni. Ebben a kötetben már én is belefáradtam Richard marhaságaiba. Mindig a legrosszabbkor áll a talpára, és a legbutább döntéseket hozza. Hiába mondanám hogy hátha javul a helyzete, tudom hogy nem fog.
Asher mindig is a kedvenceim közé tartozott. Szeretem a megkínzott karaktereket, és Asher modora még jobban el tud bűvölni. Csak úgy, mint Damien, de ez most nem érdekes.
Szóval Asher. Az ő helye ebben a kis világban elég kérdéses. Mestervámpír de nincs se hívóállata, se semmije. Viszont erős. (Bár ebből nem igen láttunk semmit, csakúgy mint Jean-Claude-nál)
Mivel Belle Morte a teremtője, így bármikor visszahívhatja magához. Kivéve, ha Jean-Claude vagy Anita szeretője... Kitaláljátok? Anita egy újabb szeretőre tett szert Asher személyében. És igen, hármasban nyomták. Viszont engem ez nem zavart.
Inkább az, hogy Anita döntésképtelen. Gyakorlatias, de mivel most érzelmekről van szó, döntésképtelen. És mondjuk ki. Érzelmileg szinte analfabéta. A szívét még most sem nyitotta meg senkinek teljesen. Az indokait értem, de kicsit hihetetlenek.
Szóval rengeteg oldal arra ment el, hogy Anita vacillál, kihátrál, makacskodik. De ez még nem az a kategória, ahol a hajam tépném az idegességtől. Viszont Asher amikor kikelt magából,szinte ujjongtam, hiszen Anita képébe vágta azt, amit én is gondolok, és senki sem meri kimondani:
" Mindig lesz valami kifogásod, hogy egyszerre ne kelljen mind a kettőnkkel lenned. Még az egy szem vámpírszeretődet is ki akarod forgatni vámpír önmagából, az isten áldjon meg! Hogy is lennél képes kettőnket elfogadni olyannak, amilyenek vagyunk?
[...]
Mindig találnál bennünk valamit, ami nem elég jó neked. Soha nem is lesz olyan férfi, akiben ne találnál kifogásolnivalót. Soha senki nem lehet elég tiszta, elég tökéletes. Hozzánk hajt a szükség, jó, nevezzük szerelemnek akár, de neked még ez sem elég.
[...]
Most a vámpírtrükkök a baj, holnap valami más. Valami mindig lesz. Figyeltelek Richarddal, Jean-Claude-dal és Micah-val is. Ő mindenre rábólint, amit csak kérsz tőle, ő így igazodik el érzelmeid útvesztőjében. Így maradhat melletted. Jean-Claude lemond a vágyairól és az élvezetről, amit pedig nap mint nap megkaphatna. Így maradhat melletted. Richard kipörgött az útvesztődből, mert az ő saját labirintusa épp elég volt neki. "
És ha már ennél a szálnál tartunk, akkor Jason sem maradhat ki, hiszen ő is "megvolt". Szóval Anita szépen lassan gyarapítja a szeretőinek számát. Van akit érzelmi szempontból választ, és van akit gyakorlati szempontok miatt. Jean-Claude-al is akciózik, szóval Anita megadja a módját a dolgoknak.
Anita napközben sem pihen. Ha éjszaka nem a halandó szolgát játssza, vagy éppen egyik gyilkossági helyszínre tart, akkor új ellenséget szerez magának.
Minden Vámpírok Ősanyját. Nagyon érdekes karakter, várom hogy Hamilton mit alkot vele. (Igen olvastam a Fogat fogért-ig, de ki emlékszik mindenre?)
Ahogy már megszokhattuk, a végkifejlet - mindegyik - el lett kapkodva. Jean-Claude kilépett Belle vérvonalából, bár a jó ég tudja hogyan, és mitől. Azt hiszem, kezdek letenni arról hogy valaha is láthatom Jean-Claude erejét.
Nem tudom hogy Hamilton véletlenül
hozta elő ismét ezt a titkos kormány dolgot, akiknek Anitára fáj a
foguk. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle.
Összességében Anitás, de mégsem. Valami hiányzott, viszont még mindig szeretem ezt a sorozatot, és a karaktereket.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése