Laurell K. Hamilton: Haláltánc

Fülszöveg:
St. Louis-ban fellép a világhíres vámpír balett-társulat. A nagy eseményre rengeteg vámpírúr érkezik, pomme de sang jelölteket hozva magukkal Anitának, akinek energiaháztartása az ardeur miatt egyre csökken. És ha ez még nem lenne elég, úgy tűnik, teherbe is esett, a teszt pozitív. A lehetséges apák száma viszont majdnem ugyanannyi, mint a pomme de sang jelölteké. Ezzel egy időben a triumvirátus hatalma véletlen események során megerősödik, Anitát pedig több ízben is meglátogatja Minden Vámpírok Öreganyja, a sötét Marée Noire, aki minden jel szerint ébredezik…


Borító: 4
Sorozat: Anita Blake # 13
Kedvenc karakter: Jason
Oldalszám: 576
Kiadó: Agave
Kiadás: 2008

Újraolvasás.

Mióta újraolvasom a sorozatot vannak dolgok, amiket jobban megértek, mint anno, amikor két évvel ezelőtt olvastam a sorozatot.

Anita nagy utat tett meg ezalatt a 13-14 könyv alatt. Mondjuk inkább úgy, hogy teljesen kifordult önmagából, és szinte már nem is az, aki volt.

Bevallom nőiesen, nekem ez a könyv volt a sorozat mélypontja. Az előző kötetekben is alig volt valami cselekmény, de itt...

Az egész könyv semmiről sem szól. És ezt értsétek szó szerint. Már elfogadtam azt, hogy mivel Jean-Claude ereje a nemiséghez áll közel,szükségesek ezek a jelenetek. Viszont ami itt történt, az már kicsit sok volt. Sőt, inkább unalmas.

A fülszöveg elég érdekes, szóval vártam valamit. Értitek. De nem kaptam semmi mást, csak hisztit, metafizikai gubancokat, szexet, hisztis és így tovább...

A könyv 80%-a csak arról szól, hogy Anita idegbajoskodik, hogy terhes. Az apák száma pedig szinte végtelen... Persze ebből kialakul egy nagyobb hiszti, hiszen Richard pont erre vágyik. Egy gyerekre. De lehet, hogy nem az övé. Akkor neki nem kell. (Igen, Richard megint alkotott...)
A pomme de sang jelöltekkel kapcsolatban. Én azt vártam, hogy több Város Urat és Úrnőt ismerünk meg. Ennek ellenére csak Cape Cod és Chicago Urát és kicsinyt háztartását ismertük meg.

Érdekesek voltak, főleg Cape Cod Ura és felesége, a szirén. Viszont ezt is elég felszínesen érintettük.

A legnagyobb baj a könyvvel, hogy semmi cselekménye nincs. Zajlik az élet, Anita egyik szerelmi hisztiből mászik át a másikba, és ez még nem lenne elég, kiderült, hogy már nem csak farkas és leopárd likantrópiával van megfertőzve, hanem oroszlánnal, és egy eddig ismeretlen lénnyel. Szóval a fő problémát a könyvben az oroszlánok jelentik, mivel Chicago Ura, Auggie-nak a hívóállatai és Anita igencsak vonzódik hozzájuk. Főleg Haven-hez, alias Sütiszörnyhöz. De csak metafizikailag.

Nagyon vártam, hogy mikor bukkannak fel vámpír balettáruslat tagjai, és milyenek is. Hamilton viszont annyira elveszett az érzelmi részeken, hogy az utolsó pár fejezeteben lezavarta az egész balett szálat. És ami már megszokott tőle, a végkifejlet, és az úgynevezett epilógus is el lett sietve.

Anita is megváltozott. Még mindig tökös, viszont most már kezd együttműködőbb és szerelmesebb is lenni. Az erkölcsei már nagyon nem azok amik voltak, viszont még így is akadnak olyan dolgok, amiket nem vesz be a gyomra.

Az ardeur-ral is folyamatosan küzd, és mivel nincs elég pomme de sang jelölt, jönnek azok maguktól.

És ha már itt tartunk. Hamilton, mi a fészkes fenét műveltél Requiem-vel, akit az előző részben annyira megkedveltem? Teljesen kivetkőzött magából, és azon imádkoztam, hogy térjen vissza a megszokott önmagához. Hála az égnek ez valamennyire sikerült is neki.

Anita ismételten nem teketóriázott, már ami a szexet illeti.

A sorozat folyamán először került sor egy olyan hármas menetre, ahol férfi-férfi-nő felállás volt. Persze ez eddig is így volt, viszont eddig a férfiak nem nyúltak egymáshoz. Most viszont Jean-Claude és Auggie (Chicago Ura) élvezték egymás testét, miközben Auggie Anitát élvezte. Értitek. Le is esett az állam rendesen, hogy Hamilton ezt bevállalta. Persze innen nem volt megállás, jött a Micah-Anita-Nathaniel-Jean Claude felállás, London az új vámpír is belekóstolt Anita erejébe. Ami szomorú, hogy ő amolyan ardeurista, azaz ardeur függő aki pont ezt szerette volna elkerülni. Requiem levágott egy nagy hisztit, de ő is sikeresen megfektette Anitát, majd a könyv végén Natnaniel+Jason is.

És az utolsó oldalakon Asher és Anita végre kettesben voltak, ami nem várt fordulatot okozott. Anita majdnem meghalt, Asher viszont szert tett végre a hívóállatára, a hiénára.

Ha már itt tartunk. A rengeteg szerető mellett nem meglepő, hogy jó pár hisztire is sort került. Asher hisztijén viszont eléggé meglepődtem, hiszen nem ezt vártam tőle. Emlékeztem rá, hogy szert tett a hívóállatára, bár arra nem, hogyan.

Nathaniel-t valahogy mindenki szereti, viszont nekem pár kötet óta eléggé semleges lett. Micah kifejezetten zavar, hiszen annyira tökéletes. Anitának.

Kiderült az is, hogy az ardeur is fejlődik, és neki köszönheti Anita a mostani helyzetét. És szeretőit is.

Anita a könyv folyamán nem egyszer idegösszeomlást kapott, amit meg is tudok érteni. Kellett ez is.

Nem fogok szépíteni. A könyv nagyon unalmas volt. Hiányzik a nyomozás. Hiányzik az izgalom. Nincs szükség arra, hogy egy 500 oldalas könyv szinte csak arról szóljon, hogy ki és mikor veri ki a hisztit. Lassan haladt a könyv, mert cselekménye az nem igen volt. Szegény Damian is mindig megszívja, mert mindig csak akkor hallat magáról, amikor vagy haldoklik, vagy Anita személyes nyugtatója.

Viszont ahogy felbukkantak a balett táncosok, egyből úgy éreztem, hogy pörög a könyv. Viszony ennyi kevés egy jó könyvhöz.
És ne feledjem Marée Noire-t sem, aki egyre többször kukkant be Anitához.

Egy szó, mint száz. Szeretem ezt a világot, viszont kezdem nagyon unni a sok érzelmi és metafizikai katyvaszt. A sok szeretőről meg már nem is beszélek,

Rengeteg sebből vérzik a sztori, sokkal többet is ki lehetett volna belőle hozni. Főleg, hogy teljesen felesleges volt a pomme de sang jelölteket elhozni, mert a végén úgyis London lett a befutó...