Jennifer L. Armentrout: Opál (Jegyzet # 1)

Fülszöveg:
Senki sem érhet fel Daemon Blackhez. Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt. Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok. Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket. Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat. A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza. Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket. Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.


Borító: 4,5
Sorozat: Luxen # 3
Kedvenc karakter: Daemon
Oldalszám: 452
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.08.26 / 2014.09.26

Még a tavalyi Könyvhéten robbant be a köztudatba a sorozat, és én sikeresen távol tartottam magam tőle. Hiszen ha valamit ennyire hypolnak, az nem biztos, hogy olyan jó. Karácsonyig bírtam. Az első rész egyszerűen levett a lábamról. Az Ónix kicsit lassabban csábított el, de a hatása majdnem ugyan olyan volt, mint az Obszidiáné.

Az Opál is hozta az elvárt színvonalat, viszont nekem valami hiányzott belőle. A fél könyvet végigvigyorogtam, és faltam a lapokat. De hiába, nekem valami nagyon hiányzott, bár magam sem tudom, hogy micsoda.

A könyv fő cselekményszála, hogy a kis csapat, Dawson-nal az élen hogyan szabadítsa ki Beth-et, Dawson társát.

Már az előző részben kiderült, hogy Dawson él. És ezáltal Beth is, mivel összeköttetésben állnak. Dawson persze már nem az, aki volt. Árnyéka önmagának, bár mi erről semmit sem tudunk, mivel csak most bukkant fel a sorozatban.

Persze a konfliktus nem hiányozhat. Nem elég, hogy Beth-et ki kell szabadítani, még Blake is megjelent, és benyújtotta az igényét. Vagy segítenek neki, vagy lebuktatja Katy-t, akiről azt hitték a Daedelus tagjai, hogy már "nem jelent fenyegetést".

Minél jobban gondolkodom a könyvről, annál nyilvánvalóbb, hogy számomra tényleg hiányzik valami a könyvből. Minden megvan ami kell, és mégis.

Rengeteg a feszültség, és Katy valamint Daemon sem tétlenkedik. Mégis...

Katy-t mindig is szimpatikusnak tartottam. Viszont nem értettem, hogy miért erősködik, hogy ő is csatlakozhasson a mentőakcióhoz.
A könyv jóformán csak erre koncentrál. Hogyan és meddig készülődik a csapat az akcióra. Több dolog is kiderült, ami így utólag elég egyértelmű.

Katy és Daemon között még most is izzik a levegő, és végre, sikerült annyi ideig kettesben maradniuk, hogy Katy elveszítse a szüzességét. Innen viszont mintha megszállta volna a párost valami, mert folyamatosan csak a szex körül jártak a gondolataik. Ami nekem már kezdett egy kicsit unalmas lenni.

A mentőakció sem úgy sikeredett, ahogy azt várták volna a szereplők. Persze az olvasó tudta, hogy nem lesz ilyen egyszerű, és az Origin:Eredet borítóját látva sejtettem, hogy mi lesz a végkifejlet.

A könyv utolsó fejezetei igazán izgalmasak. Daemon is hozta az elvárt színvonalat, sőt, többet is.

A mellékszereplők közül Dawson aki igazán érdekel, valamint az újabb hibridek.

Zárásképp: A könyv még mindig jó, szerettem olvasni. Gyorsan haladtam vele. A szereplők még mindig nagyon kedvelhetők, és a humor sem hiányozhatott, bár az olvasó érzi, hogy valami közeleg. Viszont nekem ez a kötet egy hangyányival lemarad az első két résztől. Remélem az Origin majd kárpótol!