Mire van szükség, hogy a könyvet vigyék, mint a cukrot?

Tegnap - egyéb dolgoknak köszönhetően - felmerült bennem, hogy mitől is lesz egy könyv idehaza kelendő. Mire van szükség, hogy az olvasók felkapják a fejüket, és azt mondják, igen, ezt a könyvet megveszem?

Mi az oka annak, hogy hiába a jó marketing, adott az olvasótábor, és mégis, a Kiadók raktáraiban nagy tételben porosodnak a könyvek?

Egyáltalán mire van igénye az olvasóknak?

Egyszerűsítsük le a dolgokat. Mi számít kelendőnek? Mi a mai hazai "trend"?
Nem látom át a könyvkiadás lépéseit, szóval olyan mélyen nem fogok belemenni abba, hogy miként is választják ki a Kiadók, hogy mit adjanak ki.
Ugorjuk át ezeket a lépéseket.
Szóval akkor megvan a kiválasztott könyv, és a fordító dolgozik rajta.
Mikortól érdemes reklámozni a könyvet? A megjelenés előtt pár héttel, vagy esetleg már hónapokkal előtte?
Meglátásom szerint a kettő között. Az sem jó, ha idejekorán nekikezdünk reklámozni. Rengeteg könyv jelenik meg naponta/hetente. Ezt követni lehetetlen. Viszont az sem jó, ha pár nappal megjelenés előtt reklámozunk. Mert akkor csak az olvasók töredékéhez jut el a hír.

És ebből kiindulva itt egy újabb kérdés. Hogyan is reklámozza a Kiadó a könyveit? Milyen fórumokon, és milyen formában?
Manapság nagy a túlkínálat. Ha fel akarják kelteni az olvasók érdeklődését, akkor a Kiadóknak fel kell kötni a gatyájukat. Elég-e, ha csak maguk reklámoznak? Vagy bloggerek segítségére is szükség van?
Ezt minden Kiadó maga dönti el. Tény, hogy egy nagy olvasótáború blogger rengeteget lendít a könyv hírén.
Minél több blogger ír a könyvről, annál tovább marad köztudatban. De elég-e ez, hogy kelendő is legyen a könyv?

Mert hiába, a blogger reklámoz. Beharangozót ír, borítót leplez le. A Kiadó is kiveszi a részét a dologból előrendelési akcióval, esetleg nyereményjátékkal.
De kezdem úgy érezni, hogy már lassan ez sem elég.
Mit tehetünk még, hogy kelendő legyen a könyv?

Jöhetnék azzal, hogy akkor írjunk recenziókat. Igen, pár napig, esetleg pár hétig ez működik. És aztán?
A könyv visszasüllyed oda, ahonnan indult. A kutya sem figyel rá.
De ha éppen egy sorozatról beszélünk, aminek "x" darabja már megjelent, mire van szükség, hogy a köztudatban maradjon?

Annyi bizonyos, hogy manapság a sorozatok a menők. Viszont annyit tudok,hogy a Kiadók maximum három részt jelentetnek meg az adott sorozatból.
Mit is jelent ez?
Az első könyv megjelenik. Olyan, amilyen a fogadtatása. Ha közepes, akkor a Kiadók megpróbálkoznak kiadni a folytatást, remélve hogy így legalább bővül az olvasótábor, és fogyni fog a sorozat.
Viszont ha ez nem következik be, akkor vagy feladják - mint sokan - vagy egy végső, egyben utolsó lehetőséget biztosítanak az olvasóknak. Megjelentetik a harmadik részt. És ezzel dől el minden. Ha látják hogy fogy, akkor van rá esély, hogy folytatják a sorozatot. De ha a kutya sem veszi,  akkor egy újabb befejezetlen sorozattal bővül az olvasó.
 
Mert hiába kapálódzik az olvasó hogy megint félbe hagytak egy sorozatot, a Kiadókat is meg lehet érteni. Miért adjanak ki olyan könyveket, amit senki sem vesz? Rengeteg más könyvet lehet még megjelentetni.

Nálam akkor cseng a vészcsengő, amikor egy Kiadó hatalmas akciózásba fog. Nyilván az olvasók igénylik az akciókat. De amikor 50%-tól magasabb ez a kedvezmény, ott baj van. Mert már a Kiadó is úgy van vele, mint egy élelmiszer bolt, ahol a termék szavatossága nemsokára lejár. Ha nem kell teljes áron, akkor szabaduljunk meg tőle, de lássunk belőle valamennyi pénzt.
És ez bármennyire visszatetsző, mégis el kell fogadnunk. Hiszen a Kiadó is pénzből él.

És ha már a befejezetlen sorozatról van szó.
Miért van az, hogy amint becsődöl a sorozat kiadása, vagy éppenséggel a Kiadó, az olvasó egyből elkezdi begyűjteni a könyveiket/sorozataikat?
Miért nem tudjuk akkor megvenni, amikor még lehetőségünk van rá? Vagy éppen amikor megjelent? Miért várjuk ki az utolsó utáni pillanatot? Ezek után pedig megy a siránkozás, hogy már megint egy befejezetlen sorozattal bővültünk.

Nem azt mondom, hogy vásároljunk fel egy könyvesboltot. De ha szeretnénk, hogy az aktuális kedvenc sorozatunkat folytassák, akkor tegyünk érte.
Beszéljünk róla, olvassuk el. És nem csak akkor amikor elolvastuk. Tartsuk köztudatban. Írjunk ki idézeteket a könyvből, és osszuk meg. Vagy könyvjelzőt is készíthetünk idézetekből, és ezt elajándékozhatjuk.
De a legfontosabb. Vásároljuk meg már a sorozatindító kötetet. Olvassuk el, és osszuk meg egymással  és a Kiadóval a véleményünket. Ha rossz akkor azért, ha jó akkor éppen azért.

Tudom, hogy ez így leírva egyszerűnek tűnik, ám a gyakorlatban már nagyon nem az.
Azt is tudom, hogy még csak a felszínét kapargattam meg a témának. De fontosnak érzem, hogy erről is beszéljünk. Hiszen tudjuk, hogy az olvasóknak nagy ereje van, és előbb utóbb megtérül a fáradozásuk is.

Ti mit gondoltok, mi kell ahhoz, hogy sikeres legyen itthon egy könyv, esetleg sorozat?

Read More

Új felületről (is) jelentkezem

Hetek óta foglalkoztat a gondolat, de ma szántam el végleg magamat.
Úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy a blog a Facebook-on is elérhető legyen.
Nem szeretek nagyon sok oldalon jelen lenni, de be kell látnom, hogy a Kiadók is előszeretettel használják új hír közlésére.
Mivel feleslegesnek tartom, hogy itt minden apró megmozdulásukról bejegyzést írjak, úgy gondoltam, hogy a blog Facebook oldala tökéletes megoldás erre a problémára.

Viszont azt nem gondoltam, hogy ennyi meló van ezzel. Már ami az oldal létrehozást illeti. 
Nem árulok el nagy titkot, ha annyit mondok, hogy percekig néztem ki a fejemből, és azt sem tudtam, hogy mi-merre-hány méter.

Célom az is, hogy kicsit fellendüljön a kommunikáció közöttünk.  Jó volna, ha ismét zajlana az élet a blogokon.
A bejegyzéseimet is meg fogom Facebook-on osztani, úgy hogy első kézből olvashatjátok a véleményemet. (Ha még kíváncsiak vagytok rá.)
Még most kezdek belerázódni, de bízom benne, hogy hamarosan belejövök, és sok új hírrel tudok ott is szolgálni.
Az oldalt itt éritek el.
A későbbiekre való tekintettel, a blog jobb felső sarkában található Facebook ikonra kattintva könnyűszerrel eléritek majd az oldalt. (Csak jöjjek rá, hogyan csináljam.)

Read More

Egy kis esti elmélkedés...avagy hogyan is zajlik manapság egy nyereményjáték?

Már egy ideje gondolkodom azon, hogy írjak-e a témáról egy bejegyzést, de ma este megkaptam a végső lökést.

Mi a poszt tárgya? A mai nyereményjátékok, és azoknak a menete.

Régen minden olyan pofon egyszerű volt. Ha szerettél volna játszani egy könyvért, akkor csak annyi dolgod volt, hogy válaszoltál egy egyszerű kérdésre az adott blog oldalán, és azt elküldted email-ben.

Egyre többször találkozom azonban azzal, hogy jóformán ránk kényszerítik, hogy kövessük az adott blogot. Mert ha ez a feltételt nem teljesítjük, akkor alapból buktuk a dolgot. Oké, sokan feliratkoznak és ezzel le is tudják a dolgot.

Régebben én is ezt tettem volna. Ma már nem. Mivel én részvevő is lennék, és blogot is vezetek, így mindkét oldalról nagyjából átlátom a dolgot.

Az adott blog írója (direkt nem nevezem bloggernek, mert rengeteg kritikán aluli blog van manapság, és alig találni pár gyöngyszemet) szeretné, ha minél látogatottabb lenne a blogja. És életteltelibb. Szerintem mindenki ezt szeretné. Én is. Viszont amikor egy nyereményjáték "követéshez" kötött, akkor elgondolkodom, hogy ez a blog írójának miért is jó. Mert lássuk be. Igaz, sokakat bevonz az "ingyen könyv", és rengeteg "rendszeres olvasója" lesz, ami olyan jól mutat. *cinikus* 

Viszont ahogy lezajlik a játék, nem hinném, hogy ezek a feliratkozottak visszajárnának a blogra. Maximum pár százaléka. Mert lássuk be. Csak a nyereményjátékra fókuszálunk, más nem is érdekel. 

 

De ez miért jó a blog írójának? Ezzel csupán azt éri el, hogy nem tudja megkülönböztetni a valódi követőit, akiket tényleg érdekel, hogy mit csinál. Oké, aláírom. Baromi szépen néz ki, amikor a nulla követőből hirtelen 60 lesz,de ez csak önámítás.

Ha szétnéztek a követőim között, nincsenek sokan. De nekem ők is bőven elegek, hiszen ők önszántukból iratkoztak fel a blogomra, nem csupán egy játék miatt.

A másik dolog, amivel egyre többen találkozom. Nem elég, hogy kövessük a blogot, a Facebook oldalát is likeolni kell, és persze a twitterét is. Ha van. Ezek is amolyan muszáj dolgok. Ismétlem, hogy értem hogy szeretnék ha több olvasójuk lenne, viszont nem hiszem, hogy ez a helyes megoldás.

Ahogy találkozom egy ilyen nyereményjátékkal, azonnal ki is léptem onnan. Nem fogok csak azért feliratkozni valahová, hogy esélyes legyek.

Több blogger és blog író is szokott nyereményjátékot indítani. Azok igazán kreatívak. Nem kötelező őket követni és likeolni. Van hogy idézetes, van hogy borítós, van hogy találós kérdéses az adott játék. Ezt sokkal többre értékelem, hiszen nem csak abból áll a dolog, hogy kattintok egyet és kész. Gondolkodni kell, utánajárni. Szóval foglalkozunk vele. Ezáltal magát a blog íróját egy kicsit megismerjük, és az értékelésébe is beleolvasunk. Én így szoktam.

Sokkal kreatívabb és kellemesebb dolog ez, mint a kövess és nyerj megoldás.
Az már másodlagos, hogy ebben az évben semmit sem nyertem még, pedig igenis játszom. De ez legyen az én bajom.

Lehet hogy sokaknál kiverem azt a bizonyos biztosítékot, de nem sajnálom. Régóta a bögyömben van ez a rendszer, és nem is látom sok értelmét. Ha már valaki blogolni kezd, ne úgy akarjon rendszeres olvasókat szerezni, hogy vagy követsz és lehet hogy nyersz, vagy viszlát.

Mert mi értelme a blogolásnak, ha csak álkövetőknek írunk, és a senki sem tudja megmondani, hogy ki a valódi olvasó és ki az, aki a játék után lusta volt leiratkozni?

Read More

Egy vásárló panasza # 2

Nem is olyan régen írtam egy hasonló posztot. Azt gondoltam, hogy többre nem lesz szükség. De úgy tűnik, hogy mégis.

Nem szoktam én nyilvánosan - interneten - dühöngeni, ha egy könyves rendelésem nem éppen úgy alakul, ahogyan az kéne. De most olyan szinten felbőszültem, hogy muszáj írnom róla.

Úgy tűnik, hogy az egyik nagy webáruházzal nem igazán vagyunk jóban. Ahányszor rendeltem tőlük, mindig akadt valami galiba. Talán egyszer esett meg, hogy minden rendben zajlott. Na de a mostani eset az kivágta a maradék biztosítékomat is.

Történt ugyanis, hogy vasárnap este rendeltem ebből a bizonyos webshop-ból két könyvet. Mivel volt egy 25 % + ingyen szállításos kuponom, szerettem volna minél hamarabb rendelni, nehogy lejárjon a kupon.
A rendelésemet minden probléma nélkül leadtam, viszont a "szállítással kapcsolatos megjegyzés" mezőbe direkt beírtam, hogy vagy 17-én délután (péntek), vagy 18-án (szombat) szállítsák, mivel senki sincs itthon, és nem tudja átvenni a csomagot. Mivel vasárnap lesz a születésnapom, pont jól jött ki az időpont.
A megrendelésem visszaigazolásában a megjegyzésnél szerepelt az általam megadott szállítási időpont, szóval nyugodt voltam.
Viszont ma reggel (Kedd) 7:15-kor munkába menet kaptam egy sms-t a futártól, hogy ma 11:00-14:00 között szállítják a csomagom.
Elképedtem, hiszen nem erről volt szó. Telefonon nem lehetett elérni őket, csupán 9 órától. De akkor én dolgoztam.
Volt pár elintéznivalóm, szóval a munkahelyemről el tudtam jönni, és akkor hívtam fel a futárszolgálat ügyfélszolgálatát, hogy mondják már meg, hogy mégis mi történik, mert nem erről volt szó. Az ügyfélszolgálatos hölgy közölte, hogy valóban, 17-ére van a szállítás kérve, és várjak pár percet, míg felhívja a futárt, hogy nála van-e a csomag. Mint kiderült, nála volt.
Nem kicsit voltam dühös, hiszen nem erről volt szó, és rengeteg dolgom is volt, szóval megbeszéltük a futárral, hogy 13:30 körül hozza a csomagot. Addig hazaérek.
Alig 5 percre az otthonomtól telefonál, hogy hol vagyok. Mondtam neki, hogy 5 perc, és ott vagyok. Neki az nem jó. Találkozzunk egy kisebb bevásárlóközpont parkolójában, mert úgyis arra megy.
Én meg: Mivan??
Már úgy voltam vele, hogy oké, benzin ide vagy oda. Én vártam rá 10 percet, és amikor megérkezett, közölte, hogy "jé tényleg pénteken kellett volna szállítania, de nem szokta megnézni a dátumot". - WTF??

Szinte felrobbantam az idegtől, mert már ez azért nonszensz. Amint hazaértem, a webáruháznak írtam egy szép levelet amiben taglaltam a történteket, és közöltem, hogy amit adott futár számlán is a pénteki időpont szerepel.
Erre kaptam egy totálisan semleges választ, amiben a webáruház munkatársa "sajnálja a történteket, és sajnálattal értesült arról, hogy az időpontot elnézte a futár."

Nos... Én erre írtam egy nem annyira szép levelet, miszerint ezzel nem igazán vagyok kisegítve, hiszen NEM ÉN hibáztam, hanem ők, és a futár.
Szinte látom magam előtt a válasz email-t (ha kapok persze) amiben ismételten tesznek arra, hogy én rohangáltam és telefonáltam végig mindenkit, pedig ők a hibásak...
Komolyan, akkor miért van olyan olyan lehetőség, ahol megadhatom a szállítási időt, ha tesznek erre? 

És tegyük hozzá, hogy ha nem érem el a futárt, akkor másnap is jött volna. De mivel ismételten nem tudott volna elérni, visszaküldték volna a csomagomat a webáruháznak. Én pedig hoppon maradok, születésnapi ajándék nélkül, amikor nyilvánvaló, hogy nem én hibáztam.
Nos, köszönöm szépen a nagy segítséget. Örülök, hogy nekem kell a saját csomagom után kajtatni, mert valaki lusta volt normálisan elvégezni a munkáját...

Read More

Egy vásárló panasza

A könyvek szerelmeseinek  naptárába két esemény mindig szerepel. A Könyvfesztivál és a Könyvhét.
Csütörtök óta tart a Könyvhét, és én nem vagyok ott. Miért? Az egyik és legfontosabb, hogy 1-2 akción kívül nem fogott meg semmi.
Az ilyen eseményekben az a legjobb, hogy a Kiadók egyből kézhez kapják a könyveik árát. Az olvasó pedig ugyancsak gyorsan beszerezheti a vágyott könyveket.

Hónapok óta hangosak a könyves fórumok attól, hogy a könyvpiac válságban van. A két nagy terjesztő nem fizeti ki őket, és az összeg amit nagy nehezen kézhez kapnak nevetséges. Ezért dönt egyre több Kiadó úgy, hogy vagy saját webshop-ot indít, vagy más lehetőségeket talál ki hogy az olvasó közvetlenül tőlük vásároljon. Ugyan annyi  - vagy több - kedvezményt biztosítanak mint a nagyobb webáruházak, és egyéb kedvezményekkel csábítják az olvasót. (Két kötettől ingyen szállítás)
Bevallom hogy ez nagyon is a kedvemre való. 1-2 éve én is ráálltam erre a rendelési lehetőségre. Például a Maxim kiadó könyveit mindig tőlük veszek meg. Így én is jól járok - mivel nagyon kecsegtető az a 30% kedvezmény - és ők is jól járnak, mert nem kell senkinek sem fizetniük, hogy a könyveiket eladják.

Igen ám, de mi van akkor, ha hiába a jó akció, a vásárló pórul jár?
Még április végén az egyik nagyobb könyváruházból előrendeltem két kötetet. Colleen Hoover és Jay Kristoff könyveiről van szó. Mivel tudtam szerezni egy 25%-os kupont, így úgy gondoltam hogy jól járok, mivel mindkét könyv egyszerre jelent meg. Igen ám, de pár nap múlva jött  a hír, hogy Jay Kristoff könyvének megjelenése csúszik. A Könyvhéten már kapható lesz. Dühöngtem egy sort, de úgy gondoltam hogy oké, legyen. Kivárom. A Könyvhétre valóban megjelent, de olyan feltételekkel amikkel egyet is értek, meg nem is.

Egyrészt megértem a Kiadó álláspontját. Fel kell venni a versenyt, és el kell csábítani a vásárlót. Ez a csábítás 21%-os kedvezménnyel, sorszámozott példányban, és egy ajándékkönyvben érkezett. Van, aki erre ugrott. Én nem.
Mi az a 21%? Más helyeket 20% alapból jár. Sorszámozott? Nem hat meg. Ajándékkönyv? Azokat dobálják a vásárló után ami a kutyának sem kell, vagy éppen pár hónapja pár száz forintért kapható volt.
Oké, nincs ezzel baj. Van akinek tetszik. Ami a legjobban feldühített, az a hír, miszerint ezek a kötetek több mint egy hónap után lesznek elérhetőek más webshop-okban és könyvesboltokban.
Szóval akkor ugorjunk vissza egy kicsit. ÁPRILIS végén rendeltem elő a köteteket amiből egy már megjelent. De mivel a másik egy kezdeményezéshez tartozik, csak egy hónap múlva kapok készhez mindkét kötetet. Vagyis, JÚLIUSBAN. Ki ne lenne mérges amiatt, hogy 3 hónapot kell várni, mire kézhez kapja a már megjelent könyveit? (UPDATE: Azóta írtam a webáruház ügyfélszolgálatának, hogy szeretném szétbontani a csomagom, és külön megkapni a könyveket. Nagyon kedvesek voltak, mert szó nélkül megcsinálták)
Leszögezném, hogy értem a Kiadó gondolkodását. Valahol még egyet is értek vele. Csak hát ezzel ismét a vásárlóval szúrnak ki.

A mai világban mindenki ott spórol ahol tud, és kétszer is meggondolja, hogy mit vegyen. Ahol jobb ajánlatot kapok, oda megyek. Ezért nem lehet hibáztatni senkit. Igen ám, de amikor egy Kiadó ilyen kezdeményezésbe kezd, ott mindig van valaki, aki rosszul jár. Itt most én.
A Kiadó az egyik legsikeresebb idehaza. A könyveik időtállóak, és akció sincs túl sok rájuk. (Ami azt jelenti, hogy nagyon is veszik a könyveiket) Szóval ha 25% kedvezmény van, én ugrok. Más Kiadók - nem nevezem nevén - könyveit 40-50% alatt meg sem nézem. Általában kivárom a 999 Ft-s akciókat.
A lényeg. Minden Kiadónak megvan a maga vásárlóköre, de folyamatosan csábítani kell az újakat is. Például a Blogturnékat nagyon jó ötletnek tartom. Ezáltal mindenki jól jár. A Kiadónak "ingyen" reklám, a bloggereknek a jó sok munkán kívül előolvasási lehetőség, az olvasónak pedig  több szempontú véleményezés. Valamint nyereményjáték.

A könyvmolyok már tudják hogy egyes Kiadók milyen akciókkal készülnek, nagyjából mikor lesznek félárazva a könyveik.
A szóban forgó Kiadó évi 2-3 alkalommal akciózik, és akkor aztán beindul a könyvmolytársadalom. Senki sem akar lemaradni. Ezért is vagyok letörve, mert ez az akciójuk nem jött be, és ez az 1 hónapos várakozás nagyon kics*szett jó pár emberrel. Mert nekem csak egy kötet kellett volna. A postaköltséggel meg már meg sem éri ott megvenni. Ha 25% lenne az állandó kedvezmény a Kiadónál, egy szót sem szólnék. Állandó vásárló lennék. De így...

Ismétlem, megértem és valamennyire látom is a Kiadó szándékát. Még talán el is fogadom. Értem, hogy ezzel a lépéssel saját magukat védik, és fellépnek a "nagyok" ellen. Csak amikor az olvasó pórul jár, akkor nem tudom, hogy ki is a játszma győztese...

Read More

Egy könyv, több borító

Hónapok óta foglalkoztat ez a kérdés, és most, hogy szinte megszállottan kutatom Anne Rice köteteit, felmerült bennem, hogy mi a teendő, ha egy könyv több borítóval is a piacra kerül.

Mindig is irigyeltem az amerikaiakat, akik választhattak, hogy egyes könyveket milyen borítóval szeretnék a magukénak tudni. Nem ritka, hogy egy könyv ötféle (!) borítóval is napvilágot lát. Olyankor elgondolkodom rajta, hogy vajon én melyiket választanám, mert ha jobban belemerülünk a témába, rengeteg tényező felmerül ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Nálunk szerencsére (?) maximum háromféle borítóval jelennek meg könyvek. Az sem egyszerű, ha már egy választási lehetősége van, de mi van akkor, ha három borító közül kell választani? Más kérdések is felmerültek bennem, lássunk párat:

•  Mi van akkor, ha nem csak egy borító tetszik, hanem esetleg kettő? Vagy három? Melyiket válassza az ember lánya?
•    Puha fedeles, vagy kemény fedeles?
•   Egy kiadótól, esetleg össze vissza, ahogyan tetszik?
•  Régi vagy új kiadás? Számít, hogy mikor jelent meg?
• Ár érték arány. Régebbi, nem olyan szép borítóval, ami olcsóbb, vagy kicsit –vagy nagyon – drágább, de meseszép borító? Esetleg türelmesek vagytok, és kivárjátok, míg megfizethető áron be tudjátok szerezni?
• Ha film is készült az adott könyvből, akkor a filmes borítós változat? (Erről még írni fogok egy másik posztban.)
•  És, mi történik akkor, ha hiába, több borító közül választhatunk, de egyik sem nyeri el a tetszésünket? Mi több, egyenesen ocsmány, és köze sincs a történethez?

 

Amik a legjobban foglalkoztatnak, azok az első, és utolsó pontban megemlített kérdések.

Most, hogy nagy Anne Rice fanatizmusban szenvedek, és próbálom beszerezni a köteteit, nagyon nagy dilemmával állok szembe. Hiszen az Interjú a vámpírral 4(!) borítóval, míg a Lestat, a vámpír 3 borítóval jelent meg. Lejjebb sorra veszem a többi kötetét, de most kezdjük ezekkel.

Mindenki hallott már Rice-ról, és a könyveiről. Az Interjú a vámpírral c. könyvből film is készült – imádom – és így adott, hogy filmes borító is bekerüljön a kínálatba.

Európa 1995 – Szukits 2003 – Szukits 2008 – Szukits 2012

4 borító, és ebből kettő tetszik. Jön a kérdés, hogy mit csináljon ilyenkor az ember lánya?

Az Európa kiadó borítója nagyon nem tetszik. Az a kék szín nagyon nem kéne, és hiába, Tom Cruise tökéletes Lestat volt, nekem akkor is kevés ez ahhoz, hogy ez a könyv kerüljön a polcomra. Amúgy ez az egyetlen puha borítós változat, a többi kemény fedeles.

A 2003-as kiadás nagyon tetszik. Végre eltűnt az a kék keret, és szebb a színe is az egész borírtónak. E között, és a 2012-es kiadás között vacillálok. Vagyis nem. Ez is kell, de a 2012-es a tuti befutó. (Ha emlékeztek, van egy hasonló jelenet a filmben is)

A 2008-as és a 2012-es változat ugyan az. Csak a név elhelyezés, és egy kicsit sötétebb tónusú kép, egy két  apró változtatással, és máris klasszisokkal jobb, mint az előző kiadás.  

Érvénybe lépett az egyes pont. (Mi van akkor, ha nem csak egy borító tetszik, hanem esetleg kettő? ) 

A Lestat, a vámpír is büszkélkedhet pár borítóval. 

Európa 1995 – Szukits 2005 - Szukits 2012

Az Európa kiadó borítója ismételten csak csúnya. Nem tetszik se a kép, se a piros keret. A Szukits két borítóval is megjelentette a könyvet kemény fedeles változatban. Ismételten ugyan az a borító, csak picit sötétítettek a képen. Mégis, nálam a 2005-ös változat a nyerő. Itt pedig a hármas pont lép érvénybe. (Egy kiadótól, esetleg össze vissza, ahogyan tetszik?)

Nem titok, hogy az eddig olvasott Rice könyvek közül a Kárhozottak királynője tetszett a legjobban. Itt „csak” két borító közül lehet választani, és számomra egyértelmű volt, hogy ismételten a Szukits-os borító a befutó. Egyszerűen meg vagyok veszve ezekért a borítókért, nincs mese. Az már másodlagos, hogy olyan áron lehet őket beszerezni, hogy az embernek égnek áll tőle a haja.

Dáin 2000 – Szukits 2012

A múmia, avagy Rámszesz a kárhozott c. könyvet még nem olvastam. Pár hete vettem észre a borítóját, és nem túlzás, hogy megőrülök érte. Egyszerűen... Csodás, mesés, gyönyörű… Imádom. Egyértelmű, hogy a 2012-es verzióra fáj a fogam. Nem olcsó, de én türelmes fajta vagyok.

Szukits 1999 – Szukits 2012

 
Most jöjjön egy példa, amikor több borító közül is választhatunk, de egyik sem dobogtatta meg a szívünket. 

Gayle Forman: Ha maradnék c. könyve nagyon régóta a kívánságlistámon van. De egyik borító sem varázsolt el, így habozok, hogy melyik változatot szeretném a polcomra. Lévén, hogy a folytatása hasonló koncepció alapján készült, mint a 2011-es változat, adott lenne, hogy akkor legalább legyen egységes a dolog. De nekem nem tetszik. Akkor inkább már a 2012-es verzió, mert ott legalább szép kék színek is vannak. A harmadik változat pedig említésre sem méltó…

Ciceró 2011 – Cicero 2012 – Cicero (?)

Értitek már, miről szól ez a bejegyzés? A dilemma, hogy melyik változatot akarjuk beszerezni nagyobb, mint elsőre tűnik.

Ti mi alapján választotok? Mi befolyásol benneteket?Esetleg úgy vagytok vele, hogy mindegy, csak olvashassátok a könyvet?

Read More