Cassandra Clare - A ​hercegnő

Fülszöveg:
Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét.

Tessára.

Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.

Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.

Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében.

Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?

Borító: 5*
Sorozat: Pokoli szerkezetek # 3
Eredeti cím: Clockwork Princess
Kedvenc karakter: Jem, Magnus, Will
Oldalszám: 552
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013

Cassandra Clare összetörte a szívemet!

Tudtam hogy keserédes lesz a befejezés, de nem gondoltam volna hogy ennyire megráz a végkifejlet.
Minden ott folytatódik, ahol a Herceg befejeződött.
Tessa menyasszony, méghozzá Jem-é. Mindenki boldog, kivéve Will-t, és Tessa-t.
De ezenkívül is zajlik az élet Londonban.
A Magiszter terveit és mindig homály fedi, és közben az Árnyvadászok is zúgolódnak.

Annak ellenére, hogy az Angyal anno nem tett rám túl nagy benyomást, mostanra eljutottunk arra a szintre, hogy igazán szívemhez nőtt a sorozat, és a szereplők is.
Tessa sokkal életképesebb hősnő mint Clary. Egyik legnagyobb erénye hogy kedves, és törődik a többiekkel. És fejlődik. Igaz, több hibát is vét, de legalább a sorozat folyamán fejlődött, és egyáltalán nem volt idegesítő. Ellenben Clary-vel.

Izgalmas, és akciódús volt a befejező kötet.
A Magiszer tervei igazán érdekeltek. Az Árnyvadászok is a széthullás szélére kerültek. Ott volt Tessa származása, valamint a szerelmi háromszög kérdése is.
És természetesen Jem és az élete is.
Annyi spoiler-t olvastam vele kapcsolatban, hogy tudtam mire kell számítanom. De mégis, majd' megszakadt érte a szívem.
Tessa és Jem egy jó páros volt együtt. Szerették és tisztelték egymást. Megértettem Tessa-t. Jem-et mindenki pátyolgatni szeretné. Még az olvasó is.
De Will és Tessa... Izzott közöttük a levegő, és alig vártam a közös pillanataikat.

Új lakók is érkeztek az Intézetbe. Mivel az "alap" sorozatot is olvastam - még a Mennyei tűz városa hátra van -  a családnevek is ismerősek voltak. Szóval amikor a Lightwood testvérek az Intézet lakói lettek, igazán jókat vidultam rajtuk. Most már tudjuk, hogy honnan ered a fekete haj/kék szem kombináció.

Mint említettem, igazán izgalmas volt a könyv, viszont úgy érzem, hogy Clare most inkább az érzelmekre koncentrált. Ami egyáltalán nem volt baj.
Hol a szereplőkkel együtt nevettem, hol velük sírtam. Az érzelmi skála nagyját velük együtt éltem át.
Jessamine-t nem igazán kedveltem, de sajnáltam, hogy ez jutott neki, és nem sikerült megbékélnie önmagával.
Cecily egy üde színfolt volt. Öröm volt látni, ahogy Gabriel-vel egymásra találtak.

Sophie és Gideon párosa parádés volt!

Rengeteg az utalás a Végzet Ereklyéi sorozatra, aminek csak örülni tudtam. Imádom az ilyesmit.

Az Intézet lakói is a szívemhez nőttek. Örültem Charlotte-nak. A babának és a pozíciójának is.

Annak is örültem, hogy a Néma Testvérekről is többet megtudtunk, és szerves részei lettek a sorozatnak. Jó volna, ha Clare róluk is írna könyvet.

Na és Magnus? Itt is, és a másik sorozatban is imádom. Vicces volt olvasni a másik sorozatban, amikor Alec Will-re féltékenykedett...

De mégis, ami vitte a pálmát, az Jem-Tessa-Will párosa.
Annyira szeretik egymást, hogy feláldoznák a saját boldogságukat, hogy a másik kettő boldog legyen.
Will átkára is fény derült, ami elég nagy arculcsapás volt neki.

Will-nek nehéz lehetett Jem-et így látni, és úgy gondolni rá, ahogy. Az olvasónak is nagy arculcsapás Jem helyzete, nem hogy Will-nek...

A végkifejlet? Zseniális! Ismét hol nevettem, hogy potyogtak a könnyeim. Nem akartam hogy vége legyen a könyvnek, mert tudtam hogy mi vár rám.

Természetesen mindenki boldog és elégedett volt. Ez is a cél. De mégis keserédes, és ezért igencsak fájt a szívem.

Az utolsó pár fejezetet pedig alig bírtam végigolvasni. Nem szokásom könyvön sírni, de a Hercegnő feladta a leckét. Szinte végigsírtam az utolsó 50 oldalt. Hogy is tehettem volna másképp?

Kíváncsian várom, hogy Tessa és Jem mikor és milyen formában fog még felbukkanni ebben az univerzumban. Jó lenne ha a rokonaikkal ismét találkozhatnának.

Clare nagy húzóereje pont ez. Olyan jól vegyíti a családi és baráti szálakat, hogy már csak azért is elolvassuk a többi sorozatát, hogy összefüggéseket találjunk, és mosolyogjunk a párhuzamokon.

Read More

B. N. Toler - Lélekvesztők

Fülszöveg:
Hat évvel ezelőtt egy tragikus baleset megváltoztatta az életem. Örökre.
Charlotte a nevem, de általában Charnak hívnak. És van egy különleges képességem: tudok a holtakkal beszélni.
Látom azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Fáradhatatlanul segítettem nekik, de ennek az volt az ára, hogy feladtam a saját életem. Végül pénz, otthon és remény nélkül már csak egy megoldást találtam.
De abban a pillanatban, ahogy a halálba ugrottam volna, Ike McDermott megmentett. Ez a jóképű katona megmosolyogtat és felvidít mindenkit. Kedves és gyengéd.
És nem él.
Megállapodást kötöttünk. Segít nekem otthont és munkát találni, ha én is segítek neki. Az ő lezáratlan ügye az ikertestvére. George szétesett Ike halála óta, aki addig nem bír békében átkelni, amíg a bátyja élete egyenesbe nem kerül. Amikor beleegyeztem az alkuba, fogalmam sem volt, hogy bele fogok szeretni mindkettejükbe. Márpedig azzal, ha megmentem George-ot, el kell engednem Ike-ot. De hogyan mondhatnék le a szívem feléről?

Borító: 5*
Sorozat: -
Eredeti cím: Where Ones Goes
Kedvenc karakter: Ike, Charlotte, Cameron
Oldalszám: 320
Kiadó: WOW
Kiadás: 2015.12.14.

Már nagyon régóta kívánságlistás volt nálam ez a könyv. Nem elég, hogy a borító gyönyörű, de a történet is kivételes.
Charlotte látja a halottakat. Beszélni is tud velük, de megérinteni nem tudja őket.
A könyv elején éppen egy szellemnek, Casey-nek segít, méghozzá abban, hogy a holtestét megtalálja. Miután a lány békére lelt, Charlotte-t ekkor döntött úgy, hogy elege van. Éppen öngyilkos akar lenni, amikor Ike McDermott lebeszéli őrült tervéről. Ike alkut ajánl. Ha Charlotte segít neki, ő is a lánynak.
Ez minden szép és jó, de Ike halott.
Akkor hogy is van ez?

Már a beleolvasó levett a lábamról. A Könyvhéten beszereztem ez a szépséget, és ma, röpke 6 óra alatt el is olvastam.
Manapság nagyon ritka, hogy egy könyv ennyire megfog. Az még ritkább, hogy ennyire magamnak érezzem. Nagyon kevés könyv képes erre. De ennek sikerült.

Alapból nem állhatom a szerelmi háromszögeket, de itt a szó hagyományos értelmében nem erről van szó.

Ike halott, szóval semmi esélye. Ennek ellenére csodás volt, ahogy az írónő megadta ennek a jólelkű férfinak a békét.

Ike azért nem tud békére lelni, mert az ikertestvére George nem tudja elfogadnia halálát, és önpusztításba kezdett. Charlotte feladata lenne, hogy megoldja ez a problémát. Ám a lány sem számol azzal, hogy teljesen megváltozik az élete.

Az írónő igazán egyedi, és gyönyörű történettel rukkolt elő. Már az megfogott, hogy egy Isten háta mögötti helyen játszódik a történet. A pláne benne, hogy valóban létezik Warm Springs. Mindig is imádtam a kisvárosi történeteket, ahol mindenki ismer mindenkit. Ehhez jött még Ike, aki egy csodálatos lélek,  valamint Charlotte, aki nem félt véleményt nyilvánítani.

Charlotte 5 éve csak bolyong, nem enged senkit közel magához. Ike és közte már az első pillanattól megvolt az összhang. Ahogy a történet haladt, úgy lettek legjobb barátok, majd szerelmesek. Nem történt közöttük semmilyen fizikai kapcsolat, de mégis, csodálatos a kapcsolatuk. Ike, aki maga a jóság és a tisztesség, egyből elvarázsolt. Természetesen ha akart káromkodott, de nekem Ike maga a tisztaság. Megismerhettem az életét, és azt, milyen is lett volna, ha nem hal meg.

Charlotte is szimpatikus volt már az első oldalaktól fogva. Magába zárkózott, de Ike és Warm Spring hatására kinyílt, és végre elfogadta önmagát.

Tudtam hogy nem lehet Ike és Charlotte között semmi, mégis sajgott a szívem értük. És hiába, ott volt George, a mogorva testvér, én is úgy éreztem magam, mint Charlotte. Kettéhasadt a szívem. Egyik fele Ike-é, a másik George.
Mert igen, George is megéri a pénzét. Imádtam a szócsatáit Charlotte-val.
A könyv is egy tipikus kisvárosi hangulatot árasztott a kocsmájával együtt, szóval teljesen elégedett vagyok.

 Természetesen nem hiányozhatott a rossz indulatú "ex" barátnő, de nem is ez volt a történet lényege.

Fantasztikus volt, ahogy a szereplők a gyógyulás útjára léptek, és megtanultak továbblépni. Mert itt mindenki szenvedett az elvesztett szerette hiányától. Vagy a bűntudattól. De ahogy haladt a könyv, úgy lett könnyebb az ő lelkük is.

Nem szokásom, de párszor igencsak közel álltam a síráshoz. Ez főleg Ike és Charlotte "mi lett volna ha" képzelgéseinél, illetve a búcsúzásnál törtek elő belőlem.

Ahogy azt kell, a végére kiderült minden, és George-ot néha jól megcsapkodtam volna.
De szerencsére jól döntött. Akiket még feltétlenül megemlítenék, az Ike családja. Bámulatosak voltak.

Teljesen megértettem, hogy Charlotte szíve mindkét férfihoz húzott. Míg Ike-vel való szerelme lágy, kedves és tiszta volt, George-val tüzes, és szenvedélyes amit a gyász még jobban összekovácsolt.

Ami nagyon nem tetszett, az az epilógus. Szeretném is elfelejteni.

Manapság kevés időm jut olvasásra, és az olvasatlan könyveim száma is az egekben van, de ezt a könyvet ha a fene fenét eszik, akkor is időről időre újrafogom olvasni.

Read More

Patrick Rothfuss - A szél neve

Fülszöveg:
Rothfuss – vagyis Kvothe, aki csakhamar átveszi az elbeszélés fonalát – nagyon tud mesélni. Látszólag minden sora, minden története egyszerű, de az azokat átszövő apróbb utalások százai, a rövid fejezetek csattanóra kihegyezett befejezései, a sejtetésekből kibomló világ egykettőre magához láncol. Nem is lenne igazi fantasy, ha nem egy kocsmából indulna a történet, távolabbról egy városkából, ahol egyre több megmagyarázhatatlan jelenség történik. 
Feketén izzó szemek, kék lángok, gyilkos, ízeltlábú lények… Azonban nem kelnek útra fiatal kalandorok a világ megmentésére, a történet továbbra is négy fal között, a kocsmában „játszódik”. Itt mondja tollba életét Kvothe. Kvothe, a főhős gyermekkora varázslatosan telik vándorszínész szüleivel, egészen addig, amíg apja és anyja, valamint a társulat többi tagja áldozatul nem esik a földöntúli gonosz erőnek, mert olyan titkokat kutatott, amelyet nem kellett volna. A fiú csak véletlenül marad életben, és erdőkben rejtező vademberként lassan talál vissza a civilizált világba, ahol aztán végül sikerül felvételt nyernie a mágusképző egyetemre. Kivételes tehetséggel bír ugyan, de épp ezért irigyeket és ellenségeket szerez magának, igen sok nehézséggel kell megbirkóznia, miközben egyre azt a valamit vagy valakit keresi, aki vagy ami kioltotta szülei életét. Közben barátok, lányok, mesebeli lények sietnek a segítségére.


Borító: 5*
Sorozat: A királygyilkos krónikája # 1
Eredeti cím: The Name of the Wind
Kedvenc karakter: Kvothe, Elodin
Oldalszám: 812
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2009, 2014.11.25

Vannak könyvek, amik megérik hogy várjunk rájuk, és várjunk, míg olyan hangulatba kerülünk hogy tudjuk élvezni minden mondatát.
Ilyen könyv a Szél neve is.
Évek óta várólistás volt nálam a könyv, főleg a borítójának hála. De nem voltam felkészülve rá, így nem is erőltettem.
Viszont most eljött az ideje hogy kézbe vegyem ezt a gyönyörűséget. És mennyire jól tettem hogy vártam, és nem siettem.
Ez egy olyan könyv - akárcsak Anthony Ryan vér éneke - ami lassú folyású, mesélős, és minden mondatnak megvan a maga értelme. Lehet hogy ott még nem értjük, de egy, tíz vagy akár száz oldal múlva már érteni fogjuk.

Falni akartam a lapokat. Minél hamarabb, minél többet akartam megtudni. De visszafogtam magam. Lassan, és komótosan olvastam, és próbáltam mindent megérteni. A történet, sőt, Kvothe megérdemli hogy átgondoljam a történteket.

Ahogy a fülszöveg is említi, Kvothe nagyon hamar átveszi a mesélő szerepét.
Így olyan érzésem volt, mintha egyedül nekem mesélne, senki másnak.
A Jelkő fogadó csendességében ültem Bast-vel, a Krónikással, és Kvothe-val együtt.
A könyv stílusa és hangulata lenyűgöző. Imádtam minden mondatát, és alig vártam, hogy még többet megtudjak.

A történet a jelenkori Jelkő fogadóban kezdődik. Már a fogadó hangulata és az ottani emberek is megfogtak. Ilyen egy igazi kocsma hangulat.
Kvothe nyilván kirí onnan, és ez nem csak a vörös hajának köszönhető. Van benne valami, ami kevesekben.

Tetszett, hogy néha megszakadt a történet, és visszatértünk a fogadóba. Ahogy haladta a történet, úgy nyert értelmet a fogadó neve, és az, hogy Kvothe miért is a kocsmáros munkát választotta (?).

Úgy éreztem, hogy a Krónikás maga Rothfuss, és Kvothe teljesen átveszi az uralmat. Igen, ez az ő története. Azt gondoltam, hogy az író a saját stílusát is belecsempészi. Ezt egyáltalán nem éreztem. Amint Kvothe átvette a mesélő szerepét, Rothfuss megszűnt létezni. Olyan érzést keltett bennem, mintha Kvothe egy élő személy lenne, és itt ülne velem szemben. Fantasztikus érzés volt!

A történetről nem írnék sokat, hiszen a fülszövegben minden benne van. Anno, amikor véleményeket kerestem a könyvről, egyet sem találtam, ami kielégítette volna a kíváncsiságomat. Most már értem, hogy miért. Egyszerűen nem lehet visszaadni a könyv hangulatát, az érzést, amit kelt bennem. Még a történet is annyira szerteágazó, hogy nem lehet pár mondatban összegezni.

Egy szó. A szavak az elfelejtett nevek fakó árnyai. Ahogy a neveknek van hatalmuk, úgy a szavaknak is van. A szavak tüzet gyújtanak az emberek elméjében. A szavak könnyet facsarnak a legkeményebb szívből. Van hét szó, amelyektől valaki beléd szeret. Van tíz szó, amelyek a legerősebb ember akaratát is megtörik. De a szó nem más, mint festett tűz. A név pedig maga a tűz.

Annyi biztos, hogy Kvothe teljesen levett a lábamról. A felnőtt kocsmáros és az ifjonc színész, későbbiekben diák.
Kvothe-t sok névvel illetik. Nekem viszont Edema Ruh marad. Sok megpróbáltatás várt rá, és vár még rá. Tanul, hazudik ha kell, de mindig visszatér a gyökereihez. Az Edema Ruh-hoz.

Nehéz már magáról Kvothe-ról is nyilatkozni. Annyi bizonyos, hogy egy zseni. Okos, figyelmes, és óvatos. De közben vakmerő is. Szomjazza a tudást, és úgy szívja magába, mint szivacs a vizet.
Az Edema Ruh tagjaival könnyű és boldog élete volt. Aztán minden megváltozott. Több év után újra kezdett a talpára állni, és rájött hogy mindennek megvan az ár. Úgy írnám le őt, hogy szerencsés, de közben mindenért meg kell küzdenie.
Rengeteg helyzet volt ahonnan csak a szerencsének köszönhetően menekült meg. Máskor keményem megdolgozott érte.
Barátokat, és ellenségeket is szerzett. És közben kutatott, igaz, ez a szál volt ami a leglassabban bontakozott ki.

Ami nagyon meglepett, hogy nem csak Kvothe, de a többi szereplő is "élt". Egy ilyen kaliberű történetnél valahogy ez nem tűnik olyan fontosnak, és az írók nem is nagyon erőltetik meg magukat.
De itt mindenkinek megvolt a saját története és személyisége. Elodin magiszter egyértelműen kedvenc lett. Egy tipikus bolondnak tűnik, aki mindenfélét összehord, de az olvasó tudja hogy minden a helyére fog kerülni, és minden mondatának megvan a maga értelme.
Denna viszont nem igazán győzött meg. Igen, értem hogy nehéz az élete, és értem hogy mit meg kell tennie a fennmaradásért. Okos és értelmes, de ahogy Kovthe is említette: Kegyetlen. Nem a tipikus formában, de mégis az.

Ambrose egyszerűen dühítő, nagyon remélem hogy kegyetlen sorsot szán neki Rothfuss.

Volt egy kis hullámvölgy a könyv felét követően, ahol éreztem hogy kicsit leül a történet, de ez nem tartott sokáig. A könyv utolsó negyede kárpótolt.
A draccus-t nagyon megkedveltem, kár érte.
Ez nem egy tipikus mágikus könyv. Itt inkább a tudományos oldaláról közelítik meg.

A végkifejlet igazán tetszett. Szívesen olvastam volna még tovább Kvothe történetét. Szerencsére előrelátó voltam, és már a polcomon a folytatás.
Ami nagyon nem tetszett, az az prológus, illetve az epilógus utolsó mondata. Nagyon nem akarom hogy ez legyen a vége. Remélem Rothuss nem akarja eljátszani azt, amit Lawrence, mert akkor nagyon mérges leszek.

Ez a könyv azon nagyon ritka darabok egyike, ami kívül és belül is csodálatos.
A borítót enyhén szólva is imádom. A történetre nincsenek normális és kifejező szavak. A fordítás és a kivitelezés előtt pedig emelem a kalapom.

Read More

Mark Lawrence - Bolondok hercege

Fülszöveg:
Mark Lawrence egy újabb trilógia erejéig visszatér a Széthullott Birodalomba, hogy ezúttal egy kevésbé ambiciózus hercegről regéljen…

A vörös királynő öreg már, de a Széthullott Birodalom királyai így is mindenki másnál jobban tartanak tőle. Legfélelmetesebb fegyvere a titokzatos Néma Nővér, akit senki sem láthat, de a nevét rettegve emlegetik.

A királynő unokája, a gyáva és részeges nőcsábász, emellett szenvedélyes szerencsejátékos Jalan Kendeth herceg mindössze tizedik az öröklési sorrendben, ám tökéletesen elégedett jelentéktelen szerepével.

A Néma Nővér által állított halálcsapdából megmenekülve sorsa összefonódik Snorri ver Snagasonéval, az ádáz viking harcoséval. Hogy megtörjék a kettejüket egymáshoz béklyózó varázst, útnak indulnak a Széthullott Birodalmon át a jeges észak felé. A Holt Király bérencei elől menekülve számtalan veszéllyel, készséges nőkkel, Skilfarral, a jégboszorkával, sőt, még egy Jorg Ancrath nevű jöttment herceggel és bandájával is találkoznak.

Ám Jalan csak egyetlen dologra vágyik: szabadulni Snorritól, mielőtt a viking óriás küldetése sikerrel jár, és végre farkasszemet nézhet ellenségeivel a Fekete Erődben, a Metsző Jég peremén.


Borító: 5
Sorozat: A Vörös királynő háborúja # 1
Eredeti cím: Prince of Fools
Kedvenc karakter: Jalan, Snorri, Dr.Karógyökér
Oldalszám: 396
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2014.11.06

 

Hosszúra nyúlik vissza a kapcsolatom az író munkásságával. Nagyon régóta kinéztem magamnak a Széthullott Birodalom sorozatát, és amikor még csak a Tövisek hercegét olvastam, akkora bizalmat szavaztam neki, hogy az eddig idehaza megjelent könyveit beszereztem. Köztük ezt is.

Majd pár hete megjelent ennek a könyvnek a folytatása, a Hazug kulcsa. Még akkor sem olvastam ezt a könyvet, de gondolkodás nélkül előrendeltem.

Hogy ez miért írom le? Hogy érezzétek, hogy Lawrence tud valamit, ha gondolkodás nélkül beszerzem a könyveit.

Imádom Jorg-ot. Egy fantasztikus karakter. Olyan, amilyen. Viszont Jalan-t is hamar megkedveltem pedig ő sem egy szent.

Lawrence ismét a Széthullott Birodalomba kalauzolja az olvasót. Itt viszont már nem Jorg cselekedeteiről olvashatunk, hanem egy másik herceg, Jalan életútjáról.

A két herceg nem is lehetne különbözőbb. Jorg kegyetlen logikával, brutálisan átgázolt mindenen és mindenkin. A célja az volt hogy császár legyen.

Ezzel ellentétben Jalan, a Vörös királynő unokája tökéletesen elégedett a felszínes életével. Élvezi a semmittevést. A legnagyobb baja, hogy a hölgyek ablakából jó testtartással ugorjon ki, és a hitelezői útjából is sikeresen eltűnjön.

Míg Jorg története drámai, és feszes, addig Jalan-é laza és humoros. Hihetetlen, hogy egy író írta a két sorozatot. A Bolondok hercegének első mondatai is arról árulkodnak, hogy Lawrence nagyon lazára vette a figurát. Humorizál, lazább a történetvezetés is. Jalan gondolatai kalandoznak, és nem egy célra fókuszálnak.

 A csaták lényege a stratégia, a stratégia pedig a prioritásokon fordul meg. Mivel az én első három prioritásom mindig az, hogy Jalan herceg, Jalan herceg, valamint Jalan herceg, és csak távoli negyedik, hogy „jól fessek”, megragadtam az alkalmat, hogy folytassam a menekülést.
 

Nagyon kíváncsi voltam, hogy Jorg nagy ívű, és drámai életútja után Lawrence mit tud még mutatni. Hiába, imádom Jorg-ot, de nekem az ő sorozata kicsit töményre sikeredett.

Jalan lazább és csapodárabb, és a könyv is sokkal könnyebben emészthetőbb.

Imádtam, hogy Jalan tudja hogy mit tud, és mire képes. Nagyon jó humorral áldotta meg Lawrence, ami az öniróniától sem mentes. Jalan saját magát is bírálja, ennek ellenére jól érzi magát úgy, ahogy van.

A Néma Nővérnek hála kénytelen Snorri-val, a viking harcossal és családapával utazni.

Fantasztikus dinamikája van a párosnak. Azt gondoltam hogy akik ennyire különbözőek, biztos hogy nem lesz könnyű összerázódniuk. De kár volt aggódnom!

Snorri tiszta szíve megoldott minden problémát. Jalan-val ellentétben Snorri talpig viking és harcos. Vad mosollyal az arcán indul csatába, míg Jalan az ellenkező irányba fut.

Lawrence lassan csepegtetett információkat Snorri családjáról, és arról, hogy mi történt velük.

Az író igen kegyetlen kedvében lehetett, mert ami Snorri családjával történt...

Annak ellenére, hogy a páros csak utazgat és lovagol, mégis eseménydús volt a könyv.

Mindig öröm látni, hogyha egy író a régi szereplőit is beleépíti az új sorozatába. Mosollyal az arcomon olvastam Jorg és bandája felbukkanásáról, és haverkodásukat Snorri-val.

Jorg sorozatában Lawrence inkább az Építőkre, és azok mágiájára koncentrált. Itt szinte fel sem merültek, inkább más mágiákat mutatott be az író.

Jalan és Snorri "átka" igen érdekes, és izgalmas. Főleg úgy, hogy a könyv végére meg is cserélődtek a dolgok.

Nehéz megfogalmazni, de pontosan értettem, hogy Jalan miért lett olyan, amilyen. Hogy mi a célja ezzel Lawrence-nek.

Néha úgy tűnt hogy jó irányba halad, és a pipogya alakból végre férfi lesz. De úgy tűnik hogy erre még várnunk kell.

Nagyon jól szórakoztam a könyvet olvasva. Jalan minden oldalon tett vagy mondott valamit, amitől hangos nevethetnékem támadt.

Mivel a Széthullott Birodalom trilógiának köszönhetően tudom hogy ki a Holt Király, és mi lesz Jorg történetének vége, nagyon érdekel hogy Jalan hogyan és hová fog beilleszkedni.

A Széthullott birodalomnak egy újabb arcával sikerült megismerkednem, ami igazán tetszett.

Jalan-ban több van mint ami látszik. Kíváncsi vagyok, hogy a következőkben mit sikerül elérnie.

De erre csak jó pár hónap múlva kerülhet sor. Nem vagyok hajlandó elolvasni addig a Hazug Kulcsát, míg a sorozat befejező kötete előrendelhetővé nem válik.

Nagy taps jár Lawrence-nek, és a fordítónak is, mert fantasztikusan szórakoztam!

Read More

Nalini Singh - Archangel's Legion

Fülszöveg:
Angels are falling from the sky in New York, struck down by a vicious, unknown force.

Vampires are dying impossibly of disease.

Guild hunter Elena Deveraux and the Archangel Raphael must discover the source of the wave of death before it engulfs their city and their people, leaving New York a ruin and Raphael’s Tower under siege by enemy archangels.

Yet even as they fight desperately to save the city, an even darker force is stirring, its chill eyes trained on New York…and on Raphael. Rivers of crimson and nightmares given flesh, the world will never again be the same…


Borító: 5*
Sorozat: Angyali vadász # 6
Kedvenc karakter: Raphael, Elena, Illium, Aodhan
Oldalszám: 384
Kiadó: Jove
Kiadás: 2013

 Mai napig nem értem, hogyan lehet az, hogy az írónőt még senki sem karolta fel.

Fantasztikus történetekkel ajándékoz meg minket, és a szereplők sem mindennapiak.

Nagyon hiányzott már, hogy a fő párosról olvassak. El sem hittem, míg nem azon kaptam magam, hogy szinte falom a könyvet, és régi ismerősként köszöntöttem őket.

Nem igazán emlékszem arra hogy mi is történt az Angyaltáncban. Annyi megmaradt, hogy Caliane felébredt, és Lijuan sem normális.

Ha az eddigi kötetek akciódúsak voltak, akkor ez még azokon is túltesz.

Már a könyv elején meghűlt bennem a vér. Nem azért mert olyan rossz volt, hanem mert Nalini már az elején bekeményített.

New York egéből nem csak a madarak, de angyalok is hullottak. Egyre több furcsa természeti jelenség követi egymást, és a Tanács tagjai is újabb erőkre tesznek szert.

A kötet elején lévő úgynevezett Aláhullás megadta a háborús, és drámai hangulatot.

Érezhető hogy valami készül, és mindenki Lijuan-ra tippel. Ha ez nem lenne elég, egy furcsa kór tizedeli a vámpírokat, ami a himlőhöz hasonlatos.

És persze ott van a fő páros is, és aktuális problémáik.

Röviden: Az olvasó egyáltalán nem unatkozik. Nalini mesterien adagolja az izgalmakat.

Nehéz a könyvről írni, hiszen olyan sok minden történik.

Hiába, Elena Raphael párja, mégis most kezdi feldolgozni, hogy ez mivel is jár. Raphael párjaiként kezelik, és erőt merítenek belőle is. Igazán jó volt erről is olvasni.

Egyre hangsúlyosabb a halhatatlansággal kapcsolatos problémák is. Teljesen megértettem Elena érzéseit. Nehéz lehet elfogadni, hogy míg Elena él, addig a barátai megöregednek és meghalnak.

Elena és Raphael kapcsolata igazán egyedi, és ennyi kötet után sem unom őket. Mindketten változtak az első kötet óta. Ennek ellenére Raphael ugyan olyan arrogáns és hűvös tud lenni ha kell. Egyszerűen imádom ezt az arkangyalt.

Elena is vét hibákat, néha ugyan azt, de tanul belőlük.

Nagy piros pont az írónőnek, hogy a Hetek tagjai is bőven kivették a részüket a történetből. Illium-ot mindig is imádtam. Most egy kicsit komolyabb volt mint azt megszoktuk, de hozta azt, amiért imádjuk. Nalini pedzegeti hogy egyszer arkangyal válhat belőle. Akarom is meg nem is, hogy így legyen.

Aodhan szerencsére egyre több szerephez jut. Örülök annak, hogy kezd megnyílni, hiába lesz ez egy hosszú folyamat.

Naasir-ra valamiért nem emlékeztem. Hamar megkedveltem, és fogalmam sincs hogy mi is lehet valójában. Nagyon várom, hogy a saját kötetét elolvassam.

A többiek elég kevés szerephez jutottak. Hiányoltam Jason-t, de a kötet előrehaladtával egyre többet szerepel. Méreg és Galen ha csak virtuálisan, de megmutatták magukat.

Nagyon tetszett, hogy Nalini nem felejtette el a novellákból megismert Nimra-t. Ha csak említés szinten, de felbukkant. Valamint az Ősöreg arkangyal, Alexander neve is egyre többször bukkan fel. Kíváncsi leszek, hogy az írónő mit tervez vele kapcsolatba.

Nalini valamiért nagyon elhanyagolja a többi arkangyalt. Elijah, Neha, Lijuan elég sokat szerepelnek a sorozatban, de a többiek szinte semmit. Jó lenne, ha Nalini ezt orvosolná.

Nagyon mérges voltam az írónőre, hogy minden arkangyal új képességeket nyert, csak Raphael nem. Hátborzongató dolgok történtek New York-ban, de új erőre nem tett szert.

Viszont a könyv végére megbocsájtottam. Érdekes, és halálos új "képességet" kapott, ha még kezelni nem is nagyon tudja.

A könyv vége, illetve a csata fantasztikus volt. Izgultam ahogy az kötelező. Hiába, tudtam hogy a fő párosnak baja nem lesz, mégis drukkoltam nekik.

Megható volt, ahogyan Raphael és az emberei kitartottak egymást mellett, hiába, Lijuan mindent elkövetett hogy megtörje őket.

Nem akartam hogy vége legyen a könyvnek, legszívesebben máris újraolvasnám.

Ennek ellenére van hibája a könyvnek. Nekem már sok volt a szex a páros között. Valamint a Jeffrey-vel való dolgok is ugyan ott tartanak és ugyan úgy, mint az első részben.

Ennek ellenére kötelező elolvasni a Nalini fanoknak. Úgy gondolom, hogy a hibáival együtt is a legjobb könyv a sorozatból!

Visszaolvasva az értékelésemet úgy érzem, hogy csak a töredékét adja vissza a könyvnek. De Singh az egyik, akinek a könyveiről nem tudok értelmes értékeléseket írni.

Nagyon remélem, hogy idén valamelyik kiadó lesz olyan jó, és felkarolja az írónő sorozatait, mert vétek veszni hagyni az írónő munkásságát!

Read More

Brigid Kemmerer: Spark – Szikra

Fülszöveg:

A KANÓC MEGGYULLADT...

Gabriel Merrick a tűzzel játszik. Szó szerint.

Néha még uralja is. Máskor viszont képtelen rá.

Gabrielnek mindig ott voltak a testvérei, különösen az ikerbátyja, Nick. Amikor viszont egy gyújtogató hoz káoszt a városukra, minden jel Gabrielre mutat. Csak épp nem ő gyújtogat.

Ráadásul mintha senki sem hinne neki. Kivéve Layne-t, a félénk, kitűnő tanuló tizedikest, aki magas nyakú garbóban és farmerben jár – és teljesen feldúlja Gabriel érzelmeit. Layne nagyon jól megérti, milyen az, ha családi problémákkal küzd az ember, és érti a titkokat is. Neki is van jó néhány.

Gabriel nem engedheti meg, hogy Layne rájöjjön, milyenek is a testvérei, a képességeik, és milyen veszélyek leselkednek rájuk. Van azonban néhány olyan kockázat, amit nem hajlandó vállalni.


Borító: 4
Sorozat: Elementál # 2
Eredeti cím: Spark
Kedvenc karakter: Gabriel, Hunter, Michael
Oldalszám: 472
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.12.05 / 2014.12.12

Idejét nem tudom, hogy mikor élveztem utoljára ennyire egy könyvet. Egyszerűen nem bírtam letenni, de ha még kénytelen voltam, mindig rá-rá pillantottam a könyvre, szuggerálva, hátha hamarabb olvashatom. És mennyire hiányzott ez az érzés!

Szó se róla. A könyv nem tökéletes. Van pár hibája. De mégis, annyira élveztem!

Amikor a sorozat első részét, a Storm:Vihart olvastam, már akkor kedvencé avattam Gabrielt. Nem csak a neve miatt. Az elemek közül az övé áll hozzám a legközelebb, és a temperamentuma is nagyon ismerős. Szóval a srác már alapból kedvenc lett. És Hunter is, aki az előző rész üde és különleges színfoltja volt. Ehhez jött még Michael, aki a Viharban szereplő novella után hamar a szívembe zártam.

Ez a három srác igazán kitett magáért ebben a könyvben.

A történetről annyit, hogy a városban egyre több gyújtogatás történik, és Gabriel -hűen az eleméhez- mindig felbukkan ezeknél a tűzeseteknél. Igaz, inkognitóban.

Gabriel-re rájár a rúd. Az iskolában rájöttek, hogy Nick ugrik be helyette matekra, a tűz elem folyamatosan hívogatja, és még a kosárcsapatból való kirúgástól is egy hajszál választja el.

Szóval Gabriel idegei pattanásig feszültek. Ehhez jön még a megváltozott családi körülmények is.

Egyszóval. Gabriel pácban van.

Nagyon élveztem olvasni a történetet. Ha jobban belegondolok, szinte olyan ez a könyv, mint egy tipikus bad boy-good girl sztori. Mert hogy fantasy elem szinte alig van benne. Ez kicsit csalódottá tett, de most valamiért túllépek ezen.

Layne és Gabriel között szinte pillanatok alatt szikrázott a levegő. Mondhatnám, hogy tényleg tipikus a sztori. A jóképű fiú felfigyel a neve nincs stréber és hallgatag lányra.

Mégis annyival több van bennük. Layne egy tűzesetben megsérül, és azóta rejtegeti a testét, és elég visszavonult. Gabriel pedig éppen a tűzzel játszik...

Layne-t sokkal hamarabb és jobban megkedveltem, mint az előző kötetben Bacca-t. Layne tette a dolgát, kiállt magáért, és nem félt szembeszállni Gabriel-vel, ha úgy ítélte meg. Márpedig sokszor volt ilyen. Viszont többször éreztem - nem csak nála, hanem Gabriel-nél is - hogy feleslegesen dühödik be, és húzza fel az orrát.

Gabriel már az első pillanattól kezdve kedvenc, nincs mit ezen tagadni. Megértettem az indokait, viszont néha jól kupán vágtam volna. Kicsit jobban kellett volna bíznia legalább Michael-ben.

A beszólásai fergetegesek, és a tettei is. Gabriel nagyon hamar meg tudja magát kedveltetni másokkal.

A Hunter-rel való barátsága nagyon tetszett. Mindketten magányosak voltak, de ez a kapcsolat jót tett nekik.

A kis akcióik logikusak voltak, bár elég őrültség is egyben.

A könyv végéig nem is jöttem rá, hogy ki volt a rejtélyes gyújtogató.

Mint említettem, tetszett hogy a többi testvér is felbukkant, bár Nick-ben nagyon csalódtam. Egyrészt azért, ahogy Gabriel-vel viselkedett, másrészt Quinn miatt is. Nagyon nem kedvelem azt a lányt!

Chris és Becca is visszatérő szereplők, de olyanok voltak, mint valami papírfigurák. Feleslegesnek éreztem őket, és a kapcsolatuk sem nyilvánvaló számomra. Semmi tűz nincs közöttük.

Érdekesnek találom, hogy az írónő már összehozta a maradék két testvért a párjaikkal. Nemcsak Nick, de Michael is becsajozott, nem kevés vicces pillanatot okozva ezzel.

A végkifejlet nagyon tetszett, főleg az, hogy a rendőrség is belekeveredett, és így nemcsak a saját kis világukban büntetik a családot, hanem azon túl is. 

Arra rá kellett jönnöm - így a második kötet után - hogy az írónő nem tudja normálisan lezárni a könyveket. Míg az előző részből konkrétan még egy fél könyvre valót hiányoltam, itt már csak 1-2 fejezetet.

Nem mondom, ez ügyben még van hová fejlődnie.

Nem tökéletes a könyv, mert nem az. Viszont minden van benne, ami kell. Romantika, humor, izgalom és egy kis akció. Lényegében:

Kedvenc lett és alig várom már, hogy Hunter könyvét olvashassam!

Read More

Sherrilyn Kenyon - The Dark Hunters Vol.03

Fülszöveg:
In the war against vampires, mankind has only one hope: The Dark-Hunters. Ancient warriors who died of brutal betrayal, the Dark-Hunters have sworn themselves into the service of the goddess Artemis to protect us.

It's a pact with pretty good perks. Immortality, power, psychic abilities, wealth and a cool wardrobe. But it comes with a few drawbacks: fatal sun poisoning and a new, irreparable dental problem. But aside from the fangs and nocturnal lifestyle, it's not so bad.

Talon, an ancient Celtic warrior, has been cursed by the god Camulus for killing his son. Camulus cursed Talon, decreeing death for everyone he loved. Now a Dark-Hunter in modern-day New Orleans, Talon meets Sunshine, who is key to ending his curse once and for all. Not to mention helping him to save New Orleans from an ancient god bent on total destruction…


Borító: 5
Sorozat: The Dark Hunters # 3
Kedvenc karakter: Acheron, Zarek, Talon, Sunshine,
Oldalszám: 208
Kiadó: St. Martin's
Kiadás: 2010

Ismeretes, hogy nagy Kenyon fanatikus vagyok. Még azt is elérte nálam, hogy eredeti nyelven olvassam el az egyik kötetét, pedig nem vagyok egy nagy angolos. Szóval ez a nő jó pár dologra rá bír venni.
Az is köztudott, hogy imádom a mangákat. Szinte falom őket. És itt van Kenyon, aki az egyik nagy kedvenc sorozatomat manga formában is megjelentette. Nem kérdés, hogy kötelező volt beszereznem.
Igaz persze, hogy egyből a harmadik résszel kezdtem, de na. Már említettem, hogy Talon-nal milyen a viszonyom, szóval egyáltalán nem bánom, hogy ezzel indítok.
Hosszú ideje a kívánságlistámon volt ez a kötet, és amikor végre megérkezett, nem győztem vigyorogni.
Akik ismerik Talon (Végzetes ölelés) kötetét, azoknak persze nem fog újat mutatni. De nem is azért olvassuk.
A manga Talon kötetének első felét mutatja be, és be kell vallanom, hogy nagyon is jól.
Olvasás közben szinte viszketett az ujjam, hogy előkapjam a Végzetes ölelést, és együtt olvasgassam a két kötetet.

A rajzokkal többé kevésbé meg vagyok elégedve. Van akikkel nem, de lássuk a cselekményt, hátha kell egy kis emlékeztető.
Talon egy kelta harcos, aki 1500 éve Dark Hunter. Egyedül él a mocsárban a két aligátorával. Még emberi életében Camulus isten megátkozta, és Talon arra kárhoztatott, hogy bárki, aki a szívének kedves az hamar távozik az élők sorából.
Talon maga a nyugalom, hiszen az ereje is ebből fakad. Ha elveszti az érzelmei felett az irányítást, akkor neki vége.
Eleinte ódzkodtam attól, ahogyan Talon-t ábrázolták. Én nem így képzeltem. Viszont ahogy haladtam a könyvvel, úgy szoktam hozzá. Claudia Campos-nak (a rajzoló) sikerült nagyon jól visszaadnia Talon jellemét és viselkedését.
Sunshine-t már a Végzetes ölelés első oldalain a szívembe zártam, és azóta is kitartok mellette. Az ő karakter ábrázolása is eléggé furcsa, de mint Talon-nál, nála is hamar sikerült megszoknom a dolgokat.
Ha valaki nem emlékezne, akkor azoknak egy kis emlékeztető. Sunshine Talon feleségének, Nynia-nak a reinkarnációja. Sunshine eléggé bohókás és egészséges étel mániás. Ennek ellenére nagyon jó humorú, és cseppet sem úgy reagál, ahogy azt várnánk. Főleg ezért is kedvelem nagyon.
A mangába a főbb cselekmények szerepelnek, amik okoznak pár humoros pillanatot.

Több szereplő is felbukkan. Kezdjük Acheron-nal. Nos, megértem hogy Artemis miért is van úgy oda érte. Imádtam, ahogy ábrázolták. És ez enyhe kifejezés. Csak úgy, mint Zarek esetében is. Komolyan, imádom őket!
Persze Valerius és Nick sem hiányozhat a történetből. Náluk is elég jó munkát végeztek.
Akikkel nem vagyok megelégedve, az Julian és Selena. Julian az Álomszerető főszereplője, akit  Iulianosz néven ismerünk. Annyira nem találták el, hogy az valami hihetetlen. Én valami nagyon jóképű férfire számítottam, ehelyett... Selena-t sem sikerült eltalálni. Nem tudom miért, de nálam nagyon mellélőttek, már ami a rajzolást illeti.
A történetből nem hiányozhat Styxx-t sem, és persze - sajnos - Artemis. Minden elkötelezett Kenyon rajongó már elvből is utálja Artemis-t, szóval sok hozzáfűznivalóm nincs is. Utáljuk és kész.
Amit még kiemelnék, az a testiség hiánya. Talon kötetében rengeteg szex jelenet volt, itt viszont sztornózták ezeket a jelenetek. Kiknek örömére, kiknek bánatára.

A kötet nagyon jó, én imádtam. A rengetek humoros jelenetnek hála a fél kötetet végig vigyorogtam. Bár ez annak is betudható, hogy imádom a karaktereket, és öröm volt róluk újra olvasni.
A kötet elég mozgalmas, egy percig sem unatkoztam. Alig várom, hogy a következő kötete is beszerezzem, és imádkozom, hogy Kenyon folytassa ennek a sorozatnak a manga kiadását. Látni akarom Zarek történet!
Kenyon rajongóknak kötelező elolvasni, és olvadozni!

Read More

Sandra Brown - A legelső férfi

Fülszöveg:
A világhírű amerikai írónő új kötetének női főszereplője, Lilah Mason olyan gyógytornászszakember, aki a balesetben megrokkant embereket képes visszavezetni a teljes értékű életbe. Magányos, de elégedett, mert sikeres, és mert pácienseinek győzelmeit sajátjainak is tekinti. Lilah szépen megszerkesztett világa alapjaiban rendül meg, amikor pályafutása legnehezebben kezelhető betegét, a deréktól lefelé megbénult Adamet próbálja meggyógyítani. Szakmai megfontolásai érzelmek vad áradatával viaskodnak: lehetséges-e, hogy olykor éppen a beteg jelenti a gyógyírt az orvos számára?


Borító: 2,5
Sorozat: Mason nővérek # 2
Eredeti cím: Adam's fall
Kedvenc karakter: Lilah, Adam
Oldalszám: 306
Kiadó:Maecenas
Kiadás: 1999/2013

Újraolvasás.

Sandra Brown könyvei szintén a kezdetek óta az olvasmánylistámon szerepelnek. Kevesen tudják, hogy ez a könyv egy kétrészes sorozat, a Mason nővérek második kötete. Az első rész a Valóra vált álom, amit szintén olvastam, de nem tetszett annyira, mint ez.

Lilah-t már az előző részben megismerhettük. Igaz, hogy semmire sem emlékszem belőle, de az írónő gondoskodott róla, hogy az előző könyv apró részleteit belecsempéssze a történetbe.

Lilah gyógytornász terapeuta, akinek a feladata a balesetben rokkant embereket újra lábra állítani. Minkét értelemben. Viszont elég szabadelvű, és szabad szájú. Ennek ellenére ne higgyétek, hogy mindenre kapható. Leginkább egy 60' évekbeli szabadelvű nőhöz tudnám hasonlítani.

Adam is feltűnt az előző részben, méghozzá eleinte Lilah nővérének udvarlói szerepkörében. Vagyis csak próbálkozott. Most viszont egy balesetben deréktól lefelé megbénult, és teljesen visszavonultan duzzog és sajnáltatja magát a saját szigetén.

Lilah nővére nyomására elvállalja, hogy segít Adam-nek, bár tudja, hogy nehéz dolga lesz, mivel már a kezdetek óta ki nem állhatják egymást. A lány el is utazik Hawaii-ra, és megkezdődik a csata a páros között.

Nagyon szeretem az írónő könyveit. Több álnéven is publikál, de nekem a modern romantikus történetei a legnyerőbbek. Ez a kötet is közel áll hozzám, pedig már kismillió ehhez hasonló történet olvastam. Viszont Brown stílusa annyira könnyed és szórakoztató, hogy észre sem veszi az olvasó, és már a könyv be is szippantotta.

Tipikusak az ehhez hasonló történetek, ahol a páros utálja egymást, és fokozatosan vált át ez az érzés szerelemmé.

Tipikus lenne a történet, de mégis más. Lilah karaktere igazán egyedi. Szókimondó és humoros, mindig az övé az utolsó szó. Rendszerint azt teszi amihez kedve van, viszont a betegeiért a tűzbe menne. Még Adam-ért is, akivel csak marják egymást. Lilah eltökélte, hogy lábra állítja ezt az egocentrikus férfit, és addig nem tágít, míg ezt a célt meg ne valósítja.

Adam sem egy sablonkarakter. Hiába, rendelkezik mindennel ami kell egy ilyen történethez, viszont az állapotából kifolyólag megismerjük a szégyenkező, segítségre szoruló férfit. Mivel mindent egyedül ért el eddig, nagyon rosszul érinti, hogy segítségre van szüksége.

A páros igazán elbűvölő volt. Tudom hogy nem szokás ezt mondani, mégis igaz. Ahogy eleinte szinte ölre mentek, igazán vicces volt. Viszont ahogy haladt a történet, egyre közelebb kerültek egymáshoz, egyre több mindent tudtak meg egymásról. És Adam is rájött, hogy vonzódik Lilah-hoz.

Nagyon tetszett, ahogy Adam az egoista, hogyan fogadja el a segítséget, és lép a gyógyulás útjára. És Lilah módszerei is nagyon szimpatikusak voltak.

Természetesen nem hiányozhat a történetből az ex-új barátnő. Lilah-val együtt dühöngtem, ahogy a kimondhatatlan nevű nőszemély szinte tönkreteszi azt, amit a páros kemény munkával elért.

Ami kicsit zavaros volt, az Lilah menekülése. Az Viszont nagyon tetszett, ahogy Adam felbukkant, és beismeri az érzéseit.

Az egyik kedvenc könyvem az írónőtől, többször fogom még újraolvasni. Egy egyszerű romantikus történet megspékelve azzal, hogy megtanítsa,  hogyan kell ismét lábra állni. Csak ajánlani tudom!

Read More

Rachel Vincent - Pride: Falka

Fülszöveg:
NAGYON REMÉLEM, HOGY A MACSKÁKNAK TÉNYLEG KILENC ÉLETE VAN

Eljárás alatt állok, a tét az életem. Tévesen, de azzal vádolnak, hogy megfertőztem egykori ember barátomat, majd megöltem, hogy eltüntessem a bizonyítékot. Embert megfertőzni a három főbenjáró bűn egyike. A másik kettő a gyilkosság, és a titkaink kifecsegése. Háromból kettő. Nekem végem. És ráadásul a hegyekben egy vad kóbor garázdálkodik: egy riadt, tizenéves nőstény macskát kerget. Nekünk kell először megtalálnunk, mielőtt a nyakunkra hozza az embereket. A szerelmem, Marc segítségével, úgy hiszem, meg tudom menteni a sebezhető lányt a nagyratörő kóbortól, és a Területek Tanácsának játszmáitól is. Amennyiben a saját peremet túlélem…


Borító: 4,5
Sorozat: Shifters # 3
Eredeti cím: Pride
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 466
Kiadó:Könyvmolyképző
Kiadás: 2013.04.18

Amint befejeztem a Latrokat, azonnal olvasni kezdtem a folytatást.

A kötet szinte ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Faythe még mindig arra vár, hogy a Tanács döntsön a sorsa felől, hiszen két bűnt is elkövetett. Megfertőzött egy embert, valamint azt meg is ölte.

Ebben a kötetben hátrahagyjuk a Ranch-ot, és a hegyekbe vesszük az irányt. Faythe és a családja elutaznak, hogy végre pont kerüljön a lány ügyének végére.

Faythe hamar szembesül a ténnyel, hogy akármit mondd vagy tesz, a Tanács bűnösnek tarja. És mivel nem kíván még teherbe esni, így hasznát sem látják.

Az előző részekből rendre hiányoltam a falka összetartását valamint a macskatársadalom bemutatását. Végre ebben a kötetben megkaptam mindent, amit szerettem volna.

Már az első oldaltól kezdve pörgött a történet. Egy apró hullámvölgy volt csupán a közepe felé, de az olyan apró, hogy az még megbocsátható.

A falkapolitika is bemutatásra került, valamint az, hogy hogyan is alakult ki ez a faj. Faythe és családja végre összecsiszolódott. Végre éreztem azt, amit egy alakváltó könyvben kötelező. A falka összetartását és szeretetét. Eddig ezt mindig hiányoltam, de végre ezt is megkaptam.

Faythe is egyre jobban fejlődik, most kivételesen nem akartam megcsapkodni. Okos és humoros, vakmerő és bátor. Amikor kellett a talpára állt, és ahol nem, ott végre hallgatott az apjára, és csendben maradt.

Új szereplők is felbukkantak. Akiket utálni kellett, azt utáltam is. Az írónő megalapozta a következő kötetek cselekményeit, és most már látni, hogy mit is akart ebből kihozni.

Először azt gondoltam, hogy az egész kötet Faythe tárgyalásával fog foglalkozni. Ha úgy vesszük ez igaz, de újabb bonyodalmakat kell Faythe-nek megoldania.

A tárgyalás helyszínén sorra bukkannak fel a kóborok, és már egy bruin is panaszkodik miatta. Nagyon szimpatikus volt nekem Mr. Maci.

A könyv egyik legnagyobb rejtélye az új nőstény. Nem lett elhúzva ez a szál, bár egy picit zavart, hogy Faythe megrögzötten csak egy variációra összpontosított Kaci-vel kapcsolatban. Megvolt a magam véleménye a lánnyal kapcsolatban, de az írónő nagyon cseles volt. És ha ez még nem lenne elég, szegény lány olyan helyzetbe került egyedül... Igazán megdöbbentő volt az a szál.

Mivel a kötet nagy része Faythe sorsáról szól, a háttérben ott a feszültség. Mindenki megtesz mindent, hogy Faythe megússza a dolgot, de nem egyszerű. Még úgy sem, hogy Faythe kicsit visszafogta magát, és nem olyan forrófejű.

A falka is kezd egyre szimpatikusabbá válni, igaz, hogy még kedvencet nem avattam.

Marc és Faythe között is forr a levegő, hiába nem egy pár. A férfi megtesz mindent Faythe-ért, és végre a lány is ráébred, hogy mit is jelent neki igazából Marc.

Reménykedtem benne, hogy az írónő nem lesz olyan kegyetlen, és megoldja Marc helyzetét. Most már azt kell kivárni hogy hogyan, és mikor tér vissza Marc.

A sorozat eddigi darabjai közül abszolút ez a legjobb. Pörgős, érzelemdús és a humor is visszatérő elem.

Faythe kötetről kötetre fejlődik, tanul és végre nem csak a saját feje után megy.

Mivel már látni, hogy merre tart a sorozat, izgatottan várom, hogy mi fog kisülni belőle.

Read More

Kresley Cole - A sötétség démona

Fülszöveg:
Kresley Cole – akinek regényei állandó szereplői a New York Times bestsellerlistájának – perzselően forró meséje egy vámpírvérrel fertőzött, kitaszított démonról és egy sebezhető, fiatal boszorkányról, akit a férfi megvéd mindenkitől – ha kell, még önmagától is.

EGY VESZÉLYES DÉMON, AKINEK NEM KÉPES ELLENÁLLNI…

Malkom Slaine: kínozza sötét múltja, gyötri a vámpíréhség, a védelmét élvező zöld szemű lány pedig a pusztulás szélére sodorja.

EGY ŐRJÍTŐ BOSZORKÁNY, AKIT A MAGÁÉNAK AKAR…

Carrow Graie: elrejti a bánatát, csak a következő bulinak és csínytevésnek él. Egészen addig, amíg nem találkozik egy kínlódó harcossal, aki érdemes rá, hogy megmentsék.

ÖSSZEZÁRVA EGY RETTENETES BÖRTÖNBEN…

Ahhoz, hogy Malkom és Carrow túlélje a kalandot, a férfinak szabadjára kell engednie a benne rejlő démont és vámpírt. Vajon amikor Malkom azzá a rémálommá változik, amelytől a saját népe is retteg, elveszíti-e a nőt, akiért teste-lelke eleped?


Borító: 5
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 8
Eredeti cím: Demon from the Dark
Kedvenc karakter Carrow, Malcolm
Oldalszám: 458
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. december

Az előző rész csalódást okozott. Kíváncsi voltam hogy Cole most mit alkot, hiszen ilyen párossal még nem találkoztunk. Az előző rész epilógusa igazán figyelemfelkeltő volt, szóval izgatottan vágtam bele ebbe a könyvbe.

Carrow-ot és még sok más halhatatlan elraboltak, és egy ismeretlen helyen raboskodnak. Csak annyit tudunk, hogy egy szigetre szállították őket, az erejüket egy különleges nyakperec segítségével elzárták, és kísérleteket végeznek rajtuk. Carrow egyik cellatársa Lanthe, aki Sabine húga. Már a Démonkirály csókjában felkeltette az érdeklődésemet, de ebben a részben aztán... Alig várom, hogy olvashassam Lanthe és Thronos történetét!

Carrow és mindenki más is próbál rájönni, hogy hogyan tudnának megszökni a börtönükből. De senki sem jár sikerrel.

Mint kiderült a Rend azért rabolta el a Szövetség különböző fajainak képviselőjét, hogy rájöjjenek, hogyan tudják őket legyőzni. A Rend különösen érdeklődik egy vémon iránt, és Carrow-ot bízzák meg azzal, hogy elhozza nekik ezt a vémont. Természetesen Carrow nem önszántából teszi ezt. Megzsarolják Ruby-val, a Boszorkányok Házának egyik gyerek tagjával.

Carrow egyik képessége, hogy észlelni tudja, hogy kivel fonódik össze a sorsa. Ruby-nál ezt megérzi, és úgy dönt hogy mindenáron elcsábítja ezt a vémont.

Carrow-ra mindig is kíváncsi voltam. Ebben a sorozatban a boszorkányok nagy party arcok a valkűrökkel együtt, így tudtam, hogy jól fogok szórakozni olvasás közben. Carrow eleinte Mariketa-ra emlékeztetett. Felfogásban és stílusban egyaránt. Viszont ahogy haladt a könyv, úgy változott Carrow is. Állítom, hogy a sorozat folyamán ő esik át a legnagyobb változáson. Az eleinte semmivel sem törődő, bulizó fiatal lányból a könyv végére egy felelősségteljes, érett nő válik.

Carrow eltökélte, hogy elcsábítja az ismeretlen vémon-t. Ennek érdekében el kell utaznia egy másik dimenzióba, ahol ez a vémon él.

Malkon Slaine teljes ellentéte Carrow-nak. Míg a lány előkelő származású, ő egy démonprostituált gyermeke. Nem tud se írni és olvasni, viszont a harchoz nagyon ért.

A könyv elején bebörtönzik, és egy gonosz varázsló Scarba-t csinál belőle. Ezek mesterségesen létrehozott lények. Malkom-ból aki mellesleg démon, egy vémont, azaz démon-vámpír hibridet csinálnak. Több megnevezése is van: vémon, vámon, vagy Nix után szabadon, démpír.

A történet cseppet sem unalmas. Engem a Vámpírharc-ra emlékeztet. Carrow egy új dimenzióban találja magát. A küldetése, hogy megtalálja Malcolm-ot. Ám arra nem számít, hogy ő a férfinek rendelt asszony.

A férfi olyan, mint egy barbár. Carrow elmenekül a férfi elől, de Malcolm követi, és jó udvarlóhoz illően vigyáz a lányra, és ajándékot is ad neki. Amolyan barbár ajándékot.

Carrow angolul beszél a férfihez, az viszont elfelejtette ezt a nyelvet, és csak démonul vagy latinul tud beszélni. A nyelvi korlát megnehezíti mindkét fél dolgát, de végül csak megértetik magukat a másikkal.

Kicsit féltem, hogy Cole hogyan fogja megoldani ezt a helyzetet. De rá kellett jönnöm, hogy Cole profi, és tudja hogy mit csinál. Imádtam olvasni mindkét fél gondolatát és beszólásait. Főleg úgy, hogy a másik nem is érti, hogy miről beszél neki az adott fél.

Malcolm eltökélt célja, hogy ágyba vigye aráját. Carrow tiltakozik ez ellen, főleg azért mert a férfi egy igazi barbár.

Míg eleinte Malcolm fekete hajú, a fürdés után kiderül, hogy az csak piszok, és valójában szőke, kék szemmel.

A kémia lassan indul be a főszereplők között, de később annál intenzívebb lesz. Természetesen szexről szó sem lehet közöttük, de ez nem gátolja meg őket. Pár napot töltenek együtt Oblivion-ban, és már ekkor is megvan a napi rutinjuk. Nem tudnak beszélni egymással, de így is megértik egymást.
Carrow erejére és annak forrására is fény derül. Igazán jól szórakoztam rajta.

Malcolm megbízik a lányban. Ezért is döbben meg nagyon, amikor aráját követve kiderül, hogy hazudott neki Carrow, és csapdába csalta. Megesküszik, hogy ezért a lány meglakol.

A börtönbe visszatérve megváltozik a hangulat. Míg az Oblivion-ban történteket felszabadulva, mosollyal az arcomon olvastam, a börtöni jeleneteket viszont szorongva, és feszültséggel tele.

Nem ért meglepetésként, hogy Declan Ádáz Aidan, Regin berserkerje. Az viszont megviselt, hogy egyik kedvenc valkűrömet, aki mindig vicces és tettre kész, most ez az alak megkínozza, és most árnyéka önmagának. Hogyan lesz ebből romantikus történet Ms.Cole? Mert az tuti, hogy nagyon nem szeretem Declan Chase-t.

Carrow-on kívül még Lothaire és Uilleam MacRieve is itt raboskodik. Az előző részben Lothaire ellopott egy aranygyűrűt, és most ennek is meglett a következménye.

La Dorada eljött, hogy visszaszerezze az elveszett gyűrűjét. Ennek következtében a rabok el tudnak menekülni a börtönükből.

A könyv egyértelműen bővelkedik kalandban, és túlélőtúrában. Malcolm mindegy melyik világban van, mindig talál módot arra, hogy egyszerűen éljen. A börtönben ismét elsajátította az angol nyelvet, és végre a valódi személyisége is felszínre került. Birtokló, morgó, de segítőkész. Persze ezt úgy teszi, hogy még véletlenül se tűnjön fel az embernek. Nagyon megkedveltem ezt a vémont.

A szigeten elszabadul a pokol. Minden halhatatlan kiszabadul a börtönéből, de ismerjük ezt a brigádot. Soha sem unatkoznak. La Dorada és a wendigók megnehezítik az életet a szigeten, de Malcolm ebben a káoszban is feltalálja magát.

Malcolm nehezen bízik meg bárkiben is. Ha valaki elárulja, akkor az meghal. De Carrow-nak ad még egy lehetőséget, bár maga sem tudja, hogy miért.

Míg hőseink az ismeretlen szigeten tengetik napjaikat, addig New Orleans-ban is zajlik az élet. Mariketa próbálja felkutatni barátnőjét, és segítsége is akad Conrad Wroth személyében. Nagyon kedvelem Conrad-ot, főleg mert ilyen őrült.

A végkifejlet nagyon tetszett. Carrow bebizonyította hogy igenis érdemes Malcolm bizalmára.

A Boszorkányok Házában összegyűl egy kis csapat a régi párosokkal. És persze amint Malcolm beteszi a lábát, egyből megindul a csetepaté.

Amiért haragszom Cole-ra az a könyv vége. Könyörgöm, miért így lett vége? Ettől csak még jobban várom Regin történetét. Már tudom hogy az sem lesz egy sétagalopp, szóval előre izgulok egyik kedvenc valkűrömért.

A könyv az egyik legjobb a sorozatban. Egyedül a Vámpírharc-ot nem előzte meg. Akciódús, humoros, szellemes és romantikus. Mindkét szereplőnek nehéz múltja van, de végül felülkerekednek azon is.

A fordítással is megvoltam elégedve. Végre egy Cole könyv, aminek a borítója és a fordítása is nagyon jó. A borító egyértelműen a sorozat legjobbja. És a fordítás is. Végre Nix visszakapta a Furva Klúgos nevét. Mariketa is a Várt helyett Hőn Áhított Mariketa lett. Regin is végre Ragyogó Regin lett, és az ara,ara maradt.
Teljes mértékben megvagyok elégedve a fordítással, és remélem, hogy a folytatásoknál is eltudom ezt mondani.
Remélhetőleg idén Regin és Lothaire kötetére is sor kerül. Már alig várom!

Read More

Heidi McLaughlin: Forever My Girl – Örökké a csajom

Fülszöveg:
Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan élni, míg meg nem halok.

Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt soha nem feledtem. Az illatát… A mosolyát…

Most hazafelé tartok.

Tíz év telt el.

Remélem, képes leszek mindezt elmagyarázni neki ennyi idő után.
Még mindig utána sóvárgok. Ő az én örök szerelmem…


Borító: 5
Sorozat: Beaumont # 1
Eredeti cím: Forever My Girl
Kedvenc karakter Harrison, Josie
Oldalszám: 300
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. szeptember 30.

Régóta a kívánságlistámon volt a könyv, és reméltem, hogy minél hamarabb olvashatom is. Jelentem, nem csalódtam. Vagyis de. Pozitívan csalódtam a könyvben.

Liam Westbury-nek megvolt mindene, amit csak kívánhatott. Remek barátok, egy csodás barátnő, és egy felfelé ívelő foci karrier. De ez nem volt neki elég. Úgy érezte hogy megfullad, ha nem lép tovább. Ezért, mindenkit megdöbbentve úgy döntött, hogy hátrahagyja az akkori életét - beleértve élete szerelmét - és Hollywood-ba megy, hogy azt csinálhassa amit valójában akar. Zenélni.
Mindenkivel megszakítja a kapcsolatot, és az álmaira koncentrál.
10 év múlva azonban tragikus híreket kap, és úgy dönt, pár nap erejéig visszatér a szülővárosába Beaumont-ba. Úgy tervezi, hogy jön és megy. Igen ám, de rendszerint semmi sem úgy alakul, ahogy azt az ember eltervezi.

Nagyon szerettem a könyvet. Igaz, hogy semmi újat nem mutatott, de mégis engem elvarázsolt.
Sok helyen olvastam hogy ez nem egy átlagos NA regény, és hogy ez a könyv a második esélyről és a megbocsátásról szól. Nem értettem. De most már igen.
Bevallom őszintén az első pár oldalon Liam kifejezetten ellenszenves volt. Egy sablonos rock sztár, aki minden éjszaka más nővel bújik ágyba. Nem kedveltem Liam-et. A gondolkodása és a viselkedése nagyon nem tetszett. De ahogy haladt a könyv, megkedveltem ezt az érzékeny férfit.
A könyv szomorúan indul. Liam az újságokból értesül arról, hogy gyerekkori barátja autóbalesetben elhunyt. Úgy dönt elmegy a temetésre. Ennyivel tartozik Mason-nek. Igen ám, de ott van Ő. Akit azóta sem felejtett el, mióta elhagyta a várost.

Ismét egy olyan írónőbe botlottam, aki remekül ábrázolja az érzelmeket. A könyv első fele szomorkás, az olvasó együtt érez a szereplőkkel, és maga is meggyászolja Mason-t, akit csak a visszaemlékezésekből ismerünk meg.
Mondhatnám, hogy egy tipikus sztori. Olvastunk már ilyet. Igen ám, de mégis van valami különleges ebben a könyvben.

Josie már fiatalkorában tudta, hogy mit akar az élettől. Liam Westbury felesége akart lenni, gyerekekkel és fehér kerítéses házzal megáldva. Úgy gondolta jó úton haladnak, de Liam felrúgta az álmukat, és otthagyta őt mindenféle magyarázat nélkül. Josie-nak egyedül kellett szembenéznie az élettel. Élete szerelme elhagyta, és gyereket vár ettől a férfitól, akit sehogy sem tud értesíteni.
Josie-t nagyon hamar megkedveltem, és megszerettem. Két lábbal áll a földön, kedves, realista és a legtöbbet hozta ki abból, amit az élet osztott ki neki.
Egy ideig egyedül nevelte a gyerekét Noah-t, majd később a párjával Nick-el költözött össze. Ezenkívül egy virágüzletet is vezet. És próbál nem gondolni Liam-re.

Ez sikerül is neki jó pár évig, mígnem a férfi felbukkan, és alapjaiban rázza meg az eddig kialakított életét.
Tudjátok, akadnak olyan könyves párok, akiknek idő kell az összecsiszolódáshoz. Vagy egy másik esetben, az érzelmeik bemutatásához. Itt már az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy Liam-et és Josie-t az ég is egymásnak teremtette. Egyik sem szűnt meg szeretni a másikat, és olyan természetesen viselkedtek egymással, mint akik 20 éve házasok.
Persze eleinte Josie próbálja elkerülni Liam-et, de nem könnyű. Főleg úgy, hogy a férfi igényt tart a fiára. És ha ez még nem lenne elég, Nick is csak a feszültséget kelti.
Számomra egyértelmű volt, hogy Nick-nek semmi keresnivalója nincs Josie és Noah mellett. Egy felesleges harmadik volt. Valahol megértettem őt is. Féltette a helyét ebben a családban, és ő volt aki több évig nevelte Noah-t. De nekem úgy tűnt, hogy a kétségbeesettek elszántságával próbál harcolni, ami már a kezdetekkor halott ügy volt. Nem kedveltem meg Nick-et, és örültem hogy kikerült a képből.


Imádtam, hogy Liam már az első oldalaktól kezdve úgy utal Josie-ra, hogy a "csajom". Mindig is az volt, és az is lesz. Liam nem fél kimutatni az érzelmeit. Az összes eddigi dala Josie-ról szólt, bár ezt a nő nem tudta.
Azért is plusz pont jár Liam-nek, ahogy Noah-val bánt. Már az első pillanatban megvolt közöttük az összhang és a szeretet. Imádtam, hogy Liam az életét Noah-hoz igazítja. Pillanatokon belül eltűnt a tipikus rocksztár és a helyébe lépett egy érzékeny, kedves, segítőkész apa. Persze a rocksztár része is megmaradt, és ebből az elegyből kaptunk egy nagyon jó férfi karaktert.
Liam tudja hogy mit akar. Josie-t a csaját, és a fiát. A saját házában. És Josie-t a saját ágyában. Ez nem titok Josie előtt sem, de a nő tétovázik. És teljesen megértettem őt is. Persze egy idő után már rákiabáltam volna hogy "Helló, itt a pasid, szeret és akar téged, szóval hajrá!"  És volt egy féltékeny jelenete is a legjobb barátnőjével, ami számomra teljesen érthetetlen volt. Mármint, Katelyn nemrég veszítette el élete szerelmét, és Josie azzal vádolja a nőt, hogy kikezdett Liam-el.

Felbukkant a kötelező dühös "ex barátnő" is. Vagyis inkább egy éjszakás ex barátnő. Azt gondoltam hogy nagyobb balhét csinál, de nem. Jött, adott egy gyenge műsort és tovább is állt.

A könyv valóban a második esélyről szól. Miként bocsátunk meg magunknak és a másiknak.

Öröm volt olvasni a könyvet, tipikusan olyan, amit egy nap alatt befalsz, mert nem bírod letenni.

Semmi újat nem mutat, de mégis megmelengeti a szívedet. A visszaemlékezések nagyon tetszettek. Ez adta meg a könyv alaphangulatát.Ezekből a visszaemlékezésekből megismerjük a fiatal párost. Hogyan találkoztak először, milyenek voltak tizenévesekként.

Mivel a könyv egy kisvárosban játszódik, így mindenki ismeri a másikat. Ezeknek a könyvnek van egy sajátos hangulata. Imádom az ilyen kisvárosokat!

Nagy piros pont az írónőnek azért, mert időt fordított a mellékszereplőkre is. Mindegyikük külön személyiséggel rendelkezik, és alig várom már, hogy olvashassak róluk.

Abszolút kedvencem Harrison lett, akinek a történetébe bele is olvashattunk a könyv végén! Kedves kiadó! Siessetek, hozzátok minél hamarabb a folytatást!

A borítóról pár szót:

Istenem, imádom! Szerencsére az eredetit kaptuk pár minimális változtatással. Ami nagyon nem kéne, az a szürke csík a könyv alján.

És láttátok a folytatások borítóit? Atyám, az egyik legjobbak, amiket láttam. Harrison kötetének borítója egyszerűen tö-ké-le-tes! Remélem hogy mi is átvesszük azt, és remélem, hogy semmiféle változtatás sem lesz, mert az a kékes betűszín is passzol a könyvhöz!

Read More

Jennifer L. Armentrout - Ónix

Fülszöveg:
Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…


Borító: 4,5
Sorozat: Luxen # 2
Eredeti cím: Onyx
Kedvenc karakter Daemon
Oldalszám: 472
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013.12.11. 

Alig vártam, hogy olvassam a könyvet. Amint befejeztem az Obszidián-t, azzal a lendülettel rendeltem is a folytatást. Szerencsém volt, hogy már decemberben megjelent az Ónix, és nem kellett hónapokat várnom. Most viszont jöhet a várakozás, és nagyon remélem, hogy pár hónap múlva már az Opált is olvashatom.

A történet ott folytatódik, ahol az Obszidián abbamaradt. Olyan érzése van az embernek, mintha csak lapozott volna egyet.
Az Obszidiánban Katy és Daemon összekapcsolódtak, és most jelentkeznek a hatásai ennek a lépésnek.
Katy megbetegszik, és kórházba kerül. Ami egy mezei influenzának indul, kiderül, hogy sokkal több. Mivel Katy és Daemon összekapcsolódtak, ennek következtében a lány mutálódik. Átváltozik egy ember-luxen hibriddé. A képességei is megmutatkoznak. A tárgyak körülötte eltörnek, ajtók és ablakok nyitódnak ki. Katy nem hiszi, hogy köze lenne hozzá, de amikor napokig megmagyarázhatatlan dolgok történnek, akkor már ő is elgondolkodik azon, hogy mégis mi történik vele.
És ennek tetejében egy új srác is felbukkan, és nem véletlenül...

Bevallom őszintén, hogy kicsit tartottam a könyvtől. Az Obszidián már az első oldalon beszippantott, de itt jó pár oldal eltelt, és még akkor sem éreztem azt a bizonyos érzést, hogy elkapott a könyv. Megijedtem, de a félelmem alaptalan volt. Bő 80 oldal után végre elkapott a gépszíj, és igen, ismét pár óra alatt befaltam a könyvet.

A történet számomra lassan indult be. De amilyen lassan indult, olyan pörgős, és eseménydús lett.

A könyv most az érzelmekre koncentrál. Katy és Daemon között még mindig működik a kémia. Sőt! Sistergett a levegő közöttük. Kezdik megismerni egymás, és kezdenek közelebb kerülni egymáshoz.

Daemon eldöntötte, hogy Katy az övé lesz. Ennek érdekében megtesz mindent, hogy levegye a lábáról a lányt. A kedvenc epres turmixtól megkezdve a rózsáig mindent bevetett, és lássuk be. Daemon Black előbb vagy utóbb eléri azt, amit akar.
A két szereplő sokkal több időt tölt együtt, és most már Daemon sem talál ki holmi kifogást,hogy miért. Csak egyszerűen a  lánnyal akar lenni.

Daemon is a változás útjára lépett. Az előző részben annyira bunkó és arrogáns volt, hogy nem tudtam néha eldönteni, hogy imádom vagy esetleg jól felpofoznám-e. Bár a kettő néha együtt jár.

Most viszont visszavett magából. Most is bunkó, sokszor seggfej de sokkal lightosabb, mint volt. És ne feledkezzem meg arról sem, hogy kedves és törődő. Többet mutatott most magából, megosztotta Katy-vel a gondolatait. Bevallom, tetszett ez a Daemon. De a kőbunkó picit jobban bejön.

Katy és Daemon kapcsolata nagyon tüzes. Hol marják egymást, hogy egymásnak esnek. Az előző részben szinte szétszedték egymást, már ami a szópárbajokat illeti. Itt most ez is lightosabb volt.  A kedvenc jelenetem egyértelműen a vlogolós rész. Magam előtt láttam, és imádtam!

Katy is hozta a formáját, még mindig kedvelem. Egy igazi könyvmoly, és az olvasó már csak ezért is szimpatizál vele. Szeretem azt Katy-ben, hogy saját maga akarja megoldani a problémáit. De vannak helyzetek, amikor fel kell tudni ismerni, hogy a dolgok túlnőttek rajtunk, és segítséget kell kérni. Katy sajnos ezt nem tette, és meg is lett ennek a kára. Haragudtam rá, főleg azért, mert minden ott zajlott előtte, és nem vett ebből észre semmit.

Kíváncsi voltam, hogy az írónő milyen történettel áll elő. Tudtam, hogy az Arum vonalat nem ismétli meg. És mivel már az Obszidiánban megemlítette a Védelmi Minisztériumot, szinte tudtam, hogy most ők lesznek a középpontban. De az írónő ezt is megspékelte, szóval ámultam, és bámultam.

A történet jobb, mint az előző. Itt már nem csak Katy és Daemon kapcsolatának alakulása folyik, hanem annál több.

Felbukkan egy új fiú az iskolában. Blake szinte mindenkit levesz a lábáról, kivéve Daemon-t. Annyiféle nevet gyártott Blake-nek, hogy már csak nevetni tudtam rajta.

Mivel új fiú, felmerül a kérdés, hogy lesz-e szerelmi háromszög. Megnyugtatok mindenkit, hogy ennek az esélye sem áll fenn. Persze Katy találkozgat Blake-el, de inkább azért kedveli a fiút, mert normális. Katy kicsit ki akart szakadni a luxenek világából, és Blake tökéletes volt ehhez a lépéshez. De nem sokáig. Kiderül, hogy a fiú olyan olyan, mint Katy. Ő is összekapcsolódott egy luxennel, és segíteni akar a lánynak, hogy a képességeit uralja.

Katy bízik is a fiúban, meg nem is. Nos, én helyette is túl paranoiás voltam. Senkiben nem bíztam, csak Daemon-ban, és mindenkiben az ellenséget láttam.
Katy természetesen elkezdi az edzéseket Blake-el, ami Daemon-nak egy cseppet sem tetszik.

Blake edzésterve cseppet sem veszélytelen, és ha Katy helyében lettem volna, tuti, hogy felgyújtom a srácot. Lehetett látni, hogy valami nem stimmel vele, és a végén...

A könyvben nem egyszer felbukkan a Minisztérium, ami cseppet sem tesz jót a szereplők lelki békéjének. Daemon persze most is a helyzet magaslatán állt. Részben.

A könyv folyamán nem egy megdöbbentő tényre fény derül. Mit akar a Minisztérium? Kik dolgoznak nekik? Nos ezekre meg is kapjuk a választ...

Az írónő remekül ír, ez nem vitás. Érezni a könyv hangulatán, hogy kezd egy kicsit sötétebb, komorabb lenni. Persze Daemon generál jó pár vicces pillanatot, de mégis, ott az érzés. A vihar előtti csend. Talán ezért is volt lassabb a könyv eleje.

Izgalmas volt a könyv, főleg, amikor Katy meglátja Bethany-t. Onnan aztán megindul a spekulálás, és a reménykedés. Hiszen kiderült, hogy ha egy luxen és egy ember összekapcsolódik, egyik sem élhet a másik nélkül. Ha az egyikük meghal, vele együtt hal a másik is.

Tudtam én, hogy Dawson életben lesz. Túl sokszor bukkant fel a neve ahhoz, hogy ne így legyen. De mégis, annyira izgultam érte. És Bethany-ért is. Nem értettem, miért nem szökik el Katy-vel. De ennek is biztosan meglesz az oka.

A végkifejlet nagyon ütős lett. Amikor Katy-t elrabolták, magamban fohászkodtam, hogy nehogy vége legyen a könyvnek, mert különben olyan levelet írok az írónőnek....

Amik viszont nagyon sajnálom, az Adam. Ebben a könyvben igazán megkedveltem, erre mit csinál Armentrout? Na mit? Annyira nem akartam ezt. De Armentrout egyáltalán nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőkkel, amit díjazok is, és közben meg a falat kaparom tőle.

Ami a negatívumokat illeti. Katy édesanyja reakciója amikor meglátta a párost egy ágyban, cseppet sem tetszett. Ártatlanul aludtak,erre Katy anyja olyan patáriát csapott, hogy csak pislogtam. Nem értettem, hogy miért van úgy kiakadva, főleg, hogy ő is bepasizott. És irtó nagy lépésben haladtak, én nekem ez nagyon nem volt hihető.
A másik. Katy érzelmi változásai. Eleinte tetszett, hogy nem bízik Daemon érzéseiben, de amikor mindent az összekapcsolódásra fogott, akkor egy idő után már legszívesebben felpofoztam volna. Katy, bízz egy kicsit jobban Daemon-ben!

Dee az előző részben nagyon szimpatikus lett, itt viszont... Semmit sem csinált azon kívül hogy evett, és csókolózott Adam-el. Mi értelme volt, hogy akkor jelen legyen?

Az utolsó pár fejezeten szinte a körmöm rágtam. Reménykedtem benne, hogy Dawson végre előkerül. Amikor már egy karnyújtásnyira van, Armentrout megint kitol velünk. De az utolsó oldalakon...

Nem is tudom, hogy mit gondoljak a könyv végéről. Egyértelműen öröm, de mégis...Tudja az olvasó, hogy Dawson megváltozott.És hogy még mi lesz itt!

Kedves Kiadó! Remélem minél hamarabb olvashatjuk a folytatást, mert ez így nem járja! Főleg úgy, hogy ismét kaptunk pár oldalt Daemon szemszögéből.

Read More