Laurell K. Hamilton - Végzetes flört

Fülszöveg:

Amikor Anita Blake, a dögös vámpírvadász találkozik megbízójával, Tony Benningtonnal, még tele van együttérzéssel. Ugyanis a férfinak nemrég halt meg a felesége, és Anita feladata az lenne, hogy a nőt reanimálja. Vagyis felélessze halottaiból.

Anita tud néhány dolgot életről és halálról, és tisztában van azzal is, mit jelent szeretni valakit. De azt is tudja, hogy amit ő nekromantaként fel tud ajánlani Tony Benningtonnak, az nem egészen az, amire a férfi vágyik. Mert az a teremtmény, akit Anita képes előhívni a néhai Mrs. Bennington sírjából, az nem a csodálatos Mrs. Bennington lesz. Sőt. Nagyon nagyon messze lesz a csodálatostól.

Borító: 4,5
Sorozat: Anita Blake # 16,5
Eredeti cím: Flirt
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 176
Kiadó: Agave
Kiadás: 2012

Miután úgy döntöttem, hogy folytatom a sorozatot, nem akartam kihagyni még egy novellát sem. A novelláktól amúgy sem vár sokat az ember. Amolyan töltelékrész. Ebben a novellában viszont Anita nem csak hogy egy új szeretőre tett szert, de meglátásom szerint ki is fordult magából.

Az eddigi kötetet közül ez a leggyengébb és legrosszabb rész. Általában csak bosszankodom azon amikor unalmas lesz a történet. Ritkán - szinte soha - nem fordul velem elő az, hogy fortyogok a dühtől. Nos, ennek a kötetnek még ezt is sikerült elérnie.

Maga a történet egyszerű. Anitát megpróbálják felbérelni, hogy keltsen életre egy zombit. Ezzel nem is lenne gond, ha a megrendelő elfogadná azt a tényt, hogy a zombi nem lesz soha már ember. Mivel a megrendelő nem fogad el nemleges választ, elraboltatja Anitát pár véroroszlánnal. Anita megszökhetne, viszont a megrendelő előrelátó volt. Az összes fontos szeretőjét figyelteti, és lelövettetheti. Így Anita kénytelen elvállalni a munkát. Csakhogy emberáldozatról szó sem volt, pedig a megrendelő még ezzel is tetézi a bűneit...

Érdekesnek hangzik. Jól indul a történet is. Anita végre azt csinálja, amit kell. És mégis... Életem egyik legdühítőbb olvasmánya lett.

Mivel már jócskán benne járunk a sorozatban nem tartok igényt arra, hogy minden kötetben Anita nyálcsorgatva elemezze és mutassa be a szeretői kinézetét. Álmomból felkeltve tudom hogy Nathaniel-nek bokáig (!) érő haja van, Micah macskaszeme azért olyan amilyen, mert sokáig volt leopárd alakjában, és Jason álmodozó kék szeme is többet lát, mint amennyit mutat.
Szóval köszönöm, nincs szükségem ismétlésre.

A novellának ezen a pontján már untam az egészet. Pedig még csak az elején jártunk. Az is tény, hogy se Micah, se Nathaniel nem a szívem csücske.

A könyv felében a szereplők unalomból flörtölgetnek, ölelkeznek és még sorolhatnám.
Hamilton-nak mindig sikerül meglepnie. Azt gondoltam hogy a Haláltánc-tól lejjebb nincs. De van.

A novellát elolvasva olyan érzésem támadt, mintha Hamilton sem tudná, hogy mit is írjon. Emberáldozat és elrablás? Hol is olvastam hasonlót? Ó, igen. A Nevető Holttestben. De míg ott a könyv erre volt kihegyezve, itt Anita lerendezte úgy, hogy sikerült megdöbbentenie, és elborzasztania.

Mivel a sorozatot Anita szemén követjük nyomon, és tudjuk és valamennyire megértjük a brutálisabb tetteit is. Viszont itt hiába tudtam mire gondol, mégsem tudtam megérteni.
Már az alaptörténet több sebből vérzik. A szeretői ne tudnák és szagolnák ki, ha valaki célba veszi őket?

Érdekes lehetett volna a zombikeltés, és az oroszlán szál is. Viszont Anita itt mutatta meg, hogy mások miért is nevezik őt is szörnyetegnek. Hideg és logikus volt, és nem riadt vissza attól, hogy legújabb szeretőjétől elvegye a szabad akaratát. Anita mindig is a szabad akarat mellett kampányolt, erre tessék. Nicky amúgy is segített volna neki, szóval ezt teljesen feleslegesnek éreztem.

És ha már Nicky-nél tartok. Nevezhetném inkább Asher 2.0-nak. Szőke haj, kék szem, és testi fogyatékosság. Ez aztán az új ötlet!

A végkifejlet ütős lehetett volna, ha ezek az események nem árnyékolják be. Olvastunk már hasonlót, szóval annyira nem sikerült levennie a lábamról.

Ami viszont teljesen kiverte a maradék biztosítékomat, az Nathaniel utolsó megjegyzése.

" – Direkt csináltam, Jason. Szántszándékkal vettem el tőle mindent.
– Tetted, amit tenned kellett, hogy visszatérhess hozzánk – bólintott rá Micah.
– Úgyis olyan régóta szeretnék már kiskutyát – szólalt meg vidáman Nathaniel. – És őt aztán tényleg úgy találtuk.

Kutyához hasonlítani egy szabad akaratát elvesztő embert? Nathaniel eddig sem volt a kedvencem, de most már biztos, hogy nagyon nem kedvelem.

Mondanám hogy kár volt elolvasni, de Nicky miatt megérte. De csak azért, hogy a folytatásban ne érjen váratlanul ha felbukkan.

Életem egyik legrosszabb olvasmánya volt, köszönöm többet nem olvasom el.

Read More

Laurell K. Hamilton - A lány, akit elbűvölt a halál

Fülszöveg:

Öt szexi vámpírtörténet, két extra csemegével:
Egy új Anita Blake, és egy új True Blood / Sookie Stackhouse sztorival fűszerezve!”

Tartalomjegyzék:

Laurell K. Hamilton: A lány, akit elbűvölt a halál

Charlaine Harris: Egyszavas válaszok

MaryJanice Davidson: Nyílt színi harapás

Angela Knight: Galahad

Vickie Taylor: Vérszomj


Régi értékelés: 4
Borító: 3
Sorozat: Anita Blake # 8.5; True Blood # 7.5; Undead # 2.5; Mageverse # 1.5
Eredeti cím: Bite
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 384
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2009

Újraolvasás.

A novella a Karó c. antológiához tartozik, amiben többek között egy True Blood novella is található.

Évekkel ezelőtt olvastam már ezt az antológiát,és már akkor sem voltam elájulva tőle. Hogy miért adtam 4 csillagot akkor neki, halványlila gőzöm sincs.
Most csak Hamilton miatt vettem elő ismét.Bár ne tettem volna.

Érdemben semmit sem tesz hozzá a sorozathoz.Persze ezt egy novellától már megszoktuk.
Ez a szösszenet - tényleg az, maximum 50 oldal - a Sápadt Hold és az Obszidián Pillangó között játszódik.
Anita hónapok óta se Jean-Claude se Richard felé sem nézett.Nem is akart ezen az állapoton változtatni,de egyik ügyfele miatt kénytelen mégis Jean-Claude segítségét kérni.
Anita kivételesen a munkahelyén tartózkodik,és egy nő azzal keresi fel,hogy keresse meg neki a lányát. Természetesen Anita nem erre szakosodott,viszont kiderül,hogy a lány vámpírrá akar változni,amit az anyja nem szeretne. De a lány hajthatatlan.

Az alapötlet nem rossz.Sőt! Egy nagyon jó kis sztori lehetett volna.Volna.
De Hamilton össze vissza ugrál,és teljesen leegyszerűsíti a sztorit.Alapjában véve ez a novella Anita és Jean-Claude "fegyverszünetéről" szól.
Mert hogy a nyomozás kimerül abban hogy Anita elmegy Jean-Claude-hoz, telefonálnak egyet Malcolm-nak ,az pedig láncra verve elviszi hozzájuk azt a vámpírt, aki átváltoztatta a lányt.
A sztori le van zárva azzal hogy a lány vámpír lett,és pont.

Ismerem Hamilton stílusát.Tudom,hogy a gyors befejezéseket kedveli,de ez akkor is túlzás volt.Merthogy ha jobban belegondolok,történet sem nagyon volt.

Read More

Jamie McGuire - Gyönyörű esküvő

Fülszöveg:
TUDJÁTOK, HOGY ABBY ABERNATHY VÁRATLANUL MRS. MADDOX LETT. DE MI HÚZÓDIK MEG A NAGY ESEMÉNY HÁTTERÉBEN? Miért kérte meg Abby Travis kezét? Milyen titkokat osztott meg egymással Abby és Travis a szertartás előtt? Hol töltötték a nászéjszakájukat? Ki tudott még az eseményről… és miért nem árulta el senkinek? Abby és Travis szökése körül mindent a legnagyobb titok övezett… egészen mostanáig. A Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás rajongói minden kérdésükre választ kapnak az esküvő (és a nászéjszaka!) viharos történetében, és mint a nagyszerű történetek esetében, erre is érdemes volt várni!


Borító: 4
Sorozat: Gyönyörű # 2,5
Eredeti cím: A Beautiful Wedding
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 156
Kiadó:Maxim
Kiadás: 2014.04.25

Köztudott, hogy imádom Travis-t. Az is köztudott hogy a sorozatért is odavagyok. És az is köztudott, hogy nem igazán szeretem a novellákat.
De ezt muszáj volt elolvasnom.

Az alapszituációt ismerjük. Abby és Travis hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntenek, hogy elutaznak Las Vegas-ba, és összekötik az életüket. Igen ám, de biztos hogy ismerjük a részleteket?

A sorozatban mint tudjuk Abby megkérte Travis kezét a balul sikerült meccs után. A Gyönyörű sorscsapást olvasva az olvasó érezte, hogy tökéletes a pillanat ahhoz, hogy ezek ketten repülőre üljenek, és összekössék az életüket.
Most viszont, a novellát olvasva kiderült, hogy nagyobb okok húzódnak a döntés mögött. Ami nekem kifejezetten nem tetszett.

Imádom a párost, Abby-vel sem voltak soha gondjaim. Igaz ami igaz nem a kedvencem, de nem is utáltam soha. Most viszont legszívesebben képen töröltem volna. Az okai egyáltalán nem tetszettek. Úgy éreztem a könyvet olvasva, hogy muszájból akar összeházasodni Travis-el, hogy meglegyen az alibijük. Az egész novella arra épül, hogy Abby hogyan győzködi magát.
Míg a könyvekben nyilvánvaló volt a szerelmük, itt ebből semmit sem kaptam. Még Travis is kevés volt ahhoz, hogy a hátán elvigye a történetet.
A szereplők teljesen kifordultam magukból. Egyedül Travis volt néha olyan, mint amilyennek megismertük. Abby viszont teljesen más volt, ami a kárára ment.
Viszont ami nagyot dobott a történeten, az Travis édesanyjának a levele. Tökéletesen illett a novellához, és Travis édesanyjából is kaptunk egy keveset.

Úgy érzem, mintha az írónő csak rajongói nyomásra írta volna a novellát, de a szívét nem tette bele. Ha gonosz akarok lenni, akkor egy még rövidebb változat beleférhetett volna az első könyvbe is.

Amit még hozzátettem volna a novellához, az az első gyermekük születése. Hogy Travis hogyan is viseli. Szerintem parádésra sikeredett volna. Így viszont kifejezetten csalódás volt ez a novella. Semmit sem kaptam vissza abból a hangulatból, ami ezt a párost övezi.
(Ajánlom Francica bejegyzését a novelláról, aki tökéletesen megfogalmazta azt, ami nekem nem igazán sikerült.)

Read More

Junot Díaz - Így veszíted el (R)

Fülszöveg:

Junot Diaz kötete egymáshoz kapcsolódó történetek füzére, melyek középpontjában a szerelem áll, csak épp más-más jelzővel: szenvedélyes, tiltott, haldokló, anyai. A szerelem pedig maga is „idegen” egy idegen földön, hiszen New Jerseybe szakadt dominikaiak közösségében járunk, akik gyötrelmesen próbálják összekapcsolni a két világot, hogy életteret találjanak maguknak. Az energikus és ötletes, gyengéd és humoros szöveg elénk tárja az emberi szív határtalan sóvárságát és elkerülhetetlen gyengéit.
Junot Diaz a Dominikai Köztársaságban született és New Jerseyben nevelkedett. Már Drown című első novelláskötete nagy visszhangot váltott ki, majd regénye, a The Brief Wondrous Life of Oscar Wao 2008-ban elnyerte a Pulitzer-díjat. Az Így veszíted el 2012-ben jelent meg tovább öregbítve fiatal szerzője hírnevét.

Junot Díaz még ismeretlen a magyar olvasó közönség előtt, de úgy gondolom, hogy ezt hamar orvosolni fogja ez a novelláskötet.

Le kell szögeznem, hogy ritkán, szinte soha nem olvasok szépirodalmat, de engem teljesen elvarázsolt ez a könyv.

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is kellene megírnom a véleményemet, hiszen a kötet kilenc novellát tartalmaz, és nem egy teljes történetet. Habár, ha belegondolok, mégis egy egész történetről beszélünk.

Kilenc novella, kilenc különböző élethelyzet. Vannak állandó szereplők, vannak, akik csak egy novella erejéig vannak jelen. De mindegyikükben a közös, hogy mind dominikaiak, akik Amerikában próbáltak szerencsét.

A novelláskötet Yunior köré összpontosul. Vele kezdődik, és vele ér véget a könyv. Megismerhetjük az életének különböző szakaszait, párkapcsolatait, veszteségeit.

Mindegyik novellát nagyon megkedveltem, főleg a hangulata miatt.

Az egyetlen negatívum, amit fel tudnék hozni, hogy sokszor nem tudtam meg az elbeszélő nevét, csak a novella utolsó oldalán.

Az egyik történetet egy nő szemszögén keresztül olvashatjuk, de érződik rajta, hogy férfi írta.

Nem mondanám hosszúnak a kötetet, de mégis kell pár nap, hogy az olvasó végigolvassa. Nem azért, mert olyan unalmas, vagy száraz lenne. Ellenkezőleg. Mindegyik novella olyan életszerű és realisztikus, hogy az ember akaratlanul is összehasonlítja a saját életével, és elgondolkodik mindegyik történeten.

Mindegyik novellából tanulhatunk valamit. Engem ez fogott meg igazán. Legyen a novella három vagy tíz oldalas, amint elolvastam az egyiket, becsuktam a könyvet, és átgondoltam az aktuális szereplők helyzetét, és választását.

Nagyon tetszett, hogy Diaz keveri a spanyol, és az angol kifejezéseket, mondatokat. Így még valóságosabb képet kaptam a dominikai bevándorlókról. Milyen az élet az ő szemszögükből, mit kell elviselniük, hogyan is bánnak velük.

Diaz stílusa megkapó, és hamar megkedvelhető. Néhol nyers, de a humora kárpótol a néha felbukkanó trágár kifejezésekért. Engem már az első mondattal elvarázsolt, és ez kitartott a kötet végéig.

Sokszor az volt az érzésem a könyvet olvasva, főleg, ahol Yunior volt a főszereplő idősebb korában, hogy ez nem fikció, hanem inkább önéletrajzi regény. Legfőképpen az utolsó novellánál éreztem ezt.

Diaz legfőbb erénye – ha fogalmazhatok így – az elgondolkodtatás. Mindegyik novella állásfoglalásra kényszeríti az olvasót. Együtt érzünk a szereplőkkel, vagy elítéljük őket? Megértjük a tetteiket, vagy legyintünk egyet, és tovább lépünk?

A Miss Lora című novella – ami nemrég nyert el egy rangos díjat – talán az egyik legjobb novella a kötetben. Arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk, vajon helyes vagy helytelen-e egy felnőtt nő és egy fiatal fiú kapcsolata. Ha igen, miért? És ha fordított lenne a felállás?

Diaz a társadalmat, és az emberi érzéseket helyezi előtérbe. Mi az elfogadott, és miért?

Személyes kedvencem az első novella. Talán azért, mert ez tükrözi legjobban a borítót. Valamint, bármelyikünkkel előfordult már, hogy elvesztettük az bizalmunkat valakiben, aki fontos volt számunkra. Hogyan lehet ezen túl jutni? Mit érez a sértett fél?

Az átalakulás, amin Magda végig ment, megdöbbentő, de mégis érthető. Egy udvarias, kedves nőből egy olyan asszony lett, aki megnyílik, és hangot ad a véleményének. Elkezd élni, figyel magára, és nem a partnere véleménye lesz az első a számára.

A borító – amit imádok – egyszerű, de mégis sokat mondó. Ritkán találják el a kiadók, hogy milyen borító lenne tökéletes egy könyvhöz. De most, nincs az, hogy „ a borító és a könyv.” Nem keresek hasonlóságot a kettő között, hogy miben hasonlít. Hiszen – szerintem – a borító tökéletesen visszaadja a könyv tartalmát. És így lesz igazán egész egy könyv.

Junot Diaz ezzel a kötettel bemutatkozott, elvarázsolt, és megvett magának. Csak remélni tudom, hogy mások is hasonló gondolatokkal zárják be a kötetet, mint én.

De egy biztos. Diaz nagyszerű író, és alig várom, hogy a következő kötetét a kezembe foghassam, és tanuljak tőle valami újat.

Itt tudjátok elolvasni a kötet első novelláját, Nap, hold csillagok címmel.

Értékelés: 4

Borító: 5*

Sorozat: -

Kedvenc karakter: -

Oldalszám: 160

Kiadó: Cor Leonis

Kiadás dátuma: 2013

Read More

Kathleen E. Woodiwiss – Jo Beverly – Tanya Anne Crosby – Samantha James: Esküvő éjfélkor

Fülszöveg:
Négy híres írónő kisregényét tartalmazza ez a kötet. Négy menyasszony, négy váratlan esély a boldogságra.
Az Eltökélt menyasszony egy belga csatatéren utazik keresztül, mindenórásan, mert nem hajlandó tudomásul venni, hogy születendő gyermeke fattyú. De ha a vér szerinti apa már nem teljesítheti kötelességét, megfelel-e a százados, aki önzetlenül hajlandó segíteni? Vagy nem is olyan önzetlen az ajánlata, hanem két valamit cserébe?
A Csók éjfél után hősnője egy hercegkisasszony, akinek egyetlen barátja van gyerekkorában: a kertész kisfia. Miután a herceg eltávolítja a kertészt és családját a birtokról, a fiút egyetlen gondolat élteti, hogy megmutassa, belőle is lehet úriember. És amikor a herceg halála után lányának két hét alatt férjhez kell mennie, mert különben elveszíti az örökségét, egy titokzatos férfi kéri meg a kezét…
Botrányos menyasszony: a férjhez menni nem akaró, büszke fiatal nő megcsókol egy megrögzött agglegényt, akinek be sincs mutatva! A lány apja, hogy elejét vegye a szóbeszédnek, ragaszkodik a házassághoz. Az erőszakkal, zsarolással összeboronált pár azonban egymásba szeret….
A Csábító csók az ifjú angol arisztokrata lányt és újdonsült férjét, a déli ültetvényest egyesíti, és örök boldogságot ígér. De lehet-e boldog az a házasság, amelyet pénzen vett menyasszonyal kötnek? Ráadásul ugyanazt a lányt már előbb el akarta adni nagybátyja egy gazembernek, aki nem szokott lemondani arról, ami az övé.



Jo Beverley: Az eltökélt menyasszony 
Kate Dunstable és Charls Tennant

Sok mindent nem lehet írni erről a kisregényről. 88 oldalas, ebből 40 oldal csak arra ment el, hogy Kate hogyan szül. Többet tudtam meg arról, hogyan is zajlik egy szülés, mint a szereplőkről. Kate elég normálisnak tűnik, bár a megrögzöttsége, hogy összeházasodjon a férfival, akitől a gyerek van, kicsit sok. – Házasok voltak, csak kiderült, hogy a férfi megrendezte az egészet. Amikor kiderül, hogy a férfi meghalt a háborúban, Kate szülés közben összeházasodik Tennant századossal. Hát igen…
Másnap miután megszületett a gyerek, mindenki megy a maga dolgára. Charles folytatja a háborút, Kate pedig az egyik táborba megy, ahol a többi katona feleség van. Charles-ról több szó szinte nem is esik, csak a történet utolsó 10 oldalán.
Kate hazamegy, félévvel később pedig Charles után. Meg is találja a férfit. Egyből felmerül egy kisebb bonyodalom, aminek túl sok értelme nem volt. Kiderül, hogy az álházasság, amit a gyerek apjával kötött nem is álházasság. Így mindenki boldog.
Felejthető történet, szinte semmit sem tudni meg a szereplőkről, főleg Charles-ról nem.

Értékelés: 3


Tanya Anne Crosby: Csók éjfél után 
Lady Viktoria Haversham és Thomas Smith/Thom S. Parker

Az alaptörténet nagyon jó. A kivitelezés is. Bár sokszor voltak szóismétlések, és egy két szleng, ami nem illett oda.
Thomas az első pillanattól kezdve szimpatikus volt. Aki miatt ennyire lehúzom a történetet, az Viktoria.
Szerintem még nem olvastam olyan női főszereplőről, aki ennyire idegesített volna. Voltak, akik a butaságukkal idegesítettek, de ez a nő szó szerint irritált, idegesített és nagyon felbosszantott a viselkedésével.
Már a bevezetőben, amikor még kislányként jelenik meg, már akkor kezdett unszimpatikussá válni. És ez a történet folyamán olyan ellenszenvbe csapott át, ami igen ritka nálam. Annyira idióta, hogy ahhoz tehetség kell. A gyerekkori barátjától elválasztják, akivel kölcsönösen szerelmesek voltak egymásba. Bő tíz év múlva, megjelenik egy Thom S. Parker, aki feleségül akarja venni. Nem ismeri fel a gyerekkori szerelmét, és a nevük is kísértetiesen hasonlít. No comment… Mindezek mellett, felszínes, kicsinyes, idegesítő, házsártos, szőrszálhasogató, zsugori, ostoba, és még sorolhatnám. Fel nem fogom, hogy egy ilyen szimpatikus alak, mint Thomas, mit akar tőle. És persze Viktoria a történet utolsó két oldalán döbben rá, hogy ki is a férje.
Abba akartam hagyni a történetet, mert már nagyon elegem volt Viktoria-ból, de nagy kínok árán csak elolvastam… Ez egy olyan olvasmány, amit inkább kihagyna az ember, hacsak nincs mazoista kedvében.

Értékelés: 2


Samantha James: Botrányos menyasszony
Lady Viktoria Carlton és Miles Grayson, Stonehurts grófja

Régebben olvastam már ezt a történetet ebook-ban, de jó volt újraolvasni. És… Végre. Egy normális szereplőgárda, normális helyzetekkel, normális lereagálásokkal. Eddig ez volt a legjobb ebből a négy kisregényből. Már attól féltem, hogy nem fogok egy jó történetet olvasni. De hála az égnek, itt van ez.
Viktoria szimpatikus, kicsit feminista, de nem viszi túlzásba. Megértettem, hogy miért nem akar férjhez menni. Egyszer sem csalódtam benne. Úgy viselkedett, ahogyan én is tettem volna, és ez tette számomra nagyon szimpatikussá.
Miles is nagyon szimpatikus volt. Tipikus mogorva alak, aki végül csak nem olyan, amilyennek mutatja magát. Bár nem igazán tetszettek az előítéletei. De nem is kell ezt ragozni. Az alaphelyzet, és a megoldások is jók voltak, és Heather-t is sikerült megkedvelnem annak ellenére, hogy alig szerepelt. Romantikus, szórakoztató, néhol egy kis humorral megfűszerezve. Így kell ezt csinálni.

Értékelés: 5


Kathleen E. Woodiwiss: Csábító csók 
Realynn Barett és Jeff Birmingham

Úgy tűnik, ebből a négy novellából egy volt igazán jó. És az nem ez volt.
Már az első oldalon csöpögött a nyáltól. Szeretem a romantikát, de ez… Mind a két szereplő annyira nyálas volt. Jeff jobban hasonlított egy túlfűtött rossz kamaszhoz, mint egy 33 éves férfihoz. Realynn szűzlány létére, olyan volt, mintha összekeveredett volna benne egy 1000 éves tapasztalt nő és egy kurtizán. Nincs kiforrott személyiségük.
A történet kiforratlan, zavaros és lezáratlan. És a stílusa is pocsék. Egész végig untatott, mert nem volt értelme az egész történetnek. De csak azért is végig szenvedtem. Fél csillagot is csak Felix, a macska miatt kapott.

Értékelés: 0,5

Legszívesebben 1 pontot adnék ennek a könyvnek, mert négy történetből egy volt az, ami értékelhető. De szerencséjére, ott van Samantha James, aki megmentette ezt a kiadványt.

Értékelés: Átlagszámításban 3,5

Borító: 4

Sorozat: -

Kedvenc karakter: James: Lady Viktoria Carlton, Miles Grayson; Crosby: Thomas Smith

Oldalszám: 384

Kiadó: Magyar Könyvklub

Kiadás dátuma: 2003

Read More

Sherrilyn Kenyon - Dianna Love - Susan Squires - J. R. Ward - Halálos csók

Fülszöveg:
Hiszel a halál utáni szerelemben?
Angelia szülőföldjén harcok dúlnak, és a lány megesküszik, hogy legyőzi a farkasemberek klánját, de a vadászból vad lesz, és az utolsó esély Angelia számára, ha megbízik a farkasban, akit esküje értelmében meg akart ölni…
Claire Stroughton, a csinos, fiatal és dörzsölt ügyvédnő csak a munkájának él. Egy nap azonban ördögi csapdába csalják, és kábulatából magához térve egy varázslatosan szép és vérfagyasztóan hideg férfi karjaiban találja magát, aki halálos játszmába kezd a nővel…
Drew Carlowe visszatér családi birtokára, hogy felkutassa elhagyott szerelmét és bosszút álljon a lány apján, aki megkeserítette az életét. A szóbeszéd szerint a kastélyt kísértet szállta meg, és Drew hamarosan érzéki kalandba keveredik a gyönyörű jelenéssel, aki szintén bosszúra szomjazik…
Izgalom, borzongás, vérfarkasok, vámpírok, bosszú, szerelem, szenvedély, érzéki gyönyörök – négy lebilincselő történet négy világhírű szerzőtől, köztük az itthon is sikerlistás Fekete Tőr Testvériség írónőjének remeke.

Újraolvasás.

Sherrilyn Kenyon – A hold árnyékában 

Pár éve olvastam már ezt a novellát, és attól függetlenül, hogy nem túl sokat értettem belőle, imádtam Fury karakterét, és az egész történetet. Most, hogy már tudom, kik az árkádiaiak és a katagariak, ismerem a mellékszereplőket és Fury-t is, így sokkal érhetőbb volt. Nagyon tetszett! Fury a Pokoli Tűz-ben bukkant fel, és én ott egyből megszerettem. A stílusa, a beszólásai nagyon jók, és gondoltam, nosza, olvassuk el a novelláját. Ismét.
Aimee ahogy feltűnt a színen az előző részekben, egyből szimpatikus volt. Nagyon tetszett, hogy Vane és Bride szerepeltek. Jó volt őket újra látni. Tetszett a kis farkas család. Zarek is felbukkant, és hát…. Hozta a formáját. Neki is nagyon örültem.
A 0,5 csillag levonás azért jár, mert úgy gondolom, Fury megérdemelt volna egy egész könyvet. Párszor olyan érzésem volt, mintha egy teljes könyv kivágott jelenetét olvasnám. Továbbá, először fordult velem elő, hogy Kenyon női főszereplője iránt ellenséges érzelmeket tápláljak. Angelia-nak ezt sikerült elérnie. A rögeszméje, hogy a katagaria milyen, nekem egyáltalán nem tetszett. A novella vége felé kezdtem úgy ahogy megkedvelni. És végül. Zarek, hogy lehet egy gyereket Bob-nak elnevezni?! De komolyan!

„ – Ha Sasha veszélyben van, Astrid dühös. Ha Astrid dühös, kész vagyok megölni bárkit, aki feldühítette, míg újra boldog nem lesz. Szóval, hol van Fury?”

Értékelés: 4,5

J. R. Ward – A fiú története

Imádom Ward-ot, de elég kritikus vagyok vele kapcsolatban. Ennél a történetnél kettős érzésem van. Ha elvonatkoztatok a BDB -tól, akkor megadnám neki az 5 csillagot. De mivel Ward is ebbe a világba szánta – vagy még nem biztos – , és túl sok a hasonlóság közöttük, így marad a 4 csillag.
A történet nagyon tetszett. Claire és Michael is nagyon-nagyon szimpatikusak voltak. Claire tipikus Ward féle női karakter, de akkor is tetszett. Michael pedig olyan kis édes volt, főleg a régi stílusú beszéde miatt, hogy egy pillanat alatt elvarázsolt.
Az alaptörténet nagyon jó, de Ward vétett pár logikai bakit, amit nem tudok csak úgy elnézni. És ez a terhesség dolog… Nem jött be. Jó lett volna anélkül is.
Michael képességei és kinézete alapján nekem egyből Rhage és V ugrott be. Amint elolvastam, hogy izzott a szeme… Rhage szokása ez. A gondolatolvasás pedig V képessége. Ez nem negatívum, csak feltűnt. Michael olyan, mint a Testvériség bármelyik tagja. Képességekben, és küllemben is. Szóval ezért nem tetszett, hogy 12 évesen kezdett előjönni a „valódi énje” Az átváltozása kész rejtély, mert hát tudjuk, a BDB-nál hogy működik, évente egyszer táplálkozik, és akkor is emberi vérből. Lásd: Zsadist. De ő is hetente ivott…
A gyerekeiknek már agyaraik vannak, olyan képességűek, mint egy felnőtt vámpír… Szóval ezek a logikai dolgok elvették egy cseppet a kedvem ettől a novellától. De ha ezeket nem nézem, akkor viszont nagyon jó volt.

Értékelés: 4

Susan Squires – Az éjszakán túl

Nem igazán emlékszem, hogy mi zajlik itt… Pedig két napja fejeztem be. Ami elsőre feltűnt, hogy nagyon nem tetszik az írónő stílusa. És a történet is langyos. Nagyon langyos. A szereplők felejthetőek, nem is emlékszem a nevükre. A világkidolgozás… Sehol semmi. Az írónő a képünkbe vágta, hogy a nő – most néztem meg – Freyja vámpír, van pár képessége, tudjuk, hogy valamiféle Harcosokat képzett, de maga a világ, a vámpír mitológia sehol nincs megmagyarázva, mintha az írónő elvárta volna, hogy mi tudjuk ezeket a dolgokat. Drew egy semmi. A híres nagy bosszúja, meg a többi… Untatott, és nem tetszett. Nem is fogom többet elolvasni.

Értékelés: 2

Dianna Love – Éjféli búcsúcsók

Ez tetszett a legkevésbé. Az írónő stílusa tetszett, de a történet…. Semmi másra nem emlékszem belőle, mint Belador, Hindu, és kelta. Ennyi.
Itt is, az írónő már a legelején bedob minket a mély vízbe, és találd ki, hogy ki-kicsoda, mi-micsoda. Hát nekem nem sikerült. Nem lehet megtudni, hogy kik ezek a Belador-ok, csak annyit, hogy minden egyes oldalon kötelező ennek a szónak-elnevezésnek szerepelnie. Halhatatlan? Halandó? Honnan jött? Milyen képességei vannak? Kik és miért az ellensége? Kismillió kérdésem volt, és egyre sem kaptam választ. És szerintem soha nem is fogok. Ennek is köszönhető az 1,5 csillag.
A főszereplők – itt sem emlékszem a neveikre – egyáltalán nem kiemelkedőek. A lány, Sasha(?) boszorkány és felnőtt nő létére olyan, mint egy hisztis tinilány, amikor a pasas nem említi meg, hogy jól néz ki stb… Trey(?) meg egy arrogáns idióta, aki azt hiszi, akkor jön és megy a csajhoz amikor kedve tartja. És egy szót sem árul el magáról, mint Belador-ról.
A harc a végén egy idiótaság. Nem értettem semmit az egészből, és ez zavart a legjobban. Itt is van jó pár logikai baki, ami az írónő számlájára felírandó, és van pár olyan magyartalan mondat, hogy a falat kapartam tőle. – Fordító számlájára felírandó. Pl: A csajt levetkőzteti a pasi, a csaj nem visel melltartót. A pasi ezt meg is jegyzi. 10 sorral később, a pasi akkor veszi le a csajról a fekete masnis (!!) melltartóját. Hát, igen…
Lényegében: Felejthető, nagyon zavaros, és Belador. Nekem ennyi bőven elég volt ebből.

Értékelés:  1,5

Értékelés: Átlagszámításban 3, sajnálom a Kenyon és Ward novella miatt.

Borító: 4

Sorozat:  Sherrilyn Kenyon: Sötét Vágyak Vadásza ( Dark Hunters) # 25; Dianna Love: Belador; Susan Squires: Companion Vampires # 6.5 

Kedvenc karakter:  Kenyon : Vane, Bride,Fury.  Ward: Michael.

Oldalszám: 510

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2009

Read More