Cassandra Clare - A ​hercegnő

Fülszöveg:
Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét.

Tessára.

Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.

Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.

Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében.

Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?

Borító: 5*
Sorozat: Pokoli szerkezetek # 3
Eredeti cím: Clockwork Princess
Kedvenc karakter: Jem, Magnus, Will
Oldalszám: 552
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013

Cassandra Clare összetörte a szívemet!

Tudtam hogy keserédes lesz a befejezés, de nem gondoltam volna hogy ennyire megráz a végkifejlet.
Minden ott folytatódik, ahol a Herceg befejeződött.
Tessa menyasszony, méghozzá Jem-é. Mindenki boldog, kivéve Will-t, és Tessa-t.
De ezenkívül is zajlik az élet Londonban.
A Magiszter terveit és mindig homály fedi, és közben az Árnyvadászok is zúgolódnak.

Annak ellenére, hogy az Angyal anno nem tett rám túl nagy benyomást, mostanra eljutottunk arra a szintre, hogy igazán szívemhez nőtt a sorozat, és a szereplők is.
Tessa sokkal életképesebb hősnő mint Clary. Egyik legnagyobb erénye hogy kedves, és törődik a többiekkel. És fejlődik. Igaz, több hibát is vét, de legalább a sorozat folyamán fejlődött, és egyáltalán nem volt idegesítő. Ellenben Clary-vel.

Izgalmas, és akciódús volt a befejező kötet.
A Magiszer tervei igazán érdekeltek. Az Árnyvadászok is a széthullás szélére kerültek. Ott volt Tessa származása, valamint a szerelmi háromszög kérdése is.
És természetesen Jem és az élete is.
Annyi spoiler-t olvastam vele kapcsolatban, hogy tudtam mire kell számítanom. De mégis, majd' megszakadt érte a szívem.
Tessa és Jem egy jó páros volt együtt. Szerették és tisztelték egymást. Megértettem Tessa-t. Jem-et mindenki pátyolgatni szeretné. Még az olvasó is.
De Will és Tessa... Izzott közöttük a levegő, és alig vártam a közös pillanataikat.

Új lakók is érkeztek az Intézetbe. Mivel az "alap" sorozatot is olvastam - még a Mennyei tűz városa hátra van -  a családnevek is ismerősek voltak. Szóval amikor a Lightwood testvérek az Intézet lakói lettek, igazán jókat vidultam rajtuk. Most már tudjuk, hogy honnan ered a fekete haj/kék szem kombináció.

Mint említettem, igazán izgalmas volt a könyv, viszont úgy érzem, hogy Clare most inkább az érzelmekre koncentrált. Ami egyáltalán nem volt baj.
Hol a szereplőkkel együtt nevettem, hol velük sírtam. Az érzelmi skála nagyját velük együtt éltem át.
Jessamine-t nem igazán kedveltem, de sajnáltam, hogy ez jutott neki, és nem sikerült megbékélnie önmagával.
Cecily egy üde színfolt volt. Öröm volt látni, ahogy Gabriel-vel egymásra találtak.

Sophie és Gideon párosa parádés volt!

Rengeteg az utalás a Végzet Ereklyéi sorozatra, aminek csak örülni tudtam. Imádom az ilyesmit.

Az Intézet lakói is a szívemhez nőttek. Örültem Charlotte-nak. A babának és a pozíciójának is.

Annak is örültem, hogy a Néma Testvérekről is többet megtudtunk, és szerves részei lettek a sorozatnak. Jó volna, ha Clare róluk is írna könyvet.

Na és Magnus? Itt is, és a másik sorozatban is imádom. Vicces volt olvasni a másik sorozatban, amikor Alec Will-re féltékenykedett...

De mégis, ami vitte a pálmát, az Jem-Tessa-Will párosa.
Annyira szeretik egymást, hogy feláldoznák a saját boldogságukat, hogy a másik kettő boldog legyen.
Will átkára is fény derült, ami elég nagy arculcsapás volt neki.

Will-nek nehéz lehetett Jem-et így látni, és úgy gondolni rá, ahogy. Az olvasónak is nagy arculcsapás Jem helyzete, nem hogy Will-nek...

A végkifejlet? Zseniális! Ismét hol nevettem, hogy potyogtak a könnyeim. Nem akartam hogy vége legyen a könyvnek, mert tudtam hogy mi vár rám.

Természetesen mindenki boldog és elégedett volt. Ez is a cél. De mégis keserédes, és ezért igencsak fájt a szívem.

Az utolsó pár fejezetet pedig alig bírtam végigolvasni. Nem szokásom könyvön sírni, de a Hercegnő feladta a leckét. Szinte végigsírtam az utolsó 50 oldalt. Hogy is tehettem volna másképp?

Kíváncsian várom, hogy Tessa és Jem mikor és milyen formában fog még felbukkanni ebben az univerzumban. Jó lenne ha a rokonaikkal ismét találkozhatnának.

Clare nagy húzóereje pont ez. Olyan jól vegyíti a családi és baráti szálakat, hogy már csak azért is elolvassuk a többi sorozatát, hogy összefüggéseket találjunk, és mosolyogjunk a párhuzamokon.

Read More

Cassandra Clare - A ​herceg

Fülszöveg:
A Viktória korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban múlandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

Borító: 5
Sorozat: Pokoli szerkezetek # 2
Eredeti cím: Clockwork Prince
Kedvenc karakter: Jem, Magnus, Will
Oldalszám: 490
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2012

Idestova három éve várja a sorozat, hogy folytassam. Anno nem varázsolt el úgy az Angyal mint szerettem volna, de Clare könyveiben van valami, amiért muszáj tovább olvasni a sorozatait. Igen, az "eredeti" sorozattal is le vagyok maradva, de most jött el az ideje, hogy folytassam azt is.

Sajnos, mivel olyan sokáig halogattam a sorozat folytatását, konkrétan elfelejtettem mindent, ami eddig történt. Nagyon vázlatosak az emlékeim, és sajnos nincs időm újraolvasni az első részt. Így csak sodródtam az árral, és vártam hogy mi lesz.

Az nem változott, hogy a szereplőket még mindig kedvelem. Will ebben a kötetben a poklot és a mennyet is megtapasztalta. Imádom a humorát, és az egész karaktert. Ebben a kötetben nagyon sokat fejlődött, kíváncsian várom, hogy a befejező kötetben mivel rukkol elő.

Tessa meglepő módon nagyon szimpatikus volt. Clary-vel ellentétben egyáltalán nem életképtelen. Sőt! Okos és kedves, bár még most sem tudja, hogy mi ő valójában. Megértettem hogy mindkét fiú felé húz a szíve. Amiért picit nehezteltem rá, hogy a könyv végén már kénytelen volt győzködni magát Jem-vel kapcsolatban.

És ha már Jem. Mivel az előző részből minden kiesett, fogalmam sincs, hogy mitől betegedett meg. De annyi spoilerbe belefutottam a jövőjével kapcsolatban, hogy nem győzöm kivárni, hogy miképp is fog úgy alakulni, ahogy. Jem egy imádni való karakter, és az olvasóból is egyből előtör a védelmező ösztön, ahányszor csak felbukkan.

A könyv közepéig nem igazán történt semmi. LAssan indultak be az események, és inkább azt mondanám, hogy a lelki és pszichés fejlődésen volt a hangsúly. Árulás, szerelem, átok, eljegyzés, csalódás... Röviden így foglalhatnám össze az eseményeket.

Ami a legvonzóbb Clare könyveiben - a szereplőin kívül - az a megálmodott világ. Mert igen, szinte alig történt előrelépés, de a szereplők elvitték a hátukon a történetet. Elég Charlotte-ra gondolnom, aki megpróbálja egyben tartani ezt a furcsa kis családot, vagy Will-re, aki valóban nem az, akinek mutatja magát. És ha már szereplők. Magnus kötelező eleme ennek az univerzumnak. Furcsa, hogy itt is felbukkant, bár az még furcsább lenne, ha nem tenné üdvözletét itt is.

Tessa rejtélye nagyon foglalkoztat. Elméletem sincs, hogy mi lehet. Biztos hogy Clare már említette, csak valahogy átsiklottam felette.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi vár rám a befejező kötetben. De sorrendben haladok, és a soron következő az Elveszett lelkek városa.

Azt hiszem, Clare-nek sikerült visszarántania magával, mert érzem, hogy ismét rajongani fogok a könyveiért.

Read More

Karen Marie Moning - A Felföld ködén túl (R)

Fülszöveg:
Egy csábító skót földesúr…

Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Érintésének egyetlen nő sem tud ellenállni, de senki sem férkőzhet a szívébe, míg egy bosszúszomjas tündér át nem ráncigálja Adrienne de Simone-t a modern Seattle-ből a középkori Skóciába. A túlságosan is merész, túlságosan is egyenes lány még egy idegen évszázad foglyaként is leküzdhetetlen kihívást jelent a XVI. századi csábítónak. Bár házasságra kényszerülnek, Adrienne megfogadja, hogy távol tartja magától Hawkot…

Egy nő, aki az idő foglya…

Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért. Nem állhat közéjük sem idő, sem távolság, el fogja nyerni a szerelmét!


Borító: 4,5
Sorozat: Felföldi Krónikák # 1
Eredeti cím: Beyond the Highlander Mist
Kedvenc karakter: Sidheach, Adam, Tavis, Adrienne
Oldalszám: 316
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás: 2015.11.24

Nagyon régóta vártam már erre a kötetre. Mióta Moning munkásságával megismerkedtem, azóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. Főleg úgy, hogy a Tündérkrónikák ebből a sorozatból nőtte ki magát.
Szeretném leszögezni. Aki a Tündérkrónikákhoz hasonló és volumenű könyvet keres, az ebben a könyvben nem fogja megtalálni. Egyrészt azért, mert úgy gondolom azt már nem bírja megugrani Moning, másrészt ez a könyv volt a legelső, amit megírt.

És egyből bezsebelt egy raklap díjat. És nem csodálom. Így, bő 16 év után is felveszi a versenyt a mai darabokkal. És ez az én olvasatomban nagy szó.

Na de térjek vissza A könyvre. Mi is várható az olvasóra? Skótok, időutazás, tündérek és két elég makacs főhős.

Nagyon rég volt már, hogy egy könyvön ilyen jól szórakoztam. Moning, szóval alapból nem lehet rossz, de meglepődtem, hogy ennyire tetszik.

Adrienne de Simone a 20. század szülötte. Akarata ellenére olyan dolgokba keveredett, amiért jobbnak látta, ha elmenekül, és rejtőzködik.
Egy zavaros éjszakán viszont egyik pillanatról a másikba a 16. századi Skóciában találja magát. Ha ez még nem lenne elég, megfenyegetik, hogy játssza el, hogy ő Janet Comyn, és lépjen kényszerházasságra egy ismeretlen férfival...

Se Adrienne, se Sidheach James Lyon Douglas, azaz Hawk nem akarja ezt a házasságot. Míg Adrienne az életét félti, addig Hawk Jakab király szeszélyének köteles eleget tenni.

Már az első oldalaknál éreztem, hogy ez az én könyvem. Humor, romantika, skótok, és a néha fellibbenő kilt? Ki ne szeretné ezt a párosítást?

Nagyon tetszett, hogy két oldalról is ostromolják a párost. Míg az emberi oldalról Jakab király kényszerítette a párost, addig felbukkannak a szeszélyes tündérek is, nem kis gondot okozva.

A Tündérkrónikákban megismert Aoibheal és Adam Black is kiveszi a részét a történetből.

Mit is mondhatnék? Hiába, Moning első könyve, már itt fel lehet ismerni a stílusát, amit a fordító nagyon jól visszaadott.

Adott nekünk Adrienne, aki a 20. századnak megfelelően akaratos, független és humoros. Csípős nyelvű, nem fél szócsatákba keveredni.

Ami a legjobban tetszett benne, hogy hiába, a 16. században találta magát, nem esett kétségbe. Kihozta a legtöbbet a helyzetéből. Üdítő változatosság volt ez a sok olyan hősnő után, akik a fél könyvet végig hitetlenkedik.

És itt van Sidheach James Lyon Douglas. Nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjek rajongói módba váltani, és ömlengeni róla.

„" [Adrienne] Készen állt arra is, hogy elmondja neki, hogyan érez. Hogy mennyire becsüli az érzékenységét és az együttérzését. Hogy mennyire imádja az erejét és a rettenthetetlenségét. Hogy még hirtelen haragját, szenvedélyes dühét is mennyire szereti.

Ennél jobban én sem írhattam volna le Hawk-ot. Természetesen jóképű és úgy néz ki mint egy isten. Na de kérem, kit érdekel ez? Tudjuk hogy romantikus könyvekbe rút férfi főszerepbe úgy sem kerül.

Nagyon röviden: Imádtam Sidheach-et!

A páros ahányszor egy légtérbe került, szikrázott közöttük a levegő. És Adrienne javára legyen mondva, sokáig ellen is áll Hawk csábításának, amiért plusz piros pont jár neki.

Rengeteget szórakoztam, illetve nevettem a könyvet olvasva. A tüzes vitatkozások fantasztikusak, akárcsak a szereplők.

A könyv közepe tájékán egy kicsit leült a történet, de hamar vissza is tértünk az izgalmas történésekhez.

Amit negatívumként tudnék felhozni, az Hawk hirtelen szerelemre lobbanása. Értem én, hogy tetszett neki hogy Adrienne nem adta magát könnyen, de ez az egyik pillanatra a másikra való szerelembe esést nem értem. Valamint Adrienne múltjának bemutatását is hiányoltam.

A mellékszereplők is hamar a szívemhez nőttek. Adam Black-ről tudtam hogy nem egy szent, de imádtam, hogy állandóan kontárkodik. Az új nap virrad-ban hiába pár mondat erejéig szerepelt, ott azt szűrtem le, hogy megfontolt és higgadt. Itt inkább hasonlított egy kisgyerekre, akit nagyon könnyű provokálni. Emellett hozta a tündérek hűvös és kegyetlen stílusát is. Nagyon kíváncsi vagyok az ő történetére is.

Grimm eleinte, sőt sokáig szimpatikus volt, de kicsit veszített a varázsából. A könyv végére viszont ismét ott tartottam, hogy szeretném az ő történetét, olvasni. (Mellesleg az övé a következő kötet)

Lydia-t és Tavis-t is hamar a szívembe zártam, én mondom neked! (Akik olvasták a könyvet, érteni fogják)

A végkifejlet várható volt, bár az nem, amit Hawk-nak sikerült kigondolnia, és megvalósítania. Igazán okos, és ötletes megoldást talált ki.

Maradjunk annyiban, hogy engem ez a könyv és Sidheach levett a lábamról. Úgy ahogy azt kell.

A könyv ötletes és humoros. Romantikából és fantasztikus szócsatákból nincs hiány.

És a tündéreknek hála a mitológiából sem.

Akiknek hiányzik Moning munkássága, azok olvassák el, és fedezzék fel, hogy miből is nőtte ki magát a Tündérkrónikák.

Akiknek pedig nem tetszett a Tündérkrónikák, biztos vagyok benne, hogy ez a kötet fog. Az erős jellemű Adrienne, és a legendás Sidheach tesz róla, hogy jól érezzétek magatokat.

A könyvet nagyon köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!

Read More

Robin LaFevers - Gyilkos kegyelem

Fülszöveg:
A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait.
A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?.


Borító: 4,5
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai trilógia # 1
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 488
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2013

Nagyon régóta a várólistámon szerepelt ez a könyv, és ezért is vagyok nagyon csalódott, mert nekem ez nagyon nem jött be.

Pedig az alapötlet nagyon ígéretes, de a megvalósítás...Velem lenne a gond?

Ami a legjobban zavar, hogy a fülszövegben leírt cselekmény távolról sem írja le a cselekményeket. Vagyis részben...

Az írónő abba a hibába esett, hogy Ismae-t egy badass orgyilkosnak akarta beállítani. Közben pedig a lánynak köze sincs ehhez.

Iszonyatosan hiányoltam Ismae múltját, a megpróbáltatásait. Ehelyett pár oldal után már a kolostorban lézeng, és tanulja, hogy is legyen jó "szolgálólány".

Valamint, nekem a kiképzésének leírásai is hiányoztak. Egyik oldalon még éppen ismerkedik a kolostori élettel, a következő oldalon pedig már " 3 évvel később" van.

Viszont nem csak Ismae, de egyik karakter sem került hozzám közel. Mint említettem, Ismae egy orgyilkos lenne, de nekem valahogy ez nem jött át. Abból áll a tudása, hogy megszúr valakit, és meghal? Vagy - főként hogy ő a mérgekre specializálódott - fogalma sincs, hogy mivel mérgezték meg Duval-t? Ez aztán a tapasztalat...

Maga Ismae is inkább csak elbeszélő. Hiába látjuk az ő szemén keresztül a történteket, ő is csak elmeséli amit látott. Mint egy jelentés. Szárazan közli a tényeket.

Duval-ba is bizalmat fektettem, de kár volt. Az egész könyvben egyedül Sybella az egyetlen, aki felkeltette az érdeklődésemet, valamint Annith. És talán Rémlovag.

De a többiek... Nem éreztem a valódi jellemüket, és ez nálam már fekete pontnak számít.

Az egész könyv inkább arról szól, hogy Anne-t hogyan koronázzák meg. A többiek - Ismae, a szerelmi szál - egyéb adalék. Pedig pont fordítva kéne hogy legyen.

Nem az én világom ez a fajta történet, ahol a királyi udvar intrikáit kell olvasnom 500 oldalon keresztül.

Az "akció" jelenetek harmat gyengék, a történet ugrál, sokszor logikátlan és könnyen kitalálható, hogy mi lesz a következő lépés.

Ismae és Duval nagy szerelme számomra teljesen irracionális. Nem éreztem közöttük semmiféle vonzalmat. Valamint mindkettőnek a hercegnő fontosabb volt, mint a másik, szóval ennyit a nagy szerelemről.

A végkifejlet zavaros és el lett sietve, csakúgy mint Anne megkoronázása.

Nagyon csalódott vagyok, mert nagyon akartam szeretni ezt a könyvet. De ez inkább unalmas volt, mint izgalmas.

Senkiről nem tudtunk meg semmit, és csakis a hercegnő körül forogtak az események.
Ismae-vel nem volt bajom, de nem is volt szimpatikus. Egy badass orgyilkos helyett kaptam egy egyszerű falusi lányt, aki a szárnyait próbálgatta.

Nekem ennél sokkal több kell.
Nagyon csalódott vagyok, hogy csak szinte negatívan, vagy semlegesen tudok nyilatkozni a könyvről, viszont Sybella történetét is el fogom olvasni, hátha...

Read More

Julia Quinn - A vikomt, aki engem szeretett

Fülszöveg:
1814 is eseménydús szezonnak ígérkezik, de e sorok írójának véleménye szerint ez nem igaz Anthony Bridgertonra, London legkívántabb agglegényére, aki ez idáig semmi jelét nem mutatta házasulási szándékának. És az igazat megvallva, miért is mutatná? Nála jobban senki nem játssza a tökéletes élvhajhászt.
Lady Whistledown társasági lapja, 1814. április

De a pletykalap szerzője ezúttal téved. Anthony Bridgerton nemcsak hogy elszánta magát a nősülésre, de már ki is választotta magának a feleségjelöltet. Az egyetlen akadály a hölgy nővére, Kate Sheffield, a legalkalmatlankodóbb nőszemély, aki valaha londoni bálterembe tette a lábát. A tüzes intrikus megőrjíti Anthonyt elszántságával, hogy megakadályozza a házasságot. De amikor Anthony Bridgerton éjszakánként lehunyja a szemét, Kate igen erotikus álmokban jelenik meg neki.
A közvélekedéssel ellentétben Kate biztosra veszi, hogy nem a megjavult szoknyavadászokból lesz a legjobb férj; Anthony Bridgerton pedig a legnagyobb élvhajhász. Kate elszántan védelmezi a férfitól húgát, de fél, hogy éppen az ő szíve sebezhető. Amikor Anthony ajka az ajkához ér, hirtelen attól tart, ő maga sem képes ellenállni ennek a megvetendő élvhajhásznak.


Borító: 3,5
Sorozat: A Brigerton család # 2
Kedvenc karakter: Colin
Oldalszám: 400
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2011

Szerencsétlen könyv már több mint két éve porosodik a polcomon. Nagyjából ez időtájt kezdtem leszokni a történelmi romantikus könyvekről, hiszen lássuk be. Egy idő után nagyon hasonlóra sikerednek ezek a könyvek, mivel nincs nagy mozgástere az íróknak.
Julia Quinn-től még nem olvastam semmit, így izgatottam kezdtem neki a könyvnek. Főleg azért, mert sok jót hallottam az írónőről. Nos, nem csalódtam, de nem is vágyok teljesen meggyőzve.

Azért is váratott ilyen sokat magára ez a könyv, mert nem akartam ismét egy sorozatot nem az elejéről kezdeni. De mint látszik, ez nem jött össze.

Az alapszituáció nagyon tetszett. Mindkét főszereplő már az elején szimpatikus volt. Anthony hozta a megszokott férfifőhős szerepét. Szinte tökéletes party. Azt kivéve, hogy ha házasodik, akkor nem szerelemből teszi, hanem mert muszáj. Mivel úgy hiszi, hogy fiatalon fog meghalni, nem akar szerelembe esni, viszont örökös muszáj hátrahagynia. Így jön a képbe Edwina, aki messze földön a legszebb hajadon, és Anhony számára tökéletes. Csak éppen Edwina nővére Kate egyáltalán nem örül ennek a hírnek.

Kate és Anthony évődése és veszekedése nem egyszer mosolyt csalt az arcomra. Kate egy jó humorú intelligens nő, akinek ami a szívén, az a száján típus.
Anthony eleinte csak egy egyszerű nőcsábásznak tűnik, de a könyv előrehaladtával kiderül, hogy egy kedves és törődő férfi. Akinek persze vannak hibái. Ettől lesz emberi.

Jól szórakoztam a könyvet olvasva. A Brigerton-on sikeresen bemutatkoztak, és már most kijelenthetem, hogy nekem Colin a kedvencem. És persze Lady Brigerton is elég szimpatikus.

Viszonylag gyorsan haladtam a könyvvel. De amikor letettem, nem éreztem a késztetést, hogy azonnal folytassam. És egy idő után kezdett egyhangú és monoton lenni. Úgy éreztem, hogy hiába, a karakterek szimpatikusak, a humor a helyén van, kezdem unni.

Azt gondoltam, hogy Kate és Anthony a könyv végén házasodnak össze, amikor Anthony rádöbben, hogy mit is érez valójában.
Ehelyett jött a szokásos "kompromittáló helyzet és kényszerházasság", ami egy cseppet elvette a kedvemet. Hiszen a páros már szinte összebarátkozott, és vártam valamit tőlük. Ehelyett a szokásos klisét kaptam, amit nagyon nem akartam.

Ennek ellenére így is tetszett a páros. Viszont a könyv vége ismét nem azt hozta, amit vártam.
Anthony a haláltól való félelmében és a megdöbbenéstől, hogy beleszeretett Kate-be elmenekül otthonról. Kate utána megy, viszont Anthony nélkül tér haza. Azt vártam - akartam - hogy amikor Anthony végre rájön hogy mit akar, szenvedjen meg Kate-ért, és Kate kínozza még egy kicsit. Ehelyett kaptam egy balesetet, aminek volt is értelme, és mégsem. És minden szép és jó.
Természetesen az epilógus sem hiányozhatott, ami Anthony 39. születésnapjáról tudósít Lady Whistledown, akinek személyét még homály fedi. Ennek ellenére őt is sikerült megkedvelnem.

Összességében tetszett a könyv, és az írónő stílusa is. Folytatni fogom a sorozatot, már csak Colin miatt is.

Read More

Cassandra Clare - Az angyal

Fülszöveg:
A mágia veszélyes
– de a szerelem még veszélyesebb!
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

Szerencsétlen könyvet még tavaly karácsonyra kaptam. Vagyis én akartam, megrendeltem, és ez lett a karácsonyi ajándékom. Utána pedig csak állt ott a többi Clare könyv mellett. Vettem más könyveket, olvastam őket, de ahányszor ránéztem erre a könyvre, nem kapott el az érzés, hogy én most akarom olvasni. De már eltelt 7 hónap, és most komolyan. Miért nem olvastam még el? Tegnap ültem a kedvenc fotelemben, és csak néztem a könyvet. Akkor sem volt olyan érzésem, hogy olvasni akarom, de valami hajtott, hogy olvassam el, hiszen az első pár mondatot már hónapokkal ezelőtt elolvastam, és hát Clare... Szeretem a könyveit a hibái ellenére is.
Ward könyveinek újraolvasása során megtanultam, hogy ne akarjak két sorozatot összehasonlítani, és keresni a hibákat benne. Úgy vágtam neki ennek a résznek is, mintha teljesen új lenne. (Na jó, azért ez nem volt olyan egyszerű, hiszen úgy hirdetik a könyvet, mint a Végzet Ereklyéi előzményei...) De megtettem minden tőlem telhetőt, hogy ne akarjam a két sorozat szereplőit egymáshoz hasonlítani.
És sikerült is, meg nem is. Will kivételével aki naaagyon hasonlít Jace karakterére, a többieket nem hasonlítottam senkihez. Mindenkinek megvolt a maga személyisége. Bár a Will és Jace hasonlóságot is ráfogom arra, hogy Herondale-ek.. (Igen Clare, ez egy kis kedvezmény tőlem neked)
Míg Clary (Végzet Ereklyéi) az idegeimen táncolt minden megszólalásával, Tessa egyáltalán nem. Kicsit naiv, és egy picit idegesített, hogy a fél könyvet csak azzal tölti el, hogy "Jajj, hol a bátyám", meglepő módon semmi bajom nem volt vele. Sőt, nagyon is megkedveltem.
De térjünk vissza a könyv elejéhez. Nagyon tetszett, hogy az Árnyvadászok őseiről olvashattam, és hogy hogyan alakultak meg egyes szerkezetek, amiket a Végzet Ereklyéiben előszeretettel használtak. Tetszett a 19. századi London, és úgy az egész könyv is. De valami hiányzott. Hiába imádom a Clare által megálmodott világot, nekem valami így is hiányzott. Nem kapott el az a jófajta érzés, mint amikor a Csontvárost olvastam. Egyszerűen csak olvastam, és meglepődtem, hogy nem kerül hozzám igazán közel egyik szereplő sem. Pedig a könyv humora valami isteni. És Will is tudja, mitől vigyorogjon az ember lánya. De mégis, volt valami, ami nem klappolt. Ma elolvastam a megmaradt oldalakat (kb a fél könyvet) és valahogy jobban tudtam azonosulni a szereplőkkel, beletudtam élni magam a helyzetekbe, és azt vettem észre, hogy jobban tetszik, mint tegnap. De még így is megmaradt a hiányérzetem.
A szereplők...Na igen. Will kitett magáért.Már az első oldalon megkedveltette velem magát. Rásüthetném, hogy egy az egyben Jace, de akkor hazudnék. Tény és való, hogy nagyon sok a hasonlóság köztük, de Will-nek is megvan a maga személyisége. Titokzatos, és szerintem nyersebb is, mint Jace. Amiért haragszom rá, az a könyv végén lévő jelenet miatt van, ami közte és Tessa között zajlik.
Tessa-ról már tettem említést. Érdekel, hogy mi is ő valójában. Rásütötték, hogy végül is ő egy boszorkánymester, de nem hiszek én ebben. Van itt még valami, csak még nem jöttem rá, hogy micsoda. (És ne feledkezzünk meg arról, hogy az Üvegváros-ban Tessa is felbukkan, bár nincs név szerint megemlítve)
Jem akarva, akaratlanul belopta magát a szívembe. Érdekesnek találtam, és olvasás közben azt vettem észre, hogy biz' én nagyon is szimpatizálok vele. Érdekelt, hogy miért olyan beteges, és Will miért viselkedik vele másképp, és amikor kiderült...Nagyon nem tetszik,hogy mi történt vele, de voltam olyan okos (remélem érzitek a szarkazmust) hogy belefutottam egy nagy spoiler-be vele kapcsolatban, és már csak azért is elolvasom ez a sorozatot is.

Will, Tessa és Jem

A többi szereplő.... Charlotte szimpatikus, Henry...Kicsit ügyefogyott, de kedvelhető. Egyedül Jessamine váltott ki belőlem ellenszenvet. De a könyv végére valahogy megbékéltünk egymással. Oh, és ott van Magnus, aki nélkül nem is lenne igazi a könyv, aki most egy kicsit visszafogta magát. És...Church... Nem tudom, hogy ő az a Church, vagy valami hagyomány lesz egy ilyen macskát tartani, mindenesetre örülök, hogy ő is felbukkant.
Maga a történet is nagyon tetszett, de valahogy nem ragadott magával. Érdekes volt a "mehanikus gépek" megoldás, és be kell vallanom, Clare engem is az orromnál fogva vezetett, hogy ki is az a bizonyos Magiszter. Kíváncsi vagyok, hogy még mivel fog előrukkolni a fő gonoszunk.
Összességében véve viszont cseppet csalódott vagyok, mert jobbra számítottam. Tetszett a könyv, olvastatja magát, a humor adott, és a romantika is hangsúlyosabb részt követelt magának, de nekem mégis hiányzott valami. Mindenesetre a sorozat további részeit is el fogom olvasni, mert az Árnyvadászok világából soha sem elég.

Értékelés: 4

Borító: 4,5

Sorozat: Pokoli Szerkezetek # 1

Kedvenc karakter: Will, Jem, Magnus Bane,

Oldalszám: 468

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2012

Read More

J. R. Ward - Újjászületett szerető

Fülszöveg:

Várandós felének tragikus halála óta Tohrment csak árnyéka önmagának. Testileg megtörve, lelkileg szinte megsemmisülve kerül vissza a testvériség házába, egy bukott angyal, Lassiter segítségével. Miután kicsit megerősödik, újult erővel veti bele magát a harcba, és nem sejti, hogy ismét szörnyű végzet leselkedik rá.
Álmában Tohr egyre többször pillantja meg elvesztett szeretteit, akik egy hideg, elszigetelt világban, a Köztesben vegetálnak. Megmentőjéhez, a bukott angyalhoz fordul, hogy segítsen nekik végre az Árnyékba jutni. Amikor azonban Lassiter elmondja neki, hogy az egyetlen megoldás az, ha újra beleszeret valakibe, Tohr biztosan tudja, hogy mindnyájukra szörnyű vég vár…
Ekkor azonban találkozik egy nővel, akinek hozzá hasonlóan keservesen alakult az élete. Tohr naponta vívja élet-halál harcát az alantasokkal, ráadásul felbukkan egy új ellenség is, aki a király életére tör, mindeközben pedig igyekszik ellenállni a lassan-lassan kialakuló szerelemnek és szenvedélynek… Vajon képes lesz megbékélni, és végleg elengedni a felét, hogy mindannyian nyugalomra találhassanak?

 Ajánlás:

NEKED AJÁNLOM EZT A KÖNYVET:

Olyan hosszú idő telt el,

túl hosszú,

hogy igazi otthonod volt.

Őszinte leszek. Iszonyúan féltem ettől a könyvtől. Tohr-tól nem tudtam, mit várjak. Már a kezdetektől jelen volt, de jó pár könyvön keresztül színét sem láttam. Persze érthető, hogy miért. Nem is nagyon sikerült az előző kötetek alapján megismernem. Miután visszatért, onnantól árnyéka volt önmagának, és nem is törte magát, hogy változtasson a helyzeten.

A könyv…. Nagyon szerettem! Tényleg. Ennek ellenére volt benne hiba. Ismételten több szálon fut a történet, és ha őszinte akarok lenni, a John-Xhex szálat teljesen feleslegesnek tartottam. Nem sok idő telt el az ő történetük óta, de már mélypontra jutottak. Megértettem mindkettejük álláspontját, de… Akkor sem kellett volna ezt egy egész könyvön keresztül végigszenvedniük, főleg úgy, hogy egy egész évet ölel fel a könyv. Xhex makacssága, és a függetlensége mindig is tetszett. De itt teljesen túlzásba vitte, én pedig csak a fejemet ingattam, hogy mit művel. Az elköltözése, és a hónapokig tartó huzavona közte és John között teljesen értelmetlen volt. És felesleges. Ha Ward annyira akarta ezt a szálat, akkor legalább ne húzta volna sokáig.

John-nal mindig hullámzó volt a kapcsolatunk, de itt egyértelműen nem kedveltem. Az önzősége, hogy Tohr hagyja békén Sen’ki-t, mert mi lesz Wellsie-vel, teljesen unszimpatikussá tette. És Xhex-el sem viselkedett elég magabiztosan. Úgy érzem, még nem nőtt fel teljesen.

Tohr-t hol megkedveltem, és kedvesen mosolyogva olvastam a gondolatait, hol pedig szinte utáltam amiatt, amiket művelt. Sokszor megbocsáthatatlanul viselkedett Sen’ki-vel.

Évszakokra van bontva a könyv, de mégsem éreztem, hogy olyan hosszú idő telt volna el. Szívszorító volt olvasni, ahogy Tohr elfogadja, hogy Wellsie nincs többé. Teljesen átéreztem a fájdalmát, és a magányát.

Fokozatosan fogadta el a tényt, és szívmelengető volt látni, hogyan kezd újra élni. Sen’ki-vel való kapcsolata… Nem is tudom. Egyértelműen kihasználta, dühös is voltam emiatt. Főleg, amikor együtt volt Sen’ki-vel, utána rohant Lassiter-hez, hogy Wellsie átkelt-e az Árnyékba. Ilyenkor mindig haragudtam rá, de utána olyan kedves volt Sen’ki-vel, hogy majdnem elfelejtettem, hogy nem azért teszi, mert így érez, hanem mert célja van vele. És hiába, Sen’ki elfogadta ezt, én akkor sem tudtam megérteni.

Sen’ki meglepően szimpatikus volt. Nem nevezném naivnak, vagy ártatlannak. Nagyon őszinte másokkal, és ezért már megkedveltem. Ő is változáson esett át, és jó volt látni, hogyan válik nővé, és kezd el őszinte lenni magához. Haragudtam rá is, mer eleinte fél Xhex-től. De a kapcsolatuk a könyv előrehaladtával párhuzamosan javult, és a könyv végén már tényleg anya, és lánya voltak.

Tohr és Sen’ki kapcsolata elég tüzesre sikerült, pedig én ezt biztos, hogy nem nézném ki belőlük. Nagyon tetszett, hogy Sen’ki óvni próbálta Tohr-t. Az viszont nem, hogy erre a férfi mindenféle marhaságot kitalált. Én pedig csak morogni tudtam emiatt. Több jelenet volt, amik könnyeket csalt a szemembe. Főleg, amikor elnevezte a nőt Autumn-nak.

Szívszorító volt, ahogy Tohr megválik a Wellsie-vel közös tárgyaiktól. Annak viszont örültem, hogy végre Marissa is megmutatta magát. Már hiányoltam, és örülök, hogy szerephez jutott.

Aki nagy meglepetést okozott, az egyértelműen Lassiter volt. Amikor először felbukkant, imádtam. De itt egy teljesen más oldalát mutatta, és nagyon sok szerephez jutott. Többet tudtam meg róla, és kiderült, hogy mégis van szíve. Egyértelműen kedvenc karakter.

Xcor-ral és a bandájával nem tudom, hogy mit kezdjek. Főleg Xcor-ral. Mindig, amikor már majdnem megkedvelem, csinál valamit, amitől már majdnem megutálom. Tetszik a csapata, főleg, hogy olyan régimódiak. Zypher felkeltette az érdeklődésemet. Kíváncsian várom, hogy mi lesz vele.

Assail is nagyon szimpatikus volt. Nem túl sok minden derült ki róla, de van benne valami, ami nagyon szimpatikussá teszi számomra.

A könyv nem szűkölködik akcióban. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor a Testvériség meglátogatja Assail-t. Quinn ott kitett magáért, és gondolom a következő kötetben Testvérré avanzsál. Tetszett, hogy tudja, mit akar, és végre elfogadta azt. A barátsága Layla-val mindig is tetszett. És Layla is szimpatikus volt. Rengeteg változáson esik át. Kíváncsi vagyok, mi lesz közte, és Xcor között.

Az viszont már nem tetszett, hogy szinte el sem múlt Sen’ki termékeny időszaka, már Layla-nak is elkezdődött ez a ciklusa. És utána, hogy Quinn-nel… Olyan muszáj megoldásnak tartom.

A könyv legszebb jelenete egyértelműen a halotti szertartás volt. Ennél jobban nem hiszem, hogy meg lehetett volna írni. A végkifejletre egyáltalán nem számítottam. Teljesen megdöbbentett. És amikor Lassiter feláldozta magát, azt hittem, hogy mentem sikítok. Nem akartam elhinni, hogy kilép a sorozatból. De amikor az epilógusban, MacDonalds-os zacskóval visszatért, boldogan kacagtam fel. Nagyon tetszett, hogy ő és Tohr barátok lettek. A közös jeleneteik nagyon jók voltak.

Amit viszont hiányoltam, azok az alantasok. Teljesen eltűntek, és úgy érzem, hogy megrekedt a dolog köztük, és a Testvériség között.

Amit viszont még megemlítenék, az maga a könyv belső kinézete. Megszoktam, hogy a Ward könyvei igényesek. És ha már a sorozat borítói eltérnek – miért is ne –, azt nem vártam, hogy egy teljesen más betűtípussal nyomtassák a könyvet. Teljesen megdöbbentett ez, és mérges vagyok emiatt, mert úgy érzem, mintha a szerkesztői változatot olvastam volna. Volt pár elírás, ami szintén nem megszokott, és volt pár névelő, aminek semmi keresnivalója sem volt a mondatokban.  Ezek ellenére, örülök, hogy végre megjelent, és hogy olvashattam.

Értékelés: 4,5

Borító: 3,5

Sorozat:  Fekete Tőr Testvériség # 10

Kedvenc karakter:  Az összes Testvér, Lassiter

Oldalszám: 652

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2012

Read More

Kathleen E. Woodiwiss – Jo Beverly – Tanya Anne Crosby – Samantha James: Esküvő éjfélkor

Fülszöveg:
Négy híres írónő kisregényét tartalmazza ez a kötet. Négy menyasszony, négy váratlan esély a boldogságra.
Az Eltökélt menyasszony egy belga csatatéren utazik keresztül, mindenórásan, mert nem hajlandó tudomásul venni, hogy születendő gyermeke fattyú. De ha a vér szerinti apa már nem teljesítheti kötelességét, megfelel-e a százados, aki önzetlenül hajlandó segíteni? Vagy nem is olyan önzetlen az ajánlata, hanem két valamit cserébe?
A Csók éjfél után hősnője egy hercegkisasszony, akinek egyetlen barátja van gyerekkorában: a kertész kisfia. Miután a herceg eltávolítja a kertészt és családját a birtokról, a fiút egyetlen gondolat élteti, hogy megmutassa, belőle is lehet úriember. És amikor a herceg halála után lányának két hét alatt férjhez kell mennie, mert különben elveszíti az örökségét, egy titokzatos férfi kéri meg a kezét…
Botrányos menyasszony: a férjhez menni nem akaró, büszke fiatal nő megcsókol egy megrögzött agglegényt, akinek be sincs mutatva! A lány apja, hogy elejét vegye a szóbeszédnek, ragaszkodik a házassághoz. Az erőszakkal, zsarolással összeboronált pár azonban egymásba szeret….
A Csábító csók az ifjú angol arisztokrata lányt és újdonsült férjét, a déli ültetvényest egyesíti, és örök boldogságot ígér. De lehet-e boldog az a házasság, amelyet pénzen vett menyasszonyal kötnek? Ráadásul ugyanazt a lányt már előbb el akarta adni nagybátyja egy gazembernek, aki nem szokott lemondani arról, ami az övé.



Jo Beverley: Az eltökélt menyasszony 
Kate Dunstable és Charls Tennant

Sok mindent nem lehet írni erről a kisregényről. 88 oldalas, ebből 40 oldal csak arra ment el, hogy Kate hogyan szül. Többet tudtam meg arról, hogyan is zajlik egy szülés, mint a szereplőkről. Kate elég normálisnak tűnik, bár a megrögzöttsége, hogy összeházasodjon a férfival, akitől a gyerek van, kicsit sok. – Házasok voltak, csak kiderült, hogy a férfi megrendezte az egészet. Amikor kiderül, hogy a férfi meghalt a háborúban, Kate szülés közben összeházasodik Tennant századossal. Hát igen…
Másnap miután megszületett a gyerek, mindenki megy a maga dolgára. Charles folytatja a háborút, Kate pedig az egyik táborba megy, ahol a többi katona feleség van. Charles-ról több szó szinte nem is esik, csak a történet utolsó 10 oldalán.
Kate hazamegy, félévvel később pedig Charles után. Meg is találja a férfit. Egyből felmerül egy kisebb bonyodalom, aminek túl sok értelme nem volt. Kiderül, hogy az álházasság, amit a gyerek apjával kötött nem is álházasság. Így mindenki boldog.
Felejthető történet, szinte semmit sem tudni meg a szereplőkről, főleg Charles-ról nem.

Értékelés: 3


Tanya Anne Crosby: Csók éjfél után 
Lady Viktoria Haversham és Thomas Smith/Thom S. Parker

Az alaptörténet nagyon jó. A kivitelezés is. Bár sokszor voltak szóismétlések, és egy két szleng, ami nem illett oda.
Thomas az első pillanattól kezdve szimpatikus volt. Aki miatt ennyire lehúzom a történetet, az Viktoria.
Szerintem még nem olvastam olyan női főszereplőről, aki ennyire idegesített volna. Voltak, akik a butaságukkal idegesítettek, de ez a nő szó szerint irritált, idegesített és nagyon felbosszantott a viselkedésével.
Már a bevezetőben, amikor még kislányként jelenik meg, már akkor kezdett unszimpatikussá válni. És ez a történet folyamán olyan ellenszenvbe csapott át, ami igen ritka nálam. Annyira idióta, hogy ahhoz tehetség kell. A gyerekkori barátjától elválasztják, akivel kölcsönösen szerelmesek voltak egymásba. Bő tíz év múlva, megjelenik egy Thom S. Parker, aki feleségül akarja venni. Nem ismeri fel a gyerekkori szerelmét, és a nevük is kísértetiesen hasonlít. No comment… Mindezek mellett, felszínes, kicsinyes, idegesítő, házsártos, szőrszálhasogató, zsugori, ostoba, és még sorolhatnám. Fel nem fogom, hogy egy ilyen szimpatikus alak, mint Thomas, mit akar tőle. És persze Viktoria a történet utolsó két oldalán döbben rá, hogy ki is a férje.
Abba akartam hagyni a történetet, mert már nagyon elegem volt Viktoria-ból, de nagy kínok árán csak elolvastam… Ez egy olyan olvasmány, amit inkább kihagyna az ember, hacsak nincs mazoista kedvében.

Értékelés: 2


Samantha James: Botrányos menyasszony
Lady Viktoria Carlton és Miles Grayson, Stonehurts grófja

Régebben olvastam már ezt a történetet ebook-ban, de jó volt újraolvasni. És… Végre. Egy normális szereplőgárda, normális helyzetekkel, normális lereagálásokkal. Eddig ez volt a legjobb ebből a négy kisregényből. Már attól féltem, hogy nem fogok egy jó történetet olvasni. De hála az égnek, itt van ez.
Viktoria szimpatikus, kicsit feminista, de nem viszi túlzásba. Megértettem, hogy miért nem akar férjhez menni. Egyszer sem csalódtam benne. Úgy viselkedett, ahogyan én is tettem volna, és ez tette számomra nagyon szimpatikussá.
Miles is nagyon szimpatikus volt. Tipikus mogorva alak, aki végül csak nem olyan, amilyennek mutatja magát. Bár nem igazán tetszettek az előítéletei. De nem is kell ezt ragozni. Az alaphelyzet, és a megoldások is jók voltak, és Heather-t is sikerült megkedvelnem annak ellenére, hogy alig szerepelt. Romantikus, szórakoztató, néhol egy kis humorral megfűszerezve. Így kell ezt csinálni.

Értékelés: 5


Kathleen E. Woodiwiss: Csábító csók 
Realynn Barett és Jeff Birmingham

Úgy tűnik, ebből a négy novellából egy volt igazán jó. És az nem ez volt.
Már az első oldalon csöpögött a nyáltól. Szeretem a romantikát, de ez… Mind a két szereplő annyira nyálas volt. Jeff jobban hasonlított egy túlfűtött rossz kamaszhoz, mint egy 33 éves férfihoz. Realynn szűzlány létére, olyan volt, mintha összekeveredett volna benne egy 1000 éves tapasztalt nő és egy kurtizán. Nincs kiforrott személyiségük.
A történet kiforratlan, zavaros és lezáratlan. És a stílusa is pocsék. Egész végig untatott, mert nem volt értelme az egész történetnek. De csak azért is végig szenvedtem. Fél csillagot is csak Felix, a macska miatt kapott.

Értékelés: 0,5

Legszívesebben 1 pontot adnék ennek a könyvnek, mert négy történetből egy volt az, ami értékelhető. De szerencséjére, ott van Samantha James, aki megmentette ezt a kiadványt.

Értékelés: Átlagszámításban 3,5

Borító: 4

Sorozat: -

Kedvenc karakter: James: Lady Viktoria Carlton, Miles Grayson; Crosby: Thomas Smith

Oldalszám: 384

Kiadó: Magyar Könyvklub

Kiadás dátuma: 2003

Read More

Kinley MacGregor - A csábítás mestere

Fülszöveg:
A hírhedt kalóz, Black Jack Rhys még sohasem került szembe olyan hajóval, amit ne tudott elfoglalni vagy olyan nővel, akit ne tudott volna ágyba csábítani. Ám a magával ragadó bandita is méltó párra akad egy tüzes szépség személyében, aki megesküdött, hogy az igazságszolgáltatás kezére juttatja őt.
A félelmet nem ismerő, lángvörös hajú kis boszorkány, Lorelei Dupree úgy gondolja, tartozik a vőlegényének és a városnak annyival, hogy véget vessen a rossz hírű Black Jack uralmának. Ám amikor a vakmerő kalóz kicsúszik a számára felállított csapdából, a lány pillanatokon belül az ellenállhatatlan bűnöző hálójába gabalyodik. S Jack, akit a csábítás mesterének is neveznek, rabul ejtő pillantásával elvarázsolja őt, így a vonzó gazfickó érzéki bűvöletébe esik. De ekkor a hatalmas tenger olyan veszéllyel fenyegeti őket, amire nem is számítottak. S bár a kalózkapitány rengeteg szívet elrabolt már, soha nem álmodott arról, hogy egy nő ilyen könnyedén meghódíthatja őt.

Újraolvasás.
Régebben olvastam, de úgy döntöttem, ideje felfrissíteni az emlékeimet ezzel az olvasmánnyal kapcsolatban. Szeretem a kalóz történeteket, de majdnem mindegyik ugyanazon a sémára épült, ami elég lelombozó. Ez kiemelkedik közöttük, mert Jack kapitány is igazán kitűnik a többi kalóz közül.
A borítót látva, megvolt Jack-ről a kialakított képem, de egyből romba is dőlt, mert kiderült, hogy szőke, és hosszabb is a haja. Általában elveszi a kedvemet az ilyen eset, de Jack annyira elbűvölő volt, hogy el is feledkeztem a barna hajú idegenről.
Igaz, hogy néhol arrogáns és egoista, de annyira magával ragadó is. Jack az egyik, ha nem a legelbűvölőbb kalóz – karakter, akivel olvasmányaim során találkoztam. Sokszor merült fel bennem még ez a szó olvasás közben. 

„– Ön nagyon arrogáns.
A férfi nevetett.
– Ezt garantálhatom.
Pillantásuk találkozott, mielőtt a lány megint másfelé nézett. Úgy gondolta, nem hagyja ennyiben.
– Idegesítő – szólt egyszerűen.
– Előfordul.
A válasz feldühítette.
– Bosszantó.
Jack szélesen elmosolyodott.
– Próbálkozom.
Ám ez alkalommal a tekintetük újból találkozott.
– Miért ennyire készséges és beleegyező?
A férfi megrántotta a vállát.
– Csak az igazat mondja, és az igazsággal szemben nem tehetek semmit.”

Lorelei-tól kicsit féltem, mert az első oldalakon egy elkényeztetett kis csitrinek tűnt, de szerencsére erről szó sem volt a későbbiekben. Talpraesett, okos, humoros és szellemes, bár megvannak a maga előítéletei a kalózokkal szemben.
Maga a történet nagyon jó, élvezet volt olvasni. Már a legelején rájöttem, hogy ki is lehet Jack apja, úgyhogy nem ért váratlanul, amikor fény derült a kilétére.
Örülök, hogy a könyv nagy része a kalózhajón játszódik, és a mellékszereplők is eléggé kidolgozottak. Egyedül Kit jelenlétét nem értem, mert úgy érzem, mintha csak azért lenne, hogy legyen. 
Párszor még biztosan elolvasom, mert imádtam minden sorát. 

Értékelés: 4,5

Borító: 4,5

Sorozat:  Tengeri Farkasok # 2

Kedvenc karakter:  Jack

Oldalszám: 378

Kiadó: Alexandra

Kiadás dátuma: 2006

Read More