Cassandra Clare - A ​hercegnő

Fülszöveg:
Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét.

Tessára.

Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.

Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.

Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében.

Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?

Borító: 5*
Sorozat: Pokoli szerkezetek # 3
Eredeti cím: Clockwork Princess
Kedvenc karakter: Jem, Magnus, Will
Oldalszám: 552
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013

Cassandra Clare összetörte a szívemet!

Tudtam hogy keserédes lesz a befejezés, de nem gondoltam volna hogy ennyire megráz a végkifejlet.
Minden ott folytatódik, ahol a Herceg befejeződött.
Tessa menyasszony, méghozzá Jem-é. Mindenki boldog, kivéve Will-t, és Tessa-t.
De ezenkívül is zajlik az élet Londonban.
A Magiszter terveit és mindig homály fedi, és közben az Árnyvadászok is zúgolódnak.

Annak ellenére, hogy az Angyal anno nem tett rám túl nagy benyomást, mostanra eljutottunk arra a szintre, hogy igazán szívemhez nőtt a sorozat, és a szereplők is.
Tessa sokkal életképesebb hősnő mint Clary. Egyik legnagyobb erénye hogy kedves, és törődik a többiekkel. És fejlődik. Igaz, több hibát is vét, de legalább a sorozat folyamán fejlődött, és egyáltalán nem volt idegesítő. Ellenben Clary-vel.

Izgalmas, és akciódús volt a befejező kötet.
A Magiszer tervei igazán érdekeltek. Az Árnyvadászok is a széthullás szélére kerültek. Ott volt Tessa származása, valamint a szerelmi háromszög kérdése is.
És természetesen Jem és az élete is.
Annyi spoiler-t olvastam vele kapcsolatban, hogy tudtam mire kell számítanom. De mégis, majd' megszakadt érte a szívem.
Tessa és Jem egy jó páros volt együtt. Szerették és tisztelték egymást. Megértettem Tessa-t. Jem-et mindenki pátyolgatni szeretné. Még az olvasó is.
De Will és Tessa... Izzott közöttük a levegő, és alig vártam a közös pillanataikat.

Új lakók is érkeztek az Intézetbe. Mivel az "alap" sorozatot is olvastam - még a Mennyei tűz városa hátra van -  a családnevek is ismerősek voltak. Szóval amikor a Lightwood testvérek az Intézet lakói lettek, igazán jókat vidultam rajtuk. Most már tudjuk, hogy honnan ered a fekete haj/kék szem kombináció.

Mint említettem, igazán izgalmas volt a könyv, viszont úgy érzem, hogy Clare most inkább az érzelmekre koncentrált. Ami egyáltalán nem volt baj.
Hol a szereplőkkel együtt nevettem, hol velük sírtam. Az érzelmi skála nagyját velük együtt éltem át.
Jessamine-t nem igazán kedveltem, de sajnáltam, hogy ez jutott neki, és nem sikerült megbékélnie önmagával.
Cecily egy üde színfolt volt. Öröm volt látni, ahogy Gabriel-vel egymásra találtak.

Sophie és Gideon párosa parádés volt!

Rengeteg az utalás a Végzet Ereklyéi sorozatra, aminek csak örülni tudtam. Imádom az ilyesmit.

Az Intézet lakói is a szívemhez nőttek. Örültem Charlotte-nak. A babának és a pozíciójának is.

Annak is örültem, hogy a Néma Testvérekről is többet megtudtunk, és szerves részei lettek a sorozatnak. Jó volna, ha Clare róluk is írna könyvet.

Na és Magnus? Itt is, és a másik sorozatban is imádom. Vicces volt olvasni a másik sorozatban, amikor Alec Will-re féltékenykedett...

De mégis, ami vitte a pálmát, az Jem-Tessa-Will párosa.
Annyira szeretik egymást, hogy feláldoznák a saját boldogságukat, hogy a másik kettő boldog legyen.
Will átkára is fény derült, ami elég nagy arculcsapás volt neki.

Will-nek nehéz lehetett Jem-et így látni, és úgy gondolni rá, ahogy. Az olvasónak is nagy arculcsapás Jem helyzete, nem hogy Will-nek...

A végkifejlet? Zseniális! Ismét hol nevettem, hogy potyogtak a könnyeim. Nem akartam hogy vége legyen a könyvnek, mert tudtam hogy mi vár rám.

Természetesen mindenki boldog és elégedett volt. Ez is a cél. De mégis keserédes, és ezért igencsak fájt a szívem.

Az utolsó pár fejezetet pedig alig bírtam végigolvasni. Nem szokásom könyvön sírni, de a Hercegnő feladta a leckét. Szinte végigsírtam az utolsó 50 oldalt. Hogy is tehettem volna másképp?

Kíváncsian várom, hogy Tessa és Jem mikor és milyen formában fog még felbukkanni ebben az univerzumban. Jó lenne ha a rokonaikkal ismét találkozhatnának.

Clare nagy húzóereje pont ez. Olyan jól vegyíti a családi és baráti szálakat, hogy már csak azért is elolvassuk a többi sorozatát, hogy összefüggéseket találjunk, és mosolyogjunk a párhuzamokon.

Read More

Cassandra Clare - Elveszett ​lelkek városa

Fülszöveg:
Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán?

Borító: 4,5
Sorozat: A Végzet ereklyéi # 5
Eredeti cím: City of Lost Souls
Kedvenc karakter: Magnus, Sebastian
Oldalszám: 512
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013

Azt hiszem kijelenthetem, hogy ismét elkapott a Clare mánia. Rég volt már hogy ebben a világban jártam, és az előző részhez hasonlóan bele kell még rázódnom. Próbálom olyan sorrendben olvasni a könyveket ( Pokoli szerkezet és a végzet ereklyéi) ahogyan anno Clare írta, mert így elég sok utalással találkozom, ami lássuk be, igencsak szórakoztató.

A Bukott angyalok városa elég nagy csalódás volt. Egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Itt viszont - ha nem is teljes mértékben - de elégedett vagyok.

Ismét olyan világban jártam, ahol szívesen élnék. Akció, humor és romantika. Clare jól keveri a dolgokat, mert szinte faltam az oldalakat.

A Bukott angyalok városa igencsak függővéggel zárult, és kíváncsi voltam, hogyan tovább.

Nos, igencsak kedvemre való volta történet. Jace eltűnt Sebastian-val együtt, a Klávénak pedig nem prioritása őt keresni, mivel fontosabb dolgok is történtek.

Nagyon tetszett, hogy a a csapat nyomoz és olyan dolgokba is beletenyerel, amikbe nem kéne. Simon remekelt, csakúgy mint Izzy. Simon-val még most sem vagyok teljesen kibékülve, de remekül összedolgozik az Árnyvadászokkal, amiről öröm volt olvasni.

Clary soha nem volt a kedvencem, és nem is lesz. Hiába, itt a harcos oldalát is megmutatta - ami többször is szemöldökráncolásra is késztetett - de nekem ő még mindig felesleges és buta karakter. Jace említi neki, hogy a bátorsága miatt szereti. Nos, én ezt nem annak nevezném. Inkább a tudatlanságának, amiből következik a "bátorsága", ami szinte mindig csak rosszra vezet. Itt sem volt ez másképp. Míg a többiek démont és angyalt idéztek, addig Clary utazgatott és sétált Velencében, és más városokban. Csak úgy volt. Rosszabbnál rosszabb döntéseket hozott, amit már megszoktunk tőle. A könyv végén azért igencsak meglepett...

Alex és Magnus együtt nagyon jók, és öröm róluk olvasni. Viszont Alec-et is jól megcsapkodtam volna. És a könyv vége? Magnus, te jó ég! Remélem rendeződnek a dolgaik, mert nekem ők együtt az igaziak.

Több szálon fut a cselekmény. Volt amit kivágtam volna - Jordan és Maia szála - mert egyáltalán nem látom értelmét. Aranyosak együtt, de hogy miért kellett őket ennyire központi figurának beállítani, azt nem értem.

Sebastian-t már az Üvegvárosban megkedveltem. Egyik gyengém az ilyen jól összerakott negatív karakterek. És itt sem hazudtolta meg önmagát. Örültem neki, hogy ilyen sok szerepet kap. Őrült, de mégis annyira jó karakter. És amit a könyv végén tett? Hogyan és mikor?

Voltak hullámvölgyek a könyvben, de a humor és a fantasztikus karakterek nem engedték hogy unatkozzam. Elég Jace-re gondolnom, aki ha önmaga, ha nem, tudja hogyan mosolyogtassa meg az olvasót. Furcsa volt most így látni, de a könyv végére ismételten kiderült, hogy nem egy mezei árnyvadász.

És a Néma Testvérekről valamint a Vasnővérekről még nem is beszéltem! Ha nem jön velem szembe egy iszonyat nagy spoiler Zakariás testvérrel kapcsolatban, akkor itt már nagyon gyanakodnék rá. Hogy ennyire érdekelje a Herondale vérvonal, az már nagyon gyanús.

Mindenesetre nagyon jól szórakoztam, és alig várom hogy olvashassam a befejező kötetet. De előtte  - hogy sorrendben haladjak - el kell olvasnom a Hercegnőt. Tudom hogy keserédes lesz a befejezése, de Tessa, Will és Jem története is nagyon érdekel.

Read More

Cassandra Clare - A ​herceg

Fülszöveg:
A Viktória korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban múlandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

Borító: 5
Sorozat: Pokoli szerkezetek # 2
Eredeti cím: Clockwork Prince
Kedvenc karakter: Jem, Magnus, Will
Oldalszám: 490
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2012

Idestova három éve várja a sorozat, hogy folytassam. Anno nem varázsolt el úgy az Angyal mint szerettem volna, de Clare könyveiben van valami, amiért muszáj tovább olvasni a sorozatait. Igen, az "eredeti" sorozattal is le vagyok maradva, de most jött el az ideje, hogy folytassam azt is.

Sajnos, mivel olyan sokáig halogattam a sorozat folytatását, konkrétan elfelejtettem mindent, ami eddig történt. Nagyon vázlatosak az emlékeim, és sajnos nincs időm újraolvasni az első részt. Így csak sodródtam az árral, és vártam hogy mi lesz.

Az nem változott, hogy a szereplőket még mindig kedvelem. Will ebben a kötetben a poklot és a mennyet is megtapasztalta. Imádom a humorát, és az egész karaktert. Ebben a kötetben nagyon sokat fejlődött, kíváncsian várom, hogy a befejező kötetben mivel rukkol elő.

Tessa meglepő módon nagyon szimpatikus volt. Clary-vel ellentétben egyáltalán nem életképtelen. Sőt! Okos és kedves, bár még most sem tudja, hogy mi ő valójában. Megértettem hogy mindkét fiú felé húz a szíve. Amiért picit nehezteltem rá, hogy a könyv végén már kénytelen volt győzködni magát Jem-vel kapcsolatban.

És ha már Jem. Mivel az előző részből minden kiesett, fogalmam sincs, hogy mitől betegedett meg. De annyi spoilerbe belefutottam a jövőjével kapcsolatban, hogy nem győzöm kivárni, hogy miképp is fog úgy alakulni, ahogy. Jem egy imádni való karakter, és az olvasóból is egyből előtör a védelmező ösztön, ahányszor csak felbukkan.

A könyv közepéig nem igazán történt semmi. LAssan indultak be az események, és inkább azt mondanám, hogy a lelki és pszichés fejlődésen volt a hangsúly. Árulás, szerelem, átok, eljegyzés, csalódás... Röviden így foglalhatnám össze az eseményeket.

Ami a legvonzóbb Clare könyveiben - a szereplőin kívül - az a megálmodott világ. Mert igen, szinte alig történt előrelépés, de a szereplők elvitték a hátukon a történetet. Elég Charlotte-ra gondolnom, aki megpróbálja egyben tartani ezt a furcsa kis családot, vagy Will-re, aki valóban nem az, akinek mutatja magát. És ha már szereplők. Magnus kötelező eleme ennek az univerzumnak. Furcsa, hogy itt is felbukkant, bár az még furcsább lenne, ha nem tenné üdvözletét itt is.

Tessa rejtélye nagyon foglalkoztat. Elméletem sincs, hogy mi lehet. Biztos hogy Clare már említette, csak valahogy átsiklottam felette.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi vár rám a befejező kötetben. De sorrendben haladok, és a soron következő az Elveszett lelkek városa.

Azt hiszem, Clare-nek sikerült visszarántania magával, mert érzem, hogy ismét rajongani fogok a könyveiért.

Read More

Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Fülszöveg:
A férfi megesküdött, hogy visszatér a valkűrért…

Ádáz Aidant meggyilkolták, mielőtt feleségül vehette volna Ragyogó Regint. A hadúr az örökkévalóságon keresztül keresi kedvesét, más-más személyiségként születik újra, de a múlt emlékei nélkül.

A valkűr várja a visszatértét…

Mihelyt Regin találkozik Declan Chase-zel, a brutális kelta katonával, azonnal felismeri benne a büszke hadúr reinkarnációját. De Declan fogságba ejti őt, mert minden halhatatlanon bosszút akar állni – és fogalma sincs, hogy ő is a világukhoz tartozik.

Vágy, mely erősebb a halálnál…

Minden újjászületésnek ára van, Aidannek az a sorsa, hogy meghaljon, mihelyt visszaemlékszik a múltjára. Vajon Regin kész felébreszteni régi szenvedélyük emlékét, hogy megmeneküljön Declan kínzásától – még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy újra elveszíti az egyetlen férfit, akit valaha is szeretett?

Borító: 5*
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 9
Eredeti cím: Dreams Of A Dark Warrior
Kedvenc karakter: Thad, Ádáz Aidan, Regin, Nix
Oldalszám: 526
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2014.07.09

Szégyenszemre nagyon régen olvastam már egyik kedvenc írónőmtől bármit is. Ez a sorozat benne van nálam a TOP 10-ben, ezért is ért anno váratlanul, amikor a hazai kiadója becsődölt. Teljes letargiába estem, mert hogy fogom így pont Regin illetve a többiek könyveit olvasni? De öröm az ürümben, hogy két év után, az utolsó elérhető Regin kötetet sikerült beszereznem. Ezt csak tetézte, hogy az Athenaeum Kiadó felkarolta a sorozatot, és már meg is jelent Lothaire kötete.

De vissza a könyvhöz. Már Lucia kötetében kiderül, hogy több hallhatatlan fogott el a Rend, hogy kísérletezzenek rajtuk. Többek között Regin-t is. Carrow kötetében még többet megtudunk, és láthatjuk, hogy miket is művelnek ezekkel a halhatatlanokkal.

Nem titok, hogy én Team Valkűr vagyok. Imádom ezeket a bolond nőket. Regin az egyik nagy kedvencem.
És Cole mivel áll elő?
Megkínozza, és börtönbe veti. Féltem, hogy ebből hogy lesz romantika, és happy end. És a félelmem nem volt alaptalan...

Regin ezer évvel ezelőtt találkozott Ádáz Aidan-vel. Regin akkor még csak tizenkét éves volt, de Aidan tudta, hogy Regin-t neki rendelték. Pár hónapig boldogok voltak, ám, nem várt fordulat következett be...
Aidan a berserkerek vezetője volt, és az volt a célja, hogy halhatatlanná váljon. Ehhez 200 megnyert csatára volt szüksége, méghozzá Woden zászlója alatt.
Ám Aidan-t meggyilkolták. Megesküdött, hogy visszatér imádott valkűrjéhez, amit meg is tett. És Regin várt rá, ám az átoknak hála soha nem lehetnek együtt...

A könyv eleje levett a lábamról. Csakúgy, mint Aidan. Imádtam. Regin-t is jó volt látni ilyen fiatalon. Öröm volt olvasni róluk, és úgy éreztem, hogy ez a páros nagyon jó, és kár hogy nem Aidan lesz a befutó.

Declan Chase a Rend egyik mestere. És semmit sem tud arról, hogy ő Aidan, és Regin-re sem emlékszik. Ez Regin-nek eleinte jó, később már nem.

A könyv eleje játékos, humoros és romantikus. Viszont ahogy visszatérünk a jelenbe, és a börtönbe, a hangulat megváltozik. Baljós és tudja az olvasó, hogy ez még csak a kezdet.
Regin is eleinte humorral oldotta a feszültséget, de egy idő után már ez sem segített.

Nem tudom hogy Cole mit gondolt, de ennyit szenvedni, amit Regin... Komolyan, sokszor megdöbbenve abbahagytam az olvasást, mert ez már sok volt. Mármint egy romantikus könyvhöz képest. Elég annyit mondanom, hogy Regin sem úszta meg az élve boncolást....

A páros nem igazán fedeztem fel semmiféle kémiát. Oké, Declan ír, és azokat szeretjük. Kivételt képez maga Declan. Merthogy Cole akármennyire próbálkozott, egyáltalán nem sikerült megkedvelnem. Sőt! A sorozat történetében ő az első, akit nagyon nem kedvelek. A könyv vége ide vagy oda.

Igen, fájdalmas a múltja. Érthető hogy mit érez. Ennek ellenére engem teljesen hidegen hagyott. Főleg úgy, hogy Aidan levett a lábamról.

A könyv több szereplőt is felvonultat. Lothaire kötetét szépen előkészítette. Még most sem tudom, hogyan állok vele, Hol kedvelem, hol hidegen hagy.

Natalja pozitív meglepetés volt. És a könyv abszolút kedvence nálam - természetesen Nixen kívül - Thad volt.  Senki sem tudta hogy miféle szerzet, viszont a tipikus texasi stílusával egyből levett a lábamról. És a könyv fő humorforrása is ő volt.

A könyv második fele, és akkor Declan is kezdett nagyon emlékeztetni a Vámpírharc c. kötetre, Bowen volt az, aki "leányzónak" becézte Mariketa-t. És ez a csoportos erdőben való vándorlás is rátett egy lapáttal.

Declan hiába próbált változni, nekem akkor sem lett nagyon szimpatikus. Igen, már kezdett emlékezni, és a berserker módban való dühöngésének hála kicsit megkedveltem, de ennyi.

Regin pedig? Árnyéka önmagának. Gondoltam persze hogy nem mindig az a humoros és pajkos valkűr akinek mutatja magát, de itt... Mondjuk érthető volt.

A könyv végkifejlete és az átok megtörése cseppet csalódást okozott.

És Cole is meghazudtolta saját magát. Regin többször említette, hogy nem engedte meg magának, hogy Aidan-be beleszeressen. Ennek ellenére ezer évig várt rá, és hű volt hozzá. Declan csak árnyéka Aidan-nek, többször megkínozza, ennek ellenére beleszeret...

Na és Declan és a hallhatatlansága? Komolyan, el sem hittem. Eddig ez volt a leggyengébb megoldás, amit Cole kitalálhatott.

Jó nagy spoiler következik:

 Declan-t a szigeten leszúrta Malkolm Slaine. Mindenki úgy hitte hogy meghal, és Lothaire-vel alkut kötve Declan-t vámpírrá akarták változtatni. A Vall Hallban kiderült, hogy Aidan már hallhatatlan berserker, mert a szigeten megvívta a 200. csatáját. És mivel minden reinkarnációjában valamilyen módon birtokolt egy Wodenhez fűződő tárgyát, ezt Woden zászlaja alatt tette.

Nem is lenne ezzel gond, ha nem ez lenne az 5. reinkarnációja. Mert hogy előzőleg volt kalóz és katona is. Aidan-ként a berserkerek feje volt, és vámpírokra vadásztak. Szóval. Ezer év, és csak most nyert meg 200 csatát? Ezt nekem senki ne beszélje be.

Spoiler vége.

Ez elég nagy csalódásként ért. Másrészt, nagyon hiányoztak a régiek. Emma és Lachlain ezer éve nem mutatkoztak, csakúgy mint Kaderin és Sebastian. Cade-ről már nem is beszélve.

Örülök hogy újak is felbukkannak, de azért a régiekről sem kéne elfeledkezni Ms. Cole.

Még most is dilemmázom, hogy hány csillagos legyen a könyv. Mert igen, akciódús volt, olvastatta magát. De könnyen letettem, és nehezen vettem kézbe. Regin nem volt önmaga, és Declan... Sajnálom, de nem kedvelem.

Read More

Cassandra Clare - Bukott angyalok városa

Fülszöveg:
A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.

Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.

Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.


Borító: 5
Sorozat: A Végzet ereklyéi # 4
Eredeti cím: City of Fallen Angels
Kedvenc karakter: Jordan
Oldalszám: 392
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2011,2013,2014,2015

Bő két év telt el, mióta utoljára Clare könyvet fogtam volna a kezembe. Mi ennek az oka? A Pokoli szerkezetek első része tetszett, de valamiért nem folytattam. A Végzet ereklyéi pedig nekem ott ért véget, ahol kellett volna, és nem láttam értelmét a folytatásnak.
Ennek ellenére mégis csak folytatom a sorozatot, igaz, megkésve. A vélemények a könyvről nagyon megosztottak. Úgy döntöttem, ideje utánajárnom a dolgoknak.

Mivel hosszú idő telt, mióta az Üvegvárost olvastam, be kellett látnom, hogy nagyon sok mindent elfelejtettem. A lényeg megmaradt, de az apró utalások, vagy éppen Simon Jele értetlen pislogásokra késztettek. De sebaj, gondoltam majd belerázódom.

De ez nem történt meg. Szó se róla. Olvastatja magát a könyv. Viszont pont az hiányzott belőle, ami a húzóereje. Az Árnyvadászok világa és a fantasztikus karakterek.
Ebből semmit sem kaptam. A szereplők teljesen kifordultak magukból. Van, aki nem változott, és ugyan olyan buta, mint volt. Legnagyobb sajnálatomra viszont Jace olyan volt, mintha kiherélték volna. Ritka pillanat volt, amikor megcsillogtatta szarkasztikus humorát, pedig pont ezért szerettem meg. Magnus sem volt önmaga. Úgy éreztem, mintha egy szűrőn át láttam volna őket.

A történetről annyit, hogy az nagyon nincs. Sokat felejtettem, de annyi megmaradt, hogy a sorozat akciódús, humoros és izgalmas.
Itt minden volt, csak izgalom nem.
A könyv háromnegyede tipikus brazil szappanopera. Ki kivel van együtt, kivel csalta meg, és ki szenved totálisan feleslegesen.
Aki cseppet sem változott, az Izabelle. Ugyan olyan szúrós és tüzes, mint volt.

Az sem segített a helyzetemen, hogy a könyv nagyrészt Simon szemszögéből íródott. Soha nem voltak odáig érte, és itt sem könnyítette meg a helyzetet. Viszont pont az ő helyzete az, ami igencsak érdekes. Nem tartozik sehová, és nem is tudja, hogy hová tartozik. Kicsit értelmetlen, de így van. Vámpír, aki Jace-nek hála bírja a napfényt. A vámpírok kirekesztették, viszont hiába, az Árnyvadászokkal baráti kapcsolatban van, mégis egy szakadék választja el őket egymástól. Simon-nak meg kell küzdenie az éhségével is.
Attól függetlenül hogy Simon nem a kedvencem, érdekes szálak vannak kibontakozóban.

Mint említettem, a könyv nagy része totális tini dráma. Nem lett volna ezzel túl sok bajom, ha Clare jó pár akciót beiktat. De nem tette. Ehelyett ruhapróbákról, és partikról kellett olvasnom.

A szereplők sem kerültek közel hozzám. Clary semmit sem változott. Ugyan olyan buta, mint volt. Nem szerettem eddig sem, és ezután sem fogom. Azt gondoltam, mivel megkezdte a kiképzését, valamennyi ész szorul t belé. De nem.
Jace is kifordult önmagából. A szerelmi drámáknak köszönhetően olyan volt, mint egy pincsikutya.

Akiket nagyon hiányoltam, az Alec és Magnus. Főleg Magnus. Szerencsére a könyv közepe tájékán felbukkant, de nagyon keveset kaptam belőle.
Viszont pont ez volt az egyik legérdekesebb dolog a könyvben. Alec és Magnus szerelme, és párkapcsolati krízise. Hiszen Magnus halhatatlan. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük.

Aki viszont meglepett, az Jordan. Már az első pillanattól fogva szimpatikus volt. Remélem, a további kötetekben is fel fog bukkanni.

Akire fokozott figyelmet szenteltem, az Zakariás testvér. Belefutottam egy jó nagy adag spoilerbe vele kapcsolatban. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként is lett az, aki.

Valamint tetszettek az utalások Will-re, és az előzménysorozatra is.

Mivel a könyv nagy része dráma, nem vártam túl sok akciót a végére. De Clare meglepett, és mégsem. Meglepett, mert az utolsó fejezetek igazán akciódúsak, és drámaiak. Nem lepett meg, mert úgy éreztem, hogy a lerágott csontot akarja még egy kicsit rágcsálni.
Clary újfent megmutatta, hogy az esze csak dísznek van. Remélem a továbbiakban javulni foga helyzet.
Lilith említése jót tett a könyvnek. Az már nem, hogy ilyen könnyen vége van. Vagy talán mégsem?

Read More

Darynda Jones - Második sírhant (R)

Fülszöveg:

Charley Davidson, a halál szexi angyala visszatér, hogy újabb fergeteges kalandjaival és sziporkázó poénjaival mindenkit levegyen a lábáról! Vajon sikerül megfejtenie a titokzatos körülmények között eltűnt Mimi rejtélyét? Beteljesedik forró szerelme a Sátán szívdöglesztő fiával? Na és mi történik a mennyország kapuját ostromló démonokkal? 
A tavalyi év legszellemesebb paranormális románcának második részét a humor és az érzékiség szerelmesei egyaránt imádni fogják!



Borító: 4
Sorozat: Charley Davidson # 2
Eredeti cím: Second Grave on the Left
Kedvenc karakter: Reyes, Rocket, Angyal
Oldalszám: 424
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2014.02.24

Az Első sírhant elolvasása után voltak fenntartásaim a folytatással kapcsolatban. Egyrészt azért, mert úgy tűnt hogy a Kiadó nem folytatja, másrészt Charley sem győzött meg teljesen.

Viszont a kíváncsiság győzött. Kíváncsi voltam hogy Charley és az írónő hová fejlődik, és mit hoz ki ebből az érdekes alaptörténetből.

Amint elkezdtem a könyvet olvasni, egyből kétségbe is estem. Charley humora már az előző részben sem tetszett. És a könyv pont úgy kezdődik, hogy Charley az eröltetebb humoráról tesz tanúbizonyságot.
Hál'Istennek ez nem tartott sokáig. Ezek után szinte faltam a könyvet.

Egy hét telt el azóta, mióta Reyes rejtélyes módon megszökött a börtönből. Senki sem tudja hogy hol lehet, még Charley sem.
Viszont nincs ideje pihenni, hiszen Cookie-nak hála egy újabb eset vár megoldásra. Mimi - Cookie -  barátnője szeretné Charley felbérelni. De amikor a találkozó helyre érnek, kiderül hogy Mimi-nek se híre, sem hamva. Egy rejtélyes üzeneten kívül semmi mást nem találnak a találkozóhelyen.
És kezdetét veszi a nem mindennapi magánnyomozás.

Mint említettem, nagyon kíváncsi voltam, hogy mi fog még Charley-val történni. Az előző részben nem tett rám túl jó benyomást, de reménykedtem hogy sikerül fejlődnie.
Még most sem vagyok maradéktalanul elégedett vele, de fejlődik, és ez már számomra pozitív értékkel bír.
Megvan benne minden ami egy tökös hősnőhöz kell, de még az írónőnek nem sikerült ezt maradéktalanul kiviteleznie.

" Ne keresd a bajt! Szabad akarattal bír, és pontosan tudja, hol talál rád…
                                                                                            PÓLÓFELIRAT.

Az előző részben a krimi - nyomozás - szál eltörpült Reyes szála mellett. Most pont a ellenkezője történt.A történet több szálon fut. Mindegyik érdekes és izgalmas. Mimi esete összetett és komplex volt. Nem tudtam hogy ki az elkövető, bár nem lepett meg, amikor kiderült.

Míg az előző részben nehezményeztem hogy Reyes semmit sem csinál, és nem szól szinte egy szót sem, most kitett magáért.
Kedvelem az ilyen karaktereket. Nem árul el semmit, csak amit muszáj, de közben védelmez a végsőkig. Az előző részben túl sok mindent nem sikerült róla megtudni.
Ebben a részben - miközben Charley ismét szeretné a fizikai testét megtalálni - egy kicsit bepillanthattunk Reyes életébe, a barátain keresztül.

Nagy pozitívummal bír számomra, hogy Reyes ilyen sokszor felbukkant. Volt pár megjegyzése ami miatt ráncoltam a szemöldököm, és nem tudtam eldönteni hogy most komolyan úgy érti-e a mondandóját, ahogy.
Reyes-ben megvan minden ami kell. Mégis, érzem hogy sokkal többet is ki lehet belőle hozni.

Charley mint említettem, az előző részhez képest fejlődött. Okos, a könyv nagy részében helyén van a humora is, és tudja, hogy mit csinál. Az írónő azt a benyomást akarta kelteni, hogy a hősnő milyen talpraesett, és tökös. Viszont amikor maga Charley hangoztatta, nekem pont az ellenkezője jött le.
A munkája - a nem publikus - érdekes, és egyre több mindenre jön rá. Új képességet is szerez, de úgy érzem ez még a jéghegy csúcsa. És természetesen az írónő is elkottyant pár dolgot, ami akkor még nem tűnik érdekesnek, de a könyv végére értelmet nyer.

A mellékszereplők közül egyértelmű hogy Angyal és Rocket az abszolút kedvenc. Cookie-val még nem jutottam dűlőre, csakúgy , mint Garrett-vel.

Neil-vel kapcsolatban viszont úgy érzem, hogy nagy szerepe lesz még a sorozatban.

Az egész könyv az elejétől a végéig pörög. A cselekmény folyamatos, nincs üresjárat. Az egyik dolog követi a másikat, én pedig nem győztem kivárni, hogy mi fog még történni. Viszont nem éreztem azt, hogy zsúfolt lenne a könyv.

A végkifejlet ismét izgalmas és pörgős volt. Imádtam hogy a páros végre egy légtérbe tartózkodik. Charley döntését még nem tudom hogy helyeslem-e vagy sem. Annyi biztos, hogy Reyes ismét ott van, ahonnan elindult. És nagyon haragszik Charley-ra.

És a könyv vége...! Ez a függővég nagyon gyorsan a folytatás után kiált!

A könyvet nagyon köszönöm az Athenaeum Kiadónak! 

Read More

Peter V. Brett - A Rovásember

Fülszöveg:

Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok: természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával.


Borító: 3,5
Sorozat: Démon-ciklus # 1
Eredeti cím: The Painted Man / The Warded Man
Kedvenc karakter: Arlen, Bruna
Oldalszám: 602
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013

Mostanában egyre többször jött velem szembe ez a könyv. Egy idő után már napi szinten gondoltam rá, és muszáj volt elolvasnom.

Viszont kicsit csalódott vagyok. Kicsit többet vártam.

Nem is tudom, mikor olvastam utoljára ilyen vaskos könyvet. Vigyáznom is kellett, nehogy megtörjön a gerince.

Nehezen rázódtam bele a sztoriba. Arlen pillanatok alatt szimpatikus lett, de a történet nem szippantott magába. De ahogy olvastam, azt vettem észre hogy fogynak a lapok, és nem akarok a végére érni.

A történet három szálon keresztül fut. Mindegyik más nézőpont, más élet bemutatása.

Őszintén szólva egyértelműen Arlen és az ő útja volt a legérdekesebb, legkiforrottabb. Leesha szála is érdekes volt, viszont Roger... Annyira értelmetlen hogy az valami hihetetlen. Egyáltalán nem izgalmas és érdekes. Roger számomra egy szimpla mellékszereplő. Jó lett volna, ha az író eldönti, hogy főszereplő, vagy egyéb mert teljesen felesleges volt az ő szála.

300 éve, minden este magúrok - démonok - lepik el a földet és gyilkolják az embereket. Senki sem tudja, hogy honnan jöttek, és mivel lehet megölni őket. Várják a Szabadítót - aki réges régen felvette velük a harcot, és összekovácsolta az embereket.

A történet összetett, és mindennek megvan a maga értelme. Az első, aki bemutatkozik az Arlen. Egy kis faluban él, és amikor a magúrok megölik az édesanyját - akit ő próbált megmenteni - betelik nála a pohár. Eldönti, hogy felveszi velük a harcot kerül, amibe kerül.

Arlen volt az,akit az író a legjobban kidolgozott. Észrevétlenül nőtt fel, és lett az, aki. Nagy kár, hogy az író rengeteget ugrik az időben, és pont azok a részek nem kerültek bemutatásra, ami a legjobban érdekelt. Arlen tanulóévei nagyon érdekeltek volna. És az is, hogy hogyan lett a Rovásember. Azt láttuk, hogy hogyan "kísérletezik", de hogy mi vezette végleg erre az útra.. Nagyon nehéz volt Arlen-t a Rovásemberként elképzelni. Arlen, a fiatal fiú, aki okos és kedves, valamint talpraesett, teljesen más, mint a Rovásember. Persze később kicsit megismerjük a Rovásembert is, és rajövünk, hogy valamicske még maradt belőle Arlen-ból.

A második szemszög Leesha-é, aki a falujának egyik leggazdagabb családjának lánya. Naiv és nincs saját véleménye. Ez megváltozik, amint megismeri Bruna-t, a falú ősöreg gyógynövészét, és kitanulja a mesterséget.

Öröm volt látni, hogy Lesha hogyan válik nővé, és lesz egy független és okos asszony.

Az már más kérdés, amikor a 27 évig tartogatott szüzességét erőszakkal elveszik, és pár perc múlva már kutya baja...

Roger, akié a harmadik nézőpont egy teljesen felesleges karakter. Unalmas maga Roger is, és a története is.

Nagyon vártam, hogy mikor ér össze ez a három szál. Mikor, és milyen körülmények között fognak találkozni a szereplők.

A könyv nagyon hosszú. Csak egyszer éreztem azt, hogy unalmas amit olvasok, és ezt is maximum 50 oldal erejéig.

A világ az nagyon jól ki van dolgozva, igazán összetett. Bár nem értem, hogy miért csak Arlen-nak jutott eszébe, hogy a rovásokat másképp is hasznosítsa...

A végkifejlet - csata - nagyon ütős volt. Alig bírtam letenni a könyvet. Alig vártam, hogy ismét Arlen-ről olvassak. Igazság szerint annak örültem volna a legjobban, ha az egész könyv Arlenről szól, és az ő szemszögén keresztül láthatjuk az eseményeket.

Kíváncsi leszek, hogy mi lesz még itt. Főleg hogy a lándzsa másnál van, viszont Arlen így is boldogul...

Kicsit csalódott vagyok, egy kicsit jobbra számítottam. De még így is nagyon tetszett a könyv. A szereplők a könyv elején még gyerekek, de a végére már felnőttet. Úgy érzem, mintha egész életükben velük lettem volna, és ez a kötődés a könyv végéig megmaradt.

Nagyon várom a folytatást - szerencsére már kiadták - kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még itt. Főleg úgy, hogy beleszaladtam egy iszonyat nagy spoilerbe Arlen-nel és Rena-val kapcsolatban...

Read More

Rachel Hawkins: Hex Hall

Fülszöveg:

Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.


Borító: 4,5
Sorozat: Hex Hall # 1
Eredeti cím: Hex Hall
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 270
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.04.29

Ez a könyv is már jó ideje szerepelt a kívánságlistámon. Olyan sok jót olvastam róla, hogy tudtam ezzel nagyon nem tudok mellélőni.

És végül is nem is tettem.

Sophie már az első oldalakon szimpatikus volt. A szarkazmussal engem már meg lehet győzni, és Sophie nem volt rest.

A szarkasztikus humora sokat lendített a könyvön.

Mindig is szerettem az olyan könyveket, ahol egyszerre több lény teszi tiszteletét. Itt ezt meg is kaptam. Hiszen Sophie - egy ismételten elrontott bűbájnak köszönhetően - a Hekate Hall-ban találja magát, ami a varázslények javítóintézete. Ide kerül minden fiatal Prodigium, aki nem tudja kezelni az erejét.

A könyv gyorsan olvasható, és jó pár klisével is találkozunk.

A Hekate Hall-ban a diákok ugyan úgy tanulnak, mint az átlagos diákok. És itt is vannak klikkek akik ugyancsak klisébe illőek.

Sophie nagy szerelme Archer iránt nekem nagyon instant love szagú. Alig beszélnek és Sophie máris "fülig belezúgott".

Archer-ből túl sok mindent nem látunk, de amit mégis, hát.. Nem vagyok elájulva tőle. A döntésképtelensége miatt már alapból fekete pontot kap.

Sophie nehezen illeszkedik be a Hex Hall-ba, főleg úgy, hogy az édesapja az egyik fő ember a világban. Természetesen erről a lány mit sem sejtett.

A könyvet olvasva nekem nagyon Vámpírakadémia érzésem volt. Nem csak azért, amiért egy iskolában játszódik. Nekem valahogy kevés volt a mágia, pedig ezt vártam a legjobban. Amikor szó esett egy mágikus tárgyról,vagy éppen felbukkant, akkor el voltam varázsolva. De mint említettem, nekem ez kevés volt.

Sophie kezdeti bakijai a varázslásban szórakoztató és elvárt volt. Tudtam, hogy valami sem stimmel vele. (Főleg úgy, hogy a folytatás fülszövegét is olvastam előtte.)

Alice felbukkanása ás tanításai jót tettek a történetnek, bár sejtettem, hogy nem minden ami fénylik. Már ami Alice-t illeti.

A végkifejlet tetszett, és az is, ami Archer-ről kiderült. Kellett ez a csavar, mert enélkül elég egysíkú lenne a történet.

Amit nem igazán értek még most sem, hogy mi szükség volt arra, ami Eloide-del történt...

Mindenesetre nem vagyok csalódott. Kicsit többet vártam, főleg Sophie-tól, és attól hogy démon. (Vagyis inkább csak negyed- mekkora csalódás...)

Sophie humora miatt mindenképpen érdemes elolvasni.Folytatni fogom a sorozatot, bár nem vesztem el az eszem, ha nincs a közelemben a folytatás.

Read More

Kami Garcia: Unbreakable – Törhetetlen

Fülszöveg:
Miután Kennedy Waters holtan találja édesanyját, fenekestül felfordul az egész élete. Az ideig meg sem fordul a fejében, hogy a világot valójában a sötét szellemvilág lényei irányítják. Erre akkor döbben rá, amikor egy ikerpár, Jared és Lukas Lockhart betörnek Kennedy szobájába, és elpusztítják azt a veszélyes szellemet, amelynek a lány megölése lett volna a feladata. A testvérektől tudja meg, hogy édesanyja egy titkos ősi szervezet, a Légió tagja volt, melynek célja és feladata a világ megvédelmezése egy bosszúszomjas démontól. És a szervezet öt tagját ugyanazon az estén gyilkolták meg. Most Kennedy-nek kell átvennie anyja szerepét a Légióban, hogy fényt derítsen az igazságra, és hogy életben maradjon. Két másik Légió-tag, Csuhás és Alara segítségével a fiatalok azt a fegyvert keresik, amivel elpusztíthatják a démont. Útjuk során a démon általa irányított szellemekkel is felveszik a harcot.


Borító: 5*
Sorozat: Légió # 1
Kedvenc karakter: Csuhás
Oldalszám: 269
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.06.13 / 2014.07.25

 Nagyon sokáig gondolkodtam, hogy kell-e nekem ez a könyv. Nem sok vélemény (blog) van róla, ha mégis akkor mind nagyon pozitív. Túlságosan is. Én pedig úgy vagyok ezekkel a véleményekkel, hogy nem minden arany, ami fénylik.
Végül annyira feltüzeltem magam, hogy mégis megrendeltem. Megbántam-e? Nem. Jobbra számítottam? Igen. Csalódtam? Nem igazán.

Mint ahogy a fülszöveg is írja, Kennedy holtan találja az édesanyját a saját lakásukban. Már a halála körülményei is furcsák, mivel a lány úgy talál az anyjára, hogy a macskájuk rajta fekszik. Másnap valami álmában megtámadja a lányt, és mint kiderült, a macskáját megszállta egy bosszúszellem, akiknek "jó" szokásuk megölni az embereket.
Kennedy-t egy ikerpár, név szerint Jared és Lukas mentik meg, és elmagyarázzák, hogy miért is vannak ott, és miért kell a lánynak velük tartania.
A fiúk azt állítják, hogy Kennedy a Légió tagja, és az a feladatuk, hogy egy démont elpusztítsanak, akivel már több száz éve harcol a Légió.
Kennedy hiszi is meg nem is a dolgot, de nincs más választása. A fiúkkal tart...

Nagy reményeim voltak a könyvvel kapcsolatban. Viszont nem azt kaptam, amit vártam. Talán én vagyok azon kevesek egyike, akik még semmit sem olvastak az írónőtől, így összehasonlítási alapom sincs.
Nem rossz, de lehetne jobb is.
Ami nagyon a regény mellett szól, hogy iszonyatosan olvastatja magát. Nem bírtam letenni. Ha mégis, akkor alig vártam, hogy kézbe vegyem.
A könyv cselekménye és szereplői nagyon hasonlítanak más művekhez. Sokan a Supernatural-hoz (Odaát) hasonlítják. Nos, van benne ráció.
Viszont nekem inkább nagyon Cassandra Clare szagúra sikeredett a könyv.
Adott egy fiatal lány, aki semmit sem tud az őt körülvevő "másik" világról. Hirtelen egy támadás során belekeveredik ebbe a világba. Nem a legokosabb, rengeteg hibát vét és imád és tud is rajzolni, és ez is a fegyvere. Ismerős egy kicsit, ugye?

A Légió több tagja is hasonlít Clare karakteréhez. Itt van nekünk egy ikerpár. (Oké Clare-nél ilyen nincs)
Jared és Lucas. Jared a fekete bárány, aki mindent elront, mégis jobban kedvelik az emberek. Lucas amolyan csendes típus. Okos és udvarias. A legjobb barát a szomszédból, ha tetszik.
Alara, a csapat második lány tagja először egy tüskés, és hűvös lány, aki nem bízik senkiben a fiúkon kívül. Persze egy idő után megenyhül, és igazán barátságos lesz.
Valamint itt van a legérdekesebb szereplő - az én személyes kedvencem - Csuhás. Egy fiatal, 15 éves srác, aki bármiből összetákol valami használható fegyvert.

A fiatalok feladata megtalálni az úgynevezett Váltó darabjait, amivel állítólag elpusztíthatják Andras-t, a démont. Segítségül az őseik naplója szolgál.

Bevallom nőiesen, a kötet közepéig az ikreket nem tudtam elvonatkoztatni egymástól. Ugyan olyannak tűntek. A megnyilvánulásaik és a stílusuk is.
A regény egyik legnagyobb gyengesége - szerintem - a felszínesség. Felszínesen érintjük a dolgokat. A karakterek nem igazán tudtak kibontakozni, a szerelmi szál nekem teljesen instant. Nem a rossz módon, mert nem volt "jajj meghalok nélküled szerelem". Inkább volt értelmetlen, mert nem értettem hogy hogyan is alakult ki a szerelem a két szereplő között. Természetesen a szerelmi háromszög is befigyel, bár ezt sem értettem.
A fiatalok egyik helyről utaznak a másikra, és keresik a Váltó darabjait. Persze ez sem zajlik zökkenőmentesen. És épp ez a bajom. Túl egyszerűen találták meg a darabokat, a harci jelenetek - ha voltak - hamar lezárultak.
Egyszóval. Hiába pörög a könyv,  mégis, felszínesen voltak érintve a dolgok.
De mint említettem, hiába a sok hiba, iszonyatosan olvastatja magát a könyv. Egy egyszerű történet, nem kell többet látni benne, mint ami.
A végkifejlet valamilyen szinten sejthető, és igazság szerint nekem hiányzik még pár fejezet a könyv végéről.
Kennedy-vel kapcsolatban. Mondhatni egy tipikus YA hősnő. Nem az eszéért fogjuk szeretni, de nem is annyira butácska. Van hova fejlődnie, kíváncsi leszek, hogy mi fog még vele történni.

Nem voltam elájulva a könyvtől, de első kötetnek jó volt. A folytatást biztos hogy olvasni fogom, mert a téma és az írónő stílusa is tetszik. És még a borítóról szót sem ejtettem. Imádom!

A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretik a szellemes könyveket, illetve odavannak Cassandra Clare köteteiért. Mert bárki bármit mondd, nagyon is sok hasonlóság van a két írónő könyve között.

Read More

J. R. Ward - Bűvölet

Fülszöveg:
Miután Mels Carmichael riporter a helyi temető közelében elüt egy zilált külsejű férfit, meglátogatja az idegent a kórházban. A férfi csupán arra emlékszik a múltjából, hogy egy sírkövön egy nevet látott: Jim Heron nevét – aki nem más, mint egy bukott angyal azzal a feladattal megbízva, hogy lelkeket mentsen meg a hét főbűntől. Mels segít a titokzatos idegennek, hogy újra megtalálja önmagát, Heron pedig felkészül a jó és rossz közötti háborúra.

J. R. Ward bestseller sorozata a hét főbűnről, szerelemről és szenvedélyről, sikerről és gazdagságról világszerte meghódította a Fekete Tőr Testvériség sorozat rajongóit.


Borító: 4
Sorozat: Bukott Angyalok # 4
Eredeti cím: Rapture
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 572
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2014.03.??

Szégyen gyalázat, de akkor olvastam utoljára Ward-ot, amikor megjelent Thor kötete, illetve a sorozat előző része, az Irigység. Azóta eltelt egy kis idő, és nem mondom, hiányzott Ward stílusa.

Az előző részben már nyilvánvaló volt, hogy Matthias lesz a következő megmentendő lélek. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én egy 40-es, cseppet elhízott pasasra számítottam. Nos, nagyon nem volt az. Igaz hogy testileg egy roncs, de ennyiben ki is merült a dolog.
A Sóvárgásban kiderült, hogy nem Isac volt a megmentésre váró lélek, hanem Matthias. A férfi rosszul döntött, és a pokolba kötött ki Devina legnagyobb gyönyörűségére. Viszont mivel Jim elnézte a dolgot, és Devina is munkálkodott, a Teremtő úgy döntött, hogy Matthias kap egy második lehetőséget.
Amint visszatér a pokolból kiderül, hogy semmire és senkire sem emlékszik. Ezt nevezem én tiszta lapnak!

Az előző kötet olyannyira magába szippantott, hogy az valami hihetetlen. Imádtam az a részt, és ettől is valami hasonlót vártam. Nos, nem mondom, megvolt nagyjából minden ami kellett, de mégis, megint hiányzott valami.
Kezdjük Matthias-al. Nagyon érdekes karakter volt, hamar sikerült megkedvelnem. Tetszett, hogy semmire sem emlékezett a régi életéből, viszont megmarad a lényege, ami volt. Magabiztos, hűvös, logikus és gyakorlatias. Ezek mellett persze voltak jó tulajdonságai is, amiből egy nagyon érdekes és hamar megkedvelhető karakter lett.
Mels is egy hamar megkedvelhető női karakter, és ez szinte az összes Ward női karakterre igaz. Tökös a maga módján, és riporter. Ami annyit tesz, hogy nem lehet lerázni.
Ő segíti Matthias a kezdetektől fogva, mivel elütötte, és bűntudata van. Viszont a bűntudat hamar átvált szenvedélybe, és ez kölcsönös.
Ward-tól hamar megszoktuk, hogy a szereplők között ott a kémia. Viszont az újdonság - ebben a sorozatban - hogy a férfi szereplő nem tud teljesíteni. (És így hirtelen Rehv ugrott be a másik sorozatából az írónőnek. Cseppet sok köztük a hasonlóság.)
Eközben persze Jim is rájön, hogy ki is a következő lélek. De ez viszont inkább Matthias-nak köszönhető, hiszen ő kutatta fel, és akinek fokozatosan térnek vissza az emlékei.
A páros régebben együtt dolgozott, így az összhang megvan közöttük. Viszont Jim munkája kimerül abban, hogy testőrködik, ami lássuk be, elég nagy csalódás. Vártam valami harcot a jó és a rossz között. Ehelyett csak lövöldöztek a szereplők.

Adrian úgy tűnt, hogy az előző rész végére ismét magára talál, és elvégzi a feladatát. Itt ez nem jött be, mert csak emésztette magát, és semmi haszna sem volt. Viszont a könyv közepén végre ő is ráébredt, hogy feladata van, hiába fertőzte már meg Devina. (Tuti, hogy Adrian is megmentendő lélek lesz!)Az áldozata, amit hozott nem volt szükségszerű, de annál inkább volt látványos.

Devina és Jim kapcsolata igazán bonyolult. Csakúgy, mint a Sissy-vel való viszonya.
Jim eléggé szimpatikus, kedvelem is a magam módján. Értem, hogy ő a semlegesség, már ami a két nagyhatalmat illeti. Hiszen benne megvan a jó és a rossz is. Csak erről sokszor elfeledkezik.
Nem értettem viszont, hogy miért feküdt le Devina-val. Biztos meglesz az oka, de most semmi értelme nem volt.
A végkifejlet és a nagy áldozat is elég gyengére sikeredett. Kicsit meglepődtem, hogy Matthias feláldozta magát, és végül hova jutott. Viszont amikor visszatért, és Jim kiakadt... Azt viszont teljesen megértettem, mert hiába, Ward tud, ennek semmi értelme nem volt. Mert ahogy Jim is mondta, akkor ennyi erővel mindenki visszatérhetne. Nagyon nem volt logika ebben a dologban, főleg úgy, hogy Matthias már a harmadik esélyét kapta meg.
És ami ezután következett? Az a teljes döbbenet. Jim alkut kötött Devina-val, Sissy-ért cserébe. Most az állás 2-2. És mivel már csak két rész van hátra a sorozatból, nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz még itt.

Mindenesetre Matthias eléggé szimpatikus lett, csakúgy mint Mels. A történet pörgött, és érdekes volt, hiába voltak benne hiányosságok. Kutyusról mindig is sejtettem, hogy valami fura figura, de hogy kicsoda valójában....!
Várom a következő kötetet, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Sissy-vel, Jim-mel, és a többiekkel.
(Annyit még megemlítenék, hogy ismét volt átfedés a FTT-vel. Mels Beth munkahelyén dolgozik, és a bögréjét használja, valamint felbukkan Xcor és a bandája is.)

Read More

Richelle Mead - A szukkubusz dala

Fülszöveg:
Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.

A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan….


Borító: 4
Sorozat: Georgina Kincaid # 1
Eredeti cím: Succubus Blues
Kedvenc karakter: Roman, Georgina
Oldalszám: 352
Kiadó: Agave
Kiadás: 2012

Nagyon sokáig úgy voltam ezzel a könyvvel, hogy nem fogom elolvasni. Se a borító, se a fülszöveg nem fogott meg igazán. Ráadásul a sorozatot is elkaszálta a Kiadó, és úgy voltam vele, hogy miért kezdjek bele egy olyan sorozatba, amit soha nem fognak magyarul folytatni?
De mégis, pár napja szinte rávetettem magam a boltban. És be kell látnom, hogy kár lett volna kihagyni ezt a könyvet!
Mead-et már a hazai rajongók jól ismerik, hála a Vámpírakadémia sorozatnak. Félő volt, hogy azt a magas mércét nem fogja átugrani. De ismét tévedtem. Kövezzetek meg, de nekem ez a kötet sokkal jobban tetszett, mint a másik sorozata. A Vámpírakadémiáért pár éve meg voltam veszve. Tavaly újraolvasva viszont eléggé megkopott a varázsa. Viszont ez a kötet! Levett a lábamról!

Óhatatlanul is összehasonlítja az olvasó a két sorozatot. Van pár közös pont, de szinte észre sem lehet venni.

Georgina Seattle-ben éli mindennapjait ki tudja hány éve. Szukkubuszként az a feladata, hogy a férfiakat elcsábítsa, és ellopja az életerejüket. Természetesen aktus során. Viszont Georgina felállított egy szabály, amit nem akar megszegni. Csakis a romlott férfiak erejét lopkodja, hisz nekik "úgyis mindegy".
A főnöke nem nézi jó szemmel ezt, de még elviseli, hiszen Georgina mégiscsak dolgozik.

Igen ám, viszont a városban megölnek egy vámpírt, és megindul a találgatás, hogy ki áll a háttérben. Georgina a kezébe veszi a dolgokat, és magánnyomozásba kezd, aminek sokan nem örülnek...

Mi sem mutatja jobban, hogy mennyire tetszett a könyv, hogy sikerült egy nap alatt elolvasnom. Az első oldalaknál még nem voltam abban biztos, hogy megéri nekem ezt elolvasni, de elég hamar meggyőzött, és szinte faltam a lapokat.
Georgina karaktere eléggé emlékeztet Rose-ra (Vámpírakadémia). Viszont Georgina-t sokkal jobban megkedveltem. Okos, humoros és csípős nyelvű. Ritka az ilyen jó főhősnő. A foglalkozásából kifolyólag nem egy szende szűz, de mégis, próbál a helyzetéhez mérten jól cselekedni. A hétköznapokban egy könyvesboltban dolgozik, és megszállottan rajong egy Seth nevű író könyveiért. Minő szerencse, hogy pont lesz a könyvesboltban dedikálása az írónak.

A világkidolgozás egyedi, szinte soha nem olvastam még szukkubuszról. (Anita Blake-et nem számolom ide). Kíváncsi voltam, hogy Mead hogyan oldja meg, hogy mégse menjen át pornóba a könyv. Főleg úgy, hogy eddig nem igen olvastunk tőle efféle jeleneteket. Mead nagyon jól teljesített. A szex jelenetek igényesen voltak megírva, és kevés is volt belőle. Pont, amennyi kellett!

Georgina baráti társasága sem mindennapi. Két vámpír, egy és kisördög. Ott a főnöke, aki fődémon és annak igencsak furcsa barátja egy angyal, aki úgy néz ki, mint egy csöves. Szóval tobzódunk a fura, de érdekes karakterekben.

Mivel Georgina kettős életet él, emberi barátai is akadnak, akiket hamar sikerült megkedvelnem. És ne felejtsük el a pasikat sem.

Azt hiszem pályafutásomban először fordult velem elő, hogy a fő gonosz lett a kedvenc karakterem. Egyszerűen imádtam már az első pillanattól! Elbűvölő volt a magabiztossága, és úgy az egész személye. Amikor kiderült hogy ő áll a háttérben.. Nem voltam boldog.

Viszont Seth-el nem igazán tudtam mit kezdeni, csakúgy, mint Georgina. Az email-ben nagyon humoros és szórakoztató volt, viszont "élőben" nem igazán tudtam vele mit kezdeni. Kedves és aranyos volt, aki a saját világában él, és alig beszél magáról.

A szerelmi szál tetszett, hiába volt szerelmi háromszög. Vagyis mégsem volt az annyira háromszög, mivel Seth háttérbe húzódott, és csak pár pillanatra bukkant fel az a bizonyos szikra.

Ezért sem értem, hogy miért lett szerelmes Seth. Oké Georgina-ban megvan minden ami kell, de na. A könyv végéig Seth nem gyakran bukkant fel, ha mégis, akkor a saját kis világába volt elmerülve, vagy teljesen visszahúzódó volt.

Sokkal jobban tetszett Roman és Georgina párosa. Annyira jók voltak együtt...

A krimi szál nem volt egy nagy durranás, de élveztem olvasni. Elég hamar kiderült az elkövető faji hovatartozása, ami nem lepett meg. A két fő gonosz kiléte nem ért váratlanul. Mindkettejükről sejtettem valamit, de nem akartam elhinni, hogy Mead tényleg fő gonoszt csinált az egyik kedvenc karakteremből.

Amit negatívumként felhoznék, az hogy senkinek még füstje sem volt arról, hogy nephilimek is léteznek. Persze Jerome és Carter kivételek. Teljességgel hihetetlen számomra, hogy Georgina aki 1600 éves soha nem halott róluk, vagy nem olvasott utána. Ha már ilyen korosak ezek a népek, akkor tudniuk kellene róluk, és a Bibliai szövegekről, ha már ezekben a körökben mozognak.

Valamint Mead is hibázott, már ami Georgina korát illeti. A fülszövegben 16 éves, viszont a visszaemlékezésekből kiderült, hogy 15 évesen házasodott és rá három évre lett szukkubusz.

Georgina visszaemlékezései szépen beleilleszkedtek az aktuális történésekbe, nem lógtak ki. Tetszett, hogy egy kicsit Georgina múltjába is beleláthattam.

A végkifejlet amolyan Georgina-s volt. Örülök hogy végül sikerült megúsznia a dolgot az egyik elkövetőnek. Remélem Roman-t még viszontláthatjuk.
Az epilógusban elhangzott könyvajánló, amit Seth írt... Annyit mondok, hogy amikor olvastam, vigyorogtam mint a vadalma. Imádtam!

Kíváncsi leszek, hogy mi lesz a párossal. Főleg úgy, hogy Georgina megalkudott Jerome-val, és újult erővel veti bele magát a munkába...És ne feledkezzünk meg Carter-ről. Van egy olyan érzésem, hogy fog még meglepetéseket okozni, csak győzzem kivárni.

Read More

Kresley Cole - A sötétség démona

Fülszöveg:
Kresley Cole – akinek regényei állandó szereplői a New York Times bestsellerlistájának – perzselően forró meséje egy vámpírvérrel fertőzött, kitaszított démonról és egy sebezhető, fiatal boszorkányról, akit a férfi megvéd mindenkitől – ha kell, még önmagától is.

EGY VESZÉLYES DÉMON, AKINEK NEM KÉPES ELLENÁLLNI…

Malkom Slaine: kínozza sötét múltja, gyötri a vámpíréhség, a védelmét élvező zöld szemű lány pedig a pusztulás szélére sodorja.

EGY ŐRJÍTŐ BOSZORKÁNY, AKIT A MAGÁÉNAK AKAR…

Carrow Graie: elrejti a bánatát, csak a következő bulinak és csínytevésnek él. Egészen addig, amíg nem találkozik egy kínlódó harcossal, aki érdemes rá, hogy megmentsék.

ÖSSZEZÁRVA EGY RETTENETES BÖRTÖNBEN…

Ahhoz, hogy Malkom és Carrow túlélje a kalandot, a férfinak szabadjára kell engednie a benne rejlő démont és vámpírt. Vajon amikor Malkom azzá a rémálommá változik, amelytől a saját népe is retteg, elveszíti-e a nőt, akiért teste-lelke eleped?


Borító: 5
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 8
Eredeti cím: Demon from the Dark
Kedvenc karakter Carrow, Malcolm
Oldalszám: 458
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. december

Az előző rész csalódást okozott. Kíváncsi voltam hogy Cole most mit alkot, hiszen ilyen párossal még nem találkoztunk. Az előző rész epilógusa igazán figyelemfelkeltő volt, szóval izgatottan vágtam bele ebbe a könyvbe.

Carrow-ot és még sok más halhatatlan elraboltak, és egy ismeretlen helyen raboskodnak. Csak annyit tudunk, hogy egy szigetre szállították őket, az erejüket egy különleges nyakperec segítségével elzárták, és kísérleteket végeznek rajtuk. Carrow egyik cellatársa Lanthe, aki Sabine húga. Már a Démonkirály csókjában felkeltette az érdeklődésemet, de ebben a részben aztán... Alig várom, hogy olvashassam Lanthe és Thronos történetét!

Carrow és mindenki más is próbál rájönni, hogy hogyan tudnának megszökni a börtönükből. De senki sem jár sikerrel.

Mint kiderült a Rend azért rabolta el a Szövetség különböző fajainak képviselőjét, hogy rájöjjenek, hogyan tudják őket legyőzni. A Rend különösen érdeklődik egy vémon iránt, és Carrow-ot bízzák meg azzal, hogy elhozza nekik ezt a vémont. Természetesen Carrow nem önszántából teszi ezt. Megzsarolják Ruby-val, a Boszorkányok Házának egyik gyerek tagjával.

Carrow egyik képessége, hogy észlelni tudja, hogy kivel fonódik össze a sorsa. Ruby-nál ezt megérzi, és úgy dönt hogy mindenáron elcsábítja ezt a vémont.

Carrow-ra mindig is kíváncsi voltam. Ebben a sorozatban a boszorkányok nagy party arcok a valkűrökkel együtt, így tudtam, hogy jól fogok szórakozni olvasás közben. Carrow eleinte Mariketa-ra emlékeztetett. Felfogásban és stílusban egyaránt. Viszont ahogy haladt a könyv, úgy változott Carrow is. Állítom, hogy a sorozat folyamán ő esik át a legnagyobb változáson. Az eleinte semmivel sem törődő, bulizó fiatal lányból a könyv végére egy felelősségteljes, érett nő válik.

Carrow eltökélte, hogy elcsábítja az ismeretlen vémon-t. Ennek érdekében el kell utaznia egy másik dimenzióba, ahol ez a vémon él.

Malkon Slaine teljes ellentéte Carrow-nak. Míg a lány előkelő származású, ő egy démonprostituált gyermeke. Nem tud se írni és olvasni, viszont a harchoz nagyon ért.

A könyv elején bebörtönzik, és egy gonosz varázsló Scarba-t csinál belőle. Ezek mesterségesen létrehozott lények. Malkom-ból aki mellesleg démon, egy vémont, azaz démon-vámpír hibridet csinálnak. Több megnevezése is van: vémon, vámon, vagy Nix után szabadon, démpír.

A történet cseppet sem unalmas. Engem a Vámpírharc-ra emlékeztet. Carrow egy új dimenzióban találja magát. A küldetése, hogy megtalálja Malcolm-ot. Ám arra nem számít, hogy ő a férfinek rendelt asszony.

A férfi olyan, mint egy barbár. Carrow elmenekül a férfi elől, de Malcolm követi, és jó udvarlóhoz illően vigyáz a lányra, és ajándékot is ad neki. Amolyan barbár ajándékot.

Carrow angolul beszél a férfihez, az viszont elfelejtette ezt a nyelvet, és csak démonul vagy latinul tud beszélni. A nyelvi korlát megnehezíti mindkét fél dolgát, de végül csak megértetik magukat a másikkal.

Kicsit féltem, hogy Cole hogyan fogja megoldani ezt a helyzetet. De rá kellett jönnöm, hogy Cole profi, és tudja hogy mit csinál. Imádtam olvasni mindkét fél gondolatát és beszólásait. Főleg úgy, hogy a másik nem is érti, hogy miről beszél neki az adott fél.

Malcolm eltökélt célja, hogy ágyba vigye aráját. Carrow tiltakozik ez ellen, főleg azért mert a férfi egy igazi barbár.

Míg eleinte Malcolm fekete hajú, a fürdés után kiderül, hogy az csak piszok, és valójában szőke, kék szemmel.

A kémia lassan indul be a főszereplők között, de később annál intenzívebb lesz. Természetesen szexről szó sem lehet közöttük, de ez nem gátolja meg őket. Pár napot töltenek együtt Oblivion-ban, és már ekkor is megvan a napi rutinjuk. Nem tudnak beszélni egymással, de így is megértik egymást.
Carrow erejére és annak forrására is fény derül. Igazán jól szórakoztam rajta.

Malcolm megbízik a lányban. Ezért is döbben meg nagyon, amikor aráját követve kiderül, hogy hazudott neki Carrow, és csapdába csalta. Megesküszik, hogy ezért a lány meglakol.

A börtönbe visszatérve megváltozik a hangulat. Míg az Oblivion-ban történteket felszabadulva, mosollyal az arcomon olvastam, a börtöni jeleneteket viszont szorongva, és feszültséggel tele.

Nem ért meglepetésként, hogy Declan Ádáz Aidan, Regin berserkerje. Az viszont megviselt, hogy egyik kedvenc valkűrömet, aki mindig vicces és tettre kész, most ez az alak megkínozza, és most árnyéka önmagának. Hogyan lesz ebből romantikus történet Ms.Cole? Mert az tuti, hogy nagyon nem szeretem Declan Chase-t.

Carrow-on kívül még Lothaire és Uilleam MacRieve is itt raboskodik. Az előző részben Lothaire ellopott egy aranygyűrűt, és most ennek is meglett a következménye.

La Dorada eljött, hogy visszaszerezze az elveszett gyűrűjét. Ennek következtében a rabok el tudnak menekülni a börtönükből.

A könyv egyértelműen bővelkedik kalandban, és túlélőtúrában. Malcolm mindegy melyik világban van, mindig talál módot arra, hogy egyszerűen éljen. A börtönben ismét elsajátította az angol nyelvet, és végre a valódi személyisége is felszínre került. Birtokló, morgó, de segítőkész. Persze ezt úgy teszi, hogy még véletlenül se tűnjön fel az embernek. Nagyon megkedveltem ezt a vémont.

A szigeten elszabadul a pokol. Minden halhatatlan kiszabadul a börtönéből, de ismerjük ezt a brigádot. Soha sem unatkoznak. La Dorada és a wendigók megnehezítik az életet a szigeten, de Malcolm ebben a káoszban is feltalálja magát.

Malcolm nehezen bízik meg bárkiben is. Ha valaki elárulja, akkor az meghal. De Carrow-nak ad még egy lehetőséget, bár maga sem tudja, hogy miért.

Míg hőseink az ismeretlen szigeten tengetik napjaikat, addig New Orleans-ban is zajlik az élet. Mariketa próbálja felkutatni barátnőjét, és segítsége is akad Conrad Wroth személyében. Nagyon kedvelem Conrad-ot, főleg mert ilyen őrült.

A végkifejlet nagyon tetszett. Carrow bebizonyította hogy igenis érdemes Malcolm bizalmára.

A Boszorkányok Házában összegyűl egy kis csapat a régi párosokkal. És persze amint Malcolm beteszi a lábát, egyből megindul a csetepaté.

Amiért haragszom Cole-ra az a könyv vége. Könyörgöm, miért így lett vége? Ettől csak még jobban várom Regin történetét. Már tudom hogy az sem lesz egy sétagalopp, szóval előre izgulok egyik kedvenc valkűrömért.

A könyv az egyik legjobb a sorozatban. Egyedül a Vámpírharc-ot nem előzte meg. Akciódús, humoros, szellemes és romantikus. Mindkét szereplőnek nehéz múltja van, de végül felülkerekednek azon is.

A fordítással is megvoltam elégedve. Végre egy Cole könyv, aminek a borítója és a fordítása is nagyon jó. A borító egyértelműen a sorozat legjobbja. És a fordítás is. Végre Nix visszakapta a Furva Klúgos nevét. Mariketa is a Várt helyett Hőn Áhított Mariketa lett. Regin is végre Ragyogó Regin lett, és az ara,ara maradt.
Teljes mértékben megvagyok elégedve a fordítással, és remélem, hogy a folytatásoknál is eltudom ezt mondani.
Remélhetőleg idén Regin és Lothaire kötetére is sor kerül. Már alig várom!

Read More

Jeaniene Frost - Az első vércsepp

Fülszöveg:
Éjszaka a halandók nem érezhetik magukat biztonságban. Denise MacGregor jól tudja ezt, hiszen a legjobb barátnője a félvámpír Cat Crawfield, és a nő már többet vesztett, mint amit egy átlagember elviselni képes. A családja múltját titkok övezik, és egy démon már prédának jelölte ki Denise-t. Ám a túlélése most egy halhatatlantól függ, aki viszont csak arra vágyik, hogy megízlelje a nőt. Ez a halhatatlan pedig nem más, mint Bones barátja, Spádé, az erős, titokzatos vámpír, aki évszázadok óta bolyong a földön, és most védelmeznie kell a veszélyben lévő csábos halandót még azon az áron is, ha ezzel meg kell tagadnia önnön mivoltát. Bármennyire vágyik is Denise-re, Spádé tudja, le kell győznie sóvárgását, hogy együtt szállhassanak szembe a lidércnyomással. Máskülönben, amint lehull az első vércsepp, mindketten elvesztek.


Borító: 3,5
Sorozat: Night Huntress World #1; Cat és Bones - Complete World # 5
Eredeti cím: First Drop of Crimson
Kedvenc karakter: Ian, Bones, Cat
Oldalszám: 396
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2012

Nem is tudom, hol kezdjem. Csalódást okozott ez a könyv. Pozitívat és negatívat egyaránt.
Páran nehezményezték, hogy a megszokott Cat & Bones kötet helyett most Denise és Spade kötete jelent meg anno, de ha jobban megnézzük, akkor kiderül, hogy ha sorrendben olvassuk a könyveket, akkor ez következik. Utána Mencheres kötete, és végül a megszokott párosé.

Sokáig gondolkodtam, hogy kell-e nekem ez a könyv, szeretném-e elolvasni. Hiszen tény, hogy egyik szereplő sem áll hozzám közel. Denise konkrétan hidegen hagyott, Spade pedig... A viszonyunkat legjobban Phury-éhoz (J. R. Ward) tudnám hasonlítani. Úgy ahogy kedvelem, de nem érdekel, mi játszódik le a fejében.
Ezzel eljutottunk oda, hogy olvasva mások értékelését is, rájöttem, hogy Denise-el még bajok lesznek. Szinte mindenki csak szapulta, én pedig elbizonytalanodtam.
De nem számított, nem szeretek előítéletes lenni. De sajnos a könyv 30. oldalánál járva rádöbbentem, hogy a legjobb indulattal is maximum 4 csillagot kaphat tőlem.

Denise konkrétan idegesített. Ő kereste fel Spade-t, erre mindenért nyavajgott, hisztizett, durcáskodott és egyebek. Logikátlan volt, a belső monológja is abból állt, hogy ő mennyire nem szereti, hogy mindig hátrahagyják a harcokban, miért kell neki elmenekülni, tud ő segíteni. Édesem, inkább csak hátráltatnád őket, de ha halálvágyad van, én nem ellenkezem...

Spade-ra pedig rá sem ismertem. Mivel váltott szemszögű a könyv, Spade fejébe is bekukkanthattam, de amit ott találtam... Az első oldalakon már magában káromkodott, önző volt és...Egyáltalán nem annak a finom és segítőkész úriembernek nézett ki, mint amit eddig mutatott. De ahogy haladt a történet, visszatért a megszokott önmagához.

Szóval, ha a szereplőket nem igazán sikerült megkedvelnem, jön a logikus következtetés, hogy a történetet sem szívleltem. Pedig pont az ellenkezője történt. Mert maga az alapsztori az nagyon tetszett. Érdekes volt ez a démonos szál, és a nyomozás, kutatás még jobban.

A könyvet egyértelműen Ian, Cat és Bones vitte el a hátán. Amint Ian felbukkant, valahogy felpörgött a történet, és faltam a lapokat. Mindig is oda meg vissza voltam a pasasért, úgyhogy egy nagy piros pontot kap Ms. Frost. Az is tetszett, hogy hiába, Cat-ék itt csak mellékszereplők voltam, de nem vették el a fő párostól a sztorit. Megmaradtak a háttérben.

Fordulatos, humoros és akciódús a kötet, az tény. A fő páros nem igazán nyerte el a tetszésemet, de a történet annál inkább. (Ezért is vagyok bajba, a csillagozást illetően...Mert hiába, Ian felbukkanása után remek a könyv, de ott könyv eleje, és Denise...)

Amit nehezményezek, hogy Denise milyen hamar túl tette magát a férje halálán, és milyen hamar kezdett új kapcsolatba. Számomra ez egyáltalán nem hihető. Spade is megjegyezte, hogy neki 10 évbe telt túltenni magát a volt szerelmén.

Amit még kiemelnék, hogy Spade múltjába is betekintést nyerhettünk, kiderült, miért és hogyan került össze Bones-al és Ian-el. Ez tetszett, mert Bones konkrétan soha nem mondott semmit.

A fordítással most nem volt különösebb bajom, azon kívül, hogy a ghoul-ok most a halottevőkké avanzsáltak. Először elsiklottam efelett, azt hittem, valami új faj, vagy hasonló. De amikor Rodney és a halottevő egy mondatba került, akkor esett le, hogy tulajdonképpen miről van szó. De viszont az tetszett, és remélem ez a következő kötetekben is így marad, hogy ha egy új vámpír felbukkant, akkor az eredeti angol neve mellett ott lesz a magyarra lefordított is.

A végkifejlet is tetszett, végre Denise a talpára állt. Viszont az epilógus teljesen felesleges volt.

A borító...Már múltkor említtettem, hogy örülök az eredetinek, annak már nem, hogy Ms.Frost hogyan tudta az írni a könyv köszönet nyilvánításába, hogy :

"Óriási hálával tartozom Thomas Egnernek a lélegzetelállító borítóért."

Szó se róla, tényleg lélegzetelállító, csak nem olyan módon, mint ahogy Jeaniene képzeli. A pasi arcát simán kitakartam volna, mert ocsmány. Ha ezt nem nézem, akkor tényleg szép a borító.

Read More