Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Fülszöveg:
A férfi megesküdött, hogy visszatér a valkűrért…

Ádáz Aidant meggyilkolták, mielőtt feleségül vehette volna Ragyogó Regint. A hadúr az örökkévalóságon keresztül keresi kedvesét, más-más személyiségként születik újra, de a múlt emlékei nélkül.

A valkűr várja a visszatértét…

Mihelyt Regin találkozik Declan Chase-zel, a brutális kelta katonával, azonnal felismeri benne a büszke hadúr reinkarnációját. De Declan fogságba ejti őt, mert minden halhatatlanon bosszút akar állni – és fogalma sincs, hogy ő is a világukhoz tartozik.

Vágy, mely erősebb a halálnál…

Minden újjászületésnek ára van, Aidannek az a sorsa, hogy meghaljon, mihelyt visszaemlékszik a múltjára. Vajon Regin kész felébreszteni régi szenvedélyük emlékét, hogy megmeneküljön Declan kínzásától – még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy újra elveszíti az egyetlen férfit, akit valaha is szeretett?

Borító: 5*
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 9
Eredeti cím: Dreams Of A Dark Warrior
Kedvenc karakter: Thad, Ádáz Aidan, Regin, Nix
Oldalszám: 526
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2014.07.09

Szégyenszemre nagyon régen olvastam már egyik kedvenc írónőmtől bármit is. Ez a sorozat benne van nálam a TOP 10-ben, ezért is ért anno váratlanul, amikor a hazai kiadója becsődölt. Teljes letargiába estem, mert hogy fogom így pont Regin illetve a többiek könyveit olvasni? De öröm az ürümben, hogy két év után, az utolsó elérhető Regin kötetet sikerült beszereznem. Ezt csak tetézte, hogy az Athenaeum Kiadó felkarolta a sorozatot, és már meg is jelent Lothaire kötete.

De vissza a könyvhöz. Már Lucia kötetében kiderül, hogy több hallhatatlan fogott el a Rend, hogy kísérletezzenek rajtuk. Többek között Regin-t is. Carrow kötetében még többet megtudunk, és láthatjuk, hogy miket is művelnek ezekkel a halhatatlanokkal.

Nem titok, hogy én Team Valkűr vagyok. Imádom ezeket a bolond nőket. Regin az egyik nagy kedvencem.
És Cole mivel áll elő?
Megkínozza, és börtönbe veti. Féltem, hogy ebből hogy lesz romantika, és happy end. És a félelmem nem volt alaptalan...

Regin ezer évvel ezelőtt találkozott Ádáz Aidan-vel. Regin akkor még csak tizenkét éves volt, de Aidan tudta, hogy Regin-t neki rendelték. Pár hónapig boldogok voltak, ám, nem várt fordulat következett be...
Aidan a berserkerek vezetője volt, és az volt a célja, hogy halhatatlanná váljon. Ehhez 200 megnyert csatára volt szüksége, méghozzá Woden zászlója alatt.
Ám Aidan-t meggyilkolták. Megesküdött, hogy visszatér imádott valkűrjéhez, amit meg is tett. És Regin várt rá, ám az átoknak hála soha nem lehetnek együtt...

A könyv eleje levett a lábamról. Csakúgy, mint Aidan. Imádtam. Regin-t is jó volt látni ilyen fiatalon. Öröm volt olvasni róluk, és úgy éreztem, hogy ez a páros nagyon jó, és kár hogy nem Aidan lesz a befutó.

Declan Chase a Rend egyik mestere. És semmit sem tud arról, hogy ő Aidan, és Regin-re sem emlékszik. Ez Regin-nek eleinte jó, később már nem.

A könyv eleje játékos, humoros és romantikus. Viszont ahogy visszatérünk a jelenbe, és a börtönbe, a hangulat megváltozik. Baljós és tudja az olvasó, hogy ez még csak a kezdet.
Regin is eleinte humorral oldotta a feszültséget, de egy idő után már ez sem segített.

Nem tudom hogy Cole mit gondolt, de ennyit szenvedni, amit Regin... Komolyan, sokszor megdöbbenve abbahagytam az olvasást, mert ez már sok volt. Mármint egy romantikus könyvhöz képest. Elég annyit mondanom, hogy Regin sem úszta meg az élve boncolást....

A páros nem igazán fedeztem fel semmiféle kémiát. Oké, Declan ír, és azokat szeretjük. Kivételt képez maga Declan. Merthogy Cole akármennyire próbálkozott, egyáltalán nem sikerült megkedvelnem. Sőt! A sorozat történetében ő az első, akit nagyon nem kedvelek. A könyv vége ide vagy oda.

Igen, fájdalmas a múltja. Érthető hogy mit érez. Ennek ellenére engem teljesen hidegen hagyott. Főleg úgy, hogy Aidan levett a lábamról.

A könyv több szereplőt is felvonultat. Lothaire kötetét szépen előkészítette. Még most sem tudom, hogyan állok vele, Hol kedvelem, hol hidegen hagy.

Natalja pozitív meglepetés volt. És a könyv abszolút kedvence nálam - természetesen Nixen kívül - Thad volt.  Senki sem tudta hogy miféle szerzet, viszont a tipikus texasi stílusával egyből levett a lábamról. És a könyv fő humorforrása is ő volt.

A könyv második fele, és akkor Declan is kezdett nagyon emlékeztetni a Vámpírharc c. kötetre, Bowen volt az, aki "leányzónak" becézte Mariketa-t. És ez a csoportos erdőben való vándorlás is rátett egy lapáttal.

Declan hiába próbált változni, nekem akkor sem lett nagyon szimpatikus. Igen, már kezdett emlékezni, és a berserker módban való dühöngésének hála kicsit megkedveltem, de ennyi.

Regin pedig? Árnyéka önmagának. Gondoltam persze hogy nem mindig az a humoros és pajkos valkűr akinek mutatja magát, de itt... Mondjuk érthető volt.

A könyv végkifejlete és az átok megtörése cseppet csalódást okozott.

És Cole is meghazudtolta saját magát. Regin többször említette, hogy nem engedte meg magának, hogy Aidan-be beleszeressen. Ennek ellenére ezer évig várt rá, és hű volt hozzá. Declan csak árnyéka Aidan-nek, többször megkínozza, ennek ellenére beleszeret...

Na és Declan és a hallhatatlansága? Komolyan, el sem hittem. Eddig ez volt a leggyengébb megoldás, amit Cole kitalálhatott.

Jó nagy spoiler következik:

 Declan-t a szigeten leszúrta Malkolm Slaine. Mindenki úgy hitte hogy meghal, és Lothaire-vel alkut kötve Declan-t vámpírrá akarták változtatni. A Vall Hallban kiderült, hogy Aidan már hallhatatlan berserker, mert a szigeten megvívta a 200. csatáját. És mivel minden reinkarnációjában valamilyen módon birtokolt egy Wodenhez fűződő tárgyát, ezt Woden zászlaja alatt tette.

Nem is lenne ezzel gond, ha nem ez lenne az 5. reinkarnációja. Mert hogy előzőleg volt kalóz és katona is. Aidan-ként a berserkerek feje volt, és vámpírokra vadásztak. Szóval. Ezer év, és csak most nyert meg 200 csatát? Ezt nekem senki ne beszélje be.

Spoiler vége.

Ez elég nagy csalódásként ért. Másrészt, nagyon hiányoztak a régiek. Emma és Lachlain ezer éve nem mutatkoztak, csakúgy mint Kaderin és Sebastian. Cade-ről már nem is beszélve.

Örülök hogy újak is felbukkannak, de azért a régiekről sem kéne elfeledkezni Ms. Cole.

Még most is dilemmázom, hogy hány csillagos legyen a könyv. Mert igen, akciódús volt, olvastatta magát. De könnyen letettem, és nehezen vettem kézbe. Regin nem volt önmaga, és Declan... Sajnálom, de nem kedvelem.

Read More

Kresley Cole – Gena Showalter: A tél halálos csókja

Fülszöveg:
KRESLEY COLE lélegzetelállító története a kíméletlen vámpír harcosról, aki először tapasztalja meg a szerelmet, és a Valkűrről, akinek fájdalmas az érintés…

Az érinthetetlen

Murdoch Wrothnak semmi és senki nem állhat útjába, hogy megszerezze magának Danielát, az álomszép Valkűrt – az egyetlent, aki háromszáz év alatt először megdobogtatta a szívét. Ám ez a páratlan szépség jégamazon, érzékeny bőrét nem érintheti senki anélkül, hogy mérhetetlen fájdalmat okozna a lánynak.

Vajon melyik az erősebb: a különbözőségük okozta akadályok miatti frusztráció, vagy az egymás iránti őrjítő vágy?



GENA SHOWALTER érzéki meséje a vadászról és a zsákmányáról, és a köztük fellobbanó elsöprő szenvedélyről…

Örök csábítás

Aleaha Love alakváltó – testi érintkezés útján képes bárki személyiségét felvenni. Most épp egy ügynök bőrébe bújt, aki társaival idegen bolygóról érkező betolakodókra vadászik. Csakhogy csapdába esik, mert az ellenállhatatlanul vonzó Breean, az aranyszín bőrű, vasakaratú harcos, az idegenek parancsnoka, veszélyezteti új identitását, és életében először Aleaha csak önmaga akar lenni…


Borító: 4
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után 6,5 ; Alien Huntress # 4,5
Eredeti cím: Deep Kiss Of Winter
Kedvenc karakter: Nix,
Oldalszám: 542
Kiadó:Ulpius-ház
Kiadás: 2013.12.12

Amikor hónapokkal ezelőtt beszereztem a kötet gondoltam beleolvasok.Csak úgy a kíváncsiság végett. De már az első oldalnál a sikítófrász kerülgetett, és azzal a lendülettel be is csuktam a könyvet, és mostanáig hozzá se szagoltam.

Kérdem én, hogy lehet Myst-et Harmatra fordítani? Na és a Legendavilág?Szent ég! Szegény Cole könyveinek fordításával jól elbánt a sors.

Maga a történet jó lenne, ha nem lenne ennyire elhúzva. Murdoch és Daniela története az első négy könyvön keresztül zajlik. Cole belecsempészi a könyvek egyes részeit, hogy időben eltudjuk helyezni a cselekményt.

Végre az összes Wroth fivér meglelte a párját, és most már biztos vagyok benne, hogy Conrad az abszolút kedvencem. Morduch mindig is hidegen hagyott. Nem szerepelt annyit, hogy eldöntsem, kedvelem-e vagy sem.

Ez a novella sem segített sokat, mert hol kedveltem, hol pedig jól megcsapkodtam volna.

Daniela csupán az első részben szerepelt, és utána se híre, sem hamva nem volt. Első látásra tipikus jégkirálynő, de a külső mögött egy teljesen más személy áll.

Daniela félig valkűr, félig Jégamazon. Ezáltal csak az izlániak érinthetik meg fájdalom nélkül. Évezredek óta menekül, és nagyon magányos. Ám amikor a sors az útjába vezérli a párját, végre úgy érzi, neki is kijutott a szerencséből. Igen ám, de Murdoch sem tudja fájdalom nélkül megérinteni...

A legnagyobb baj a novellával, hogy nagyon el lett húzva. Túl sok minden nem történik, ha mégis, akkor a páros csak veszekszik. A másik probléma, hogy a pár elbeszél egymás mellett. Daniela egyből elfogadja, hogy Murdoch a párja, beköltözik az egyik vadászkunyhójába, és azon siránkozik, hogy nem tudják egymást megérinteni.

Murdoch pedig agglegénypánikban szenvedett jó sokáig. Eleinte kiakarta használni Danielát, majd egyre jobban közelebb kerültek egymáshoz, hiába nem érinthették meg egymást. De mégis. Egyikük sem keresett megoldás, hanem szépen beletörődtek.

Közben párhuzamosan zajlanak az események a Wroth fivérek háza táján. Conrad sokszor felbukkant aminek nagyon örültem. És persze a drága jó Nix is tiszteletét tette nem egyszer.

A végkifejlet sejthető, bár én nagyobb csattanóra számítottam.

A páros szempontjából sem mondanám igazán boldognak a végkifejletet.

Viszont az epilógus igazán megdobogtatta a szívemet.

A novella jól beilleszkedik a sorozatba, a karakterekkel sem volt túl sok bajom, de nekem ez most egy kicsit laposra sikeredett.

 Showalter-től egy ideje elpártoltam. Amennyire szerettem az Alvilág Urai sorozatát, annyira semleges lett a sorozat, és az írónő is. Kicsit féltem is ettől a novellától, mert lássuk be: Nem vagyok sci-fi rajongó. Egy sorozat kellős közepén találjuk magunkat bármiféle információ nélkül. És mint említettem, Gena sem a kedvencem. De be kellett látnom hogy Gena tud valamit.

Olvastam pár értékelést, és elég elrettentőek voltak. De ahogy elkezdtem olvasni a novellát, rá kellett jönnöm, hogy jobban tetszik, mint Cole-é. Ami nagy szó.

A novella egyből egy küldetés közepébe invitál minket, bármiféle információ nélkül. Kicsit féltem, hogy úgy járunk, mi olvasók, mint a Kenyon novellával. Mivel fogalmunk sincs semmiről, nagyon összecsapottnak fog tűnni. De nem így lett.

Aleha nagyon hamar megkedveltette magát velem. Szeretem az olyan hősnőket, akik nem adják könnyen magukat, és meg kell küldeni értük/velük. A humora is elég fura, és öniróniától sem mentes.

Aleha nem tudja, hogy ember vagy földönkívüli. Különleges képességének hála bárkinek feltudja venni az alakját, és élheti az életét. Ha szeretné. Ezt teszi most Macy esetében is. Mivel Aleha-nak menekülnie kell, és nem mutatkozhat eredeti alakjában, felveszi Macy alakját, és vele együtt az életét is. A sors iróniája, hogy a nő az Idegeneket Felkutató és Eltávolító Ügynökségnél dolgozik, akiknek a feladata igen egyértelmű. Ezért Aleha-nak nagyon vigyáznia kell.

Az első küldetésük pofon egyszerűnek tűnik. Elfogni egy igen veszélyes faj, a Schönök egy csapatát, mivel fertőző betegséget terjesztenek. Ám hiba csúszik a számításba,mert a várt ellenség helyett egy másik faj tagjai érkeznek a területre, akiket úgy ismernek, Rakaiak.

Aleha nagyon talpraesett volt, és egyáltalán nem adta magát könnyen. Sőt, ha jobban belegondolok, a végéig megmaradt annak, aki. Nehezen engedett fel, és csak az alap információkat osztotta meg Breean-nal.

Breean is hamar szimpatikus lett, de semmi egyéb. Természtesen egy görög isten, és minden egyéb, amit egy nő kívánhat. Viszont szinte semmit sem tudunk meg róla azon kívül, hogy nagyon makacs, régen halász volt a saját bolygóján, és eszeveszettül odavan Aleha-ért. Kicsit több háttér-információt vártam róla. A múltját csak felszínesen érinti az írónő, csakúgy, mint a jelenét. Egyik főszereplőről sem tudunk meg túl sok információt, csak annyit, hogy makacsak mint az öszvér, és igencsak kívánják a másikat.

A sci-fi szál érdekes módon nem zavart. Sőt, nagyon is tetszett. Az írónő nem adott meg konkrét dátumot, így mindenkinek a saját fantáziájára van bízva, hogy mikor játszódik a történet.

A karakterek hamar egymásra hangolódnak, ami a erotikus részt illeti. Szinte az első találkozáskor forr közöttük a levegő, de Aleha makacsságának hála elég sokáig kell várnia Breean-nek. Ez viszont nem akadályozza meg abban, hogy ne kényeztesse a nőt.  (Értem ezalatt a fürdőkádas jelenetet. Bizarrnak bizarr, de végre valami új, ami igencsak a kedvemre volt.)

A történet igazság szerint kimerül abban, hogy a két főszereplő hogyan kerül közel egymáshoz. Több esemény is meglett említve, de sajnos azok feledésbe merültek. Gondolom a Schöl probléma az egész sorozatra kihat. (Vagy ki tudja)

A végkifejlet elég kiszámítható, és gyorsan lezárt. A Ügynökségtől egyik karakter sem került hozzá közel, esetleg Devyn, mert látok benne potenciált.

Mivel ez egy sorozathoz tartozó novella, így túl sokat nem vártam tőle, de igencsak pozitív meglepetést okozott. Ha a főszereplők háttértörténetét megismertem volna, és egy nagyon konfliktus kialakult volna, igencsak megérdemelné a maximum pontszámot. De mivel Breean-ről szinte semmit sem tudtam meg, és a végkifejlettel sem vagyok kibékülve...

A szomorú az, hogy a kiadó elhúzta a mézesmadzagot az orrunk előtt ezzel a sorozattal. Mert biztos vagyok benne, hogy hivatalos fordításban soha nem fogjuk olvasni ezt a sorozatot. 

A sorozat kötetei:

1. Awaken Me Darkly
Mia & Kyrin

2. Enslave Me Sweetly
Eden & Lucius

3. Savor Me Slowly
Mishka & Jaxon

4. Seduce the Darkness
Bride & Devyn

4,5. Örök csábítás (A tél halálos csókja)

Macy & Breean

5. Ecstasy in Darkness
Ava & McKell

6. Dark Taste of Rapture
Noelle & Hector

A novellákat átlagban szoktam értékelni, most sem teszek másképp. Kicsit meglepő az eredmény, mivel a novellákkal hadilábon állok, de maximálisan kiérdemelte a pontszámát.

Read More

Kresley Cole - A sötétség démona

Fülszöveg:
Kresley Cole – akinek regényei állandó szereplői a New York Times bestsellerlistájának – perzselően forró meséje egy vámpírvérrel fertőzött, kitaszított démonról és egy sebezhető, fiatal boszorkányról, akit a férfi megvéd mindenkitől – ha kell, még önmagától is.

EGY VESZÉLYES DÉMON, AKINEK NEM KÉPES ELLENÁLLNI…

Malkom Slaine: kínozza sötét múltja, gyötri a vámpíréhség, a védelmét élvező zöld szemű lány pedig a pusztulás szélére sodorja.

EGY ŐRJÍTŐ BOSZORKÁNY, AKIT A MAGÁÉNAK AKAR…

Carrow Graie: elrejti a bánatát, csak a következő bulinak és csínytevésnek él. Egészen addig, amíg nem találkozik egy kínlódó harcossal, aki érdemes rá, hogy megmentsék.

ÖSSZEZÁRVA EGY RETTENETES BÖRTÖNBEN…

Ahhoz, hogy Malkom és Carrow túlélje a kalandot, a férfinak szabadjára kell engednie a benne rejlő démont és vámpírt. Vajon amikor Malkom azzá a rémálommá változik, amelytől a saját népe is retteg, elveszíti-e a nőt, akiért teste-lelke eleped?


Borító: 5
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 8
Eredeti cím: Demon from the Dark
Kedvenc karakter Carrow, Malcolm
Oldalszám: 458
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. december

Az előző rész csalódást okozott. Kíváncsi voltam hogy Cole most mit alkot, hiszen ilyen párossal még nem találkoztunk. Az előző rész epilógusa igazán figyelemfelkeltő volt, szóval izgatottan vágtam bele ebbe a könyvbe.

Carrow-ot és még sok más halhatatlan elraboltak, és egy ismeretlen helyen raboskodnak. Csak annyit tudunk, hogy egy szigetre szállították őket, az erejüket egy különleges nyakperec segítségével elzárták, és kísérleteket végeznek rajtuk. Carrow egyik cellatársa Lanthe, aki Sabine húga. Már a Démonkirály csókjában felkeltette az érdeklődésemet, de ebben a részben aztán... Alig várom, hogy olvashassam Lanthe és Thronos történetét!

Carrow és mindenki más is próbál rájönni, hogy hogyan tudnának megszökni a börtönükből. De senki sem jár sikerrel.

Mint kiderült a Rend azért rabolta el a Szövetség különböző fajainak képviselőjét, hogy rájöjjenek, hogyan tudják őket legyőzni. A Rend különösen érdeklődik egy vémon iránt, és Carrow-ot bízzák meg azzal, hogy elhozza nekik ezt a vémont. Természetesen Carrow nem önszántából teszi ezt. Megzsarolják Ruby-val, a Boszorkányok Házának egyik gyerek tagjával.

Carrow egyik képessége, hogy észlelni tudja, hogy kivel fonódik össze a sorsa. Ruby-nál ezt megérzi, és úgy dönt hogy mindenáron elcsábítja ezt a vémont.

Carrow-ra mindig is kíváncsi voltam. Ebben a sorozatban a boszorkányok nagy party arcok a valkűrökkel együtt, így tudtam, hogy jól fogok szórakozni olvasás közben. Carrow eleinte Mariketa-ra emlékeztetett. Felfogásban és stílusban egyaránt. Viszont ahogy haladt a könyv, úgy változott Carrow is. Állítom, hogy a sorozat folyamán ő esik át a legnagyobb változáson. Az eleinte semmivel sem törődő, bulizó fiatal lányból a könyv végére egy felelősségteljes, érett nő válik.

Carrow eltökélte, hogy elcsábítja az ismeretlen vémon-t. Ennek érdekében el kell utaznia egy másik dimenzióba, ahol ez a vémon él.

Malkon Slaine teljes ellentéte Carrow-nak. Míg a lány előkelő származású, ő egy démonprostituált gyermeke. Nem tud se írni és olvasni, viszont a harchoz nagyon ért.

A könyv elején bebörtönzik, és egy gonosz varázsló Scarba-t csinál belőle. Ezek mesterségesen létrehozott lények. Malkom-ból aki mellesleg démon, egy vémont, azaz démon-vámpír hibridet csinálnak. Több megnevezése is van: vémon, vámon, vagy Nix után szabadon, démpír.

A történet cseppet sem unalmas. Engem a Vámpírharc-ra emlékeztet. Carrow egy új dimenzióban találja magát. A küldetése, hogy megtalálja Malcolm-ot. Ám arra nem számít, hogy ő a férfinek rendelt asszony.

A férfi olyan, mint egy barbár. Carrow elmenekül a férfi elől, de Malcolm követi, és jó udvarlóhoz illően vigyáz a lányra, és ajándékot is ad neki. Amolyan barbár ajándékot.

Carrow angolul beszél a férfihez, az viszont elfelejtette ezt a nyelvet, és csak démonul vagy latinul tud beszélni. A nyelvi korlát megnehezíti mindkét fél dolgát, de végül csak megértetik magukat a másikkal.

Kicsit féltem, hogy Cole hogyan fogja megoldani ezt a helyzetet. De rá kellett jönnöm, hogy Cole profi, és tudja hogy mit csinál. Imádtam olvasni mindkét fél gondolatát és beszólásait. Főleg úgy, hogy a másik nem is érti, hogy miről beszél neki az adott fél.

Malcolm eltökélt célja, hogy ágyba vigye aráját. Carrow tiltakozik ez ellen, főleg azért mert a férfi egy igazi barbár.

Míg eleinte Malcolm fekete hajú, a fürdés után kiderül, hogy az csak piszok, és valójában szőke, kék szemmel.

A kémia lassan indul be a főszereplők között, de később annál intenzívebb lesz. Természetesen szexről szó sem lehet közöttük, de ez nem gátolja meg őket. Pár napot töltenek együtt Oblivion-ban, és már ekkor is megvan a napi rutinjuk. Nem tudnak beszélni egymással, de így is megértik egymást.
Carrow erejére és annak forrására is fény derül. Igazán jól szórakoztam rajta.

Malcolm megbízik a lányban. Ezért is döbben meg nagyon, amikor aráját követve kiderül, hogy hazudott neki Carrow, és csapdába csalta. Megesküszik, hogy ezért a lány meglakol.

A börtönbe visszatérve megváltozik a hangulat. Míg az Oblivion-ban történteket felszabadulva, mosollyal az arcomon olvastam, a börtöni jeleneteket viszont szorongva, és feszültséggel tele.

Nem ért meglepetésként, hogy Declan Ádáz Aidan, Regin berserkerje. Az viszont megviselt, hogy egyik kedvenc valkűrömet, aki mindig vicces és tettre kész, most ez az alak megkínozza, és most árnyéka önmagának. Hogyan lesz ebből romantikus történet Ms.Cole? Mert az tuti, hogy nagyon nem szeretem Declan Chase-t.

Carrow-on kívül még Lothaire és Uilleam MacRieve is itt raboskodik. Az előző részben Lothaire ellopott egy aranygyűrűt, és most ennek is meglett a következménye.

La Dorada eljött, hogy visszaszerezze az elveszett gyűrűjét. Ennek következtében a rabok el tudnak menekülni a börtönükből.

A könyv egyértelműen bővelkedik kalandban, és túlélőtúrában. Malcolm mindegy melyik világban van, mindig talál módot arra, hogy egyszerűen éljen. A börtönben ismét elsajátította az angol nyelvet, és végre a valódi személyisége is felszínre került. Birtokló, morgó, de segítőkész. Persze ezt úgy teszi, hogy még véletlenül se tűnjön fel az embernek. Nagyon megkedveltem ezt a vémont.

A szigeten elszabadul a pokol. Minden halhatatlan kiszabadul a börtönéből, de ismerjük ezt a brigádot. Soha sem unatkoznak. La Dorada és a wendigók megnehezítik az életet a szigeten, de Malcolm ebben a káoszban is feltalálja magát.

Malcolm nehezen bízik meg bárkiben is. Ha valaki elárulja, akkor az meghal. De Carrow-nak ad még egy lehetőséget, bár maga sem tudja, hogy miért.

Míg hőseink az ismeretlen szigeten tengetik napjaikat, addig New Orleans-ban is zajlik az élet. Mariketa próbálja felkutatni barátnőjét, és segítsége is akad Conrad Wroth személyében. Nagyon kedvelem Conrad-ot, főleg mert ilyen őrült.

A végkifejlet nagyon tetszett. Carrow bebizonyította hogy igenis érdemes Malcolm bizalmára.

A Boszorkányok Házában összegyűl egy kis csapat a régi párosokkal. És persze amint Malcolm beteszi a lábát, egyből megindul a csetepaté.

Amiért haragszom Cole-ra az a könyv vége. Könyörgöm, miért így lett vége? Ettől csak még jobban várom Regin történetét. Már tudom hogy az sem lesz egy sétagalopp, szóval előre izgulok egyik kedvenc valkűrömért.

A könyv az egyik legjobb a sorozatban. Egyedül a Vámpírharc-ot nem előzte meg. Akciódús, humoros, szellemes és romantikus. Mindkét szereplőnek nehéz múltja van, de végül felülkerekednek azon is.

A fordítással is megvoltam elégedve. Végre egy Cole könyv, aminek a borítója és a fordítása is nagyon jó. A borító egyértelműen a sorozat legjobbja. És a fordítás is. Végre Nix visszakapta a Furva Klúgos nevét. Mariketa is a Várt helyett Hőn Áhított Mariketa lett. Regin is végre Ragyogó Regin lett, és az ara,ara maradt.
Teljes mértékben megvagyok elégedve a fordítással, és remélem, hogy a folytatásoknál is eltudom ezt mondani.
Remélhetőleg idén Regin és Lothaire kötetére is sor kerül. Már alig várom!

Read More

Kresley Cole - A gyönyör sötét hercege

Fülszöveg:
Szépség és szörnyeteg…

Lucia, a gyönyörű, csábító valkűr, és Garreth MacRieve, Lykae hercege, a parázsló szemű, szenvedélyes vérfarkas elsöprő erejű románca titkokkal és veszélyekkel terhelt – pusztulást hozhat a lányra és szeretteire is. Ám a fékezhetetlen vágynak semmi sem állhatja útját, Lucia érintése felkorbácsolja Garreth érzékeit, míg a férfi csókjának ellenállni lehetetlen.

Garreth mindenáron birtokolni akarja ezt az őrjítő nőt, védelmezni szeretné, de hogyan tudná rávenni, hogy Lucia elfogadja őrzőjének?

Egyetlen megoldás kínálkozik: Garreth kihasználja a nő gyengeségét – azt, hogy olthatatlanul vágyik a szerelmére…


Borító: 3
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 7
Eredeti cím: Pleasure of a Dark Prince
Kedvenc karakter Nix
Oldalszám: 428
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. augusztus 27.

Az egyik nagy kedvencem ez a sorozat. Főként a világkidolgozása és a szereplők miatt. Nagy kedvenceim a valkűrök és a farkasok. Ha a sorozatban egy ilyen páros van,az csak jó lehet. Vagy néha nem...

A könyv elolvasása előtt gyorsan átlapoztam a Vámpíréhséget, mivel mindkét szereplő csak ott bukkant fel. Mint kiderült felesleges volt, mivel a könyv első negyedet a Vámpíréhségben említett cselekményt dolgozza fel egy kicsit másképp, más szemszögből.

A Vámpíréhségben imádtam Garreth-et. És Lucia-t is. Valkűr és farkas? Tökéletes párosítás. Ahogy haladt a könyv, úgy zártam a szívembe Garreth-et. Főleg azért mert: farkas, kitartó, humoros és szórakoztató. Oh, és említettem már, hogy kitartó?

Ahogy haladt a sorozat, mindig hiányoltam azokat a valkűröket, akik az első részben szerepeltek. Hol van Lucia, Annika, Daniela? Nos most Lucia-n a sor hogy párra leljen, és be kell vallanom,hogy nagyon megkedveltem. A könyv első felében. Tetszett a története, hogy miként lett belőle Íjász, és mit kell ezért nélkülöznie.

A páros kezdetben szórakoztató volt. Izzott közöttük a levegő, humorosak voltak a szócsatáik, és járták a világot. Hála Lucia-nak.

Kicsit zavaró volt az egy éves ugrás, de hamar túltettem magam rajta. Lucia és Garreth az Amazonas vizein tengetik napjaikat, hála annak, hogy Lucia-nak küldetése van. És itt jött el a mélypontja a sztorinak. Azt a 100 oldalt simán kivágtam volna, mert semmiről sem szólt. Sőt! Ha belegondolok, hiába ilyen hosszú a könyv, úgy éreztem, mintha alig olvastam volna valamit.

Valamint Lucia is változásnak indult. És nem pozitív irányba. Ő az első valkűr, akit kilőnék a Holdra. Eleinte kedveltem, de egy idő után sok volt. Az állandó titkolózása már untatott, és az is, hogy nem bízik Garreth-ben.

Nem értem, hogy Cole miért fordított ilyen sok figyelmet a hajóútra. Számomra teljesen felesleges volt. És unalmas.

Majd' ismét felpörgött a cselekmény. Garreth elveszíti a karperecét, amiért Lucia-nak menekülnie kell, ha nem akar a farkas karmai közé kerülni. És így találja meg azt, amit keresett. Igen ám, de felbukkan Lothaire is, és elszabadítja a gonoszt, aminek később lesz jelentősége.

A könyvben ismételten felbukkan Nix, akit csak imádni lehet. A fordító ismét Bolond Nix-nek keresztelte. Gratulálok kedves fordító!

Regin is szerephez jutott, ami nem meglepő, hiszen nemsokára az ő kötete következik.

Központi kérdés volt hogy Lucia ereje honnan ered, és mit nem szabad tennie, ha meg szeretné tartani a tudását. Erre Cole egy mondatban elintézi azzal, hogy 2000 év tudása elegendő, nem kell ide más. Nos, köszönjük.

Viszont az utolsó fejezetek nagyon jóra sikeredtek. Láthattuk, hogy mi történik egy farkassal, ha meghal a társa. Garreth állapota nem oldódott meg pillanatokon belül, amiért piros pont jár Cole-nak.

Viszont nekem már sok volt ez a páros. Garreth eleinte nagyon közel állt ahhoz hogy a kedvenceim között szerepeljen, de a könyv végére úgy éreztem, hogy egy igazi papucs lett. Nem számít hogy Lucia mit művel vele, ő megy utána.

Szeretem Cole-t, de nekem ez a könyv...Tetszett mert voltak benne izgalmas részek, de Lucia nagyon lehúzta a könyvet. Valamint a cselekménye is lassú volt.

Viszont az epilógus nagyon ígéretes. Még szerencse, hogy a folytatás a polcomon várakozott!

A fordítást már meg sem említem: Regin a Ragyogó, Bolond Nix és Felemelkedés? No comment...

Read More

Kresley Cole - Halhatatlanok Alkonyat Után

(Immortals After Dark)

#0,5. The Warlord Wants Forever (novella)

Meseszép Myst (valkűr) & Nikolai Wroth (megtagadó vámpír)

Bejegyzés

#1. Vámpíréhség (A Hunger Like No Other)

Emmaline Troy (félvámpír-valkűr) & Lachlain MacRieve (lykae)

Bejegyzés

#2. Vámpírszerető (No Rest For Wicked)

Dermedtszívű Kaderin (valkűr) & Sebastian Wroth (vámpír)

Bejegyzés

#3. Vámpírharc (Wicked Deeds On A Winter's Night)

Hőn Áhított Mariketa (boszorkány) & Bowen MacRieve (lykae)

Bejegyzés

#4. Vámpírvér (Dark Needs At Night's Edge)

Néomi Laress (szellem) & Conrad Wroth (vámpír)

Bejegyzés

#5. Vámpírzóna (Dark Desieres After Dusk)

Holly Ashwin (valkűr) & Cadeon Woede (démon)

Bejegyzés

#6. A démonkirály csókja (Kiss Of A Demon King)

Sabine (varázsló) & Rydstrom Woede (démon)

Bejegyzés

#6.5. Az érinthetetlen (A tél halálos csókja) (novella)

Jégszűz Daniela (valkűr) & Murdoch Wroth (megtagadó vámpír)

Bejegyzés

#7. A gyönyör sötét hercege (Pleasure Of A Dark Prince)

Íjász Lucia (valkűr) & Garreth MacRieve (lykae)

Bejegyzés

#8. A sötétség démona (Demon From The Dark)

Carrow Graie (boszorkány) & Malkom Slaine (démon-vámpír)

Bejegyzés

#9. Az álmok sötét harcosa (Dreams Of A Dark Warrior)

Regin (valkűr) & Declan Chase (berserker)

Bejegyzés

#10. Lothaire

Elizabeth Peirce (ember) & Lothaire (vámpír)

Bejegyzés

#11. Shadow's Claim (The Dacians series #1)

Bettina & Trehan Christian Daciano

Bejegyzés 

#12. MacRieve

Chloe Todd (ember) & Uilleam MacRieve (lykae)

Bejegyzés


#13. Dark Skye
Lanthe & Thronos (vrekener)
Bejegyzés

Read More

Kresley Cole - A démonkirály csókja

Fülszöveg:

Tudta, hogy egy csóktól a királynéja lesz…
Kresley Cole lenyűgöző regénye egy démonkirályról, aki koronája visszaszerzéséért küzd, és a gonosz varázslónőről, aki a férfi legtitkosabb vágyait használja ki, hogy az útjába álljon.
A férfi rögeszméje a varázslónő, aki testét odaadja, de a szívét nem.
Miután Sabine, az Illúziók királynője a búvóhelyére csalogatja, és csapdába ejti Rydstrom Woede-ot, a könyörtelen harcos küzd a királynő csábítása ellen. Ádáz démontermészete azonban vágyik a pompás testre. Rydstrom a szökést tervezi, de közben meg akarja kaparintani Sabine-t – a saját feltételei szerint.
A királynő bukását a csatákban sebeket szerzett démon okozza, aki megesküszik, hogy mindenáron megtartja a lányt.
Amikor Rydstrom kiszabadul, elrabolja Sabine-t, és ezzel szerepet cserélnek. Most a lány küzd, hogy ellenálljon a felséges gyötrelemnek. És minden találkozás során egyre jobban vágyik könyörtelen ellenfelére.
Nem lenne szabad ennyire akarniuk egymást…
Ha le tudják győzni a közöttük álló sötét ellenséget, vajon meghozza-e Sabine a végső áldozatot, hogy megmentse démonát? Vagy a büszke király leteszi a koronáját meg a fegyvereit, hogy megtartsa a varázslónőt?

Leszögezem, hogy imádom ezt a sorozatot. Komolyan. A Top 5-ben is benne van.

Tudtam, vagyis inkább csak megérzés volt, hogy ez a könyv nem lesz egy „hű de jó, imádom, szeretem” könyv.

Először is azért, mert Rydstrom-mal hullámzó a kapcsolatunk. A 3. részben imádtam. A 4.-ben elkezdtem morogni miatta. Az 5. részben jól kupán vágtam volna, és azt kérdeztem magamtól, na meg Cole-tól, hogy hová a fenébe tűnt az a szimpatikus démonkirály. Mert eltűnt, és nem is tért vissza.

Rydstrom nem a kedvencem. Sőt, még nem is kedvelem annyira. Azon is elgondolkodtam, hogy nem is olvasom el ezt a részt, hanem majd ugrok egyből a 7. részhez, ha megjelenik. De a könyvmolyszívem, na meg a tisztesség erősebb volt.

Úgy álltam neki olvasni, hogy nem vártam túl sokat, de csalódtam is, meg nem is.

A könyv párhuzamosan a Vámpírzóna történéseivel együtt zajlik. És éppenséggel ezért, nem igazán izgultam, hogy mi lesz Rydstrom és Sabine sorsa. Hiszen Cade kötetében Rydstrom már a „házában” van – vagy nevezzük inkább palotának? – és Sabine a foglya.

Nem tudtam értük izgulni, hiszen Cole már lelőtte ezt a poént, így tudtam, hogy Rydstom megmenekül.

De kezdem az elején. A könyvben még több új faj is felüti a fejét. Varázslók, vrekenerek, kentaurok, és még sokan mások. Bevallom, egyik sem egy szimpatikus társaság.

Ahogy Cade kötetében olvastuk, Rydstrom-ot csapdába csalja Sabine, az Illúziók Királynője. Innen kezdődik a történet. Ami nem igazán nyerte el a tetszésemet.

Miért nem? Mert a könyv feléig csak annyi történik, hogy Sabine szexuálisan „kínozza” a mi démonkirályunkat. Egyik sem enged a maga dolgaiból, és ennek következménye, hogy felizgatják egymást, és Sabine lelép, otthagyva a cellában a feltüzelt Rydsromot. Izgalmas volt-e ez a rész? Kezdetben igen. De hogy 200 oldal csak ezzel teljen el? Unalmas.

Mit akart Sabine? Hogy mielőtt lefekszik a démonkirállyal, az vegye el feleségül. És persze, hogy terhes legyen, hogy utána mindenkit legyőzve ő uralkodhasson Rothkalinában. Mit akart Rydstrom? Lefeküdni Sabine-val, és utána elszökni, és megbüntetni a varázslónőt. És persze, visszaszerezni a trónját.

Ez megy 200 oldalon keresztül. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy sikerül Rydstrom-nak megszöknie. És kinek a segítségével? Lothaire segítségével. Ezért nem akartam kihagyni ezt a részt, mert hiába, nem vagyok oda a párosért, történhetnek olyan dolgok, amiket jobb tudni. Ezek közé tartozik Lothaire is. Mivel jó pár rajongója van itthon Cole-nak, nekik köszönhetően tudok egy két dolgot, és végre, magyarul is olvashatok róla.

Na de vissza a sztorihoz. Olyan érzésem volt a szökést, és az azt követő menetelést olvasva, mintha visszacsöppentem volna a Vámpírharc történéseibe. Ott is menetelt a kedvenc párosom. Az a különbség, hogy Bowen-t és Mariketa-t imádom, és nagyon tüzes és szórakoztató volt az a rész. Itt meg csak laposakat pislogva olvastam, és imádkoztam, hogy térjünk már át oda, ahol már én is meg tudok lepődni. Pontosabban Sabine leláncolásához Rydstrom házába.

Megismerkedünk Rydstrom alattvalóival, Puck-ot nagyon megkedveltem, remélem, még láthatjuk.

Sabine nem lett a kedvenc szereplőm. Sőt, őt sem kedvelem igazán. Merőben más, mint Cole eddigi női karakterei, de nekem túl…Nem is tudom. Önző, egoista, kegyetlen, és a felfogása sem szimpatikus. Ja, és ismét egy szűz. Cole tényleg imádja a szűz karaktereket. Nem kedveltem meg Sabine-t. Rydstrom most szimpatikus volt, de nem annyira, mint szerettem volna.

Lanthe sem lett a kedvencem. Lényegében egyik karakter sem. Ami elszomorít.

A könyv ¾-nél végre feltűntek a valkűrök is. Na meg a boszorkányok. Őrült egy társaság. Ahogy feltűntek, egyszeriben felpörögtek a dolgok, nevetve olvastam Nix megmozdulásait.

A végkifejlett össze lett csapva. Sokkal többre, és sokkal jobbra számítottam.

Hiányoltam Rydstrom múltjába való betekintést. Érdekelt, hogy miért lett ilyen. Érdekelt, hogy vajon milyen volt gyerekként. A múltja érdekelt. De semmit sem kaptam.

Cade is felbukkant, aminek nagyon örültem. Annak már nem, hogy nem kapott egy külön szálat az ő és a bátyja kapcsolata. Cole pár mondatban lerendezte az ő múltjukat és jelenüket.

Az epilógus is semmitmondó volt.

Sajnálom, hogy Cole csak ennyit rakott bele a könyvbe. Úgy érzem, hogy sokkal többet is kilehetett volna hozni belőle. Nem mondom azt, hogy a leggyengébb IAD könyv, mert hála Nix-nek, nem, de nagyon egy szinten van a Vámpíréhség-el.

Amit még megemlítenék, úgy, mint sokan mások, az a fordítás. Nem kéne meglepődni, de amilyen kifejezések itt voltak. Trónusok háborúja? Azt se tudtam mi az, csak miután a következő mondat megmagyarázta. Vessel? Kérdem én, mi ez? Balfasz Nix? Dühöngtem emiatt.

Lényegében, sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a könyvből. Nem bánom, hogy elolvastam, főleg azért, mert végre feltűnt Lothaire is.

 

Értékelés: 3,5

Borító: 3

Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 6

Kedvenc karakter: Nix, Cade

Oldalszám: 432

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2012

Read More

Kresley Cole - Vámpírzóna

Fülszöveg:

Cadeon Woede-nak nincs nyugta, míg ki nem küszöböli a csorbát, mely szüntelen kísérti. Csakhogy amint megszerzi megváltása kulcsát, a fél lény Holly Ashwint, máris rájön, hogy a nő, akit saját céljaira akar használni, majd eldobni, éppúgy kísérti, mint a múltja.
Egy megkínzott harcos, akitől rettegnie kéne, de akit megtagadni nem tud…
Az emberként felnevelt Holly-nak sejtelme sincs, hogy a félelmetes legendák a valóságról szólnak, míg össze nem találkozik egy goromba démonnal, s az valami érthetetlen oknál fogva óvja, mint a szeme világát. A mítosz és a hatalom érzéki, új világába taszítva, Holly hamarosan eleped védelmező démona tüzes érintéséért. S megadja magát a sötét vágyaknak…
Épp csak kivívja Holly bizalmát, s mondjon le máris róla? Árulja el legvadabb álmai beteljesítőjét, szíve rabul ejtőjét?

Újraolvasás.

Anno ez a kötet sem vált a szívem csücskévé, sőt, egy kicsit csalódást is okozott.

Most viszont… Imádtam! Az öt kötet közül nálam ez a második helyen áll.

Örülök neki, hogy újra egy valkűr az egyik főszereplő, bár szegény Holly-nak eleinte fogalma sincs róla, hogy mibe keveredett. És megint egy szűz főszereplő. Nem tudom, Cole mániája-e, vagy csak úgy jön ez a dolog, de ha jobban megnézzük az eddigi öt kötetet, akkor mindegyik könyvben az egyik főszereplő vagy szűz, vagy majdnem szűz, vagy olyan régóta nem volt senkivel, hogy rásüthetjük, hogy visszatért a szűz állapotba.

Az első részben Emma tölti be ezt a szerepkört, bár Lachlain-ra is rálehetne sütni, mivel évszázadokon át raboskodott. Akkor ott van Sebastian, aki emberi élete folyamán alig jutott el a beteljesülésig, és bő háromszáz éve volt, hogy felkészüljön. Kedvenc vérfarkasomra (Bowen) is rálehet sütni, hogy visszatért a szűz állapotba, mivel bő egy évezrede nőt sem látott. Conrad a szüzek között is a legnagyobb szűz, és most itt van Holly is… Nincs semmi bajom ezzel, csak kicsit érdekesnek találtam. Most viszont vissza a könyvhöz.

Ebben a kötetben is úton vannak a szereplők, ami nekem kifejezetten tetszett. Nem unatkoztam olvasás közben, bár volt egy-két lapos pillanata a könyvnek, mégis azt mondom, hogy a kedvencek között a helye.

Holly-val tudtam azonosulni, megértettem a betegségét is. Nekem is sok hülye heppem van, pár hasonló dolog is, mint Holly-nál. Szóval megértettem, miért viselkedik úgy, ahogyan. Intelligens, humoros amit ki sem nézne belőle az ember. És nem egyszer bebizonyította, hogy nagyon bátor.

Cade mindig is szimpatikus volt, itt viszont imádtam. Nagyon mérges voltam rá az előző kötetben azért, amit Néomi-val tett. Viszont ebben a kötetben nyújtott teljesítménye alapján Cade nagyon közel áll ahhoz, hogy egyik nagy kedvencem legyen a sorozatból. Nyers és arrogáns, de a felszín mögött ott lapul a törődés és a kedvesség is. Nagyon tetszett, ahogyan Holly betegségét kezelte, és az állandó szexuális utalgatási sem zavartak. Sőt, el is vártam ezt tőle.

A könyv tele van akcióval, humorral, izgalommal és erotikával. Nagyon jó párosítás. Ehhez jönnek még a jobbnál jobb kalandok, és azt veszi észre az ember, hogy vigyorogva olvassa végig a könyvet.

Imádtam, hogy a valkűrök is szerephez jutottak. Nix abszolút nagy kedvenc. Imádom őt. Bár, ezt a könyvet olvasva felötlött bennem a gondolat, hogy mégsem olyan bohókás, mint amilyennek tetteti magát. Kíváncsi vagyok az ő könyvére is, remélem Cole nem marad adós vele.

Viszont Rydstrom nem lett szimpatikus. A Talizmán Kupán kezdtem megkedvelni, Mariketa könyvében még szimpatikusabb lett, de Conrad kötetében kezdett eltűnni a szimpátiám, főleg amiatt, ahogyan Cade-el viselkedett. Itt viszont már-már elindult „az egyáltalán nem kedvelem” kategória felé. Az ő kötetét is felvezette Cole, de egyáltalán nem fűlik hozzá a fogam. Sabine-re viszont egy kicsit kíváncsi vagyok.

A végkifejlet nagyon jóra sikeredett, főleg azért, mert végre akadt egy olyan női főszereplő, aki saját magát menti ki a szorult helyzetéből, és nincs semmiféle fehér lovon érkező Cadeon.

Tetszett, hogy Regin is felbukkant. Azt viszont sajnálom, hogy nem tudtam meg többet Val Hall-ról, és a többi valkűrről. Holly valkűr neve is nagyon tetszett, bár amit Regin adott neki, azon nagyot nevettem.

Pozitív csalódást okozott a könyv, nem is vártam, hogy ennyire tetszeni fog. Ami viszont nagyon nem tetszik, az a címe. Nem értem, mi köze a könyvhöz. Lett volna inkább Démonzóna. Annak legalább lett volna értelme, és megmarad figyelemfelkeltőnek is. 

Értékelés: Régi: 4; Új: 5

Borító: 4,5

Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 5

Kedvenc karakter: Nix, Cade

Oldalszám: 402

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2011

Read More