Moning-mánia

Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve...

Sherrilyn Kenyon

Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven....

Széthullott Birodalom

És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura...

Fekete Tőr Testvériség

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől...

Nalini Singh

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül.Melyiket szeretem jobban?Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boszorkány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boszorkány. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. 12. 01.

Cassandra Clare - A ​hercegnő

Fülszöveg:
Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét.

Tessára.

Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.

Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.

Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében.

Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?

Borító: 5*
Sorozat: Pokoli szerkezetek # 3
Eredeti cím: Clockwork Princess
Kedvenc karakter: Jem, Magnus, Will
Oldalszám: 552
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013





Cassandra Clare összetörte a szívemet!

Tudtam hogy keserédes lesz a befejezés, de nem gondoltam volna hogy ennyire megráz a végkifejlet.
Minden ott folytatódik, ahol a Herceg befejeződött.
Tessa menyasszony, méghozzá Jem-é. Mindenki boldog, kivéve Will-t, és Tessa-t.
De ezenkívül is zajlik az élet Londonban.
A Magiszter terveit és mindig homály fedi, és közben az Árnyvadászok is zúgolódnak.

Annak ellenére, hogy az Angyal anno nem tett rám túl nagy benyomást, mostanra eljutottunk arra a szintre, hogy igazán szívemhez nőtt a sorozat, és a szereplők is.
Tessa sokkal életképesebb hősnő mint Clary. Egyik legnagyobb erénye hogy kedves, és törődik a többiekkel. És fejlődik. Igaz, több hibát is vét, de legalább a sorozat folyamán fejlődött, és egyáltalán nem volt idegesítő. Ellenben Clary-vel.

Izgalmas, és akciódús volt a befejező kötet.
A Magiszer tervei igazán érdekeltek. Az Árnyvadászok is a széthullás szélére kerültek. Ott volt Tessa származása, valamint a szerelmi háromszög kérdése is.
És természetesen Jem és az élete is.
Annyi spoiler-t olvastam vele kapcsolatban, hogy tudtam mire kell számítanom. De mégis, majd' megszakadt érte a szívem.
Tessa és Jem egy jó páros volt együtt. Szerették és tisztelték egymást. Megértettem Tessa-t. Jem-et mindenki pátyolgatni szeretné. Még az olvasó is.
De Will és Tessa... Izzott közöttük a levegő, és alig vártam a közös pillanataikat.

Új lakók is érkeztek az Intézetbe. Mivel az "alap" sorozatot is olvastam - még a Mennyei tűz városa hátra van -  a családnevek is ismerősek voltak. Szóval amikor a Lightwood testvérek az Intézet lakói lettek, igazán jókat vidultam rajtuk. Most már tudjuk, hogy honnan ered a fekete haj/kék szem kombináció.

Mint említettem, igazán izgalmas volt a könyv, viszont úgy érzem, hogy Clare most inkább az érzelmekre koncentrált. Ami egyáltalán nem volt baj.
Hol a szereplőkkel együtt nevettem, hol velük sírtam. Az érzelmi skála nagyját velük együtt éltem át.
Jessamine-t nem igazán kedveltem, de sajnáltam, hogy ez jutott neki, és nem sikerült megbékélnie önmagával.
Cecily egy üde színfolt volt. Öröm volt látni, ahogy Gabriel-vel egymásra találtak.
Sophie és Gideon párosa parádés volt!

Rengeteg az utalás a Végzet Ereklyéi sorozatra, aminek csak örülni tudtam. Imádom az ilyesmit.

Az Intézet lakói is a szívemhez nőttek. Örültem Charlotte-nak. A babának és a pozíciójának is.

Annak is örültem, hogy a Néma Testvérekről is többet megtudtunk, és szerves részei lettek a sorozatnak. Jó volna, ha Clare róluk is írna könyvet.

Na és Magnus? Itt is, és a másik sorozatban is imádom. Vicces volt olvasni a másik sorozatban, amikor Alec Will-re féltékenykedett...

De mégis, ami vitte a pálmát, az Jem-Tessa-Will párosa.
Annyira szeretik egymást, hogy feláldoznák a saját boldogságukat, hogy a másik kettő boldog legyen.
Will átkára is fény derült, ami elég nagy arculcsapás volt neki.

Will-nek nehéz lehetett Jem-et így látni, és úgy gondolni rá, ahogy. Az olvasónak is nagy arculcsapás Jem helyzete, nem hogy Will-nek...

A végkifejlet? Zseniális! Ismét hol nevettem, hogy potyogtak a könnyeim. Nem akartam hogy vége legyen a könyvnek, mert tudtam hogy mi vár rám.

Természetesen mindenki boldog és elégedett volt. Ez is a cél. De mégis keserédes, és ezért igencsak fájt a szívem.

Az utolsó pár fejezetet pedig alig bírtam végigolvasni. Nem szokásom könyvön sírni, de a Hercegnő feladta a leckét. Szinte végigsírtam az utolsó 50 oldalt. Hogy is tehettem volna másképp?

Kíváncsian várom, hogy Tessa és Jem mikor és milyen formában fog még felbukkanni ebben az univerzumban. Jó lenne ha a rokonaikkal ismét találkozhatnának.

Clare nagy húzóereje pont ez. Olyan jól vegyíti a családi és baráti szálakat, hogy már csak azért is elolvassuk a többi sorozatát, hogy összefüggéseket találjunk, és mosolyogjunk a párhuzamokon.




2016. 09. 22.

Cassandra Clare - Elveszett ​lelkek városa

Fülszöveg:
Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán?

Borító: 4,5
Sorozat: A Végzet ereklyéi # 5
Eredeti cím: City of Lost Souls
Kedvenc karakter: Magnus, Sebastian
Oldalszám: 512
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013




Azt hiszem kijelenthetem, hogy ismét elkapott a Clare mánia. Rég volt már hogy ebben a világban jártam, és az előző részhez hasonlóan bele kell még rázódnom. Próbálom olyan sorrendben olvasni a könyveket ( Pokoli szerkezet és a végzet ereklyéi) ahogyan anno Clare írta, mert így elég sok utalással találkozom, ami lássuk be, igencsak szórakoztató.

A Bukott angyalok városa elég nagy csalódás volt. Egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Itt viszont - ha nem is teljes mértékben - de elégedett vagyok.
Ismét olyan világban jártam, ahol szívesen élnék. Akció, humor és romantika. Clare jól keveri a dolgokat, mert szinte faltam az oldalakat.

A Bukott angyalok városa igencsak függővéggel zárult, és kíváncsi voltam, hogyan tovább.
Nos, igencsak kedvemre való volta történet. Jace eltűnt Sebastian-val együtt, a Klávénak pedig nem prioritása őt keresni, mivel fontosabb dolgok is történtek.

Nagyon tetszett, hogy a a csapat nyomoz és olyan dolgokba is beletenyerel, amikbe nem kéne. Simon remekelt, csakúgy mint Izzy. Simon-val még most sem vagyok teljesen kibékülve, de remekül összedolgozik az Árnyvadászokkal, amiről öröm volt olvasni.
Clary soha nem volt a kedvencem, és nem is lesz. Hiába, itt a harcos oldalát is megmutatta - ami többször is szemöldökráncolásra is késztetett - de nekem ő még mindig felesleges és buta karakter. Jace említi neki, hogy a bátorsága miatt szereti. Nos, én ezt nem annak nevezném. Inkább a tudatlanságának, amiből következik a "bátorsága", ami szinte mindig csak rosszra vezet. Itt sem volt ez másképp. Míg a többiek démont és angyalt idéztek, addig Clary utazgatott és sétált Velencében, és más városokban. Csak úgy volt. Rosszabbnál rosszabb döntéseket hozott, amit már megszoktunk tőle. A könyv végén azért igencsak meglepett...

Alex és Magnus együtt nagyon jók, és öröm róluk olvasni. Viszont Alec-et is jól megcsapkodtam volna. És a könyv vége? Magnus, te jó ég! Remélem rendeződnek a dolgaik, mert nekem ők együtt az igaziak.

Több szálon fut a cselekmény. Volt amit kivágtam volna - Jordan és Maia szála - mert egyáltalán nem látom értelmét. Aranyosak együtt, de hogy miért kellett őket ennyire központi figurának beállítani, azt nem értem.

Sebastian-t már az Üvegvárosban megkedveltem. Egyik gyengém az ilyen jól összerakott negatív karakterek. És itt sem hazudtolta meg önmagát. Örültem neki, hogy ilyen sok szerepet kap. Őrült, de mégis annyira jó karakter. És amit a könyv végén tett? Hogyan és mikor?

Voltak hullámvölgyek a könyvben, de a humor és a fantasztikus karakterek nem engedték hogy unatkozzam. Elég Jace-re gondolnom, aki ha önmaga, ha nem, tudja hogyan mosolyogtassa meg az olvasót. Furcsa volt most így látni, de a könyv végére ismételten kiderült, hogy nem egy mezei árnyvadász.

És a Néma Testvérekről valamint a Vasnővérekről még nem is beszéltem! Ha nem jön velem szembe egy iszonyat nagy spoiler Zakariás testvérrel kapcsolatban, akkor itt már nagyon gyanakodnék rá. Hogy ennyire érdekelje a Herondale vérvonal, az már nagyon gyanús.

Mindenesetre nagyon jól szórakoztam, és alig várom hogy olvashassam a befejező kötetet. De előtte  - hogy sorrendben haladjak - el kell olvasnom a Hercegnőt. Tudom hogy keserédes lesz a befejezése, de Tessa, Will és Jem története is nagyon érdekel.



Cassandra Clare - A ​herceg

Fülszöveg:
A Viktória korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban múlandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

Borító: 5
Sorozat: Pokoli szerkezetek # 2
Eredeti cím: Clockwork Prince
Kedvenc karakter: Jem, Magnus, Will
Oldalszám: 490
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2012





Idestova három éve várja a sorozat, hogy folytassam. Anno nem varázsolt el úgy az Angyal mint szerettem volna, de Clare könyveiben van valami, amiért muszáj tovább olvasni a sorozatait. Igen, az "eredeti" sorozattal is le vagyok maradva, de most jött el az ideje, hogy folytassam azt is.

Sajnos, mivel olyan sokáig halogattam a sorozat folytatását, konkrétan elfelejtettem mindent, ami eddig történt. Nagyon vázlatosak az emlékeim, és sajnos nincs időm újraolvasni az első részt. Így csak sodródtam az árral, és vártam hogy mi lesz.

Az nem változott, hogy a szereplőket még mindig kedvelem. Will ebben a kötetben a poklot és a mennyet is megtapasztalta. Imádom a humorát, és az egész karaktert. Ebben a kötetben nagyon sokat fejlődött, kíváncsian várom, hogy a befejező kötetben mivel rukkol elő.

Tessa meglepő módon nagyon szimpatikus volt. Clary-vel ellentétben egyáltalán nem életképtelen. Sőt! Okos és kedves, bár még most sem tudja, hogy mi ő valójában. Megértettem hogy mindkét fiú felé húz a szíve. Amiért picit nehezteltem rá, hogy a könyv végén már kénytelen volt győzködni magát Jem-vel kapcsolatban.

És ha már Jem. Mivel az előző részből minden kiesett, fogalmam sincs, hogy mitől betegedett meg. De annyi spoilerbe belefutottam a jövőjével kapcsolatban, hogy nem győzöm kivárni, hogy miképp is fog úgy alakulni, ahogy. Jem egy imádni való karakter, és az olvasóból is egyből előtör a védelmező ösztön, ahányszor csak felbukkan.

A könyv közepéig nem igazán történt semmi. LAssan indultak be az események, és inkább azt mondanám, hogy a lelki és pszichés fejlődésen volt a hangsúly. Árulás, szerelem, átok, eljegyzés, csalódás... Röviden így foglalhatnám össze az eseményeket.

Ami a legvonzóbb Clare könyveiben - a szereplőin kívül - az a megálmodott világ. Mert igen, szinte alig történt előrelépés, de a szereplők elvitték a hátukon a történetet. Elég Charlotte-ra gondolnom, aki megpróbálja egyben tartani ezt a furcsa kis családot, vagy Will-re, aki valóban nem az, akinek mutatja magát. És ha már szereplők. Magnus kötelező eleme ennek az univerzumnak. Furcsa, hogy itt is felbukkant, bár az még furcsább lenne, ha nem tenné üdvözletét itt is.

Tessa rejtélye nagyon foglalkoztat. Elméletem sincs, hogy mi lehet. Biztos hogy Clare már említette, csak valahogy átsiklottam felette.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi vár rám a befejező kötetben. De sorrendben haladok, és a soron következő az Elveszett lelkek városa.

Azt hiszem, Clare-nek sikerült visszarántania magával, mert érzem, hogy ismét rajongani fogok a könyveiért.


2016. 06. 12.

Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Fülszöveg:
A férfi megesküdött, hogy visszatér a valkűrért…

Ádáz Aidant meggyilkolták, mielőtt feleségül vehette volna Ragyogó Regint. A hadúr az örökkévalóságon keresztül keresi kedvesét, más-más személyiségként születik újra, de a múlt emlékei nélkül.

A valkűr várja a visszatértét…

Mihelyt Regin találkozik Declan Chase-zel, a brutális kelta katonával, azonnal felismeri benne a büszke hadúr reinkarnációját. De Declan fogságba ejti őt, mert minden halhatatlanon bosszút akar állni – és fogalma sincs, hogy ő is a világukhoz tartozik.

Vágy, mely erősebb a halálnál…

Minden újjászületésnek ára van, Aidannek az a sorsa, hogy meghaljon, mihelyt visszaemlékszik a múltjára. Vajon Regin kész felébreszteni régi szenvedélyük emlékét, hogy megmeneküljön Declan kínzásától – még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy újra elveszíti az egyetlen férfit, akit valaha is szeretett?

Borító: 5*
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 9
Eredeti cím: Dreams Of A Dark Warrior
Kedvenc karakter: Thad, Ádáz Aidan, Regin, Nix
Oldalszám: 526
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2014.07.09




Szégyenszemre nagyon régen olvastam már egyik kedvenc írónőmtől bármit is. Ez a sorozat benne van nálam a TOP 10-ben, ezért is ért anno váratlanul, amikor a hazai kiadója becsődölt. Teljes letargiába estem, mert hogy fogom így pont Regin illetve a többiek könyveit olvasni? De öröm az ürümben, hogy két év után, az utolsó elérhető Regin kötetet sikerült beszereznem. Ezt csak tetézte, hogy az Athenaeum Kiadó felkarolta a sorozatot, és már meg is jelent Lothaire kötete.

De vissza a könyvhöz. Már Lucia kötetében kiderül, hogy több hallhatatlan fogott el a Rend, hogy kísérletezzenek rajtuk. Többek között Regin-t is. Carrow kötetében még többet megtudunk, és láthatjuk, hogy miket is művelnek ezekkel a halhatatlanokkal.

Nem titok, hogy én Team Valkűr vagyok. Imádom ezeket a bolond nőket. Regin az egyik nagy kedvencem.
És Cole mivel áll elő?
Megkínozza, és börtönbe veti. Féltem, hogy ebből hogy lesz romantika, és happy end. És a félelmem nem volt alaptalan...

Regin ezer évvel ezelőtt találkozott Ádáz Aidan-vel. Regin akkor még csak tizenkét éves volt, de Aidan tudta, hogy Regin-t neki rendelték. Pár hónapig boldogok voltak, ám, nem várt fordulat következett be...
Aidan a berserkerek vezetője volt, és az volt a célja, hogy halhatatlanná váljon. Ehhez 200 megnyert csatára volt szüksége, méghozzá Woden zászlója alatt.
Ám Aidan-t meggyilkolták. Megesküdött, hogy visszatér imádott valkűrjéhez, amit meg is tett. És Regin várt rá, ám az átoknak hála soha nem lehetnek együtt...

A könyv eleje levett a lábamról. Csakúgy, mint Aidan. Imádtam. Regin-t is jó volt látni ilyen fiatalon. Öröm volt olvasni róluk, és úgy éreztem, hogy ez a páros nagyon jó, és kár hogy nem Aidan lesz a befutó.

Declan Chase a Rend egyik mestere. És semmit sem tud arról, hogy ő Aidan, és Regin-re sem emlékszik. Ez Regin-nek eleinte jó, később már nem.

A könyv eleje játékos, humoros és romantikus. Viszont ahogy visszatérünk a jelenbe, és a börtönbe, a hangulat megváltozik. Baljós és tudja az olvasó, hogy ez még csak a kezdet.
Regin is eleinte humorral oldotta a feszültséget, de egy idő után már ez sem segített.

Nem tudom hogy Cole mit gondolt, de ennyit szenvedni, amit Regin... Komolyan, sokszor megdöbbenve abbahagytam az olvasást, mert ez már sok volt. Mármint egy romantikus könyvhöz képest. Elég annyit mondanom, hogy Regin sem úszta meg az élve boncolást....

A páros nem igazán fedeztem fel semmiféle kémiát. Oké, Declan ír, és azokat szeretjük. Kivételt képez maga Declan. Merthogy Cole akármennyire próbálkozott, egyáltalán nem sikerült megkedvelnem. Sőt! A sorozat történetében ő az első, akit nagyon nem kedvelek. A könyv vége ide vagy oda.

Igen, fájdalmas a múltja. Érthető hogy mit érez. Ennek ellenére engem teljesen hidegen hagyott. Főleg úgy, hogy Aidan levett a lábamról.


A könyv több szereplőt is felvonultat. Lothaire kötetét szépen előkészítette. Még most sem tudom, hogyan állok vele, Hol kedvelem, hol hidegen hagy.
Natalja pozitív meglepetés volt. És a könyv abszolút kedvence nálam - természetesen Nixen kívül - Thad volt.  Senki sem tudta hogy miféle szerzet, viszont a tipikus texasi stílusával egyből levett a lábamról. És a könyv fő humorforrása is ő volt.
A könyv második fele, és akkor Declan is kezdett nagyon emlékeztetni a Vámpírharc c. kötetre, Bowen volt az, aki "leányzónak" becézte Mariketa-t. És ez a csoportos erdőben való vándorlás is rátett egy lapáttal.
Declan hiába próbált változni, nekem akkor sem lett nagyon szimpatikus. Igen, már kezdett emlékezni, és a berserker módban való dühöngésének hála kicsit megkedveltem, de ennyi.
Regin pedig? Árnyéka önmagának. Gondoltam persze hogy nem mindig az a humoros és pajkos valkűr akinek mutatja magát, de itt... Mondjuk érthető volt.
A könyv végkifejlete és az átok megtörése cseppet csalódást okozott.
És Cole is meghazudtolta saját magát. Regin többször említette, hogy nem engedte meg magának, hogy Aidan-be beleszeressen. Ennek ellenére ezer évig várt rá, és hű volt hozzá. Declan csak árnyéka Aidan-nek, többször megkínozza, ennek ellenére beleszeret...
Na és Declan és a hallhatatlansága? Komolyan, el sem hittem. Eddig ez volt a leggyengébb megoldás, amit Cole kitalálhatott.
Jó nagy spoiler következik:
 Declan-t a szigeten leszúrta Malkolm Slaine. Mindenki úgy hitte hogy meghal, és Lothaire-vel alkut kötve Declan-t vámpírrá akarták változtatni. A Vall Hallban kiderült, hogy Aidan már hallhatatlan berserker, mert a szigeten megvívta a 200. csatáját. És mivel minden reinkarnációjában valamilyen módon birtokolt egy Wodenhez fűződő tárgyát, ezt Woden zászlaja alatt tette.
Nem is lenne ezzel gond, ha nem ez lenne az 5. reinkarnációja. Mert hogy előzőleg volt kalóz és katona is. Aidan-ként a berserkerek feje volt, és vámpírokra vadásztak. Szóval. Ezer év, és csak most nyert meg 200 csatát? Ezt nekem senki ne beszélje be.
Spoiler vége.
Ez elég nagy csalódásként ért. Másrészt, nagyon hiányoztak a régiek. Emma és Lachlain ezer éve nem mutatkoztak, csakúgy mint Kaderin és Sebastian. Cade-ről már nem is beszélve.
Örülök hogy újak is felbukkannak, de azért a régiekről sem kéne elfeledkezni Ms. Cole.
Még most is dilemmázom, hogy hány csillagos legyen a könyv. Mert igen, akciódús volt, olvastatta magát. De könnyen letettem, és nehezen vettem kézbe. Regin nem volt önmaga, és Declan... Sajnálom, de nem kedvelem.


2015. 11. 10.

Cassandra Clare - Bukott angyalok városa

Fülszöveg:
A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.

Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.

Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.


Borító: 5
Sorozat: A Végzet ereklyéi # 4
Eredeti cím: City of Fallen Angels
Kedvenc karakter: Jordan
Oldalszám: 392
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2011,2013,2014,2015




Bő két év telt el, mióta utoljára Clare könyvet fogtam volna a kezembe. Mi ennek az oka? A Pokoli szerkezetek első része tetszett, de valamiért nem folytattam. A Végzet ereklyéi pedig nekem ott ért véget, ahol kellett volna, és nem láttam értelmét a folytatásnak.
Ennek ellenére mégis csak folytatom a sorozatot, igaz, megkésve. A vélemények a könyvről nagyon megosztottak. Úgy döntöttem, ideje utánajárnom a dolgoknak.

Mivel hosszú idő telt, mióta az Üvegvárost olvastam, be kellett látnom, hogy nagyon sok mindent elfelejtettem. A lényeg megmaradt, de az apró utalások, vagy éppen Simon Jele értetlen pislogásokra késztettek. De sebaj, gondoltam majd belerázódom.

De ez nem történt meg. Szó se róla. Olvastatja magát a könyv. Viszont pont az hiányzott belőle, ami a húzóereje. Az Árnyvadászok világa és a fantasztikus karakterek.
Ebből semmit sem kaptam. A szereplők teljesen kifordultak magukból. Van, aki nem változott, és ugyan olyan buta, mint volt. Legnagyobb sajnálatomra viszont Jace olyan volt, mintha kiherélték volna. Ritka pillanat volt, amikor megcsillogtatta szarkasztikus humorát, pedig pont ezért szerettem meg. Magnus sem volt önmaga. Úgy éreztem, mintha egy szűrőn át láttam volna őket.

A történetről annyit, hogy az nagyon nincs. Sokat felejtettem, de annyi megmaradt, hogy a sorozat akciódús, humoros és izgalmas.
Itt minden volt, csak izgalom nem.
A könyv háromnegyede tipikus brazil szappanopera. Ki kivel van együtt, kivel csalta meg, és ki szenved totálisan feleslegesen.
Aki cseppet sem változott, az Izabelle. Ugyan olyan szúrós és tüzes, mint volt.

Az sem segített a helyzetemen, hogy a könyv nagyrészt Simon szemszögéből íródott. Soha nem voltak odáig érte, és itt sem könnyítette meg a helyzetet. Viszont pont az ő helyzete az, ami igencsak érdekes. Nem tartozik sehová, és nem is tudja, hogy hová tartozik. Kicsit értelmetlen, de így van. Vámpír, aki Jace-nek hála bírja a napfényt. A vámpírok kirekesztették, viszont hiába, az Árnyvadászokkal baráti kapcsolatban van, mégis egy szakadék választja el őket egymástól. Simon-nak meg kell küzdenie az éhségével is.
Attól függetlenül hogy Simon nem a kedvencem, érdekes szálak vannak kibontakozóban.

Mint említettem, a könyv nagy része totális tini dráma. Nem lett volna ezzel túl sok bajom, ha Clare jó pár akciót beiktat. De nem tette. Ehelyett ruhapróbákról, és partikról kellett olvasnom.

A szereplők sem kerültek közel hozzám. Clary semmit sem változott. Ugyan olyan buta, mint volt. Nem szerettem eddig sem, és ezután sem fogom. Azt gondoltam, mivel megkezdte a kiképzését, valamennyi ész szorul t belé. De nem.
Jace is kifordult önmagából. A szerelmi drámáknak köszönhetően olyan volt, mint egy pincsikutya.

Akiket nagyon hiányoltam, az Alec és Magnus. Főleg Magnus. Szerencsére a könyv közepe tájékán felbukkant, de nagyon keveset kaptam belőle.
Viszont pont ez volt az egyik legérdekesebb dolog a könyvben. Alec és Magnus szerelme, és párkapcsolati krízise. Hiszen Magnus halhatatlan. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük.

Aki viszont meglepett, az Jordan. Már az első pillanattól fogva szimpatikus volt. Remélem, a további kötetekben is fel fog bukkanni.

Akire fokozott figyelmet szenteltem, az Zakariás testvér. Belefutottam egy jó nagy adag spoilerbe vele kapcsolatban. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként is lett az, aki.
Valamint tetszettek az utalások Will-re, és az előzménysorozatra is.

Mivel a könyv nagy része dráma, nem vártam túl sok akciót a végére. De Clare meglepett, és mégsem. Meglepett, mert az utolsó fejezetek igazán akciódúsak, és drámaiak. Nem lepett meg, mert úgy éreztem, hogy a lerágott csontot akarja még egy kicsit rágcsálni.
Clary újfent megmutatta, hogy az esze csak dísznek van. Remélem a továbbiakban javulni foga helyzet.
Lilith említése jót tett a könyvnek. Az már nem, hogy ilyen könnyen vége van. Vagy talán mégsem?






2015. 04. 25.

Rachel Hawkins: Hex Hall

Fülszöveg:

Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.



Borító: 4,5
Sorozat: Hex Hall # 1
Eredeti cím: Hex Hall
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 270
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.04.29


Ez a könyv is már jó ideje szerepelt a kívánságlistámon. Olyan sok jót olvastam róla, hogy tudtam ezzel nagyon nem tudok mellélőni.
És végül is nem is tettem.
Sophie már az első oldalakon szimpatikus volt. A szarkazmussal engem már meg lehet győzni, és Sophie nem volt rest.
A szarkasztikus humora sokat lendített a könyvön.

Mindig is szerettem az olyan könyveket, ahol egyszerre több lény teszi tiszteletét. Itt ezt meg is kaptam. Hiszen Sophie - egy ismételten elrontott bűbájnak köszönhetően - a Hekate Hall-ban találja magát, ami a varázslények javítóintézete. Ide kerül minden fiatal Prodigium, aki nem tudja kezelni az erejét.
A könyv gyorsan olvasható, és jó pár klisével is találkozunk.
A Hekate Hall-ban a diákok ugyan úgy tanulnak, mint az átlagos diákok. És itt is vannak klikkek akik ugyancsak klisébe illőek.
Sophie nagy szerelme Archer iránt nekem nagyon instant love szagú. Alig beszélnek és Sophie máris "fülig belezúgott".

Archer-ből túl sok mindent nem látunk, de amit mégis, hát.. Nem vagyok elájulva tőle. A döntésképtelensége miatt már alapból fekete pontot kap.
Sophie nehezen illeszkedik be a Hex Hall-ba, főleg úgy, hogy az édesapja az egyik fő ember a világban. Természetesen erről a lány mit sem sejtett.

A könyvet olvasva nekem nagyon Vámpírakadémia érzésem volt. Nem csak azért, amiért egy iskolában játszódik. Nekem valahogy kevés volt a mágia, pedig ezt vártam a legjobban. Amikor szó esett egy mágikus tárgyról,vagy éppen felbukkant, akkor el voltam varázsolva. De mint említettem, nekem ez kevés volt.
Sophie kezdeti bakijai a varázslásban szórakoztató és elvárt volt. Tudtam, hogy valami sem stimmel vele. (Főleg úgy, hogy a folytatás fülszövegét is olvastam előtte.)

Alice felbukkanása ás tanításai jót tettek a történetnek, bár sejtettem, hogy nem minden ami fénylik. Már ami Alice-t illeti.

A végkifejlet tetszett, és az is, ami Archer-ről kiderült. Kellett ez a csavar, mert enélkül elég egysíkú lenne a történet.
Amit nem igazán értek még most sem, hogy mi szükség volt arra, ami Eloide-del történt...
Mindenesetre nem vagyok csalódott. Kicsit többet vártam, főleg Sophie-tól, és attól hogy démon. (Vagyis inkább csak negyed- mekkora csalódás...)
Sophie humora miatt mindenképpen érdemes elolvasni.Folytatni fogom a sorozatot, bár nem vesztem el az eszem, ha nincs a közelemben a folytatás.


2014. 04. 20.

Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A Kör

Fülszöveg:
Engelsfors. Egy apró, csodás kis város Svédországban, ahol hat lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve, hogy mindegyikőjükben ősi, ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik WC-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják, hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják, boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…


Borító: 4,5
Sorozat: Engelsform-trilógia # 1
Eredeti cím: Cirkeln
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 550
Kiadó: Geopen
Kiadás: 2012


Ez a könyv is nagyon régóta szerepelt a várólistámon. Karácsonyi ajándékként végre megszereztem a könyvet, de nem igazán éreztem indíttatást az olvasására.
Meggyőződésem volt, hogy kell egy bizonyos hangulat a könyvhöz, ami nekem eddig nem volt meg. Nem is tévedtem.
De sajnos még így is csalódást okozott a könyv.
Adott Engelsform városa. Egy lepukkant, isten háta mögötti hely, ahol semmi sem történik. De a tanév kezdetén az egyik mosdóban holtan találják az egyik diákot.
Ám vannak, akik úgy gondolják, hogy a fiú nem öngyilkos lett. Megölték.
Az egyik éjszakán különös erők vezetik ezeket a lányokat egy elhagyatott helyre, ahol kiderül hogy mindannyian boszorkányok. Mind a hatan Kiválasztottak, és nekik kell megküzdeni a gonosszal. Eredetileg heten voltak, de Elias - a meggyilkolt fiú - sajnos már nincs velük.
Mindegyik lánynak van valamilyen különleges képessége, kivéve Minnoo-nak. De erről később.
A könyv nagyon hosszú. Soha nem okoz gondot egy könyv hosszúsága, de itt egy kicsit megszenvedtem vele. Kezdjük azzal, hogy én másra számítottam. Mágiára, tanulásra és harcokra. Ehelyett a lányok magánéletébe nyertem bepillantást, és velük együtt sikerült néha egy-egy információmorzsát elcsípnem.

Bevallom a szerzőpáros szerintem eltájolta egy kicsit magát ezzel a hat főszereplővel. Túl sokan vannak. Sokáig meg sem tudtam különböztetni őket egymástól. Vannak akik több teret kaptak, és vannak akik semmit. Aránytalan az egész.
A könyv amolyan lassú víz partot most típus. Nincs pörgő cselekmény. Ehelyett kapunk rengeteg tini problémát, és rengeteg önbizalomhiányt.
Mind a hat lánynak nehéz élete van. Mindannyian önbecsülési gondokkal küzdenek. Minnoo túl komolynak és pattanásosnak látja magát. Rebecka hiába él boldog párkapcsolatban, evési zavarokkal küzd. Vanessa párkapcsolata nem felhőtlen, és az édesanyja valamint a nevelőapja mintha összeesküdtek volna ellene. Linnéa egyedül él egy rossz környéken, és nemrég veszítette el a legjobb barátját. Anna-Karin édesanyja alkoholista és rosszindulatú. A lány izzadós, pattanásos és tanyán él. Valamint mindenki őt spécizi ki magának. És ott van Ida. Őróla szinte semmit sem tudni. Csak annyit, hogy úgy tűnik hogy rosszindulatú és ő az iskola méhkirálynője.
Szóval a lányoknak megvannak a maguk bajai. Erre itt a "boszorkányság" amivel nem tudnak mit kezdeni. Na meg egymással sem.
A könyv folyamán a lányok nagyon lassan megismerkednek, és vannak akik összebarátkoznak. Ida-t kirekesztik, pedig számomra ő az egyetlen aki megmondja a valódi véleményét.

A könyv váltott szemszögű. Majdnem az összes lány életébe bepillantunk. Kivéve persze Ida-ébe.
Bevallom őszintén egyik lány sem lett a kedvencem. Van akit ki nem állhattam, vannak akik semlegesek, és van akit megkedveltem.

Mint mondtam túl sokan vannak a lányok, és a szerzőpáros nem riad vissza attól, hogy orvosolja ezt a problémát. Rebecka halála megrázza a lányokat, eldöntik hogy összefognak, de ebből végül nem lesz semmi. Mindenki meg a maga feje után, nem foglalkoznak a többiekkel, és ezzel csak a tettest segítik, aki egymás után megpróbálja levadászni a lányokat.

A legtöbb időt Minnoo fejében töltjük. Szegény lánynak úgy tűnik semmilyen képessége sincs, és ezért kirekesztettnek érzi magát. Ő a józan ész a csapatban, ő próbálja a lányokat összeterelni kisebb nagyobb sikerrel.
A boszorkányság nem kap túl sok szerepet a történetben. Persze a lányok az egyedi képességeiket rendre használják, de a képességük hátteréről és a Tanácsról semmit sem tudunk meg.
Anna-Karin, akit mindenki lenézett és bántott, a képességének hála ő lesz az iskola legkedveltebb lánya. A többiek ezt nem nézik jó szemmel, de a lányra semmi sem hat. Élvezi a rivaldafényt. Megmondom őszintén Anna-Karin-t ki nem állhattam. Persze értem hogy miért viselkedett így, de akkor is... Nekem túl sok volt ez a lány.

Nem megyek bele a többiek életének bemutatásába, mert az túl hosszadalmas lenne. Elég annyi, hogy a könyv végére a lányok megtalálják önmagukat, és végre egy csapattá válnak.

A gyilkos kiléte meglepett. Annyira normálisnak találtam őt, erre kiderül, hogy pont ő az. Pedig milyen szép pár lettek volna....

Ami nem tetszett, hogy a lányok nem őszinték egymással. Titkolóznak, mellébeszélnek. Nem bíznak egymásban. Valaki rájuk vadászik, de még így sem őszinték egymással. Sokáig nem is nyomoznak, ami kifejezetten zavart.
A mellékszereplőknek túl sok haszna nem volt. Nicolaus nagyon szimpatikus volt, de az égvilágon semmit sem tudtunk meg róla.

A végkifejlet viszont nagyon tetszett. A lányok végre összefognak, bíznak egymásban. És végre Minnoo képességére is fény derül. Nos igen, neki van a legdurvább képessége.
A könyv utolsó jelenetei, amikor az összes lány összegyűl a temetőbe a két halott társuk sírja előtt... Az nagyon tetszett. Amit nem igazán értek, hogy hogyan lehet, hogy Elias  - aki fiú - hogy lehet kiválasztott a hat lány mellett...

Összességében csalódás volt a könyv. Jobban vártam. Olvastatta magát, megvolt a maga szépsége, de én nem az ilyen lassú cselekményekhez vagyok szokva.
Valamint két részre tudnám osztani a könyvet. Van a fantasy szál, ami nekem elég gyenge, viszont az ifjúsági vonal kimagaslóan jó. Valósághű, nem túlírt. Majdnemhogy tökéletes.

Nem fogok rohanni megvenni a folytatást, de mindenképpen folytatni fogom a sorozatot.


2014. 02. 20.

Kresley Cole - A sötétség démona

Fülszöveg:
Kresley Cole – akinek regényei állandó szereplői a New York Times bestsellerlistájának – perzselően forró meséje egy vámpírvérrel fertőzött, kitaszított démonról és egy sebezhető, fiatal boszorkányról, akit a férfi megvéd mindenkitől – ha kell, még önmagától is.

EGY VESZÉLYES DÉMON, AKINEK NEM KÉPES ELLENÁLLNI…

Malkom Slaine: kínozza sötét múltja, gyötri a vámpíréhség, a védelmét élvező zöld szemű lány pedig a pusztulás szélére sodorja.

EGY ŐRJÍTŐ BOSZORKÁNY, AKIT A MAGÁÉNAK AKAR…

Carrow Graie: elrejti a bánatát, csak a következő bulinak és csínytevésnek él. Egészen addig, amíg nem találkozik egy kínlódó harcossal, aki érdemes rá, hogy megmentsék.

ÖSSZEZÁRVA EGY RETTENETES BÖRTÖNBEN…

Ahhoz, hogy Malkom és Carrow túlélje a kalandot, a férfinak szabadjára kell engednie a benne rejlő démont és vámpírt. Vajon amikor Malkom azzá a rémálommá változik, amelytől a saját népe is retteg, elveszíti-e a nőt, akiért teste-lelke eleped?



Borító: 5
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 8
Eredeti cím: Demon from the Dark
Kedvenc karakter Carrow, Malcolm
Oldalszám: 458
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. december


Az előző rész csalódást okozott. Kíváncsi voltam hogy Cole most mit alkot, hiszen ilyen párossal még nem találkoztunk. Az előző rész epilógusa igazán figyelemfelkeltő volt, szóval izgatottan vágtam bele ebbe a könyvbe.
Carrow-ot és még sok más halhatatlan elraboltak, és egy ismeretlen helyen raboskodnak. Csak annyit tudunk, hogy egy szigetre szállították őket, az erejüket egy különleges nyakperec segítségével elzárták, és kísérleteket végeznek rajtuk. Carrow egyik cellatársa Lanthe, aki Sabine húga. Már a Démonkirály csókjában felkeltette az érdeklődésemet, de ebben a részben aztán... Alig várom, hogy olvashassam Lanthe és Thronos történetét!
Carrow és mindenki más is próbál rájönni, hogy hogyan tudnának megszökni a börtönükből. De senki sem jár sikerrel.
Mint kiderült a Rend azért rabolta el a Szövetség különböző fajainak képviselőjét, hogy rájöjjenek, hogyan tudják őket legyőzni. A Rend különösen érdeklődik egy vémon iránt, és Carrow-ot bízzák meg azzal, hogy elhozza nekik ezt a vémont. Természetesen Carrow nem önszántából teszi ezt. Megzsarolják Ruby-val, a Boszorkányok Házának egyik gyerek tagjával.

Carrow egyik képessége, hogy észlelni tudja, hogy kivel fonódik össze a sorsa. Ruby-nál ezt megérzi, és úgy dönt hogy mindenáron elcsábítja ezt a vémont.
Carrow-ra mindig is kíváncsi voltam. Ebben a sorozatban a boszorkányok nagy party arcok a valkűrökkel együtt, így tudtam, hogy jól fogok szórakozni olvasás közben. Carrow eleinte Mariketa-ra emlékeztetett. Felfogásban és stílusban egyaránt. Viszont ahogy haladt a könyv, úgy változott Carrow is. Állítom, hogy a sorozat folyamán ő esik át a legnagyobb változáson. Az eleinte semmivel sem törődő, bulizó fiatal lányból a könyv végére egy felelősségteljes, érett nő válik.
Carrow eltökélte, hogy elcsábítja az ismeretlen vémon-t. Ennek érdekében el kell utaznia egy másik dimenzióba, ahol ez a vémon él.

Malkon Slaine teljes ellentéte Carrow-nak. Míg a lány előkelő származású, ő egy démonprostituált gyermeke. Nem tud se írni és olvasni, viszont a harchoz nagyon ért.
A könyv elején bebörtönzik, és egy gonosz varázsló Scarba-t csinál belőle. Ezek mesterségesen létrehozott lények. Malkom-ból aki mellesleg démon, egy vémont, azaz démon-vámpír hibridet csinálnak. Több megnevezése is van: vémon, vámon, vagy Nix után szabadon, démpír.
A történet cseppet sem unalmas. Engem a Vámpírharc-ra emlékeztet. Carrow egy új dimenzióban találja magát. A küldetése, hogy megtalálja Malcolm-ot. Ám arra nem számít, hogy ő a férfinek rendelt asszony.
A férfi olyan, mint egy barbár. Carrow elmenekül a férfi elől, de Malcolm követi, és jó udvarlóhoz illően vigyáz a lányra, és ajándékot is ad neki. Amolyan barbár ajándékot.

Carrow angolul beszél a férfihez, az viszont elfelejtette ezt a nyelvet, és csak démonul vagy latinul tud beszélni. A nyelvi korlát megnehezíti mindkét fél dolgát, de végül csak megértetik magukat a másikkal.
Kicsit féltem, hogy Cole hogyan fogja megoldani ezt a helyzetet. De rá kellett jönnöm, hogy Cole profi, és tudja hogy mit csinál. Imádtam olvasni mindkét fél gondolatát és beszólásait. Főleg úgy, hogy a másik nem is érti, hogy miről beszél neki az adott fél.
Malcolm eltökélt célja, hogy ágyba vigye aráját. Carrow tiltakozik ez ellen, főleg azért mert a férfi egy igazi barbár.
Míg eleinte Malcolm fekete hajú, a fürdés után kiderül, hogy az csak piszok, és valójában szőke, kék szemmel.

A kémia lassan indul be a főszereplők között, de később annál intenzívebb lesz. Természetesen szexről szó sem lehet közöttük, de ez nem gátolja meg őket. Pár napot töltenek együtt Oblivion-ban, és már ekkor is megvan a napi rutinjuk. Nem tudnak beszélni egymással, de így is megértik egymást.
Carrow erejére és annak forrására is fény derül. Igazán jól szórakoztam rajta.
Malcolm megbízik a lányban. Ezért is döbben meg nagyon, amikor aráját követve kiderül, hogy hazudott neki Carrow, és csapdába csalta. Megesküszik, hogy ezért a lány meglakol.

A börtönbe visszatérve megváltozik a hangulat. Míg az Oblivion-ban történteket felszabadulva, mosollyal az arcomon olvastam, a börtöni jeleneteket viszont szorongva, és feszültséggel tele.
Nem ért meglepetésként, hogy Declan Ádáz Aidan, Regin berserkerje. Az viszont megviselt, hogy egyik kedvenc valkűrömet, aki mindig vicces és tettre kész, most ez az alak megkínozza, és most árnyéka önmagának. Hogyan lesz ebből romantikus történet Ms.Cole? Mert az tuti, hogy nagyon nem szeretem Declan Chase-t.
Carrow-on kívül még Lothaire és Uilleam MacRieve is itt raboskodik. Az előző részben Lothaire ellopott egy aranygyűrűt, és most ennek is meglett a következménye.
La Dorada eljött, hogy visszaszerezze az elveszett gyűrűjét. Ennek következtében a rabok el tudnak menekülni a börtönükből.

A könyv egyértelműen bővelkedik kalandban, és túlélőtúrában. Malcolm mindegy melyik világban van, mindig talál módot arra, hogy egyszerűen éljen. A börtönben ismét elsajátította az angol nyelvet, és végre a valódi személyisége is felszínre került. Birtokló, morgó, de segítőkész. Persze ezt úgy teszi, hogy még véletlenül se tűnjön fel az embernek. Nagyon megkedveltem ezt a vémont.
A szigeten elszabadul a pokol. Minden halhatatlan kiszabadul a börtönéből, de ismerjük ezt a brigádot. Soha sem unatkoznak. La Dorada és a wendigók megnehezítik az életet a szigeten, de Malcolm ebben a káoszban is feltalálja magát.

Malcolm nehezen bízik meg bárkiben is. Ha valaki elárulja, akkor az meghal. De Carrow-nak ad még egy lehetőséget, bár maga sem tudja, hogy miért.
Míg hőseink az ismeretlen szigeten tengetik napjaikat, addig New Orleans-ban is zajlik az élet. Mariketa próbálja felkutatni barátnőjét, és segítsége is akad Conrad Wroth személyében. Nagyon kedvelem Conrad-ot, főleg mert ilyen őrült.
A végkifejlet nagyon tetszett. Carrow bebizonyította hogy igenis érdemes Malcolm bizalmára.
A Boszorkányok Házában összegyűl egy kis csapat a régi párosokkal. És persze amint Malcolm beteszi a lábát, egyből megindul a csetepaté.
Amiért haragszom Cole-ra az a könyv vége. Könyörgöm, miért így lett vége? Ettől csak még jobban várom Regin történetét. Már tudom hogy az sem lesz egy sétagalopp, szóval előre izgulok egyik kedvenc valkűrömért.
A könyv az egyik legjobb a sorozatban. Egyedül a Vámpírharc-ot nem előzte meg. Akciódús, humoros, szellemes és romantikus. Mindkét szereplőnek nehéz múltja van, de végül felülkerekednek azon is.

A fordítással is megvoltam elégedve. Végre egy Cole könyv, aminek a borítója és a fordítása is nagyon jó. A borító egyértelműen a sorozat legjobbja. És a fordítás is. Végre Nix visszakapta a Furva Klúgos nevét. Mariketa is a Várt helyett Hőn Áhított Mariketa lett. Regin is végre Ragyogó Regin lett, és az ara,ara maradt.
Teljes mértékben megvagyok elégedve a fordítással, és remélem, hogy a folytatásoknál is eltudom ezt mondani.
Remélhetőleg idén Regin és Lothaire kötetére is sor kerül. Már alig várom!


2013. 07. 13.

Cassandra Clare - Az angyal

Fülszöveg:
A mágia veszélyes
– de a szerelem még veszélyesebb!

Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.



Szerencsétlen könyvet még tavaly karácsonyra kaptam. Vagyis én akartam, megrendeltem, és ez lett a karácsonyi ajándékom. Utána pedig csak állt ott a többi Clare könyv mellett. Vettem más könyveket, olvastam őket, de ahányszor ránéztem erre a könyvre, nem kapott el az érzés, hogy én most akarom olvasni. De már eltelt 7 hónap, és most komolyan. Miért nem olvastam még el? Tegnap ültem a kedvenc fotelemben, és csak néztem a könyvet. Akkor sem volt olyan érzésem, hogy olvasni akarom, de valami hajtott, hogy olvassam el, hiszen az első pár mondatot már hónapokkal ezelőtt elolvastam, és hát Clare... Szeretem a könyveit a hibái ellenére is.
Ward könyveinek újraolvasása során megtanultam, hogy ne akarjak két sorozatot összehasonlítani, és keresni a hibákat benne. Úgy vágtam neki ennek a résznek is, mintha teljesen új lenne. (Na jó, azért ez nem volt olyan egyszerű, hiszen úgy hirdetik a könyvet, mint a Végzet Ereklyéi előzményei...) De megtettem minden tőlem telhetőt, hogy ne akarjam a két sorozat szereplőit egymáshoz hasonlítani.
És sikerült is, meg nem is. Will kivételével aki naaagyon hasonlít Jace karakterére, a többieket nem hasonlítottam senkihez. Mindenkinek megvolt a maga személyisége. Bár a Will és Jace hasonlóságot is ráfogom arra, hogy Herondale-ek.. (Igen Clare, ez egy kis kedvezmény tőlem neked)
Míg Clary (Végzet Ereklyéi) az idegeimen táncolt minden megszólalásával, Tessa egyáltalán nem. Kicsit naiv, és egy picit idegesített, hogy a fél könyvet csak azzal tölti el, hogy "Jajj, hol a bátyám", meglepő módon semmi bajom nem volt vele. Sőt, nagyon is megkedveltem.
De térjünk vissza a könyv elejéhez. Nagyon tetszett, hogy az Árnyvadászok őseiről olvashattam, és hogy hogyan alakultak meg egyes szerkezetek, amiket a Végzet Ereklyéiben előszeretettel használtak. Tetszett a 19. századi London, és úgy az egész könyv is. De valami hiányzott. Hiába imádom a Clare által megálmodott világot, nekem valami így is hiányzott. Nem kapott el az a jófajta érzés, mint amikor a Csontvárost olvastam. Egyszerűen csak olvastam, és meglepődtem, hogy nem kerül hozzám igazán közel egyik szereplő sem. Pedig a könyv humora valami isteni. És Will is tudja, mitől vigyorogjon az ember lánya. De mégis, volt valami, ami nem klappolt. Ma elolvastam a megmaradt oldalakat (kb a fél könyvet) és valahogy jobban tudtam azonosulni a szereplőkkel, beletudtam élni magam a helyzetekbe, és azt vettem észre, hogy jobban tetszik, mint tegnap. De még így is megmaradt a hiányérzetem.
A szereplők...Na igen. Will kitett magáért.Már az első oldalon megkedveltette velem magát. Rásüthetném, hogy egy az egyben Jace, de akkor hazudnék. Tény és való, hogy nagyon sok a hasonlóság köztük, de Will-nek is megvan a maga személyisége. Titokzatos, és szerintem nyersebb is, mint Jace. Amiért haragszom rá, az a könyv végén lévő jelenet miatt van, ami közte és Tessa között zajlik.
Tessa-ról már tettem említést. Érdekel, hogy mi is ő valójában. Rásütötték, hogy végül is ő egy boszorkánymester, de nem hiszek én ebben. Van itt még valami, csak még nem jöttem rá, hogy micsoda. (És ne feledkezzünk meg arról, hogy az Üvegváros-ban Tessa is felbukkan, bár nincs név szerint megemlítve)
Jem akarva, akaratlanul belopta magát a szívembe. Érdekesnek találtam, és olvasás közben azt vettem észre, hogy biz' én nagyon is szimpatizálok vele. Érdekelt, hogy miért olyan beteges, és Will miért viselkedik vele másképp, és amikor kiderült...Nagyon nem tetszik,hogy mi történt vele, de voltam olyan okos (remélem érzitek a szarkazmust) hogy belefutottam egy nagy spoiler-be vele kapcsolatban, és már csak azért is elolvasom ez a sorozatot is.

Will, Tessa és Jem

A többi szereplő.... Charlotte szimpatikus, Henry...Kicsit ügyefogyott, de kedvelhető. Egyedül Jessamine váltott ki belőlem ellenszenvet. De a könyv végére valahogy megbékéltünk egymással. Oh, és ott van Magnus, aki nélkül nem is lenne igazi a könyv, aki most egy kicsit visszafogta magát. És...Church... Nem tudom, hogy ő az a Church, vagy valami hagyomány lesz egy ilyen macskát tartani, mindenesetre örülök, hogy ő is felbukkant.
Maga a történet is nagyon tetszett, de valahogy nem ragadott magával. Érdekes volt a "mehanikus gépek" megoldás, és be kell vallanom, Clare engem is az orromnál fogva vezetett, hogy ki is az a bizonyos Magiszter. Kíváncsi vagyok, hogy még mivel fog előrukkolni a fő gonoszunk.
Összességében véve viszont cseppet csalódott vagyok, mert jobbra számítottam. Tetszett a könyv, olvastatja magát, a humor adott, és a romantika is hangsúlyosabb részt követelt magának, de nekem mégis hiányzott valami. Mindenesetre a sorozat további részeit is el fogom olvasni, mert az Árnyvadászok világából soha sem elég.


Értékelés: 4
Borító: 4,5
Sorozat: Pokoli Szerkezetek # 1
Kedvenc karakter: Will, Jem, Magnus Bane,
Oldalszám: 468
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás dátuma: 2012

2013. 05. 25.

Alex Flinn: Beastly - A szörnyszívű

Fülszöveg:
Szörnyeteg vagyok
Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém.
New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot.
Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik?
Elárulom.
Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen… szörnyeteggé.
Akarod hallani? Mered hallani?




Ígértem, hogy ma két bejegyzést hozok. Íme a második. Ez a könyv már.. Nem is tudom. Több mint két éve áll a várólistámon, de soha nem éreztem égető szükséget, hogy elolvassam.
A Könyvmolykézpő akciójának hála viszont eljött az idő, hogy megrendeljem és elolvassam.
Lévén, hogy a Szépség és a szörnyeteg modern kori változata, tudtam, hogy mit fogom olvasni, illetve mi lesz a történet vége. Ez általában elveszi a kedvemet, de most más volt a helyzet.
Nem szoktam olyan könyveket olvasni, ahol fiú az elbeszélő. Nem is tudom miért. Közelebb áll hozzám, ha egy lány/nő mesél. Itt viszont jobb volt, hogy Kyle/Adrian mesélt, mert így végigkövethettem a személyiség változását, ami nagyon tetszett.
Igazából az egész könyv, úgy ahogy van, nagyon tetszett. Bő 5 óra alatt sikerült is elolvasnom. (Idejét nem tudom, mikor volt már ilyen.)
Kyle tipikus gazdag ficsúr, a tipikus arroganciájával, gőgjével és lenézésével együtt. Láttunk már ilyen. Meg lehet érteni, miért lett ilyen. Lehetett volna más is, de akkor nem lenne belőle egy könyv.
Tetszett a változás, amin keresztül ment. Először a tagadás, hogy ilyen nincs. Aztán a modern orvosokba vetett hite, és a végén, az elfogadás. Tetszett, hogy hiába gubózott be, mindig talált pár poént, amit elsüthetett.
Az elszigetelés, amit magára vett jól visszaadta, hogy milyen helyzetben is van. Talált más elfoglaltságot, más hobbit, és a könyv végére egy teljesen más embert kaptunk, mint ami volt. Nem is tudok rá Kyle-ként gondolni. Ahogy bekövetkezett nála a változás, úgy lett Kyle-ból Adrian. A könyv végén már azt se tudtam, ki az a Klye. Adrian lett, és ezt helyénvalónak éreztem.
Lindy is szimpatikus volt. Főleg, hogy totálisan átlagos, így az ember lánya könnyen beleéli magát Lindy helyzetébe. Tetszett, ahogyan kialakult közöttük a szerelem, és a könyv nagyon jól rávilágít arra, amit a mai világban elfelejtünk: Nem a külső számít!
Kendra viszont csalódást okozott. Egy boszorkányt, de nekem minden eszembe jutott róla, csak az nem, hogy boszorkány. Inkább tündér keresztanya.
A mellékszereplők, Will és Magda is megkedveltették magukat velem. Magda kiléte cseppet meglepett, de ezen kívül elég kiszámítható volt a történet. De mint mondtam, egy cseppet sem bánom.
A borítót nézegetve nem igazán értettem, hogy miért ilyen… Átlagos. De a könyvet elolvasva rájöttem, hogy nagyon is illik hozzá.
Lévén, hogy már film is készült a könyvből ( amit még nem láttam, de tervezem) Klye-t inkább Alex Pettyfer-nek képzeltem, mint… Másnak.
Alex Flinn teljesen meglepett, nem hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni a könyv. Amint tudom, a következő kötetét is beszerzem. A Beastly nem egy világmegváltó könyv, de segít, hogy kilépjen az olvasó a hétköznapokból, és egy tündérmesébe léphessen…


Értékelés: 4
Borító: 3,5
Sorozat: Kendra Chronicles # 1
Kedvenc karakter: Adrian
Oldalszám: 266
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás dátuma: 2010

2013. 03. 06.

Cassandra Clare - Üvegváros

Fülszöveg:
Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron?
A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagysikerű sorozatának, A Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában.




Újraolvasás.
Jót tett nekem, hogy hagytam a sorozatot egy picit pihenni, mert ezt most ha nem is imádtam, de nagyon szerettem olvasni. Újraolvasás, de szinte alig emlékeztem belőle bármire is. A lényeg megmaradt, de olyan volt, mintha most olvasnám először.
Az előző rész nem tett rám túl nagy benyomást, pedig tudom, hogy mennyire jó a könyv. Itt nem voltam problémáim, mert szinte az első oldalaktól megvett magának a könyv.
Jót tett a sorozatnak a helyszínváltás, Idris és Alicante elég fontos az Árnyvadász mitológiában, és jó volt kicsit elszakadni New York-tól, bármennyire is imádom a várost.
A könyv olvastatja magát, szinte faltam az oldalakat. Izgalmas, humoros, akciódús és romantikus.
Egyszer az életben egyet kell értenem Stephenie Meyer-rel, mert én is imádnék ebben a világban élni. Több szemszögből olvashattam a könyvet, és be kell vallanom, örültem neki. Clary-vel eddig a részig túl sok bajom nem volt. Nem kedveltem, de nem is utáltam. Itt viszont nagyon megingott a képzeletbeli mérleg, mert szerencsétlen lányt ha lehetett volna, jól felpofoztam volna. Egyáltalán nem kedveltem meg, sokszor csak idegesített, és irritált a folytonos nyávogásával, és azzal a meggyőződésével, hogy neki mekkora nagy szerepe is van a háborúban, neki feltétlenül a középpontban kell lennie. Sokszor nagyon buta volt, a nyilvánvalót sem fogta fel, vagy vette észre. Fogalmam sincs, hogy Jace, az egyik legjobb karakter a sorozatban, akit imádok, mit lát ebben a lányban. Sokszor felmerült bennem ez a gondolat olvasás közben.  
A többiek is többet szerepeltek, volt jó pár új szereplő is, aminek csak örülni tudtam. Sebastian már a kezdetektől esélyes volt rá, hogy az egyik kedvencem legyen, és nem is okozott csalódást. Remélem, a következő részekben ismét feltűnik, nem szeretnék elbúcsúzni az egyik kedvenc szereplőmtől.
Az Alec-Magnus „szálat” egyszerűen imádtam. Ahányszor felbukkantak csak vigyorogni tudtam. Magnus-on meg főleg. A sorozat legjobb karaktere, még Jace-t is lepipálja.
Clare a Jace-Clary szálat viszonylag elég hamar megoldotta, és szinte meg sem lepődtem rajta. Második olvasásra feltűntek azok a mondatok, amiken első olvasásra átsiklottam. Kicsit megkavarta a szálakat Clare, hogy akkor Jace kicsoda, kinek a fia, de végeredményben könnyen rá lehetett jönni. Jace is hozta a formáját, imádtam minden megmozdulását. Na jó, azt nem, hogy szerelmes Clary-be, mert komolyan mondom, fogalmam sincs, mit lát benne…
A háborúra készülődés remekül megvan írva, csakúgy, mint az új szövetség az Alvilágiak és az Árnyvadászok között.
Simon-t kicsit jobban megkedveltem, de még így sem mondatom azt, hogy nagyon jóban lennénk.
Valentine-t nem győzöm dicsérni. Igaz, hogy ő a főgonosz, de annyira összetett, számító, manipulatív szociopata, hogy Clare tényleg dicséretet érdemel. 
Amikor még nem lehetett tudni, hogy Clare tovább folytatja a sorozatot, én akkor azt mondtam, hogy tökéletes lezárása ez a könyv egy remek trilógiának. Imádom ezt a világot, a karaktereket, a könyv humorát, remélem, hogy nem kell csalódnom a folytatásban.
Úgy gondolom, hogy írhatnék még szinte egy regényt, hogy a könyvben mit szerettem, mi tetszett, de inkább csak annyit mondok: Olvassátok el, mert megéri!

Értékelés: 5
Borító: 5*
Sorozat: A Végzet Ereklyéi # 3
Kedvenc karakter: Magnus Bane, Jace, Sebastian, Luke
Oldalszám: 504
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás dátuma: 2011

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...