Moning-mánia

Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve...

Sherrilyn Kenyon

Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven....

Széthullott Birodalom

És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura...

Fekete Tőr Testvériség

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől...

Nalini Singh

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül.Melyiket szeretem jobban?Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szellem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szellem. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. 08. 18.

Amanda Stevens - A ​birodalom

Fülszöveg:
A halottlátó temetőrestaurátor, Amelia Gray egy újabb megbízatást kap, ami majdnem az életébe kerül.
Ezúttal ugyanis egy tó mélyére süllyedt ódon temető női kísértetei kérik a segítségét, miközben a látszólag csendes kisvárosban feltűnik a Gonosz, és ördögi tervet eszel ki…





Borító: 4,5
Sorozat: Sírkertek Királynője # 2
Eredeti cím: The Kingdom
Kedvenc karakter: Amelia, Angus
Oldalszám: 376
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2013




Szinte napra pontosan két éve olvastam az Örök kísértést. Azóta eltelt némi idő, de a kedvem a sorozathoz cseppet sem lankadt. Sajnálom, hogy a Kiadó nem folytatja a 3. rész után a sorozatot. Remélem változni fog a véleményük.

Az írónő tud valamit. Igaz ami igaz, az előző rész eseményeire nem igazán emlékszem, de a könyv hangulatát nem tudtam elfelejteni. Mint az előzőekben, itt is csak úgy sugárzott Amelia magánya, és - ha mondhatok ilyen - a temetőkben megszokott " nyugalom van, de tudod hogy ez csak a látszat" hangulat. Ez az, amit nagyon szeretek ebben a sorozatban.

Amelia hónapok óta nem találkozott Devlin-nel, és pont kapóra jött, hogy az új munkája Asher Fall-ba szólítja. De amit ott talál, az még őt is megdöbbenti...

Mindig is imádtam a kisvárosi hangulatot. Itt, ebben a könyvben pont az árnyoldalával találkozhatunk. Asher Fall egy elszigetelt, szó szerint szellem város, ahol a kívülállókat nem tűrik meg. Szinte olyanok, mintha belterjesek lennének. Ebben a városban az Asher család az úr, és Amelia-nak több köze van hozzájuk, mint szeretné.

Azért is tetszett ez a kötet annyira, mert olyan, mintha Amelia két temetőt restaurálna egyszerre. Ott van az "új" Thorngate temető, és ott van a víz alatti, "régi" Thorngate.



Amelia ahogy beteszi a lábát a városba, egyből tudja az olvasó, hogy valami nagyon nem stimmel. Nem tudjuk mi, de valami nagyon nem jó dolog folyik abban a városban.

Viszont egy jó hír, hogy Amelia egy imádni való, hűséges, egyben kicsit csúf kutyára is szert tesz. Angus-t egyből a szívembe zártam, és reméltem hogy az írónő nem lesz kegyetlen.

A kötet két részre osztható, ami majd a történet végén egybeforr. Ott van maga a temető és a története, valamint ott van Amelia titokzatos múltja. Ebben a részben mindenre fény derül, és Amelia-val együtt, az olvasó is csak döbbenten tud pislogni.

Ebben a részben Devlin nem szerepel, de őszintén szólva cseppet sem hiányzott, Még most sem értem, hogy miért rajong Amelia ennyire a férfiért.
A könyv közepén elkönyveltem magamban, hogy az írónő nem remekel a romantikus érzelmek ábrázolásában. Míg az misztikus, szorongó érzelmeket fantasztikusan ábrázolja, a romantikával gondjai vannak. Viszont Thane akcióba lendült, és változtatnom kellett az álláspontomat. Nem a romantikus érzelmek terén gyenge az írónő, hanem Amelia és Devlin nem passzolnak.
Mert hogy Amelia és Thane egy igen jó páros...lehetett volna.


Úgy éreztem, hogy minden összefügg, és nem csak Amelia a paranoiás. Követték, megfélemlítették, és a furcsa paranormális események csak rontották a helyzetet.
El sem tudtam képzelni, hogy mi lesz a könyv végén. Ki és mi akarja hogy Amelia eltűnjön onnan?
És itt jött el a könyv egyik legnagyobb csavara. Megismerjük Amelia múltját, és születésének körülményeit. Most már érti az olvasó, hogy Amelia szülei miért is voltak olyan távolságtartóak.
A végkifejlet tetszett. Az egész könyv hátborzongató, és én ezt kifejezetten imádtam. Az írónő remekül ért ahhoz, hogy sugalljon dolgokat, amitől még misztikusabb lesz a történet.

Kíváncsi vagyok, hogy a következő részben mi vár még a Sírkertek Királynőjére, és visszatér-e valaha Asher Falls-ba...




2014. 10. 18.

Kami Garcia: Unbreakable – Törhetetlen

Fülszöveg:
Miután Kennedy Waters holtan találja édesanyját, fenekestül felfordul az egész élete. Az ideig meg sem fordul a fejében, hogy a világot valójában a sötét szellemvilág lényei irányítják. Erre akkor döbben rá, amikor egy ikerpár, Jared és Lukas Lockhart betörnek Kennedy szobájába, és elpusztítják azt a veszélyes szellemet, amelynek a lány megölése lett volna a feladata. A testvérektől tudja meg, hogy édesanyja egy titkos ősi szervezet, a Légió tagja volt, melynek célja és feladata a világ megvédelmezése egy bosszúszomjas démontól. És a szervezet öt tagját ugyanazon az estén gyilkolták meg. Most Kennedy-nek kell átvennie anyja szerepét a Légióban, hogy fényt derítsen az igazságra, és hogy életben maradjon. Két másik Légió-tag, Csuhás és Alara segítségével a fiatalok azt a fegyvert keresik, amivel elpusztíthatják a démont. Útjuk során a démon általa irányított szellemekkel is felveszik a harcot.


Borító: 5*
Sorozat: Légió # 1
Kedvenc karakter: Csuhás
Oldalszám: 269
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.06.13 / 2014.07.25


 Nagyon sokáig gondolkodtam, hogy kell-e nekem ez a könyv. Nem sok vélemény (blog) van róla, ha mégis akkor mind nagyon pozitív. Túlságosan is. Én pedig úgy vagyok ezekkel a véleményekkel, hogy nem minden arany, ami fénylik.
Végül annyira feltüzeltem magam, hogy mégis megrendeltem. Megbántam-e? Nem. Jobbra számítottam? Igen. Csalódtam? Nem igazán.

Mint ahogy a fülszöveg is írja, Kennedy holtan találja az édesanyját a saját lakásukban. Már a halála körülményei is furcsák, mivel a lány úgy talál az anyjára, hogy a macskájuk rajta fekszik. Másnap valami álmában megtámadja a lányt, és mint kiderült, a macskáját megszállta egy bosszúszellem, akiknek "jó" szokásuk megölni az embereket.
Kennedy-t egy ikerpár, név szerint Jared és Lukas mentik meg, és elmagyarázzák, hogy miért is vannak ott, és miért kell a lánynak velük tartania.
A fiúk azt állítják, hogy Kennedy a Légió tagja, és az a feladatuk, hogy egy démont elpusztítsanak, akivel már több száz éve harcol a Légió.
Kennedy hiszi is meg nem is a dolgot, de nincs más választása. A fiúkkal tart...

Nagy reményeim voltak a könyvvel kapcsolatban. Viszont nem azt kaptam, amit vártam. Talán én vagyok azon kevesek egyike, akik még semmit sem olvastak az írónőtől, így összehasonlítási alapom sincs.
Nem rossz, de lehetne jobb is.
Ami nagyon a regény mellett szól, hogy iszonyatosan olvastatja magát. Nem bírtam letenni. Ha mégis, akkor alig vártam, hogy kézbe vegyem.
A könyv cselekménye és szereplői nagyon hasonlítanak más művekhez. Sokan a Supernatural-hoz (Odaát) hasonlítják. Nos, van benne ráció.
Viszont nekem inkább nagyon Cassandra Clare szagúra sikeredett a könyv.
Adott egy fiatal lány, aki semmit sem tud az őt körülvevő "másik" világról. Hirtelen egy támadás során belekeveredik ebbe a világba. Nem a legokosabb, rengeteg hibát vét és imád és tud is rajzolni, és ez is a fegyvere. Ismerős egy kicsit, ugye?

A Légió több tagja is hasonlít Clare karakteréhez. Itt van nekünk egy ikerpár. (Oké Clare-nél ilyen nincs)
Jared és Lucas. Jared a fekete bárány, aki mindent elront, mégis jobban kedvelik az emberek. Lucas amolyan csendes típus. Okos és udvarias. A legjobb barát a szomszédból, ha tetszik.
Alara, a csapat második lány tagja először egy tüskés, és hűvös lány, aki nem bízik senkiben a fiúkon kívül. Persze egy idő után megenyhül, és igazán barátságos lesz.
Valamint itt van a legérdekesebb szereplő - az én személyes kedvencem - Csuhás. Egy fiatal, 15 éves srác, aki bármiből összetákol valami használható fegyvert.

A fiatalok feladata megtalálni az úgynevezett Váltó darabjait, amivel állítólag elpusztíthatják Andras-t, a démont. Segítségül az őseik naplója szolgál.

Bevallom nőiesen, a kötet közepéig az ikreket nem tudtam elvonatkoztatni egymástól. Ugyan olyannak tűntek. A megnyilvánulásaik és a stílusuk is.
A regény egyik legnagyobb gyengesége - szerintem - a felszínesség. Felszínesen érintjük a dolgokat. A karakterek nem igazán tudtak kibontakozni, a szerelmi szál nekem teljesen instant. Nem a rossz módon, mert nem volt "jajj meghalok nélküled szerelem". Inkább volt értelmetlen, mert nem értettem hogy hogyan is alakult ki a szerelem a két szereplő között. Természetesen a szerelmi háromszög is befigyel, bár ezt sem értettem.
A fiatalok egyik helyről utaznak a másikra, és keresik a Váltó darabjait. Persze ez sem zajlik zökkenőmentesen. És épp ez a bajom. Túl egyszerűen találták meg a darabokat, a harci jelenetek - ha voltak - hamar lezárultak.
Egyszóval. Hiába pörög a könyv,  mégis, felszínesen voltak érintve a dolgok.
De mint említettem, hiába a sok hiba, iszonyatosan olvastatja magát a könyv. Egy egyszerű történet, nem kell többet látni benne, mint ami.
A végkifejlet valamilyen szinten sejthető, és igazság szerint nekem hiányzik még pár fejezet a könyv végéről.
Kennedy-vel kapcsolatban. Mondhatni egy tipikus YA hősnő. Nem az eszéért fogjuk szeretni, de nem is annyira butácska. Van hova fejlődnie, kíváncsi leszek, hogy mi fog még vele történni.

Nem voltam elájulva a könyvtől, de első kötetnek jó volt. A folytatást biztos hogy olvasni fogom, mert a téma és az írónő stílusa is tetszik. És még a borítóról szót sem ejtettem. Imádom!

A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretik a szellemes könyveket, illetve odavannak Cassandra Clare köteteiért. Mert bárki bármit mondd, nagyon is sok hasonlóság van a két írónő könyve között.


2014. 09. 13.

Nora Roberts - Nyugvópont

Fülszöveg:
Már csak Shane, a gazdálkodó van „pártában”, de ő sem sokáig. Megérkezik dr. Rebecca Knight, a zseniális eszű városi kutató, aki műszerekkel szeretné mérni a polgárháborús lelkek jelenlétét. Kiderül, hogy ő is különösen fogékony az ilyesmire, és a fiúk nagyanyjával van lelki kapcsolatban. Shane tagadja a szellemek létezését, de csak azért, mert túlságosan is fájdalmas számára az „emlékezés”, ő ugyanis a nagypapa „reinkarnációja”. Aztán persze egymásra találnak…



Régi értékelés: 5
Borító: 3,5
Sorozat: A MacKade Fivérek # 4
Eredeti cím: The Fall of Shane MacKade
Kedvenc karakter: Rafe, Devin, Shane, Regan,
Oldalszám: 384
Kiadó: Harlquin
Kiadás: 2006


Újraolvasás.
A MacKade Fivérek az egyik kedvenc sorozatom az írónőtől. Végre sikerült az összes kötet beszereznem, így semmi sem akadályozhatott meg abban, hogy újraolvassam Shane kötetét is.
Nagyjából emlékeztem rá, hogy mi történik a könyvben, hiába több év telt el, mióta először olvastam.
Először is. A fülszöveg teljesen spoileres, és minden benne van, ami a könyvben történik. Egyetlen apró eltérés van. Shane nem a nagyapja reinkarnációja, hanem a dédapjáé.

Shane mindig is közel állt hozzám. Ő a legfiatalabb MacKade, de ez nem gátolja meg abban, hogy úgy viselkedjen, mint a testvérei. Vonzza és szereti is a nőket. Tisztelettel bánik velük, de nem akar komoly kapcsolatot. Mindene a farm, és ezt már gyerekként tudta. Mindig is magáénak érezte a földjét, és ez soha nem is változott.
Shane elég bohókás, vicces, elbűvölő és édes. Ezekkel a szavakkal tudnám a legjobban jellemezni őt. Már Rafe kötetében megkedveltem, és ez a saját kötetében sem volt másképp.
Rebecca viszont fejtörést okozott. Egyszerűen nem tudtam vele mit kezdeni. Regan barátnője, és azért érkezett a városba, hogy a hobbijának hódoljon. Vagyis a paranormális jelenségeket kutatja. Igazi kis csodabogár, akinek több diplomája van. Teljesen sablon karakter, láttunk már ilyet. Egész életében tanult és az életet távolról sem ismeri. Mindent logikusan közelít meg, és ezzel Shane-t az őrületbe kergeti.
Rebacca karaktere egyáltalán nem fogott meg. Volt, hogy azt éreztem hogy végre egy hullámhosszra kerülünk, de valahogy mégsem történt meg. Furcsa egy karakter. Maradjunk annyiban, hogy nem sikerült megkedvelnem. Mondhatni hidegen hagyott.


Miközben persze a főpáros próbál egymásra találni, addig máshol zajlik az élet. Roberts ebben a kötetben lezárja a "szellemes" szálat, és mindenre fény derül. Valamint a többi MacKade életébe is bepillanthatunk. Ezek a nők úgy szülik hegyre halomra a gyerekeket, mintha kötelező volna. Regan és Cassie is szült még egy gyereket, valamint Savannah éppen a kötet közepén ad életet a második gyerekének. Rebecca pedig a könyv végén jelenti be, hogy gyereket vár.
Szóval MacKade-ekből nem lesz hiány.
Szerettem a fivérekről olvasni, és a közös jelenetiekről. Imádom a Roberts féle nagy családokat. A hangulata megvan ezeknek a könyveknek.
Viszont Rebecca valahogy nem illett ide. Nem tudom miért, de így van. Sőt, ahogy egyre többet gondolok a regényre, annál nyilvánvalóbb, hogy el lett kapkodva, és úgy érzem, hogy össze lett dobva. Sokkal többet, és jobban vártam.
Valamint a reinkarnációs szál is vérzik pár sebből. Shane és Rebecca is látta John és Sarah szellemeit. (Dédszülők) Viszont ők ezeknek a személyeknek a reinkarnációik. Nem akarok belemenni, de ennek így nincs semmi értelme. Valamint amikor kiderült, hogy Rebecca csak 25 éves, enyhén szólva is megdöbbentem. Valahogy az az érzésem volt, hogy minimum 30 felett jár.
Az erotikus jelenetekkel túl sok bajom nem volt, csak az első együttlétükkel. Nem hiszem el, hogy Rebecca semmiféle fájdalmat nem érzett, amikor elveszítette a szüzességét. (Egy kis realitást, könyörgöm!)

A végkifejlet is össze lett dobva, csakúgy, mint az egész regény. Nem éreztem magam elvarázsolva, mint Rafe vagy Devin köteténél. Elég gyengére sikeredett az egész kötet, pedig tényleg jobbat vártam.
A szerelmi szálat sem igazán értettem, elég kidolgozatlannak tűnik.
Maradjunk annyiban, hogy nem ez a legjobb MacKade kötet, hiába imádom Shane-t. Hiányzott belőle valami, és Rebecca sem vett le a lábamról. Viszont Roberts szépen végigvezette a szellemes szálat, ezen a négy köteten keresztül.
Időről időre visszafogok térni a MacKade fivérekhez, hiszen hiába, van pár hibája a sorozatnak, mégis egy pillanat alatt el tudnak bűvölni ezek a zöld szemű bajkeverők.


2014. 08. 17.

Amanda Stevens - Örök Kísértés

Fülszöveg:
A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak.

John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya.

A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között…



Borító: 5*
Sorozat: Sírkertek Királynője # 1
Eredeti cím: The Restorer
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 366
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2013.03.01.



Nagyon régóta kívánságlistás volt nálam ez a könyv, és már bánom, hogy ilyen sokáig halogattam az olvasását. Először a borító varázsolt el, de a történet sem nagyon maradt alul.

Amelia Gray igen szokatlan foglalkozást választott magának. (Vagy az választotta ki őt?! ) Temetőrestaurátorként dolgozik. Az a feladata, hogy a régi, elfelejtett és elhanyagolt temetőket a régi állapotába állítsa vissza. Charleston fullasztó hőségében meg is kezdi az Oak Groove temető helyreállítását. Vagyis kezdené, ha nem találtak volna egy friss holttestet a temetőben...

Bevallom, hogy alábecsültem Amelia munkáját. Én is abba a tévhitben éltem, mint mások. Elég ki és lepucolni a sírokat és a temetőt, és kész is a munka. Nos nagyon tévedtem. Rengeteg kutatómunkát igényel ez a szakma. Sőt, inkább ez teszi ki az oroszlánrészét a munkának. Nagyon tetszett, hogy Amelia nem egy tucat hősnő. A munkájából és a képességéből adódóan átszövi őt a magány, de mégis okos és talpraesett. Mondhatni olyan, mint egy hétköznapi nő. Lehet hogy pont ezért szimpatizálok vele.
Gyerekkorában látott először szellemet, és az édesapja intelmeivel élni az életét. Amit eddig soha nem szegett meg.


" Soha ne vegyél tudomást a holtakról.
Soha ne tévedj messzire a megszentelt földtől.
Nagy ívben került azokat, akiket kísértenek.
Végezetül, ne kísértsd a sorsot! "


Igen ám, de felbukkan John Devlin nyomozó, aki szakértőnek kéri fel Amelia-t az ügyben. És igen. Devlin-t kísértik a holtak szellemei. A felesége, és a lánya.
Amelia élete fenekestül felfordul, amint Devlin belép az életébe. Nem elég hogy megszegi az egyik szabályát, ráadásul valaki rá vadászik és vele üzen a rendőröknek.

Nagyon érdekelt a könyv és a téma. Egy temetőrestaurátor, aki látja a szellemeket? Először azt hittem, hogy valamiféle Szellemekkel suttogó utánzatot fogok olvasni, de szerencsére erről szó sincs.
Az írónő stílusa nagyon tetszett. És a szellemeket is sokkal realistábban ábrázolta, mint azt általában szokták.
A történet elég hullámzó. A könyv feléig lassan hömpölyög, olyan információkkal elrejtve, amit csak a könyv olvasása során értünk meg. De mégsem zavaros. Viszont a könyv közepétől hirtelenjében beindulnak a dolgok, és zajlanak az események. Ezután ismét lelassít az írónő, és vissza. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, fogalmam sem volt, hogy az írónő mit tervez, mit akar kihozni a könyvből. De éppen ez tetszett benne a legjobban. Amelia-val együtt én is csak vártam, és sodródtam az eseményekkel.

Amelia éli a biztonságos, és unalmas életét. De ahogy halad a könyv, rá kell jönnie, hogy valami megváltozott. És ennek bizony meglesznek a következményei.
Amit nem igazán értettem, az a szerelmi szál. Elég kiforratlannak és kicsit instantnak  tűnt. Amelia hogyan, és miért kezdett el ennyire vonzódni Devlin-hez? Mert erre utaló jeleket nem igazán láttam. Ő is megjegyzi, hogy hirtelen elkezdte vonzani a férfi, és ő sem érti miért. Viszont nem kaptunk semmi szenvedés, már ami a szerelmi szálat illeti. Devlin tiltott gyümölcs, és a kapcsolatuk sokáig megrekedt a plátói szinten. Amivel nincs is baj.

A könyvben sok titokra fény derül, de még több kerül elő. Ki és miért gyilkolja meg az áldozatokat, és miért pont Amelia-n keresztül üzen? Valamint a szellemek miért viselkednek másképp, mint szoktak?
A könyv olvasása során megkapjuk a válaszokat. Az írónő remekül keveri a hétköznapi és paranormális szálakat. Szinte természetesnek hat, ahogy Amelia elkezd nyomozni a képességét használva.Amint felbukkan egy kérdés, szinte véletlenszerűen talál összefüggést egy korábbi kérdésével.
Szinte nem is tudtam, hogy ki az elkövető. Természetesen megvoltak a magam gyanúsítottai, de az írónő jól átvert.
A végkifejlet nagyon tetszett. Pörgős, izgalmas, hátborzongató. A tettes indokai viszont mindent vittek. Az írónő tökéletesen beillesztette a paranormális szálat a cselekménybe.

Amelia szülei, viszont nem vettek le a lábamról. Se az apja, se az anyja nem tettek rám túl jó benyomást. Azt várná az ember, hogy mivel az apja is hasonló képességekkel bír majd segít Amelia-nak, és felvilágosítja. Ehelyett nem csinált semmit. Az édesanyja meg teljesen elzárkózott tőle, és titkolózik. Kíváncsi vagyok, hogy miről akart beszélni Amelia-val.
Amit még kiemelnék, az Próféta. (Akik olvasták a könyvet, érteni fogják.) Nagyon érdekes karakter, és ami kiderült róla...! Elismerésem az írónőnek.

Az könyvben van valami, ami azonnal rabul ejti az olvasót. A temetők, a gyilkosságok, a szellemek és a hátborzongató lények, amikről még nem tudunk...
Le sem bírtam tenni a könyvet. Köszönhető ez Amelia-nak, akit nagyon hamar sikerült megkedvelnek. És részben Devlin-nek is, aki a maga titokzatos személyével kezd elvarázsolni. De a legjobban mégis a kísértetek, a különös és furcsa dolgok fogtak meg a könyvben. Valamint a hangulat.
Nem ilyen pararomance könyvekhez vagyok szokva, viszont Amanda Stevens már félig levett a lábamról ezzel a könyvvel. Ide nekem a folytatást!


2013. 10. 02.

Jeaniene Frost - Az első vércsepp

Fülszöveg:
Éjszaka a halandók nem érezhetik magukat biztonságban. Denise MacGregor jól tudja ezt, hiszen a legjobb barátnője a félvámpír Cat Crawfield, és a nő már többet vesztett, mint amit egy átlagember elviselni képes. A családja múltját titkok övezik, és egy démon már prédának jelölte ki Denise-t. Ám a túlélése most egy halhatatlantól függ, aki viszont csak arra vágyik, hogy megízlelje a nőt. Ez a halhatatlan pedig nem más, mint Bones barátja, Spádé, az erős, titokzatos vámpír, aki évszázadok óta bolyong a földön, és most védelmeznie kell a veszélyben lévő csábos halandót még azon az áron is, ha ezzel meg kell tagadnia önnön mivoltát. Bármennyire vágyik is Denise-re, Spádé tudja, le kell győznie sóvárgását, hogy együtt szállhassanak szembe a lidércnyomással. Máskülönben, amint lehull az első vércsepp, mindketten elvesztek.


Borító: 3,5
Sorozat: Night Huntress World #1; Cat és Bones - Complete World # 5
Eredeti cím: First Drop of Crimson
Kedvenc karakter: Ian, Bones, Cat
Oldalszám: 396
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2012


Nem is tudom, hol kezdjem. Csalódást okozott ez a könyv. Pozitívat és negatívat egyaránt.
Páran nehezményezték, hogy a megszokott Cat & Bones kötet helyett most Denise és Spade kötete jelent meg anno, de ha jobban megnézzük, akkor kiderül, hogy ha sorrendben olvassuk a könyveket, akkor ez következik. Utána Mencheres kötete, és végül a megszokott párosé.

Sokáig gondolkodtam, hogy kell-e nekem ez a könyv, szeretném-e elolvasni. Hiszen tény, hogy egyik szereplő sem áll hozzám közel. Denise konkrétan hidegen hagyott, Spade pedig... A viszonyunkat legjobban Phury-éhoz (J. R. Ward) tudnám hasonlítani. Úgy ahogy kedvelem, de nem érdekel, mi játszódik le a fejében.
Ezzel eljutottunk oda, hogy olvasva mások értékelését is, rájöttem, hogy Denise-el még bajok lesznek. Szinte mindenki csak szapulta, én pedig elbizonytalanodtam.
De nem számított, nem szeretek előítéletes lenni. De sajnos a könyv 30. oldalánál járva rádöbbentem, hogy a legjobb indulattal is maximum 4 csillagot kaphat tőlem.
Denise konkrétan idegesített. Ő kereste fel Spade-t, erre mindenért nyavajgott, hisztizett, durcáskodott és egyebek. Logikátlan volt, a belső monológja is abból állt, hogy ő mennyire nem szereti, hogy mindig hátrahagyják a harcokban, miért kell neki elmenekülni, tud ő segíteni. Édesem, inkább csak hátráltatnád őket, de ha halálvágyad van, én nem ellenkezem...
Spade-ra pedig rá sem ismertem. Mivel váltott szemszögű a könyv, Spade fejébe is bekukkanthattam, de amit ott találtam... Az első oldalakon már magában káromkodott, önző volt és...Egyáltalán nem annak a finom és segítőkész úriembernek nézett ki, mint amit eddig mutatott. De ahogy haladt a történet, visszatért a megszokott önmagához.
Szóval, ha a szereplőket nem igazán sikerült megkedvelnem, jön a logikus következtetés, hogy a történetet sem szívleltem. Pedig pont az ellenkezője történt. Mert maga az alapsztori az nagyon tetszett. Érdekes volt ez a démonos szál, és a nyomozás, kutatás még jobban.
A könyvet egyértelműen Ian, Cat és Bones vitte el a hátán. Amint Ian felbukkant, valahogy felpörgött a történet, és faltam a lapokat. Mindig is oda meg vissza voltam a pasasért, úgyhogy egy nagy piros pontot kap Ms. Frost. Az is tetszett, hogy hiába, Cat-ék itt csak mellékszereplők voltam, de nem vették el a fő párostól a sztorit. Megmaradtak a háttérben.
Fordulatos, humoros és akciódús a kötet, az tény. A fő páros nem igazán nyerte el a tetszésemet, de a történet annál inkább. (Ezért is vagyok bajba, a csillagozást illetően...Mert hiába, Ian felbukkanása után remek a könyv, de ott könyv eleje, és Denise...)
Amit nehezményezek, hogy Denise milyen hamar túl tette magát a férje halálán, és milyen hamar kezdett új kapcsolatba. Számomra ez egyáltalán nem hihető. Spade is megjegyezte, hogy neki 10 évbe telt túltenni magát a volt szerelmén.
Amit még kiemelnék, hogy Spade múltjába is betekintést nyerhettünk, kiderült, miért és hogyan került össze Bones-al és Ian-el. Ez tetszett, mert Bones konkrétan soha nem mondott semmit.
A fordítással most nem volt különösebb bajom, azon kívül, hogy a ghoul-ok most a halottevőkké avanzsáltak. Először elsiklottam efelett, azt hittem, valami új faj, vagy hasonló. De amikor Rodney és a halottevő egy mondatba került, akkor esett le, hogy tulajdonképpen miről van szó. De viszont az tetszett, és remélem ez a következő kötetekben is így marad, hogy ha egy új vámpír felbukkant, akkor az eredeti angol neve mellett ott lesz a magyarra lefordított is.
A végkifejlet is tetszett, végre Denise a talpára állt. Viszont az epilógus teljesen felesleges volt.
A borító...Már múltkor említtettem, hogy örülök az eredetinek, annak már nem, hogy Ms.Frost hogyan tudta az írni a könyv köszönet nyilvánításába, hogy :
"Óriási hálával tartozom Thomas Egnernek a lélegzetelállító borítóért."
Szó se róla, tényleg lélegzetelállító, csak nem olyan módon, mint ahogy Jeaniene képzeli. A pasi arcát simán kitakartam volna, mert ocsmány. Ha ezt nem nézem, akkor tényleg szép a borító.


2013. 01. 19.

Kresley Cole - Vámpírvér

Fülszöveg:
Néomi Laress, a híres táncos, gyilkosság áldozata lett. Túlvilági erők birtokosaként, de az élők számára láthatatlanul kísért otthonában, elriasztva a betolakodókat, mígnem találkozik egy könyörtelen halhatatlannal, aki felébreszti szenvedélyét.
Hogy ne tehessen kárt másokban, fivérei elhagyatott kastélyházba börtönzik Conrad Wrotht, a félelmetes vámpírt. Ám ott egy megfoghatatlan lény még mélyebbre taszítja az őrületbe. A vámpírban vágy ébred a nő iránt, de még ha sikerül is elnyernie Néomit, az őt üldöző sötét erőktől nem szabadulhat…





Újraolvasás.
A decemberi nagy olvasói dömping hatására a január kész szenvedés nálam az olvasások terén. Egyetlen könyv tudott kicsit kiszakítani ebből az állapotból, de utána visszatért a válság. Kétségbe is estem, mert rengeteg könyv van, amit olvasni akarok, de egyszerűen most nem érdekel semmi, nem élvezek olvasni semmit. Ezért is tértem vissza egy kicsit a mangák világába, mert ott legalább jól éreztem magamat. De tegnap valahogy kedvet kaptam ehhez a könyvhöz, és végre megint élveztem olvasni.
Cole-t főként a humora miatt szeretem, de itt most elég keveset kaptam belőle. Első olvasáskor itt kezdtem kicsit elpártolni tőle, mert az előző kötet nálam abszolút favorit, ez viszont első olvasáskor nem érte el nálam a szintet.
Molyon mégis 5 csillagot kapott tőlem. Fogalmam sincs hogy miért. Szerintem csak a lojalitás miatt. De visszatérve a könyvhöz.
Tetszett. Két éve olvastam, de teljes homály volt a történet. A párosítás is elég érdekesre sikeredett. Egy őrült vámpír és egy szellem. Mit lehet ebből kihozni? Nos, elég sok mindent.
Mint említettem, itt kevesebb volt a humor, a szereplők szinte ismeretlenek, de mégis hamar megkedvelhetőek. A Wroth fivérek mindig is jelen voltak a sorozatban, viszont Conrad-ról nem sok szó esett. Kíváncsi voltam rá, és nem okozott csalódást. Azt hiszem, nekem a fivérek közül ő a kedvencem. A könyv elején tényleg egy őrült volt, de Néomi-nak köszönhetően szépen lassan kezdett magához térni. És végre az első szűz férfi is felbukkant. Azt hiszem, ez is hozzásegítette, hogy ennyire megkedveljem. Conrad-nak elég nyers a stílusa, a gyilkoláson kívül nem ismer mást, szóval eléggé megmosolyogtatott, amikor új dolgokat próbált ki.
Néomi-t is elég hamar megkedveltem, de a könyv végére kicsit csappant a szimpátiám. Tetszett, hogy sokszor francia szavakat használt. Hiába, a felét sem értettem, de nekem mindig is a gyengém volt, amikor egy-két szót bármelyik karakter a saját nyelvén használ.
Nagyon érdekes volt, hogy most tényleg a két főszereplőn volt a hangsúly. Ismerkedtek, beszélgettek, titkokat árultak el egymásról, látták egymást a legrosszabb pillanataikban is.  
Fizikailag lehetetlen volt érintkezniük, mégis érezni lehetett közöttük – jobb szó híján – a kémiát.
Ami viszont kicsit nem tetszett Néomi és Conrad kapcsolatában, hogy amikor már Néomi emberi testet kapott, mást sem csináltak, csak szexeltek. Oké, be kell hozni a lemaradást, de ne essünk túlzásba. Beszélgetni is alig beszélgettek, pedig nekem ez nagyon tetszett a könyv elején.
Nix is képviseltette magát elég sokszor, főleg neki köszönhető a könyv humoros oldala. Imádom az ősvalkűrt, a kedvencek között is a kedvencem.
Visszatérő szereplőkből sincs hiány, mert a kedvenc farkasom (Bowen) is szerephez jutott, és a kedvenc boszorkányom (Mariketa) is. Emellett ott vannak a Woede fivérek, szóval nincs ok panaszra.
A Wroth fivéreket viszont hiányoltam egy kicsit. A könyv elején elég sokat szerepeltek, de nem éreztem, hogy tényleg ott lennének. Utána egyszer csak felszívódtak, a könyv végén Conrad kiszabadítja őket, minden szép és jó, mindenki mehet a dolgára. Ez nem nagyon tetszett, több családi részt akartam. És még most sem vagyok kibékülve azzal, hogy a Wroth családot visszahozzák a múltból. Nagyon ellene vagyok, ez van.
A végkifejlet elég ütősre sikeredett. Sőt, nagyon ütősre. Kíváncsi voltam, hogyan lesz megoldva Néomi „örökléte”. Érdekes megoldást választott Cole, de azt hiszem, fogunk még ettől cifrábbakat is kapni.


Értékelés: Régi: 5; Új: 4
Borító: 3,5
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 4
Kedvenc karakter: Nix, Bowen, Mariketa, Cade, Regin 
Oldalszám: 406
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2010

2012. 12. 08.

J. R. Ward - Sóvárgás

Fülszöveg:
Hét főbűn. Hét lélek, akiket meg kell menteni. Egy újabb harc, amelyben mindent megtörténhet. Isaac Rothe egy titkos szervezet katonája. A múltja sötét, a jövője komor. Miközben egy bérgyilkos vadászik rá, rács mögött találja magát. A sorsa Grier Childe, a lélegzetelállítóan szép védőügyvédnő kezében van. Isaac ellenállhatatlan vonzódására az ügyvédnő iránt sem a hely, sem az idő nem alkalmas. És ekkor Jim Heron még el sem mondta neki, hogy a lelke veszélyben van. Isaac belekeveredik egy bűnös játékba azzal a démonnal, aki mindig Jim nyomában van, és el kell döntenie, vajon katona lelke hisz-e benne, hogy a gonosz ellen az egyetlen fegyver csakis az igaz szerelem lehet…


Újraolvasás.
Múlt héten újraolvastam a Kapzsiságot, és annyira tetszett, hogy alig vártam, hogy megszerezzem ezt a részt is. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz újraolvasni. Mivel az előző rész meglepően nagyon tetszett, azt vártam, hogy ez is annyira elvarázsol, mint a Kapzsiság.
De csalódnom kellett. Nem hasonlítgattam a Fekete Tőr Testvériséghez. Inkább azt vártam, hogy az előző részben megismert Jim és csapata közel kerül hozzám. De ez sem sikerült.  Jelenleg úgy érzem, hogy ez eddig a legrosszabb Ward könyv. Phury (Fekete Tőr Testvériség) kötete sem tett anno rám túl nagy hatást, de ez… Nagyon csalódott vagyok, mert tényleg szeretni akartam, és fáj a szívem, hogy egy Ward könyvről így kell beszélnem.
A történet egyáltalán nem ragadott magával. Nincs meg benne az a dinamika, ami annyira jellemző Ward-ra. Sőt, egyáltalán nem éreztem, hogy az egyik kedvenc írónőm könyvét olvasom. Csak akkor, amikor a szereplők káromkodtak. Akkor felbukkant egy halvány reménysugár, de amilyen gyorsan feltűnt, olyan gyorsan távozott is.
Egyik szereplőnek sem sikerült közel kerülnie hozzám. Pedig én annyira próbálkoztam. Isaac is csak azért volt szimpatikus, mert olyan udvarias volt. Semmi több. Greir eddig a leggyengébb női karaktere Ward-nak. Nem váltott ki belőlem semmilyen érzelmet. Semleges maradt. Nem éreztem a személyiségét sem. Egyszerűen… Tényleg semleges maradt számomra.
Túl sok szereplő bukkan fel a könyvben, túl sok a szemszög, és mindegyik karakter a maga útját járta. A könyv háromnegyedénél éreztem, hogy a szereplők útjai végre találkoznak. Addig viszont… Elvoltak egymás mellett, mindenki a saját gondjaira koncentrált, pedig Jim-nek meg volt a feladata. De ő sem törte magát, hogy a helyzet magaslatán álljon.
Jim sem került hozzám közelebb, mint amire számítottam. Sőt, el is távolodott. Nem mutatott magából túl sokat, és ez nekem így a 2. kötetnél kicsit kevés. Azt hittem, hogy most, hogy tudja, mi a feladata, arra fog törekedni, hogy meg is oldja. De alig szerepelt a könyv háromnegyedéig. Túl sok dolga igazából nem is volt, mert Isaac maga oldotta meg a dolgot.
Kicsit becsapva is érzem magam emiatt, olyan volt, mintha Ward elfelejtette volna ezt a „lélekmentős” vonalat, és a könyv végén jutott eszébe, hogy hoppá, nem jó irányba halad a történet, és valami démoni dolgot be kéne szúrni, mert ez így elég langyos. És tényleg az volt. Nagyon langyos. Kezdjük azzal, hogy nem is Isaac-et kellett volna „lélek menteni”. Ezt így majdnem a könyv végén beszúrni kicsit durva volt.
Igazából semmi extra nem volt Isaac és Grier kapcsolatában. Úgy értem, rám nem tettek semmiféle nagy hatást. Vártam, hogy mikor következik be a nagy durranás, de semmi ilyesmi nem történt. A könyv elején még bizakodtam, mert tetszett, ahogy kialakult közöttük valamiféle kapcsolat, de utána már kevésnek bizonyult a dolog.
Kicsit zavaros volt az is, hogy Matthias mit keres a hullaházban. A Kapzsiság úgy ért véget, hogy Matthias a temetőben kukkant be a koporsóba, és kész. Itt viszont sehol nem volt megemlítve Jim temetése, és ez a hullaházas látogatás végképp összezavart.
A könyv végét nem igazán érzem befejezettnek, jó lett volna, ha Ward beszúr egy epilógust.
Viszont az előző kötetben megemlített szőke hajú lány – Sissy-, akit Devina lakásán találtak Jim-ék, ismét felbukkant, és van egy olyan érzésem, hogy van valami jelentősége ennek is.
Adrian is kezd szétcsúszni, vele kapcsolatban is van egy elméletem, de majd meglátjuk, hogy mi lesz.
Nagyon nem tetszik, hogy ennyire leminősítem ezt a könyvet, mert tényleg annyira akartam szeretni. De úgy érzem, hogy Ward ezt csak összedobta. És tud ő ettől sokkal, de sokkal jobban is írni. 


Értékelés: Régi: 4,5; Új: 3,5
Borító: 4,5
Sorozat:  Bukott Angyalok # 2
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 622
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2010

2012. 11. 29.

Nora Roberts - A szabadság íze

Fülszöveg:
Devin MacKade seriff csak a távolból figyeli gyermekkori játszótársa, Cassie Connor házasságát, amely egyáltalán nem mondható tökéletesnek. Joe Connor elvesztette a munkáját, és minden dühét, megaláztatását a feleségén és két gyermekén vezeti le. A seriff nem tehet semmit mindaddig, amíg Cassie hozzá nem fordul segítségért. Végül ez a pillanat is elérkezik, s az elgyötört asszony egyedül marad kislányával és fiával. Shane lassan ráébred, hogy nem csak sajnálatot érez iránta…


Újraolvasás.
Nagy nehezen sikerült ezt a kötetet is megszereznem. Meg volt körülötte a mizéria, de ez most lényegtelen.
Ma belelapozgattam, de végül úgy döntöttem, hogy elolvasom. Devin mindig is szimpatikus volt nekem. Ő az egyetlen a MacKade-ek közül, akiben látszik a megfontoltság. Végül is éppen ezért kedvelem ennyire. Elbűvölő volt az önuralmával, a gyengédségével, és a mondhatni, félénkségével. Nagyon megkedveltem Devin-t.
A könyv hangulata is nagyon tetszett. Már az elején azzal indít Roberts, hogy bemutatja, hogy milyen is egy kisváros. Olvasás közben elfogott a honvágy, mivel tudom, milyen egy ilyen helyen élni. Ahol mindenki ismer mindenkit, ahol futótűzként terjed a pletyka, és mindenki hamarabb tud meg mindent, mint az, akivel valóban történt a dolog. Szóval a könyv hangulata nálam csillagos ötös.
A történet mondhatni egyszerű. Adott két főszereplő, akiket már az előző részek alatt megismertünk. Ismerjük a háttértörténetüket, szóval túl sok meglepetés nem vár ránk. Senki se várjon egy eget rengető alkotást, de kikapcsolódásnak tökéletes. Én nagyon jól szórakoztam olvasás közben.
Mint említettem, egyik főszereplő sem ismeretlen számunkra. Cassandra élete már Rafe kötetétől fogva a szemünk előtt zajlott. Akkor sikerült megkedvelnem őt, de itt még szimpatikusabb lett számomra. Ahogy Jared is említette a könyvben, tökéletes egyetemi tanulmányt lehetne írni Cassie életéből.
Cassandra kezd talpra állni, bár még mindig megijed mindentől. Azt hiszi, hogy Devin csak azért foglalkozik vele, mert seriffként ez a kötelessége. Párszor nagyon naiv volt, de ezen nem lepődtem meg.
Devin-t nagyon megkedveltem. Annyira türelmes és gondoskodó volt. Kincset ér, ez nem vitás. Engem megvett magának, az biztos. Tetszett, hogy annak ellenére, milyen nyugodt, mégis érződik benne a MacKade-ekre jellemző magabiztosság és vadság. Tetszett, amikor a többi MacKade-el csak úgy poénból leálltak verekedni.
Nagyon örültem, hogy a többiek is feltűntek, és nem csak pár mondat erejéig. Picit hosszabb idő telt el Jared kötete óta, és kicsit meg is lepődtem, hogy már Regan-nak, és Savannah-nak is megszületett a gyereke. Még mindig nem értem, hogy Savannah miért viselkedett olyan gonoszul Devin-nel az előző részben. De igazság szerint nem is nagyon érdekel.
A könyvben fellelhető némi akció. Amin nem is lepődtem meg. Gondoltam, hogy Joe kiszökik a börtönből.
A szellemes szálat is tovább csavarta Roberts. Még mindig tetszik ez a szál, és megtudhattunk itt is pár új dolgot az akkori szereplőkről.
Shane megmarad ugyanolyan vigyorgó bolondnak, aki volt. De én így kedvelem. Alig várom, hogy az ő kötetét is a kezem közé kaparintsam.
Zárójelben megjegyezném: A könyv fülszövegének utolsó mondatában elírás történt. Nem Shane ébred rá a dolgokra, hanem Devin. És sajnos ez a könyv hátlapján is így van feltüntetve…


Értékelés: Régi: 5; Új: 4,5
Borító: 3
Sorozat:  A MacKade Fivérek # 3
Kedvenc karakter:  Rafe, Shane, Devin,
Oldalszám: 368
Kiadó: Harlequin
Kiadás dátuma: 2005

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...