Moning-mánia

Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve...

Sherrilyn Kenyon

Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven....

Széthullott Birodalom

És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura...

Fekete Tőr Testvériség

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől...

Nalini Singh

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül.Melyiket szeretem jobban?Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: angyal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: angyal. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. 01. 02.

Nalini Singh - Archangel's Legion

Fülszöveg:
Angels are falling from the sky in New York, struck down by a vicious, unknown force.

Vampires are dying impossibly of disease.

Guild hunter Elena Deveraux and the Archangel Raphael must discover the source of the wave of death before it engulfs their city and their people, leaving New York a ruin and Raphael’s Tower under siege by enemy archangels.

Yet even as they fight desperately to save the city, an even darker force is stirring, its chill eyes trained on New York…and on Raphael. Rivers of crimson and nightmares given flesh, the world will never again be the same…


Borító: 5*
Sorozat: Angyali vadász # 6
Kedvenc karakter: Raphael, Elena, Illium, Aodhan
Oldalszám: 384
Kiadó: Jove
Kiadás: 2013



 Mai napig nem értem, hogyan lehet az, hogy az írónőt még senki sem karolta fel.
Fantasztikus történetekkel ajándékoz meg minket, és a szereplők sem mindennapiak.

Nagyon hiányzott már, hogy a fő párosról olvassak. El sem hittem, míg nem azon kaptam magam, hogy szinte falom a könyvet, és régi ismerősként köszöntöttem őket.
Nem igazán emlékszem arra hogy mi is történt az Angyaltáncban. Annyi megmaradt, hogy Caliane felébredt, és Lijuan sem normális.

Ha az eddigi kötetek akciódúsak voltak, akkor ez még azokon is túltesz.
Már a könyv elején meghűlt bennem a vér. Nem azért mert olyan rossz volt, hanem mert Nalini már az elején bekeményített.
New York egéből nem csak a madarak, de angyalok is hullottak. Egyre több furcsa természeti jelenség követi egymást, és a Tanács tagjai is újabb erőkre tesznek szert.

A kötet elején lévő úgynevezett Aláhullás megadta a háborús, és drámai hangulatot.
Érezhető hogy valami készül, és mindenki Lijuan-ra tippel. Ha ez nem lenne elég, egy furcsa kór tizedeli a vámpírokat, ami a himlőhöz hasonlatos.
És persze ott van a fő páros is, és aktuális problémáik.

Röviden: Az olvasó egyáltalán nem unatkozik. Nalini mesterien adagolja az izgalmakat.
Nehéz a könyvről írni, hiszen olyan sok minden történik.
Hiába, Elena Raphael párja, mégis most kezdi feldolgozni, hogy ez mivel is jár. Raphael párjaiként kezelik, és erőt merítenek belőle is. Igazán jó volt erről is olvasni.
Egyre hangsúlyosabb a halhatatlansággal kapcsolatos problémák is. Teljesen megértettem Elena érzéseit. Nehéz lehet elfogadni, hogy míg Elena él, addig a barátai megöregednek és meghalnak.

Elena és Raphael kapcsolata igazán egyedi, és ennyi kötet után sem unom őket. Mindketten változtak az első kötet óta. Ennek ellenére Raphael ugyan olyan arrogáns és hűvös tud lenni ha kell. Egyszerűen imádom ezt az arkangyalt.
Elena is vét hibákat, néha ugyan azt, de tanul belőlük.

Nagy piros pont az írónőnek, hogy a Hetek tagjai is bőven kivették a részüket a történetből. Illium-ot mindig is imádtam. Most egy kicsit komolyabb volt mint azt megszoktuk, de hozta azt, amiért imádjuk. Nalini pedzegeti hogy egyszer arkangyal válhat belőle. Akarom is meg nem is, hogy így legyen.
Aodhan szerencsére egyre több szerephez jut. Örülök annak, hogy kezd megnyílni, hiába lesz ez egy hosszú folyamat.
Naasir-ra valamiért nem emlékeztem. Hamar megkedveltem, és fogalmam sincs hogy mi is lehet valójában. Nagyon várom, hogy a saját kötetét elolvassam.
A többiek elég kevés szerephez jutottak. Hiányoltam Jason-t, de a kötet előrehaladtával egyre többet szerepel. Méreg és Galen ha csak virtuálisan, de megmutatták magukat.

Nagyon tetszett, hogy Nalini nem felejtette el a novellákból megismert Nimra-t. Ha csak említés szinten, de felbukkant. Valamint az Ősöreg arkangyal, Alexander neve is egyre többször bukkan fel. Kíváncsi leszek, hogy az írónő mit tervez vele kapcsolatba.
Nalini valamiért nagyon elhanyagolja a többi arkangyalt. Elijah, Neha, Lijuan elég sokat szerepelnek a sorozatban, de a többiek szinte semmit. Jó lenne, ha Nalini ezt orvosolná.

Nagyon mérges voltam az írónőre, hogy minden arkangyal új képességeket nyert, csak Raphael nem. Hátborzongató dolgok történtek New York-ban, de új erőre nem tett szert.
Viszont a könyv végére megbocsájtottam. Érdekes, és halálos új "képességet" kapott, ha még kezelni nem is nagyon tudja.
A könyv vége, illetve a csata fantasztikus volt. Izgultam ahogy az kötelező. Hiába, tudtam hogy a fő párosnak baja nem lesz, mégis drukkoltam nekik.
Megható volt, ahogyan Raphael és az emberei kitartottak egymást mellett, hiába, Lijuan mindent elkövetett hogy megtörje őket.
Nem akartam hogy vége legyen a könyvnek, legszívesebben máris újraolvasnám.

Ennek ellenére van hibája a könyvnek. Nekem már sok volt a szex a páros között. Valamint a Jeffrey-vel való dolgok is ugyan ott tartanak és ugyan úgy, mint az első részben.
Ennek ellenére kötelező elolvasni a Nalini fanoknak. Úgy gondolom, hogy a hibáival együtt is a legjobb könyv a sorozatból!

Visszaolvasva az értékelésemet úgy érzem, hogy csak a töredékét adja vissza a könyvnek. De Singh az egyik, akinek a könyveiről nem tudok értelmes értékeléseket írni.
Nagyon remélem, hogy idén valamelyik kiadó lesz olyan jó, és felkarolja az írónő sorozatait, mert vétek veszni hagyni az írónő munkásságát!




2015. 12. 31.

Nalini Singh - Angyalárny

Fülszöveg:
Az éjfélszín szárnyú Jason az árnyak között érzi otthon magát. De amikor India arkangyalának, Nehának férjét holtan találják a palotájában, a kémmester kénytelen kilépni a fénybe. Egy arkangyal őrült haragja ugyanis szörnyű pusztítást végezhet a világban, Jasonnek pedig meg kell találnia a gyilkost, hogy ezt megelőzze.

De Neha bizalmának ára van: a kémmesternek az arkangyal vérvonalához kell kötnie magát, véresküt kell tennie Mahiya hercegnőnek. A lánynak, aki szörnyű titkokat hordoz a szívében, és már senkiben sem bízik meg. Legfőképpen nem egy ellenséges kémmesterben.

A gyilkos után kutatva Jason és Mahiya egy évszázados rémálom közepébe cseppen. A váratlan szenvedély feltámadó, fekete vihara pedig mindkettejüket magával ragadja… könnyen lehet, hogy a halálba.


Borító: 4
Sorozat: Angyali vadász # 5
Eredeti cím: Archangel's Storm
Kedvenc karakter: Raphael, Elena, Jason, Méreg
Oldalszám: 446
Kiadó: Egmont
Kiadás: 2013



Újraolvasás.
A minap volt arról szó Gretty blogján, hogy mennyire elhanyagoljuk a régi kedvenc sorozatainkat. És milyen igaz!
Ha nem is teljesen, de részben csatlakozom ehhez a megmozduláshoz ezzel a könyvvel, mutatva, hogy Nalini Singh írónőt nem felejtette el a molytársadalom, és milyen jó volna, ha folytatnák a sorozatait.

Másfél éve olvastam először ezt a könyvet. Nem is állt szándékomban újraolvasni, de Jason nem hagyta hogy otthagyjam.
Történt ugyanis, hogy csak beleolvastam a könyvbe...1 óra múlva még mindig csak olvastam, és úgy döntöttem, ha Jason ennyire megakarja - ismét - mutatni magát, akkor én bizony nem állok ellen.

Nagyon szeretem ezt a sorozatát az írónőnek. A Hetek tagjai is mind külön egyéniségek. És hiába, olvastam már ezt a részt, még mindig el tud varázsolni.
Az előző rész nem tett rám olyan mély hatást, de Jason és a könyve tettek arról, hogy ismét a szívembe zárjam az egész bagázst.

Jason Indiába indul, hogy kiderítse, hogy India arkangyalának, Neha-nak a társát ki ölhette meg. Véresküt köt Neha utolsó rokonával Mahiya-val, és megkezdi a nyomozást. Arra viszont nem számít, hogy Mahiya nem csak egy mezei hercegnő, és több áll a gyilkosságok mögött, mint azt gondolták volna...
Jason kémmester, és ehhez minden adottsága megvan. Mind külső, mind belső. Nagyon kevés embert enged magához közel, és nekik sem fedi fel valódi érzéseit. Olyan ő, mintha két világ között lenne. Ott van, de mégsem.

Nem vártam tőle olyan erős érzelmi megnyilvánulásokat, mint a többiektől. Ő amolyan csendes vihar. Nem is illett volna hozzá más.
Nagyon érdekel Jason története. Miért és hogyan lett olyan, amilyen.
Az írónő lassan adagolta a múltjával kapcsolatos dolgokat, és a könyv végére teljesen megértjük, miért olyan zárkózott.

Jó volt ismét elszakadni New York-tól. Egyrészt jót tett a sorozatnak a váltás, másrészt ismét bepillanthattunk egy újabb arkangyal udvarába.
Neha nekem mindig is szimpatikus volt. Tudom hogy nem egy szent, sőt, de mégis szimpatizálok vele.
Itt hozta azt, amit vártam tőle. Hol kegyetlen arkangyal volt, hol pedig egy igazságos uralkodó.

Mahiya-tól nem tudtam, hogy mit várjak. Hercegnő, szóval mit várhatunk tőle. Viszont Jason párja lesz, szóval olyan rossz nem lehet.
És meg kell mondjam, Mahiya igazán meglepett. Nyílt titok az udvarban, hogy ő Eris és Nivriti lánya. Ez azért kellemetlen, mert Eris Neha társa volt, míg Nivriti Neha testvére.
Neha ennek ellenére felnevelte Mahiya-t, de amit elérte a felnőtt kort, megismerte az arkangyal dühét.
Azért gondolná az ember, hogy Mahiya mindent elveszített, és egy életunt, megkeseredett nő válik belőle.
Viszont pont az ellenkezője történt. Mahiya egy kedves, és okos nő, aki tudja hogy mit és mikor lehet.

Nagyon érdekes, viszont jó párost alkotnak Jason-nel. Az egymásra találásuk nem volt olyan intenzív mint Elena és Raphael-é, de ez nem is illene hozzájuk.
Jason nem a szavak embere, viszont a tetteivel nem egyszer kinyilvánította, hogy vonzódik Mahiya-hoz.
És míg a páros ismerkedik, az udvarban egyre több gyilkosság történik.
Már olvastam a könyvet, és hiába, sok dologra nem emlékeztem, az nyilvánvaló volt, hogy ki áll a háttérben.

A hetek többi tagja is felbukkant, elég Méregre gondolni. Igazán kedvelem őt, jó volna, ha saját történetet kapna. És ott volt Aodhan, akiről szinte semmit sem tudunk.

Ami viszont nem kellett volna, az Dmitri és Honor szála. Igen, érdekes volt az esküvőjük, és az, hogyan is válik vámpírrá valaki, de teljesen kizökkentettek a jeleneteik.

A végkifejlet igazán ütősre sikeredett. Kíváncsi lennék, hogy Nivriti hová fejlődött, és mi lesz a sorsa.
És míg a testvérpár saját háborújukat vívják, globális szinten is történnek dolgok. Elég arra gondolni, hogy Caliane pár rész óta ismét ébren van, vagy Lijuan erejére, és annak továbbfejlődésére.

Az epilógus megmelengette a szívemet. Jason ha szavakkal nem, de a dalával biztosította Mahiya-t arról, hogyan érez iránt.
Ez illik hozzá, és egyáltalán nem hiányoltam, hogy szavakba öntse az érzéseit.

Igazán jó volt ismét kézbe venni ezt a részt. Hiányzott már Nalini stílusa, és ez a sorozat is.
Nagyon remélem, hogy valamelyik kiadó felkarolja az írónőt, mert vétek lenne veszni hagyni egy ilyen jó sorozatot!



2015. 11. 10.

Cassandra Clare - Bukott angyalok városa

Fülszöveg:
A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.

Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.

Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.


Borító: 5
Sorozat: A Végzet ereklyéi # 4
Eredeti cím: City of Fallen Angels
Kedvenc karakter: Jordan
Oldalszám: 392
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2011,2013,2014,2015




Bő két év telt el, mióta utoljára Clare könyvet fogtam volna a kezembe. Mi ennek az oka? A Pokoli szerkezetek első része tetszett, de valamiért nem folytattam. A Végzet ereklyéi pedig nekem ott ért véget, ahol kellett volna, és nem láttam értelmét a folytatásnak.
Ennek ellenére mégis csak folytatom a sorozatot, igaz, megkésve. A vélemények a könyvről nagyon megosztottak. Úgy döntöttem, ideje utánajárnom a dolgoknak.

Mivel hosszú idő telt, mióta az Üvegvárost olvastam, be kellett látnom, hogy nagyon sok mindent elfelejtettem. A lényeg megmaradt, de az apró utalások, vagy éppen Simon Jele értetlen pislogásokra késztettek. De sebaj, gondoltam majd belerázódom.

De ez nem történt meg. Szó se róla. Olvastatja magát a könyv. Viszont pont az hiányzott belőle, ami a húzóereje. Az Árnyvadászok világa és a fantasztikus karakterek.
Ebből semmit sem kaptam. A szereplők teljesen kifordultak magukból. Van, aki nem változott, és ugyan olyan buta, mint volt. Legnagyobb sajnálatomra viszont Jace olyan volt, mintha kiherélték volna. Ritka pillanat volt, amikor megcsillogtatta szarkasztikus humorát, pedig pont ezért szerettem meg. Magnus sem volt önmaga. Úgy éreztem, mintha egy szűrőn át láttam volna őket.

A történetről annyit, hogy az nagyon nincs. Sokat felejtettem, de annyi megmaradt, hogy a sorozat akciódús, humoros és izgalmas.
Itt minden volt, csak izgalom nem.
A könyv háromnegyede tipikus brazil szappanopera. Ki kivel van együtt, kivel csalta meg, és ki szenved totálisan feleslegesen.
Aki cseppet sem változott, az Izabelle. Ugyan olyan szúrós és tüzes, mint volt.

Az sem segített a helyzetemen, hogy a könyv nagyrészt Simon szemszögéből íródott. Soha nem voltak odáig érte, és itt sem könnyítette meg a helyzetet. Viszont pont az ő helyzete az, ami igencsak érdekes. Nem tartozik sehová, és nem is tudja, hogy hová tartozik. Kicsit értelmetlen, de így van. Vámpír, aki Jace-nek hála bírja a napfényt. A vámpírok kirekesztették, viszont hiába, az Árnyvadászokkal baráti kapcsolatban van, mégis egy szakadék választja el őket egymástól. Simon-nak meg kell küzdenie az éhségével is.
Attól függetlenül hogy Simon nem a kedvencem, érdekes szálak vannak kibontakozóban.

Mint említettem, a könyv nagy része totális tini dráma. Nem lett volna ezzel túl sok bajom, ha Clare jó pár akciót beiktat. De nem tette. Ehelyett ruhapróbákról, és partikról kellett olvasnom.

A szereplők sem kerültek közel hozzám. Clary semmit sem változott. Ugyan olyan buta, mint volt. Nem szerettem eddig sem, és ezután sem fogom. Azt gondoltam, mivel megkezdte a kiképzését, valamennyi ész szorul t belé. De nem.
Jace is kifordult önmagából. A szerelmi drámáknak köszönhetően olyan volt, mint egy pincsikutya.

Akiket nagyon hiányoltam, az Alec és Magnus. Főleg Magnus. Szerencsére a könyv közepe tájékán felbukkant, de nagyon keveset kaptam belőle.
Viszont pont ez volt az egyik legérdekesebb dolog a könyvben. Alec és Magnus szerelme, és párkapcsolati krízise. Hiszen Magnus halhatatlan. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük.

Aki viszont meglepett, az Jordan. Már az első pillanattól fogva szimpatikus volt. Remélem, a további kötetekben is fel fog bukkanni.

Akire fokozott figyelmet szenteltem, az Zakariás testvér. Belefutottam egy jó nagy adag spoilerbe vele kapcsolatban. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként is lett az, aki.
Valamint tetszettek az utalások Will-re, és az előzménysorozatra is.

Mivel a könyv nagy része dráma, nem vártam túl sok akciót a végére. De Clare meglepett, és mégsem. Meglepett, mert az utolsó fejezetek igazán akciódúsak, és drámaiak. Nem lepett meg, mert úgy éreztem, hogy a lerágott csontot akarja még egy kicsit rágcsálni.
Clary újfent megmutatta, hogy az esze csak dísznek van. Remélem a továbbiakban javulni foga helyzet.
Lilith említése jót tett a könyvnek. Az már nem, hogy ilyen könnyen vége van. Vagy talán mégsem?






2014. 09. 17.

J. R. Ward - Bűvölet

Fülszöveg:
Miután Mels Carmichael riporter a helyi temető közelében elüt egy zilált külsejű férfit, meglátogatja az idegent a kórházban. A férfi csupán arra emlékszik a múltjából, hogy egy sírkövön egy nevet látott: Jim Heron nevét – aki nem más, mint egy bukott angyal azzal a feladattal megbízva, hogy lelkeket mentsen meg a hét főbűntől. Mels segít a titokzatos idegennek, hogy újra megtalálja önmagát, Heron pedig felkészül a jó és rossz közötti háborúra.

J. R. Ward bestseller sorozata a hét főbűnről, szerelemről és szenvedélyről, sikerről és gazdagságról világszerte meghódította a Fekete Tőr Testvériség sorozat rajongóit.



Borító: 4
Sorozat: Bukott Angyalok # 4
Eredeti cím: Rapture
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 572
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2014.03.??


Szégyen gyalázat, de akkor olvastam utoljára Ward-ot, amikor megjelent Thor kötete, illetve a sorozat előző része, az Irigység. Azóta eltelt egy kis idő, és nem mondom, hiányzott Ward stílusa.

Az előző részben már nyilvánvaló volt, hogy Matthias lesz a következő megmentendő lélek. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én egy 40-es, cseppet elhízott pasasra számítottam. Nos, nagyon nem volt az. Igaz hogy testileg egy roncs, de ennyiben ki is merült a dolog.
A Sóvárgásban kiderült, hogy nem Isac volt a megmentésre váró lélek, hanem Matthias. A férfi rosszul döntött, és a pokolba kötött ki Devina legnagyobb gyönyörűségére. Viszont mivel Jim elnézte a dolgot, és Devina is munkálkodott, a Teremtő úgy döntött, hogy Matthias kap egy második lehetőséget.
Amint visszatér a pokolból kiderül, hogy semmire és senkire sem emlékszik. Ezt nevezem én tiszta lapnak!

Az előző kötet olyannyira magába szippantott, hogy az valami hihetetlen. Imádtam az a részt, és ettől is valami hasonlót vártam. Nos, nem mondom, megvolt nagyjából minden ami kellett, de mégis, megint hiányzott valami.
Kezdjük Matthias-al. Nagyon érdekes karakter volt, hamar sikerült megkedvelnem. Tetszett, hogy semmire sem emlékezett a régi életéből, viszont megmarad a lényege, ami volt. Magabiztos, hűvös, logikus és gyakorlatias. Ezek mellett persze voltak jó tulajdonságai is, amiből egy nagyon érdekes és hamar megkedvelhető karakter lett.
Mels is egy hamar megkedvelhető női karakter, és ez szinte az összes Ward női karakterre igaz. Tökös a maga módján, és riporter. Ami annyit tesz, hogy nem lehet lerázni.
Ő segíti Matthias a kezdetektől fogva, mivel elütötte, és bűntudata van. Viszont a bűntudat hamar átvált szenvedélybe, és ez kölcsönös.
Ward-tól hamar megszoktuk, hogy a szereplők között ott a kémia. Viszont az újdonság - ebben a sorozatban - hogy a férfi szereplő nem tud teljesíteni. (És így hirtelen Rehv ugrott be a másik sorozatából az írónőnek. Cseppet sok köztük a hasonlóság.)
Eközben persze Jim is rájön, hogy ki is a következő lélek. De ez viszont inkább Matthias-nak köszönhető, hiszen ő kutatta fel, és akinek fokozatosan térnek vissza az emlékei.
A páros régebben együtt dolgozott, így az összhang megvan közöttük. Viszont Jim munkája kimerül abban, hogy testőrködik, ami lássuk be, elég nagy csalódás. Vártam valami harcot a jó és a rossz között. Ehelyett csak lövöldöztek a szereplők.

Adrian úgy tűnt, hogy az előző rész végére ismét magára talál, és elvégzi a feladatát. Itt ez nem jött be, mert csak emésztette magát, és semmi haszna sem volt. Viszont a könyv közepén végre ő is ráébredt, hogy feladata van, hiába fertőzte már meg Devina. (Tuti, hogy Adrian is megmentendő lélek lesz!)Az áldozata, amit hozott nem volt szükségszerű, de annál inkább volt látványos.

Devina és Jim kapcsolata igazán bonyolult. Csakúgy, mint a Sissy-vel való viszonya.
Jim eléggé szimpatikus, kedvelem is a magam módján. Értem, hogy ő a semlegesség, már ami a két nagyhatalmat illeti. Hiszen benne megvan a jó és a rossz is. Csak erről sokszor elfeledkezik.
Nem értettem viszont, hogy miért feküdt le Devina-val. Biztos meglesz az oka, de most semmi értelme nem volt.
A végkifejlet és a nagy áldozat is elég gyengére sikeredett. Kicsit meglepődtem, hogy Matthias feláldozta magát, és végül hova jutott. Viszont amikor visszatért, és Jim kiakadt... Azt viszont teljesen megértettem, mert hiába, Ward tud, ennek semmi értelme nem volt. Mert ahogy Jim is mondta, akkor ennyi erővel mindenki visszatérhetne. Nagyon nem volt logika ebben a dologban, főleg úgy, hogy Matthias már a harmadik esélyét kapta meg.
És ami ezután következett? Az a teljes döbbenet. Jim alkut kötött Devina-val, Sissy-ért cserébe. Most az állás 2-2. És mivel már csak két rész van hátra a sorozatból, nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz még itt.

Mindenesetre Matthias eléggé szimpatikus lett, csakúgy mint Mels. A történet pörgött, és érdekes volt, hiába voltak benne hiányosságok. Kutyusról mindig is sejtettem, hogy valami fura figura, de hogy kicsoda valójában....!
Várom a következő kötetet, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Sissy-vel, Jim-mel, és a többiekkel.
(Annyit még megemlítenék, hogy ismét volt átfedés a FTT-vel. Mels Beth munkahelyén dolgozik, és a bögréjét használja, valamint felbukkan Xcor és a bandája is.)



2014. 04. 12.

Cynthia Hand - Angyalsors

Fülszöveg:
Clara Gardner élete alaposan megváltozik, amikor kiderül, hogy félig-meddig angyal. Nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb az embereknél, hanem rendeltetése is van. De hogy mi ez a feladat, arra nem könnyű rájönnie. Látomásában csupán egy idegent lát, aki csapdába esik egy erdőtűzben. Édesanyjával kutatnak a tűz helye után, nyomozásuk egy wyomingi városba vezeti őket. Úgy döntenek, Jacksonban a helyük, odaköltözik a család. A következtetéseik helyesnek bizonyulnak: Clara az iskolában már az első napon megpillantja a látomásaiban szereplő fiút, Christiant. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy feltűnik egy másik, szintén vonzó srác, Tucker, aki szemlátomást komolyan érdeklődik Clara iránt. Ahogy Clara próbál kiigazodni a feje tetejére állt világában, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát?


Borító: 5
Sorozat: Angyalsors # 1
Eredeti cím: Unearthly
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 452
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2011


Ez a kötet már a megjelenése óta a várólistámon szerepel. Azaz három hosszú éve. De mindig találtam indokot arra hogy elhalasszam a megvételét/elolvasását. De idén beneveztem a Várólista csökkentésre, és úgy döntöttem ideje elolvasnom azt a könyvet, ami a legrégebben szerepel a várólistámon.

Clara már fiatal korában megtudja, hogy negyedrészt angyal. És mint ilyen, rendeltetése is van amit majd teljesítenie kell. A rendeltetése látomásként fogja majd érni, és az a feladata hogy bármi áron sikerrel teljesítse azt.
Látomása elég homályos, kevés információt szerez belőle. De még így is, az édesanyja segítségével megtudja, hogy melyik városba kell mennie, hogy megmentsen egy idegen fiút, akinek az arcát soha nem látta.
Clara, az édesanyja valamint az öccse útra kelnek, hogy a napos Kaliforniából új helyre költözzenek. Wyoming-ba.
Clara már az első iskolanapján megismerkedik Christian-nel - a fiúval-, akit meg kell mentenie.
Clara-nak nem csak a rendeltetésének beteljesítésével kell megküzdenie, hanem az új emberekkel, és a képességének javításával is...

Bevallom, egy kicsit jobbra számítottam. Szó se róla, így is tetszett a könyv, de nekem valami hiányzott.
Az írónő már az első fejezetekben bedob minket a mély vízbe. Megtudjuk hogy nemcsak Clara, hanem az egész családja angyalvérű, és minden angyalvérűnek személyre szabott rendeltetése van. Ezzel nem is lenne baj, ha nem úgy beszélne Clara, mintha nekünk is mindent tudnunk kéne. Pedig ez nem így van. Azt vártam, hogy ha már az elején megtudjuk ezt az információt, akkor Clara édesanyja majd gondoskodik róla, hogy megértsük ezt a világot. Nos, nem tette. Se senki más. A könyv során nagyon kevés információt kapunk nem csak Clara képességeiről, hanem az egész angyaltársadalomról.
Másrészről, mivel a könyv az angyal besorolást kapta, azt vártam hogy majd tobzódni fognak az angyalok, és majd nem győzöm kapkodni a fejem.

Ez sem jött be. A könyv 85%-a egy átlagos középiskolás YA könyv. Semmi fantasy, csak Clara hétköznapjai az iskolában. Ez csalósást okozott. Minden oldalnál vártam hogy végre belecsapunk Clara rendeltetésének felderítésébe és az angyaltársadalom bemutatásába. Ehelyett az kaptam, hogy Clara megtanul síelni, mivel tölti a nyári szünetet, milyen új barátokra tesz szert, és hogyan rohangál Christian után. Szinte már megrögzötten követte. Ha nem tudnám hogy a rendeltetése miatt figyeli Christian-t, rásütném az "örült rajongó" feliratot.
Természetesen ha YA könyv, akkor kötelező a szerelmi háromszög. Én naiv azt hittem hogy Christian lesz a befutó, de szerencsére nem így lett. Az első találkozásukkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy annyi kémia nincs közöttük, mint két bogár között.
Ennek ellensúlyozásaként Clara egy barátnőjének ikertestvére Tucker is felbukkant. Megkedveltem Tucker-t. Kicsit cowboy beütése van, és eleinte Clara-val marták egymást, de nyilvánvaló hogy közöttük működött a kémia.
Tucker valahogy mindig ott volt hogy segítsen Clara-nak, és ez nálam plusz pont.
Christian viszont...Kedveltem a srácot, de nálam ott vágta el magát amikor...Tudjátok, a báljelenet. És onnantól hiába volt kedves, barátságos és miegymás, engem nem tudott meggyőzni.
Tucker viszont igen! Édes volt, és az egész nyarat Clara-val töltötte.

De vissza a rendeltetéshez. Egy idő után már nagyon zavart, hogy a látomás mindig ugyan arról szól. Ezzel nem lett volna bajom, ha az írónő hússzor le nem írta volna ugyan azt.
Mint említettem, hiányoltam Clara edzését, hogy felkészüljön a rendeltetésének beteljesítésére. Valamint az angyalokról az információkat. Hála az égnek ott volt Angela, aki előszeretettel szolgáltatta az információkat. Így legalább megtudtam jó pár alapvető dolgot, amit Clara édesanyja nem volt hajlandó elárulni a lányának.
Viszont Angela személye valamiért taszított. Van benne valami, ami nem tetszik, bár magam sem tudom mi.
Clara öccse egy nagyon érdekes karakter, van egy olyan érzésem, hogy lesz még baj vele, bár itt még csak apró utalások vannak.

Ami Clara-t és Tucker-t illeti. Aranyos páros, tetszettek együtt. Az már nem, hogy amikor Tucker megtudta hogy kicsoda Clara, akkor fejvesztve menekült. Könyörgöm Tucker, tőled többet vártam! De legalább megoldódtak közöttük a dolgok.

A végkifejlet viszont briliáns volt.Imádtam! Ms. Hand olyan jól csavarta a szálakat, hogy csak kapkodtam a fejemet, és egyik megdöbbenés követte a másikat. Ezt kellett volna csinálni az egész könyvben, nem csak a maradék pár fejezetben. Sam felbukkanása nagyon jót tett a cselekménynek. Ahogy felbukkant felpörgött a cselekmény, és le sem bírtam tenni a könyvet.
Clara rendeltetése úgy tűnt hogy sikertelen lesz, de az írónő olyan jó csavart dobott be, hogy csak ámultam. Ki gondolta volna ezt Christian-ről?

A könyv mellett szól hogy Clara nem az a buta YA hősnő, de van még mit fejlődnie. A könyv olvastatja magát, és le sem bírtam tenni, hiába találtam benne kivetnivalót.
Nagyon sok dolog van, ami még magyarázatra szorul, és biztos vagyok benne, hogy a folytatások nem fognak csalódást okozni.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki lesz a befutó. Christian vagy Tucker. Mondjuk én már sejtettem, de a neten találtam pár aggasztó hírt. Szóval amint elmentünk bevásárolni, fogtam magam és elbattyogtam a könyves részlegre, és felütöttem a sorozat befejező részének utolsó oldalait, csak hogy biztos legyek abban, hogy Clara ki mellett köt ki.  Csúnya dolog? Az! De nem bírtam ki, hogy ne tudjam...


2014. 03. 04.

Nalini Singh - Angyalkard

Fülszöveg:
A folyóban talált vámpírfej ügye a Vámpírvadász Céh fennhatósága alá tartozna, de Raphael arkangyal jobbkeze, Dmitri ösztönei azt súgják, neki kell vezetnie a nyomozást. Van valami az áldozat bőrére tetovált, titokzatos írásban, ami régmúlt idők szörnyűségeit idézi fel benne.
A Céh Honort küldi, hogy segítsen megfejteni a jeleket, de a szörnyű támadás és kínzások során megtört vadász nem áll készen arra, hogy együtt dolgozzon a kegyetlenségéről és sötét embertelenségéről hírhedt vámpírral; még akkor sem, ha gyermekkora óta megmagyarázhatatlanul vonzódik a férfihoz.
A Honor elrablói és a vámpírfej eredete utáni nyomozás során feléled a múlt, pedig egyikük sem akarja újra átélni annak borzalmait. De a fájdalomba gyönyör is vegyül…



Borító: 5
Sorozat: Angyali Vadász # 4
Eredeti cím: Archangel's Blade
Kedvenc karakter Elena, Raphael, Illium,
Oldalszám: 440
Kiadó: Egmont
Kiadás: 2012


Kicsit szégyellem magam. Nalini Angyali vadász sorozatát nagyon elhanyagoltam. Két éve nem is olvastam semmit a sorozatból, pedig az egyik kedvencem. Míg a sorozat első három részét jó párszor újraolvastam már, ehhez a részhez valahogy nem igazán volt hangulatom. Ezért is tartott majdnem két évbe, mire rászántam magam és elolvastam Dmitri kötetét.

Titokzatos vámpírgyilkosságok történnek New York-ban, és Dmitri, mint Raphael jobbkeze a kezébe veszi az irányítást. Mivel a testeken különböző ősi írások találhatók, Dmitri úgy dönt, bevonja a Vámpírvadász Céhet is.
Sara Honor-t küldi, hogy segítsen felderíteni a rejtélyt.

Dmitri-t mindig is kedveltem, de nem tartozott soha a kedvenceim közé. Megvolt bennem egy kialakított kép róla, és így a könyvet elolvasva elmondhatatlan, hogy nem csalódtam. Azt kaptam Dmitri-től, amit vártam. Hűvös, irányításmániás és kegyetlen. Bár sokszor csak rájátszik.
Amint megpillantja Honor-t, eldönti, hogy elcsábítja a nőt. Ezzel nem is lenne gond. Csakhogy Honor retteg a vámpíroktól...

Honor-t hónapokkal ezelőtt elrabolták, és több héten keresztül kínozták ismeretlen vámpírok. Hála Ashwini-nek és Ransom-nak sikerült kiszabadulnia, de azóta árnyéka önmagának.
A Céh könyvtárába menekül, és hónapokig ki sem teszi onnan a lábát. Sara viszont meggyőzi, hogy vállalja el az ügyet.
Honor retteg Dmitri-től, de a büszkesége nem engedi, hogy meghátráljon. És a feladat amit kap is érdekli, így rákényszerül, hogy együtt dolgozzon a vámpírokkal.

Kicsit csalódott vagyok. Valahogy többet vártam a könyvtől. Hiányzott Elena és Raphael. Hiányzott, hogy az ő fejükben legyek, és az ő kalandjukat olvassam. Sem Dmitri, sem Honor nem tudta megadni nekem azt az érzést, amit vártam.
Honor nem született vadász, így nincs rá hatással Dmitri egyik különleges képessége. De még így is, évek óta figyelemmel kísérte a vámpír sorsát a sajtóból. Évek óta vonzódik a vámpírhoz, bár maga sem tudja, hogy miért.

Sajnos nekem úgy tűnt, hogy Nalini megpróbálja másolni Elena-t és Raphael-t. De ez nem sikerült neki. Oké, Dmitri hozta a formáját, de Honor nekem nagyon Elena másolatnak tűnt. Nalini megpróbálta elhitetni hogy Honor egy képzett vadász, különböző fegyverekkel, de nekem inkább tanárnőnek tűnik, mintsem fegyverekkel rohangáló vadásznak.

A könyv főleg az érzelmekre koncentrál. A nyomozás háttérbe szorul. A nyomozás annyiban ki is merül, hogy Dmitri és Honor felkutatják azokat, akik megkínozták Honor-t. És így végül bekapcsolódik az eredeti gyilkosság szál is a nyomozáshoz.
Az egész könyv Honor bosszújáról szól, és arról, hogyan talál ismét önmagára.
Be kell vallanom, nekem nagyon hirtelen történt ez a változás. A történet pár nap alatt játszódik, és Honor már "meg is gyógyult". Számomra ez egyáltalán nem hihető.

A könyv olvastatja magát, szinte faltam a lapokat. De mégis hiányzott valami. Akkor éreztem csupán azt, hogy szeretem a könyvet, amikor Elena, Raphael vagy Illium felbukkant.

Ahogy halad a történet, úgy ismerjük meg Dmitri múltját. Megtudjuk, hogy volt családja. Felesége, és két gyereke. De tragikus módon elveszítette őket, "hála" egy kegyetlen angyalnak, Isis-nek. Ez az angyal változtatta át Dmitri-t is.
Eközben Honor-t egyre furcsább álmok gyötrik. Nem tudja eldönteni, hogy a saját tragédiáját éli újra, vagy valaki másét.
És itt jön egy újabb hiba, amit Nalini elkövetett. Olvastam már olyan párról, akinek az egyik tagja reinkarnálódott, és visszatért a párjához. Pl: Kenyon - Végzetes ölelés. Ott Kenyon megtartotta az egyensúlyt a két karakter között.
Itt Nalini nagyon nem találta el ezt. Úgy éreztem, mintha Honor skizofrén lenne. Egyszer úgy beszél mint Honor, máskor - főleg a könyv végén - mint egy teljesen más ember. Nalini nem találta meg az egyensúlyt, és ennek meg is lett az ára.

Dmitri múltja igazán szívszorító. Megtudjuk hogy nagyjából hogyan találkozott Raphael-el, és miket éltek át együtt.
De mégis, nekem valami hiányzott ebből a történetből. Szerencsére ott volt  Illium, Méreg, sőt Sorrow is hogy szórakoztasson, és kitöltse azt az űrt, amit Dmitri és Honor hátrahagytak. De nekik sem sikerült igazán.
Elena és Raphael is képviseltette magát, aminek nagyon örültem. Akkor igazán úgy éreztem, hogy tudnám szeretni ezt a könyvet.

Dmitri és Honor egymásra találása egyáltalán nem volt könnyű. Adott egy vámpíroktól rettegő nő, és egy kegyetlen vámpír férfi. De mégis, Dmitri a maga módján segített a nőnek, és türelmes volt vele.
Erotikus jelenetre is inkább a könyv vége felé került sort. És akkor is Honor irányított. Dmitri úgy ahogy átengedte neki az irányítást.

A végkifejlet nekem kicsit zavaros volt, de hozta az elvárt színvonalat.
A legjobb jelenet a könyvben egyértelműen az, amikor Dmitri bocsánatot kér Honor-tól. Az egyik legjobb jelenet, amit valaha olvastam.
Az, hogy Honor-al mi lesz, az egyértelmű volt. Tudtam, hogy Dmitri nem engedi el maga mellől soha a nőt, így nyilvánvaló volt, hogy mi lesz vele. Bár azért kíváncsi lettem volna rá, hogyan is zajlik egy ember átváltoztatása.


2014. 01. 22.

Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása

Fülszöveg:
Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát.
Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Raffe félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.



Borító: 5
Sorozat: Penryn & the End of Days # 1
Eredeti cím: Angelfall
Kedvenc karakter Raffi
Oldalszám: 342
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013.12.11.


Nagyon kíváncsi voltam a könyvre. Nem vagyok a műfaj rajongója, de néha ez is kell. És most, hogy elolvastam a könyvet, rájöttem, hogy egy kicsit csalódott vagyok. Egy kicsit mást vártam. De amit kaptam, azt is szerettem.

Hat hét telt el, és a világ amit Penryn megismert, már nem létezik. Nappal bandák fosztogatják a várost, az éjszaka pedig az...angyaloké. Akik nem ismernek kegyelmet, és elpusztítanak mindent.
Penryn a mozgáskorlátozott húgával, és a skizofrén anyjával útnak indul a hegyekbe, hátha ott nagyobb esélyük van a túlélésre. De útközben pont egy angyalharc közepébe csöppennek, és az egyik angyal elrabolja Penryn húgát.
A lány úgy dönt, hogy a legyőzött angyal segítségével megkeresi a testvérét. Igen ám, de úgy tűnik az angyal haldoklik...
Penryn alkut köt az angyallal. Ha elviszi a Fészekbe, akkor visszakapja tőle az levágott szárnyait.

Először is. Nagyon megkedveltem Penryn-t. Mindig elrebegek egy imát, ha egy YA hősnő talpraesett, okos és humora is van. Penryn pont ilyen. Imádom az ilyen hősnőket, szóval plusz pont jár az írónőnek.
A lány a családfenntartó. Ő az ész, ő oldja meg azt, amire az édesanyja képtelen. Nagy teher ez neki, főleg, hogy ilyen fiatal. De mégis Penryn nem fordít hátat a családjának, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy túléljék ezt a szörnyű világot.
Penryn nagyon alkalmazkodó. Nem siránkozik a helyzetén, nem borul ki. Ha a helyzet úgy kívánja, akkor tud kegyetlen lenni, de rá mégis a jóság a jellemző. Ott segít, ahol tud. Az édesanyja gyerekkorában több önvédelmi tanfolyamra is beíratta, szóval ha kell, meg tudja magát védeni.

Rafi-ról már a bloggerek is ódákat zengtek, szóval alig vártam, hogy megjelenjen. Kíváncsi voltam, hogy
milyen lesz. A nevén sem akadtam ki, mint páran. És nos igen, megértem, hogy az olvasók miért is szerették meg ezt az angyalt. Szarkasztikus, arrogáns,humoros, emberi és segítőkész. A maga módján. Párszor öntudatlanul is segít Penryn-nek, amitől csak még jobban megkedveltem.
A kötet elején annak ellenére segített a lánynak, hogy az kérte volna. Bármikor elsétálhatott volna, de nem tette. Ideiglenes szövetséget köt Penryn-el, és elindulnak az angyalok Fészkébe, San Fransisco-ba.
Az útjuk során több akadályba is ütköznek, de mindet sikerrel veszik. Egyre jobban összecsiszolódnak, és a vonzalom is felüti a fejét.
Nagy piros pont jár az írónőnek az érzelmek ábrázolásáért. Teljesen  átéreztem a két szereplő helyzetét. Velük együtt dühöngtem, szomorkodtam vagy nevettem.

A könyv olvastatja magát. Nem tudtam letenni. De mégis, nekem valami hiányzott. Tudjátok az a plusz, amitől az olvasó egyszerűen sikítva követeli a folytatást. Mert hiába, Raffe kedvenc, és Penryn sem áll ettől távol, a történet nagyon izgalmas...Mégis, valami hiányzik.

A történet mélypontja számomra az Ellenállók táborában eltöltött idő. Belátom hogy a világfelépítés miatt szükség van egy ilyen csoportra, de több időt pocsékoltak el Penryn-ék ott, mint kellett volna.
De amikor végre elszöktek, akkor indult be igazán a sztori. Nem elég, hogy  az angyalok elpusztítanak minden várost, és pokollá teszik a Földet.  Rajtuk kívül felbukkan egy ismeretlen faj olyan lényekkel akik embereket esznek, és éjszaka támadnak.
Amint a páros eljut a Fészekbe, hirtelen úgy tűnik, mintha visszamentek volna az időbe. '20 évekbeli ruhákban parádéznak a gyönyörű lányok, hogy engedjék be őket a hotelba, ahol az angyalok mulatnak. Penryn annak ellenére, hogy nem a nőies viselkedéséről híres, könnyen bejut a hotelba Rafi-val együtt.
Az írónő nagy figyelmet fordított az angyalpolitikára is. Az olvasó egyből rájön, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Megvannak a kasztok, bár erről sokat még nem tudunk.
Ami a legjobban megdöbbentett, az hogy senki sem ismeri fel Rffi-t. Könyörgöm. Ő az egyik leghíresebb és legöregebb angyal. Méghozzá arkangyal. Uriel-t egyből felismeri mindenki, de őt nem. Ez nagy melléfogás volt az írónőtől. A másik pedig, ami számomra hihetetlen, hogy egyik angyal sem tudta, hogy mit is keresnek a Földön. Mivel Gabriel meghalt - aki a Hírvivő - nincs senki, aki elmondaná, miért vannak a Földön. Oké. Egyrészt értem az írónő logikáját, hogy mit akart ebből kihozni. De mégis... Annyira hihetetlen  ez a szál...

A hotelban több új szereplőt is megismerünk. Egyik személyes kedvencem Józsiás. Ritka amikor egy könyvben albínó is szerepel. Ehhez társul, hogy angyal. Lányok, előre lestoppolom az angyalfiút!
A végkifejletet imádtam!
Végre Penryn anyja is előkerült, és józanabb volt, mint szokott. Állítom, hogy ennek a nőnek még nagyon nagy szerepe lesz a sorozatban. Morbid egy alak, és őrült is, de mégis...
A skorpió angyalok hihetetlenül jó húzás volt az írónőtől, és az utolsó fejezetek!

A könyv folyamán az írónő sikeresen rávilágított Rafi helyzetére, és érzéseire. A szárnyai elvesztése egy nagy csapás neki, és mégis talpra állt. Most viszont, amikor végre visszaoperálták volna...Amikor kiderült, milyen lett a  szárnya majdnem felsikítottam dühömben.Annyira nem ezt érdemelte Rafi. (Most már értem, hogy miért az a második rész borítója,ami.)
És a kardja - amit imádok - is megtagadta őt. De Raffe mégis arra koncentrált, hogy Penryn-t megmentse. Mivel a kard Penryn-t is elfogadta, Raffe arra törekszik, hogy a kard a lány közelében legyen.
És ha ez nem volna elég, Penryn húga is előkerült. Csak nem éppen úgy, ahogy vártuk volna. Érdekesnek és izgalmasnak találom szegény kislány állapotát.
Annyira akartam hogy Penryn és Rafi együtt maradjon, de nem, az írónő ismét kiszúrt velünk. A romantikus szálat is kevésnek éreztem. Értem én, hogy miért nem lehet egy angyal és egy ember között semmi, de az a feszültség ami kettejük között volt...Kevés volt az az egy csók. Főleg, hogy Rafi ezután hogyan viselkedett Penry-nel. Természetesen ennek is megvan az oka, és nem csak Penryn-t ütötte szívem, hogy Rafi így viselkedett.(Engem is)
Az utolsó fejezet, amikor Raffe repülve kíséri Penryn-t... Megható volt. Annyira nem akartam hogy elváljanak, és annyira nem akartam, hogy így érjen véget a könyv.
A sorozat állítólag öt részes lesz, szóval lesz még miért izgulnunk.

Pár szó a borítóról:
Már első látásra beleszerettem, de élőben sokkal szebb, mint gondoltam. A színek passzolnak, és az angyal szárny - ami dombornyomott - is tökéletes. Imádom!
Ami nem igazán kellett volna, az az ajánlás. "Éhezők Viadala add át a helyed?" Mivel nekem nagyon nem jött be az a sorozat, kicsit el is bizonytalanított.
Ó, és láttátok a folytatás, a World After borítóját? Egyszerűen gyönyörű!



Kedves Kiadó! Ismételten követelem a mihamarabbi folytatását a könyvnek! Érzem, hogy kedvenc lesz ez a sorozat, szóval minél hamarabb hozzátok el nekünk a folytatást!


2013. 03. 27.

J. R. Ward - Beavatás

Fülszöveg:
J. R. Ward neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.
E könyv beavatás a Fekete Tőr Testvériség sötét és szenvedélyes világába…
Kimaradt és cenzúrázott jelenetek…
Interjú a világhírű szerzővel és a sorozat egyes főszereplőivel…
Dossziék és feljegyzések…
Olvasói vélemények…
Rajongók és ellenségek üzenetei…
Zsadist és Bella máshol nem olvasható története…
Még kegyetlenebb, még szexibb, még misztikusabb… J. R. Ward világa.



Újraolvasás.
E-book-ként olvastam először, és akkor kimaradt Z novellája. Nem is tudtam róla akkor, csak később jöttem rá, hogy nekem ez kimaradt, és feltétlenül pótolnom kell.
Mindig örömmel kezdem el olvasni a Testvériség bármelyik kötetét, mert szinte olyanok, mintha a családom lennének. Örülök, hogy Ward is „élőként” gondol rájuk, legalább én sem érzem magam olyan hülyén. Annyira.
Volt, hogy mosolyogva vagy vigyorogva olvastam a könyvet, de volt, - főleg Z részeinél – hogy meghatottan. Voltak elgondolkodtató részek, és volt, ami picit unalmas volt. Először Z novelláját értékeltem, mert szeretek minden könyvet vagy novellát egyből értékelni, és abból látszik a legjobban, hogy milyen érzéseket keltett bennem az adott mű. Szóval:
Nos, Zsadist-ban nem csalódtam. Egyszerűen imádtam ezt a novellát, olvastam még tovább is, ha lehetne. Z mindig is nagyon közel állt hozzám, és amikor elolvastam a könyvét, örültem neki, hogy végre megkapta a „happy end” befejezést. Nem is gondoltam, hogy még egy problémával szembe kell néznie.
Ez a novella nemcsak Z gondolataiba enged ismét bepillantani, hanem feltárja azt a problémát, hogy milyen első gyerekes szülőnek lenni, milyen gondokkal kell megküzdeni, és hogyan kell alkalmazkodni. Zsadist esete némiképp más, mert a múltja még most is kísérti. Imádtam olvasni minden sorát, és nem csak Z miatt, hanem Bella, és Nalla miatt is. Már most odavagyok Nalla-ért, remélem, hogy egyszer majd olvashatjuk a saját történetét, na meg persze Z őrjöngését az udvarló iránt.
Bella mindig is nagyon szimpatikus volt. Racionális, megértő és gyengéd. Most sem hazudtolta meg önmagát. Az egyik kedvencem a felek közül.
Persze a többiek is képviseltették magukat egy kicsit. Rhage-et még mindig imádom, Jane az egyik legjobb arc, Wrath-t pedig tudja, mi kell, hogy megnyugodjon egy nő.
Imádtam Nalla és Z közös pillanatai, az első „találkozástól” kezdve. Megható volt olvasni, hogy Zsadist hogyan közeledik Nalla felé, és hogyan alakul ki közöttük az a bizonyos apa-lánya kapocs.
A tetoválás eltüntetés ellen én magamban vitatkoztam, nem akartam, hogy eltűnjenek Z testéről. Ő attól az, aki, és ha megvált volna tőlük, már nem is ő lenne.

Egyértelmű, hogy maximális pontot adok ennek a novellának. Nem is adhatnék mást.
Nagyon tetszett az egész könyvben az, hogy minden Testvér megkapta a maga részét. És nem pár oldalt, hanem jó sok oldalt. Míg a könyvekben mellékszereplők, itt mindenki főszereplő, és Ward a közvetítő csatorna. Szerettem olvasni az interjúkat, és az adott Testvér könyvének részletezését, hogy mi járhatott Ward fejében, hogyan született meg A könyv. A hétköznapi jelenetek is ugyanannyira élvezhetőek voltak, mint bármelyik más. Bár, egy picit csalódott vagyok, mert a Testvérek felei itt sem szerepeltek sokat, pedig úgy hiszem, hogy megérdemelnék.
Van pár olyan infó morzsa, ami Rehv könyvében megjelent, és akik ezt nem olvasták, picit zavarhatja őket. Pl.: Lassiter, amikor a golyó elé veti magát, amit Wrath-nak szántak. Sehol nincs konkrétan leírva, hogy mi történt, de itt Lassiter is kapott némi szerepet, és megtudhatjuk, hogy volt valaki az életében, és reméljük, még lesz is.
Rengetek humoros rész volt, főleg Rhage-nek köszönhetően. Nos, igen, kacagtam, annyira jó Hollywood a nevettetésben.
A rajongók kérdései szinte általánosak, semmi új nem derül ki a sorozatról, de azért jó tudni, hogy a rajongókat is ugyan azok a kérdések foglalkoztatják, mint engem.
Egyetlen egy rész van, amit nem hiszem, hogy újra elolvasnék, és azok az írói tanácsok. Jó tudni, hogy Ward hogyan alkotott, de aki nem írónak készül, azoknak nem sokat segítenek ezek a részek. Bár, a bloggerek elleshetnek pár praktikát, hogy hogyan legyen nézettebb a bloguk, stb…

A könyv, és a nevem ősi nyelven
Az ősi nyelv... Elárulok egy titkot. Amint a kezembe fogtam a könyvet, és kinyitottam ennél a résznél, egyből magával ragadott a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha az én nevem is így lenne leírva. Nos, addig gondolkodtam rajta, míg nekiálltam, és megcsináltam. Egyszerűnek tűnik, pedig nem az. Szenvedtem vele, és a végeredmény sem lett tökéletes. De, nekem tetszik, és egyszer – ha lesz nyomtatóm – megcsinálom könyvjelzőnek, és ezzel fogom olvasni a köteteket.
Tohr és Wellsie fejezete megható volt, és kicsit sikerült megismerni Wellsie karakterét is, hiszen, ameddig szerepelt, túl sokat nem mutatott magából.
Bár, meg kell jegyeznem, Ward vétett némi logikai bakikat, hiszem Lassiter látta Wellsie-t, ahogy az Árnyékból figyeli Tohr. Pedig, akik olvasták Tohr kötetét, tudják, hogy ez nem így van. Vagy, ami John köteténél is feltűnt, hogy Wrath és Tohr között van pár évtized különbség, mégis, John könyvében mind a ketten kisfiúk, és ott Tohr teleportálni is tud.
Nem akarok semmibe belekötni, imádom a Testvériséget, és a világukat. Imádom olvasni, legyen benne bármennyi hiba, hiszen ők voltak, akik megismertették velem ezt a műfajt.
Rajongóknak kötelező, és akik nem akarják elolvasni valamelyikük kötetét, ebben a kötetben lehetőség van rá, hogy rövidített formában elolvassák.

Értékelés: 5
Borító: 4
Sorozat:  Fekete Tőr Testvériség # 6,5
Kedvenc karakter:  Az összes Testvér, Lassiter, a Testvérek felei
Oldalszám: 766
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2009

2013. 03. 06.

Cassandra Clare - Üvegváros

Fülszöveg:
Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron?
A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagysikerű sorozatának, A Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában.




Újraolvasás.
Jót tett nekem, hogy hagytam a sorozatot egy picit pihenni, mert ezt most ha nem is imádtam, de nagyon szerettem olvasni. Újraolvasás, de szinte alig emlékeztem belőle bármire is. A lényeg megmaradt, de olyan volt, mintha most olvasnám először.
Az előző rész nem tett rám túl nagy benyomást, pedig tudom, hogy mennyire jó a könyv. Itt nem voltam problémáim, mert szinte az első oldalaktól megvett magának a könyv.
Jót tett a sorozatnak a helyszínváltás, Idris és Alicante elég fontos az Árnyvadász mitológiában, és jó volt kicsit elszakadni New York-tól, bármennyire is imádom a várost.
A könyv olvastatja magát, szinte faltam az oldalakat. Izgalmas, humoros, akciódús és romantikus.
Egyszer az életben egyet kell értenem Stephenie Meyer-rel, mert én is imádnék ebben a világban élni. Több szemszögből olvashattam a könyvet, és be kell vallanom, örültem neki. Clary-vel eddig a részig túl sok bajom nem volt. Nem kedveltem, de nem is utáltam. Itt viszont nagyon megingott a képzeletbeli mérleg, mert szerencsétlen lányt ha lehetett volna, jól felpofoztam volna. Egyáltalán nem kedveltem meg, sokszor csak idegesített, és irritált a folytonos nyávogásával, és azzal a meggyőződésével, hogy neki mekkora nagy szerepe is van a háborúban, neki feltétlenül a középpontban kell lennie. Sokszor nagyon buta volt, a nyilvánvalót sem fogta fel, vagy vette észre. Fogalmam sincs, hogy Jace, az egyik legjobb karakter a sorozatban, akit imádok, mit lát ebben a lányban. Sokszor felmerült bennem ez a gondolat olvasás közben.  
A többiek is többet szerepeltek, volt jó pár új szereplő is, aminek csak örülni tudtam. Sebastian már a kezdetektől esélyes volt rá, hogy az egyik kedvencem legyen, és nem is okozott csalódást. Remélem, a következő részekben ismét feltűnik, nem szeretnék elbúcsúzni az egyik kedvenc szereplőmtől.
Az Alec-Magnus „szálat” egyszerűen imádtam. Ahányszor felbukkantak csak vigyorogni tudtam. Magnus-on meg főleg. A sorozat legjobb karaktere, még Jace-t is lepipálja.
Clare a Jace-Clary szálat viszonylag elég hamar megoldotta, és szinte meg sem lepődtem rajta. Második olvasásra feltűntek azok a mondatok, amiken első olvasásra átsiklottam. Kicsit megkavarta a szálakat Clare, hogy akkor Jace kicsoda, kinek a fia, de végeredményben könnyen rá lehetett jönni. Jace is hozta a formáját, imádtam minden megmozdulását. Na jó, azt nem, hogy szerelmes Clary-be, mert komolyan mondom, fogalmam sincs, mit lát benne…
A háborúra készülődés remekül megvan írva, csakúgy, mint az új szövetség az Alvilágiak és az Árnyvadászok között.
Simon-t kicsit jobban megkedveltem, de még így sem mondatom azt, hogy nagyon jóban lennénk.
Valentine-t nem győzöm dicsérni. Igaz, hogy ő a főgonosz, de annyira összetett, számító, manipulatív szociopata, hogy Clare tényleg dicséretet érdemel. 
Amikor még nem lehetett tudni, hogy Clare tovább folytatja a sorozatot, én akkor azt mondtam, hogy tökéletes lezárása ez a könyv egy remek trilógiának. Imádom ezt a világot, a karaktereket, a könyv humorát, remélem, hogy nem kell csalódnom a folytatásban.
Úgy gondolom, hogy írhatnék még szinte egy regényt, hogy a könyvben mit szerettem, mi tetszett, de inkább csak annyit mondok: Olvassátok el, mert megéri!

Értékelés: 5
Borító: 5*
Sorozat: A Végzet Ereklyéi # 3
Kedvenc karakter: Magnus Bane, Jace, Sebastian, Luke
Oldalszám: 504
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás dátuma: 2011

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...