Katie McGarry: Crash ​into you – Szívkarambol

Fülszöveg:
Kirobbanó történet egy jó kislányról, aki vakmerőségre is hajlamos, egy dörzsölt srácról, akinek nincs vesztenivalója, és egy száguldó tempóban szövődő szerelemről.

Színjeles tanulmányi eredmény, dizájnerrucik, kifogástalan élet – ennyit várnak Rachel Youngtól. A magániskolába járó tizenegyedikes lány azonban titkol ezt-azt jómódú szülei meg basáskodó bátyjai elől… sőt, épp két újabb tétellel gyarapította a listát. Az egyik, hogy sötét országutakon szokott száguldozni vadidegenek társaságában a Mustangjával. Hát a másik? A tizenhét éves Isaiah Walker – egy nevelőszülőknél fölcseperedett, tetovált srác, akivel szóba állnia sem lenne szabad. Ám miután a szürke szemű, átható tekintetű fiú a segítségére siet, többé nem tudja kiverni a fejéből.
Isaiah is rejteget titkokat. A lakóhelyéről és Rachel iránti tényleges érzéseiről. Még csak az hiányozna, hogy belegabalyodjon egy gazdag csajba, aki nyilván csak a kaland kedvéért kívánkozik a város rossz hírű déli fertályára – még ha ránézésre valóságos angyal is ez a lány.

Amikor azonban közös szenvedélyük, az aszfalton száguldozás, mindkettejüket életveszélybe sodorja, hat hetük marad, hogy kiutat találjanak. Hat hét, hogy kiderítsék, meddig hajlandók elmenni egymás megmentéséért.

Borító: 4,5
Sorozat: Feszülő húr # 3
Eredeti cím: Crash into You
Kedvenc karakter: Isaiah
Oldalszám: 494
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2015.06.04 / 2015.07.03

(A tavalyi év utolsó olvasmánya volt a könyv, csak vagyok olyan lusta, hogy majd' 4 hónappal az olvasás után tegyem közzé az értékelésemet.)

Alig pár hete olvastam Beth történetét, és alig vártam, hogy Isaiah végre meglelje a békéjét. Imádtam a srácot, és bíztam benne hogy egy hozzá méltó könyvet produkál az írónő.

Nos, ez nem teljesen sikerült neki.

Isaiah már az első megjelenésével elvarázsolt, és itt még jobban megszerettem. A történettel sem volt túl sok bajom. Akik miatt bosszankodtam, az Rachel és a családja.
Biztos vagyok benne hogy vannak ilyen családok, ahol a külcsín és az ismerősök véleménye a legfontosabb, ahol a zárt ajtók mögött szétomlik a tökéletes család képe. Ezt elfogadom. De amit a Young család alkotott, ahhoz tehetség kell.

Rekord idő alatt elolvastam a könyvet. 2016 utolsó könyvét bő 6 óra alatt befaltam.
És azóta csak gondolkodom a könyvön. És minél többet agyalok, annál több hibát vélek felfedezni benne.

Rachel egyik tankolása alkalmával két sráctól értesül arról, hogy illegális autóversenyre tartanak. Rachel velük megy, és ő és Isaiah versenyeznek. Nem is kell említenem, hogy a lány csúfosan elbukott. De mint azt már megtanultuk a Halálos iramban filmekből, kötelező hogy ilyenkor jöjjenek a rendőrök.

A páros közösen elmenekül, és nagyon hamar rájönnek, hogy vonzódnak egymáshoz.
Ám másnap kiderül, hogy Eriket - a negyed fő bűnözőjét, aki a versenyt "szervezte"-, meglopják. Rachel-t gyanúsítja, és kész mindenre, hogy  visszakapja a pénzét...

És itt jött el az, hogy logikai hibát vétett az írónő. Ha Rachel-t megtalálták, akkor a két srácot - akik ellopták a pénzt - hogyan nem? Mi lett velük? Elkapták őket?

Erre sajnos nem derült fény.
A könyv amúgy nagyon izgalmas. Tetszett hogy végre megismerhettük Isaiah-t.
Rachel-vel sem lett volna sok bajom. Tapasztalatlan az élet minden területén, és pánikrohamait legyőzve mindig sikerült egy kicsit előrébb lépnie.
Ami nagyon nem tetszett benne, hogy miként kezelte a betegségét. Nem akart terapeutához menni, mert akkor kiderült volna a betegsége, és az anyja boldogsága az első.
De kérdem én. Nyugtatóról még nem hallott? Biztos vagyok benne, hogy az anyjának volt. Vagy akkor az apjával megbeszélni a gyógyszer illetve a terapeuta kérdését?
Nem.
Ő inkább vért hányt, és folyamatosan migrénnél küszködött.
Tudom hogy nem egyik napról a másikra múlik el az ilyesmi, de Rachel nem is akarta elejét venni a dolognak.

Na és a családja? Mindenki az anyjuk kegyét kereste, az ő boldogsága volt az első. Rákban meghalt az egyetlen lánya, azóta sem heverte ki. Rachel-t azért szülte, hogy legyen egy pótléka.
Az apjuk mindent elrendez, a nőnek semmi dolga, csak partikra járni. Az egyik gyerek szerencsejátékfüggő, a másik dühkezelési gondokkal küzd, a harmadik pánikbeteg... És hiába, látják a jeleket, elfordítják a fejüket. Ez ám a szép család!

Nem is bosszantom magam velük.

Isaiah csodás volt. Trágár de közben mindenkiről - aki fontos neki - gondoskodni akar.
Rachel-t hamar megkedveli és öröm volt olvasni az évődésüket. Isaiah-nak nehéz gyerekkora volt, és most is csak napról napra él. A könyv olvasása során nagyon sokszor eszembe jutott, hogy Isaiah viselkedése és gondolkodása alapján inkább egy 30-as férfi. De ez egyáltalán nem szegte kedvem. Amiket átélt...

Amit nagyon szerettem Isaiah-ban, hogy nem volt türelmetlen Rachel-vel. Tudta hogy tapasztalatlan, és képes volt várni rá. Nagyon aranyosak voltak együtt.

Rachel tapasztalatlanságának hála nagyon sok félreértés volt a páros között, ami amúgy normális dolog, de egy idő után már bosszantott.

Több régi szereplő felbukkant. Noah és Echo még mindig szerelmesek, Beth kicsit színtelen volt itt, főleg a saját kötetéhez képest.
Na és Logan, valamint Abby? Jó ég, imádtam mindkettőt! Még szerencse, hogy már saját könyvük van!

A végkifejlet nagyon tetszett, bár kicsit gyorsnak és összecsapottnak éreztem.
Na és Isaiah? Ismét bebizonyította, hogy érdemes volt őt megismerni. Csak áradozni tudok erről a srácról!


Szeretem ezt a sorozatot, a hibái ellenére is. Most viszont bajban vagyok, mert West kötete a következő, de amit itt megismertem belőle, inkább kihagynám... Főleg hogy ő és Ethan meglopta Rachel-t...

Úgy éreztem, hogy hiába az akció és a pörgés, ez a kötet gyengébbre sikeredett mint az előző. Egyedül Isaiah mentette meg attól, hogy lepontozzam!

Read More

Katie McGarry: Dare ​you to – Aki mer, az nyer

Fülszöveg:
„FOGADJUNK!”

Ha kiderülne az igazság Beth Risk családi életéről, a tizenhét éves lány édesanyját börtönbe zárnák, ő maga meg ki tudja, hová kerülne. Mindenáron védeni igyekszik tehát az anyukáját, mígnem egy szép napon a nagybátyja beavatkozik, és választásra kényszeríti Bethet: az anyukája szabadsága vagy a saját boldogsága. Így találja a lány egy fedél alatt magát a nagybácsi feleségével, aki ki nem állhatja, és új iskolában, ahol senki sem érti meg. Egyetlen srác kivételével, akit viszont ő nem akar közel engedni magához, de hiába… 
Ryan Stone a város büszkesége, népszerű baseballsztár – olyan titkokkal, melyekről mélyen hallgat. Még a barátai előtt is, akikkel pedig mindenben osztozik, például őrült fogadásokban. Vajon mi a legőrültebb fogadás tárgya? Randira hívni a deszkás csajt, aki fütyül rá.
A kifogástalan hírű fiú egyszeriben kockára teszi álmait – és az életét – a lányért, akibe szerelmes, a lány pedig, aki senkit sem enged igazán közel magához, immár saját meggyőződését vonja kétségbe…

Borító:4
Sorozat: Feszülő húr # 2
Eredeti cím: Dare to You
Kedvenc karakter: Beth, Isaiah
Oldalszám: 496
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.12.02 / 2014.12.12

Évekkel ezelőtt olvadtam Echo és Noah történetét, és be kell vallanom, hogy semmire sem emlékszem belőle. Illő volna újraolvasnom.
Ezt a könyvet is hirtelen felindulásból szereztem be. Tegnap nekikezdtem, és azon kaptam magam, hogy hajnal van, és mindjárt a végére érek!
Nem akartam hogy vége legyen Beth és Ryan történetének. Megszerettem őket, és a történet sem hagyott nyugodni.

Beth élete enyhén szólva sem könnyű. Az apja magára hagyta még gyerekkorában, az anyja pedig egy alkoholista drogfüggő, aki saját magáról sem tud gondoskodni, nemhogy Beth-ről. Így a lány vigyáz - többé kevésbe - az anyjára, de még ő sem védheti meg önmagától.

Egy nagyobb balhé után Beth válaszút elé kerül. Vagy elköltözik a nagybátyjához, vagy az a anyja börtönbe került.

Így Beth megkezdi új életét egy olyan kisvárosban, amit nyugodtan nevezhetünk tipikus amerikai kisvárosnak...

Nagyon hamar megkedveltem Beth-et. Sajnáltam hogy idáig jutott, és nagyon hamar fel kellett nőnie. Imádtam a mocskos szája miatt, hogy nem adta fel önmagát. Sajnáltam látni, hogy csapdában vergődik, és muszáj megszoknia az új környezetét. Utáltam hogy bántják, és bűnözőnek nézik, pedig ő az anyja által generált hibákat próbálta eltakarítani.
Öröm volt látni, hogy a könyv haladtával hogyan nyílik meg, és kezdi elhinni, hogy neki jó is jár.

Nagyon közel érzem magamhoz Beth karakterét, ezért teljesen át tudtam érezni, hogyan érezheti magát. Tudom mennyire nehéz másokban megbízni, és nyitni feléjük.

Beth egy lázadó, akihez egy nyugodt fiú kell. Bármennyire is imádtam volna Isaiah-val együtt őket, látom hogy nem egymásra van szükségük. Isaiah-ért megszakadt a szívem, és nagyon remélem hogy az írónő tisztességes könyvet írt róla, neki.  

Ryan-val kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Egy nyugodt, tisztességes és udvarias srác, aki imád baseball-ozni. Emellett írni. Így eltudtam volna képzelni. Viszont az írónő úgy döntött, hogy egyik pillanatban egy nyugodt srác, a másik pillanatban egy tökéletes, az iskola legnépszerűbb fiúja, akinek a családja csak külsőre tökéletes. 
Nehezen tudtam összeegyeztetni ezt a két fiút. Nekem a nyugodt és kedves Ryan sokkal jobban tetszett. Szó se róla. Az írónő nagyon jól egyensúlyozott a két "személyiség" között. Csak valahogy nekem furcsa volt ez.Jó volt látni, hogy Ryan hogyan változik, áll meg a lábán és száll szembe a szüleivel, és a tökéletes életükkel. 

A két fiatal szüleik közöl egyik sem normális. A könyv végére Ryan anyja mutatott némi józanságot.Öröm volt látni, ahogy a páros nyit egymás felé. Ryan megértette hogy Beth milyen, és időt, valamint teret hagyott neki. Amiért igen közel került hozzám. 

Nagyon tetszett, hogy most - a tipikussal ellentétben - itt a női főszereplő sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mint a fiú. Legyen ez szexuális, vagy általános. 

Beth a pokolból indult a könyv elején. Egyre lejjebb jutott. Majd a nagybátyjának - akit amúgy nagyon kedvelek - és Ryan-nek köszönhetően, egyre magasabbra jutott. Érzi hogy van fény az alagút végén. Hogy vele is történhet valami jó. A könyv végén még a pokolnál is lejjebb jut, és nem tudtam hogyan fogja viselni. Nagyon fájt érte a szívem. De szerencsére végre Beth is békére talált az új életében. 

Örülök hogy az írónő nem felejtette el az előző könyve szereplői. Remélem a jövőben is felbukkannak. És Ryan igazi barátai is szimpatikusak, bár Chris egy kicsit önző. 

Nagyon ajánlom hogy McGarry valami nagyon alkosson a következő kötetében, mert Isaiah még annál is többet érdemel!

Read More

Cassandra Clare - Elveszett ​lelkek városa

Fülszöveg:
Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán?

Borító: 4,5
Sorozat: A Végzet ereklyéi # 5
Eredeti cím: City of Lost Souls
Kedvenc karakter: Magnus, Sebastian
Oldalszám: 512
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013

Azt hiszem kijelenthetem, hogy ismét elkapott a Clare mánia. Rég volt már hogy ebben a világban jártam, és az előző részhez hasonlóan bele kell még rázódnom. Próbálom olyan sorrendben olvasni a könyveket ( Pokoli szerkezet és a végzet ereklyéi) ahogyan anno Clare írta, mert így elég sok utalással találkozom, ami lássuk be, igencsak szórakoztató.

A Bukott angyalok városa elég nagy csalódás volt. Egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Itt viszont - ha nem is teljes mértékben - de elégedett vagyok.

Ismét olyan világban jártam, ahol szívesen élnék. Akció, humor és romantika. Clare jól keveri a dolgokat, mert szinte faltam az oldalakat.

A Bukott angyalok városa igencsak függővéggel zárult, és kíváncsi voltam, hogyan tovább.

Nos, igencsak kedvemre való volta történet. Jace eltűnt Sebastian-val együtt, a Klávénak pedig nem prioritása őt keresni, mivel fontosabb dolgok is történtek.

Nagyon tetszett, hogy a a csapat nyomoz és olyan dolgokba is beletenyerel, amikbe nem kéne. Simon remekelt, csakúgy mint Izzy. Simon-val még most sem vagyok teljesen kibékülve, de remekül összedolgozik az Árnyvadászokkal, amiről öröm volt olvasni.

Clary soha nem volt a kedvencem, és nem is lesz. Hiába, itt a harcos oldalát is megmutatta - ami többször is szemöldökráncolásra is késztetett - de nekem ő még mindig felesleges és buta karakter. Jace említi neki, hogy a bátorsága miatt szereti. Nos, én ezt nem annak nevezném. Inkább a tudatlanságának, amiből következik a "bátorsága", ami szinte mindig csak rosszra vezet. Itt sem volt ez másképp. Míg a többiek démont és angyalt idéztek, addig Clary utazgatott és sétált Velencében, és más városokban. Csak úgy volt. Rosszabbnál rosszabb döntéseket hozott, amit már megszoktunk tőle. A könyv végén azért igencsak meglepett...

Alex és Magnus együtt nagyon jók, és öröm róluk olvasni. Viszont Alec-et is jól megcsapkodtam volna. És a könyv vége? Magnus, te jó ég! Remélem rendeződnek a dolgaik, mert nekem ők együtt az igaziak.

Több szálon fut a cselekmény. Volt amit kivágtam volna - Jordan és Maia szála - mert egyáltalán nem látom értelmét. Aranyosak együtt, de hogy miért kellett őket ennyire központi figurának beállítani, azt nem értem.

Sebastian-t már az Üvegvárosban megkedveltem. Egyik gyengém az ilyen jól összerakott negatív karakterek. És itt sem hazudtolta meg önmagát. Örültem neki, hogy ilyen sok szerepet kap. Őrült, de mégis annyira jó karakter. És amit a könyv végén tett? Hogyan és mikor?

Voltak hullámvölgyek a könyvben, de a humor és a fantasztikus karakterek nem engedték hogy unatkozzam. Elég Jace-re gondolnom, aki ha önmaga, ha nem, tudja hogyan mosolyogtassa meg az olvasót. Furcsa volt most így látni, de a könyv végére ismételten kiderült, hogy nem egy mezei árnyvadász.

És a Néma Testvérekről valamint a Vasnővérekről még nem is beszéltem! Ha nem jön velem szembe egy iszonyat nagy spoiler Zakariás testvérrel kapcsolatban, akkor itt már nagyon gyanakodnék rá. Hogy ennyire érdekelje a Herondale vérvonal, az már nagyon gyanús.

Mindenesetre nagyon jól szórakoztam, és alig várom hogy olvashassam a befejező kötetet. De előtte  - hogy sorrendben haladjak - el kell olvasnom a Hercegnőt. Tudom hogy keserédes lesz a befejezése, de Tessa, Will és Jem története is nagyon érdekel.

Read More

Dan Wells - Nem vagyok sorozatgyilkos

Fülszöveg:
John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…

Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.


Borító: 4
Sorozat: John Cleaver # 1
Eredeti cím: I Am Not a Serial Killer
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 220
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2012

Már nagyon hosszú ideje várólistás nálam nemcsak a könyv, hanem az író is. Mindig belefutottam az író munkásságába, és ebbe s sorozatba is. És végre eljutottam odáig, hogy olvassam ezt a nem hétköznapi könyvet.

Olvastam a könyvből idézeteket, és azok megvettek maguknak. Ki hallott már arról, hogy egy szociopata tinédzser szemszögéből látjuk még a hétköznapi dolgokat is? És ebből sorozatot csinál egy író?
És ehhez jön még a krimi illetve egy csepp fantasy is? Hallatlan!

Nagyon kíváncsi voltam a könyvre, mert valóban nem mindennapi a sorozat alapelve.
Adott nekünk a 15 éves John Wayne Cleaver, aki hamar rádöbbent, hogy nem olyan minta többi ember. Kinézetre teljesen átlagos. Viszont a felszín alá senki sem lát. John tudja magáról hogy szociopata. Annak érdekében hogy ne tegyen semmi rosszat, különböző szabályokat állított fel magának.
Nem figyelhet sokáig senkire,mert hamar megrögzötté válhat. Barátot is szerez, még ha ez csak látszat. Teszi ezt azért, hogy a földön tartsa magát, és ne rugaszkodjon el a valóságtól.

Akik jártasak egy kicsit a témában, azok tudják, hogy mit is jelent az, ha valaki szociopata.  Főbb jellemzőjük, hogy képtelenek valódi érzelemre, viszont könnyen utánozzák ezeket az érzelmeket. Nem éreznek empátiát, viszont nagyon manipulatívak. Könnyen az ember bizalmába férkőznek, és egy bűntényt sokáig, és aprólékosan tervezgetnek.

Viszont nem minden szociopata lesz sorozatgyilkos.

John hobbija a sorozatgyilkosok tanulmányozása. Nagyon jó ebben, viszont ezzel mindenkit elijeszt maga mellől.

Maga a könyv és az ötlet zseniális. John fantasztikus karakter. Teljes valójában látja magát, és ehhez mérten viselkedik. Tudja, hogy meddig mehet el, hogy ne szabaduljon ki a szörnyetege.
Annak ellenére, hogy John nem tud érezni, nagyon jó humorral áldotta meg a sors. Sokszor felkuncogtam egyes gondolatain.

Pedig a könyv távolról sem humoros.

Clayton megyében - ahol a madár sem jár - meggyilkolnak egy férfit. Nem lenne ebben semmi érdekes, ha nem hiányozna az egyik veséje.

John erre hamar rájön, mivel édesanyjával dolgozik a saját üzemeltetésű halottasházban. John hozzászokott a halott emberek látványához. Az már számára is újdonság, amikor egy meggyilkolt embert visznek a halottasházukba.

Egyre több gyilkosság történik és John radarja beriaszt. Hamar rájön, hogy sorozatgyilkossal van dolga.

Ám arra nem számít, hogy nem egy hétköznapi gyilkossal kerül szembe...

Már John családjának munkája furcsa. Az még furcsább, hogy John is segédkezik.

Mivel rájött hogy egy sorozatgyilkos garázdálkodik a környéken, egyre jobban érdekli az eset.

Meglepő, de az író már a könyv elején közli hogy ki és mi a gyilkos. Általában ezt a könyv végén közlik a szerzők, de úgy tűnik hogy Wells ezt másképp gondolja.

Egyáltalán nem vett el ebből a regény élvezhetőségéből. Sőt!

Érdekes pszichológia hadviselést mutat be John.

John nemcsak a külső, hanem a belső démonaival küzd. Nem tudom miért, de szinte megrögzötten hiszi, hogy sorozatgyilkos fog belőle válni. Pedig a szociopaták nem egyenlőek a gyilkosokkal. Ez egy kicsit elvette a kedvem, hiszen úgy éreztem, hogy John magát győzködi ezzel. És minél jobban győzködi magát valaki, annál biztosabb hogy be is fog következni.

Nagyon érdekes volt John lelkivilágába bepillantani. Hogyan látja az embereket, és azoknak az érzelmi kinyilvánításait. Ami az átlagembernek természetes, az John számára ismeretlen.És ez oda vissza érvényes.

Senki sem érti meg őt, egyedül talán Dr.Neblin. Nagyon tetszettek a beszélgetéseik. Úgy éreztem hogy John vele a legnyíltabb.

Mivel hamar megtudjuk hogy ki a tettes, John számára a megelőzés volt a lényeg. De akárhogy igyekezett, ez nem jött össze. És minél jobban igyekezett, annál jobban kezdte önmagát elveszíteni.

Elméleteket gyártott azért hogy igazolja magát, hogy miért is teszi az egészet.

Volt hogy úgy éreztem John-t valamiféle pozitív érzelem motiválja, de ez a remény hamar el is tűnt. Rájöttem hogy John nem fog megváltozni, és ne is várjak tőle semmit.

A célja érdekében nem válogatott az eszközökből.  Valahol értettem hogy miért is így kezeli és oldja meg a dolgokat, de mégsem tudtam elfogadni.

A végkifejlet tetszett, annak ellenére hogy minden úgy volt ahogy gondoltam. Mégis meglepett, hogy a tettes iránt szánalmat éreztem, annak ellenére amiket elkövetett.

Jó volt látni hogy John édesanyja megpróbál a fiához közel kerülni, hiába tudja hogy ez halott dolog. Szívesen olvastam volna az ő gondolatairól. Érdekelt, hogyan is látja a fiát, és hogyan birkózik meg a szociopata gyerekével.

Viszont hiába, nekem valami nagyon hiányzott ebből a könyvből. Magam sem tudom mi az, de éreztem hogy valami nem klappol. Pedig John-ban megvan a potenciál, élveztem a gondolatait olvasni. A történettel sincs baj, és a végkifejlet is tisztességes volt.

Nagyon egyedi ötlettel állt elő Wells, és nagyon érdekesnek egyben szórakoztatónak tartom hogy egy szociopata tinédzser szemén keresztül látom a világot.

Biztos hogy folytatom a sorozatot, de én egy kicsit többet vártam ettől a könyvtől.

Read More

Joe Abercrombie: Half a World - A harcos (R)

Fülszöveg:
Ritkán, de előfordul, hogy egy lány nem Béke Atya, hanem Háború Anya szolgálatába szegődik. Hild Bathu, azaz Tüske csak a csatározásnak él, apjához hasonlóan diadalra vágyik, de egy végzetes gyakorlótéri baleset után nem harcos, hanem gyilkos lesz belőle.
Yarvi atya, Gettföld agyafúrt minisztere megmenti őt a kínhaláltól, és magával viszi egy küldetésre, amely nagy hatással lehet a Szilánkos-tenger sorsára. Háború fenyeget, és Yarvi egész országát elpusztíthatja, ha a miniszter nem talál szövetségesekre.
Tüske az úton harcossá érik, de mint mindenki más belegabalyodik Yarvi atya cselszövésének hálójába, ahonnan nem mindenki kerül ki épségben. A miniszter a köz java érdekében képes feláldozni bárkit, főleg egy harcost, de Tüske talán képes lesz saját utat vágni magának a kardjával.


Borító: 3
Sorozat: Szilánkos tenger # 2
Eredeti cím: Half a World
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 496
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.11.27

Pár nap telt el mióta olvastam az Uralkodót. Mivel az volt az első regényem az írótól, nem tudtam hogy mit várjak.
Itt már volt némi sejtésem. Annak ellenére hogy a sorozat ifjúsági besorolást kapott, én egyáltalán nem tekintem annak. Mert itt aztán van harc dögivel. És az író sem virágnyelven fogalmaz.

Az előző rész tekinthető egy különálló könyvnek is. Önmagában is olvasható. Mert itt már mások a főszereplők, és Yarvi inkább csak asszisztál, és a háttérből irányít. De azt nagyon jól.

Mióta YA könyveket olvasok, mindig azt várom a hősnőtől, hogy legyen erős és független. Álljon meg egyedül a lábán. Abercrombie úgy tűnik meghallgatta a kérésemet, mert Tüske aztán kitett magáért.

Vannak erős egyben nőies hősnők.  És vannak fiús hősnők. Tüske az utóbbi.
Már a könyv elején ízelítőt kapunk abból, hogy a nőknek egyáltalán nincs könnyű dolguk. Legyen az jelen vagy múlt. Tüske harcosnak készül, és ezért le kell tennie a vizsgát. Hiába, a fél társaságnál már itt erősebb, mégsem ismeri el senki.
 Azonban egy baleset folytán meggyilkolja egyik gyakorlótársát. Már csak a halál vár rá...Ha nem lenne Yarvi atya, és az ő tervei.


Míg az előző rész könnyen magával ragadott, itt akadtak problémáim. Eltelt már bő száz oldal, de még így sem éreztem, hogy megfogott volna a kötet. Mert szó se róla. Olvastatja magát a könyv. És hiába, ez sokkal kalandosabb és akciódúsabb, mégis, valamiért nem sikerült maradéktalanul megnyernie magának.

Mint említettem, Tüske egy igazi erős hősnő. A kötet elején haragszik az egész világra. Nem fogadja el őt senki, és ő sem ismer el senkit.
Viszont ahogy halad a könyv, úgy változik Tüske. A haragját sikerül megzaboláznia, és míg a történet elején azt hittük hogy erős, a könyv haladtával már úgy gondoljuk, hogy egy női bőrbe bújt szörny. Mert hála a furcsa mesterének, Tüske nagyon erőssé vált. És ahogy fizikailag erősödik, úgy az érzelmei is változásnak indulnak.
Hiába, Tüske lenne álmaim YA hősnője, mégsem sikerült közel férkőznie hozzám.
Nem tudom, hogy ez miért van, de igazán sajnálom.

A könyv váltott nézőpontú. Ott van Tüske szemszöge, és ott van Brand, Tüske gyakorló társa, akit a jó szíve miatt menesztettek.

Brand tökéletes ellentéte Tüskének. Kedves és törődő fiú, aki mindig csak segíteni akar. Nincs híján az erőnek. De ahogy halad a könyv, és telik az idő, egyre nyilvánvalóbb, hogy őt Háború Anya helyett, Béke Atya érintette meg.

Igazán jó volt Brand gondolatait olvasni. Csendes és nyugodt fiú, aki mindent lát, de ritkán beszél. Ez az fejezeteire is rányomta a bélyegét, amit cseppet sem bántam. Jó volt kiszakadni Tüske agresszív viselkedése és gondolatai közül.

Abercrombie egyik legjobb tulajdonsága a nyers őszinteség. Nincs virágnyelven közelve semmi. Míg más könyvekben az alapvető szükségletek felett sikeresen elsiklanak az írók, addig Abercrombie igen csak nyitottan áll a kérdéshez.

A csapat a Déli Szél-en evez és utazik, hogy szövetségeseket toborozzanak. Hetekig a hajón hánykolódnak. Erre jön Abercrombie, és teljes nyugalommal ír a bűzről, tetvekről és a hasmenésről.
És nekem ez az egyik legnagyobb húzóerő. Nagyon tetszik ez a nyers nyíltság.

Yarvi ismét kivette a részét a történetből. Tette amit tennie kellett.
Viszont nagyon hiányzott, hogy az ő szemszögén keresztül lássam a történéseket. Érdekelt, hogy mennyire változott meg az Uralkodó óta. Már ott is agyafúrt volt, de itt aztán kitett magáért.

" A bölcs miniszter a köz javát szolgálja, és mindig megtalálja a kisebb rosszat.

Már az előző részben nyilvánvaló volt, hogy a fő problémaforrás a Főkirály, és annak cselekedetei.
Ebben a kötetben ez még nyilvánvalóbbá válik. Megkezdődik a szövetségesek toborzása, vagy éppenséggel fenyegetése.

Nagy pozitívum, hogy az előző részben megismert szereplők is tiszteletüket tették. Szumael pozitív meglepetés volt. Az még inkább, amit Yarvi-val műveltek. Remélem az író nem lesz kegyetlen velük.

Ami számomra nagyon nem hiányzott a történetből, az a romantikus szál. Lehet hogy Tüske jellemfejlődésében szerepet játszott, de úgy gondolom, hogy nem igazán illett a történethez. Mondom ezt úgy, hogy igénylem a romantikus szálat minden könyvbe.

A végkifejlet előrevetíti a befejező kötet cselekményét. Akcióban és harcban nem volt hiány.

Nagyon tetszett, főleg hogy minden Yarvi kedve szerint történt.

Ami viszont meglepett, hogy Brand visszautasította Yarvi ajánlatát. Szerintem sokkal jobban illik hozzá az a szerepkör, mint amit választott magának.

Izgatottan várom a befejező kötetet, bízom benne hogy ott még több akcióban és csatában lesz részünk.

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Joe Abercrombie: Half a King – Az uralkodó (R)

Fülszöveg:
Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagy hatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése terítette le.
Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét.
De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…


Borító: 3,5
Sorozat: Szilánkos tenger # 1
Eredeti cím: Half a King
Kedvenc karakter: Semmi
Oldalszám: 382
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.03.12

Már egy ideje kiszemeltem magamnak az írót. Szerencsére idehaza több sorozata is megjelent, így van miből válogatni.

Mivel felnőtt és ifjúsági könyveket is ír, kíváncsi voltam, hogy mit alkot. A könyvet elolvasva pedig garantált, hogy fogok még tőle olvasni.

Mivel ez a könyv ifjúsági besorolást kapott, nagyon érdekelt, hogy mit fog mutatni a könyv. Hiszen akkor fantasy ide, vagy oda, itt nem kell számítani durva harcokra, és elhalálozásokra. De mekkorát tévedtem!

Az író nem kíméli a szereplőit. Fagyoskodnak, harcolnak, menekülnek és káromkodnak.

Úgy tűnik, Abercrombie kicsit másképp értelmezi az ifjúsági besorolást. De én ezt egy cseppet sem bántam.

Yarvi-t, miután szembesül azzal hogy apját a királyt, és bátyját a trónörököst meggyilkolták, királlyá koronázzák. Nem lenne ezzel túl sok baj, viszont Yarvi félember, és nem ismerik el, mint uralkodót. Az egyik kézfejéről egy kivételével hiányoznak az ujjak, és ezért egész életében megvetették. Miniszternek készül, aki többek között a király tanácsadója. De ez a terve füstbe megy, amint királlyá koronázzák.

Édesanyja a királyné erősködik hogy álljon bosszút. Így indul a flottájával apja és testvére gyilkosa után, ami egyben az ő sorsának végleges megváltoztatásával végződik...

Üdítő változatosság volt Yarvi. Végre egy olyan szereplő, aki nem király akar lenni. Épp ellenkezőleg. Ő az árnyékot választotta, a miniszteri hivatást.

Tisztában van a képességeivel, és annak hiányaival. Ezért is éri nagyon kellemetlenül, hogy királlyá koronázták.

Yarvi a kötet elején egy gyáva, szinte semmirekellő fiú. Viszont az esze a helyén van. A kötet végére szinte felnő. Agyafúrt és tudja hogy mit kell tenne. Mivel a testi fogyatékossága miatt nem tud fizikailag harcolni, beveti az eszét, ami mindig megmenti őt.

Egy árulás folytán eladják őt mint rabszolgát, és egy hajón kezd evezni. Itt ismerkedik meg többek között Szumael-vel és Semmivel.

Azt gondolná az ember, hogy hiába az embertelen körülmény, az író majd megszépíti a helyzetet. Hát nem. Minden amit el lehet képzelni, azt az író kegyetlen őszinteséggel bemutatja. A rabszolgák embertelen körülményét és kilátástalan helyzetüket. Ennek ellenére a rabszolgákban megmarad az emberség szikrája, és Yarvi nagy nehezen, de barátokra lel.

A kötet nagy részét ez tette ki. Miként boldogul Yarvi, és hogyan kovácsol tervet a szökéshez. Mert egyértelmű, hogy meg fog szökni.

Sokáig nem értettem, hogy mi szükség Semmire. Az író meg-meg említette, de értelmét nem láttam. Egy szót sem szólt, csak sikált. Majd amikor a csapat összeáll, és elindulnak Yarvi szülőföldje felé, rájöttem, hogy Semmi a kedvenc szereplőmmé vált. Imádtam a beszólásait, és jókat vidultam rajta.

„" - Az acél a megoldás.

A csapat többi tagjai nem nőttek annyira a szívemhez. Talán még Szumael-t tudnám kiemelni.

A csapat hiába menekül, a nyomukban vannak. És az író ismét nem kímélte őket.

Nem tudtam, hogy mit akar Abercrombie kihozni a könyvből. Yarvi király marad, vagy miniszterré válik?

Mert királynak nem igazán vált be, és úgy éreztem, hogy nem is illik hozzá. Igaz, a kötet végére már kezdett királyként viselkedni, de mégis. Nem tetszett az a Yarvi.

Miniszernek viszont tökéletes. De akkor ki lesz a király, ha nem Yarvi?

 Miután elkönyveltem magamban hogy Yarvi nem lesz király, elméleteket gyártottam, hogy akkor ki lép a helyébe. Logikus választásnak tűnt az édesanyja, de valahogy mégsem illett a képbe.

Izgatottan olvastam a végkifejletet. Ismételném magam, és megjegyezném hogy az ifjúsági határokat Abercrombie nem vette figyelembe, mert volt itt minden. Harc, belsőség és vér. Viszont ezek a fejezetek tetszettek a legjobban.

Mivel elég kiszámítható a történet - az árulás és visszatérés - nagyon izgatott, hogy mi lesz Yarvi és a többiek sorsa.

És igen, Abercrombie jól átvert. meg sem fordult a fejemben ekkora csavar. Tudtam én, hogy nem hiába lett Semmi a kedvencem.

Yarvi sorsa is elrendeződött, és mindenki elégedett. Kivéve a főkirály.

A kötet egymagában is megállja a helyét. Minden kerek. Viszont az író szépen felvázolta a globális problémát. Méghozzá a főkirályt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a következő kötetben mivel lep meg az író.

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Cassandra Clare - Bukott angyalok városa

Fülszöveg:
A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.

Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.

Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.


Borító: 5
Sorozat: A Végzet ereklyéi # 4
Eredeti cím: City of Fallen Angels
Kedvenc karakter: Jordan
Oldalszám: 392
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2011,2013,2014,2015

Bő két év telt el, mióta utoljára Clare könyvet fogtam volna a kezembe. Mi ennek az oka? A Pokoli szerkezetek első része tetszett, de valamiért nem folytattam. A Végzet ereklyéi pedig nekem ott ért véget, ahol kellett volna, és nem láttam értelmét a folytatásnak.
Ennek ellenére mégis csak folytatom a sorozatot, igaz, megkésve. A vélemények a könyvről nagyon megosztottak. Úgy döntöttem, ideje utánajárnom a dolgoknak.

Mivel hosszú idő telt, mióta az Üvegvárost olvastam, be kellett látnom, hogy nagyon sok mindent elfelejtettem. A lényeg megmaradt, de az apró utalások, vagy éppen Simon Jele értetlen pislogásokra késztettek. De sebaj, gondoltam majd belerázódom.

De ez nem történt meg. Szó se róla. Olvastatja magát a könyv. Viszont pont az hiányzott belőle, ami a húzóereje. Az Árnyvadászok világa és a fantasztikus karakterek.
Ebből semmit sem kaptam. A szereplők teljesen kifordultak magukból. Van, aki nem változott, és ugyan olyan buta, mint volt. Legnagyobb sajnálatomra viszont Jace olyan volt, mintha kiherélték volna. Ritka pillanat volt, amikor megcsillogtatta szarkasztikus humorát, pedig pont ezért szerettem meg. Magnus sem volt önmaga. Úgy éreztem, mintha egy szűrőn át láttam volna őket.

A történetről annyit, hogy az nagyon nincs. Sokat felejtettem, de annyi megmaradt, hogy a sorozat akciódús, humoros és izgalmas.
Itt minden volt, csak izgalom nem.
A könyv háromnegyede tipikus brazil szappanopera. Ki kivel van együtt, kivel csalta meg, és ki szenved totálisan feleslegesen.
Aki cseppet sem változott, az Izabelle. Ugyan olyan szúrós és tüzes, mint volt.

Az sem segített a helyzetemen, hogy a könyv nagyrészt Simon szemszögéből íródott. Soha nem voltak odáig érte, és itt sem könnyítette meg a helyzetet. Viszont pont az ő helyzete az, ami igencsak érdekes. Nem tartozik sehová, és nem is tudja, hogy hová tartozik. Kicsit értelmetlen, de így van. Vámpír, aki Jace-nek hála bírja a napfényt. A vámpírok kirekesztették, viszont hiába, az Árnyvadászokkal baráti kapcsolatban van, mégis egy szakadék választja el őket egymástól. Simon-nak meg kell küzdenie az éhségével is.
Attól függetlenül hogy Simon nem a kedvencem, érdekes szálak vannak kibontakozóban.

Mint említettem, a könyv nagy része totális tini dráma. Nem lett volna ezzel túl sok bajom, ha Clare jó pár akciót beiktat. De nem tette. Ehelyett ruhapróbákról, és partikról kellett olvasnom.

A szereplők sem kerültek közel hozzám. Clary semmit sem változott. Ugyan olyan buta, mint volt. Nem szerettem eddig sem, és ezután sem fogom. Azt gondoltam, mivel megkezdte a kiképzését, valamennyi ész szorul t belé. De nem.
Jace is kifordult önmagából. A szerelmi drámáknak köszönhetően olyan volt, mint egy pincsikutya.

Akiket nagyon hiányoltam, az Alec és Magnus. Főleg Magnus. Szerencsére a könyv közepe tájékán felbukkant, de nagyon keveset kaptam belőle.
Viszont pont ez volt az egyik legérdekesebb dolog a könyvben. Alec és Magnus szerelme, és párkapcsolati krízise. Hiszen Magnus halhatatlan. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük.

Aki viszont meglepett, az Jordan. Már az első pillanattól fogva szimpatikus volt. Remélem, a további kötetekben is fel fog bukkanni.

Akire fokozott figyelmet szenteltem, az Zakariás testvér. Belefutottam egy jó nagy adag spoilerbe vele kapcsolatban. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként is lett az, aki.

Valamint tetszettek az utalások Will-re, és az előzménysorozatra is.

Mivel a könyv nagy része dráma, nem vártam túl sok akciót a végére. De Clare meglepett, és mégsem. Meglepett, mert az utolsó fejezetek igazán akciódúsak, és drámaiak. Nem lepett meg, mert úgy éreztem, hogy a lerágott csontot akarja még egy kicsit rágcsálni.
Clary újfent megmutatta, hogy az esze csak dísznek van. Remélem a továbbiakban javulni foga helyzet.
Lilith említése jót tett a könyvnek. Az már nem, hogy ilyen könnyen vége van. Vagy talán mégsem?

Read More

Alexandra Bracken - Sötét elmék

Fülszöveg:

Egy nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket.
Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik.


Borító: 4
Sorozat: Sötét elmék # 1
Eredeti cím: The Darkest Minds
Kedvenc karakter: Zuu
Oldalszám: 462
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2014

 Most, hogy beköszöntött a borús idő, nekem is kedvem támadt valami drámai és borús történethez. Úgy gondoltam hogy ez a kötet éppen megfelel erre a célra.
De elég nagy csalódás ért.

Amikor pár hónappal ezelőtt a közzétett részletet elolvastam, azt gondoltam, hogy itt igazi drámára, és feszültségre számíthatok. Hiszen olyan képet kaptam a kötetről, mintha egy 2. világháborús táborban lennék, megfűszerezve különös képességű gyerekekkel.

A történetben van potenciál, viszont nem érzem kidolgozottnak. Sokszor következetlen az írónő, és több logikai bakit is vétett. A szereplők sem nagyon akartak a szívemhez nőni. Több szó mint száz. Untam a könyvet.

A történet érdekesen indul. Valami folytán a világban a gyerekeket megtámadja egy vírus, és meghalnak. Viszont vannak olyan gyerekek, akik ha elérik a 10. életévüket, különleges képességekre tesznek szert. Egy táborba szállítják őket - nevezhetnénk ezt koncentrációs tábornak is - ahol nem bánnak velük kesztyűs kézzel.
A táborban a képességeik alapján kategorizálják a gyerekeket. Zöldek, Kékek, Sárgák, Narancsvörösek és Vörösek.

A főhősünk Ruby is egy ilyen táborba találja magát, méghozzá 10 évesen. Több évig itt kénytelen élni, és elviselni a megaláztatást. Viszont akad egy segítője, akinek segítségével végre kijut a táborból....

A könyv egyik nagy hibája a karakterek. Ruby-t eleinte gyávának tartottam. Meghúzódik, és mások viszik el helyette a balhét. Amint kikerült a táborból, onnantól viszont csak egy papírmasé figura lett. Nem volt személyisége, csak sodródott az árral.

Amint kijutotta táborból, úgy tűnik csöbörből vödörbe esett. Egy radikális csoport tagjai akarják őt beszervezni, hogy szálljon szembe a mostani rendszerrel.
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom hogy tőlük is megszökik, és véletlenül összehozza a sors Liam-mel, és csapatával.

Liam, csak úgy mint Ruby, nem tűnt egy élethű karakternek. Nem értettem hogy az írónő mit akar belőle kihozni. Szó se róla. Kedves és segítőkész, de nekem valamiért élettelennek tűnt. Dagit eleinte nem kedveltem, de egy idő után meggyőzött. A könyvben Zuu volt az egyetlen karakter, akire igazán kíváncsi voltam. Úgy hiszem, hogy neki van a legérdekesebb élettörténete.

A csapat célja, hogy eljusson East River-be, ahol a pletykák szerint a magukfajták békében élhetnek, köszönhetően a Szökött Kölyöknek.
Ez a furcsa kis csapat nekivág az útnak. Azt gondoltam hogy majd menekülnek, rejtőzködnek, és bőséges akcióban lesz részem.

Ez nem jött be. Kocsikáznak, alszanak és kihalt boltokból lopkodnak. Kétszer találkoznak ellenségekkel, ahol egy kicsit megcsillogtatják a képességeiket.

Nagyon hiányoltam a képességeik bemutatását. Melyik szín mit tud? Miért olyanok, amilyenek?
De erre nem kaptam választ. Annyi biztos, hogy a Kékek telekinézisre specializálódtak, a Sárgák az elektromossághoz értenek. Valamint a Narancsvörösök pszichés befolyással bírnak.

Mivel Ruby Narancsvörös, és rajta kívül minden ilyen kasztú gyereket megöltek, azt vártam hogy igazán bámulatosak a képességei. De ebben is csalódnom kellett.


A világ kidolgozatlan, és logikai bakikkal fűszerezett. A könyvben említik, hogy az ország eladósodott, alig vannak munkahelyek. Ennek ellenére vannak fejvadászok, akik elég nagy összegeket kapnak. Több város kihalt, olyan mint egy szellemfalu, máshol meg élnek, mint hal a vízben. Benzin hiány van, ennek ellenére a csapatnak mindig sikerül benzinre szert tenni.
Ruby évekig egy táborban volt, ennek ellenére ismeri a rádióban szóló zenéket... És még sorolhatnám napestig.
Nagyon akartam tudni, hogy miért is lettek ezek a gyerekek olyanok, amilyenek. Mi váltotta ki? De erre sem kaptam választ.

A könyvből nem hiányozhat a romantika sem. Ez érdekes is lehetett volna, ha a páros között egy apró szikra is lett volna. De semmi kémia, semmi érzelem nem fedezhető fel közöttük. Mondhatnám hogy instant love, de nem az. Nem áradoznak egymásról, és mást sem. Együtt vannak és kész. Igazán kiábrándító.

Amint megérkeznek az East River-be, kiderül hogy ki is a Szökött Kölyök. (Valamiért annyira idétlen ez a név)
Ott sem fenékig tejfel az élet, és Clancy sem olyan elbűvölő, mint amilyennek tűnik. Lévén hogy ő is Narancsvörös, Ruby-val jól elvannak. Sokkal jobban, mint Liam-mel.

A végkifejlet sejthető. Összedobottnak éreztem, és sokszor nem is értettem hogy miről van szó.
A könyv folyamán többször említésre kerülnek a Vörösök, mint igazi szörnyetegek. Viszont a képességükről itt sem tesznek említést. Logikátlannak tartom, hogy a Vörösöket a családjukkal zsarolják, miközben szinte minden ilyen gyereket a saját szüleik küldték a táborokba. Valamint Martin-ról példát véve aki - hiába Narancsvörös - egy szörnyeteg, akkor mi motiválja a Vörösöket? Nem hinném hogy az érzelmeikre könnyen lehetne hatni.

Ruby utolsó döntése teljesen nyilvánvaló volt. Az írónő ezzel akarta igazolni, hogy Ruby mennyire talpraesett, és feláldozó. Engem ez egyáltalán nem győzött meg.

Nagy csalódás volt ez a könyv. Rengeteg potenciál van benne, viszont logikátlan a világfelépítés. Annyira kevés információt osztott meg velünk az írónő, hogy ez már a kedvemet vette. Csakúgy mint Ruby, én is csak sodródtam...

Read More

Colleen Houck - A tigris átka

Fülszöveg:

Szenvedély. Sors. Hűség.

Kockáztatnád mindezt azért, hogy megváltoztasd a végzeted?

Amikor Kelsey Hayes azon gondolkodott, vajon mit fog csinálni ezen a nyáron, álmában sem jutott volna eszébe, hogy egy háromszáz éves indiai átkot próbál majd megtörni. Egy rejtélyes fehér tigrissel, akit Rennek hívnak. A világ túlsó felén. Pedig pontosan ez az, ami történt.
Szembeszállva sötét erőkkel, bűvös mágiával és misztikus világokkal, ahol semmi sem az, aminek látszik, Kelsey mindent kockára tesz, hogy megfejtsen egy ősi próféciát, amely örökre megtörheti az átkot.



Borító: 3
Sorozat: Tigris # 1
Eredeti cím: Tiger's Curse
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 534
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2012

Ismét egy könyv, ami elég hosszú ideje a várólistámon szerepel.
Mindig is tetszett a könyv, de valami visszatartott.

Kelsey 18 éves, és nemrég fejezte be a középiskolai tanulmányait. Nyári munkára jelentkezik, és kap is egy két hetes állás egy cirkuszban. Ott megismerkedik Dhiren-nel, a fehér tigrissel.
Kelsey valami folytán nagyon vonzódik a tigrishez, és kapva kap az alkalmon, amikor Mr.Kadam - aki megvásárolta a tigrist - arra kéri, hogy legyen az állat gondozója míg Indiába nem érnek.
Ott aztán Kelsey olyan kalamajkába keveredik, amire még álmában sem gondolt...

Nagyon vártam már, hogy olvashassam a könyvet. India mindig is távol állt tőlem. Mind a kultúra,mind a mitológia. Érdekes utazásnak indul ez a könyv, viszont amit kaptam, az elég vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.

Rengeteg potenciál van a könyvben. Egy több száz éves átok, indiai hercegek és jó pár kaland. Kíváncsi voltam, hogy az írónő mit is kezd ezzel.
Nos, nem sikerült annyira jól kiviteleznie a dolgokat, mint azt vártam.

Kelsey elméletben egy 18 éves lány, akivel túl sok bajom nem volt. Nem sikerült megkedvelnem, de nem is volt ellenszenves. Teljesen semleges maradtam az irányába.

Viszont ahogy haladt a könyv, egyre nagyobb volt a meggyőződésem, hogy Kelsey egy 16 éves tipikus YA csitri. Amikor pedig a könyv 3/4-nél 180 fokos fordulatot vett a személyisége, végleg elkönyveltem magamban hogy Kelsey és én nem leszünk jóban.
Az eddigi értelmes lány átváltott egy számomra teljesen értelmetlen viselkedésbe. Szó se róla. Eleinte értettem hogy miért is fél az érzelmektől.
De amikor már tisztázta magában és mégis elmenekül és olyan dolgokat művelt amiért jól felpofoztam volna, akkor megkérdeztem magamtól hogy erre vajon mi szükség. Vagy marad, vagy elmegy de akkor ne siránkozzon, és ne viselkedjen gyerekként.

Dhiren a tigris viszont már az első pillanatban elvarázsolt. Nem ért meglepetésként, hogy ő Ren India elfeledett hercege.
Ren hozta azt, amit elvártam tőle. Teljesen olyan volt, mint egy modern herceg. Kedves és törődő, és tengernyi türelemmel van megáldva. Makacs de közben humoros. Viszont valamiért majdhogynem ő is semleges maradt a számomra. Van benne potenciál, sokszor megmosolyogtatott, de nem éreztem azt, amit egy főhősnél - főleg egy férfinél - éreznem kellett volna.

A történetre visszatérve. Lassan indult be a sztori. Eltelt már több mint 100 oldal, de Kelsey még szinte el sem indult sehová. A dzsungelekben eltöltött idő szinte nevetséges. Csak sétálgattak ott pár órákat, és eljutnak A-ból B-be. Kicsit több kalamajkára számítottam. Túl könnyen ment minden.

Tetszett hogy Ren és Kelsey milyen jó viszonyt ápoltak egymással. Csakúgy mint Kelsey, nekem is nehézséget okozott, hogy egy személyként gondoljak a tigrisre és a férfire.

Jó volt a páros között a kémia. Kelsey viszont mint említettem feleslegesen csinált műsort.

Nagyon vártam már, hogy mikor bukkan fel Ren öccse, Kishan. Gondoltam én, mivel Ren a "jó" herceg, akkor Kishan lesz a dögös, de "rossz".

Viszont Kishan is csalódást okozott. Egy kicsit.
Eleinte hozta azt, amit vártam tőle. Egy meg nem értett rosszfiú.
Viszont a könyv végénél szinte már el is tűnt ez a Kishan. És még egy fekete pont az írónőnek. Azt vártam hogy hárman indulnak el kalandozni. Nos, nagyon nem.

A kalandok érdekesek és izgalmasak voltak. Viszont olyan érzésem volt, mint minden olyan egyszerű és nyilvánvaló lenne.
Fanindra a kobra viszont nagyon szimpatikus volt. Sokkal jobban megkedveltem mint Kelsey-t. Ez már sokat elmondd. Viszont Mr. Kadam nagyon hamar szimpatikussá vált.

A végkifejlet izgalmas volt, értem ezalatt a Kishkindha-ban történtekre. Ami ezután jött, az tömény szenvedés.
Nem gondoltam volna, hogy Kelsey meglépi az utolsó döntését, amit elég feleslegesnek tartok. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz ezek után.

Olvastatta magát a könyv, viszont nem vagyok maradéktalanul elégedett. Kelsey-nek van hová fejlődnie, viszont a kalandozások miatt mindenképpen folytatni fogom a sorozatot.

Read More

Brigid Kemmerer: Spark – Szikra

Fülszöveg:

A KANÓC MEGGYULLADT...

Gabriel Merrick a tűzzel játszik. Szó szerint.

Néha még uralja is. Máskor viszont képtelen rá.

Gabrielnek mindig ott voltak a testvérei, különösen az ikerbátyja, Nick. Amikor viszont egy gyújtogató hoz káoszt a városukra, minden jel Gabrielre mutat. Csak épp nem ő gyújtogat.

Ráadásul mintha senki sem hinne neki. Kivéve Layne-t, a félénk, kitűnő tanuló tizedikest, aki magas nyakú garbóban és farmerben jár – és teljesen feldúlja Gabriel érzelmeit. Layne nagyon jól megérti, milyen az, ha családi problémákkal küzd az ember, és érti a titkokat is. Neki is van jó néhány.

Gabriel nem engedheti meg, hogy Layne rájöjjön, milyenek is a testvérei, a képességeik, és milyen veszélyek leselkednek rájuk. Van azonban néhány olyan kockázat, amit nem hajlandó vállalni.


Borító: 4
Sorozat: Elementál # 2
Eredeti cím: Spark
Kedvenc karakter: Gabriel, Hunter, Michael
Oldalszám: 472
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.12.05 / 2014.12.12

Idejét nem tudom, hogy mikor élveztem utoljára ennyire egy könyvet. Egyszerűen nem bírtam letenni, de ha még kénytelen voltam, mindig rá-rá pillantottam a könyvre, szuggerálva, hátha hamarabb olvashatom. És mennyire hiányzott ez az érzés!

Szó se róla. A könyv nem tökéletes. Van pár hibája. De mégis, annyira élveztem!

Amikor a sorozat első részét, a Storm:Vihart olvastam, már akkor kedvencé avattam Gabrielt. Nem csak a neve miatt. Az elemek közül az övé áll hozzám a legközelebb, és a temperamentuma is nagyon ismerős. Szóval a srác már alapból kedvenc lett. És Hunter is, aki az előző rész üde és különleges színfoltja volt. Ehhez jött még Michael, aki a Viharban szereplő novella után hamar a szívembe zártam.

Ez a három srác igazán kitett magáért ebben a könyvben.

A történetről annyit, hogy a városban egyre több gyújtogatás történik, és Gabriel -hűen az eleméhez- mindig felbukkan ezeknél a tűzeseteknél. Igaz, inkognitóban.

Gabriel-re rájár a rúd. Az iskolában rájöttek, hogy Nick ugrik be helyette matekra, a tűz elem folyamatosan hívogatja, és még a kosárcsapatból való kirúgástól is egy hajszál választja el.

Szóval Gabriel idegei pattanásig feszültek. Ehhez jön még a megváltozott családi körülmények is.

Egyszóval. Gabriel pácban van.

Nagyon élveztem olvasni a történetet. Ha jobban belegondolok, szinte olyan ez a könyv, mint egy tipikus bad boy-good girl sztori. Mert hogy fantasy elem szinte alig van benne. Ez kicsit csalódottá tett, de most valamiért túllépek ezen.

Layne és Gabriel között szinte pillanatok alatt szikrázott a levegő. Mondhatnám, hogy tényleg tipikus a sztori. A jóképű fiú felfigyel a neve nincs stréber és hallgatag lányra.

Mégis annyival több van bennük. Layne egy tűzesetben megsérül, és azóta rejtegeti a testét, és elég visszavonult. Gabriel pedig éppen a tűzzel játszik...

Layne-t sokkal hamarabb és jobban megkedveltem, mint az előző kötetben Bacca-t. Layne tette a dolgát, kiállt magáért, és nem félt szembeszállni Gabriel-vel, ha úgy ítélte meg. Márpedig sokszor volt ilyen. Viszont többször éreztem - nem csak nála, hanem Gabriel-nél is - hogy feleslegesen dühödik be, és húzza fel az orrát.

Gabriel már az első pillanattól kezdve kedvenc, nincs mit ezen tagadni. Megértettem az indokait, viszont néha jól kupán vágtam volna. Kicsit jobban kellett volna bíznia legalább Michael-ben.

A beszólásai fergetegesek, és a tettei is. Gabriel nagyon hamar meg tudja magát kedveltetni másokkal.

A Hunter-rel való barátsága nagyon tetszett. Mindketten magányosak voltak, de ez a kapcsolat jót tett nekik.

A kis akcióik logikusak voltak, bár elég őrültség is egyben.

A könyv végéig nem is jöttem rá, hogy ki volt a rejtélyes gyújtogató.

Mint említettem, tetszett hogy a többi testvér is felbukkant, bár Nick-ben nagyon csalódtam. Egyrészt azért, ahogy Gabriel-vel viselkedett, másrészt Quinn miatt is. Nagyon nem kedvelem azt a lányt!

Chris és Becca is visszatérő szereplők, de olyanok voltak, mint valami papírfigurák. Feleslegesnek éreztem őket, és a kapcsolatuk sem nyilvánvaló számomra. Semmi tűz nincs közöttük.

Érdekesnek találom, hogy az írónő már összehozta a maradék két testvért a párjaikkal. Nemcsak Nick, de Michael is becsajozott, nem kevés vicces pillanatot okozva ezzel.

A végkifejlet nagyon tetszett, főleg az, hogy a rendőrség is belekeveredett, és így nemcsak a saját kis világukban büntetik a családot, hanem azon túl is. 

Arra rá kellett jönnöm - így a második kötet után - hogy az írónő nem tudja normálisan lezárni a könyveket. Míg az előző részből konkrétan még egy fél könyvre valót hiányoltam, itt már csak 1-2 fejezetet.

Nem mondom, ez ügyben még van hová fejlődnie.

Nem tökéletes a könyv, mert nem az. Viszont minden van benne, ami kell. Romantika, humor, izgalom és egy kis akció. Lényegében:

Kedvenc lett és alig várom már, hogy Hunter könyvét olvashassam!

Read More

Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra

Fülszöveg:

Holly előre tudta, hogy nincs az a hatalmas óceánjáró, ahol nyugiban átvészelheti a családi karácsonyt. Mert hiába a képeslapra kívánkozó táj, ha ott van két szörnyeteg unokatestvére, akik mindjárt első este kiutálják a közös kabinból. A tengeribeteg Holly így kénytelen beosonni egy vadidegen fürdőszobába, ahonnan kilépve két dologgal néz farkasszemet: a világ legdögösebb pasijával és egy paprikaspray-vel. Kár, hogy ez utóbbit a magát Nicknek nevező srác nem fél használni…

Amikor később Holly elhagyná a kabint, legnagyobb megdöbbenésére sikoltozó tinicsajok állják útját. Mert Nick valójában Dominic Wyatt, az őrülten népszeru ReadySet dobosa.

Az internetre pillanatok alatt felkerülnek a kettőjükről készült botrányos fotók, amik veszélybe sodorják az együttest. Dominic ezért ráveszi Hollyt, hogy a hajóút idejére játssza el a barátnője szerepét. A kamu kapcsolattal csak-csak megbirkóznak, na de a valódi érzelmekkel…


Borító: 1
Sorozat: -
Eredeti cím: Decked with Holly
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 304
Kiadó: Móra
Kiadás: 2013,2014

Pár hete sincs, hogy az első LOL könyvem olvastam, és azt kaptam tőle, amit vártam. Pár órányi kikapcsolódást és szórakozást.

Mivel az írónő a Könyvhétre ellátogat hozzánk, úgy gondoltam illő lenne beszereznem egy könyvét és dedikáltatnom. Igen, ez lett volna az első dedikált könyvem.

Nos.. Nem lesz dedikálva. Az biztos. És az is, hogy rövid úton megszabadulok tőle.

Ritka, amikor félbehagyok egy könyvet. Nem szeretek félbehagyni semmit. De se időm, se energiám olyasmire pocsékolni az időm, ami tudom, hogy nem tetszik.

A LOL könyvek egyértelműen arra specializálódtak, hogy nem kell rajtuk sokat agyalni. Könnyed, humoros, tinis.

Ez a könyv viszont... Kliséhalmaz a köbön.

Holly és drága családja egy hajóútra indulnak ami nem zökkenőmentes. Holly tengeribeteg, az unokatestvérei és azoknak a szülei kész hárpiák. Van elég baja a lánynak. Erre valami őrült ötlet alapján benyit egy olyan kabinba, és ott kapja el a tengeribetegség tünetei, ahol Dom a híres ReadySet dobosa tölti inkognitóban a vakációját.

Mit ne mondjak, már a fülszöveg is klisés. Nem is vártam tőle sokat. Viszont még így is csalódást okozott.

Ami már az első pár fejezetben csalódást okozott - és valahogy az egész könyvre rányomta a hangulatát - hogy Holly nem ismerte fel Dom-ot.

Most komolyan. Az egyik kedvenc zenekara tagját nem ismeri fel Holly? Mennyi ennek az esélye?

Nálam itt vágta el magát a sztori. Utána pedig csak klisé, klisé hátán.

A rokonok sablonosak, Holly-tól sem dobtam el az agyam. Dom pedig inkább tűnt valami tini kölöknek, mint egy rocksztárnak. Minden második mondata ez: Hiszen ilyen egy rocksztár élete. Én egy rocksztár vagyok...

Mintha csak saját magát győzködné, hogy valóban, ő egy rocksztár. Ami nekem nyilvánvaló, hogy nem. Nekem egy rocksztár nem itt kezdődik.

A kötelező, játsszuk el hogy egy pár vagyunk szálon pedig már meg sem lepődtem.

Holly jelleme hagy kivetnivalót maga után. ő is, és Dom is csak haszonból játsszák el, hogy egy pár. Dom a zenekara jó híre miatt begy bele, Holly pedig... Hogy híres legyen az iskolájában. Olyan mint egy hisztis királylány. Komolyan.

Én a 217. oldalnál hagytam abba, amikor a páros kezd ráeszmélni, hogy vonzódnak egymáshoz.

Tulajdonképpen nincs túl sok baj a sztorival. Marni stílusa nem rossz, és volt pár poén, amin hangosan felnevettem. De ennyi. Klisé az egész könyv, és ahogy belelapoztam a könyvbe, tudom hogy mik fognak még történni, és mi lesz a vége.

A legnagyobb baj, hogy egyáltalán nem fogott meg a könyv. Se az alapsztori, se a szereplők, se semmi. Inkább untam és bosszankodtam, mert nem volt benne semmi eredeti ötlet. És mint említettem: Klisés és egysíkú.

 A borítóról pedig már nem is mondok semmit. Giccses és bugyuta.

Azt hiszem, a közeljövőben nem igazán fogok még egy LOL könyvet a kezembe venni.

Read More

Rachel Hawkins: Hex Hall

Fülszöveg:

Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.


Borító: 4,5
Sorozat: Hex Hall # 1
Eredeti cím: Hex Hall
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 270
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.04.29

Ez a könyv is már jó ideje szerepelt a kívánságlistámon. Olyan sok jót olvastam róla, hogy tudtam ezzel nagyon nem tudok mellélőni.

És végül is nem is tettem.

Sophie már az első oldalakon szimpatikus volt. A szarkazmussal engem már meg lehet győzni, és Sophie nem volt rest.

A szarkasztikus humora sokat lendített a könyvön.

Mindig is szerettem az olyan könyveket, ahol egyszerre több lény teszi tiszteletét. Itt ezt meg is kaptam. Hiszen Sophie - egy ismételten elrontott bűbájnak köszönhetően - a Hekate Hall-ban találja magát, ami a varázslények javítóintézete. Ide kerül minden fiatal Prodigium, aki nem tudja kezelni az erejét.

A könyv gyorsan olvasható, és jó pár klisével is találkozunk.

A Hekate Hall-ban a diákok ugyan úgy tanulnak, mint az átlagos diákok. És itt is vannak klikkek akik ugyancsak klisébe illőek.

Sophie nagy szerelme Archer iránt nekem nagyon instant love szagú. Alig beszélnek és Sophie máris "fülig belezúgott".

Archer-ből túl sok mindent nem látunk, de amit mégis, hát.. Nem vagyok elájulva tőle. A döntésképtelensége miatt már alapból fekete pontot kap.

Sophie nehezen illeszkedik be a Hex Hall-ba, főleg úgy, hogy az édesapja az egyik fő ember a világban. Természetesen erről a lány mit sem sejtett.

A könyvet olvasva nekem nagyon Vámpírakadémia érzésem volt. Nem csak azért, amiért egy iskolában játszódik. Nekem valahogy kevés volt a mágia, pedig ezt vártam a legjobban. Amikor szó esett egy mágikus tárgyról,vagy éppen felbukkant, akkor el voltam varázsolva. De mint említettem, nekem ez kevés volt.

Sophie kezdeti bakijai a varázslásban szórakoztató és elvárt volt. Tudtam, hogy valami sem stimmel vele. (Főleg úgy, hogy a folytatás fülszövegét is olvastam előtte.)

Alice felbukkanása ás tanításai jót tettek a történetnek, bár sejtettem, hogy nem minden ami fénylik. Már ami Alice-t illeti.

A végkifejlet tetszett, és az is, ami Archer-ről kiderült. Kellett ez a csavar, mert enélkül elég egysíkú lenne a történet.

Amit nem igazán értek még most sem, hogy mi szükség volt arra, ami Eloide-del történt...

Mindenesetre nem vagyok csalódott. Kicsit többet vártam, főleg Sophie-tól, és attól hogy démon. (Vagyis inkább csak negyed- mekkora csalódás...)

Sophie humora miatt mindenképpen érdemes elolvasni.Folytatni fogom a sorozatot, bár nem vesztem el az eszem, ha nincs a közelemben a folytatás.

Read More

Jennifer L. Armentrout: Origin - Eredet

Fülszöveg:

Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt.
Sikeresen behatoltak a Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.

Söpörje el, aki az útjába áll? Kérdés nélkül.

Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.

Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel. Katy számára csak a túlélés marad.

Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha igazodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémítőek, és amit elárulnak, felzaklató. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek? Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.

A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy? Együtt maradnak egyáltalán?


Borító: 4
Sorozat: Luxen # 4
Eredeti cím: Origin
Kedvenc karakter: Archer, Daemon,Luc
Oldalszám: 428
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.11.25 / 2014.12.12

Karácsony óta porosodott a könyv a polcomon. De ha tudtam volna, hogy az írónő ilyen dögös és " azonnal kell egy saját Archer" karaktert mutat be, akkor némiképp hamarabb is elolvastam volna a könyvet. Talán.

Az Opál igencsak durva függővéggel ért véget. Katy-ék akcióba léptek, hogy kiszabadítsák Beth-et. Igen ám, de Katy-t elfogták, és ki tudja, hogy mi fog vele történni...

Nagyon tetszett a könyv. Viszont, mint az Opálnál is, itt is hiányzott valami. Pörgős volt, akciódús és az írónő nem kíméli a szereplőket. De mégis...

Ebben a kötetben megkaptuk végre a váltott nézőpontot is. Hol Katy, hol Daemon narrálásával követjük az eseményeket.

Katy-re a könyv első felében rájár a rúd. A Daedalus elkapta, és mindenféle kísérleteket végeznek rajta. Katy-t nem sok választja el attól hogy eszét vesztse, de ki kell tartani.

Megismerjük a Daedalus nézőpontját is. Hogy mit is akarnak valójában, mi a céljuk. Nos, kicsit betegek, de nekik ez a dolguk.

Kíváncsi voltam, hogy a cím mit is takarhat. Mik vagy kik az Originek? Nos, amikor megtudtam...Csak nekem ugrott be folyamatosan az Elfen Lied?

Daemon nem volt rest, mindent elkövetett, hogy megtalálja és kiszabadítsa Kat-et. És itt jön az első problémám. Olyan "könnyen" sikerült neki. Míg Katy fogságban volt, elhittem mindent, ami történt. A tehetetlen dühét és félelmét. A kétségbeesését, hogy soha nem szabadul. De Daemon túlságosan és könnyen jutott be hozzá. Ezután pedig mintha csak nyaralnának. Eltűnt minden kétségbeesés. Ehelyett én kezdem kétségbeesni, hogy mi lesz már. Hol van az az érzés, amit az előző kötetektől megkaptam?

Viszont, amikor sikerült megszökniük... Nos, onnantól ismét ismét éreztem, hogy igen, ez az amit akarok.

A végkifejlet pedig? Atya. Ég. Tudjuk hogy Daemon-nek mindig őrült ötletei támadnak, de ez...

A mellékszereplőkről is szeretnék szót ejteni. Először is.Luc. Imádlak! Olyan fura vagy. Jófajta fura. Komolyan, nem tudom nem imádni. Na és Archer?

Ismétlem magam: Atya.Ég.

Tudtam én már az elején hogy lesz valami szerepe, de hogy mennyire megkedveltem ezt a srácot!

 Az Originektől egyszerűen a hideg is kirázott, és tuti, hogy lesz még jó pár zűr, ahol fel fognak bukkanni.

Andrew-t és Ash-t nagyon sajnáltam. Kezdtem őket megkedvelni, és erre mit tesz az írónő?

Amin nagyot nevettem, az Katy-ék új nevei. Ann White és Kaidan Rowe? Kinek ismerős? Imádom, amikor az írónők ezt művelik.

Mint említettem, a végkifejlet nagyon ütős, és a enyhén durva függővég is garantált. Arról meg már nem is beszélek, hogy Dawson és Beth pár hónap múlva szülők lesznek!

Az egész könyv pörgött. Izgalmas és eseménydús. Ennek ellenére romantikából nincs hiány. Na és végre Blake-től is megszabadultunk. Kell ennél több?
Igen, a sorozat befejező kötete, méghozzá nagyon gyorsan!

Read More