Moning-mánia

Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve...

Sherrilyn Kenyon

Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven....

Széthullott Birodalom

És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura...

Fekete Tőr Testvériség

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől...

Nalini Singh

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül.Melyiket szeretem jobban?Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tündér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tündér. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. 12. 29.

Sarah J. Maas: A ​Court of Thorns and Roses - Tüskék és rózsák udvara

Fülszöveg:
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.

Borító: 5*
Sorozat: Tüskék és Rózsák Udvara (ACOTAR) # 1
Eredeti cím: A Court of Thorns and Roses
Kedvenc karakter: Rhysand, Feyre
Oldalszám: 512
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2016.11.29 / 2016.12.09




Nem igazán bízom az agyon hypol-t könyvekben. Ezt a kötetet már hónapokkal ezelőtt felkapta a blogger társadalom, és mikor kiderült hogy a Kiadó megjelenteti idehaza, mindenki erről beszélt, és szigorúan csak ACOTAR-ként emlegette.

Még nem olvastam semmit az írónőtől. Hónapok óta tervben van, de valami mindig visszatart.
De ezt a könyvet muszáj volt elolvasnom.
Urban fantasy, ami nem nélkülözi a kegyetlenséget? Nekem való!
Emellett az írónő a Szépség és Szörnyetegből merít, ami eléggé felkeltette az érdeklődésemet.

Feyre évek óta gondoskodik elszegényedett családjáról. Nővérei és apja nélküle már rég meghaltak volna. Feyre kénytelen volt vállalni ezt a megterhelő és mocskos feladatot.
Régen jómódúak voltak, de apjának hála már a koldusok is gazdagabbak náluk.
A lány éppen az erdőben vadászott, amikor felbukkant egy óriási farkas, ami nem lehetett egy mezei jószág. Mivel a könyv elején már kiderült hogy ebben a világban a tündérek az urak, izgatottan vártam mi sül ki ebből a történetből.

Eleinte lassan haladt a történet. Majd felbukkant Tamlin, és kezdett a történet magára találni. De még így sem éreztem azt, hogy rajongóvá avanzsálok.

Izgalmas volt, ahogy Feyre-vel együtt jobban megismerjük a tündéreket, és belátjuk, hogy ahogy az embereknél, a tündéreknél sem kell egy kalap alá venni egy egész fajt.

Tamlin a maga morgó módját megmutatta a lánynak  Prythian Tavasz udvarát. Hol a szépségét, hol az árny oldalát.
Öröm volt olvasni, hogy a tüskés és bizalmatlan Feyre hogyan nyílik meg, és fogadja be az újdonságot.

A kötet elején Feyre-nek sikerült meglepnie. Egy 19 éves lány, aki maga gondoskodik a családjáról. Erős és eltántoríthatatlan, aki - mint később kiderült - nagyon sok mindent feláldoz a szeretteiért.
Kedvelem az ilyen hősnőket. Még több ilyenre volna szükség!

Feyre és Tamlin egyre közelebb került egymáshoz, és én bizakodó mosollyal olvastam az évődéseiket.

Tamlin hatalma óriási, bár Amartha nagyon meggyengítette. Alakváltó képességének hála sokkal inkább egy morgó medve, mint tündér.

Nagyon vártam már, hogy Karen Marie Moning tündéreihez hasonló kegyetlenül ábrázolja valaki ezeket a lényeket. Nem csak éppen hogy rosszaknak, hanem amilyennek elképzeli az ember őket.
Sarah-tól ezt teljes mértékben megkaptam, és nem győztem hála imákat rebegni.

Amit eléggé hiányoltam, hogy Tamlin egyáltalán nem osztja meg Feyre-vel az információkat. Mi gyengítette le a Tavasz udvarát, és mi vadászik rájuk? Semmi információt nem kaptam, és a könyv közepére kezdett elfogyni a türelmem.
Szó se róla. Szerettem olvasni a könyvet, és élveztem Tamlin és Lucien felbukkanását is. Viszont úgy éreztem, hogy valami nagyon hiányzik.

Hála a hazai bloggereknek, Rhys-ról már tudtam. És kíváncsi voltam rá. Miért rajonganak ennyire érte?
És be kell vallanom, jobb lett volna ha nem tudok róla. Mert így hiába, itt volt Tamlin, akit amúgy nagyon tudtam volna imádni, de Rhysand-re készültem és várakoztam. Tudtam hogy jó karakter lesz. Az általam olvasott bloggerek nem imádnák ennyire, ha nem így volna.
De így csak a hibát kerestem szegény Tamlin-ben. És amikor Rhysand felbukkant, el is felejtettem hogy Tamlin a világon van. Minden porcikámmal az Éjszaka udvarának főurára koncentráltam.

És így végigolvasva a kötetet, az én rajongásom is elérte Rhys-ot.
Igen, kegyetlen. De ennek így kell lennie. Romantikus lelkű lévén próbáltam mindig a jót keresni a rossz cselekedete mögött. És ahogy haladt a könyv, úgy kezdjük megismeri őt.
Sok mindent megtesz az udvaráért, de mások ezt nem látják.

Valami oknál fogva Feyre-t a "szárnyai" alá veszi, bár elég furcsán mutatja ezt ki.
Egyből eszembe jutott örök kedvenc karakterem, Jericho Barrons. Ő sem válogatott a módszerekből, de a célját elérte.
Rhys is segít Feyre-nek a maga módján. Eleinte úgy tűnik hogy élvezi a kegyetlenkedést, de a férfi szeme előtt a végcél lebeg.
Öröm volt olvasni a közös jeleneteiket, és alig várom a folytatást!

És a könyv második felében jött el a pillanat hogy csalódnom kellett Tamlin-ben. Elküldte Feyre-t - bár értem miért tette - és csak úgy elfogadta a sorsát.

És Feyre bebizonyította, hogy igenis léteznek még badass hősnők. Bámulatos volt ahogy küzd, és feláldozz mindent hogy megmentse Tamlin-t.
Imádtam a könyv második felét! A feladatok, a kegyetlen tündérek, ... Igazi csemege!

Lucien-t is a szívembe zártam, remélem hogy a következő részekben többször felbukkan.

Tamlin viszont, ahogy említettem, csalódást okozott. Főleg a könyv második felében. Nem tett semmit hogy segítse a lányt, vagy éppen hogy felvegye a harcot Amarantha-val. Csak ült a helyén.

Szívesen olvastam volna még többet a tündérek udvarairól és hierarchiájukról. De ahogy utánanéztem, a következő kötetben - A köd és harag udvarában - nagyobb szerepet fog ez a szál kapni.

A végkifejlet ütősre sikeredett, alig győztem kivárni mi vár még rám. Nem hittem volna hogy Feyre-re ez a sors vár, de elégedett vagyok.

Nagyon várom a sorozat következő részét. Már az is késő volna, ha holnap jelenne meg.
Remélem Könyvmolyképző Kiadó, hogy nem kell egy egész évet várnom a folytatásra!




2015. 11. 26.

Karen Marie Moning - A Felföld ködén túl (R)

Fülszöveg:
Egy csábító skót földesúr…

Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Érintésének egyetlen nő sem tud ellenállni, de senki sem férkőzhet a szívébe, míg egy bosszúszomjas tündér át nem ráncigálja Adrienne de Simone-t a modern Seattle-ből a középkori Skóciába. A túlságosan is merész, túlságosan is egyenes lány még egy idegen évszázad foglyaként is leküzdhetetlen kihívást jelent a XVI. századi csábítónak. Bár házasságra kényszerülnek, Adrienne megfogadja, hogy távol tartja magától Hawkot…

Egy nő, aki az idő foglya…

Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért. Nem állhat közéjük sem idő, sem távolság, el fogja nyerni a szerelmét!


Borító: 4,5
Sorozat: Felföldi Krónikák # 1
Eredeti cím: Beyond the Highlander Mist
Kedvenc karakter: Sidheach, Adam, Tavis, Adrienne
Oldalszám: 316
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás: 2015.11.24




Nagyon régóta vártam már erre a kötetre. Mióta Moning munkásságával megismerkedtem, azóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. Főleg úgy, hogy a Tündérkrónikák ebből a sorozatból nőtte ki magát.
Szeretném leszögezni. Aki a Tündérkrónikákhoz hasonló és volumenű könyvet keres, az ebben a könyvben nem fogja megtalálni. Egyrészt azért, mert úgy gondolom azt már nem bírja megugrani Moning, másrészt ez a könyv volt a legelső, amit megírt.
És egyből bezsebelt egy raklap díjat. És nem csodálom. Így, bő 16 év után is felveszi a versenyt a mai darabokkal. És ez az én olvasatomban nagy szó.

Na de térjek vissza A könyvre. Mi is várható az olvasóra? Skótok, időutazás, tündérek és két elég makacs főhős.
Nagyon rég volt már, hogy egy könyvön ilyen jól szórakoztam. Moning, szóval alapból nem lehet rossz, de meglepődtem, hogy ennyire tetszik.

Adrienne de Simone a 20. század szülötte. Akarata ellenére olyan dolgokba keveredett, amiért jobbnak látta, ha elmenekül, és rejtőzködik.
Egy zavaros éjszakán viszont egyik pillanatról a másikba a 16. századi Skóciában találja magát. Ha ez még nem lenne elég, megfenyegetik, hogy játssza el, hogy ő Janet Comyn, és lépjen kényszerházasságra egy ismeretlen férfival...

Se Adrienne, se Sidheach James Lyon Douglas, azaz Hawk nem akarja ezt a házasságot. Míg Adrienne az életét félti, addig Hawk Jakab király szeszélyének köteles eleget tenni.

Már az első oldalaknál éreztem, hogy ez az én könyvem. Humor, romantika, skótok, és a néha fellibbenő kilt? Ki ne szeretné ezt a párosítást?

Nagyon tetszett, hogy két oldalról is ostromolják a párost. Míg az emberi oldalról Jakab király kényszerítette a párost, addig felbukkannak a szeszélyes tündérek is, nem kis gondot okozva.
A Tündérkrónikákban megismert Aoibheal és Adam Black is kiveszi a részét a történetből.

Mit is mondhatnék? Hiába, Moning első könyve, már itt fel lehet ismerni a stílusát, amit a fordító nagyon jól visszaadott.

Adott nekünk Adrienne, aki a 20. századnak megfelelően akaratos, független és humoros. Csípős nyelvű, nem fél szócsatákba keveredni.
Ami a legjobban tetszett benne, hogy hiába, a 16. században találta magát, nem esett kétségbe. Kihozta a legtöbbet a helyzetéből. Üdítő változatosság volt ez a sok olyan hősnő után, akik a fél könyvet végig hitetlenkedik.

És itt van Sidheach James Lyon Douglas. Nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjek rajongói módba váltani, és ömlengeni róla.

„" [Adrienne] Készen állt arra is, hogy elmondja neki, hogyan érez. Hogy mennyire becsüli az érzékenységét és az együttérzését. Hogy mennyire imádja az erejét és a rettenthetetlenségét. Hogy még hirtelen haragját, szenvedélyes dühét is mennyire szereti.


Ennél jobban én sem írhattam volna le Hawk-ot. Természetesen jóképű és úgy néz ki mint egy isten. Na de kérem, kit érdekel ez? Tudjuk hogy romantikus könyvekbe rút férfi főszerepbe úgy sem kerül.
Nagyon röviden: Imádtam Sidheach-et!

A páros ahányszor egy légtérbe került, szikrázott közöttük a levegő. És Adrienne javára legyen mondva, sokáig ellen is áll Hawk csábításának, amiért plusz piros pont jár neki.
Rengeteget szórakoztam, illetve nevettem a könyvet olvasva. A tüzes vitatkozások fantasztikusak, akárcsak a szereplők.

A könyv közepe tájékán egy kicsit leült a történet, de hamar vissza is tértünk az izgalmas történésekhez.

Amit negatívumként tudnék felhozni, az Hawk hirtelen szerelemre lobbanása. Értem én, hogy tetszett neki hogy Adrienne nem adta magát könnyen, de ez az egyik pillanatra a másikra való szerelembe esést nem értem. Valamint Adrienne múltjának bemutatását is hiányoltam.

A mellékszereplők is hamar a szívemhez nőttek. Adam Black-ről tudtam hogy nem egy szent, de imádtam, hogy állandóan kontárkodik. Az új nap virrad-ban hiába pár mondat erejéig szerepelt, ott azt szűrtem le, hogy megfontolt és higgadt. Itt inkább hasonlított egy kisgyerekre, akit nagyon könnyű provokálni. Emellett hozta a tündérek hűvös és kegyetlen stílusát is. Nagyon kíváncsi vagyok az ő történetére is.

Grimm eleinte, sőt sokáig szimpatikus volt, de kicsit veszített a varázsából. A könyv végére viszont ismét ott tartottam, hogy szeretném az ő történetét, olvasni. (Mellesleg az övé a következő kötet)
Lydia-t és Tavis-t is hamar a szívembe zártam, én mondom neked! (Akik olvasták a könyvet, érteni fogják)

A végkifejlet várható volt, bár az nem, amit Hawk-nak sikerült kigondolnia, és megvalósítania. Igazán okos, és ötletes megoldást talált ki.
Maradjunk annyiban, hogy engem ez a könyv és Sidheach levett a lábamról. Úgy ahogy azt kell.

A könyv ötletes és humoros. Romantikából és fantasztikus szócsatákból nincs hiány.
És a tündéreknek hála a mitológiából sem.
Akiknek hiányzik Moning munkássága, azok olvassák el, és fedezzék fel, hogy miből is nőtte ki magát a Tündérkrónikák.
Akiknek pedig nem tetszett a Tündérkrónikák, biztos vagyok benne, hogy ez a kötet fog. Az erős jellemű Adrienne, és a legendás Sidheach tesz róla, hogy jól érezzétek magatokat.



A könyvet nagyon köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!




2013. 06. 10.

Karen Marie Moning: Iced - Megnyílik az ég

Fülszöveg:
„Teljesen megdöbbentő új felfedezést teszek. Meghalni könnyű. Visszajönni az életbe, na az a szívás.”

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán ott, hogy imádom Moning-ot! Bár, aki egy kicsit is ismer, az tudja ezt rólam!
Amikor tavaly októberben külföldön megjelent a könyv, alig vártam, hogy én is olvashassam. A Könyvhétre csak ezért - meg egy másik könyvért mentem ki - és egyből szerelem volt első látásra. A könyv borítója nálam minden idők egyik legjobb borítója, és nem lehetek elég hálás a kiadónak, hogy megtartotta az eredeti borítót.
De vissza a történethez. A fülszöveg - már ha annak számít - nem árul el semmit. Én sem nagyon mennék bele a részletekbe, csak amennyire muszáj. Több hónap telt el a Falak Leomlása óta, és azt hinnénk, hogy a Sinshar Dubh után már nem lehet rosszabb, amikor kiderül, hogy tévedtünk.
Dublin egyes részeit valami megfagyasztja, nem kímélve se a  tündéreket se az embereket. És ha még ez nem lenne elég, szembe kell néznie az embereknek az étel,ital és áram hiányával is...
És most jöjjön az ömlengés, mert tőlem most csak azt kaphattok.
Kicsit féltem Dani-től, mert az eddigiek alapján nem igazán tudtunk összehaverkodni. De így, a könyv elolvasása után be kell látnom, hogy bíznom kellett volna Moning-ban. Szerintem leszünk még páran, akik azt mondjuk, hogy Dani igenis eltud vinni a hátán egy könyvet, nincs szüksége ehhez se Mac-re, se senki másra. Igaz, jobban szeretem Mac narrációját, de míg a Tündérkrónikákban Mac-el együtt csetlettünk-botlottunk, itt okosabbnak éreztem magam, mert mi tudunk pár dolgot, amit még Dani nem. Most már tudjuk - nagyjából -, hogy mit, hogyan kell értelmezni. Ezt a Tündérkrónikákban még nem tudtuk, de itt már igen.
Ironikus, hogy míg Mac életkora megfelelő volt, addig a harci tapasztalata a béke feneke alatt volt. Itt pont fordítva van a helyzet. Dani jobban beleillik ebbe a társaságba, csak az életkora... De mindkét lányban ott a közös pont. A naivitás. Voltak utalások, amiket mi értettünk, de Dani nem. Pár év múlva rájön, de addig van ideje.
Nagyon örültem, hogy most Ryodan és Lor is a középpontban voltak. Hölgyeim! Hivatalosan is igényt nyújtok be Lor-ra! Imádom a pasast már az Új nap virrad óta. Ez van.
Ryodan meglepetést okozott, pozitív csalódtam benne. Imádtam az állandó kérdőjel nélküli mondatait. Olyan mint Barrons, de mégsem olyan. Azt hinné az ember, hogy mivel már tudjuk - nagyjából - hogy kicsodák is ezek kilencen, van valami fogalmunk róluk, és arról, hogy milyenek. Hát nem! Barrons-ben és Ryodan-ben annyi a közös, hogy a kiszemelt nőt a saját  szabályaik szerint védik és tanítják. És elérkeztem az egyik kedvenc témámhoz. Ryodan és Dani... Gyilkos egy páros. Míg az olvasónak nyilvánvaló, hogy Ryodan mit is akar (majd) Dani-től, szerencsétlen lánynak fogalma sincs róla. Mac és Barrons is gyilkos együtt, de Ryo és Dani... Lepipálják majd őket.
Dani múltjába is bepillantást engedett Moning, és míg én abban a hitben voltam, hogy Dani-nek "normális" gyerekkora volt, kiderült, hogy mégsem. Megkedveltem Dani-t, de voltak pillanatok, amikor kicsit mérges voltam rá. A szuperhős dolog kicsit már untatott, és az állandó "csak én tudom megmenteni őket" gondolatai is. Kicsit önelégült - de  minden joga megvan hozzá.
Dani sokszor naiv, de emellett nagyon okos, és érett is. Ez a kettő, az érettség és a naivitás sokszor nem fér meg egymás mellett, de Dani-re ez a kettő nagyon is igaz. Dani egy igazi harcos. Az is volt, az is lesz. Nem lehet megtörni, mindig megtalálja a megoldást a dolgokra.
Jó volt a Cheester's-ben is időzni egy kicsit, és megtudni, hogy mi zajlik ott.
A szemszögváltások is tetszettek, bár Kat részei kicsit untattak. De bízok Moning-ban, és tudom, hogy ezzel is megvan a célja.
Christian...Ó az a jóképű skót pasiból mi lett! Annyira kedveltem, most viszont...Sajnálom. Ismerkedik az erejével, és az a megszállottság, amit Dani irányába mutat...Nos, kicsit bizarr.
Ha már Mac és Barrons is szóba került. Párszor felbukkantak, de őszintén szólva most nem is hiányoztak. Annyira imádtam olvasni Ryodan és Dani vitatkozását és évődését (Ryodan részéről) hogy minden másról elfeledkeztem.
Táncos viszont... Valami nem stimmel vele. Nem tudom miért, de van egy ilyen érzésem, és remélem hamarosan kiderül, hogy mi is a gond vele.
Amit viszont nagyon nem értek, hogy Ryodan mit akar Jo-tól. Na jó, a nyilvánvalón túl. Hogy Barrons szavaival éljek, Jo romantikus köntösbe öltöztette Ryodan-t. A vicces az, hogy Dani látja, hogy milyen Ryodan, míg Jo nem. Mondjuk kíváncsi vagyok rá, hogy Dani hogy hogy még életben van. Hiszen ezek kilencen úgy védik a titkukat, mintha nemzeti kincs lenne. Dani látta Barrons-t és Ryodan-t is meghalni...Következtetés..Hogy hogy még él?
Érdekes volt visszatérni a Fehér Palotába, az már kicsit se volt jó, amit Dani szabadon engedett.
A Burned-ben tuti kiszabadítja Christian-t, de addig várni kell... Nagyon sok hónapot.
Na és a könyv vége? Számomra nem volt olyan gyilkos a vége, mint az előző köteteknek. Mac nem akarja megölni Dani-t, de akkor miért is az lett a vége, ami?
Atyám! Ha minden jól alakul, akkor jövő ilyenkor olvashatjuk a folytatást, de addig mi lesz velünk? ( Természetesen addig kismilliószor újraolvassuk a sorozatot ;-) )

Értékelés: 5
Borító: 5*
Sorozat: Tündérkrónikák # 6 ; Dani O'Malley Történet # 1
Kedvenc karakter: Lor, Ryodan
Oldalszám: 464
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás dátuma: 2013

2013. 03. 06.

Cassandra Clare - Üvegváros

Fülszöveg:
Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron?
A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagysikerű sorozatának, A Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában.




Újraolvasás.
Jót tett nekem, hogy hagytam a sorozatot egy picit pihenni, mert ezt most ha nem is imádtam, de nagyon szerettem olvasni. Újraolvasás, de szinte alig emlékeztem belőle bármire is. A lényeg megmaradt, de olyan volt, mintha most olvasnám először.
Az előző rész nem tett rám túl nagy benyomást, pedig tudom, hogy mennyire jó a könyv. Itt nem voltam problémáim, mert szinte az első oldalaktól megvett magának a könyv.
Jót tett a sorozatnak a helyszínváltás, Idris és Alicante elég fontos az Árnyvadász mitológiában, és jó volt kicsit elszakadni New York-tól, bármennyire is imádom a várost.
A könyv olvastatja magát, szinte faltam az oldalakat. Izgalmas, humoros, akciódús és romantikus.
Egyszer az életben egyet kell értenem Stephenie Meyer-rel, mert én is imádnék ebben a világban élni. Több szemszögből olvashattam a könyvet, és be kell vallanom, örültem neki. Clary-vel eddig a részig túl sok bajom nem volt. Nem kedveltem, de nem is utáltam. Itt viszont nagyon megingott a képzeletbeli mérleg, mert szerencsétlen lányt ha lehetett volna, jól felpofoztam volna. Egyáltalán nem kedveltem meg, sokszor csak idegesített, és irritált a folytonos nyávogásával, és azzal a meggyőződésével, hogy neki mekkora nagy szerepe is van a háborúban, neki feltétlenül a középpontban kell lennie. Sokszor nagyon buta volt, a nyilvánvalót sem fogta fel, vagy vette észre. Fogalmam sincs, hogy Jace, az egyik legjobb karakter a sorozatban, akit imádok, mit lát ebben a lányban. Sokszor felmerült bennem ez a gondolat olvasás közben.  
A többiek is többet szerepeltek, volt jó pár új szereplő is, aminek csak örülni tudtam. Sebastian már a kezdetektől esélyes volt rá, hogy az egyik kedvencem legyen, és nem is okozott csalódást. Remélem, a következő részekben ismét feltűnik, nem szeretnék elbúcsúzni az egyik kedvenc szereplőmtől.
Az Alec-Magnus „szálat” egyszerűen imádtam. Ahányszor felbukkantak csak vigyorogni tudtam. Magnus-on meg főleg. A sorozat legjobb karaktere, még Jace-t is lepipálja.
Clare a Jace-Clary szálat viszonylag elég hamar megoldotta, és szinte meg sem lepődtem rajta. Második olvasásra feltűntek azok a mondatok, amiken első olvasásra átsiklottam. Kicsit megkavarta a szálakat Clare, hogy akkor Jace kicsoda, kinek a fia, de végeredményben könnyen rá lehetett jönni. Jace is hozta a formáját, imádtam minden megmozdulását. Na jó, azt nem, hogy szerelmes Clary-be, mert komolyan mondom, fogalmam sincs, mit lát benne…
A háborúra készülődés remekül megvan írva, csakúgy, mint az új szövetség az Alvilágiak és az Árnyvadászok között.
Simon-t kicsit jobban megkedveltem, de még így sem mondatom azt, hogy nagyon jóban lennénk.
Valentine-t nem győzöm dicsérni. Igaz, hogy ő a főgonosz, de annyira összetett, számító, manipulatív szociopata, hogy Clare tényleg dicséretet érdemel. 
Amikor még nem lehetett tudni, hogy Clare tovább folytatja a sorozatot, én akkor azt mondtam, hogy tökéletes lezárása ez a könyv egy remek trilógiának. Imádom ezt a világot, a karaktereket, a könyv humorát, remélem, hogy nem kell csalódnom a folytatásban.
Úgy gondolom, hogy írhatnék még szinte egy regényt, hogy a könyvben mit szerettem, mi tetszett, de inkább csak annyit mondok: Olvassátok el, mert megéri!

Értékelés: 5
Borító: 5*
Sorozat: A Végzet Ereklyéi # 3
Kedvenc karakter: Magnus Bane, Jace, Sebastian, Luke
Oldalszám: 504
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás dátuma: 2011

2013. 02. 26.

Hamarosan érkezik…



A tegnap estém nyugalmasan telt… Míg meg nem láttam Wee posztját az egyik közösségi oldalon, miszerint a Cor Leonis kiadó ebben az évben jelenteti meg Karen Marie Moning – Highlander sorozatának első részét. Mondanom sem kell, az első reakcióm az ujjongás volt. A második pedig, hogy ezt a hírt itt a blogon is szeretném megosztani. De utána jött a gondolat, hogy ne csak Moning-ról írjak, hanem a kiadó további tervezett könyveiről is.
A kiadó nagyon belehúz ebben az évben, mert jobbnál jobb könyveket ígér erre az évre. Pár könyvet gyorsan ki is emelnék, de azért érdemes ellátogatni a kiadó honlapjára, és tovább böngészni a repertoárt.
Nézzük a könyveket: 


Karen Marie Moning – Fever World # 1 - ICED

A kiadó megörvendezteti a Moning rajongókat (köztük engem is), mert ebben az évben két Moning könyvvel is bővülni fog a magánkönyvtárunk. A könyvhétre érkezik a Tündérkrónikák spin off sorozatának első része, az ICED.

Mit kell tudni róla?
Akik már olvasták legalább A hajnalra várva c. könyvet, azok tudják, hogy ki az a Dani O'Malley. Róla, Ryodan-ról, Christian-ről és még sokan másokról fog szólni ez a könyv/sorozat.
Az Új nap virrad-ban kiderült pár dolog Dani-ről, ami sokkolta az olvasó közönséget, és felpiszkálta a kíváncsiságunkat.
Dani szemszögén keresztül követhetjük nyomon a történéseket, és mivel már valamennyire bemutatkozott előzőleg, annyit biztos, hogy unatkozni nem fogunk. Reménykedem benne, hogy még több titokra fény derül, főleg Barrons csapatát illetően, és ismerve Moning-ot, olyan függővéggel zárva majd a könyvet, hogy sikítva fogjuk követelni a folytatást.
Remélem a kiadó meghagyja az eredeti borítót, mert nálam már most esélyes az év borítója címre. A fordító is ugyan az maradt, mint a többi Moning könyvnél, aminek külön örülök.
A könyvet itt tudjátok kívánságlistára tenni.



Karen Marie Moning – Highlander # 1 - Beyond the Highland Mist

A második Moning könyv, amit ebben az évben a magunkénak tudhatunk, az a Highlander sorozat első része, a Beyond the Highland Mist. 

Mit kell tudni róla?
Moning legelső könyve, amit 1999-ben írt. Több jelölést és díjat is kapott, ami egy első könyves írónál nagyon szép teljesítmény. Ennek a sorozatnak a spin off-ja a Tündérkrónikák.
Jobban megismerkedhetünk kedvenc skót klánunkkal, aminek én csak örülni tudok. Tegye fel a kezét, akit cseppet sem érdekelnek a Tündérkrónikákban megismert szexi skótok. Ugye, hogy nincs ilyen? ;-)
Igaz, ebben a részben még nincsenek szexi MacKeltarok, de ahogy halad a sorozat, úgy ismerjük majd meg mindannyiukat.
A tündérek is előtérbe kerülnek, és Adam is, aki már felkeltette az érdeklődésemet az Új nap virradban.
A könyv történelmi romantikus, és Moning első könyve, szóval ne várjunk egy Tündérkrónikák szintet. Nem is nagyon lehetne megugrani. Saját káromon tanultam meg, hogyha olyan írónő könyvét olvassuk, akinek más sorozata is szerepel az olvasási listánkon, ne hasonlítgassunk, szeressük úgy, ahogy van.
A megjelenésről túl sokat nem lehet tudni, csak annyit, hogy idén érkezik, és hogy nem Laskay Ildikó lesz a sorozat fordítója. A borítóról sem lehet túl sokat tudni, mert két változat is van, de én inkább ezt pártolom, mivel mindig is irigykedtem a külföldi borítók miatt, ahol a szexi férfiakon van a hangsúly.
Itt tudjátok kívánságlistára tenni, és pár blogger véleményét elolvasni a könyvről.



Karen Chance - Cassie Palmer # 5 – Hunt The Moon (Holdvadász)

A kiadó megörvendezteti a rajongóit, mert alighogy megjelent a sorozat negyedik része, A hajnal átka címmel, tavasszal jön a folytatás, ahol tovább olvashatunk Cassie kalandjairól.

Mit kell tudni róla?
A Cor Leonis kiadó ezt a sorozatot is átvette egy másik kiadótól, és nemrég jelent meg A hajnal átka, ami nagy sikernek örvend a rajongók között. Még nem olvastam a folytatást, de tervbe van véve. A sorozattal hullámzó a kapcsolatunk, de olyan jó véleményeket olvastam erről a részről, hogy muszáj olvasnom.
A Holdvadász feltehetőleg a könyvhétre érkezik, de még nem biztos. A kiadót ismerve viszont én hiszek benne, hogy akkora megjelenik a könyv. A borító, csakúgy mint a negyedik résznél, nem az eredeti lesz, amiért én kicsit csalódott vagyok, mert – hiába, tetszik a magyar borító – nekem kicsit jobban bejön az eredeti.
Gretty blogján egy kis kedvcsináló, és itt tudjátok kívánságlistára tenni.

 

Nevada Barr – Anna Pigeon # 1 – Oroszlánkörmök

Tavaly megjelent a sorozat 17. része, ami inkább a sorozat előzmény kötete, mint 17. része. Barr tavaly jelentette meg, és a Cor Leonis kiadó úgy döntött, hogy inkább az Ördögkatlannal kezdi meg nálunk Anna Pigeon a karrierjét, mint az Oroszlánkörmökkel. 

Mit kell tudni róla?
Mondanom sem kell, hogy imádtam Anna első kalandját. Volt benne hiba, de Barr könyveinek megvan a saját hangulata, és elnéztem azokat a hibákat. Nagyon szeretem Barr stílusát, hiába, néhol elég nyers. Olyan hihetően ír, hogy egyszerűen elfelejtek mindent, és teljesen beleélem magam a történetbe.
Az Oroszlánkörmök őszre érkezik, és annyi biztos, hogy nekem ez a könyv kell.
Anna szimpatikus volt az előző részben, de még barátkoznunk kell. Kíváncsi vagyok, most milyen kalandokba bonyolódik.
Itt tudjátok előrendelni.



Alaya Dawn Johnson – Nyárherceg

Az írónő ismeretlen számomra, de a könyv borítója felkeltette a figyelmemet. Már most imádom, és remélem, hogy a kiadó ezzel jelenteti meg a könyvet. 

Mit kell tudni róla? 
A könyv márciusában fog megjelenni külföldön, az idei dátum még bizonytalan. Annyi biztos, hogy idén hozzánk is érkezik, és a fülszöveg eléggé felkeltette az érdeklődésem, hogy kívánságlistára tegyem a könyvet.

„Lélegzetelállító történet szerelem, halálról, technológiai csodákról és művészetről a jövőbeni Brazília tropikus mesevilágában.
Palmares Tres mágikus városában egyszerre van jelen a modern technológia és a hagyomány, az éles nyelvű pletykafészkek és a dörzsölt politikusok. Eme nyüzsgő metropoliszban June Costa olyan remekműveket alkot, amik egy nap halhatatlanná teszik majd nevét. Ám a hírnévről dédelgetett álmai új fordulatot vesznek, mikor találkozik Enkivel, az új, merész Nyárkirállyal. Az egész város Enki lábai előtt hever – köztünk June legjobb barátja, Gil is –, de June számára a Nyárkirály többet jelent, mint borostyán szemek és halálos szamba. Ő látja benne a művészt.
June és Enki együtt olyan lenyűgöző és drámai műveket hoz létre, amit Palmares Tres sosem fog elfelejteni. Ők az olaj az ébredező forradalom tüzére, ami kész fellépni a kormány az új technológiát korlátozó szigorú intézkedései ellen. June pedig mindeközben reménytelenül beleszeret Enkibe… Ám kapcsolatuk csakis tragédiával végződhet mivel Enki sorsa, mint minden Nyárkirályé előtte, a halál.
Ez a futurisztikus Brazília ritmusával lüktető, lángoló szenvedéllyel, bámulatos karakterekkel és lenyűgöző ötletekkel teleszőtt regény elvarázsol és magával ragad.”


És ne felejtsük el, hogy a kiadó több asztrológiával kapcsolatos könyvvel is jelentkezik az idén. Itt nézelődhettek.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...